A magyarok árulók voltak

2008.12.16
EmlékesztetŐ:

„A magyarok árulók voltak”
2007-10-08

A szlovák kulturális tárca vezetője ,,a legtekintélyesebb szlovák történészek"-re hivatkozva sajtóközleményben erősítette meg a TA3 szlovák hírtelevíziónak adott szombati nyilatkozatát, melyben azt állította, hogy a II. világháború után a felvidéki magyarokat nem azért telepítették Magyarországra, mert magyar anyanyelvűek voltak.

Marek Madaric értelmezésében a magyarok akkor azért kényszerültek (mintegy százezren) szülőföldjük elhagyására, mert "árulók és kollaboránsok voltak." A miniszter, válaszul az állítását kifogásoló sajtóbírálatokra, a TASR szlovák hírügynökség sajtószolgálatánál megjelent nyilatkozatában adott nyomatékot korábbi szavainak, mondván: a Magyarországra telepített magyaroknak azért kellett menniük mert "magyar állampolgárságuk miatt" az akkori Csehszlovákiában idegen állampolgároknak számítottak.

A magyar-szlovák kapcsolatokra és a Benes-dekrétumokra szakosodott szlovák történészekre, Ladislav Deákra és Jozef Benóra hivatkozó miniszter "szükségesnek tartja leszögezni, hogy Benes elnöknek a Csehszlovák Köztársaság területén tartózkodó magyarokat, illetve idegen állampolgárokat érintő dekrétumai az államilag megbízhatatlan, valamint az idegen állampolgárságú személyekre vonatkoztak." Ennek megfelelően a lakosságcseréről rendelkező magyar-csehszlovák kormányközi szerződés a háború utáni Csehszlovák Köztársaság területén tartózkodó magyarokra nem mint csehszlovák állampolgárokra, hanem mint a magyar állam polgáraira vonatkoztak - fejtegette a miniszter.

Marek Madaric szerint egyesek "ugyanis vagy elfelejtik, vagy tudatosan elkendőzik azt a körülményt, hogy amikor az 1938-as bécsi döntés nyomán Magyarország megszállta Dél-Szlovákiát, akkor az e területen élő, csehszlovák állampolgársággal bíró magyar nemzetiségűek önkéntesen, és az akkori tanúságok szerint örömmel döntöttek a megszálló hatalom idegen állampolgárságának felvétele mellett. Ez az állampolgárságuk 1945 után is megmaradt. Az említett lakosságcsere keretében...vagy maguktól menekültek el a nyilaskeresztes jelvények viselői, az árulók és kollaboránsok, és azok a magyarok, akik részt vettek a megszálló hatalom közigazgatásában, vagy kitelepítették őket. Ebben az időszakban tehát vagy a - bírósági döntés nyomán - kollaboránsnak és árulónak minősített magyarokként, vagy a lakosságcseréről szóló államközi szerződés alapján idegen, egy időben a Csehszlovák Köztársasággal szemben ellenségesnek minősülő, háborúzó állam polgáraiként lettek kitelepítve" - fogalmaz a szlovák miniszter, aki tagadja a cseh történész, Karel Kaplan megállapításait, miszerint a magyarokat "vad erőszakkal toloncolták ki" az országból.

Madaric úgy tudja, hogy Kaplan ismereteit tekintélyes történészek soha nem támasztották alá, ellenben mindez a csehországi németek kitelepítését illetően igaz.

Forrás: MTI

Rosszabbodott a szlovákiai magyar kisebbség helyzete
2007-10-12

Jelentősen rosszabbodott a szlovákiai magyar kisebbség helyzete Robert Fico miniszterelnök hivatalba lépése óta a német kitelepítettek szövetségének (BdV) elnöke szerint.

Erika Steinbach - aki egyben a kormányon lévő konzervatív uniópártok (CDU/CSU) emberi jogi csoportjának szóvivője is - ezt abban a szolidaritási levélben állapította meg, amelyet Sólyom László magyar államfőnek és Szili Katalinnak, az Országgyűlés elnökének pénteken küldött.

Az MTI-nek is eljuttatott levélben Erika Steinbach leszögezi, hogy szoros figyelemmel követi a szlovákiai magyar kisebbség helyzetét.

A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) által beterjesztett, a szlovák parlament által jóváhagyott határozat a Benes-dekrétumok "érinthetetlenségéről" nemcsak a német kitelepítettek számára keserű csalódás, hanem nehezen elviselhető Magyarország számára is - szögezte le a BdV elnöke.

A Benes-dekrétumok összeegyeztethetetlenek az Európai Unió értékeivel és az emberi jogokkal - mutatott rá a magyar államfőnek, illetve az Országgyűlés elnökének külön-külön elküldött levelében Erika Steinbach.
A BdV elnöke hangsúlyozta: "A CDU/CSU parlamenti frakciójának szóvivőjeként, valamint a német kitelepítettek szövetségének elnökeként szolidaritásomat fejezem ki Magyarországgal."

Végezetül Erika Steinbach örömét fejezte ki annak kapcsán, hogy a közeli jövőben Magyarországra látogat. A BdV elnöke azon a parlamenti konferencián vesz részt, amelyet Szili Katalin hívott össze november 16-ra a második világháború után Magyarországról kitelepített németek ügyének megvitatására.

Forrás: MTI


,,A szlovák kormányfő határolódjon el a Benes-dekrétumoktól!"
2007-10-23

Tom Lantos, az amerikai képviselőház külügyi bizottságának elnöke levélben szólította fel a szlovák miniszterelnököt arra, hogy határolódjon el a Benes-dekrétumoktól, és biztosítsa a magyar kisebbség jogait.

Lantos azt kérte, hogy Robert Fico "nyilvánosan határolódjon el a Benes-dekrétumoktól és törekedjen annak biztosítására, hogy a magyar kisebbség tagjait Szlovákia egyenrangú állampolgáraiként kezeljék".

Tom Lantos, aki egyben a washingtoni kongresszus emberi jogi csoportjának társelnöke, levelében emlékeztetett: a szlovák parlament múlt hónapban megerősítette a Benes-dekrétumokat. Az 1945-ös rendeletek értelmében megfosztották a magyarokat (és a németeket) állampolgárságuktól és elkobozták javaikat a kollektív bűnösség jegyében. S bár a kommunista hatalom összeomlása után a szlovák parlament 1991-ben elismerte a kisebbségellenes Benes-dekrétumok igazságtalanságát, a szeptemberi megerősítő szavazás csak szította az egyre erősödő szlovák nemzeti érzületeket - tartalmazza a magyar származású kaliforniai képviselő levele.

Tom Lantos arra is kitért, hogy a szlovák igazságszolgáltatás nem képes eljárni a szlovákiai magyar Malina Hedvig elleni "gyűlölet-bűntény" ügyében. A lányt 2006 augusztusában állítólag két ismeretlen megtámadta és brutálisan megverte, amiért magyarul beszélt Szlovákiában. Miután Fico kormányfő és másik két vezető kormánytisztviselő azt állította, hogy Malina esetleg hazudott, a támadás ügyében a vizsgálatot leállították és vádat emeltek ellene. Tom Lantos sürgette a szlovák miniszterelnököt: "állítsa le a Malina Hedvig elleni vizsgálatot és kérje az ügyészeket a támadói elleni eljárás felújítására".

Az utóbbi napokban két amerikai magyar érdekképviseleti szervezet is nyilatkozatot fogadott el a szlovákiai fejlemények kapcsán.

Az Amerikai Magyar Koalíció (HAC) arra ösztönözte az amerikai kormányt, hogy gyakoroljon nyomást Pozsonyra. Azt kérte: Washington használjon fel minden diplomáciai csatornát és vegye rá a Fico-kormányt arra, hogy az etnikai kisebbségek iránti türelem és tisztelet demokratikus értékeit gyakorolja. A HAC szerint erős üzenetet kell küldeni a Fico-kormánynak azzal, hogy "hagyjon fel nyíltan negatív, ellenséges kirekesztő politikájával".

Az Amerikai Magyar Szövetség (AHF) állásfoglalása szerint Szlovákiának haladéktalanul el kell utasítania a németek mellett a magyarokat is "szégyenteljes módon" kollektív bűnösként megbélyegző Benes-dekrétumokat.

Forrás: MTI



Demszky szerint elfogadhatatlanok a Benes-dekrétumok
2007-10-12

A Benes-dekrétumok elfogadhatatlanok, a szlovák parlament határozata pedig, amely megváltoztathatatlannak nyilvánította őket, rossz lépés – idézi Demszky Gábort a Právo című cseh napilap pénteki száma.

A dekrétumok következtében mintegy százezer magyart kényszerítettek otthona elhagyására csupán származása alapján - tette hozzá a szabad demokrata politikus, és megemlítette: a Benes-dekrétumok édesapját is sújtották, "az elé a dilemma elé állítva őt, hogy vagy azt mondod: szlovák vagy, vagy menned kell".

A budapesti főpolgármester az újságnak azt mondta: valamit csinálni kell a szlovák-magyar viszonnyal.

"Nem vagyok külpolitikai szakértő, s jobb választ fognak kapni a miniszterelnöktől" - vetette közbe. "Mindazonáltal, lehetetlen állapotban vannak a kapcsolatok a két szomszédos EU-tagország között, alig néhány héttel a schengeni térséghez való csatlakozásuk előtt."

Az átlagos szlovákok és magyarok között Demszky szerint nincs válság, a válság sokkal inkább a kormányaik ügye.

A szlovák parlament a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt (SNS) kezdeményezésére szeptember 20-án határozatban erősítette meg a II. világháború után született Benes-dekrétumokat. (A határozatot a Magyar Koalíció Pártján kívül minden parlamenti párt támogatta.) A döntés ellen a magyar köztársasági elnök, a kormányfő és a parlamenti pártok is tiltakoztak. Magyar európai parlamenti képviselők közös fellépést terveznek, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének magyarországi képviselői pedig a testület elé vitték az ügyet.

A Benes-dekrétumok értelmében a II. világháború után a kollektív bűnösség elve alapján megfosztották állampolgárságuktól és vagyonuktól az akkori Csehszlovákiában élő németeket és magyarokat, kitoloncolták, áttelepítették vagy kényszermunkára hurcolták őket.

Forrás: MTI


A felvidéki magyarok kálváriája

Szilvássy József| Népszabadság| 2007. szeptember 27.|

Összesen 48 425 szlovákiai magyart kényszerítettek csehországi, jórészt mezőgazdasági és építkezési közmunkára. - Pozsonyi tudósítónk cikke a Benes-dekrétumok kelltette feszültségek történelmi hátteréről.

Csehszlovákia nacionalista vezetői nem mondtak le nemzetállami elképzeléseikről és törekvéseikről, habár a második világháborúban győztes nagyhatalmak nem egyeztek bele abba, hogy a szudétanémetekhez és a kárpáti németekhez hasonlóan a szlovákiai magyarokat is elűzzék a szülőföldjükről. Jogi eszközként a Benes-dekrétumokat használták, amelyekből 1945.májusa és október vége között összesen 143 jelent meg, közülük 13 közvetlenül érintette a csehszlovákiai németeket és magyarokat, akiket a kollektív bűnösség elve alapján megfosztottak állampolgárságuktól, elkobozták vagyonaikat, s elbocsátatottak valamennyi munkahelyről.

Ekkor kezdődött a felvidéki magyarok több mint háromesztendős kálváriája, amely főleg az idősebb nemzedék számára még ma is súlyos lelki traumát jelent. Meghurcoltatásuk stációi a csehországi deportálások, a magyararországi kitelepítések és a reszlovakizációs intézkedések voltak.

Elsősorban a csaknem három millió szudétanémet embertelen kiűzése miatt (holott a postdami szerződés “humánus és szabályszerű” megoldást javasolt) 1946-ban a cseh országrészekben óriási méreteket öltött a munkaerőhiány. Még a súlyos aszály miatti gyér termés betakarítása is veszélyben forgott, s a gyárakban sem volt elég munkáskéz. Ezért a csehszlovák kormány kezdetben önkéntes, majd jelentkezők hiányában kényszerközmunkát rendelt el. A szlovák hatóságok ekkor a “sok gondot okozó, nem dolgozó” (mert jogfosztottságuk miatt nem kaptak munkát) magyarokkal akarta megoldani a gondokat. Ám a harsány propaganda ellenére kevesen jelentkeztek, mindössze 9247 magyar nemzetiségű közmunkás került akkor tájt Csehországba, a legtöbbjüket erőszakkal, fenyegetésekkel toloncolták oda.

Emiatt 1946 augusztus elején a Szlovák Telepítési Hivatal kényszerítő eszközök alkalmazását rendelte el a
Elképzelhetetlen a szlovák megbánás

A két szakember kutatásai szerint összesen 48 425 szlovákiai magyart kényszerítettek csehországi, jórészt mezőgazdasági és építkezési közmunkára. A nemzetközi helyzet (Magyarország és Csehszlovákia is a szovjet érdekszférába került), valamint a magyar politikusok és egyetlen szlovák (Pavol Jantausch nagyszombati római katolikus püspök) tiltakozására 1948. nyarától elvben lehetővé tették a deportáltaknak, hogy hazatérjenek. Ám a gyakorlatban zsarolták és azzal fenyegették őket, hogy csak azok kapják vissza az állampolgárságukat, akik végleg letelepednek a cseh országrészben. Mégis mindössze 1531-en döntöttek igy. Néhányan már 1947 őszén visszaszöktek a szülőföldjükre, a legtöbben azonban csak 1948 nyarától követték őket. Odahaza újabb trauma érte őket, mert sokak családi házaiba szlovák, illetve morvaországi “bizalmiak”, magukat gyakran hirtelen partizánnak kikiáltó személyek költöztek be. Évekig telt, amíg ingatlanjaikat visszakapták vagy valamilyen módon kárpótolták őket.

Mindeközben már zajlott a szlovákiai magyarok kitelepítése az anyaországba, ahova összesen 89 660 személy került. További veszteséget jelentett az 1946-ban elindított reszlovakizáció, amely alapján aki feladta magyar nemzetiségét és hirtelen szlováknak vallotta magát A Reszlovakizációs Bizottság tagjai óriási propagandát fejtettek ki az akció sikere érdekében, azzal félemlítették meg a kiszemelt személyeket, ha nem adják fel a nemzetiségüket, akkor kitelepítik őket, s elkobozzák a vagyonukat. Megbízható adatok szerint 326 ezren adták be a derekukat. Jellemző esetet idéz Vadkerty Katalin: a csallóközi Bősön a reszlovakizációs végzéseket átvevő személyek közül senki sem tudott szlovákul, igy végül elmaradt a “hálás helyi lakosok” köszönetnyilvánítása, mert magyarul tilos volt megszólalni.

A második világháború, továbbá a további három évig tartó meghurcoltatások egyik következménye, hogy 1950-ben mindössze 376 733 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek, mig 1921-ben még 744 621-en. A családi drámákat, a máig ott lappangó lelki traumákat egyetlen adat sem tudja érzékeltetni.

Mégis igaza van Karel Kaplan cseh történésznek, aki a meghurcoltatásokat bagatellizálni igyekvő prágai és pozsonyi kollégáinak hangsúlyozta: a deportálás, a kitelepítés és a reszlovakizálás kegyetlen, ám végül is eredménytelen kísérlet volt a szlovákiai magyarság eltüntetésére.
Népszabadság