Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

Keresés a honlapon

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Československo a cesta k autonómii

2010.02.03.
Slovensko 1918/1945 - časť I. - Československo a cesta k autonómii

Hodnotenie Slovenského štátu u ľudí je väčšinou buď silne pozitívne, alebo negatívne. Tieto závery sa premietajú aj v literatúre. Niektorí autori tvrdia, že vyhlásenie Slovenského štátu bolo nanútené, neprirodzené a znamenalo tragédiu v dejinách slovenského národa, ich predstavitelia boli zločincami, tyranmi a prezident Tiso fašistickým diktátorom. Iní zasa tvrdia, že Slovenský štát bol krátkym časom našej slobody.

Úvod
Tri roky po zániku Slovenského štátu sa chopili moci marxisti a štyridsat rokov ich totalitnej vlády diktovalo písat o Slovenskom štáte, ktorý sa vyznacoval silným národno-krestanským rozmerom, len vo velmi negatívnom svetle. Slovenský štát nazývajú: „takzvaný“, „fašistický“, „totalitný“, „klérofašistický“,... Predstavitelia slovenského štátu sú tu nazývaní: „prisluhovaci“, „zapredanci“, „bábky“, „germanofili“, zlocinci a pod.
Po roku 1989, kedy cenzúra do istej miery zanikla, zacali vychádzat knihy, ktoré toto obdobie hodnotia objektívnejšie, casto aj silne pozitívne.
Dôvody, preco som sa rozhodol pre spracovanie tohto historického obdobia, sú viaceré. Jednak obdobie prvého Slovenského štátu je cast národných dejín, ktorá ma upútala a jednak táto téma je väcšinou spracovávaná s politickými a ideologickými predsudkami.
Celú tému nie je možné zobrazit na niekolkých stranách, preto som len v strucnosti opísal najdôležitejšie etapy vývoja Slovenského štátu.
V texte väcšinou uprednostnujem názov „Slovenský štát“ (ktorý píšem velkým zaciatocným písmenom) pred názvom „Slovenská republika“, lebo výraz „Slovenský štát“ bol vo svojej dobe castejšie používaný a plní univerzálnejší charakter. Názov „Slovenská republika“ sa zacal používat až prijatím Ústavy 21. júla 1939 a aj to len zriedka.
Vo svojej práci chcem poskytnút citatelovi dostatocné množstvo informácií k tomu, aby zistil kto bojoval za vznik Slovenského štátu, kto bol proti nemu a kto a akým spôsobom sa podielal neskôr v jeho vedení. Zároven práca dost podrobne opisuje ideologickú povahu štátu, cím si môže citatel utvorit názor, ci a do akej miery bol Slovenský štát totalitný, fašistický, krestanský, nacionálny, sociálny, demokratický,...
Úsudok o politickom charaktere Slovenského štátu chcem ponechat výlucne na citatelovi. Ak by som ja osobne mal politický charakter Slovenského štátu nejako pomenovat, tak dávam prednost výrazu: národno-krestanský, alebo národno-sociálny štát.
Záverom svojho úvodu sa chcem podakovat pani Mgr. Zuzane Tomšíkovej a pani Jane Valovicovej za ich odbornú konzultáciu, poradenstvo a pomoc pri záverecnom zostavovaní mojej práce do konecnej podoby.
Zároven sa chcem podakovat svojim rodicom, najmä mame za gramatickú a štylistickú korektúru a za poskytnutý priestor pri tvorbe tejto práce.
A nakoniec dakujem Petrovi Žilinekovi za „oskenovanie“ väcšiny grafického materiálu.

Československá republika

Vznik CSR
Pred prvou svetovou vojnou bol na Slovensku najväcší madarizacný proces. To smerovalo k myšlienke vytvorit spolocný štát s ceským národom, ktorý nám bol územne aj recovo najbližší.
To sa aj stalo po vojne, kedy sa celé Rakúsko-Uhorsko rozpadlo.
30.5.1918 sa v Amerike uskutocnila porada, medzi predstavitelmi slovenských a ceských organizácií v USA, na ktorej sa dosiahla "Pittsburská dohoda". Táto dohoda urcila, že Slovensko bude mat svoju vlastnú administratívu, svoj snem a súdy. Slovencina bude úradným jazykom v školách, úradoch a vo verejnom živote a budúci štát bude republikou s demokratickou konštitúciou.
Do tohto nového štátneho zriadenia vstupoval národ s radostou, že sa zbavil madarského odnárodnovacieho procesu a ani mu nenapadlo, že by bol nútený dat sa s Cechmi do nového boja o najzákladnejšie práva národného jestvovania.

Dôvody smerujúce k snahe o autonómiu
Masaryk považoval "Pittsburgskú dohodu" za zdrap papiera.
Vládni predstavitelia Ceskoslovenského štátu (väcšina z nich bola clenmi slobodomurárskych lóži) vychádzali z falošného historického poznatku, že "Velká Morava" bol spolocný štát Cechov a Slovákov a vznik Uhorska pretrhol tento vývoj. Na tomto základe sa hovorilo o neexistencii slovenského národa, ale len o existencii "ceskoslovenského národa" a "ceskoslovenského jazyka". Slobodomurár Beneš ešte aj pocas druhej svetovej vojny povedal: "Mna nikdy nedostanete k tomu, aby som uznal slovenský národ. Je to moje vedecké stanovisko, ktoré nezmením. Hájte si ako komunisti svoje stanovisko, ja nic proti tomu nemám, avšak zastávam názor, že Slováci sú Cesi a že slovenský jazyk je len jedným z nárecí ceského jazyka, tak ako je hanáctina, alebo iné nárecie ceskej reci." Cesko-slovenská republika sa mala postarat o zliatie týchto dvoch odlišných národov do jedného celku, išlo v podstate o maskovanú genocídu slovenského národa s úmyslom obohatit národ ceský.

Pražský centralizmus rozpútal na Slovensku široký boj, ktorý zasahoval do všetkých oblastí života. Bol to v prvom rade boj o rec a chlieb.

Kým v roku 1912 12 vysokých pecí tavilo surové železo – v roku 1935 ani jedna. V roku 1913 v železnorudnom baníctve bolo zamestnaných 13000 baníkov – v roku 1926 ich nebolo ani 4000, skrátka 9000 rodín stratilo chlieb. Pri takejto politike fabrika za fabrikou zastavovala výrobu a desattisíce Slovákov zostávalo bez chleba. Jediné riešenie bolo odíst za chlebom do cudziny, do belgických, francúzskych baní, do Kanady a Argentíny.
220 000 Slovákov od roku 1918 do roku 1938 opustilo svoju vlast iba preto, lebo doma nebolo pre nich dostatok práce a chleba. Žiadosti o pracovné miesta sa vracali so zlopovestným "nelze vyhovieti" . Napriek tomu v tom istom case 200 000 polokvalifikovaných ceských úradníkov prišlo na Slovensko a zabralo všetky významné a dôležité miesta.

V roku 1930 bolo na Slovensku registrovaných 120 000 Cechov. Cesi zaberali 9874 (41,3%) plánovaných miest v politickej správe, 2916 (50%) vo vyšších službách na železnici a 1980 (29,3%) vo vyšších službách na poštách; na slovenských školách vyucovalo vyše 2000 ceských ucitelov. Vela Cechov na Slovensku slúžilo v armáde, u žandárstva a v colnej správe. (Hoensch, 2001, s. 91)
Pri reštrikcii zamestnancov na Slovensku sa stalo, že z istého úradu bolo prepustených 30 domácich ludí. Prišli sa stažovat a vyhlásili, že by nic nenamietali proti svojmu prepusteniu, keby nebolo hned vzápätí nato prišlo na ich miesto 30 ludí z Prahy. Takýchto prípadov sa stali stovky. (Hodža M.; Clánky, reci, štúdie; Bratislava 1934; s. 153)
Jednoducho, režim CSR neumožnil Slovensku dostatocnú možnost rozvoja vo všetkých sférach života, ci už v hospodárskom, alebo v kultúrnom a jazykovom.

Cesta k autonómii
Slovenská ludová strana (SLS) bola prvá politická strana, ktorá po prevrate v roku 1918 obnovila na Slovensku svoju cinnost. V dvadsiatych rokoch sa sformovala na moderný národno-katolícky politický prúd. Pred parlamentnými volbami roku 1925 zmenila názov na Hlinkova slovenská ludová strana (HSLS).
Na cele tejto strany stál katolícky knaz Andrej Hlinka a bol prvý, kto sa postavil na obranu slovenského chleba, slovenskej reci a slovenských práv. Celý svoj život zasvätil boju za autonómiu. Andrej Hlinka požíval v národe velkej autority a bolo mu jedno, ci zomrie bosý, alebo s topánkami na nohách. I pri najväcšom terore ostal nezlomný, ako povedal:
„Mna vy nepremeníte. Mna vy nepotrestáte. Mna vy nezlomíte. Slovákom som sa narodil, Slovákom som a Slovák budem! A ked vyjdem zo žalára, zas len budem pokracovat tam, kde som prestal. Do posledného svojho dychu budem bojovat za sväté právo slovenského národa!“
V programe, ktorý Slovenská ludová strana publikovala v Ružomberku roku 1919 sa písalo:
„Sme telom i s dušou za našu ceskoslovenskú republiku. Ludová strana je mocným stlpcom nášho štátu. V rámcoch tohoto štátu chce hájit práva slovenciny a všetky záujmy slovenského národa, menovite postaví sa za autonómiu Slovenska.“
Jedným z popredných predstavitelov HSLS bol Dr. Jozef Tiso. Narodil sa 13. októbra 1887 vo Velkej Bytci, teológiu vyštudoval v Budapešti a vo Viedni. Roku 1910 bol vysvätený, doktorský titul dostal rok na to. K HSLS sa dostal vdaka angažovaniu sa v komunálnej politike v Nitre. Po vylúcení Jurigu v roku 1929 sa stal vodcom konzervatívneho krídla strany a v roku 1930 ho Hlinka uznal za podpredsedu.
Dalším významným predstavitelom strany bol Dr. Vojtech Tuka. Narodil sa 4.7. 1880 v Piargu (od roku 1946 Štiavnicke Bane), ako syn organistu – ucitela, ktorý spoluzostavil slovenský rímskokatolícky cirkevný spevník. Právo vyštudoval v Budapešti, Berlíne a v Paríži, od roku 1907 do roku 1914 pôsobil ako profesor práva v Pätkostolí a potom v rokoch 1914 – 1919 na Alžbetínskej univerzite na katedre právnej filozofie a medzinárodného práva v Bratislave.
Knaz Eugen Filkorn v roku 1921 predstavil Vojtecha Tuku Andrejovi Hlinkovi, ktorý mu ponúkol prácu v redakcii Slováka. Tuka bol rýchlo povýšený na šéfredaktora a z tohoto "plátku" v krátkom case vytvoril agresívny anticeský, slovensko-nacionalistický denník. Tak sa Dr. Tuka dostal do slovenskej politiky, vniesol do nej znalosti medzinárodného a ústavného práva.
Vojtech Tuka bol skôr introvert, nevedel ovládat mohutné masy (hovorilo sa o nom, že nechodil velmi recnit, lebo sa hanbil za svoj madarský prízvuk, ktorý získal, ked študoval právo v Budapešti), mal danosti viac na prednášanie ako na recnenie. Do slovenskej histórie sa zapísal svojim nekompromisným radikálnym postojom, a aj sa hlásil a presadzoval ideológie tomu podriadené.
Už v roku 1921 Dr. Ferdinand Juriga a Dr. Ludovít Labaj publikovali v tlaci návrhy na autonómiu Slovenska. Juriga a Labaj žiadali osobitné riešenie slovenského školstva, konfesií, obchodu, polnohospodárstva, verejných prác. Predpokladali celoštátne ministerstvo zahranicných vecí, financií, obrany, dopravy a spolocného predstavitela štátu – prezidenta. Na Hlinkovu výzvu vypracoval aj Vojtech Tuka návrh zákona, v ktorom požadoval vytvorenie konfederácie štátov. Podla tohto návrhu mali oba suverénne štáty, Cechy a Slovensko, uzavriet medzinárodnú dohodu, ktorá by bola urcovala ich vzájomný vztah a garantovala by úplnú slobodu konania. Obom partnerom by prináležalo právo vlastného diplomatického zastúpenia. Obe casti štátu by mali vlastnú ústavu, zákonodarstvo, vlastnú vládu a národnú brannú moc. Ich nezávislost by bola obmedzená len osobou spolocného prezidenta a ustanovením, že viest vojnu a uzatvárat mier môžu len spolocne. K spolocnému riešeniu väcších záležitostí mali medzi sebou uzatvorit zmluvy najvyšších výhod. V záujme odstránenia možnej nadvlády poctom aj hospodársky silnejších Cechov mal pri spolocných rokovaniach každý z partnerov disponovat rovnakým poctom hlasov.
***
Na zhromaždeniach SLS dochádzalo k rôznym výtržnostiam zo strany marxistov a cechoslovákov. Casté bitky neraz koncili aj smrtou stúpencov SLS a tak v januári 1923 z iniciatívy Vojtecha Tuku bola založená polomilitantná organizácia, ktorú neskôr zacali nazývat Rodobrana. Zabezpecovala pokojný priebeh verejných zhromaždení strany. Rodobranci sa odlišovali od ostatnej masy oblecením. Nosili cierne košele s vyšitým slovenským znakom a vyzbrojení boli valaškou. Ich odev výrazne pripomínal uniformy talianskych mládežníckych fašistických organizácií.
Dr. Tuka v Rodobrancoch videl odkliatych sitnianskych rytierov. Do Rodobrany väcšinou vstupovali radikálni mladí muži a ich funkcia bola v podstate zrovnatelná s nacistickými "hnedokošeliarmi" (SA-mannmi). V cele Rodobrany pôsobil okrem Vojtecha Tuku aj Alexander Mach, Vojtech Hudec, Ján Farkaš Jozef Joštiak a iní.
Je možné, že Rodobrana mala slúžit aj ako revolucný nástroj na uskutocnenie slovenskej štátnosti, za ktorú sa ako prvý z politikov zasadzoval Vojtech Tuka. Pražská vláda si bola toho vedomá a podla toho aj konala.
Cinnost Rodobrany bola v auguste 1923 zastavená. Strana ministerské rozpustenie neuznala a Rodobrana pôsobila nadalej v ústraní. V roku 1926 opät vystúpila na verejnost a dosiahla rozmerov masovej organizácie.
Po velkom úspechu v parlamentných volbách v roku 1925, ktoré sa do velkej miery dalo pripísat Tukovmu organizacnému talentu, sa rozhodli vodcovia Rodobrany dat jej pevné ideologické jadro. Tou ideológiou bol taliansky fašizmus. Niet sa co divit, ved vtedy sa pod Mussoliniho vedením talianska ekonomika zacala stabilizovat, nezamestnanost klesat a zem prosperovat. Navyše fašizmus bol vtedy mnohými chápaný aj ako hrádza marxizmu, pred ktorým sa nevedela "demokracia" dostatocne bránit.
