Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Trianoni tanulságok – mai lehetőségek
Dátum: 2006-10-05 07:08 Küldte: szabadujsag

Kárpát-medence 2006-40, október 4.
B. KOVÁCS ISTVÁN, Gömörország
Mottó helyett: "Nem győztesekre és legyőzöttekre van szüksége a 21. századi Európának – hanem a nyelvi, felekezeti, nemzeti és lokális különbözőségben egymást megbecsülő, öntudatos polgárokra. A trianoni görcsöt a lelkekben is fel kell oldanunk. Ennek egyetlen módja van: az egyenjogúságon, egyenrangúságon alapuló tisztességes párbeszéd, a partneri viszony."


Trianont nem tudjuk meg nem történtté tenni. 1920. június 4-ének azonban voltak előzményei, és vannak máig ható következményei is. Megítélésem szerint nekünk – a tanulságok levonása és jövőbeni céljaink kitűzése és elérése érdekében – ezekről jóval többet kellene szólnunk.

Elsősorban mindkét érintett félnek, tehát nekünk magyaroknak s szlovák barátainknak is szembe kell nézni bizonyos tényekkel.

A szlovákságnak jót tenne, s a szlovák–magyar kapcsolatoknak hasznára válna, ha gondolkodói szembesítenék azzal, hogy az ezeréves magyar elnyomás egy hamis mítosz csupán. A feudalizmus évszázadai alatt a nemzeti élmény helyett a rendi állapot és a felekezeti hovatartozás, az alkotó értelmiség esetében pedig a honosságot kifejező „hungarus”-illetőség volt az azonosságtudat meghatározó része. A nemzeti identitás előtérbe kerülése a polgárosodás velejárója volt.
Szűkebb hazám, Gömörország szép és tanulságos példákat tár elénk az említettekre nézve. Egyet említek mindössze, a szlovákság által olyannyira fájón felemlegetett oktatáspolitika területéről.
Nagyrőcén alakult meg az első szlovák tanítási nyelvű evangélikus felekezeti gimnázium 1862-ben, s ennek részeként utóbb tanítóképző is. A kétnyelvű bizonyítványokra olyannyira érzékeny szlovákiai magyar füleknek tán meglepően hangzik, de igaz: az említett gimnáziumban kizárólag szlovák nyelven állították ki a bizonyítványokat. Ugyanebben a városban ez idő tájt az evangélikus és római katolikus egyház által fenntartott elemi iskolában a magyart még idegen nyelvként sem oktatták. Hogy miképpen egyeztethető ez össze az állítólagos ezeréves elnyomással?! Sehogyan!

A 19. század utolsó harmadától azonban a helyzet lényegesen megváltozott. A nagyrőcei gimnáziumot (a meglévő két másikkal együtt) bezárták. Ettől kezdve a szlovákságnak egyetlen saját tanítási nyelvű középiskolája sem volt Magyarországon!!! S ezzel egyidejűleg elemi iskolái is egyre ritkultak. A Trianont megelőző félszázad, a leplezetlen magyarosítás bizony sok okot adott a velünk általában rokonszenvező, kulturálisan, mentalitásban hozzánk oly közel álló, a magyar művelődésnek megannyi kitűnő elmét adó szlovákságnak a tőlünk való elidegenedésre.

Trianont követően aztán mindent visszakaptunk – kamatostól. Itt sem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a korabeli szándékok többségét a tényleges hatalmat kezében tartó Prágában fogalmazták.
Szlovákiai magyarként hangos szóval kell(ene) elmondanunk, világgá kiáltanunk: a 2. világháborút követően bennünket, szüleinket, nagyszüleinket sújtó kollektív büntetés éppoly rasszista ízű volt, mint a holokausztba torkollott zsidóüldözés. Nem odázható el az ártatlanul meghurcolt nemzettársaink erkölcsi és méltányos anyagi kárpótlása. Ez nem alapvetően gyakorlati politikai, hanem morális kérdés!
Trianon, előzményeivel és következményeivel együtt nem csupán számunkra, magyarok számára trauma.

Éppúgy rágódnak rajta a látszólag nyertes szlovák barátaink is. Megbékélésre van szükség, hogy az elkövetkező korszak ne legyen egyikünk számára sem vesszőfutás.

A Trianon palotában olyan döntést hoztak 1920. június 4-én, amely igazságtalan volta mellett egyben gyalázatos megcsúfolása volt a népek önrendelkezési jogáról hangoztatott fennkölt elveknek. Ezt a döntést nem a szlovákság hozta, hanem nagyhatalmi, geopolitikai érdekek határozták meg. A következményeit máig nyögjük – egykori győztesek és vesztesek egyaránt. Az akkori döntést eleink fájó szívvel tudomásul vették ugyan, de azt elfogadni nem tudták. És nem tudjuk mi sem.

Az eltelt 86 esztendő alatt a többségi nemzet sem kiköpni nem tudott, sem lenyelni nem volt képes bennünket. Ott vagyunk a torkában. Mindkét érintett fél érzi: valamit tenni kell!

A szlovákiai magyar nemzetrész egy kényszerközösség, egy igazságtalan nagyhatalmi diktátum következménye. Egyes részei jelentősen eltérő hagyományok örököseiként sorolódtak egymás mellé. Az Ungvidék és Bodrogköz, a Cserehát, az önmagában is sokszínű Gömör, az Ipoly és Garam mente, Csallóköz, Mátyusföld és a Nyitra-vidéki sziget az egymásrautaltság és 86 év közös történelme ellenére is megannyi egyéni, sajátos, egymástól eltérő színt jelentenek. Súlyos kérdésként áll előttünk annak a megválaszolása, mennyiben indokolt ennek a kényszerközösségnek tudati közösséggé való transzformálása. A kérdés és dilemma súlyát egyetlen mozzanattal szeretném csak példázni. A „szlovákiai magyar holokauszt”-ot, amely szlovákiai magyarként legmeghatározóbb közös élményünk, s talán a leginkább lehetne együvé tartozásunk jelképe, lényegében máig nem sikerült sem az irodalomban vagy a művészet más területein, még kevésbé a köztudatban közös mítosszá lényegíteni.

Az MKP-nak az elmúlt két választási időszakban való kormányzati részvétele kétségtelenül erősítette a szlovákság és magyarság közti bizalmat. Vannak azonban dolgok, amelyekről nem mondhatunk le, s nem halogathatjuk azok felvetését: ezek közé tartozik az önigazgatás különböző formáinak átgondolt megfogalmazása, következetes igénylése és érvényesítése.

Két mozzanatot emelnék ki a ránk váró kihívások közül. Ezek:

1. Az évszázadokon át csiszolódott, természetes igazgatási egységek teljes semmibevételével kialakított, magyar szempontból kifejezetten diszkriminatív közigazgatási rendszer átértékelése, a lokális identitást és összetartozást erősítő területi egységek kialakítása.

2. A jogok és kötelességek összhangjának megteremtése a nyelvhasználatban. Mert mit ér az, ha én ugyan használhatom anyanyelvemet, de a formailag az én szolgálatomra hivatott közalkalmazott nem köteles ismerni azt?

*

A trianoni traumát egyszerre szükséges kezelni a hatalomgyakorlás minden szintjén, azaz összeurópai, országos, regionális és helyi szinten, s ugyanakkor kívánatos ezek összehangolása. Ha valaki országos parlamenti szinten képviselheti a szlovákiai magyarságot, mindennek tudatában kell, hogy legyen!
Igényeink megfogalmazása mellett, a megbékélés avagy kiegyezés érdekében keresnünk kell a szlováksággal az összekötő szálakat, meg kell találnunk a közös nevezőt. A rimaszombati születésű költő, Győry Dezső sorai jutnak eszembe: „s végre egyszer úgy szeretni, hogy másnak ne fájjon soha!”

Hogyan próbáljuk mi Gömörben feldolgozni, „felülírni” a trianoni traumát.

2005. június negyedikén, tehát kerek egy esztendeje, s éppen a trianoni emléknapon egy nyilatkozatot tettünk közzé Sajógömörön, amelyben egyebek közt ez olvasható.

„Összhangban az európai irányzatokkal, szűkebb hazánkban, Gömörben is a regionális öntudat folyamatos erősödése tapasztalható. Ezen törekvések kiteljesítésének a jegyében:
mi, európai polgárok, civil kezdeményezésként, ezennel bejelentjük azt a szándékunkat, hogy egy pángömör jellegű, azaz az egész gömöri régiót átfogó társulást hozzunk létre. Társulásunknak a Gömörország-Gemersko-Gömörland nevet szánjuk.

Országunkat az egyesült Európa eszmeiségére, a hajdani Gömör és Kis-Hont vármegyének, illetve alkotórészeinek csaknem évezredes létére és hagyományaira alapozzuk. Az örökség vállalásával és fejlesztésével a régió jövőjének érdekében kívánunk tevékenykedni. Országunk képzelt határai az egykori vármegye határaival azonosak, függetlenül a mindenkori állam- és igazgatási határoktól.
Országunk nem állam, nem politikai szervezet, a mindenkori pártpolitikán felül és kívül kíván állni. A maga nemében az első virtuális európai ország (...)

(...) Országunknak voltaképpen annyi „fő” városa van, ahány gömöri település. Ennek a meggyőződésnek a jegyében igyekszünk minden települést bevonni az együttgondolkodásba. A jelképes főváros címe azonban mindenképpen az egykori vármegye első, s egyben névadó központját, Sajógömört illeti.
Hívjuk és várjuk sorainkba mindazokat, akik számára az országalapítás ügye, a régió jövője fontos, érdekében tevőlegesen tenni kívánnak.”

Tudjuk, az út, amelyre léptünk, hosszú, s korántsem autópálya-minőségű: vannak köves részei, vannak sáros szakaszai, völgyei és emelkedői. De elindultunk rajta egy képzelt jövő felé, a megbékélés irányába. Még kevesen vagyunk, de bízunk benne, hogy soraink egyre gyarapodnak.

Ennek érdekében megjelentettük a Gömörország c. könyvet, s nem csupán magyarul, de szlovákul is (Gemersko), hogy ne beszéljünk el egymás mellett, hogy mód és lehetőség legyen az értelmes párbeszédre. Teljes egészében nyilván nem alkalmazható mindenhol a fentebb vázolt elgondolás, de némely eleme talán másutt is hasznosítható.

A Gömörország projekt egyszerre hivatott szolgálni a magyar egységet, illetve a magyar–szlovák kapcsolatok erősítését.

A trianoni békediktátum következtében hazánk a szülőföldünkre zsugorodott. Ma az a feladat áll előttünk, hogy a hazává nemesedett szülőföldet újra világgá tágítsuk. Hogy csallóköziként és gömöriként, a szlovákiai magyar nemzetrészen belül, s egyben az egységes és oszthatatlan magyar nemzet tagjaként megtaláljuk a helyünket Európában.


forrás: Szabad Újság



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona