Kerekasztal tanácskozás: A BEK képviselőjét nem engedték be

2012.10.29.

Idézet a bummról: Egész addig konferenciázhatunk amíg a legutolsó magyar meg nem szűnik létezni.Beszélhetünk,petíciózhatunk akár minden héten.MKP -hatunk is minden nap.DE AMÍG NEM SZÜLETIK EGY KEMÉNY DÖNTÉS ARRÓL HOGY MI FELVIDÉKI MAGYAROK AZT MONDJUK HOGY "NEM,NEM,SOHA TÖBBÉ",ADDIG HIÁBA MINDEN.TEHÁT FELSZÓLÍTOM,ÉN,A NAGY SENKI EZT A KEREKASZTALT ÉS UDVAR FELELŐSÉT,HOGY LÉTESÍTSENEK ELŐBB KONSZENZUST A FELVIDÉKI MAGYARSÁGGAL,ÉS UTÁNA KONFERENCIÁZZANAK.KÉRDEZZÉK MEG HOGY MI MIT SZERETNÉNK.VAGY TEGYÉK LEHETŐVÉ HA ILYEN KONFERENCIÁT SZERVEZNEK,HOGY MINDENKI SZABADON EL MONDHASSA VÉLEMÉNYÉT.TALÁN FÉLNEK ATTÓL HOGY TÚL SOKAN KRITIZÁLNÁK AZ MKP MEGALKUVÓ,NEMZETVESZTŐ POLITIKÁJÁT????? ( kerekasztal fórum - Nagyúr)

Gondolás írta szintén a bummon:
Nagyúr az utolsó két sorod gúny akar lenni,vagy esetleg Hunčík számára munka ? Ő ugyanis félnótásokkal foglalkozik.

Szerintem Nagyúr csak annyit akart közölni velünk, hogy csak azokat engedik be maguk közé a kerekasztalosok, akik bólogatnak, vagy megalkuvó politikát folytatva, csendben a liberális megélhetőkkel szavaznak, vagy látszatra ellenvéleményt fogalmaznak meg (Feszty), de a cselekvés a szavakban kimerül és ők is inkább azokba rúgnak, akik tenni szeretnének. Ameddig a fejekben nem lesz letisztulás addig a hatalom, a pénz és hazugság lesz az úr Fölvidéken és az egész Kárpát-medencében. Igazi és erkölcsös hozzáállás nem nem pedig mellébeszélés és kritikát ki kell értékelni nem pedig megsértődve visszacsapni.

A BEK képviselőjét nem engedték be, mert állítólag fantom szervezet, ez volt a válaszuk, pedig már július óta tevékenykedik. Több média (bumm nem) lehozta hírként a megalakulást még az erdély.ma is ( LINK )
ennek ellenére nem lehetett ott a tanácskozáson a BEK, mert hivatalos szlovák állami bejegyzéshez kapcsolták a képviselőjük jelenlétét, ami gyávaság és mellébeszélést jelent a részükről, mert egy hús-vér ember nem lehet fontam szervezet tagja és főleg akkor nem, ha a felvidéki magyarság érdekében akar felszólalni. Ennyit ért a kerekasztal-tanácskozás, semmit-semmiért alapon zajlik ott minden, aki be akar nekik nyalni azt beengedik, aki komolyan tenni akar, annak az útja oda csupa akadályokkal van telerakva. Aki simulékony látszat, fontom szervezet tagja, mert ilyet maga a Fórum intézet többet is létrehozott azok ott lehetnek, hogy többséget alkotva, hirdethessék, hogy már száz szervezet a tagja, de kik ők azt senki nem tudja, soha meg nem jelent a listájuk, nos ezek a fantom szervezetek, nem pedig a BEK és annak becsületes tagja, akik teszik a dolgukat a felvidéki magyarság a kerekasztalos látszatakarókkal szemben is.

A felvidéki magyarság fő baja, fő betegsége az, hogy nem mondunk igazat. nem azt csináljuk, amit mondunk, nem azt tesszük, amit tenni szeretnénk, vagy tenni kéne. Emiatt pusztulunk, szórványosodunk és lassan beolvadunk a többségi népbe. nekik nem kell tenniük semmit, mi magunk szolgalelkűként mindent megteszünk magunk ellen. Miért van ez így?
Erre rengeteg magyarázatot, választ lehet adni. Először is az a fránya pénz, megélhetés, egzisztenciális hozzáállás mindenhez, ami körül vesz minket, ez a bajaink kiinduló oka.
Konkretizáljuk még pontosabban. Mikor az asszimilációnkról beszélünk és megoldásokat elemezzük ezekre a bajokra, akkor nagyon szépen képesek vagyunk kielemezni mit is kéne tenni, mi a bajok fő okozója. DE!!! Amint a konkrét megoldások kerülnek az előtérbe, már nem vagyunk ennyire határozottak. Sőt gyakran ellentétes dolgokat cselekszünk, szinte suttyomban tesszük, nehogy valaki megbélyegezzen minket hogy mi nem vagyunk igazi magyarok.
Nagyon szívesen és gyakran nevezzük mindenfajta konkrét bizonyíték nélkül egymás árulónak, hiteltelennek és magyarellenesnek.
Pedig elég lenne csupán egy kis önkritikát gyakorolva, erkölcsösebben nézni a mások tetteit, nézeteit és igyekezni konfrontáltatni a saját meglátásainkkal és tetteinkkel. Mikor a másikat kritizáljuk legyünk konkrétak és csakis bizonyítható dolgokkal formáljuk a nézeteinket, a másik oldalnak pedig ha úgy érzi a dolgok nem úgy vannak ahogyan a kritikákból ki lehet venni, akkor szintén legyen konkrét és tárgyilagos a válaszadással.
Manapság sajnos ez nem így működik, mert ha valaki, akár bizonyíthatóm és jogos kritikával él, a másik oldal általában egzisztenciális és hatalmát igyekezve megőrizni, gyakran hazugságokkal és és övön aluli ütésekkel válaszol, tárgyilagos vita és eszmecsere helyett, sőt akár a másik tudatos ellehetetlenítése, lejáratása is eszközként szolgálhat az elhallgattatása céljából. Ilyenkor gyakran a felvidéki magyarság legelemibb érdekei is áldozatul esnek ennek az értelmetlen hatalmi harcnak.
Most rengeteg példával élhetnél, idővel megígérem nagyon konkrétan megpróbálom kielemezni a mai valóságot és min kéne és hogyan változtatni. egyenlőre ennyit, mert nem tudom, hogy az igazmondásra, vagy a bajaink mélyebb ható vizsgálódására van-e igény. Megígérhetem magam minden olyan kérdésre nyitott vagyok, amit egyesek úgy érzik, hogy meg kell beszélni még mielőtt tovább lépnénk. Fontos az, hogy ne zárkózzunk el, semmiféle nehéz kérdés elől. Persze a kérdezőnek is korrekt módon kell a kérdéseit feltenni, mert ha a kérdés célja eleve a másik lejáratása, akkor sajnos csak körbe-körbe fogunk futkosni és tovább fogunk pusztulni. Nos egyenlőre ennyit. Jó lenne, ha minél többen hozzászólnának, azok is akik eddig nézeteikkel, hozzászólásaikkal nem örvendeztettek meg minket. Rólunk van szó, egy szebb világ csak akkor jöhet el, ha azon mi magunk igyekezünk változtatni. Néha egy jó javaslat, vélemény is segíthet.

Egy idézet, Lao-ce TAO TE KING Az Út és Erény könyvéből:

Az út, mely szóba-fogható, nem az öröktől-való; a szó, mely rája-mondható, nem az örök szó. Ha neve nincs: ég s föld alapja; ha neve van: minden dolgok anyja.
Ezért: aki vágytalan, a nagy titkot megfejtheti; de ha vágya van, csak a dolgokat szemlélheti. E kettő mögött közös a forrás, csupán nevük más. Közösségük: csoda, s egyik csodától a másik felé tárul a nagy titok kapuja.

Amit az autonómia témájában el akartam mondani, azt elmondtam az elmúlt hat évben. Több száz írásban több tucatnyi békés tüntetésen. Amit az autonómia megvalósításáért megtehettem megtettem. DE!!! Ma már másra van szükség, másfajta békés küzdelemre. Olyanra, ahol nem az a kérdés, ki magyar, ki szlovák, mert szerintem úgy ahogyan a nagymagyarkodás sem képes megállítani az asszimilációnkat, ugyanúgy
a többségi nép burkolt sovinizmusa sem megoldás egy szebb jövőkép kialakításában. Egy olyan világ létrehozása érdekében kell munkálkodnunk közösen, ahol nem egy kisebbségi megélhetési érdekcsoport mondja meg mi kell nekünk, mi jó nekünk, hanem a többség és az általuk megbízott vezetőik a polgárokat képviselve, azok érdekeit meghallgatva teszik a dolgukat és küzdenek értünk, velünk, a mi hathatós segítségünkkel egy igazságosabb világért. Egy olyan világért, ahol a kitermelt javak nem pár ezer ember és azok talpnyalót szolgálják, hanem minden embert, minden békés polgár javát.
Tudom ezt már sokan leírtál, elmondták, hogy végre valamit tenni kéne azért, hogy ez másképpen legyen. Azt is sokan mondták már, hogy az a világ amiben élünk nem tökéletes, de jobb nincs, hát fogadjuk el. Ez lenne a megoldás? Szerintem nem, mert ma már nem élünk a középkorban, a kommunizmus rémuralmát is magunk mögött tudhatjuk. Ma más eszközökkel, de küzdenünk kell az igazságtalanság, a kapzsi szélhámosok és az őket kiszolgálók ellen. Mi vagyunk többségben, az erő és az igazság a mi oldalunkon, akkor nincs mitől félni, csak egy dolgot vehetnek el tőlünk azok akik a saját törvényeiket sem tartják be, de akkor is csak a békés küzdelem az egyetlen megoldás, mert az utódaink ennyit megérdemelnek.

Zárószóként:

Egy fontos kérdés, amelyet állandóan szem előtt kell tartanod: Közreműködsz egy probléma megoldásában, vagy része és oka vagy a problémának? Mert, aki nem része a megoldásnak, az szándéka ellenére is a probléma része. (Lorayne, Harry kortárs amerikai szerző)