Už niekedy v tejto dobe sa zacína HSLS štiepit na dva politické tábory: "umiernení" a "radikáli" (nazývaní aj separatisti). Stúpencami "umiernených" boli hlavne Jozef Tiso a zvyšok knažstva. Stúpencami radikálov boli: Ferdinand Durcanský, Alexander Mach, Vašek, Staško, Murín, Polakovic, Kempný, Ján Farkaš, Jozef Joštiak..., ich duchovným vodcom bol Vojtech Tuka, ktorý bol od väcšiny z nich výrazne starší. Medzi týmito dvoma tábormi dochádzalo k ideologickým, teda aj programovým rozporom. Kým "umiernená" cast bojovala za autonómiu – radikáli požadovali štátnost. Radikáli sa ešte dalej delili podla toho, pod koho ochranou a spojenectvom by si predstavovali samostatný, suverénny, slovenský štát (s Madarskom, s Polskom, s Nemeckom...), a akým politickým systémom by sa mal tento štát uberat (taliansky fašizmus, nemecký národný socializmus...). Táto orientácia na rôzne štáty a systémy sa vývinom casu a zahranicnej situácie u niektorých radikálov menila.
Tisovou zásluhou realistickej politiky 15. januára 1927 HSLS oficiálne vstúpila do vlády. Prvými ministrami HSLS v pražskej vláde sa stali Dr. Jozef Tiso a Dr. Marko Gažík. Tiso ako minister zdravotníctva dal do poriadku kúpele Sliac (nechal tam postavit najmodernejšiu kúpelnú budovu), ale ani Tatry, Cervený Kláštor a iné veci súvisiace s jeho rezortom, nenechal bokom. Nato, že bol minister, žil si skromne v ktoromsi pražskom kláštore.
Vojtech Tuka, ako „strašiak“ celistvosti Ceskoslovenskej republiky bol ceskou propagandou vykreslovaný ako vlastizradca a madarón, ktorý chce Slovensko odtrhnút od Ciech a následne ho pripojit k Madarsku. V podivnom politickom procese, kde mu na základe výpovede "svedka" dokázali, že pracoval ako tajný agent pre Madarov, ho 5. októbra 1929 odsúdili na 15 rokov väzenia. Presvedcivo mu bolo dokázané iba prijímanie zahranicných penazí na proticeskú tlacovú kampan, ku ktorej sa Tuka v roku 1935 vo svojej žiadosti o milost, adresovanej prezidentovi republiky, priznal. Hlinka si prácu Vojtech Tuku vysoko vážil, urobil opatrenia na jeho záchranu pred žalárovaním, ale bez úspechu. Kvôli jeho odsúdeniu vystúpili 8. októbra 1929 ministri HSLS z vlády.
„Bolo by nedôstojnostou, aby sme boli my vo vláde a on (Tuka) v plesnivej cele.“
napísal Andrej Hlinka.
Po odsúdení Vojtecha Tuku prevzal Hlinkov vzdialený príbuzný 28-rocný Karol Sidor vedenie straníckej tlace. V roku 1935 bol odmenený za svoju prácu poslaneckým mandátom. Svojimi bojovnými úvodníkmi a temperamentnými prejavmi v poslaneckej snemovni sa preslávil v kruhoch slovenskej inteligencie
V osobe Ferdinanda Durcanského, ktorý sa radil tiež medzi radikálov, mala HSLS (neskôr i vláda) svoju duševne najbystrejšiu a politicky najnadanejšiu hlavu. Narodil sa v roku 1906 ako syn rolníka, neskôr vlastníka zvyškového panstva a senátora HSLS. Na západoeurópskych univerzitách získal dôkladné právnické vzdelanie. Aj ked do roku 1927 používal ako hovorovú rec madarcinu, pod Tukovým vplyvom sa stal aktívnym clenom HSLS a po uväznení svojho mentora prevzal spolu so Sidorom vedenie "mladých". Ním redigovaný casopis Nástup, ktorý sa vyznacoval prejavovaním sympatií k Hitlerovi, Mussolinimu a ich režimom, od roku 1933 vydával jeho brat Ján. Jeho nadobudnutý nacionalizmus ho coskoro doviedol k požiadavke suverenity Slovenska a jeho politického zriadenia podla fašistického a národno-socialistického vzoru.
Po smrti Andreja Hlinku (16. august 1938, Ružomberok) sa vedúcim HSLS stal Dr. Jozef Tiso.

Autonómia
Adolf Hitler sa demokratickým spôsobom v Nemecku ujal moci – v roku 1933 sa stal ríšskym kancelárom. Pod jeho vedením a ním presadzovanou štátnou ideológiou (národný socializmus) sa Nemecko za pät rokov dostalo z krízy a získalo význam svetovej velmoci. 12. septembra 1938, na zjazde NSDAP (Národno-socialistická nemecká robotnícka strana) v Norimbergu, Hitler tvrdo protestoval proti "neznesitelnému utlácaniu tri a pól milióna Nemcov v CSR" a ultimatívne pre nich žiadal právo na sebaurcenie. V tejto dobe pod tlakom národno-socialistického princípu völkisch sa tento slobodomurársky, multinárodný štátny zväzok (CSR) zacína rozpadat. Koncom septembra toho roku sa zišli v Mníchove predstavitelia vtedajších "mocností" Európy (Hitler, Mussolini, Daladier a Chamberlain) a podpísali dohodu, ktorou prinútili Ceskoslovensko odstúpit Nemeckej ríši ceské pohranicné územia obývané Nemcami (Sudety) a uložili jej cím skôr vyriešit otázky madarskej a polskej menšiny. V Mníchove, ešte ani Hitler ani Mussolini, neboli poriadne informovaní o slovenskej otázke. Slovensko touto dohodou stratilo územie Petržalky (cast Bratislavy), neskôr i Devín – tieto územia pripadli Nemecku. Dohoda dala zároven popud Madarsku na revindikovanie južných okresov Slovenska, kde v mnohých mestách a dedinách žili pomadarcení Slováci.
Udalosti na Slovensku zacali naberat rýchly priebeh.
Ceskoslovenská vláda prijala polské ultimátum a vyjadrila svoj súhlas k polským teritoriálnym nárokom. Týkalo sa to aj územia Slovenska o rozlohe 221 km2 s 9914 obyvatelmi takmer výlucne hlásiacej sa k slovenskej národnosti.
Niekolko hodín po podpísaní Mníchovskej dohody zvolal Jozef Tiso v Žiline stretnutie ôsmich slovenských politických strán. Výsledkom tohoto stretnutia, ktoré sa uskutocnilo 6. októbra 1938, bolo vyhlásenie slovenskej autonómie, za ktorú tvrdo bojovala HSLS 20 rokov.

***
Prezident Beneš sa vzdal funkcie v predchádzajúci den a nová centrálna vláda súhlasila s prijatím situácie na Slovensku. Jozefa Tisu schválila centrálna vláda ako predsedu Slovenskej autonómnej vlády.
Jedným z prvých oficiálnych krokov autonómnej vlády bolo prepustenia Vojtecha Tuku 7. októbra 1938, ktorého v roku 1929 odsúdili na 15 rokov väzenia, roku 1937 ho omilostili, ale konfinovali v Boroch pri Plzni. Radikáli s radostou umožnili Tukovi návrat do aktívnej politiky. Dna 25. októbra ho s velkou slávou priviezli do Pieštanských kúpelov, aby obnovil svoje podlomené zdravie. Nechal sa menovat cestným velitelom Hlinkových gárd (dalej len "HG"), okamžite obnovil vztahy s clenmi radikálneho krídla strany a obklopil sa svojimi politickými žiakmi.
Nový Úrad propagandy, zriadený vládou, prevzal relatívne mladý 36-rocný Alexander Mach. Za svoje najdôležitejšie úlohy oznacil odstránenie ešte existujúcich prežitkov Benešovho režimu, marxizmu, slobodomurárstva a odstránenie hospodárskeho monopolu Židov. Podla vzoru nacistického ministerstva propagandy, vedeného Josephom Goebbelsom, malo byt hlavným cielom úradu zakotvenie autoritárskej štátnej idey a zdravého národného cítenia vo všetkých vrstvách slovenského obyvatelstva. K tomuto cielu sa Šano Mach približoval striktnou kontrolu tlace, rozhlasu, filmu, literatúry a organizovaním zhromaždení a osvetových akcií. Cenzúra tlace okamžite spôsobila zmlknutie politickej opozície.
Zaciatkom októbra sa Hitler zacal vážnejšie zaujímat o Slovensko – vyzval svojho ríšskeho miestodržitela vo Viedni Seyss-Inquarta, aby ho priebežne informoval o slovenských pomeroch. 8.októbra Hitler rozhodol, že Bratislavu Madarom nevydá, ani ju nepripojí k svojej ríši, lebo toto mesto patrí Slovensku, ktoré sa usiluje o samourcenie.
9.októbra autonómna vláda Slovenska slávnostne prišla do Bratislavy a chopila sa vykonávania štátnej moci na Slovensku. Toho istého dna sa zacali v Komárne rokovania s Madarmi o ich územných nárokoch voci Slovensku v zmysle rozhodnutí Mníchovskej dohody. Pražská vláda poverila vedením delegácie Jozefa Tisu, nedala mu však k dispozícií nijaké dokumentacné materiály. Madari predložili svoje maximálne nároky, vychádzajúce z falošných štatistík z roku 1910 a nechceli od nich ustúpit. Po predložení slovenského protinávrhu dna 13.októbra madarská delegácia vyhlásila, že pokladá rokovanie za ukoncené a obracia sa na signatárov Mníchovskej dohody, aby o spore rozhodli. Tiso sa snažil získat pomoc v Prahe i v zahranicí, aby zachránil co najviac územia Slovenska, ale bez úspechu.
2. novembra 1938 sa vo Viedni zišli zahranicní ministri Nemeckej ríše a Talianskeho královstva. Podpísali dohodu, ktorou "riešili" madarsko-slovenský spor o pohranicné územia. Madarsku tak pripadlo 10 390 km2 územia Slovenskej krajiny (išlo približne o pätinu z celého vtedajšieho Slovenska), na ktorom bývalo 859 885 obyvatelov, z ktorých sa hlásilo 405 808 k Madarom, 276 287 k Slovákom, 26 181 k Židom, 8 967 k Nemcom a 1829 k Rusínom.
Senec, Galanta, Nové Zámky, Levice, Komárno, Lucenec, Rimavská Sobota, Rožnava a Košice s okolím sa tak dostali pod vládu Madarska a ich obyvatelia hlásiaci sa k slovenskej národnosti boli vystavení diskriminácii, odnárodnovaniu, ba v niektorých prípadoch aj brutálnemu prenasledovaniu.
Niet divu, že o 44 dní, kedy sa na slovenskom území okupovanom Madarskom konalo scítanie ludu, z pôvodných 276 287 sa prihlásilo k slovenskej národnosti už iba 123 000. Ostatní sa považovali za slovensky hovoriacich obcanov s madarským cítením.
Vojtech Tuka sa 11. novembra 1938 stretol s Hermannom Göringom. Snažil sa ho presvedcit, aby sa Nemecká ríša zriekla požadovaného slovenského mestecka Devín pri ústí Moravy, avšak bezúspešne.
Pri slávnostnom príchode do Bratislavy 6. decembra 1938 Vojtech Tuka vyhlásil:
"Mat svoj štát je nielen právo, ale povinnost každého národa!"
Na volebnom zhromaždení 11. decembra sa vyjadril:
"Ak pred 10 rokmi bola najvyššou túžbou Slovenska autonómia, dnes je slovenský národ vyspelý, ide dalej vo svojich požiadavkách a buduje si svoj vlastný slovenský štát.“
Dna 12. 2. 1939 privítal Adolf Hitler Dr. Vojtecha Tuku a Karmasina (vodca Nemcov na Slovensku) v Ribbentropovej prítomnosti v novej ríšskej kancelárii. Tuka sa zmienil o ceskej politike na Slovensku, ale hlavne poukázal na zhubnost madarskej politiky voci Slovensku. Odvtedy sa datuje Hitlerov rezervovaný postoj k Madarsku, a v ten den sa zrejme Hitler definitívne rozhodol nevydat Slovensko Madarom. Dr. Tuka tiež informoval Hitlera, že dalšie spolužitie Slovákov s Cechmi sa stáva ako duševne, tak aj hospodársky nemožným, že Slováci sa chcú osamostatnit a v tomto smere žiadajú od Nemcov pomoc. Hitler prejavil záujem o slovenskú problematiku, vyslovil sa o nej sympaticky a pomoc prislúbil. Tuka bol s rokovaním nesmierne spokojný a tento den považoval za najštastnejší den svojho života.

***
V období od 1. marca 1939 sa Beranova vláda pokúsila dat do poriadku rozrastajúci sa vnútropolitický konflikt so slovenským kabinetom. (Hoensch, 2001, s. 143)
Ked rokovania medzi ústrednou a autonómnou vládou odhalili nebezpecenstvo rozpadu C-SR – ústredná vláda a prezident sa rozhodli zosadit radikálnych ministrov a váhavého ministerského predsedu Dr. Jozefa Tisa. To im ale nestacilo a na Slovensku aj priamo vojensky zasiahli. Neskoro popoludní 9. marca prerušili telefonické spojenie medzi Prahou a Bratislavou, aby tým boli ulahcené opatrenia ministerstva vnútra.
Napriek tomu niektorí zainteresovaní akciu vopred vytušili: politický nácelník štábu HG Karol Murgaš vecer 9. marca uviedol jednotky HG do stavu pohotovosti a v niektorých obciach Slovenska tento krok aj skutocne demonštrovali. Pred 8. marcom Praha ešte neprijala nijaké opatrenia na zásah na Slovensku, až potom Syrový nariadil premiestnit menšie vojenské posily z Ciech na Slovensko. Vojenské opatrenia viedol krajinský vojenský velitel generál Vojta v zhode s ministrom železníc generálom Eliášom, ktorý v priebehu noci z 9. na 10. marca dal obsadit verejné budovy v Bratislave a tiež najdôležitejšie železnicné trate. Niektoré vojenské posádky v mestách stredného Slovenska boli uvedené do stavu pohotovosti. U najznámejších radikálov a v budovách vydavatelstva novín HSLS urobili domové prehliadky. Tuka, Mach a Cernák, ktorí sa z tajnej porady s madarskými kontaktnými osobami v Neu Schmecks vrátili až po polnoci, boli v skorých ranných hodinách 10. marca zatknutí a s približne 60 vedúcimi gardistami deportovaní na Moravu. Tisovi ráno dorucili prezidentov odvolací dekrét, ktorý s formálnym protestom vzal na vedomie. Ráno 10. marca sa mu ešte ponúkala možnost poradit sa so svojimi zosadenými kabinetnými kolegami, ako aj s Karmasinom, Druffelom a Vessenmayerom. Potom ho ústredná vláda držala pod dozorom v jezuitskom kláštore. Durcanskému sa podarilo s pomocou Karmasinovho priatela Eduarda Matla vo vozidle nemeckého konzulátu odíst do Viedne. Murgaš sa ukrýval v Bratislave. (Hoensch, 2001, s. 154 – 155)
Po menších neorganizovaných demonštráciách študentov a HG uvalila vláda na Bratislavu výnimocný stav. Miestni velitelia, ako generál Homola v Banskej Bystrici a generál Mezl v Spišskej Novej Vsi, vo svojej prílišnej horlivosti dokonca proklamovali "vojenskú diktatúru na Slovensku". (Hoensch, 2001, s. 155)
V Prahe 10. marca rokovali Sidor a Sokol aj s Háchom a Beranom o dosadení ústavnej vlády. Sidor podmienil svoju dalšiu spoluprácu zrušením výnimocného stavu na Slovensku. Ani jeden zo Slovákov nechcel bez konzultácií s predseníctvom HSLS a snemom odsúhlasit nijaké záväzné prísluby. Popoludní odcestoval naspät a o 20. 30 hod. sa vrátili do pokojnej Bratislavy. Po dohovore s krajinským vojenským velitelom Vojtom vypracovali na ústrednom sekretariáte strany spolu s predsedníctvom strany a clenmi predsedníctva snemu nový zoznam ministrov; Tiso bol opät nominovaný na post ministerského predsedu. Kedže sa dalo ocakávat, že Hácha Tisa odmietne, na Sokolov návrh mal potom na tento post kandidovat Sidor. Sivák medzicasom z Ríma odmietol prevziat funkciu predsedu autonómnej vlády. Sidor svoju nomináciu odsúhlasil s podmienkou, že ústredná vláda musí do 48 hodín prepustit všetkých politických väznov a všetkých Slovákov zbavených úradov opät prijat do ich funkcií; okrem toho požadoval okamžité stiahnutie všetkých ceských oddielov zo Slovenska, menovanie velitela slovenskej divízie, priradenie slovenských dôstojníkov k všetkým slovenským jednotkám pod ceským velením a prijatie 5 000 slovenských úradníkov na ústredné ministerstvá. Sokol krátko po polnoci Háchovi oznámil Sidorove podmienky potvrdené predsedníctvom strany a snemu a predpokladaný zoznam vlády. Prezident odsúhlasil zloženie autonómnej vlády, ako ju navrhol Sidor a požiadal predsedníctvo krajinského snemu, aby sa nasledujúci den, 11. marca, dostavilo do Prahy. (Hoensch, 2001, s. 155 – 156)
Už 11. marca nariadil Beran Sidorom požadovaný odsun ceských vojenských a žandárskych oddielov zo Slovenska, exekutívu opät vykonávala slovenská autonómna vláda a jej správa. Spätný transport zatknutých – Sidor spomínal vo svojom prejave približne 180 ludí – sa zacal taktiež 11. marca. Pokus Beranovej vlády o odstránenie vládneho systému na Slovensku bazírujúceho na diktarúre HSLS, alebo aspon o jeho revíziu, stroskotal. Ústredná vláda zaplatila za svoje úsilie stratou prestíže, ktorá musela znacne zavážit nielen vnútropoliticky, ale aj zahranicnopoliticky. (Hoensch, 2001, s. 157 – 158)

red.:omluvte znížený výskyt interpunkčných znamienok, ďakujeme

Zdroj:www.pozorovatel.sk
- Jozef Jurík -
14.08.2007
http://www.pramen.info/c/1262/slovensko-1918-1945---cast-i---ceskoslovensko-a-cesta-k-autonomii.htm




Szóljon hozzá

Név:
E-mail:
Az e-mail cím nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:





HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona