A 89-es rendszerváltók a kommunisták nyomdokaiban
Fölvidéken megérett az idő, egy újabb rendszerváltásra. Duray szerint az 1989-es rendszerváltás még nem fejeződött, igen nem, mert a 89-es történet valójában arról szólt, hogyan és kiknek a segítségével mentik át a hatalmukat a kommunisták. Igen be kell fejezni, mondhatnám végre már el kell kezdeni az igazi rendszerváltás, ha nem is az egész Fölvidéken, de legalább itt Honföldön, Dél-Fölvidéken igenis megérett az idő a változásra, egy olyan világ megteremtésére, amelyben minden a helyén van, a helyére kerül. (BJ)
2009.11.17.
Mindjárt azzal kezdeném, hogy vannak kivételek, de ők már rég nincsenek a nagypolitikában. Egyszerű okból kifolyólag, vagy ki lettek onnan ebrudálva, el lettek hiteltelenítve, vagy látva a politika elkölcstelen oldalát inkább önként távoztak. Akik ott maradtak azok, jól megszedték magukat, a felvidéki magyarság oltárán pedig semmit sem áldoztak fel a megmaradásunkért, a hatalmukat, hogy Lenin elvtársat idézzem "örök időkre" bebetonozták, senki más mégcsak a közelébe sem kerülhet, aki mégis megpróbálja, azt ellehetlenítik, megbélyegzik, hitelennek titulálják és stb-s, szönöszös, vagy sziszes ügynököt fabrikálnak belőle (Csáky stílusa), persze mindenfajta bizonyíték nélkül. Nem ismerős a stílus, mintha a kommunisták is ezt csinálták volna 40 éven át. Világi saját bevallása szerint ma is karfiolt árulna a piacon, a Slovnaft vezérigazgatója, ha nem lett volna 1989, egy volt kommunista csúcskáder pedig, hogy megéljen Angliában mosogatólegényként tevékenykedik. Az egyik jó időben jó helyen volt, a másik pedig bizonyára későn ébredő tipus lehetett. A korán ébredő kommunisták sikeresen átmentették a hatalmukat az új rendszerbe, utódjaikból kapcsolataiknak köszönhetően nagyvállalkozókat fabrikáltak.
Barak szerint a rendszerváltó időszakban, "...kevés volt a fóka és sok volt az eszkimó. Sok volt a politikusi akarnok, sokan akartak bejutni a parlamentbe parlamenti képviselőként, sokan akartak pozícióba kerülni a választások után, és nyilvánvaló, hogy ilyen szempontból a három párt létezése „terhelte” a szlovákiai magyarságot, mert a szlovákiai magyarság szemében a választási lehetőségre ugyan három párt volt, de hát természetesen három pártnak apparátusa van, illetve hát a három pártnak saját politikusai voltak, ahogy említettem, akiknek komoly ambícióik voltak. Világos volt az, hogy nem születik egyezség."
Durayról így vélekedett:
" Duray Miklóssal akkor találkoztam először, amikor hazajött Amerikából, és Hunčík Péter lakásán arra kapacitáltuk őt, hogy vállaljon vezetői posztot az FMK-ban, azonkívül felmerült annak a lehetősége is, hogy miniszterelnök-helyettesi posztot is kap a szövetségi kormányban az FMK. Ezt a posztot Duray Miklós el is vállalta, és megígérte, hogy az FMK-ban dolgozik majd. Ám tudjuk, hogy a kinevezésére nem került sor. Talán azért, mert ő ezt visszautasította, egyrészt Miklósnak nem nagyon fűlt hozzá a foga, másrészt pedig úgy tudom, hogy Čarnogurskýnak voltak fenntartásai személyével kapcsolatban. Szóval nem került sor ennek a posztnak a betöltésére, ami a későbbiekben egyik hivatkozási alapjául szolgált arra, hogy 90 tavaszán elkezdje szervezni az Együttélést. Ezt megelőzően Miklós az FMK tagja volt, publikált a Napban, tehát minden teljesen normális körülmények között zajlott, csak nem vállalt semmiféle konkrét funkciót. Naponta bent volt az FMK központjában, mígnem egy idő után eltűnt, elkezdte járni az országot, és elkezdte szervezni a saját pártját, mert az volt a meggyőződése, hogy nemzeti alapon szerveződő politikai csoportosulásra van szükség, amely összerántja a magyarságot. Tulajdonképpen azt kezdte a gyakorlatban megvalósítani, amit annak idején Dobosék a Csemadokban akartak. "(forrás: http://www.parameter.sk/blog/parabarak/2009/11/16/1989-%E2%80%93-elbeszelt-tortenelem?page=99#comment-18813)
A korrektség szabálya szerint a Duray nyilatkozatból is idéznék:
Pontosan mikor tért haza Amerikából?
1989. november 28-án érkeztem meg Budapestre.
Tehát tizenegy nappal a 17-ei a bársonyos forradalom után. Akkor azokról az eseményekről mit tudott?
Mindenről informálva voltam, hogy mi történik itthon. A hazautazásra már hónapok óta készülődtem. .... csehszlovák titkosszolgálat augusztus 2-án ellopatta az útlevelemet. A csehszlovák nagykövetség, illetve a washingtoni csehszlovák konzultus pedig nem mutatott hajlandóságot arra, hogy ideiglenes úti okmányt állítson ki számomra. Csak október elején kaptam meg, ....
(október elején kapta meg, decsak másfél hónappal később jött Budapestre, vagyis kivárt-CA megj.)
1989. november 28-án hova érkezett, Prágába?
November 28-án Budapestre érkeztem. Ugyanis odafelé is Budapestről utaztam. Ennek több oka is volt. Amikor elutaztam, akkor azért választottam ezt a megoldást, mert volt rá példa az akkori Csehszlovákiában, hogy kiengedtek valakit Nyugatra, de nem térhetett haza.
(senki nem kérdezte mégis magyarázkodik-CA megj.)
Budapestről amikor hazajött Pozsonyba, akkor mit látott, mivel találkozott, ki kereste fel elsőnek?
Volt egy gondom, mivel nem volt rendes úti okmányom, az ideigleneset le kell adni a határállomáson. Ezért pár napot kivártam és december 8-án jöttem vissza Csehszlovákiába. Akkor már biztos volt, hogy visszamehetek értük (családért).
December 8-án már megalakult az új ideiglenes kormány Prágában.
Az első rendszerváltoztató kormány megalakítása 8-án délután kezdődött Prágában, én erre érkeztem meg. Korán reggel jöttem Budapestről Pozsonyba, onnan repültem Prágába. (tehát a kész és a biztos dologba érkezett-CA megj.)
Érdekel ennek a logisztikája. Ki hívta fel Önt és ki mondta, hogy itt tessék felszállni a gépre és menni a kormányalakítási tárgyalásokra?
A Független Magyar Kezdeményezés berkeiből küldték az üzenetet Pozsonyból, hogy a VPN, a szlovák rendszerváltoztató mozgalom, amely a prágai Polgári Fórumnak volt a pozsonyi szövetségese, engem javasolt az új szövetségi kormányba nemzetiségi miniszternek. ....a Černý-palotába, ahol a Václav Havel vezette küldöttség tárgyalt a kommunisták Marián Čalfa vezette küldöttségével. A kormány összetételéről folyt a tárgyalás. Néhányunkat nem engedtek be erre a tárgyalásra. Feltételezhető, hogy ez a kommunisták kérése vagy követelése volt. Václav Klaus, Miroslav Kusý politológus, Richard Zacher és én lettünk kirekesztve az előcsarnokba. Nem volt véletlen, hogy minket, négyünket nem engedtek be. Hiszen a kommunisták az én személyemmel kapcsolatban kategorikus nemet mondtak. Annak örültem, hogy nem lettem tagja az új csehszlovák szövetségi kormánynak, mert egy dolgot nem tudtam elképzelni, hogy hogyan teszem le a miniszteri esküt Gustav Husák kezébe. Valószínűleg botrány lett volna. Tehát én fellélegeztem, mikor kiderült, hogy nem lehetek tagja a kormánynak.
Ezután megalakult az új csehszlovák kormány és Ön Pozsonyban folytatta a politizálást, hogyan? A rendszerváltás még nem fejeződött be.
A rendszerváltozás még most, húsz év után sem fejeződött be. (persze, hogy nem fejeződött be, mert semmit sem csináltatok, lepaktáltatok a köpönyegforgató kommunistákkal-CA megj.) A rendszerváltozásnak nem elegendő feltétele a politikai és államigazgatási szerkezetváltozás. De akkor még valóban az elején voltunk a változásoknak. Számomra az a késő délutáni és esti beszélgetés a kormányalakítás előszobájában nagyon fontos és tanulságos volt. A néhány órás beszélgetés során meggyőződésemmé vált, hogy a szlovákiai magyarok csak akkor tudnak részt venni Csehszlovákia politikai életében, hogyha egy egységes, önálló pártot hoznak létre. Ezt a felismerésemet Prágából visszajövet december 10-11-én mindenkivel közöltem, akivel fontosnak tartottam, hogy közöljem. A javaslatomat az FMK-ások visszautasították, mások pedig azt mondták, „jó, hogyha neked ez a meggyőződésed, csináld meg”.
Arra emlékeszem, hogy a Független Magyar Kezdeményezés megkereste Önt és azt mondta, hogy itt, kész, megvannak a struktúrák Pozsonytól Királyhelmecig. Itt van a magyar párt. Ön ezt nem fogadta el, miért?
Az FMK ugyanis nem magyar párt volt, hanem a nagy szlovák népi politikai mozgalomnak, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen-nek volt szerkezeti eleme. .... Az FMK-sok úgy utasították el az elképzelésemet, hogy „mindhalálig” a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalommal akarnak egy kötelékben dolgozni. Azok, akik megértették az érveléseimet és javaslatomat, azok tőlem várták el, hogy ezt megvalósítsam. Ott maradtam a felismerésemmel egyedül, és hetekig tartott, míg sikerült legalább annyit elérni, hogy a CSEMADOK-nak az akkori központi bizottsága, amely Szencen ülésezett, egyetértett azzal, hogy vizsgáljuk meg az önálló párt megalakításának a lehetőségét.
Őszintén mondom, nem akartam pártot alapítani. ...
(Dehogynem akartál, valójában te verted szét a kialakulóban lévő magyar egységet, az FMK, mint egy egységes párt később, vagy bármikor leválhatott volna aNYEE-ről- CA megj.) December 9-től számítva majdnem két hónap elteltével 1990. február 7-én meghirdettük az Együttélés Politikai Mozgalomnak a kezdeményezését. Számomra a rendszerváltozás tulajdonképpen itt kezdődött, mert úgy éreztem azzal, hogy önállóan megfogalmazzuk saját politikai elképzeléseinket és saját politikai utunkat, akkor elkezdődik számunkra egy új korszak. Meg kell mondanom, ha életemben megéltem igazi csalódásokat, akkor éppen 1990 februárjától éltem meg a legszörnyűbb csalódásokat. (Készítette: Haják Szabó Mária - Kossuth Rádió) (forrás: http://www.felvidek.ma/index.php?option=com_content&task=view&id=18510&Itemid=1)
Duray szerint a mai napig nemzajlódott le a rendszerváltás, Barak szerint Duray volt az aki a magyar egységet megbontotta, amikor az Együttélés mozgalmát bejegyeztette pártként. Húsz év telt el azóta, uagyanazok a személyek, ugyanazok a problémák. Semmittevés, semmitmondó beszédek, konferenciázgatások és a nemakarás jelemzi a felvidéki magyar politizálás pedig egyszerű a megoldás, egy Polák nevezetű fórumozó a bumm.sk-án megfogalmazott véleménye jelentheti a megoldást, így vélekedett, amivel maximálisan egyetértek, hisz én magam is ezt hangoztatom már három éve.
Idézet:
"AUTONÓMIA HÁNYSZOR MONDJAM MÉG.....Felvidéki Magyar Parlament vagy Szlovákiai Magyar Parlament édes mindegy, de az ÖNRENDELKEZÉS alappillére a területi és perszonális AUTONÓMIA. Ezen belül lehet vitázni, hogy Csáky vagy Bugár.
Most az oszd meg és uralkodj elv működik úgy ,hogy a ezt mi adjuk a tótok kezébe pedig nem is kérték. Addig viszont EGY A ZÁSZLÓ - EGY A TÁBOR Béláim! Szóval AUTONÓMIA! Izlelgessétek csak és itt az ideje, hogy elővegyétek Ghandi életrajzát. A gyengébbek kedvéért a csendes ellenállásra gondolok, de nem a négy fal között hanem az utcán. Minden nap...nagy lelki erő és kitartás kell hozzá de enélkül nem fog menni...ki kell kényszeríteni az AUTONÓMIÁT!!!!...de csak így radikális felhangok nélkül. Gondoljatok magatokba mind két oldalról, hogy erre egyáltalán képesek lennétek-e....
Figyelmetekbe ajánlom még az OTPOR ( Ellenállás ) Mozgalmat Szerbiában akik megbuktatták Milosevicset. Hónapokon át hidegben, esőben, sárban kint voltak az utcákon minden nap tízezrével...szóval képessek lennétek erre Béláim. Lehet elgondolkozni ezen és nem itt fikázni egymást.
(Polák 2009-11-16 )
http://www.bumm.sk/forum/35067/csaky-nem-a-hid-hanem-a-kozony-volt-az-mkp-legnagyobb-ellenfele.html
A kedves magyar 89-es elvtársaink, tessenák már időt szakítani és elolvasni a Commora Aula autonómia tervezetét, mert minden, ami a felvidéki magyar népnek kell, javaslatként, kiindulási pontként az ott le van írva. Vegyék már komolyan figyelembe azt a tényt, hogy hathatós autonómiaharc nélkül nincs megmaradásunk Felvidéken, Fölvidéken, Dél-Szlovákiában, akár Honföldön, kinek mi felel meg jobban alapon, azt válaszhatja, mert nem a név a fontos, hanem az azonos jogok gyakorlása, maga az önrendelkezés. Tehát önrendelkeznünk kell, más út nem létezik számunkra.
bósza jános
|
