Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

Keresés a honlapon

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció

1848 tavasza egy rendszerváltás a magyar történelemben

2006. október 12., csütörtök 11:00

Pelyach István, a szegedi Tudományegyetem tudományos munkatársa úgy véli, hogy 1848 nem magyar ügy volt. Európai ügy volt, az emberi jogok ügye.

Az utolsó csapás testi és lelki kínjait éltek át az aradi 13-ak 1849. október 6-án amikor a sors idő előtt örök útra kényszerítette őket.

„Nem csupán a nyelv teszi a nemzetet. Hanem az érdekek, a jogok, a kötelességek, a történelem, de főleg az intézmények közössége… Népek, nemzetek legitim érdekeinek kielégítése adhat csak biztonságot, nyugalmat Európának, nem egyes dinasztiák hatalmának legyezgetése.” – vallotta Kossuth Lajos.



Görgei Artúr a képen
Pelyach István: – 1848 tavasza egy rendszerváltás a magyar történelemben. Azért mehetett végbe viszonylag békés úton – bármennyire is nevezzük ezt forradalmi folyamatnak –, mert megelőzte egy reformkor, amelyben 25-30 év alatt a magyar politikai elit kidolgozta ennek a rendszerváltásnak a legfontosabb tartópilléreit. Ez a folyamat békés úton ment végbe, mert ’48 tavaszán az Áprilisi törvényeket az országgyűlés hozza. Ha megnézzük a 12 pont legfontosabb előírásait, legfontosabb követeléseit, szinte szó szerint megegyeznek az utolsó reform országgyűlés politikai célkitűzéseivel, és szinte mindegyik pontból lesz Áprilisi törvény. Ebből a szempontból tehát mondhatnák, hogy egy nemzeti konszenzuson alapuló, vagy nemzeti konszenzuson létrejött rendszerváltásnak vagyunk a szemtanúi. Ebbe kell belehelyezni természetes módon a kisebbségeket, a nemzetiségeket. A magyar történetírásban van egy axióma legalább 100 éve, hogy 48-49 azért volt sikertelen, a klasszikus megfogalmazás szerint azért bukott el, mert egyrészt Görgei elárulta - ezt a maszlagot napjainkban szerencsére kezdjük már elfelejteni -, a másik pedig az, hogy nem sikerült sem a Batthyány-kormánynak, sem a forradalmi kormánynak (OHB-nak), sem Szemere-kormánynak ’49 tavaszától kiegyezni, vagy megegyezni a kisebbségekkel, a nemzetiségekkel, akik konzekvensen szemben álltak velünk, és ennek köszönhetjük, hogy erőinket meg kellett osztani, szétforgácsoltuk, és ennek következménye szinte egyenesen a bukás, a leveretés. Én azt gondolom, hogy ez egy olyan axióma, egy olyan tétel, amit illenék már komolyabban átgondolni. Főleg azért, mert ha megnézzük az eseményeket, akkor nagyon sok esetben az esemény nem fedi ezt a tételt.




Jellasics horvát bán a képen
– Ha sorra vesszük nagyon röviden a kisebbségeket: a horvát kérdés 1848-49-ben Magyarországon nem oldható meg nemzetiségi alapon. Nagyon egyszerűen azért, mert a Batthyány-kormány ’48 augusztusában felkínálja a horvátoknak a teljesmértékű autonómiát, az elszakadást, ennek ellenére Jellasics szeptemberben átlépi a határt. Ebből logikusan következik, hogy a horvát mozgalom, vagy Jellasics hadserege már nem horvát nemzeti célokért, hanem egyértelműen dinasztikus célokért küzd, hiszen nincs olyan kérésük, amit ki ne elégítettünk volna. A román mozgalom ’48-49-ben legalábbis erőteljesen megosztott, mert még mindig az erdélyi románságról beszélünk, amely kétségtelenül magyarellenes, ennek megvan az oka. A jobbágyfelszabadítás ott csak ’48 nyarán történik meg, van tehát egy fázisbeli eltolódás, és a nagyon szűk román értelmiség, amely a maga demagógiájához kapott egy fontos adalékot, képes volt a román jobbágyokat Erdélyben azzal fellázítani, hogy Magyarországon volt jobbágyfelszabadítás, bezzeg Erdélyben a magyar földesúr a román jobbágyokat nem szabadítja fel, vagyis kapára-kaszára. Ennek lett a következménye a szomorú erdélyi eseménysor. De a Partiumban, a Királyi Magyarországon legalább annyi román élt, mint Erdélyben számukat tekintve, ők pedig első perctől kezdve a magyar kormány oldalán álltak és a honvéd seregben bizony kb. 15-18 ezer román származású honvéd harcolt. Itt tehát nem mondhatjuk azt, hogy egyértelműen negatív a kép. A szlovák mozgalom – ha tetszik, ha nem – Magyarországon ’48-49-ben nem volt. Én tudom, hogy a szlovák történetírás erről másként gondolkodik, mást állítanak erről, de ha megnézzük az eseményeket a Felső-Magyarországon, a Felvidéken, körülbelül 300-400 szlovákot tudtak fellelkesíteni, ennyit voltak képesek a szlovák légióba beszervezni. A szlovák légió többi tagja az német volt, meg cseh, és komoly katonai erőt nem kötöttek le. Mellesleg a szlovák parasztok a Felvidéken ’48 őszétől szintén részt vesznek a szabadságharcban – és számításom szerint –, több mint 20 ezer szlovák származású honvéd harcol a szabadságharcban. Marad még a szerbség, ugye a leghúzósabb kisebbség – ha ezt a nagyon csúnya fogalmat szabad használni –, itt valóban arról van szó, hogy ők konzekvensen magyarellenesek voltak. Ennek megint megvan az oka. A szerbek a délvidéken katonai határőrök, nem földesúri, hanem állami függésben élnek és ’48 tavaszára ők jutnak talán legtovább a polgári nemzetté válás folyamatában, bár ezt félve mondom ki, mert lehet, hogy ebben nincs igazam. A lényeg az, hogy ők valóban ’48 tavaszán határozottan kérik azt, ami Európában ebben a korban sehol nem dívik, hogy ismerjék el őket Magyarországon önálló politikai nemzetnek. Erre a magyar politikai elitnek nem lehet más válasza, mint amit Európában bárhol adnak erre a kérdésre, egy államban csak egy politikai nemzet létezik. Kossuth is csak ezt válaszolhatja a szerb képviselőknek, amikor fennjárnak Pozsonyban. Erre a szerbek fegyverkezni kezdenek a délvidéken, megvan hozzá a katonai erejük, vagyis képesek arra, hogy meglehetősen komoly erőt lekötve végigküzdjék a szabadságharcot a saját szempontjukból. Ez inkább azért polgárháború. A szerbség valóban konzekvensen ellenáll nekünk. Ehhez persze kell egy Szerb Fejedelemség, amely a háttérből mozgatja vagy támogatja őket. ’48 őszétől kell egy császári udvar, amely pénzeli fegyverekkel, meg egyebekkel, és kell – mondom még egyszer – a szerb határőr ezredek rendszere, az a militán szellem, amiben ők felnőttek. De hogy itt is legyen valami üdítő kivétel: azért mégis csak volt egy Damjanich Jánosunk, a magyar szabadságharc legendás honvéd tábornoka, aki, amikor ’49 januárjában ki kell üríteni a Bánságot, mert a hadtestével felvonult Szolnok környékére, akkor ír egy búcsúkiáltványt a szerbek parancsnokának, Todorovics tábornoknak. Ebben az szerepel, hogy tábornok úr, mi most kivonulunk innen, kérjük a megértését, a polgári lakosságot ugyan már legyen szíves ne zaklassa, mert ez a katonasághoz méltatlan. A passzus végén van egy elgondolkodtató megjegyzés, miszerint egyébként illenék elgondolkodni a szerbeknek azon, hogy vajon jó oldalon harcolnak-e. Hogy vajon a császári kormányzattól megkapják-e mindazt, amit a magyar kormánytól már most, ’48 tavaszán megkaptak jogokban. Igaz, hogy nem politikai, tehát nem önálló nemzetként ismerték el őket, de polgári szabadságjogok, politikai jogok tekintetében szinte mindent megkaptak.



Damjanich János a képen
– A másik fontos kérdés számomra itt mindig az, hogy azért képzeljük el magunkat 1848-49-ben. Az utókor ne gondolkozzon mindig azzal a fejjel, azzal a tudással, amit ő ismer, ne vetítse vissza sohase a mát a múltba, mert ez nagyon hamis és fals képet fog egészen biztos számunkra adni. Ha visszagondolunk ’48-49 Európájára, azért nézzünk már ki ebbe az Európába, hogy Angliában, Franciaországban, Német-Alföldön, Poroszországban, Itáliában hogyan kezelik a kisebbségi kérdést, hogyan nyúlnak az angolok a walesiekhez, skótokhoz, az írekhez, a franciák a vallonokhoz, németekhez, a britagnekhez, meg egyebekhez. Ha egy európai körképet akarunk adni, akkor azt kell mondjuk, hogy Európában szinte kivétel nélkül – most tekintsünk el Svájctól, mert az nem egy mértékadó az európai történeti fejlődésben – Európában még a XIX. században is mindenhol a nyelvi homogenizálás, az erőszakos asszimiláció és mindenfajta kisebbségi jog eltörlése volt a cél. Franciaországban még az 1880-as években is hoznak olyan törvényt, hogy egy iskolában ki kell rúgni azt a tanárt, aki nem torolja meg, hogyha a gyerek az óraközi szünetben az anyanyelvén beszél. Vagyis az állam beavatkozik, lehatol szinte a magánszférába is.

– Ha a magyar példát vesszük ehhez, én azt tudom csak mondani, hogy Magyarországon messze az európai normák előtt tartunk. Ha Európában valaki felismerte, hogy nyelvi, kulturális jogokat, vallási, oktatási szabadságot kell adni a kisebbségeknek, akkor az bizony nálunk történt. Hogy későn volt ez vagy korán? Mihez képest volt későn vagy korán? Európában nincsen példa. Ez a magyar liberális reform értelmiség, vagy nemesség a reformkorban egy kandikamerán kikukucskál Európába és példát keres, akkor borzasztó példákat talál. Ki kellett szenvedni ezeket a módokat. Még egyet ne felejtsünk el: ’48-ban teremtjük meg a magunk polgári nemzetállamát. Ekkor kezdünk másként gondolkodni, nem egy feudális nemzetben gondolkodunk, hanem egy polgári nemzetben. Szabadságjogot adunk, jobbágyokat felszabadítunk, gondolati- és sajtószabadság, közteherviselés, feudális nemesi kiváltságok eltörlése, mindez egy óriási megrázkódtatás Magyarország számára, meg egy óriási kohó, amelyben az új valahol benne fog születni. ’48-ban nemcsak a magyar kap választójogot, hanem ugyanúgy szavaz a román, a szlovák, a szerb – persze feltéve, ha a cenzusnak megfelel. Na de a magyar jobbágy is, volt jobbágy, csak akkor szavazhat, ha a megfelelő vagyoni háttérrel rendelkezik. Gyülekezési szabadság: bárki gyülekezhet. Mindenki anyanyelvén oktathat, adhat ki újságot. A szerb nyelvű, román nyelvű lapkiadás, könyvkiadás egyik központja Budapesten van ebben a korszakban. Én úgy gondolom, azt látom, hogy itt a magyar liberális reformnemesség, és ’48-ban a különböző kormányok a legmaximálisabban tolerálták a kisebbségi jogokat. Persze, hogy ragaszkodunk valamihez, ragaszkodunk ahhoz, hogy ebben az államban a magyar az államalkotó nemzet, ami evidencia Franciaországban, evidencia Angliában és evidencia minden európai más államban.

– Ha most szigorúan vesszük, akkor nézzük a napjainkat. Napjainkban az európai országokban sikerült már azon elvek alapján rendezni a kisebbségek érdekeit, amit mi számon kérünk a XIX. század közepének Magyarországán. Gyanítom, hogy nem. Erre igazából még az EU sem adta meg azt a választ, ami egyértelmű nyugvópontra helyezné ezt a kérdést.

– A mai magyar Nemzetiségi törvény szívesen nyúlt hozzá többek között az 1849-es Nemzetiségi törvényhez is. Miért?

– Mert benne vannak azok az elvek, lehet hivatkozni a múltunkra. Lehet hivatkozni arra, hogy 1849-től kezdve a magyar politikai elit milyen elvek mentén gondolkodik a kisebbségekről. Azért a tisztesség úgy kívánja, hogy megjegyezzük: a Szegeden ’49. július végén elfogadott kisebbségi pontokra nem mondhatjuk azt, hogy törvény. Ez országgyűlési határozatok, de törvényként nem definiálhatjuk őket, mert nem voltak meg azok a garanciák, amik a törvényi szintre emelkedésükhöz szükséges lett volna. De visszatérve: hivatkozhattunk a múltra, mert azt mondhattuk, hogy abban a múltban a magyar politikai elit messze az európai normák fölött teljesített, és azokat az elveket mutatta föl Európának, amelyek arra irányulnak, hogy konszenzust, békés egymás mellett élést, európai normákat biztosítsanak a kisebbségek számára. Főleg annak az Európának, annak a Nyugat-Európának ahol ez a kérdés mégsem olyan akkut, mint Magyarországon. Pedig egy ilyen történeti nagy összemosódás, szinte népvándorlás eredményeként a történeti határok, etnikai határok többnyire nem esnek egybe. Nagyon nehezen lehet tehát igazságot tenni. Vagy fogalmazzunk úgy: ebben a térségben – meggyőződésem szerint – le kell mondani az igazságtétel jogáról, itt nem igazságot kell keresni, nem ítélkezni kell a múlt vélt vagy valós sérelmei és történései fölött, hanem meg kell próbálni valóban, ha úgy tetszik, az 1849-es vagy 1867-es törvény szellemiségében az egymás mellett élés feltételeit mind a mai napig megteremteni.

– Ha már a szellemiséget említette, Damjanich János és a többi aradi vértanú szellemisége mennyire van ma jelen a magyar közéletben, egyáltalán a magyar szellemi kultúrában?

– Kétségeim vannak. Ha csak onnan kezdjük, hogy nem vagyok benne biztos, hogy mindenki le tudja helyesen írni az aradi vértanúk nevét, ami azért alap lenne úgy gondolom, nem ártana. A szellemiség? Ha az elmúlt időszakra gondol, akkor azt mondom, hogy most egy felfordult országban vagyunk, ahol nem tudom, milyen szellemiséget érhetünk tetten. Szükség lenne persze arra a szellemiségre, amit Damjanich képviselt. Egy példa: ugye ő szerb származású, egy szerb katona-dinasztia tagja, igaz a Rákosi-korszakban megpróbáltak belőle egy paraszt famíliát kreálni, mert szükség volt valamilyen haladó hagyománnyal rendelkező múltra abban a korszakban. Damjanich a császári királyi hadseregben szolgál 1848-ig, akkor azért kell neki Magyarországról eltávoznia ’48 április elején, mert Temesváron kőkeményen összevész hadosztályparancsnokával, Haynau táborszernaggyal. Március utolsó napjaiban vagyunk. Pesten lezajlott az, ami lezajlott. Pozsonyban az Országgyűlés hozza a törvényeket. Ennek a híre szétmegy az országban, és március utolsó napjaiban valamikor Haynau beront a temesvári garnizon pihenőszobájába, és fejhangon üvöltözve szidja a magyar kormányzatot és Kossuthot, betyároknak, kutyáknak, rebelliseknek hív mindenkit, az ő szempontjából némiképp érthetően, mert ő attól fél, hogy a császári királyi hadsereg egysége meg fog bomlani az itteni folyamatoktól. Akkor Damjanich feláll és azt mondja, hogy tábornok úr kikérem magamnak, hogy a jelenlétemben nemzetemet és annak jobbjait gyalázza. Hogy pontosan milyen szavakat kértek ki – tegyük hozzá – nem tudjuk rekonstruálni, de a feljegyzések szerint valami hasonló párbeszéd zajlott le közöttük. Akkor Haynau meghőköl és rákérdez, hogy de hát százados úr maga mióta magyar, maga szerb? Akkor azt mondja Damjanich – ami megint érdekes és azt mutatja, hogy a reformkor politikai erőfeszítésének volt értelme, hogy nem mindig polgári nemzetben gondolkodtunk –, én úgy gondolom, hogy aki Magyarországon született, az magyar polgár és köteles annak törvényeit, szokásait tiszteletben tartani. Egy nagyon sajátos fogalom, azt gondolom, nagyon sajátos nemzet- vagy államfogalom az, amit Damjanich-tól hallhatunk, de hát abban a korszakban – azt gondolom – mértékadó, és talán napjainkban is mértékadó lehetne, nem? Hogy az az ország, amelyben élünk, annak állampolgárai vagyunk, ha tetszik, ha nem, minimum az, hogy annak a szokásait, jogait, kiváltságait, kormányzatát tiszteletben tartjuk. Valahol nem igazán érzem még Európának ebben a fertályában, hogy mondjuk ez a minimális tolerancia, vagy minimális megértés jellemezné az embereket.



Az aradi Szabadság-szobor
– Ez volna akkor tulajdonképpen október 6.-a üzenete is?

Igen, bár én soha nem szeretek megfogalmazni üzeneteket. Én azt gondolom, hogy október 6.-a üzenete, talán legszebben az aradi Szabadságszoborban fogalmazódik meg. Tessék kimenni Aradra, a Tűzoltó térre, ahová két éve visszaállították az 1890-ben felállított, majd a 20-as években a románok által szétszedett, de legalább megőrzött Szabadságszobrot. Ott abban a szoborban benne van ’48-49 szellemisége és benne van mindaz, amit ’49-ről nekünk tudnunk kell. Mert Damjanich és Knezic szerb, szerb-horvát, Poeltenberg Ernő egy osztrák polgárcsalád leszármazottja, Leiningen-Westerburg Károly birodalmi német, Kiss Ernő bár magyaros a neve, de félig-meddig örmény származású, Lázár Vilmos örmény származású, ha megnézzük Aulich Lajost ő magyarországi német származék. Az aradi vértanúkról tehát nagyon nehezen mondhatjuk azt, hogy ez egy tiszta magyar tábornoki vagy tisztikar, aki a polgári nemzetté válás folyamatát végiggondolva valóban magyarnak is vallotta magát. Ők egy ügyet is szolgáltak, ez az ügy akkor sem magyar ügy volt, hanem európai ügy volt. Ez a szabadság ügye, az emberi jogok ügye, ’48 erről szólt.
Mándity Predrág interjúja nyomán

forrás: radio.hu




Szóljon hozzá

Név:
E-mail:
Az e-mail cím nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:





HÍREK
Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona