Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

Keresés a honlapon

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció

A kettős állampolgárságról

2009.2.12.
2003. január 16. 19:05 Kossuth rádió, Határok nélkül

Műsorvezető-szerkesztő: Márványi Péter

A kettős állampolgárságról

Ismét előkerült a határon túli magyarok kettős állampolgárságának kérdése, méghozzá a kedvezménytörvénnyel kapcsolatban. Kevés olyan téma van, amiről annyit beszéltünk az elmúlt években, és amelyről olyannyira ellentmondásos nyilatkozatok hangzottak el, mind Magyarországon, mind azon kívül. A mai műsorunkban a mostani véleményeket próbáljuk összegezni, legelőször azonban hallgassuk meg Bánhidi Emese összeállításától arról, hogyan is alakult az ügy az elmúlt években. Ami érzékelhető, a kettős állampolgárság mindig akkor vált fontos témává, amikor amúgy is felélénkültek a politikai viták a határon túli magyar áramlatok között, ill. amikor valamiképp pl. Magyarország NATO vagy most uniós tagsága kapcsán kérdésessé vált az anyaország és a határon túliak kapcsolata.

Bánhidi Emese:

-Nem véletlen, hogy éppen Katona Ádám székelyföldi RMDSZ-es politikus vetette fel a kettős állampolgárság gondolatát még az előző szocialista kormány idején. Nem sokkal később a Magyarok Világszövetsége is sűrűn hangoztatta, hogy ez lenne a megnyugtató megoldás a szülőföldön maradás szempontjából. Az MVSZ-nek nem sikerült megnyernie a Horn-kormány támogatását ez ügyben. A határon túli magyarok körében azonban megmaradt az igény arra, hogy a vízumproblémára kínáljon valamiféle megoldást a magyar kormány. Felmerült például, hogy brit mintára vezessék be a külhoni állampolgárság fogalmát, amely magyar útlevéllel járna ugyan, de választójoggal nem. Az Orbán-kormány először nem nyilatkozott egyértelműen és egybehangzóan erről a kérdésről. 2000 májusában Orbán Viktor miniszterelnök azt mondta, a szomszéd országok kormányai, akiktől elsősorban függ ennek a jognak a megadása, nem lelkesek ettől a gondolattól, ezért a magyar kormány a határon túli magyarság jogait biztosító úgynevezett státustörvényben gondolkodik. 2000. márciusában meg is született egy kormányhatározat, amely szerint törvényjavaslatot kell előkészíteni a határon túli magyarok jogállásáról. Németh Zsolt külügyi államtitkár több interjújában kifejtette, ha teljes jogú állampolgárságot nem is, de “félállampolgárságot” jelent majd a készülő törvény. 2000 júniusában Németh Zsolt azt is mondta, a magyar kormány elvi alapokon nem zárkózik el a kettős állampolgárság elől, de a jelenlegi politikai, gazdasági és nemzetpolitikai okok miatt nem látja azt reálisnak. Sokáig úgy tűnt, hogy a készülő státustörvény megoldást jelent majd a problémára, ám a 2000-es év végén kidolgozott koncepcióban már nyoma sincs az állampolgárságnak. A törvény neve hivatalosan sem státustörvény lett, még csak nem is a határon túliak jogállásáról szóló törvény, hanem kedvezménytörvény. Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke 2000 júniusában az ekkor már készülő státustörvény kapcsán kijelentette, a jogszabály távlatilag a kettős állampolgárság elnyeréséhez vezet majd. Egy utolsó lendületet akkor vett a kérdés, amikor 2000 őszén a romániai választási kampányban a magyar elnökjelölt melletti aláírásgyűjtéssel együtt több helyen ugyancsak íveket terjesztettek azzal, hogy az aláírók kérik a magyar parlamentet, tűzze napirendre és fogadja el a külhoni állampolgársággal foglalkozó törvénytervezetet. A többségi oldal azonban ekkor is élesen elutasította a romániai magyarok kettős és külhoni állampolgárságát. Az akkori legnagyobb ellenzéki párt alelnöke, a mai miniszterelnök Adrian Nastase egyenesen azt hangoztatta, ha esetleg mégis megvalósulna az erdélyi magyarok külhoni állampolgársága, akkor a román alkotmány értelmében az RMDSZ-politikusok nemcsak parlamenti, de közhivatalnoki tisztséget sem vállalhatnának.

Márványi Péter:

-A kettős állampolgárság ügyét ez alkalommal az RMDSZ egyik platformja, a Reformtömörülés dobta be a politikai közforgalomba. Ionescu Nikolett az RT alelnökét Szilágyi Zsolt képviselőt kérdezte.

Szilágyi Zsolt, alelnök, Reform Tömörülés:

- A Kárpát-medencében élő magyarság érdeke az, hogy az anyaország és az utódállamokban élő magyar nemzeti közösségek közötti kapcsolatot országaink európai uniós csatlakozása előtt rendezni tudjuk. A magyar polgári kormány által megalkotott kedvezménytörvény vagy státustörvény úgy tűnt egy hatékony és eurokonform, Európa által is elfogadott megoldást nyújt erre a helyzetre. Sajnálattal tapasztaljuk, hogy annak ellenére, hogy mind Szlovákia, mind Románia esetében az illető országban élő magyar közösség messzemenően támogatta az illető ország integrációját, NATO-integrációját, a NATO tagfelvétel kapcsán felbuzdulva a szlovák és a román diplomácia egy olyan offenzívába kezdett, amely tulajdonképpen a törvény tartalmának a kiürítésére törekszik. Ezt a törvényt a Nastase-Orbán megállapodás Romániában alkalmazhatóvá tette. Több, mint fél millió erdélyi magyar kért és kapott igazolványt. Nem bomlott meg ettől a társadalmi béke. Néhány forrófejű román újságíró vezércikkén kívül tulajdonképpen semmi különös nem történt. Bebizonyosodott tehát, hogy a törvény alkalmazható és kiemelt támogatásnak örvend a romániai magyarok körében. Jelenlegi helyzetben, ha a magyar kormány, tehát úgy mondanám, hogy tétova és halogató, bizonytalan álláspontja miatt az előbb említett erők a két utódállam diplomáciája eredményesnek mutatkozik, úgy tűnik, hogy meggyőzik Brüsszelt, illetve Strassbourgot arról, hogy ez a törvény nem eurokonform és a magyar kormány módosítani kívánja ezt a törvényt. Mi azt javasoltuk, annak szellemében, hogy a térség országai egymás haladó hagyományából, egymás haladó gyakorlatából tanulhatnak, hogy itt van Romániában, abban az országban, ahol élünk az ún. román modell. Románia ugyanis úgy oldotta meg az anyaország és a határon túl élő románok közötti kapcsolatot, hogy az állampolgársági törvényben kedvezményeket biztosított. Tehát sokkal könnyebben megkapja a román állampolgárságot egy olyan személy, aki bizonyítani tudja, hogy egyik felmenője román származású vagy román állampolgár volt. Egy olyan helyzetet sikerült megoldani, amely hasonló a kárpát-medencei magyarság helyzetéhez, tehát hogy az ország és a nemzet határai Románia esetében, a román nemzet esetében sem esnek egybe, és ez ellen a gyakorlat ellen sem a szomszédos országok, sem pedig európai integrációs intézmények nem tiltakoztak. Annak ellenére, hogy Románia most ennek a kedvezménynek néhány hónapra fölfüggesztette az alkalmazását, ennek ellenére az állampolgárságot senkitől nem vonták vissza. Tudomásom szerint több 100 ezer, mintegy 1 millió moldvai, ill. ukrajnai román kapott az elmúlt évek során állampolgárságot.

Ionescu Nikolett:

- Ön szerint ez a kettős állampolgárság a román modellre alapozva mennyire megvalósítható a magyarokra nézve?

Szilágyi Zsolt:

- Akarat kérdése. Mindenki jól tudja ugyanis, hogy az Európai Unió országai is, volt gyarmat-országok például mint Spanyolország ismerik azt a jogi intézményt, amely az állampolgárság odaítélését nem teszi egyenlővé minden polgári jog gyakorlásával. Az erdélyi magyarok, akik a kettős állampolgárságot szorgalmazzák ugyanis nem kértek ezzel ugyanolyan teljes körű jogukat, mint azok a magyar állampolgárok, akik adót fizetnek, közterhet viselnek. Értelemszerűen a különböző törvények különbséget tehetnek azon magyar állampolgárok jogai között, akik Magyarországon állandó lakhellyel adót fizetve közterheket viselnek, és azon magyar állampolgárok jogai között, akik Magyarország határain túl élnek. Egyébként 1990. óta Romániában is több ízben módosult az állampolgársági törvény és nagyon sok törvény állandó romániai lakhelyhez kötik bizonyos jogok gyakorlását. Úgy érzem, ez megnyugtató válasz lehet azok számára, akik az elmúlt időben attól féltették Magyarországot, hogy a kettős állampolgárság bevezetésével tulajdonképpen a magyarországi magyarok jogsérelmet szenvednek vagy jogfosztottá válnak.

Ionescu Nikolett:

- Mióta segíti a román állam a Moldova Köztársaságban élő román ajkúakat?

Szilágyi Zsolt:

- Rögtön a változások után a kilencvenes évek elején az állampolgársági törvény elfogadása kapcsán világossá vált az, hogy aki igazolni tudja, hogy egyik felmenője román állampolgár volt, kérheti a visszahonosítást. Nem ismeretlen intézmény ez egyébként az állampolgársági törvényekben, ez így van a magyar állampolgársági törvényben is. A különbség csak annyi, hogy Románia esetében ezt tömegesen alkalmazták. Egyébként már 1990 óta a román kormány, de a Parlament is több olyan jogszabályt fogadott el, amely kiemelt kedvezményes pozitív megkülönböztetésben, előnyös megkülönböztetésben részesíti a Moldvából Romániába utazó diákokat. Ismeretes az, hogy egy időben útlevél sem kellett a két ország között a határátlépéskor, személyigazolvánnyal lehetett közlekedni. Én azt hiszem, hogy következetes álláspont volna a román kormány részéről az, ha tiltakozik a kedvezménytörvény ellen és még mindig kifogása van a státustörvény szövege ellen, akkor javasolja a magyar kormánynak azt, hogy a román gyakorlatot honosítsa meg. Tehát az állampolgárság intézményét biztosítsa az erdélyi magyarok számára. Ezáltal lesz ugyanaz a mérce valószínűleg.

Márványi Péter:

-Az RMDSZ egyik másik platformja, a Szabadelvű Kör viszont elutasítja a Reformtömörülés kezdeményezését. Moszkovits János Eckstein Kovács Péter képviselővel készített interjút.

Eckstein Kovács Péter, képviselő, Szabadelvű Kör:

- Az, aki folyamodik egy második állampolgárságért, azt egyénként teszi. Természetesen vannak példák bizonyos országok esetében, és itt sem Románia, sem Magyarország nem kivétel, amelyek valamilyen módon, általában közvetett módon kedvezményt biztosítanak a második állampolgárság elnyerése szempontjából azok számára, akik egy bizonyos nemzethez tartozónak vallják magukat. Nincs ez másképp Romániában sem. Tehát nincs egy olyan kollektív jog, amely a Moldovában élő románok számára lehetővé tenné, hogy egyszerű kérelmezés alapján román állampolgárok lennének. A magyar szabályozáshoz hasonlóan azok, akiknek a szülei, nagyszülei, felmenőági rokonai valaha román, ill. magyar állampolgárok voltak, azok könnyebben jutnak a második ország, esetenként az anyaországnak az állampolgárságához, mint második állampolgársághoz. Nos, ez a Moldovai Köztársaság, a Besszarábiában lakó románok esetében nagyon vonzó dolog, mert elég nyilvánvaló, hogy a Moldovai Köztáraság a közeljövőben nem lesz európai uniós tagállam. Akkor nagyon nagy számú besszarábiai, moldovai köztársasági román folyamodott és kapta meg ez alapján egy könnyített eljárással a román állampolgárságot. Erről van szó. De nem arról van szó, amit a reformtömörüléses barátaink javasolnak, hogy egyszerűen az etnikai hovatartozás alapján kollektíven állapítsák meg a jogosultságot a magyar állampolgárság tekintetében. Köztudott, hogy a kedvezménytörvény általában vitatott, hogy mennyire illeszkedik az európai uniós jogrendbe, mennyire kompatibilis az európai uniós értékekkel. Itt a kettős állampolgárság felvetése is egyszerűen provokáció lenne, egy elfogadhatatlan javaslat lenne a magyar kormány vagy a magyar állam részéről. Ezt gyakorlatilag 89 vagy 90 utáni változások után egyik magyar kormány se kezdeményezte. Azonkívül pedig én személy szerint úgy vélem, hogy a kettős állampolgárság egyéni életutak szempontjából egy elfogadható dolog, hogy valaki igényli. De hogy egy közösség globálisan, gyakorlatilag itt is, ott is állampolgár legyen, ezt nem vélem egy üdvös dolognak. Az erdélyi magyarok itthon maradása szempontjából sem. Azonkívül a másik nagyon fontos különbség a moldovai köztársaságbeli románok és az erdélyi magyarok helyzetét illetően az, hogy valószínűleg 2007-ben Románia is európai uniós tagország lesz és minden valószínűség szerint kettős állampolgárok leszünk. Egyrészt nemzeti állampolgárok, a mi esetünkben román állampolgárok, másrészt pedig európai állampolgárságot és útlevelet fogunk nyerni. És gyakorlatilag ez a kérdés elveszíti a jelentőségét.

Moszkovits János:

- De ezeknek a moldovai köztársaságbeli állampolgároknak nem kell elhagyniuk a szülőhazájukat ahhoz, hogy megkapják ezt az állampolgárságot, a román állampolgárságot. Idejönnek, beadnak egy kérelmet, aztán ha megkapták a román állampolgárságot, illetve megkapják a román állampolgárságot, attól még ők otthon maradnak.

Eckstein Kovács Péter:

- Hát ez egy kicsit bonyolultabb: ez a román kormányoknak a politikája, mert a Moldvai Köztársaság hosszú ideig nem ismerte el a kettős állampolgárságot és ennek dacára megadták a román állampolgárságot az ezt igénylőknek. Ez végső soron egy technikai kérdés, hogy mennyire igényelnek ott tartózkodást, állandó lakhelyet a második állampolgárság esetében. De ez feltétlen nem kedvezménytörvény kérdése, hanem egyszerűen a magyar közigazgatás és a magyar kormány, hogyha úgy módosítja az állampolgárságról szóló törvényét, hogy nem igényli az állandó Magyarországon való tartózkodást, akkor ugyanez lesz az eredmény, mint ami a román kormány és államnak a politikája. De ez nem a kedvezménytörvénynek a tárgya.

Márványi Péter:

- A szerbiai magyarok körében igen erős a kettős állampolgárság melletti kiállás, a politikai szféra viszont itt sem egységes ebben. Illetve mondjuk így, ebben sem. Ternovácz István foglalja össze a véleményeket, melyeket döntően meghatároz, hogy Jugoszlávia nem került le az európai vízumkötelezettek feketelistájáról.

Ternovácz István:

- Jugoszlávia nincs rajta azon az ún. fehér schengeni listán, aminek köszönhetően zökkenőmentessé válna az anyaországba való utazás Magyarország európai uniós csatlakozását követően is. A hamarosan leereszkedő schengeni vasfüggöny miatt megnehezedő rokoni kapcsolattartás kapcsán is vészharangot kongató értelmiségiek szerint most az következik, hogy ha marad az utóbb 30 évben jegyzett évtizedenként több, mint 10%-ot kitevő fogyás, akkor elméletileg emberéletnyi idő alatt pár ezer főre zsugorodhat a vajdasági magyar populáció. Ezért vélekednek többen úgy, hogy miután a két évvel ezelőtti politikai félfordulat sem hozott e tekintetben változást, olyan átfogó nemzeti stratégiára van szükség, amelyet Budapestnek kell megfogalmaznia. Annál inkább, mert a magyarok az anyaországban is fogynak. Ezért hangsúlyozza több vajdasági magyar politikus azt, hogyha a határon túli magyarokat Budapest az anyaországon kívüli területeken akarja megőrizni, akkor számukra fontos lenne a magyar állampolgárság megszerzésének a szavatolása. Belgrád a saját határon túli nemzetrésze számára megadta ezt a lehetőséget. A jugoszláv parlament 2001. tavaszán fogadta el a törvényt, amely lehetővé teszi a kettős állampolgárság megszerzését a boszniai szerbek számára. Itt tehát két év a gyakorlat, a kettős állampolgárság intézménye. A 90 ezres lélekszámú szerbiai horvátság is birtokolhatja a horvát állam által felkínált horvát állampolgárságot. Borúlátó vélemények szerint most két lehetőség kínálkozik. Egyik, hogy a több 10 ezer eltávozott nemzettárs példáját követve az itthon maradottak is áttelepülnek Magyarországra, ha azt akarják, hogy meg nem született unokáik is magyar iskolába járhassanak. Vagy, mivel az önerő nem elegendő ahhoz, hogy megállítsák a fogyást, haszonélvezői lesznek egy olyan budapesti kezdeményezésnek, amely biztonságérzetet ad az itt maradáshoz. Főként azután, hogy mint mondják, az áldásos státustörvény kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a határon túli nemzettest apadását megállítsa. Hozzáértők szerint ennek az átfogó nemzetstratégiának lehetne egyik fontos eleme a kettős állampolgárság biztosítása a vajdasági magyarok számára. A Vajdaságban a kettős állampolgárság megszerzésének fő zászlóhordozója a Vajdasági Magyar Demokrata Párt. Ágoston András pártelnök 1997 óta szorgalmazza a kettős állampolgárság megszerzésének a fontosságát. Részlet egy vele készült decemberi interjúból.

Ágoston András, pártelnök, Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke:

- A vajdasági magyarok helyzetét csakis a kettős állampolgárság intézményének a bevezetésével vagy elérhetőségének a növelésével lehet javítani. Ezzel szerintem egy teljesen új szakasz nyílhat meg a határmódosítás nélküli nemzeti integráció folyamatában. Úgy látom, hogy erre van esély és nagyon szeretném, ha ez így történne a 2003-as évben.

Ternovácz István:

- A Vajdasági Magyar Szövetség 1991-ben elfogadott programjában a kettős állampolgárságról a következő olvasható: A vajdasági magyar közvélemény elvárásának megfelelően a VMSZ felvállalja annak az igénynek a napirenden tartását, hogy hosszú távon létrejöjjön a kettős állampolgárság intézményed. Meggyőződésünk, hogy a magyar nemzet szellemi és kulturális egységét minden más megoldásnál jobban szolgálná. Ez áll a VMSZ programjában. Ezért lepett meg sokakat az, amit Kasza József pártelnök másfél hónappal ezelőtt a VMSZ tisztújító értekezletét követő sajtótájékoztatón mondott. Őt hallják.

Kasza József, pártelnök, Vajdasági Magyar Szövetség elnöke:

- A vajdasági magyarságnak végleges megoldás az anyaországgal való egyesítés terén nem a kettős állampolgárság és ezt ki is mondtuk a mai közgyűlésünkön, hanem országunk integrációja az európai népek közösségében. Tehát a Vajdasági Magyar Szövetség ilyen irányba politizál.

Márványi Péter:

- Ahol nem igazán téma a kettős állampolgárság az a NATO-ba és Unióba is készülő Szlovákia. Az állam általában nem fogadja el ezt a jogi intézményt és tudósítónk Nagy Ildikó jelentése szerint a szlovákiai magyarság számára sem ez a központi téma.

Nagy Ildikó, Pozsony:

- A szlovák törvények a kettős állampolgárságot nem engedélyezik. Pontosabban csak kivételes esetben, például szlovák-cseh vonatkozásban. Csehszlovákia 92-ben történt kettéválasztásának ugyanis ez volt az egyik feltétele. Ami a szlovákiai magyarságot illeti, soraiban bizonyára megfogalmazódik egy hasonló igény a magyar állampolgárság iránt. De ennek kézzelfogható jelei nincsenek. A Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetségét ugyan felhívják az érdeklődők, akiknek túlnyomó többsége idős ember, és rákérdeznek a lehetőségekre. De elsősorban érzelmi okokra hivatkoznak. Számuk a kedvezménytörvény megszületése óta megnőtt, most 1-200-ra tehető és hajlandók tudomásul venni a tényeket, vagyis a pillanatnyi valóságot. Másképp tekintenek a kérdésre a fiatalok, ,akik pl. Magyarországon tanulnak különböző felsőoktatási intézményekben. Egy részük ott akar letelepedni, ezért magyar állampolgárságért folyamodik. A másik csoport hazatér Szlovákiába és nem is gondolkodik a visszatérésen. Sokan úgy vélik, jobban járnak, ha szlovákiai magyarként valamifajta közvetítő szerepet vállalnak a két ország, a két nép között a kultúrában, a diplomáciában vagy egyre inkább a gazdaság számos területén. Olyan véleményeket is hallani, hogy fölösleges ezt a kérdést feszegetni, hiszen az egyesült Európában a nemzetiségnek nem lesz jelentősége vagy ha igen, akkor csupán a nosztalgia szintjén.

Márványi Péter:

- Végül következzék a magyar kormány véleménye. Bársony András külügyi államtitkárt Bánhidi Emese kérdezte.

Bársony András, külügyi államtitkár:

- Mindenekelőtt azt szeretném leszögezni, hogy a kettős állampolgárság intézménye létezik Magyarországon. És nem igazak azok az állítások, amely szerint Románia és Magyarország között volna olyan egyezmény, amely kizárná a kettős állampolgárság intézményét. Azonban a magyar törvények e tekintetben sok párti konszenzuson alapulóan nagyon kemények. Azaz: kettős állampolgárságot, egyáltalán magyar állampolgárságot megszerezni egy létező állampolgárság mellé csak olyan formában lehet, hogy valaki ezt megelőzően, mielőtt ilyen állampolgársági kérelemmel fordul a magyar hatóságokhoz, igazolni tudja magyarországi tartózkodását. És ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy bár létezik a kettős állampolgárság intézménye, de az erdélyi vagy a határon túli magyarság esetében pontosan ez az az ominózus pont, amely ütközik egyébként amúgy a kedvezménytörvény alapvető céljával, nevezetesen, hogy lakóhelyén segítse az ott élő magyarokat boldogulásukban és természetesen magyarnak való megmaradásukban. A kettős állampolgárság intézménye pontosan ellenkező irányba hat a jelenlegi jogi felfogás szerint, hiszen az magyarországi letelepedést már előzőleg megkíván, és csak ezután léphet maga az állampolgárság intézménye hatályba. Magyarországon egyetlen politikai párt nem vetette föl komolyan annak a kérdését, hogy nem magyarországi rezidensek számára a kettős állampolgárság megadható legyen pusztán azon az alapon, hogy ők magyar származásúnak vallják magukat. Hozzá kell tegyem, hogy ez abban a pillanatban jelenthetne akár 5 millió magyar állampolgársági kérelmet is párhuzamosan, ha önmagában csak egyfajta kérelmi álláspont vagy az önként választott magyar identitás volna ennek az alapja. Ez egyetlen országában a világnak nem működik így. Még ott is, ahol viszonylag liberálisak a kettős állampolgárság, vagy az állampolgárság megszerzésének intézményei, bizonyos előfeltételekhez kötött igazoláshoz és a tartózkodáshoz, munkavállaláshoz, illetve az adózói státus elnyeréséhez is.

Bánhidi Emese:

- Sokan éppenséggel a felvetők közül arra hivatkoznak, hogy magában az Európai Unióban, tehát az Európai Unió tagállamaiban is van ilyen.

Bársony András:

- Természetesen van néhány helyen kettős állampolgárság. Ez az intézmény nem kizárt. Az Európai Unión belül egyébként értelmét veszti a dolog. Mindenütt jószerével egyfajta lakóhelyhez vagy letelepedéshez kötött a kettős állampolgárság intézménye. Ha más nem, akkor ideiglenes tartózkodás mindenképpen előfeltétele a kettős állampolgárság, egy új állampolgárság felvételének. Néhány esetben pedig az Európai Unión belül vannak olyan jogszabályok, amelyek az állampolgárság megadását lehetővé teszik, de egyúttal az előző állampolgárságról való lemondást is feltételül szabják.


http://www.hhrf.org/hatnelk/4_030216kallampg.htm



Módosítaná az állampolgársági törvényt Szlovákia

MTI, 2004. 11. 29., 19:14
Utolsó módosítás: 2004. 11. 29., 20:27
Ez a cikk 4 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
eszközök:

Módosítaná az állampolgársági törvényt Szlovákia. A tervezet szerint ezen túl a határon túli szlovákok csak akkor szerezhetnének állampolgárságot, ha már két évet éltek a Szlovák Köztársaság területén. A módosítás nem szól arról, hogy a kérelmezőknek le kellene mondaniuk korábbi állampolgárságukról. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy Szlovákia nem támogatja, hogy lakói kettős állampolgárok legyenek.

A szlovák állampolgársági törvény módosításáról szóló tervezetet nyújtott be véleményezésre a szlovák belügyi tárca a pozsonyi parlamentnek. A legutóbb tavaly módosított törvény újabb megváltoztatásának tervezetéről hétfőn adott hírt a TASR szlovák hírügynökség, melynek ismertetése szerint a módosítás egyebek között azt is célozza, hogy a határon túli szlovákok a kérelem benyújtását közvetlenül megelőző kétéves szlovákiai tartózkodás után kaphassanak szlovák állampolgárságot.

A törvénymódosítást ismertető jelentés nem tér ki arra, vajon az ide sorolható kérelmezőtől elvárják-e, hogy feladja korábbi, más országbeli állampolgárságát. A jelenleg hatályos jogszabály értelmében - származási helyétől és nemzetiségi hovatartozásától függetlenül - az a kérelmező kaphat szlovák állampolgárságot, aki legalább öt éve megszakítás nélkül állandó szlovákiai lakhellyel bír, és öt éve nem volt szándékos bűncselekményért jogerősen elítélve.

A hatályos szlovákiai jogszabályok ugyan nem tesznek említést a kettős állampolgárságról, de annak intézménye - kivált Csehország és Szlovákia viszonyában - 1997 óta egy kétoldalú egyezmény alapján működik. Az alkotmánynak nincs kettős állampolgárságot tiltó rendelkezése, de számos más országhoz hasonlóan a gyakorlatban Pozsony sem szorgalmazza a kettős állampolgárság érvényesítését, inkább korlátozni igyekszik azt. Az érvényes szlovák jogszabályok homályosságára egyes jogszakértők már rámutattak.

Alkotmányjogászok értelmezése szerint Magyarország és Szlovákia viszonyában máig hatályos az 1960-ban aláírt, a kettős állampolgárságot "korlátozó" magyar-csehszlovák egyezmény, amelynek érvénytelenítéséről az 1995-ban megkötött magyar-szlovák alapszerződés sem rendelkezik. Igaz, a korlátozó megállapodást Magyarország már korábban, még 1993-ban egyoldalúan felmondta, de a szlovák fél ezt magára nézve azóta sem tartja kötelező erejűnek, és továbbra is az 1960-as dokumentumban foglaltaknak megfelelő gyakorlatot igyekszik érvényesíteni.

(MTI)
http://www.origo.hu/nagyvilag/20041129modositana.html



Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság

A romániai szlovákok nagy részének szintén évek óta zsebében van a "szlovák igazolvány".... Romániában semmiféle törvény nem tiltja a kettős állampolgárságot.

írta Csapó Endre
a HUNSOR Ausztráliai tudósítója, a Magyar Élet főszerkesztője
2003. augusztus 12., Magyar Élet, Ausztrália, HUNSOR.nu


Valami baj van az állammal, mint intézménnyel: az állam az emberi társadalom szervezeti kereteként ütközik az emberi társadalom szerves képződményével, a nemzettel. Nem azzal van a probléma, hogy államon belül több nép talál otthonra, hanem az a baj vele, hogy az állam nemzeti türelmetlenség és üldözés kerete lett, amit az állami szuverenitás elve törvényesített.

A korábbi állam alapja a királysági intézmény volt, a modern állam a népfelség fogalmával indokolja létét. A népfelség fogalma azonos azzal a posztulátummal, ami demokrácia néven biztosítja a hatalmat az anyagelvűség érvényesülése által létrejött elitnek. Ez is csak egy folyamat történeti része, amikor darabjaira tagolódik a korábbi kontinentális (európai) egység. A római impérium sokáig példakép volt összeomlását követően, míg az első millennium idejére kibontakozóban volt az új római impérium, a kereszténység szakrális egységében. Ekkor keletkezett a keresztény magyar birodalom, amely minden történelmi szerencsétlenség ellenére őrizte és megőrizte - amikor másutt már nyoma sem volt - a középkori idealizmus államát. Emberi történet, hogy egyház is királyok is méltatlanná váltak a clunyi szellem intézményrendszeréhez. E méltatlanság eredményezte a reformációt és az abszolut uralkodói hatalom kifejlődését, ami kiváltotta a szabadság iránti vágyat az alattvalókból. Ezt használták ki a szabadelvű filozófusok, mozgalmaik nyomán sorra dőltek a királyi trónok. Demokráciát hirdettek, de az csak dekoráció maradt. Az államot a hatalom gyakorlásának szerepében még nagyobb tökélyre elmelték. Jól látták ezt már a XIX. század közepén is. Báró Eötvös József jellemzése telitalálat:

"Az egyéni szabadságnak az állam absolut hatalma alá rendeltetése, a közjó istenítése, azon nézet, hogy a szabadság csupán a legfőbb államhatalombani részvétben áll, s hogy democratiában, hol a polgárok egyeteme gyakorolja a legfőbb hatalmat, ez által senki ellenében nem követhettetik el jogtalanság: ezek az alapelvek, melyeknek valósítására törekedett kezdete óta a franczia forradalom, és ennek természetesen nem lehete más eredménye, mint az, hogy az állam korlátlan hatalmának elve még kiebb terjesztetett."

A XX. században terebélyesedett ki a forradalmak által a császári-cári-királyi önkényuralmak köztársasági változataként az állami diktatúrák rendszere, "az egyéni szabadságnak az állam absolut hatalma alá rendeltetése". Ne áltassuk magunkat, a múlt század minden háborús nagyhatalma állami hatalomra alapított diktatúra volt, akkor is, ha az államfő demokratikus választásal került történelmi szerepébe. A kommunista diktátorok intézményes diktatúrák alkalmazottai voltak, igazi diktátorok rövid idő után elbuktak.

Minden háború növeli az állam hatalmát. Minden logikával szemben a háborúkat követő békeidőkben nem csökken az állam hatalma. A demokratikus államok lassan kúsznak a diktatórikus magaslatok felé. Amerikában már a XIX. században kialakult az üzleti világ hatalma az állam felett. Ez jött át Európába, és ez hódoltatja most Európa kelet felét, Európa most fog kapni egy szuper-államot.

Nekünk, magyaroknak a XX. század elhozta az ezeréves magyar államiság végét, és vele olyan állapotokat, amelyben a magyar nemzet több államra osztva megindult a zsugorodás útján. A "győztes" és megnagyobbodott államok a zsugorítás programjában élték ki kedvüket és nemzeti kötelességüket. Az államhatalmak kiteljesedése, és annak demokratikus jellegéből fakadó többségi népfelség diadaluralma kitermelte az idegengyűlöletet, amihez az államnemzet-elmélet ad igazolást.

Ez a háttér, és a következőkben az államhatalmak olyan áldozati polgárainak dolgairól lesz szó, akik érdemtelenek bármely állam részére, a magyar állam részére is, mert magyarok.

Kettős állampolgárság

Nagy vita folyik Magyarországon arról, hogy megadható lenne-e a magyar állampolgárság a szomszédos államok magyarjai részére. Az alábbiak során ismertetjük a vita egymásnak ellentmondó érdekesebb részeit.

Magyarországon 1880-tól jelenik meg a mai értelemben vett állampolgársági forma, és ezzel együtt a kettős állampolgárság lehetősége. Magyarország hagyományosan megengedi a többes állampolgárságot, és a magyar állampolgárság megszerzésének sem feltétele az eredeti állampolgárság megszüntetése.

Az etnikai hovatartozás Magyarországon nem lehet az állampolgárság kritériuma, ezt az érvényben lévő 1993-as törvény nem engedélyezi. Ugyanezen törvény törvény alapján magyar állampolgárságot csak egyéni kérelemre szerezhetnek külföldiek, és további feltételek szükségesek - például állandó magyarországi lakhely, munkavállalási engedély a letelepedéshez, illetve később az állampolgársághoz.

Csehország budapesti konzulja elmondta, a magyar törvények igen, a csehek azonban "általában" nem teszik lehetővé a kettős állampolgárságot. Pontosabban, ha egy cseh polgár kér másik állampolgárságot, annak megszerzésekor a régiről le kell mondania. Vannak ugyan olyanok, akiknek megvan a kettős, magyar és cseh állampolgárságuk, ilyenkor azonban általában az történt, hogy a csehet szerezték meg utóbb.

Az állampolgárság kérése ennél bonyolultabb. Az 1993. évi LV. törvény és az annak végrehajtásáról rendelkező 125/1993. (IX. 22.) kormányrendelet alapján a magyar állampolgárságot honosítással, visszahonosítással és állampolgársági nyilatkozattal lehet megszerezni. Honosítási kérelmet nyújthat be az a személy, aki soha nem volt magyar állampolgár, és bevándorlását az idegenrendészeti hatóság engedélyezte, ezt követően Magyarországon lakóhelyet létesített, a lakóhely létesítése után a törvényben előírt időtartamon át - egy, három vagy nyolc éven keresztül - folyamatosan Magyarországon lakott.

A kettős állampolgársáról szóló vitát a délvidéki magyar pártok követelése váltotta ki, a követelést viszont a szerb miniszterelnök, Zoran Zsivkovics kijelentése, amit a magyar miniszterelnök látogatásakor egy újságíró kérdésére válaszolt, hogy a szerb politika nem zárkózik el a kettős állampolgárság intézményétől, nincs jogi akadálya annak, hogy a vajdasági magyarok kettős állampolgárságot szerezzenek.

A vajdasági magyar pártok és szervezetek teljes egyetértésben kiállnak a kettős állampolgárság érdekében. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) csakúgy a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) aláírásgyűltést indított, egyúttal felkérve a történelmi egyházakat, valamint a délvidéki közvélemény egészét, hogy politikai nézetektől függetlenül segítsék elő az aláírásgyűjtés sikerét. A VMSZ köszönetet mondott a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának és a Magyar Demokrata Fórumnak a támogatásért, s felkéri a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségét, valamint a magyar parlamenti pártokat és a világ magyarságát, hogy támogassák a vajdasági követelést. A párt vezető testülete ugyancsak felkéri a magyar kormányt, hogy kezdeményezzen szakértői egyeztető tárgyalásokat a kérdésről - figyelembe véve az ország alkotmányát, amely kimondja, hogy a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élők sorsáért.

Medgyessy Péter magyar miniszterelnök minderről úgy nyilatkozott, hogy az állampolgárság nem a nemzethez, hanem az államhoz tartozást jelenti. Kovács László külügyminiszter is megszólalt: "Az Európai Unióban nem adnak kollektív alapon kettős állampolgárságot, csak egyéni elbírálás alapján." Az előző nemzetellenes felfogást tanúsít, hiszen a nemzethez tartozás "státus" törvényét a kormányfő és bel- és külföldi kommunista társai éppen elrontották, míg a második vélemény egyszerűen nem igaz. Később Kovács László a Sziget fesztiválon azt mondta, hogy Magyarország nem zárkózik el attól, hogy tárgyalásokat folytasson a kettős állampolgárság esetleges kiterjesztésének lehetőségeiről, de a szakértői megbeszélésekbe bevonnák a határon túli magyar szervezeteket, a szomszédos országok kormányait, illetve az Európai Uniót. Ezzel feladná Magyarországnak azt a jogát is, hogy maga döntse el, kinek ad állampolgárságot. De, mint látjuk, mellébeszél, mert a külügyminisztérium szóvivője, Tóth Tamás bejelentette, hogy a magyar diplomácia nem foglalkozik a kettős állampolgárság kérdésével. Érvelésében nyoma sincs a Kovács-féle kijelentésnek. Ezúttal már az EU a hivatkozási alap, a szóvivő úgy gondolja, Brüsszelben nem találkozna egyetértéssel, ha Magyarország foglalkozna a kettős állampolgársággal.

Ebből is csak az igazság hiányzik, hiszen Európa-szerte gyakorolt a kettős és többes állampolgárság. Meg azt is mondta, hogy az ügy "problémákat generálhatna a régióban". A problémát 1920-ban "generálták", és annak következményei folyamatosan "generálódnak" az egész Kárpát-medencében.

A külügyi államtitkár, Bársony András is megnyilatkozott: "Önmagában nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy határon túli magyarok adott esetben magyarságuk okán kaphassanak majd magyar állampolgárságot. Ám ez is csak úgy képzelhető el, hogy ez a jogviszony az adott ország valamennyi állampolgára számára hozzáférhető legyen... Vég nélküli procedúrákhoz vezetne, hogy ki milyen etnikumhoz tartozik, ha az etnikai diszkrimináció megengedett lenne." Azt magyarázta Bársony, hogy "önmagában nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy a határon túli magyarok adott esetben magyarságuk okán kaphassanak majd magyar állampolgárságot. Ám ez is csak úgy képzelhető el, hogy ez a jogviszony az adott ország valamennyi állampolgára számára hozzáférhető legyen."

Nagyon kedvezőtlen fogadtatásra talált a Vajdaságban a magyar külügyminisztérium szóvivőjének nyilatkozata, hogy a magyar diplomácia nem foglalkozik a kettős állampolgárság kérdésével. A vajdasági magyar közvélemény szinte egyként támogatja politikusainak erőfeszítéseit, s azt is megelégedéssel könyveli el, hogy ezúttal nézetazonosság alakult ki az egyébként sok kérdésben különböző állásfoglalást képviselő szervezetek között. Olyan sorskérdésnek számít a kettős állampolgárság, amely tömöríteni tudta a délvidéki politikai szervezeteket.

Ágoston András, a VMDP elnöke elfogadhatatlannak tartja azokat az érveket, amelyeket Tóth Tamás szóvivő felsorakoztatott. "Nem hisszük, hogy Magyarországnak az Európai Unióban baja esnék amiatt, hogy szoros kapcsolatokat kíván fenntartani a határon túli magyarokkal, s nemcsak a vajdaságiakkal, hanem a többiekkel is."

A Vajdasági Magyar Szövetségnek - amelynek elnöke, Kasza József, ő egyben a szerbiai miniszterelnök-helyettes is - nem kis szerepe van abban, hogy kedvező politikai légkör alakult ki Szerbiában a kettős állampolgársággal kapcsolatos kezdeményezéshez. Zoran Zsivkovics szerb kormányfő szabadkai nyilatkozata jó példa erre. Belgrád tehát nemcsak jogilag teszi lehetővé, de politikai gesztusként is támogatja, hogy a vajdasági magyarok kettős állampolgárságot kapjanak.

Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke elfogadhatatlannak tartja a Külügyminisztérium érveit a kettős állampolgárság elutasítására, "de az is nyilvánvaló, hogy a baloldali kormány cserbenhagyta a vajdasági magyarokat". Cinikusnak és felelőtlennek tartja Bársony András nyilatkozatát. "A kormány nem lehet ilyen mértékben elzárkózó a vajdasági magyarok kívánságával, illetve a szerb kormány egyértelmű nyitottságával szemben" Mint mondta, a Fidesz elvileg támogatja a kettős állampolgárság jogi intézményét. Németh Zsolt szerint az Európai Unióra nem lehet "rákenni" az elutasító döntés felelősségét addig, amíg Olaszország, Németország vagy Spanyolország joggyakorlatában létezik a kettős állampolgárság intézménye.

A Magyar Szó, a délvidéki magyarság egyetlen hetilapja tájékoztatja olvasóit az aláírásgyűjtés lehetőségeiről. Kókai Péter főszerkesztő vezércikkben reagált Tóth Tamás külügyi szóvivő nyilatkozatára, kifogásolva a kormánynak a kérdéssel kapcsolatos állásfoglalását és módszerét, főleg a kioktató hangnemet: "Budapest tehát tudja - azért hadd pontosítsunk: tudni véli -, hogy nekünk, délvidéki magyaroknak merre van a jó irány, és merre a rossz. Helyettünk is. Magyarul: a kettős állampolgárság nekünk azért nem jó, mert Budapesten így döntöttek. Nyilván csakis a mi érdekünkben állapították ezt meg, mert nem akarják, hogy az itt élő magyarság a "rossz irányba" haladjon. A kettős állampolgárság a rossz irány."

Felemlítette, hogy a magyar kormányok mindig arra hivatkoztak, hogy azt képviselik, amit a határon túli magyar szervezetek kívánnak. "Itt most pontosan az ily módon előírt és kívánatos recept szerint körvonalazódni látszik egy olyan politikai és közéleti egység ebben a kérdésben, amely valóban a délvidéki magyarság autonóm módon kialakult igényeként fogható fel, amiről a magyar kormány már a kezdéskor megállapítja: na, ez a rossz irány. Tucatnyi kérdést fel lehetne tenni mindezzel kapcsolatban. Ezek közül csak egy, amelyik a visszakérdezés jogára vonatkozik: Vajon Budapest "jó irányban" teszi azt, amit épp most tesz a délvidéki magyarság vonatkozásában?"

"A kettős állampolgárság odaítélése politikai akarat kérdése, az ezzel kapcsolatos aggályok mondvacsináltak, s a magyar kormány igyekszik szőnyeg alá söpörni ezt a kérdést" - írja ugyancsak az újvidéki Magyar Szóban Kabók Erika, majd felemlíti, hogy míg Orbán Viktor volt magyar miniszterelnök 2001 augusztusában azt mondta, hogy csak kérni kell a kettős állampolgárságot, s napirendre tűzik a kérdést, Medgyessy Péter jelenlegi kormányfő minapi interjújában már arra hívta fel a figyelmet, hogy az állampolgárság nem a nemzethez, hanem az államhoz való tartozást jelenti, s csak az kaphat állampolgárságot, aki állandó magyarországi lakos. A kettős állampolgárság ügyét a magyar kormány nem szorgalmazza, azzal az indokkal, hogy ez a Kárpát-medence kiürülését okozná, és a határon kívüli magyarok szavazati joghoz jutva átrendeznék az anyaország politikai térképét. A cikk szerzője egy felmérésre hivatkozva mondvacsinált kifogásnak minősíti azt, hogy a vajdasági magyarság döntő többsége átköltözne az anyaországba. A délvidéki magyarok számára a nemzethez való tartozás mellett a mozgásszabadság kielégítését jelentené a magyar útlevél. Kabók rámutat arra, hogy Horvátország függetlenségének elnyerése után Zágráb első lépése volt a horvát állampolgárság felkínálása minden horvátnak, így a vajdasági horvátok - szemben a vajdasági magyarokkal - akadálymentesen utazhatnak az egész világon. "A magyar kormány bátortalanságát jelzi, hogy igyekszik szőnyeg alá söpörni ezt a kérdést. Pedig nem egy olyan példa van Európában, amely azt bizonyítja, hogy egy ország nem szenved kárt attól, ha a nemzethez való tartozás jelképeként állampolgárságot is igényelhet az, aki ezt szükségesnek véli".

Kedvező visszhangra talált a Vajdaságban Lezsák Sándor támogató levele a kettős állampolgársággal kapcsolatban. "Igazunkba vetett hit megerősítéseként vettük a hírt" - hangoztatja a VMDP, reagálva Lezsák levelére. "Különösen fontosnak tartjuk, hogy hiteles személyiségként - csakúgy, mint Orbán Viktor - azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a kettős állampolgárság erősítené összetartozásunk tudatát, megkönnyítené a délvidéki magyarok életét az uniós csatlakozást követően is. A schengeni vasfüggöny leereszkedése megakaszthatja a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjának szerintünk visszafordíthatatlan folyamatát" - véli a párt.

Természetesnek vesszük, hogy a jobboldalon felháborodással és nyugtalansággal fogadják a jelenlegi kormány ellenkezését a kettős állampolgársággal szemben, ugyanakkor meglepetéssel tapasztaljuk, hogy a budapesti baloldali Magyar Hírlap cikkírói nem vállalják a "hivatalos" álláspontot. Szále László rovatvezető úgy látja, hogy: "A magyar kormány számára most van egy kitörési pont. Bebizonyíthatná, hogy valóban szívügye a határon túli magyarok sorsa, s hogy nem örökölt púp a hátán a kedvezménytörvény. Azzal, ha a Kovács Lászlóénál konstruktívabb választ adna a szerb kormány nyilatkozatára, amely szerint részéről nincs akadálya, hogy a vajdasági magyarok kettős állampolgárságot kapjanak... Három és fél millió mohó magyartól akkor sem kellene tartani, ha minden szomszédos országban bevezetnék, hisz ki van zárva, hogy minden magyar igényelné. De ha igényelné is: egy ország megszabhatja pontosan, hogy mi jár a kettős állampolgársággal. Ahány ország annyi megoldás létezik. Nem szükségszerű, hogy a kettős állampolgársággal mindenben ugyanannyi jog járjon, mint az "egyessel". Sőt nagyon sok olyan "teljes jogú" egyes magyar állampolgárt látunk naponta az utcán, akinek még a lakhatáshoz és a munkához való joga sincs meg az "anyaországában"... A parlamentnek kellene döntenie róla: igen vagy nem. Ha az Országgyűlés igent mondana, az sokba kerülne nekünk? Lehet. Az államadósság fizetése is sokba kerül, mégis fizetjük. Ez az adósságok természete. Tekintsük a kettős állampolgárság esetleges költségeit magyaradósságnak azok iránt, akiknek Trianonban a szülőföldjét elcsatolták a hazájuktól."

A derék brassói professzor, Bíró Béla jó néhány szempontot fölvet ugyancsak a Magyar Hírlapban: "A sokszorosan hátrányos helyzetben lévő magyar szórványokat (ha a magyarországi támogatásoktól eltekintünk) senki nem támogatja. Sőt azoknak - a székelyföldi románokkal ellentétben, akik nyelvüket minden szinten az állam nyelveként használhatják, s ha kedvük tartja környezetükre is ráerőltethetik - erős asszimilációs nyomást is el kell viselniük. Kérdés, hogy ilyen körülmények közt indokolt-e a diszkriminációra való hivatkozással megkérdőjelezni a magyar állam jogát ahhoz, hogy azt, amit a román állam a méltányosság legalapvetőbb elveinek fittyet hányva nem tesz meg, a magyar állam a saját hatáskörében megtegye... Arról nem is beszélve, hogy a horvátoktól a németekig minden egyéb romániai kisebbség bír hasonló jogokkal. A horvátok már évek óta kettős állampolgársággal élhetnek. A romániai szlovákok nagy részének szintén évek óta zsebében van a "szlovák igazolvány". A német állam is minden vonatkozásban bőkezűen támogatja a romániai német kisebbséget. A Németországba kivándorolni akaróknak csak bizonyítaniuk kell német eredetüket, s máris kitelepedhetnek. Mi ez, ha nem nyilvánvaló diszkrimináció? De amint azt a Krónika című kolozsvári napilap március 15-ei számából megtudhatjuk, a szövetségi kormány hozzájárul "a temesvári és a segesvári német állami színházak, valamint a német nyelven sugárzó közszolgálati rádió és televízió fenntartásához, országszerte ötven nyelvtanárt fizet, akik a német tannyelvű iskolákban tanítanak. Németországi pénzekből öregotthonok épültek a német nemzetiségűek számára, több esetben a szövetségi kormány a német betegek ellátásához is támogatást nyújt"."

Toró T. Tibor erdélyi politikus éppen a román modellt ajánlotta Budapest figyelmébe ahhoz, hogy az erdélyi magyarok is megkaphassák a magyar állampolgárságot.

Még a szocialistapárti országgyűlési képviselő (aki már a Kádár-időkben is dícséretre méltóan foglalkozott a határon túli magyarság dolgaival), Tabajdi Csaba is hajlik a kettős állampolgárság általi megoldásra: "Azt hiszem, magyar-szerb viszonylatban ezt a kérdést nagyon komolyan meg kell vizsgálni, ennek komoly lehetőségei vannak".

Ezek után már csak szét kell tekinteni a környéken és a távolabbi tájakon annak a kérdésnek eldöntésére, hogy valóban olyan lehetetlen kérés, csaknemhogy bűncselekmény a kettős állampolgárság iránti magyar óhaj.

Horvátország függetlenségének elnyerése után Zágráb azonnal felajánlottat a horvát állampolgárságot minden horvátnak, így a vajdasági horvátok - szemben a vajdasági magyarokkal - akadálymentesen utazhatnak az egész világon.

Romániában semmiféle törvény nem tiltja a kettős állampolgárságot, a külföldi állampolgár viszonylag egyszerűen megkaphatja a román állampolgárságot is, elég ha akármilyen távoli rokonság útján bizonyítja román származását. Nem jogosultak azonban a román állampolgárokat megillető valamennyi jogra, nem indulhatnak a parlamenti vagy helyhatósági választásokon, nem tölthetnek be közméltóságokat.

Jelentős könnyítéseket élveznek a Moldovai Köztársaságban élő románok. ők bármely romániai megyei rendőrparancsnokságon is elnyerhették a román állampolgárságot, számuk a nem hivatalos becslések szerint a félmilliót is meghaladja. A Romániával szembeni vízumkötelezettség enyhítése után néhány nap alatt 16 ezren jelentkeztek, köztük moldovai ukránok és oroszok.

A Balkánon különlegesen aktuális a kérdés. Bulgária szinte minden további nélkül engedélyezi a kettős állampolgárságot. A kormány a közelmúltban hagyta jóvá azt a törvényt, ami által a külföldi befektetők legalább 600 ezer levát beruházásáért állampolgárságot kaphatnak. ők akár miniszterelnöki vagy más magas közjogi méltóságot is betölthetnek. Ugyancsak a múlt hónapban derült ki, hogy tárgyalások folynak arról, hogy a dél-albániai területen élő, becslések szerint mintegy 300 ezer macedón kettős állampolgárságot kapjon Görögországtól.

A idén Európa két meghatározó hatalma Francia- és Németország is eldöntötte, hogy bevezeti a kettős állampolgárságot.

Szakadozik tehát a jégpáncél.

Az Európai Unió az országhatáron belüli állampolgárság kérdését a tagállamok belügyének tekinti. Létezik ugyan uniós állampolgárság, de ez csak olyan jogokat biztosít mindenkinek, mint például a szabad letelepedés vagy az uniós és helyhatósági választásokon való részvétel bármely tagállamban. Korábbi multilaterális egyezmények, főként az Európa Tanács többször módosított 1963-as egyezménye a többes állampolgárságok számának csökkentését irányozza elő, de ezt az EU nem tette magáévá.

A felemlített félelmek közül az adózást nem érintené a kettős állampolgári jogviszony. A munkajövedelmek után abban az országban kell adót fizetni, ahol a munkavállaló azt megszerezte, mindez független a munkát végző állampolgárságától - ezt az információt adta Bessenyei Gábor, az APEH (magyar adóhivatal) nemzetközi főosztályának vezetője. Magyarország az összes környező országgal kötött kettős adóztatást kizáró egyezményt, vagyis nem fordulhat elő, hogy például egy erdélyi munkavállaló magyarországi jövedelmét az APEH és a román adóhivatal is megadóztassa. Ezen hazánk uniós csatlakozása sem változtat.

Talán semmivel sem lehet jobban szemléltetni és érzékeltetni a kérdés körüli huzavona képtelenségét és esztelenségét, és helyi, külön magyarellenes trianonista gyalázatát, mint éppen a mi példánkkal, avval hogy a magyar törvények értelmében nemcsak mi, de minden itt született és majdan születendő utódunk, aki esetleg meg sem szólal magyarul, jogosult a magyar állampolgárságra, de a határ tövében, annak "rossz" oldalán élő színmagyar falu népe nem kötődhet semmiféle jogi értelemben ahhoz a nemzethez, amellyel egy és azonos minden tekintetben, amely körülmény miatt az állam, amelynek polgára, hazátlanként (bozgor) kezeli, aminek következtében időnként, főleg háborús időben üldözés, népirtás áldozatává lesz.

Az állam a hatalomgyakorlás eszköze. Könnyen fordulhat elnyomóvá, kizsákmányolóvá. Korlátozó erők csak a társadalom szerkezetében teremhetnek meg, rendszerint évszázados fejlődéssel. Frissen létrejött államokkal általában baj van. A trianoni államok az uralkodó faj (Herrenvolk) elméletét követik Európa legtarkább népességű térségében. Amíg valamilyen alapvető változás nem lesz, a békétlenség állapota tovább folytatódik. A magyar státustörvény is és a kettős állampolgárság követelése is a békés együttélés feltételeinek megteremtését célozza. Békét, Trianon helyébe!


Csapó Endre (Ausztrália)
a HUNSOR Ausztráliai tudósítója, a Magyar Élet főszerkesztője



ÉRVEK A HAZUGSÁGÁRADAT ELLEN

2004. november 13. szombat 12:02

A kettős állampolgárság megadása a határon túli magyaroknak egyetlen fillérrel sem terheli meg a költségvetést

Azok riogatnak manapság többletkiadással, akik nemrég még 23 millió román munkavállaló beözönlésére figyelmeztettek. Abból sem volt igaz egy szó sem, és ebből sem az. Magyarországon csak az a személy jogosult bármiféle juttatásra, aki az országban él és itt adózik. A kettős állampolgárság célja, hogy a határon túli magyarok – biztonságban - szülőföldjükön maradhassanak, tehát ne települjenek át Magyarországra.

A népszavazás arról szól, hogy adunk-e európai útlevelet az Erdélyben, a Délvidéken, Kárpátalján vagy Horvátországban élő magyaroknak, illetve hogy akarunk-e adni a szabadságunkból nekik is. Az európai példák biztatóak, többek között Franciaországban és Olaszországban is létezik törvény a kettős állampolgárságról, így az Unió egy rossz szót sem szólhat, hiszen egy náluk régóta bevett, jól működő rendszerről szavazunk majd decemberben. A Himnusz költője, Kölcsey Ferenc, ha ma élne, nem érvényesülhetne az anyanyelvén, nem intézhetné hivatali ügyeit magyarul, Magyarországra csak 500 euró felmutatása árán léphetne be, fél évben csak 90 napot tölthetne itt, s ha valamiért túllépné ezt az időt, az idegenrendészet hosszú időre kitiltaná az országból.

Kölcsey Ferenc, ha ma élne, román állampolgár lenne, hiszen szülőfaluja, Sződemeter ma Romániához tartozik.

Kölcsey Ferenc, ha ma élne, bizonyára szeretne magyar állampolgár lenni. Kölcsey Ferenc, ha ma élne, ezt csak úgy tehetné meg, hogy eladja házát szülőfalujában, Magyarországra költözik, ahol az idegenrendészettől és az adóhatóságoktól rettegve él, amíg megalázó és idegőrlő tortúrák árán megszerzi a szükséges papírokat. Sok-sok felesleges keserűség és felesleges akadály árán lehetne hivatalosan is magyar a Himnusz költője.

A szomszédos országokban körülbelül három és félmillió magyar él, magyar állampolgárságukat erőszakkal vették el tőlük. Választaniuk kellett a szülőföldjük és az eredeti állampolgárságuk között. Ezt az igazságtalanságot most jóvá tehetjük.

A magyar állampolgárság biztonságot ad az elszakított és alávetett helyzetben élő magyaroknak. Nem kérnek ők könyöradományt. Csak annyit, hogy fogjuk meg felénk nyújtott kezüket. Egyetlen szavazatunkkal történelmet írhatunk.

Adjunk emberséget, méltóságot, magyarságot, jogot három és fél millió magyarnak!

A népszavazáson az alábbi kérdésben kell döntenünk: "Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. tv. 19.§ szerinti "Magyar Igazolvánnyal" vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?"

Magyarázat: A jelenleg érvényben lévő szabályozás szerint a más országban élő magyarok közül csak az kaphat magyar állampolgárságot, akinek lakóhelye és megélhetése Magyarországon biztosított, vagyis évek óta itt él és itt dolgozik.

Ennek megváltoztatását célozza a népszavazás, amely Magyarországra áttelepülés nélkül is lehetővé kívánja tenni az állampolgárság megszerzését, vagyis a kedvezményes honosítást. Amennyiben a népszavazáson résztvevők többsége, de legalább a szavazásra jogosultak egynegyede igennel szavaz, a parlament köteles olyan törvényt hozni, amely alapján minden, a jelenlegi Magyarországon kívül élő magyar igényelheti a magyar állampolgárságot. Nem automatikusan kapják majd meg, kérvényt kell benyújtaniuk, amelyben a magyar nemzetiségüket igazolniuk kell. Az igazolásra alkalmas lehet a szomszédos országokban élő magyaroknak az elmúlt években adott Magyar Igazolvány, de más megoldásról is dönthet az országgyűlés.

(I) A határon túliak kérésének teljesítése alkotmányos kötelességünk

Alkotmány 6. § (3) bekezdése: Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását.

Megvalósításának nincs nemzetközi jogi akadálya

- nem ellentétes az Állampolgárságról szóló Európai Egyezménnyel;

- hasonló állampolgársági törvények az EU-ban (15 tagállamban létezik a kettős állampolgárság pl. Spanyolország, Olaszország, Finnország, Görögország, Franciaország);

- Párizsi békeszerződés nem tiltja .

(II) Ellenérvek és tévhitek cáfolata

1. Nem jelent többletterhet, sem a költségvetésnek, sem az embereknek. Nézzük meg a hatályos jogot:

A nyugdíj, egészségbiztosítás feltétele a társadalombiztosítási jogviszony fennállása (pl. munkaviszony)

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.):

2. § (1) bek: A társadalombiztosítás a Magyar Köztársaság állampolgárait, illetve - az e törvényben foglalt követelmények teljesítése esetében - a Magyar Köztársaság területén tartózkodó más természetes személyeket felölelő társadalmi kockázatközösség, amelyben törvényben megállapított szabályok szerint a részvétel kötelező.

Tbj. 2. § (3) bek: A biztosítottak egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevételére való jogosultságát a társadalombiztosításban való részvételi kötelezettségük, illetve - törvényben meghatározott ellátások kivételével - társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségük teljesítése alapozza meg. A pénzbeli társadalombiztosítási ellátások - ha törvény kivételt nem tesz - a biztosított járulékfizetésének alapjául szolgáló jövedelmével arányosak.

(4) A társadalombiztosítási rendszerhez kapcsolódó magánnyugdíj keretében járó ellátások fedezetére a biztosítottak - törvényben meghatározott mértékű - tagdíjat fizetnek.

(5) A biztosítás az annak alapjául szolgáló jogviszonnyal egyidejűleg, a törvény erejénél fogva jön létre.

Tbj. 6. § (1) A biztosítottak a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerezhetnek.

Tbj. 7. § (1) A biztosítás - amennyiben e törvény eltérően nem rendelkezik - az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn.

Társadalombiztosítási ellátások

Tbj. 14. § (1) A társadalombiztosítás rendszerében nyújtott ellátások az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás keretében vehetők igénybe.

(2) Egészségbiztosítási ellátások:

a) egészségügyi szolgáltatás;

b) pénzbeli ellátások:

ba) terhességi-gyermekágyi segély,

bb) gyermekgondozási díj,

bc) táppénz;

c) baleseti ellátások:

ca) baleseti egészségügyi szolgáltatás,

cb) baleseti táppénz,

cc) baleseti járadék.

(3) A nyugdíjbiztosítási ellátások:

a) társadalombiztosítási saját jogú nyugellátás:

aa) öregségi nyugdíj,

ab) rokkantsági nyugdíj,

ac) baleseti rokkantsági nyugdíj;

b) hozzátartozói nyugellátás:

ba) özvegyi nyugdíj,

bb) árvaellátás,

bc) szülői nyugdíj,

bd) baleseti hozzátartozói nyugellátások.

Szociális ellátásra és családi ellátásra (pl. gyes) csak az állandó magyarországi lakóhellyel rendelkező, szociálisan rászorult magyar állampolgár jogosult

1, A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (Szt.) 3. § (1) bekezdése szerint a törvény hatálya - a (2)-(3) bekezdésben foglalt eltérésekkel - kiterjed a Magyarországon élő

a) magyar állampolgárokra,

b) bevándorlási engedéllyel rendelkező személyekre,

c) a letelepedési engedéllyel rendelkező személyekre,

d) a magyar hatóság által menekültként elismert személyekre.

(2) A törvény hatálya a 7. § (1) bekezdésében meghatározott ellátások (átmeneti segély) tekintetében az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően kiterjed az Európai Szociális Kartát megerősítő országoknak a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény rendelkezései szerint jogszerűen Magyarországon tartózkodó állampolgáraira is.

(3) A törvény hatálya kiterjed

a) a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1612/68/EGK tanácsi rendeletben meghatározott, valamint

b) a 32/B. § (1) bekezdésében meghatározott időskorúak járadéka tekintetében a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendeletben meghatározott jogosulti körbe tartozó személyre, amennyiben az ellátás igénylésének időpontjában érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezik.”

Szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátások (Szt. 25. § (3) bek.): időskorúak járadéka, rendszeres szociális segély, lakásfenntartási támogatás, ápolási díj, átmeneti segély.

A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (Cst.) 2. §-a:

E törvény hatálya kiterjed - amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - az ellátás igénylésének időpontjában a Magyar Köztársaság területén élő

a) magyar állampolgárra,

b) bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel rendelkező, továbbá a magyar hatóság által menekültként elismert személyekre,

c) a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1612/68/EGK tanácsi rendeletben, valamint - az anyasági támogatás (IV. fejezet) kivételével - a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendeletben meghatározott jogosulti körbe tartozó személyre, amennyiben az ellátás igénylésének időpontjában érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezik.

A családtámogatási ellátások (Cst. 5. §): a családi pótlék, gyermekgondozási támogatás, gyermekgondozási segély, gyermeknevelési támogatás; anyasági támogatás.

TOVÁBBI SZEMPONTOK

440 millió EU állampolgárt már most is több szociális jog, kedvezmény (70 év felettiek ingyenes utazása, állami támogatású lakáshitel) illet meg

A volt szocialista országokkal kötött kétoldalú egyezmények a szomszédos államok polgárai számára – nemzetiségre tekintet nélkül - a sürgősségi egészségügyi ellátás lehetőségét amúgy is biztosítják

A népszavazás csak 50 millió forintba kerül, mert annak megtartására a kórház privatizációval kapcsolatos népszavazás napján kerül sor (2004. december 5)

2. A magyar állampolgárság és magyar igazolvány között az érintetteknek választaniuk kell: a kettő együtt nem tartható fent

Magyar állampolgárság igénylése esetén a magyar igazolványhoz kötődő kedvezmények elvesznek, ez költségvetési kiadáscsökkentést eredményez. A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény 1. § (1) bek.: A törvény hatálya a Horvát Köztársaságban, Romániában, Szerbia és Montenegróban, a Szlovák Köztársaságban, a Szlovén Köztársaságban vagy Ukrajnában (a továbbiakban: szomszédos állam) lakóhellyel rendelkező, nem magyar állampolgárságú, magát magyar nemzetiségűnek valló személyre terjed ki.

3. Az Alkotmány és a ma hatályos (két-harmados) választási törvény szerint az országgyűlési, helyi önkormányzati, európai parlamenti választásokon, népszavazásokon, népi kezdeményezésekben nem vehetnek részt a szülőföldön maradó magyar állampolgárok

Alkotmány 70. § (1) bek.: A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt megillet az a jog, hogy az országgyűlési képviselők választásán választó és választható legyen, valamint országos népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen.

Alkotmány 70. § (2) bek.: A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt és az Európai Unió más tagállamának a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgárát megilleti az a jog, hogy a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásán választható és - amennyiben a választás, illetve a népszavazás napján a Magyar Köztársaság területén tartózkodik - választó legyen, valamint helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen.

Alkotmány 70. § (4) bek.: A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt és az Európai Unió más tagállamának a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgárát megillet az a jog, hogy az európai parlamenti választáson választható és választó legyen.

A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (Vt.) 13. § (1) bek.: A névjegyzékbe fel kell venni azokat a választójoggal rendelkező személyeket, akiknek a lakóhelye (a továbbiakban: lakcím) a szavazókörben van. Vt. 149. § E törvény alkalmazásában lakóhely: annak a lakásnak vagy ennek hiányában - a külföldön élő magyar és nem magyar állampolgár kivételével - szükségből használt helyiségnek, szálláshelynek a címe, amelyet a választópolgár életvitelszerűen otthonául használ, amennyiben azt a személyi adat- és lakcímnyilvántartásba lakcímként bejelentette.

A NEM szavazat mellett érvelő politikusok és pártok arra számítanak, hogy mindezt nem ismerik a polgárok és saját érdekeiket látják veszélyeztetve, ha megadnánk az érintetteknek a magyar állampolgárságot. Kettős állampolgárságot mi adni nem tudunk, minden ország maga dönti el, kinek ad, kinek nem polgárjogot. Ezen kívül attól félnek, hogy egyszer a polgári erőknek kétharmados többségük lesz, s akkor a határon túliak is szavazó joghoz jutnak majd. A félelem és az önzés ismét rossz tanácsot adott nekik.


Surján László
http://www.freeweb.hu/mkdsz1/n44/slervek1205-re.htm



A kettős állampolgárság jogintézménye mint a kisebbségi és a migrációs léthelyzetek kezelésének eszköze

Szarka László - Kisebbségkutatás
2004. 2. szám

A kettős állampolgárság jogintézményét a nemzetközi szakirodalom egyik része, főleg a jogi szakirodalom olyan vitás megoldásnak tekinti, amely a nemzeti, etnikai hovatartozást az állampolgársági dimenzióval azonosítani, illetve megfeleltetni kívánva, destabilizálhatja az adott államterülethez, adórendszerhez és közigazgatási, szociálpolitikai stb. állami elosztó rendszerekhez kötődő jogokat és kötelezettségeket. A szakirodalom másik része az egy államon belül élő polgárok különböző állampolgársági besorolása miatt felhalmozódó jogegyenlőtlenségek kezelésének legáltalánosabb, ugyanakkor átmeneti megoldási lehetőségeként kezeli a kettős állampolgárság intézményét.

Jóllehet abban mindenki egyetért, s ez az európai joggyakorlatban is általános alapelvnek tekinthető, hogy a megkülönböztetéseknek nem lehet forrása az eredeti állampolgársághoz való ragaszkodás vagy a befogadó állam részéről az állampolgársági jog megszerzésének megnehezítése, az opciós jog feloldására, megkerülésére lehetőséget adó kettős állampolgárság körül így is szerte Európában szenvedélyes polémiák alakultak ki. Ezt legutóbb a németországi állampolgársági törvény módosítását kísérő össznépi viták mutatták.

Mielőtt a kettős állampolgárság „magyar alapesetében” is felettébb szerteágazó problémáját, ellentmondásait, lehetséges következményeit áttekintenénk, a nemzeti és állampolgári hovatartozás elementáris különbözőségeiből kiindulva célszerű a magyar kisebbségpolitikai – etno- és identitáspolitikai –, illetve a magyar bevándorlás-politikai célok közötti különbségeket tisztázni.
Nemzeti közösség, állampolgársági kötelék

Azt szokták mondani, hogy a nemzet a költők, művészek, nyelvészek, történészek által elképzelt, leírt közösség, amelyet a politikusok tevékenysége „csak” körülhatárol. Az államot ezzel szemben nyilvánvalóan jogászok által megalkotott alkotmányos alapelvek, a törvények tartják egyben, külső, belső határait, szabályait a politika által működtetett intézmények sokasága felügyeli. A nemzetállam természetesen folyamatosan próbálkozik a kétféle entitás egyesítésével, hol az etnikai tisztogatásokig fajuló homogenizációs törekvések, hol meg az államhatároknak ’a nemzet testéhez’ való átigazításával. A 20. század kelet-, közép-, délkelet-európai történései mutatják, milyen gyászos eredménnyel.

A kettős állampolgárság ügyében nem annyira a költők, történészek és a jogászok különböző nemzetépítő és államszervező víziói ütköznek, hanem a következményeket jóhiszeműen és negativisztikusan megfogalmazók táborai. Míg a jóhiszemű nemzetépítők a „hazatérés”, a „nemzeti egységesítés” jogi eszközét látják benne, a kérdéshez pozitívan viszonyuló jogászok pedig „a bevándorló kisebbségek” egyenjogúsításának, az esetenként távoli országokból érkező menekültek mielőbbi integrálásának módjaként üdvözlik a minden tekintetben átmeneti státust biztosító megoldást. Így tehát mindkét megközelítésben a kettős állampolgárság hasznot hozó megoldásnak számít.

Ezzel szemben a nemzetépítők nem csekély része – a Fidesz politikusainak, tanácsadóinak, a szlovákiai, romániai magyar párt vezető tisztségviselői közül is sokan ide tartoznak – a Magyarország által biztosítandó kettős állampolgárság jogintézményében a kisebbségi magyar közösségek migrációs potenciáljának felgyorsulását, a Magyarországra való áttelepülés felerősödését, a családi stratégiákban máris jelen lévő elvándorlási késztetések konkretizálódását, a fiatalabb és képzettebb csoportok migrációs döntéseinek megalapozását látják. S emellett a kettős állampolgárságban a kisebbségi önkormányzati törekvések, autonómiák kiépítésével ellentétes, Magyarországra szűkülő nemzetépítésként bírálják a vajdasági, kárpátaljai kezdeményezést.

A jelenlegi állami, állampolgársági szempontok, érdekek veszélyeztetését érzékelő jogászi, politikusi megközelítésben a kettős állampolgárság a mostani tagolatlan, általános, történeti, alanyi alapozású, az áttelepülés nélkül is az állampolgári jogok teljes körére kiterjedő követelések szintjén az egész magyar állampolgársági intézmény végveszélyét, összeroppanását jelentené. Annak a víziónak a megvalósulását, amelyet a státustörvény eredeti változatával szemben a román munkavállalóknak a magyar munkaerőpiac elárasztásával riogató baloldali kritika olyan hatásosan szembesített a törvény nemzetépítő logikájának lehetséges következményeivel.

Ha abból indulunk ki, hogy a 20. század második felében lezajlott etnopolitikai folyamatok a második világháború utáni – Bibó István által elemzett, az államhatároknak az etnikai határokhoz való igazításával még rendezhetőnek vélt – helyzethez képest is mennyit változtak, akkor be kell látnunk, hogy állam és nemzet a 21. század eleji Közép-Európában vagy a Baltikumban és a Balkánon az uniós keretek ellenére sem illeszthető egybe, s nem hozható közös nevezőre. S valójában a régióban nem is lehet senkinek sem érdeke, hogy a csak súlyos konfliktusok és teljes nemzetközi elszigetelődés árán létrehozható tényleges nemzetállamok alakuljanak ki. Hiszen tiszta nemzetállamok csakis kényszermigráció, kényszerasszimiláció, illetve nemzetközi konfliktusok gerjesztése, vállalása nélkül tiszta nemzetállamok Európában nem alakíthatók ki.

A magyar szempontból kedvező irányú nemzetépítésnek és államszervezésnek az alapját nem a kétféle entitás azonosítása, a magyarországi magyarok és a határon túli magyarok reintegrálódása jelenti. Sokkal inkább a régió magyar és nem magyar etnikai, nemzeti közösségeinek a természetes együvé tartozását, közösségi jogait, békés etnikumközi viszonyait biztosító regionális és autonómiapolitikával, illetve az egymás nyelvét, kultúráját nemcsak tiszteletben tartó, hanem a nyelvek kölcsönös tanulását és használatát elősegítő sajátos kelet-közép-európai interkulturális modellek kialakításával lehetne pozitív irányú elmozdulást elérni. Ehhez persze a magyar kultúra, a magyar nyelv fokozott, európai uniós szabályokat is hadrendbe állító védelmét párhuzamosan biztosítani szükséges.

Kettős állampolgárság, közös állampolgárság, uniós polgárság

Egy ilyen kül- és nemzetpolitikai felfogásban természetesen fontos helye lehet az uniós polgárság intézmény logikája alapján elképzelhető közös (visegrádi, magyar–szlovén, magyar–szlovák, osztrák–magyar stb.) állampolgárságnak vagy az egyes államok területére külföldi állampolgársággal érkező személyek és gyermekeik részére biztosítandó átmeneti jellegű kettős állampolgárságnak. Hiszen az integrálódó kelet-közép-európai térben a régió népességének migrációja egészen biztosan felgyorsul, s ezen belül az azonos nyelvet beszélő közösségek, régiók közötti gazdasági, kulturális kapcsolatok minden korábbinál nagyobb kedvezményt fognak jelenteni a munkaerőpiacon és az iskolaválasztásban. Az államközi szociális, munkaerő-piaci, valamint az etnikai migrációval tehát kétségkívül számolni kell, annak kezelésére megfelelő – a mainál sokkal inkább befogadó, a magyar nyelvet beszélő, a munkaerőpiacon versenyképes, az itteni letelepedését megoldani képes, kultúrája, képzettsége révén, rokoni kapcsolatain keresztül gyorsan integrálódó bevándorlóknak nyújtandó kedvezményekkel élni akaró – bevándorlási politikára van szükség.

Minthogy az államok területe a jövőben sem lesz azonos a nemzet által lakott területtel, a viták mindig kétfelé fognak ágazni: az állami érdekek feltétlen elsőbbségének hangsúlyozása, illetve a nemzeti érdekek prioritásának követelése irányába. A szuverenitás és a nemzeti önrendelkezés nemzetállami logika mentén feloldhatatlannak bizonyult dilemmájába ütközünk tehát.

Ha pedig azt vesszük alapul, hogy a mai magyar kulturális nemzeti közösséghez vagy a magyar nyelvközösséghez legalább hat-hét különböző jogállás, illetve a magyar nemzethez különböző mértékben kötődő csoport sorolható be, akkor ez a probléma még inkább szerteágazó.

1. Hiszen a magukat magyarnak valló, magyar állampolgárságú személyek legnagyobb csoportja számára a mai helyzet immár evidencia, amelynek bármifajta megváltoztatásában inkább veszélyt, mint előnyt látnak, amit egyrészt a szomszédokéhoz mérten relatíve stabilabb gazdasági, szociális körülmények, másrészt a szomszéd országok magyar nemzeti kérdésekben könnyen egységbe rántható ellenállása miatt érzett félelem magyarázhat.

2. A magyarországi magyarok mellett, a szomszédos hét országban élő magyar kisebbségi közösségekhez tartozók jogi státusa ma, s alighanem a következő években is országonként változik. A szlovéniai és horvátországi kulturális és részben területi autonómia mellett a vajdasági jelenleg még igencsak vérszegény kulturális autonómia, a szlovákiai magyar többségű települések természetes, de eszköz- és joghézagos helyi autonómiája, a tartományi és települési szinten is a központi kormányzat belátására bízott kárpátaljai, illetve a mindenkori magyar–román viszonynak alárendelt romániai magyar közösségeket alkotó 2,5 millió személy sokféle kapcsolatban áll Magyarországgal. A nyelvi, kulturális, nemzeti identitások, kötődések, rokoni, munkaerő-piaci stb. kapcsolódások természetesen nem csak, a gazdasági, megélhetési feltételek, vagy akár a szülőföldi érzelmi szálak pedig elsősorban nem Magyarországhoz kötik a kisebbségi magyarokat.

3. Más pozícióban található, másfajta virtuális közösséget alkotnak azok, akik a hét kisebbségi magyar közösségből települnek Magyarországra. Vagy ahogy ők mondják, Erdélyből „kijönnek” vagy hazajönnek, Szlovákiából, Vajdaságból „átjönnek”, Burgenlandból, Muravidékről „átjárnak” Magyarországra. A tartósan itt élő, itt dolgozó, itt tanuló, tartózkodási engedéllyel rendelkező vagy éppen rendszeresen ingázó 150–200 ezer határon túli magyarból évente jó esetben 3000–4000 személy kapott magyar állampolgárságot az elmúlt évek átlagában.

4. A szomszéd országokban élők pozícióját, jogi lehetőségeit tovább bonyolítja a régió négy országának EU-tagsága, Románia és Horvátország esetleges taggá válása, Szerbia és Ukrajna tartós kívül maradása. Merthogy a magyar kisebbségpolitika mozgásterét a támogatáspolitikában, az állampolgársági politikában 2004 májusától az EU jogi környezete valószínűleg sokkal erősebben korlátozza, mint korábban. A jelenlegi és a majdani EU-kisebbségek számára az utazási, kapcsolattartási lehetőségek rendkívüli mértékben kibővültek, két- és többnyelvűségük révén haszonélvezői lehetnek a folyamatnak. Továbbra is a vesztesek közt maradhatnak azonban a bővítésből kimaradó országok magyar kisebbségei. Nem véletlen, hogy 2003-ban a kettős állampolgárság követelése éppen a Vajdaságban és Kárpátalján talált ekkora visszhangra. A két közösség helyzetén azonban sokféleképpen lehet a kettős állampolgárság intézményénél is hatékonyabban segíteni: kishatárforgalom kiterjesztése, támogatáspolitika koncentrációja stb.

5. Alapvetően más helyzete van azoknak a magyaroknak, akik a nyugat-európai, skandináviai, tengerentúli diaszpórában élnek, akiknek egy jelentős része soha nem is rendelkezett magyar állampolgársággal, mert erdélyi, jugoszláviai születésű. Legnagyobb részük még ma is a magyarországi ’56-os nagy kirajzáshoz tartozó személy, akik valamilyen oknál fogva elveszítették az állampolgárságukat, vagy a gyermekeik részére nem igényelték, de korábban magyar állampolgárok voltak, s a törvény szerint állampolgárságuk nagyobb gond nélkül megújítható lenne. A magyar diaszpóra és a magyar kisebbségek részére bevezetendő kettős állampolgárság ügyét nem lehet összekeverni, mint ahogy a Magyarországra áttelepülő és az otthon maradó magyarok magyar állampolgársági igényét sem lehet azonos nevezőre hozni. Ettől persze a tömeges igény, s az igény mögött mindig meghúzódó politikai szándék egyértelműen kimutatható. Az állandó magyarországi lakhely nélküli magyar állampolgárság feltételeinek kialakításában az általam ismert modellek közül talán a németországi szabályozás tűnik a legéletszerűbbnek, jóllehet az igen magas szintű németországi szociális ellátással való visszaélések leleplezett esetei magukat a németeket is elgondolkodtatták az állampolgári jogok teljes körű kiterjesztésének értelméről.

6. Nem a magyar állampolgárság, hanem a magyar nemzeti közösséghez tartozás szempontjából jelentenek külön csoportot a magyarországi nemzetiségek magyar anyanyelvű, deklaráltan kettős – magyar és nemzetiségi – identitással rendelkező közösségei. És akkor még nem beszéltünk a határon túli magyar anyanyelvű cigányoknak az egyetemes magyar nemzeten belüli helyéről vagy a több százezer emberről, akik a legutóbbi népszámlálás alkalmával sem anyanyelvükről, sem nemzetiségükről nem kívántak nyilatkozni, s így semmilyen biztos támpontunk sem lehet az ő önbesorolásukról. Márpedig a 21. századi magyar nemzet sem alapulhat semmilyen más alapelven, mint az önbevalláson, a közösségi szolidaritás, a nyelvi, kulturális közösség vállalásán.

A magyar állampolgárság kiterjesztése a fent felsorolt közösségekre csakis úgy történhet, hogy a kérelmezők jelenlegi állampolgárságával kapcsolatos törvényi szabályozást betartják, a bevándorláshoz, állandó letelepedéshez kötött, illetve a Magyarországra település nélküli állampolgársági jogok között világos válaszvonalat jelölnek ki, s ez utóbbi esetben a magyar költségvetés az állampolgári jogok kiterjesztésének meghatározott mértékével összefüggő költségeire nézve fedezetet nyújtson.

Merthogy az állampolgári jogok körébe tartozó oktatási, kulturális, egészségügyi, társadalombiztosítási jogok, különböző rétegspecifikus kedvezmények körét minden bizonnyal csak korlátozottan lehet hozzáférhetővé tenni azok számára, akiknek adóbefizetései nem a magyar költségvetést gyarapítják. Erre nézve a státustörvény kedvezménylogikája alkalmas eljárási mód lehet: az állampolgári jogok, különösen a kulturális, oktatási, valamint a rétegspecifikus kedvezmények fokozatos kiterjesztése, a külföldi állampolgárok elől elzárt testületek, szervezetek megnyitása stb. Egy másik megoldást a több-kevesebb szigorúsággal az adófizetéshez kötött állampolgári jogkiterjesztés jelenthet. Harmadikként az európai uniós polgárság jogintézményének feltétel- és jogosítványrendszerének logikáját lehetne alapul venni, de ehhez az előbbieknél is nagyobb mértékben szükséges a szomszéd államokkal való egyeztetés, egyetértés, annál is inkább, mert itt az állampolgársági jogok egy részének közös jogi normává tételéről lenne szó.

A magyar kisebbségpolitika alapelvei

Ez utóbbi felsorolás persze csak a probléma nehézségi fokát jelzi, kisebbségpolitikai és identitáspolitikai megközelítésben a helyzet ennél is jóval bonyolultabb. A magyar kisebbségpolitikának hét olyan folytonos elemét lehet megragadni, amelyekről kár lenne lemondani.

1. Az erőszakmentesség Teleki és Bethlen óta érvényes alapelve idáig minden kritika próbáját kiállta.

2. Az egyetemes magyar nemzeti közösséghez való tartozásnak a jogát, alapelvét sem vonta eddig kétségbe senki. (Véleményem szerint hibás az a felfogás, amely a kedvezménytörvény által előírt igazolványt új magyarságkritériumként bírálta, hiszen a kedvezményezettek körét regisztrálni szükséges, de ez az ellenkező irányú ambíciók és az elfogult bírálatok ellenére sohasem jelenthette a nemzeti közösség új öndefinícióját.)

3. A magyar kisebbségpolitika tisztában volt azzal is, hogy a trianoni békeszerződés etnikai szempontból méltánytalan döntéseit, s azok következményeit a kisebbségbe került magyarok szülőföldjükhöz való jogának, a szülőföldi megélhetés, a helyben maradást a létbiztonsággal összekötő megoldásoknak, az adott országon belüli jogegyenlőségnek a biztosításával lehet legjobban mérsékelni. Ez a jogelv a nemzetközi jogban csak az önkormányzati jogok biztosításán keresztül válik relevánssá.

4. A magyar nemzeti identitás biztosításának alapelve a kisebbségvédelem alapelveként talán a legkonstansabb eleme a magyar kisebbségpolitikának. (A magyar nyelv, kultúra, vallási hit szabad gyakorlása mellett a nemzeti identitás körébe természetszerűen az egyetemes magyar nemzeti közösséggel való szolidaritás, a nemzeti kultúra értékeihez való hozzáférés sokszor megtagadott, tiltott szabadsága, a nemzeti önmeghatározás, a nemzeti szimbólumok tiszteletben tartása is szorosan hozzátartozik.

5. A kisebbségi magyar közösségek és Magyarország számára mindezen alapelvek betartásához szükséges az ötödik alapelv, a nemzetközösséget alkotó különböző állampolgárságú magyaroknak és az általuk alkotott közösségeknek a szabad, akadálytalan kapcsolattartása.

6. A mindenkori magyar kormányok – 1990 óta immár alkotmányos kötelezettségüknek téve eleget – kötelesek biztosítani a határon túli magyar kisebbségek és a magyar diaszpóra anyanyelvi kultúrájának, közösségi életének anyagi támogatását. Ennek mértéke a kedvezménytörvény révén többszörösére nőhet ezekben az években, de hatékonysága, intézményi rendje minden elemzés szerint távol áll az optimálistól.

7. S végül a korábbi korszakok Budapest-centrikus magyar kisebbségpolitikájának tanulságai alapján kialakult az Antall-doktrínaként is emlegetett alapelv, amely szerint a mindenkori magyar kormányok a kisebbségi magyar közösségek politikai képviselői által kialakított (többségi) álláspontot magukra nézve irányadónak tartják, és azt tekintik az adott ország vonatkozásában nemzetközi szinten is képviselendőnek. Az elmúlt másfél évtizedben ez a gyakorlatban egyre inkább azt jelenti, hogy a magyar kormány igyekszik közös tárgyalások, illetve a MÁÉRT és más egyeztető fórumok keretei közt kölcsönösen elfogadható, közös álláspontokat kialakítani.

A magyar kisebbségpolitikának, valamint az identitás- vagy nemzetpolitikának ezeket az alapelveit a kettős állampolgárság jogintézményének tömeges bevezetése alaposan átrajzolhatja. Mindenekelőtt a szülőföldi közösségek elsődlegességének megkérdőjelezésével, a kettős kötődésű, kétnyelvű, gazdaságilag, egzisztenciálisan a szülőföldhöz, az adott közösség, az adott ország intézményrendszeréhez kötődő személyek válaszút elé állításával, az önkormányzati törekvések politikai és személyi bázisának kockáztatásával.

Milyen egyéb kockázatai vannak a kettős állampolgárságnak. Gondoljunk a mečiari felajánlásra! Horn Gyulával tárgyalva az államalapító szlovák miniszterelnök, ráérezve a szlovákiai magyarok körében is felerősödő „átjárás”, magyarországi munkavállalás, iskolaválasztás lehetséges következményeire, a győri tárgyalásokon azt javasolta Horn Gyula magyar miniszterelnöknek, hogy kölcsönösen könnyítsék meg az áttelepülés körülményes folyamatát. A szomszéd országi nemzetállami közeg, közszellem boldogan mondana igent a tömeges magyarországi kivándorlásra, már amennyiben a kettős állampolgárság ezt a folyamatot elindítja.

A kettős állampolgárságnak a következményeiről a Balázs Ferenc Intézet és az MTA Kisebbségkutató Intézet Migrációs Kutatócsoportjának két évvel ezelőtt elvégzett kutatásai, valamint Horváth István, Veres Valér kolozsvári kutatók és az RMDSZ közvélemény-kutatásai (Népszabadság, 2003. december 11.) azt mutatják, hogy a jelenlegi migrációs potenciált alapvetően a munkaerő-piaci helyzet és a rokoni kapcsolatok szabályozzák. Egyes vélemények szerint a legsúlyosabb rizikófaktort továbbra is a magyar munkaerőpiac igen korlátozott befogadóképessége jelenti, mások ezzel szemben úgy látják, hogy a máris kialakult magyarországi strukturális munkanélküliség egyedüli ellenszere a státustörvényben megnyitott, könnyen irányítható és szabályozható, korlátozott időre alkalmazott határon túli magyar munkaerő. Az etnikai kivándorlás kockázata azonban továbbra is jelentősnek látszik, különösen a kárpátaljai, vajdasági magyar közösség halmozottan hátrányos helyzetében.

További, nemzetközileg is figyelt kockázati tényező az érintett kisebbségi közösségek nagyságrendje. Kockázati tényezőnek számít Magyarország úgynevezett védhatalmi pozícióinak, lehetőségeinek az igen szűk köre. Kockázati tényező továbbá az a jelentős szociálpolitikai, gazdaságpolitikai feszültség, amely Magyarország és Ukrajna, Magyarország és Szerbia, részben Magyarország és Románia között mindmáig megmaradt. Bizonyos értelemben kockázati tényező a generációs és a képzettségi tényezőnek a szerepe a migrációs potenciál növekedésében, amennyiben a helyben maradó magyar közösségek éppen legképzettebb és legproduktívabb, a demográfiai reprodukciót biztosító rétegeit veszíthetik el rövid időn belül, aminek a következményei máris megfigyelhetők a belső vándorlás által sújtott székelyföldi régióban.

Kisebbségpolitika vagy migrációs politika?

A fentiek alapján is egyértelmű az a nagy választóvonal, amely a kettős állampolgárság megadásának lehetőségéről kialakult heveny (s a vajdasági viszonylatban egyértelműen kampány-) vitákban meglepően háttérben tudott maradni. Különbséget szabad-e, lehet-e, kell-e tenni a szülőföldjén, a jelenlegi állampolgárság szerinti országban maradó határon túli magyarok és a már Magyarországon tartózkodó vagy ide tartós letelepülés szándékával érkező, ingázó határon túli magyarok között?

Jóllehet az érzelmi politizálás mindenfajta különbségtételt el szokott utasítani, ebben a kérdésben ez a magatartás nem lehet releváns. Merthogy a kettős állampolgárság jogintézményének európai gyakorlata – Franciaországtól Finnországig, Németországtól Spanyolországig – a bevándorlási politikához, illetve a külföldiek beilleszkedését segítő integrációs politika eszköztárához illeszkedik, nem pedig a külhoni nemzettársak támogatását célzó nemzetpolitikához vagy kisebbségpolitikához. A kettős állampolgárság joga tehát elsősorban azokat a külföldi állampolgárokat illeti meg, akik az adott ország területén meghatározott ideig (általában tíz évig) élnek vagy az adott állam polgárával kötöttek házasságot vagy annak leszármazottai. Még ebben az esetben is erős korlátozásokkal tarthatják meg eredeti állampolgárságukat az ilyen személyek, Spanyolországban például le kell adni az eredeti állam útlevelét, Finnországban pedig a másodikként megszerzett finn mellett csak a házastársak tarthatják meg az eredeti állampolgárságot is. A kettős állampolgárság jogintézménye tehát alapvetően nem a kivándorolt spanyolok, németek, finnek vagy a szomszéd országokban élő kisebbségi közösségek állampolgárságának megtartását szolgálja, erre csak az érintett országokkal kötött megállapodások, illetve az érintett ország jogszabályai adhatnak lehetőséget.

A kettős állampolgárság jogintézményének a kiterjesztése a határon túli magyar közösségek egészére tisztán elméleti konstrukció, bár a vajdasági, kárpátaljai, világszövetségi elképzelések s részben az MDF-javaslat hátterében is ez a „globális megoldás” bújik meg. A magyar esetben ez a fajta megközelítés alapvetően a következő okok miatt zárható, illetve zárandó ki:

a) A kettős állampolgárság jogintézménye két vagy több szomszédos állam közötti kisebbségi kérdés elintézési módjaként a földrajzi közelség, a szociális-megélhetési különbségek, az általában nagy migrációs potenciál miatt könnyen a tömeges elvándorlás elősegítőjévé, előidézőjévé válik.

b) Az érintett államok törvényhozása, közigazgatása részéről kiszámíthatatlan, restriktív, nemzetközi jogilag védhető diszkriminatív reakciók elindítójává válhat.

c) A magyar kisebbségek elvándorlásában ma a szomszéd országok egy jelentős része pozitív fejleményt látna, ami azt jelenti, hogy a migrációs tendenciák serkentése, a magyarországi befogadási hajlandóság felerősítése érdekükben áll.

A kettős állampolgárság jogintézménye egészen más célokat szolgál a bevándorló kisebbségek esetében, mint a történeti (évszázadok óta integrált) és az erős nemzeti identitással rendelkező, s ezért az adott államban csak részlegesen vagy még nem integrált kisebbségek, illetve a transznacionális, anyaország nélküli etnikai kisebbségek esetében. A bevándorló kisebbségek esetében a cél valamilyen formában a kettős identitás megőrzése, a bevándorlás szabályozása és a bevándorlók fokozatos integrálása a többségi társadalomba, mégpedig anélkül, hogy eredeti kötődéseit a bevándorlónak fel kellene adnia. A kettős identitás megőrzése a bevándorlók és a nemzeti kisebbségek esetében egyaránt fontos feladat, de azt nem a kettős állampolgárság intézménye szolgálja, hanem az identitásjogok, az identitáspolitika. A kettős állampolgárság nélkül is lehet a különböző típusú kisebbségek kulturális, nyelvi, vallási igényeit állami eszközökkel támogatni, kapcsolattartásukat az anyaországgal kiemelt feladatként kezelni.

A kettős állampolgárság jogintézménye az eredeti állampolgárság megtartásának lehetőségével új típusú különbségeket, kivételeket, kivételes helyzeteket teremthet, ami nem feltétlenül járul hozzá az amúgy is gyenge lábakon álló nemzeti szolidaritás erősítéséhez.
A magyarországi szabályozás lehetséges opciói

A magyarországi állampolgárság ügyében a kisebbségi magyarokkal és a diaszpóra magyarokkal kapcsolatosan az alábbi öt alapvariánst és annak további alvariánsait lehet megkülönböztetni:

a) semmilyen kedvezményben ne részesüljenek a határon túli magyarok a magyar állampolgárság megszerzésében, függetlenül nyelvtudásuktól, felmenőik magyar állampolgárságától, rokoni kapcsolataiktól, történeti, nemzeti kötődésektől,

b) a jelenlegi állampolgársági törvény által kínált kedvezmény elegendő a sajátos történeti, nyelvi, identitáspolitikai helyzet kezelésére,

c) csak a kivándorolt, diaszpórában élő magyarországi magyarok kapják vissza elveszített állampolgárságukat, amennyiben jelenlegi államuk törvényei ezt lehetővé teszik.

d) A kisebbségi magyarok számára ennél jóval messzebbmenő engedményeket kellene tenni az állampolgárság megszerzésében. A realizált migrációs szándékkal szemben láthatóan senki sem kíván szembeszállni, hiszen mindenki tisztában van az egyszeri és megismételhetetlen emberi élet tényeivel, a jobb érvényesülési lehetőségek, a biztonságosabb és boldogabb családi életkörülmények, a jobb színvonalú oktatás, egészségügy, az anyanyelvi kulturális közösség igénylése miatt a bevándoroltak, letelepedettek esetében megfontolandók a következő opciók:

– elegendő lehet az állampolgárság igénylése és a magyarországi letelepedés tényének bizonyítása

– az állampolgárságot azonnal megkaphatják, de a letelepedésen túl magyarországi munkahely vagy más bevételi, megélhetési forrás felmutatása szükséges

– nem is kell áttelepedni, alanyi jogon minden magyar anyanyelvű határon túli igénylő megkapja az állampolgárságot (MVSZ- és Kasza-féle variáns)

– minden határon túli magyarnak a magyar állam kollektíve megadja a magyar állampolgárságot, mégpedig a történeti jog alapján

e) a kedvezménytörvény eredeti elképzelései szerint a magyar törvényhozás teremtse meg a külhoni magyar státust, amely az igazolvánnyal rendelkezők számára saját régiójukban és Magyarországon a költségvetéstől és a nemzetközi jogi lehetőségektől, az adott állammal kötött kétoldalú szerződésektől függően rendelkezzen a státushoz fűződő állampolgári jellegű jogok egy részéről (kulturális, oktatási, rétegspecifikus jogok stb.)

A magam részéről ez utóbbi elképzelést tartom a legmegfelelőbbnek. Egyrészt esélyt ad arra, hogy az állampolgári jogok egy része áttelepülés, letelepedés nélkül is megszerezhető. Másrészt nyitott rendszer, amely a szomszéd államok egyetértése, együttműködése esetén bilaterálisan tovább bővíthető, szabályozható. Harmadrészt elősegíti a magyarországi kapcsolattartást, de nem gátolja az autonóm nemzeti közösségépítő törekvéseket. S végül nem kelt felesleges illúziókat, a szomszéd országok retorzióitól is kevésbé kell tartani az esetleges nacionalista kormányzati periódusokban.
Szakmai elemzések – óvatos következtetésekkel

Négy érdemi, átfogó igényű és publikus elemzést hasonlítottam össze a tanulmány készítésekor. A kettős állampolgárság jogelméleti, kisebbség- és nemzetpolitikai összefüggéseiről elsőként a Magyar Kisebbség 1999. évi 2–3. számának összeállítása kínált hasznos fogódzókat: Benyhe István, Borbély Imre, Csapó I. József, Harrach Gábor, Pataki Gábor Zsolt, Varga Attila és Tóth Judit tanulmányai jelentették a kérdés első komoly szakmai igényű elemzését, mégpedig a kedvezménytörvény korai előkészítő szakaszában. A külhoni magyar jogi státus Borbély Imre által felvetett közbülső megoldása mellett a Világszövetséghez kötődő elemzők már ekkor is a globális megoldást, a valamennyi magyarra kiterjeszthetőnek vélt kettős állampolgárság eszméjét szorgalmazták. Tóth Judit tanulmányában, s azóta ebben a tárgykörben megjelent írásaiban pedig egyértelműen az állampolgársági jogok szigorú szabályozási rendjének fenntartása mellett érvel.

A Magyarország által Ukrajnával és Szerbia-Montenegróval szemben bevezetett vízumkötelezettség, illetve az ennek nyomán a választási kampányban egymással rivalizáló vajdasági magyar pártok kezdeményezése indította el a viták második hullámát 2003 őszén. Ekkor előbb a Budapest Analysis elemzése elsősorban a kérdéskör ellentmondásait világította meg. Mint ahogy a Mádl Ferenc köztársasági elnök által felkért szakértői csoport szakvéleménye is igen óvatosan közelítette meg a kérdést, jelezve ugyanakkor, hogy „az állampolgárság megszerzésének megkönnyítéséről szóló döntés csak akkor lehet helyes, ha az egyidejűleg szolgálja a szomszédos államokban élő magyaroknak a magyar nemzethez való tartozását és a szülőföldjükön való boldogulását, valamint erősíti magyar nemzeti azonosságtudatát.” A köztársasági elnök a kérdés eldöntését állásfoglalásában a MÁÉRT-ra testálta.

Legújabban Nagy Boldizsár tanulmánya az állam–állampolgár–polgár, illetve a nemzeti közösség, állampolgári közösség összefüggéseiben rejlő ellentmondásokat elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a magyar állampolgárságnak az eredeti állampolgársággal való kiegészítése inkább jár nemkívánatos konfliktusokkal és ellentmondásokkal, mint a magyar nemzeti identitás és szolidaritás kívánatos megerősödésével.

Összegezve a négy elemző igényű szakértői anyag tanulságait a következő négy záró megjegyzést fogalmazhatjuk meg.

1. A magyar állampolgárság jelenleginél is könnyebb megszerzésének módjaként elképzelt kettős állampolgárság jogintézménye meghaladja, átírja a kezdeményezők által is alapvető fontosságúnak tartott státustörvény logikáját: a támogatásokkal, kedvezményekkel, a kapcsolattartás megkönnyítésével a szülőföldön való megmaradást szolgáló elképzelések helyett az állampolgári jogok szintjére térített kérdésfelvetés zsákutcába, illetve a kisebbségpolitika, nemzetpolitika bevándorlási politikai eszközökkel való felváltásához vezethet.

2. Különösen érvényes ez az EU-n kívüli államok esetében, mert a magyar állampolgárság tömeges odaítélése nem tagállamokban élő kérelmezőknek egészen biztosan komoly nemzetközi ellenállásba ütközik. A német alkotmánybíróság 2004. április 20-i döntése legalábbis ezt az értelmezést erősítette meg. A magyar kormány és törvényhozás természetesen az állampolgársági jogok nagyobbik részében ma még szuverén döntéseket hozhat, de az európai polgárság, a schengeni egyezmény joghatályával ellenkező döntéseket már nem fogadhat el.

3. A megjósolhatóan minden törvényi szabályozás ellenére a határon túli magyarok folyamatosan felerősödő áttelepülését, bevándorlását és az annak nyomán egyre nyomasztóbbá váló elhúzódó állampolgársági ügyeik hatékony kezelését a jelenlegi törvény ésszerűen praktikus végrehajtásával valószínűleg rendezni lehetne. A migrációs, áttelepülési nehéz döntéseiket egyszer már meghozó bevándorlók sértő lekezelése, leckéztetése ugyanis otthon maradt családtagjaikon keresztül nem egyszerűen a magyarországi áttelepülésről való lemondás gondolatát, hanem érzelmi elidegenedést, más célországok előnyben részesítését vonhatja maga után.

4. A kisebbségi magyar közösségek különböző jogi státusai, a szomszéd országok különböző EU-pozíciói ellenére Magyarországnak törekednie kell arra, hogy megértesse a nemzetközi közvéleménnyel, a 20. századi megosztottság ellenére a magyar kulturális, nyelvi nemzeti egység és a nemzeti közösség tudata fennmaradt, a magyar nemzeti identitás a kisebbségi magyar közösségekhez tartozóknak is alapvető identifikációs és öndefiníciós reflexe. A magyar nemzet kulturális, nyelvi, identitáspolitikai egysége tehát olyan európai etnopolitikai, kulturális különlegesség, amely különleges védelemre, megítélésre tart igényt. A magyar–magyar kapcsolatrendszerben pedig mielőbb a kisebbségi közösségekkel megkötött „együttműködési szerződések” logikáját kellene felerősíteni annak érdekében, hogy a politikai hullámverések ellenében konstans, kiszámítható stratégiai vonalvezetés érvényesülhessen a HTM (határon túli magyar) politikában.

A magyar állampolgárság megítélésében a Magyarországon letelepült határon túli magyarok számára tehát az eddiginél egyértelműbben, ellenőrizhetőbben kellene érvényesülnie a kedvezményeknek. A kettős állampolgárságot pedig olyan átmeneti megoldásként érdemes kezelni, amely a származási ország EU-tagságáig terjedhet, s csak az áttelepüléssel válhat teljes körűvé. Pontos tartalmi körülhatárolását részben a jelentkezők, igénylők száma, a költségvetési források nagyságrendje határozhatja meg. Ez a megoldás azonban valójában a külhoni magyar státus kulturális, oktatási, kapcsolattartási jogokra, engedményekre korlátozott lehetőségeinek a megvalósítását jelentené, ami végső soron a kedvezménytörvény kiegészítésével is megoldható.


Irodalom

A Magyarországgal szomszédos országokban élő magyarok magyar állampolgársága. Budapest Analyses, 2003. október 27.

Bárdi Nándor: Tény és való. A budapesti kormányzatok és a határon túli magyarság kapcsolattörténete. Kalligram Kiadó, Pozsony 2004.

Benyhe István: Kettős állampolgárság a Kárpát-medencében? Magyar Kisebbség, 1999. 2–3. szám

Borbély István: Pro vagy kontra. A magyar állampolgárság alanyi jogának kiterjesztése minden magyarra. Uo.

Csapó I. József: Szabadon választott nemzeti önazonosság, önként vállalt kettős állampolgárság. Uo.

Doppelte Staatsbürgerschaft möglich. Urteil des Bundesverwaltungsgerichts. 20. 04. 2004. http://www.zdf.de/ZDFde/inhalt/27/0,1872,2122043,00.html

EU-Ausländer können unter Umständen eine doppelte Staatsbürgerschaft beanspruchen. BVerwG 20.4.2004. http://www.otto-schmidt.de/ovs_sonstigesrecht/11425_35063.html

Für doppelte Staatsbürgerschaft – Gegen Nationalismus. Darmstädter Aktionsbündnis für eine Reform des Staatsbürgerschaftsrechts, Darmstadt 1999.

Götz, Irene (Hg.): Zündstoff doppelte Staatsbürgerschaft. Zur Veralltäglichung des Nationalen. Berliner Blätter. Ethnographische und Ethnologische Beiträge. Heft 21/2000, Münster, Hamburg, London: LIT-Verlag 2000.

Harrach Gábor: Különleges státus és nemzetgyarapodás. Demográfiai tendenciák és anyaországi szerep. Uo.

Hertkorn, C. Michaela: Germany: How integrated can it get? How homogenous may it wish to stay? American Institute for Contemporary German Studies. http://www.aicgs.org/research/germany2000/hertkorn.shtml

Kántor Zoltán: A státustörvény. Dokumentumok, tanulmányok, publicisztika. Teleki László Alapítvány, Budapest 2002.

Mádl Ferenc köztársasági elnök állásfoglalása. Budapest, 2003. december 1.

Nagy Boldizsár: Nemzet, állam, polgár, Élet és Irodalom, 2004. 19. szám

Svinarev, V. V.: To the Problem of the Legal Regulation of the Persons with Double Citizenship Status, Law and Politics, 2001. 2.

Tóth Judit: A diaszpóra jogállása a Magyar Köztársaság jogrendjében. Magyar Kisebbség, 1999. 2–3. sz.

http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2004_02/cikk.php?id=881



Kettős állampolgárság Európában és a határon kívüli magyarok

írta Dr. Szalma József
HUNSOR medencefigyelő

Az Európai Kisebbségvédelmi Egyezmény (Strasbourg, 1995) szavatolja a nemzeti kisebbségi közösségek számára a határon átívelő akadálymentes kapcsolattartást a tudomány, a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás szintjén, gazdasági, családi és személyi szinten az anyaországi intézményekkel, gazdasági és társadalmi szervezetekkel, személyekkel, családokkal.

I.

Az Európai Kisebbségvédelmi Egyezmény Magyarországra is érvényes. Magyarország küszöbönálló EU-s tagságának elérésétől (amit a határon túli magyarok, úgy gondolom, egyértelműen mindenkor és messzemenően támogattak és ma is támogatnak azzal a megjegyzéssel, hogy ezt a tagságot Magyarország már korábban is kiérdemelte) Magyarországot kötelezi majd a schengeni egyezmény is. A schengeni egyezmény lényege, hogy a teljes jogú tagországok belső viszonyai tekintetében preferenciákat nyújt, mégpedig a személyek, azaz a munkaerő, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása tekintetében, addig a tagságot el nem nyert országok irányában korlátozásokat, többek között ezeknek az állampolgárai számára a teljes jogú tagországok területére való beutazás alkalmával vízumkényszert irányoz elő. Az utóbbi egyezmény nem tesz kivételt a kisebbségek javára. Kisebbségi vonatkozásban a két említett egyezmény szöges ellentétben áll. Ha Magyarország részéről nem történne megfelelő intézkedés, akár egy szegedi könyvvásárlás -- ne említsük az oly fontos területeket, mint a tudományos, kulturális stb. együttműködés, kapcsolattartás -- beutazási vízum kiváltását igényelné. Szlovákia és ezzel együtt a szlovákiai magyarok Magyarországgal egyidőben lesznek az EU teljes jogú tagjai.

Ezt megelőzően Szlovákia Magyarországgal egyidőben nyerte el a kilencvenes évek közepén a társult tagországi státust. Ami azt jelentette egyúttal, hogy állampolgárai nem voltak európai vízumkényszer alatt. Ugyanez vonatkozik Romániára is, kivéve a teljes jogú európai csatlakozást, mivel Románia is ugyanezen időszaktól kezdődően EU-s társult tagország, úgyhogy azóta a román állampolgárok sincsenek vízumkényszer alatt európai országokba való beutazáskor. Ismeretes, hogy sem Ukrajna, sem Horvátország, sem Szerbia, ahol jelentős magyar nemzeti kisebbségi közösségek élnek, egyelőre nem tartoznak a társult tagországok körébe, azaz jelöltségük különböző szinten van, teljes jogú tagságuk pedig még esetenként igencsak távolinak tűnik. A schengeni vízumkényszer tehát több százezer határon túli magyart fog érinteni. Érinteni fogja természetesen a többségi állampolgárokat is, a magyarokat azonban annál jobban, mert otthoni kisebbségi hátrányok mellett megnehezül a létüket érintő anyaországi kapcsolattartás.

Sem Magyarországnak, sem határon túli nemzetrészeinek nem érdeke, hogy vízumfüggöny jöjjön létre. A magyarországi kormányzat többszöri beutazásra szóló (egytől ötéves tartamú hatállyal) vízum kiadását helyezi kilátásba az érintett határon túli magyar közösségek tagjai számára. Ez a vízum azonban csupán a Magyarország területére való beutazást biztosítaná. Ez tehát nem lenne ún. schengeni vízum, amely más európai országba is lehetővé tenné a beutazást, habár Magyarország jogosult lesz a schengeni vízumok kiadására is. Valójában azonban nem tudjuk, mikor és milyen vízumok lesznek, mennyiben lesz majd az ígért vízumkiadás zökkenőmentes, mi lesz, ha tömegesen kell majd sorbaállni. Az ígéretek szerint a vízum nem lesz költséges. Sajnos, még akkor is, ha a költségek minimálisak lesznek, mégsem lesz költségmentes, hiszen számolni kell a vízumkiadás helyére való utazással, a várakozással stb. Valójában semmilyen konkrét információ nincs arról, hogyan lesz ez megszervezve.

Nem csoda, hogy a vajdasági/délvidéki társadalmi és politikiai szervezetek immáron nem a vízumot tartják igazi megoldásnak, és inkább előnyben részesítik a kettős állampolgárságot. A vajdasági magyarok nagy számban kérelmezték a magyarigazolványt. Nagy reményt fűztek hozzá. Vann ennek az igazolványnak a státustörvény eredeti megfogalmazása szerint egy szimbolikus jelentősége, a magyar nemzethez való tartozás. Ezt most már a törvény módosítása megtagadja. Csupán kedvezményekről van szó. A határon túli magyarok általában különböző okokból igen érzékenyek. Mert mindegyik közösségnek voltak az adott országban diszkriminációs periódusai. Nemkülönben a vajdasági magyarságnak, melynek feje fölött négy háború volt a délszláv (balkáni) háborúzás folyamán, amelyet ellenzett. Akik azt állítják, hogy a kettős állampolgárság átköltözést eredményez, nem mondanak igazat. Hiszen a legnagyobb megpróbáltatások idején csupán azok költöztek át, akik közvetlenül veszélyeztetettek voltak: azok, akiket ebbe az elvtelen háborúba kényszerítő eszközökkel behívtak. Voltak ugyan más típusú (gazdasági stb.) emigrációk is, de ezek nem voltak jellemzőek. Mindenesetre elmondható, hogy azoknak van igazuk, akik azt állítják, hogy újabb "vasfüggöny" lesz az, hacsak nem lesz korrekt ellensúlyozó intézkedés, ami elvándorlásra kényszeríthet.

Meg kell jegyezni, hogy a határon túli magyar nemzeti kisebbségi közösségek egyéneinek és közösségének jogában áll a kiszámíthatóság. Ha már nem lehetséges ott, ahol él, mert az adott ország késlekedik, vacillál; ha lehet, legalább az anyaország intézkedései szintjén tudja idejekorán, mi vár rá.

A kettős állampolgárság hazai és anyaországi ellenzői a következő fontosabb kifogásokat emelik: 1) a kettős állampolgárság terheit az anyaországi adófizető polgárok viselnék, ami nem lenne méltányos. 2) A határon túli magyarokat kettős kötelezettség terhelné, pl. kettős katonai szolgálat, kettős adófizetés, egészségbiztosítás stb. 3) A határon túli magyarok kettős választói joghoz jutnának, abban az országban, ahol születtek és az anyaországban is. 4) Nem lehet az, hogy a vajdasági és kárpátaljai magyarok (akik a schengeni vízumkényszer által leginkább veszélyeztetettek) más (kedvezőbb) elbírálásban részesüljenek, mint a romániai (történelmi és földrajzi elnevezéssel: erdélyi) vagy szlovákiai (történelmi és földrajzi elnevezéssel: felvidéki) magyarok. 5) A hatályos magyar állampolgársági törvény értelemében bárki megszerezheti a magyar állampolgárságot a határon túli magyarok közül, aki legalább egy évig Magyarorzág területén él, van magyarországi megélhetése, letelepedési engedélye van, rendezettek a lakáskörülményei, vagy aki családegyesítés, házasság vagy más úton integrálódott. Nincs tehát akadály a hatályos magyar törvény rendelkezései szempontjából a magyar állampolgárság megszerzésének.

II.

Ezek jelentős kifogások, sok (rész)igazságot tartalmaznak. Egészében véve azonban mégsem fogadhatók el elemző észrevételek nélkül, amiket csupán vázlatszerűen tehetünk meg. Ad 1) Szerintem van lehetőség arra, hogy a kettős állampolgárság terheit ne az anyaországi adófizetők viseljék. A határon túli magyarság nem tehet arról, hogy kívülrekesztették anyaországából, még kevésbbé arról, hogy hagyományosan lakott régióikat, melyek az anyaországhoz tartoztak, kétes (trianoni) egyezménnyel és diktátummal leszakították és különböző országoknak adták. Olyan országoknak, melyek a trianoni egyezmények akár igen szűkös kisebbségvédelmi klauzuláit sem tartották be. És időnkén ismétlődően, népszövetségi és nemzteközi fórumokon benyújtott tiltakozások ellenére súlyos diszkriminációknak, sőt etnocídiumoknak, továbbá európai normákkal szembeni be- és kitelepítéseknek voltak kitéve. Adott esetben vonatkozik ez a vajdasági/délvidéki magyarságra is. Nem róható ez fel Európának, mert Európa csak az ötvenes évek második felétől épül. Ugyanakkor Európa nem hunyhat szemet a kontinens legnagyobb lélekszámú, európai orientáltságú kisebbségének, a több országba "beosztott" magyar kisebbségi közösségek sorsa felett.

Kell hogy legyen lehetőség arra, hogy amennyiben az anyaország nem tudja viselni a kettős állampolgárság anyagi terheit, ebben az anyaországnak Brüsszel támogató segítségére legyen. Nem tagadhatja ezt meg sem Németország, sem Franciaország vagy más európai államok, melyek nemcsak a bevándorlóknak, de a külön jogcímen nemzettársaiknak megadják vagy megadták a kettős állampolgárságot, mépedig igen nagy számban. Svájc és Franciaország között bilaterális egyezmény van a kettős állampolgárok társadalombiztosításáról. Svájc és Izrael között nemkülönben. Finnország is bilaterális egyezményeiben elismeri a kettős állampolgárság tényét, és adott partnerországával szabályozza ennek folyományait. Vannak más példák is Európában. Az európai országokban tehát kevés jogalap van arra, hogy megkérdőjelezzék a kettős állampolgárságot. Felfigyelhetünk arra, hogyan reagált Európa a román és szlovák kedvezménytörvény iránti kifogásaira. Úgy, hogy odafigyelt rájuk. Ez az odafigyelés rosszallást tartalmazott, valamint a román és szlovák kifogások elfogadását. Legnagyobb meglepetésünkre. (Szlovákiának "haja szála" sem görbült, ezek után is töretlenül Magyarországgal egyidejűleg lesz EU-s tagország.) Annak ellenére történt ez, hogy a szlovák és román kedvezménytörvény még nagyobb privilégiumot nyújtott a határon túli szlovákoknak és románoknak, mint a magyar kedvezménytörvény.

Elgondolkodtató, mert feltehető a kérdés, hogy mit akart ezzel a magyar elmarasztalással mondani Európa. Azt, hogy a szlovákoknak és a románoknak lehet kedvezménytörvénye, a magyaroknak nem? Nem hiszem, hogy "Európa" ezt akarta volna mondani. A magyar politikának át kell gondolnia azt a helyes európai követeleményt, hogy a szomszédokkal jóban kell lenni. Ha azonban a szomszédok "rosszalkodnak", ezt meg kell mondani Európának. Ez a tisztességes. Európa pedig (Verheugen), ha úgy gondolja, hogy indokolatlan a szomszédok akadékoskodása, koppintson körmére nem Magyarországnak, hanem Szlovákiának vagy Romániának. Márpedig ezen országok alkotmányaiban az áll, hogy nemzetállamok. Ezen országoknak vannak státustörvényei. Szóval van mit mondani. Anélkül, hogy Magyarország EU-s csatlakozása ezért kérdőre vonható lenne. De nem anélkül, hogy kérdőre vonható legyen ezen "utódállamok" csatlakozása.

Ad 2) Mit mondanak az európai ajánlások a kettős állampolgárság tényével kapcsolatosan? Nem mást, mint azt, hogy kettős állampolgárság esetén az országoknak kerülniük kell a kettős állampolgársággal rendelkezők kettős terheit, tehát amennyiben az egyik országban adóztak, ez a másik ország számára konzumált kötelezettség kell hogy legyen. Sőt arról is szólnak, hogy a kettős állampolgár, természetesen evidentált módon, optálhat (választhat) adózási kötelezettségének leróvása tekintetében a két állampolgársága szerinti állam közül. Adott esetben, ha Magyarország bevezetné az alanyi jog szerinti állampolgárságot a határon túli magyarok számára, az a lehetőség is fennáll, hogy a határon túli magyar kettős állampolgárok éppen Magyarországon fizetnék be adóikat. A probléma csupán ott merülhet fel, ahol nem ismerik el a kettős állampolgárság intézményét. Pl. Szlovákiában. Itt sem lenne probléma, ha történetesen bilaterális egyezmény születne a két esetlegesen érdekelt ország között a konzumált állampolgársági doktrína értelmében. Akkor pedig egyáltalában nem lenne probléma, ha Szlovákia uniós csatlakozása előtt államszövetségre lépne Magyarországgal. Ugyan miért ne lenne ilyen? Nem valószínű, csupán lehetőség. Vonatkozik ez Horvátországra is. Utóbbinak ez ugyancsak felgyorsíthatná uniós csatlakozását.

Ad 3) A kettős választói jog tekintetében is vannak működő európai példák. Van pl. Szlovénia és Olaszország közötti kettős állampolgárságra vonatkozó egyezmény (1993), amely szerint a szlovéniai olaszok, amennyiben részt vettek az országos szlovéniai választásokon, olaszországi második bejelentett lakhelyükön csupán a helyi önkormányzati választásokon vehetnek részt. Bilaterális egyezmény híján azonban a kettős állampolgárok korlátozások nélkül vehetnek részt a válsztásokon, ugyan miért ne? Ne feledjük az EU-t. Az EU parlamentjét és bizottságait. Magyarország állampolgárai oda választhanak. Azt akarjuk, hogy oda a romániai magyarok, majd ha Románia EU-közelben lesz, mint románok válasszanak képviselőket? Persze, lehet ezt is, miért ne. Csak akkor nehéz lesz elismerten hivatkozni kisebbségi érdekeltségekre. Így lesz ez majd a szlovákiai magyarokkal is. Nagyon rövid időn belül meg fogják tapasztalni.

Ad 4) Emlékeztetnék Magyarország összes szomszédos országgal, legutoljára Kis-Jugoszláviával (Szerbia és Montenegró) megkötött kisebbségvédelmi egyezményeinek tartalmára. A magyar fél által javasolt szövegre Románia és Szlovákia is fenntartásokkal reagált. Végül különböző megfogalmazásokkal ratifikálta ezen egyezményeket a két ország parlamentje. Kitűnt, hogy az akkori magyar vezetés beleegyezett abba, hogy különböző jogosultságai legyenek a romániai és szlovákiai magyarságnak. Most ugyanez a vezetés azt mondja, hogy nem lehet az ukrajnai és a vajdasági magyaroknak kettős állampolgársága, miközben más határon túli magyaroknak azért nem lehetséges, mert az érintett országok belső jogszabályai nem ismerik el a kettős állampolgárság intézmányét. Egyébként, az igazság kedvéért, hadd jegyezzük meg, hogy Szerbia és Montenegró mellett Románia is elismeri a kettős állampolgárságot. Semmi akadálya nincs annak, hogy a szomszédos országok belső törvényeiken változtassanak és lehetővé tegyék a kettős állampolgárság intézményét, akár bilaterális, akár egyoldalú meghatározás alapján. S ha ez lehetővé válik, nem lesz normatív akadálya annak, hogy ezen országok magyar kisebbségei felé is lehetővé váljon a magyar (második) állampolgárság. Ne feledjük, hogy a magyar kisebbségi törvény lehetővé teszi a kettős kötődést. Miért ne legyen ez valóság, eshetőség, a határon túli magyarok számára?

Ahhoz, hogy a határon túli magyarság valamely vagy bármely közösségének tagja iránt alanyi jogon, anélkül, hogy eredeti lakóhelyét megváltoztatná a kettős állampolgárság iránt érdekelt magyar nemzetiségű, második, azaz magyar állampolgárság megvalósítására sor kerülhessen, szükség volna a magyar állampolgársági törvény módosítására, ami ezt lehetővé tehetné. E törvény kétharmados, tehát módosítását a jelenlegi parlamenti összetétel szerint csupán a jelenlegi ellenzék hozzájárulásával lehetne elvégezni.

Végezetül, véleményem szerint, a kettős állampolgárság európai (normatív) szempontból többé nem tabu. Egyszerűen tény. Intézményes lehetőségei a bilaterális egyezményekben vannak, és a konzumált állampolgársági kötelezettségek doktrínája mentén számos működő példái léteznek. Vannak azonban nem kevesebb esetben egyoldalúan meghatározott példák is, amelyek szerint az adott ország lehetővé teszi, "senkivel sem konzultált" törvényei által, nemzetiségi hovatartozás alapján a kettős állampolgárságot. Természetesen ez politikai és törvényhozói akarat kérdése.

Véleményem szerint indokoltak a vajdasági magyarság politikai és civil társadalmi kezdeményezései, melyek a kettős állampolgárság igényét tartalmazzák, és amelyekkel a magyar kormányzathoz, talán a magyar parlamenthez is fordul. Az akadályok áthidalhatók, ehhez megvannak a politikai és normatív feltételek. A magyar kormányzatnak figyelembe kell vennie a vajdasági magyarság igényét. Annál inkáb, mert a vajdasági magyarság egyénei és közössége szerves része a magyar nemzetnek. Több mint egy évtizede él (általa nem okozott) létbizonytalanságban. A vajdasági magyarság nem fog tömegesen elköltözni, amennyiben kettős állampolgárságot nyerne. A schengeni egyezményhez képest az európai kisebbségvédelmi egyezmény lex specialis, ami derogálja Schengent. Ezért az anyaország parlamentjének tárgyalnia kellene a vajdasági magyarok által megindított, a kettős állampolgárságra vonatkozó kezdeményezésről.

III. Jugoszlávia (Szerbia és Montenegró) hatályos szabályai A hatályos jugoszláv (Szerbia és Montenegró) törvény szerint (JSZK Hivatalos Lapja, 1996. évi júl. 19-ei, 1996/33., módosítások és kiegészítések: 2001. évi március 2-ai, 2001/9 sz.) a kettős állampolgárság tényszerűen elismert: e törvény 4. szakasza értelmében: Az a jugoszláv állampolgár, aki külföldi állampolgársággal is rendelkezik, jugoszláv állampolgárnak tekintendő, amikor a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság területén tartózkodik.

E rendelkezés azt jelenti, hogy a JSZK (jelenleg Szerbia és Montenegró) számol azzal a ténnyel, hogy valakinek kettős állampolgársága van. Ugyanakkor ezeknek a (kettős) állampolgároknak ugyanolyan jogokat biztosít, amilyenek a (jugoszláv) állampolgársággal rendelkezőknek járnak. Ami azt jelenti, hogy a kettős állampolgárokat nem diszkriminálja, egyenrangúaknak tekinti őket. A rendelkezés kifejezetten elismeri a kettős állampolgárság tényét, és hazai viszonylatban ez nem jelent semmilyen hátrányt. Ki kell emelni, hogy e rendelkezés már a váltás (2001) korszakában lépett hatályba.

Pontatlan tehát a magyarországi médiákban mérvadó politkusok által kifejtett nézet, hogy Jugoszlávia (Szerbia és Montenegró) hatályos törvénye nem ismeri el a kettős állampolgárság intézményét. Tény azonban, hogy Szerbiának erre vonatkozólag a volt jugoszláv térségen kívül nincs hatályos bilaterális egyezménye.

IV. Közelebbről az európai, kettős állampolgárságra vonatkozó normákról, irányelevekről, bilaterális egyezményekről és belső jogi szabályozásról

Kettős állampolgárság és Németország. A Szövetségi Statisztikai Hivatal 1993. évi adatai szerint ebben a folyó évben Németországban 29 108 személy szerezte meg második (német) állampolgárságát, miközben ezek közül 13 082 tartotta meg addigi, eredeti állampolgárságát. Egyébként Cornelia Schmelz Jacobsen 1996-ban jelentetett meg egy tanulmányt Kettős állampolgárság és kötelezettség címen. Ebben találhatók meg egy helyen azok a jogszabályok, bilaterális egyezmények, amelyeket ebben a tekintetben Németország Belgiummal, Dániával, Franciaországgal, Írországgal, Olaszországgal, Norvégiával, Ausztriával, Svédországgal, Spanyolországgal és Nagy-Britanniával kötött meg, azaz ezen országokkal kapcsolatos kettős állampolgársági jogokat és kötelezettségeket érintik.

Az erre vonatkozó Európa tanácsi Egyezmény II. fejezete szabályozza a többes állampolgárság esetén a kötelezettségeket. Ebben többek között a következőket rögzítették: -- Aki két vagy több állampolgársággal rendelkezik, kötelezettségeit csupán az Egyezmény egyik Fele (állama) felé kell teljesítenie. -- A kötelezettségeket azon Fél felé kell teljesíteni, amelynek területén az érintett rendszerint tartózkdik. -- A 19 évnél idősebb kötelezett, a köteleezettségek teljesítése tekintetében jogosult egy másik államot választani, olyat, melynek egyaránt állampolgára, amelynek területén azonban nem tartózkodik rendszerint.

Az európai Egyezmény német vonatkozása: Ezek a szabályok azokra érvényesek, akik a német állampolgárság mellett rendelkeznek francia, ír, olasz, luxemburgi, holland, észak-írországi, norvég, osztrák, svéd, spanyol és angol állampolgársággal. Nagy-Britannia esetében a kettős állampolgár nem köteles Németországban katonai szolgálatot teljesíteni. Angliában a német Bundeswehrben szolgált kettős állampolgár köteles Angliában második katonai szolgálatra.

Görög--német szabályozás. A német--görög kettős állampolgárok, akik a német Bundeswhrben teljesítettek katonai szolgálatot, a görög katonai szolgálatról szóló törvény szerint nem kötelesek görög katonai szolgálatot teljesíteni. Német--dán szabályozás. A két ország a kettős állampolgársági kötelezettséget 1985. október 10-én szabályozta. Ennek értelmében pl. a német--dán kettős állampolgárok csupán vagy német, vagy dán katonai szolgálatra kötelesek.

Német--argentin (1985. IX. 18.) egyezmény. Azok az argentin--német állampolgárok, akik Argentínában már leszolgálták a katonaságot, erről szóló bizonylat alapján fel vannak mentve a német katonai szolgálat alól.

A német--török viszony bilaterális egyezmény nélküli, de a gyakorlat szerint a német--török kettős állampolgár, ha a török hadseregben szolgált, az NSZK katonai szolgálatról szóló törvényének 8. paragrafusa szerint mentesül a német katonai szolgálat alól. Ha a kettős német--török állampolgár a Bundeswehrben szolgált, meghatározott feltételek mellett, Törökországban nem kell ismét katonai szolgálatot teljesítenie, nevezetesen abban az esetben, ha Németországban született, vagy lényegében Németországban él, és a német állampolgárságot 38. életéve előtt szerezte meg. Ugyanakkor bizonyítania kell, hogy Németországban katonai vagy ezt helyettesítő (civil) szolgálatot teljesített. (Törökörszágban e szabályok 1992. jún. 1-jétől vannak hatályban.) Németország és a volt Jugoszlávia utódállamai tekintetében a szövetségi szerveknél nincs ezzel kapcsolatos tapasztalat. Ez annak tulajdonítható, hogy még nem jött létre a konszolidáció. Németországban a katonait helyettesítő külföldi civil szolgálat részben vagy egészében beszámítható. Finnország.

A többes állampolgárság függ a másik ország állampolgársági törvényeitől. Ha egy állampolgár a meglevő mellett egy másik ország állampolgárságát is megszerezte, a másik ország vonatkozó törvényétől függ, hogy a finn állampolgár megtarthatja-e finn állampolgárságát. Amennyiben a másik ország törvénye ezt megengedi, a finn állampolgár megtarthatja finn állampolgárságát.

Svájc--Izrael.

A kettős állampolgárokra a szociális és munkaügyi viszonyok rendezése tekintetében az 1984. március 23-ai, mindkét országban (1985. augusztus 20-án, azaz 1985. október 1-jén meghozott ratifikációs eljárás alapján) hatályba lépett egyezmények tartalmaznak mérvadó szabályozást. Ennek értelmében a kettős állampolgárok a másik országban egyenjogúak. Így pl. az izraeli jog szerinti nyugdíjjogosultak a svájci jog szerint is nyugdíjjáradékra jogosultak, a svájci állampolgárokkal egyenrangúan. Hasonló a kettős állampolgárok szociális biztonságára vonatkozó egyezmény Svájc és Franciaország között. A francia hatályos állampolgársági törvény rendelkezései szerint dominál a jus sanquinis (nemzetiségi hovatartozás) elve, de alkalmazásra kerül a jus soli (területenszületés) elve is.

Csupán e vázlatosan ismertetett rendelkezések is arról tanúskodnak, hogy az EU-s irányelvek számolnak a kettős állampolgársággal, és a kötelezettségek tekintetében a konzumált kötelezettségek doktrínáját fogadják el, ami azt jelenti, hogy amennyiben a kettős állampolgár egy országban teljesítette állampolgári kötelezettségét, az a másik országban teljesített kötelezettségként számít, és nem kérhető még egyszer számon. Számos ország (pl. Németország, Finnország) belső jogszabályával lehetővé teszi a kettős és többes állampolgárságot. Ezek közé újabban Szerbia és Montenegró, továbbá Románia is tartozik. Számos ország (pl. Németország és Dánia, Németország és Olaszország stb.) pedig egymás között a kettős állampolgárságról általában, vagy a kettős állampolgárok bizonyos jogainak és kötelezettségeinek (pl. szociális és munakügyi területen) vonatkozásában bilaterális egyezményt kötött.

V. A magyar állampolgársági jogszabályokról Az 1993. évi LV. törvény a magyar állampolgárságról tényszerűen elismeri a kettős állampolgárság lehetőségét.

A nem magyar állampolgárok magyar állampolgárságának megszerzése alapvetően két módon történhet: a) honosítás alapján (4. paragrafus, 1--6 bekezdések), b) visszahonosítás alapján (5. paragrafus). (A) Kérelemre honosítható a nem magyar állampolgár /4. par. (1.) bek. a)--e) pontok/, ha (I.) a) a kérelem előterjesztését megelőző nyolc éven át folyamatosan Magyarországon lakott, b) a magyar jog szerint büntetlen előéletű és a kérelem elbírálásakor ellene magyar bíróság előtt büntetőeljárás nincs folyamatban, c) megélhetése és lakóhelye Magyarországon biztosított, d) honosítása a Magyar Köztársaság érdekeit nem sérti, e) igazolja, hogy alkotmányos alapismeretekből magyar nyelven eredményes vizsgát tett -- e vizsgára csak nagykorú személy kötelezett. (II.) Kedvezményesen honosítható /4. par. (2.) bek. a)--d) pontok/ az a nem magyar állampolgár, aki kérelme előterjesztését megelőzően legalább három évig folyamatosan Magyarországon lakott, és az (1.) bekezdés b)--e) pontjában meghatározott feltételek fennállnak, ha a) magyar állampolgárral három éve érvényes házasságban él, vagy házassága a házastárs halálával szűnt meg, b) kiskorú gyermeke magyar állampolgár, c) magyar állampolgár fogadta örökbe, vagy d) magyar hatóság menekültként elismerte. III. Az (1.) bek. b)--e) pontjában meghatározott feltételek fennállása esetén, kérelmére, kedvezményesen honosítható az a magát magyar nemzetiségűnek valló nem magyar állampolgár, aki a kérelem előterjesztésekor legalább egy éve Magyarországon lakik, és felmenője magyar állampolgár volt /4. paragrafus (3.) bekezdés/.

Az (1.) és (2.) bekezdésben meghatározott időtartamú, folyamatos magyarországi tartózkodástól a kiskorú tekintetében el lehet térni, ha a honosítást a szülővel együtt kéri /4. par. (4.) bekezdés/. A (2.) bekezdés c) pontjában meghatározott esetben a három év folyamatos magyarországi tartózkodástól, kérelemre, el lehet tekinteni /4. par.(5.) bekezdés/. Az (1.) bek. a), c) és e) pontja alól a belügyminiszter javaslatára a köztársasági elnök felmentést adhat, ha a kérelmező honosításához a Magyar Köztársaságnak fontos érdeke fűződik.

(B) Kérelemre visszahonosítható a 4. par. (1.) bekezdés b)--d) pontjában meghatározott feltételek fennállása esetén az a Magyarországon lakó személy, akinek a magyar állampolgársága megszűnt. A magyar állampolgárságról szóló törvény 21. paragrafusa rendelkezik azokról a személyekről, akiket meghatározott magyar törvények megfosztottak állampolgárságuktól. Ezek a törvények a következők: A külföldiek magyar állampolgárságuktól való megfosztásáról szóló 1947. évi X. törvény, az 1948. évi XXVI. törvény, a magyar állampolgárságról szóló 1957. évi V. törvény. Ezenkívül ide tartozik még a Magyar Köztársaság Kormányának 7970/1946 ME. számú rendelete, a 10.515/1947. Korm. sz. rendelet, továbbá a 12.200/1947 Korm. sz. rendelet, amennyiben ezek szerint vesztette el magyar állampolgárságát, továbbá az, akinek magyar állampolgársága 1947. szeptember 15-e és 1990. május 2-a között elbocsátással szűnt meg. Ezek a személyek a Magyar Köztársaság elnökéhez címzett személyes, írásbeli nyilatkozattal a nyilatkozattétel napjától magyar állampolgárságot szereznek.

A magyar állampolgárság személyi igazolvánnyal, magyar útlevéllel, továbbá állampolgársági bizonyítvánnyal igazolható. (10. paragrafus).

Az állampolgársági eljárás. A törvény 13. paragrafusának (1.) bekezdése szerinti kérelmet (...) magyar nyelven, az e célra rendszeresített nyomtatványon, személyesen kell benyújtani a kérelmező lakhelye szerinti illetékes települési -- fővárosban a kerületi -- önkormányzat polgármesteri hivatala anyakönyvvezetőjéhez, a külföldön élő kérelmező esetében az illetékes magyar konzulhoz. A (2.) bekezdés értelmében az anyakönyvvezető nyolc napon belül, a konzul az átvételtől számított első diplomáciai postával köteles felterjeszteni a belügyminiszterhez. A törvény 14. paragrafusának (1.) bekezdése értelmében az állampolgársági kérelemnek és a 12. paragrafus szerinti megkeresésnek tartalmaznia kell az érintett személy adatait (név, lakcím, születési, házasságkötési adatai), felmenőinek személyi adatait, valamint az állampolgárságra, külföldre távozás időpontjára vonatkozó adatokat. Az állampolgársági kérelemhez a kérelmezőnek mellékelne kell születési anyakönyvi kivonatát és a családi állapotát igazoló okiratokat, továbbá a kérelem elbírálásához az e törvény 4--5., 8. és 11. paragrafusában meghatározott fennállását igazoló okiratokat. Idegen nyelvű okiratot hiteles magyar nyelvű fordítással ellátva kell a kérelemhez csatolni /14. par. (4.) bek./.

A többször módosított 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról, III. fejezetének 30/A (1.) paragrafusában előírja, hogy az állampolgársági kérdésekben a köztársasági elnök dönt.

A külföldi állampolgáság igazolására a külföldi útlevél szolgál. A területi idegenrendészeti hatóságtól (a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény alapján) beutazásra és magyarországi tartózkodásra az alábbi jogosítványok szükségesek: a) vízum, b) tartózkodási engedély, c) letelepedési engedély, bevándorlási engedély. Lex specialisnak tekinthető a státustörvény abban a tekintetben, hogy az idegenrendészeti törvény három hónapon túlmenő tartózkodás esetén tartózkodási engedély igénylését, kiadását írja elő, ezzel szemben a határon túli magyarok esetében a tartózkodási engedély nem szükséges három hónapon túlmenő tartózkodás esetén.

Konklúziók

1. Európában többé nem tabu téma a kettős állampolgárság. Annál inkább, mert minden teljes jogú tagország állampolgára automatikusan kettős állampolgár: EU-s állampolgár és országának állampolgára. Az EU-s irányelvek is elismerik a kettős állampolgárság tényszerűségét, és fennforgásuk esetén ajánlják kettős kötelezettségektől való mentesítést.

2. A kettős állampolgárságot számos nemzeti törvényhozás mint tényt elismeri és követi az EU-s ajánlásokat a kettős terhelés alóli mentesítés tekintetében. A belső törvényhozások mind a ius sanguinis (nemzetiségi), mind a ius soli (területi) elvet elismerik mint állampolgárság megszerzésének jogcímét. Számos bilaterális egyezmény született az EU-s tagországok között, melyek bilaterális vonatkozásban szabályozzák a kettős állapolgárok köz- és magánjogi jellegű jogait és kötelezettségeit.

3. A magyar jog elismeri a kettős állampolgárság lehetőségét, ugyanígy a Szerbia és Montenegró releváns törvényi rendelkezései. Egyik sem jár hátrányos következményekkel. A magyar jog szerint meghatározott tartamú magyarországi tartózkodást irányoz elő: rendszerint nyolcévi, különleges esetben három-, vagy egyévi tartamban. Szükséges még a megélhetésről, lakásról, továbbá a magyar jog szerinti büntetlen előéletről szóló bizonylat. A hatályos magyar jog legkedvezőbb rendelkezése szerint határon túli magyarok esetén legkevesebb egyévi magyarországi jogszerű tartózkodást igényelnek. A hatályos törvény értelmében tehát nincs jogalap a határon túliak számára az alanyi jogon járó állampolgárság igénylésének lehetőségáre. Kivételt képez az az eset, amikor valaki már korábban megszerezte, majd elvesztette állampolgárságát.

4. Vannak olyan országok, amelyek a kettős állampolgárságot akkor adják meg, ha a másik érintett ország ténylegesen előirányozza a kettős állampolgárság lehetőségét.

5. Magyarország küszöbönálló teljes jogú EU-s csatlakozásával Szerbia és Montenegró állampolgárai irányában életbe lép a schengeni kötelezvény, ami a magyarországi beutazáshoz vízumkötelezttséget fog jelenteni ezen ország összes állampolgára, tehát a vajdasági magyarok számára is.

6. Ígéretek vannak arra nézve, hogy a vajdasági magyarok számára anyaországi tudományos, kulturális, oktatási, gazdasági kapcsolatok érvényesítése érdekében 1--5 évig terjedő, csupán Magyarországra érvényes (nem schengeni, tehát más EU-s tagországba való beutazáshoz nem érvényes), többszöri beutazásra alkalmas vízumot fognak bevezetni. Hasonló helyzetben lesznek a kárpátaljai magyarok is. Egyelőre nincsnek pontos adatok és magyarországi jogszabályok arról, mikor, hol és milyen konkrét feltételekkel történik a vízumkiadás. Az ígéretek arról szólnak, hogy mindez a legkedvezőbb feltételekkel fog történni.

Európa épülő alkotmányi jogi pillérei

Ma már Európában senki sem csodálkozik, ütközik meg a kettős, sőt többes állampolgárságon. Európában természetesnek veszik, mert az EU eddigi alkotmányi joginak tekinthető (eddig ugyan egyezményi alapokon nyugvó) pillérei, melyeket Maastricht, Amszterdam és Nizza fémjeleznek többek között, minden teljes jogú tagország állampolgára számára kettős állampolgárságot irányoz elő: a nemzeti és EU-s állampolgárságot.

Magyarország teljes jogú csatlakozásával minden (egyelőre anyaországi magyar) kettős állampolgár lesz: magyar és EU-s állampolgár.

Az EU alkotmányjogi fejlődésmenete nem állt meg Nizzával. Folytatódik. A szerződési (egyezményi) alapozás, mely az eddigi stádiumot fémjelezte, áttér az alkotmányi jogi alapozásra. Ennek az új kezdeményezésnek az élén Franciaország áll, de ott van Németország is. Merőben új stádiumról van szó az eddigi államok közötti szerződési együttműködési stádiumhoz képest, nevezetesen arról, hogy Európa bizonyos értelemben a konföderális alapozás felé tart. Lehet, hogy ez nem fog gyorsan menni, de tény, hogy készül az európai alkotmány. Ebben pedig azok az alapok, amelyek az Uniót, jellegét meghatározzák, beleértve a már részben kodifikált emberi és kisebbségi jogok alapalvei mellett, a kisebbségi jogokat is. Igen téves lenne, ha ebben az összetett alkotmányozási folyamatban az anyaországi képviselők mellett nem vennének részt a határon túli magyar nemzetrészek képviselői.

Mi az, ami várható az európai alkotmányban mint alapfilozófia, konstitúciós meghatározás? Ismerve a Maastrichttól Nizzáig terjedő folyamatot, az EU-s parlamenti és tanácsi jogalkotói tevékenység alapvonulatát, nem kellene csodálkozni, ha az EU-s alkotmány három pilléren épülne: az európai nemzetek, az európai államok és az európai régiók közösségén. Európát összefűzi a közös kultúra,

de összefűzi a közös gazdasági térség is. Senki sem hitte, hogy sikerül a monetáris unió, és mégis sikerült. A tudomány, a kultúra és a gazdaság mindig is olyan tényezők voltak, melyek nem tűrtek határokat. Így lesz ez az épülő, idővel talán konföderális Európában is. Ebben azonban nem tűnnek el a nemzeti értékek, a nemzeti hagyományok. Európa tiszteletben tartja a nemzeti értékeket, nyelvet és hagyományokat, mert ezek gazdagítják Európát.


A balkáni haszonélvezők

A határok a múlt században két világháborút robbantottak ki. Mi volt az eredmény: a vesztesek népei rettenetesen szenvedtek, a győztesek nem örvendhettek a határmódosításoknak. Sőt, egész Közép-Európa nem európai környezetbe került, ami a nyugati kultúrát, az európai értékeket is visszaszorította Európából. Legnagyobb haszonélvezői a két világháborúnak a balkáni államok voltak, melyeknek egy része, ígéretek ellenére, letért az európai útról és különböző, időnként despotikus jellegű formációkat hozott létre, melyekben tagadták az emberi és kisebbségi jogokat, ezáltal az európai értékeket. A korábbi (szerb, román stb.) kisebbségek, amelyeknek Közép-Európában messzemenő jogaik voltak, ám ezekkel nem voltak elégedettek, mihelyt többséggé váltak, mindenről megfeledkezve támogatták a despotizmusba torkolló "utódállamok" uniformizáló törekvéseit. (Volt ilyen a királyi Jugoszláviában, nemkülönben a titói Jugoszláviában, de ne feledjük: a cseh--szlovák államalakulatban, pl. a benesi dekrétumok, vagy a Nagy-Romániában a Ceausescu-érában, avagy a "rendszerváltó" Vatra Romanesca periódusában, mást ne is említsünk.) A mai szerb demokraták, még a szociálliberálisok is, úgy gondolják, hogy a "Vajdaság" a szerb nép Újvidéken összesereglett szkupstináján megtörtént "önrendelkezés" alapján került (újabban szerintük) Szerbiához. Nem látják azt, hogy ennek semmiféle konstitutív szerepe nem volt. A trianoni szerződés a volt Jugoszláviához csatolta a Délvidéket. Nem Szerbiához. Hogy ezek után mi történt a magyarokkal? Az történt, hogy azonnal "dobrovoljacokat" telepítettek be, több százezres létszámban (1922). A magyarokat azonnali hatállyal át akarták telepíteni Magyarországra. (Erről a Szerb Akadémia egyes történészei, akikre felnézett a mindenkori szerb mérvadó politika, sohasem mondtak le.) A betelepítés folyatatódott. Érdekes módon a balkáni pánszlávizmus éppen az általa Vajdaságnak nevezett térséget (ahol az 1849-ben bevezettet osztrák abszolutizmus idején az abszolút kisebbségben lévő szerb népesség vajdái randalíroztak) akarta betelepíteni szerb népességgel. És ezt meg is tették, azaz folytatták a milosevici korszákban "menekült"-ürügyön. E politika "eredménye" az volt, hogy a századforduló során a szűkebben értelmezett Délvidék öt megyéjében a szerbek, akik az összlakosságnak még egyharmadát sem tették ki, a később Jugoszláviának "odaítélt" három megyében még ennél is kisebb arányt képeztek, mindenképpen a több mint hatszázezer magyar ajkúhoz képest alig háromszázezren voltak, ma már azonban hetvenszázalékos többséget alkotnak. Azt is ki kell emelni, hogy a több mint félmilliós bánsági és bácskai németséget egyszerűen kollektíve "kitessékelték". A magyarokon pedig "irtottak egyet" 1944/45-ben, a szerémségi frontra (nem Petőfi brigád) pedig több tízezer magyart küldtek az első sorokba, fegyver nélkül, hogy harcoljanak a németek ellen (ma sem tudni, mennyi magyar veszett el ezen a fronton). Milosevic korszakában pedig tömegesen elűzték a magyarságot, vagy háborúba kényszerítették.

Dr. SZALMA József

(A szerző egyetemi tanár az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Karán, vendégtanár a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán és a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán)


forrás: Magyar Szó



HÍREK
Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona