A mártír Esterházy mellett tüntettünk

2011.08.28.

Kaptam néhány üzenetet és e-mailt, hogy elfelejtettem a tegnapi tüntetésünkről a beszámolót elkészíteni. Az az igazság, hogy tegnap egy kicsit túlzásba vittem a janiskodást (operáció utánit), de azért örülök, hogy ott lehettem. Nem voltunk sokan csak négyen pedig a facebookon keresztül 21-en azt jelezték ott lesznek, további csaknem 40-en, hogy talán. Lehetséges a nagy zivatar ijesztette el az embereket, vagy az, hogy nem is tudtak róla, néhány ismerősöm utólag jelezte, hogy nem is tudott róla. Sajnos a szokásos dolog történt, a felvidéki magyar és az MO-s médiák teljes hírzárlat alá vették ezt a közös ügyet szolgáló rendezvényt, sem előtte, sem utána egy sor. de annyit nem közöltek le, hogy lesz, vagy volt. Már megszoktam és sajnos számoltam is ezzel, pedig minden média megkapta előre, hogy akár csak egy-két sorban tényszerűen közöljék lesz egy ilyen tüntetés, ahol a felvidéki magyarság becsületének megvédése a főtéma, de azért említettem Gubík úr esetét is. Lejjebb majd olvasható az egész szöveg. Nem magamutogatás volt a célom, sem mártírkodás, hanem csak annyit tettem, mint ezt megelőzőleg sokszor már, hogy a szívemre hallgatva megvédtem a felvidéki magyarság becsületét. Sohasem vártam el köszönetet, de az ügy fontossága (nem én) nem érdemelte, hogy teljesen elhallgassák a nép előtt, hogy lesz egy ilyen tiltakozó akció. Tegnap is csak annyi történt, mint sokszor máskor is.

Akik ott voltak velem azoknak minden tiszeletem, akik lélekben voltak velünk azoknak is köszönöm.
Holnap folytatom a beszámolót, ma már nincs erőm rengeteg tablettát kellett bevennem, hogy ezt is letudjam írni.

Remélem a szeptemberi autonómia tüntetést meg fogom tudni rendezni, bár az említett okok miatt egy kis segítség jól jönne. Ha nem is lesz erre az utolsó általam szervezett megmaradási tüntetésünkre biztosan elmegyek, mégha tolókocsiban visznek.
Nincs erőm a gram. hibákat kijavítani holnap megteszem.

Előzmények, tüntetés meghirdetése

Esterházy nem volt fasiszta, újabb pofont kaptunk.

Időpont: 2011. augusztus 27. · 16:00 - 17:00
Helyszín: Pozsony
Béke szökőkút, az elnöki palota előtt
Pozsony, Slovakia
Készítette
János Bósza

Több információ:
Ha Esterházy fasiszta volt, akkor SK milyen állam, ahol Benes dekrétumokat erősítenek meg, ahol magyarellenes iskolatörvényeket és nyelvtörvényeket hoznak, ahol a lakosság 10% diszkriminálják, méltóságában és jogaiban sértik, az micsoda? Demokrácia?. Nem, ez igazi fasizmus, Szlovákiában olyan ideológia van érvényben, ahol az állam adófizető polgárait csak azért asszimilálja és tudatosan diszkriminálja törvénysértő módom, mert a Miatyánkot nem szlovákul, hanem magyarul mondja. Gasparovics úr ez az igazi fasizmus. Esterházy a zsidó deportálások ellen szavazott, egyedül, de szlovák fasiszta állam elsőként lépett hadba a németek oldalán, elsőként deportálta pénzért a saját zsidó lakosságát. Hlinkának, aki magát a szlovák Hitlernek nevezte, máig szobra van a pozsonyi parlament épületében. Esterházy igen egy humanista volt, Önök a fasiszták. Maga egy fasiszta állam, fasiszta elnöke, ezt nem szabad, ez a gyalázatot nem szabad eltűrni. Ezért betegen, fájós lábbal, de szombatom fel megyek Pozsonyba, fel-e jutok még nem tudom, de ezt szöveget a kezembe tartva tiltakozni fogok Gasparivics elnök ellen, hogy Esterházy Jánoson keresztül lefasisztázta az egész felvidéki magyarságot. Már sokszor tettem, tiltakoztam Pozsonyban a magyarokat ért atrocitások miatt, most sem tehetek másképpen ezért szombaton (27-é) 16:00-kor az elnöki palota előtt fogok egy táblácskával a kezemben tiltakozni. Aki akarja maga is megteheti, ha egy személy tiltakozik az nem tömeg, a hatalom nem tud ellene fellépni, mindenki magáért és mindannyiunkért alapon. Legalább nem a tengerparton fognak üdülni a magyarverő zsolnai rendőrök. Nálam betelt a pohár ;;;;;;;;
Mindenki magáért, maga tüntessen, de lélekben mindannyiunkért. Ezt nem kell bejelenteni, ezt a szlovák belügyminisztérium adta ki útmutatás gyanánt, a pozsonyi óvárosi hivatalnak. Ha valakit igazoltatnak, csak annyit kell mondani, magam vagyok, magam nevében tüntetek egyedül. Egy ember nem tömeg.

Žiadam Vás, pán Gašparovič, o verejné ospravedlnenie v mediách, lebo hanebne ste urazili maďarskú národnú menšinu, poĺ milióna Maďarov na Slovensku.


„Az igazságot ki kell mondani mindig, még akkor is, ha kedvezőtlen visszhangra talál; és az igazságot minden kínálkozó alkalommal annyiszor kell hangsúlyoznunk, amíg azt mindenki tudomásul veszi.” (gróf Esterházy János, felvidéki mártírunk)

A végén megpróbálok átadni egy tiltakozó levelet Gasparovic elnöknek .....

Szombatom az elnöki palota előtti kerítésnél felolvasok egy 10 perces tiltakozó szöveget, amit megpróbálok átadni Gasparovics elnöknek. Ha nem sikerül átadnom, akkor elküldöm emailban és helyszínen lévő média szakembereknek egy-egy kópiát adok leközlés gyanánt.

Pozsonyi beszédem:

Esterházy bol martýrom, a nie fašista!
János Bósza, 2011. augusztus 25., 21:21

Ezt a beszédet szeretném szombaton elmondani Pozsonyban az elnöki palota előtt. Majd egy kópiát megpróbálok átadni Gasparovics elnöknek.



Esterházy bol martýrom, a nie fašista!



Esterházy mártír volt nem pedig fasiszta



Vážení spoluobčania, priatelia, aj Vy, ktorí na aktuálne spoločenské dianie máte iný názor, než my. Ja sa volám Bósza János a som z Komárna. Prišiel som sem, aby som Vám vysvetlil, že občania Slovenska, maďarskej národnosti nie sú škodcovia a rozvracači Slovenskej republiky, tak ako Esterházy nebol fašistom.



Tisztelt polgártársaim, barátaim, Önök is akik az aktuál politikai történeket másképpen látják, mint mi. Bósza Jánosnak hívnak és Komáromból jöttem. Azért vagyok itt, hogy elmondjam, hogy Szlovákia magyar nemzetiségű állampolgárai nem kártékonyok és nem akarják Szlovákiát felforgatni, úgy ahogyan Esterházy sem volt fasiszta.



Ale presne naopak, Esterhazy bol humanistom, martýrom a my sme národ, ktorý tu žije už tisícsto rokov a chce žiť v mieri ďalšie stáročia vedľa slovenského národa. Musíme pochopiť jednu základnú vec a to, že my tu budeme vedľa seba či chceme alebo nechceme. My chceme žiť v mieri a ako občania, ktorí majú rovnaké práva, nič menej a nič viac. Skutočné právo nie je to čo nám dajú, ale to čo nám nikto nemôže beztrestne odobrať. Ústava SR garantuje v článku 12.odst. (1), citujem: "Ľudia sú slobodní a rovní v dôstojnosti i v právach. Základné práva a slobody sú neodňateľné, nescudziteľné, nepremlčateľné a nezrušiteľné." Áno neodňateľné a nezrušiteľné.



Pontosan fordítva. Esterházy humanista és mártír volt. Mi pedig, mint nemzetrész, ezerszáz éve itt élünk, itt is szeretnénk élni békében a szlovák nemzet mellett. Egy alapvető dolgot meg kell értenünk, éspedig, ha akarjuk, ha nem egymás mellett kell élnünk. Mi békességben szeretnénk élni, mint olyan polgárok, akiknek azonos jogaik vannak, mint a többségi népnek, se többet, se kevesebbet. Az igazi jog nem az amit adnak, hanem amit büntetlenül senki nem vehet el. A szlovák alkotmány 12. fejete garantálja idézem: Az emberek méltóságban és jogban szabadok és egyenlőek. Az alapvető szabadságjogokat senki nem veheti el, nem tulajdoníthatja el, nem törölhető el.



Prezident Ivan Gašparovič sa v rozhovore pre slovenský protifašistický dvojtýždenník Bojovník vyjadril k osobe Jánosa Esterházyho, ktorého označil za vyznávača Hitlera a fašizmu.

Gašparovič týmto urazil nielen Maďarov žijúcich na Slovensku, ale celý maďarský národ.



Gasparovics elnök a Bojovník újságnak azt mondta, véleményt alkotva Esterházy Jánosról, hogy Hitler és a fasizmus híve volt. Gasparovics ezzel nemcsak a felvidéki magyarságot sértette meg, hanem az egész magyar nemzetet.



Pán povedal “kto je bez viny, nech prvý hodí kameňom”.



Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!



Boh mi povedal... to je veta... zázračná. Prečo? Pretože keď vám niekto povie túto vetu, končí polemika... ak to Boh povedal, tak je to proste tak a nikto to nemôže napadnúť. Poslanci NR hrajú sa na Boha.

NR chce oprášil Benešove dekréty, schválili zákony jazykové a dvojakom občianstve a teraz pán Gašparovič hrá na Boha. Povedal niečo a nechce o tom ani debatovať.



Az Úr mondta... egy mondat... csodálatos. Miért? Mert aki kimondja ezt a mondatot ott a vitának vége.... mert az Úr mondta, egyszerűen úgy van, senki nem támadhatja. A szlovák parlamenti képviselők Istent játszanak. A szlovák parlament megerősítette a Benes dekrétumok érvényességét, iskola, nyelv és kettős állampolgársági törvényeket fogadott el, mind-mind magyarellenes törvények és most Gasparovics elnök is Istent játszik. Mondott valamit, amiről mégcsak vitázni sem akar.



Esterházy v rokoch 1939 - 1945 bol poslancom Slovenského snemu. Keď v roku 1942 tento parlament prerokúval zavedenie židovských zákonov, ešte brutálnejších, ako boli norimberské, odvážil sa jediný poslanec hlasovať proti, János Esterházy, už ocenilo patrične viacero krajín, medzi nimi aj Izrael.. Vo hviezdnej hodine svojho života sa postavil na stranu vyháňaných, proti mase fanatikov a zbabelcov. Povojnový národný súd sa mu odvďačil rozsudkom smrti, neskôr zmeneným na doživotie.



Esterházy a szlovák parlament képviselője volt 1939 és 1945 között. 1942-ben, amikor ez a parlament a zsidó törvények bevezetéséről tárgyalt, még durvább, mint a norimbergi törvények voltak, egyedül ő neki volt bátorsága ellene szavazni, Esterházy János, ezt a bátorságát több állam is már elismerte, közöttük van Izrael is. Döntő pillanatban képes volt az elnyomottak oldalára állni, gyáva és fanatikus tömeggel körbekerítve. A háború utáni nemzeti bíróság azzal köszönte meg neki, hogy halálra ítélték, amit később életfogytiglanra változtattak.



Jeho prívrženci tvrdia, že bol humanistom, odmietal nacizmus a fašizmus, Židom pomáhal z humanitných pohnútok. Kritické hlasy tvrdia, že aktívne pracoval proti československému štátu, jeho politické pôsobenie prirovnávajú k pôsobeniu nemeckých menšinových strán na území ČSR. Pred viac ako piatimi rokmi sa objavili v židovskej tlači správy o tom, že jestvujú svedkovia, ktorí majú svedčiť v jeho prospech ohľadne uznania titulu "spravodlivý medzi národmi". Je isté, že poslanec Eszterházy viedol dlhodobú "verbálnu vojnu" s predstaviteľom nemeckej menšiny na Slovensku F. Karamasinom, neraz sa odohrávala na pôde vtedajšieho Slovenského snemu. Objavujú sa názory aj o jeho kritickom postoji k nacistickej ideológii. Čo sa jeho odsúdenia týka, prvý rozsudok bol v SSSR anulovaný r. 1991, rozsudok československého súdu z r. 1947 ostáva stále v platnosti napriek významnému úsiliu dcéry grófa Eszterházyho, pani Alice Malfatti, ktorá oficiálne podala žiadosť o revíziu rozsudku.



Na tomto mieste je potrebné zaradiť do príbehu maďarského grófa výrazne absurdný moment zo súčasného slovenského politického folklóru. Jedna z parlamentných strán - Slovenská národná strana, ktorá sa trvale hlási k osobe prezidenta Slovenského štátu Jozefa Tisa, je rozhorčená. Rozhorčená do tej miery, že podala prokurátorovi podnet na vyšetrovanie, či poslanec Mikloško nespáchal trestný čin propagácie fašizmu, pretože sa zúčastnil oslavy narodenia grófa Eszterházyho! No a Eszterházy je predsa fašista, tvrdia predstavitelia SNS. Tí istí predstavitelia, ktorý opakovane glorifikujú Slovenský štát z rokov 1939-45 a jeho čelných predstaviteľov, ktorí verejne vyhlasujú, že Tiso vykonal pre Slovensko viac ako všetci dnešní politici, ktorí vyhlásili, že Slovenský štát je stelesnením koncepcie "harmonizujúceho stavovského štátu v duchu sociálneho učenia cirkvi s vyváženým fungovaním parlamentu".



Zdá sa, že predstavitelia SNS a slovenskí nacionalisti vôbec nemôžu stráviť jednu skutočnosť: Jediný predstaviteľ Slovenského snemu v "hviezdnom okamihu" svojej kariéry reagoval ako človek a aj tento jediný bol Maďar medzi Slovákmi. Toto je podstatou pohoršenia, ktoré irituje predstaviteľov SNS, to je pozadie, pre ktoré sa z politickej strany trvale obhajujúcej Jozefa Tisa stáva strana "dojemne" bojujúca proti fašizmu. Koncepcia, že len Maďar a nie Slovák môže byť fašista, nie je síce oficiálne prijatá, ale dáva spoľahlivé informácie o nacionalistických politikov na Slovensku.





Dňa 15. mája 1942 ako jediný poslanec Slovenského parlamentu hlasoval proti ústavnému zákonu Slovenského štátu č. 68/1942 o vysťahovaní Židov, čím sa stal terčom útoku zo strany slovenského tisku. Svoj postoj odôvodnil :



„Slovenský snem 15. mája 1942 prerokoval návrh zákona o vysťahovaní židov. Pred zahájením schôdze som vyhľadal predsedu snemu Dr. Martina Sokola a povedal som mu nasledovné: Keď ma zvolili za poslanca slovenského snemu, na prvej schôdzi sme sa zaviazali k najsvedomitejšiemu plneniu svojich poslaneckých povinností. Návrh zákona o vysťahovaní židov je obsahovo taký, že si ho v žiadnom prípade nemôžem osvojiť a hlasovať zaň. Od svojho najmladšieho veku som mal protižidovskú orientáciu a tú si zachovám do smrti. To však neznamená, že svojim hlasom prispejem k zákonu, ktorý pošliapáva všetky ľudské a božie zákony. Pri vysťahovaní židov Slováci vystupujú nie proti náboženstvu, ale proti rase a to je o dôvod viac, prečo budem hlasovať proti návrhu. Maďarstvo tvorí na Slovensku národnostnú menšinu, preto je úplne nemožné aby prijalo a podporilo návrh zákona, ktorý väčšine dáva právo na to, aby vysídlila menšinu… My Maďari dokázateľne viac ako tisíc rokov žijeme a konáme v duchu Sv. Štefana, čoho najlepším dôkazom je, že z územia Uhorska nikdy a nikoho nevysídlovali ani individuálne ani ako skupinu. Zodpovední činitelia Maďarska tak v minulosti, ako i v súčasnosti vo svojej politike nasledujú odkaz Sv. Štefana, čo musí napĺňať uspokojením tunajších Slovákov. Môžu si byť dokonale istí, že kým bude v Maďarsku pri moci táto idea, dovtedy sa národnostiam nič zlé nemôže stať. Slovenská vláda sa prednesením svojho návrhu zákona o vysídlení židov vydala po nebezpečnej ceste, lebo tým uznala právo väčšiny jednoducho vystrnadiť menšinu z krajiny. Viem, že návrh zákona nevyhovuje ani mnohým mojim kolegom poslancom, ale nemajú odvahu vzoprieť sa straníckej disciplíne. Ja však ako predstaviteľ tunajších Maďarov vyhlasujem, a to prosím zobrať na vedomie, že som proti návrhu zákona, lebo ako Maďar, kresťan a katolík, považujem tento návrh za bezbožný a neľudský.“



V roku 1944 János Esterházy pomohol stovkám prenasledovaných Židov, Čechov a Slovákov v úteku zo Slovenska cez Maďarsko. V októbri 1944 v memorande protestoval proti obsadeniu Maďarska nemeckou armádou. Príslušníci strany šípových krížov ho nakrátko internovali, Gestapo naňho vydalo zatykač.



Dňa 16. septembra 1947 ho Národný súd v Bratislave v neprítomnosti v priebehu jediného pojednávania odsúdil na trest smrti za úklady proti republike a kolaboráciu s fašizmom. V roku 1949 ho sovietske úrady odovzdali česko-slovenským orgánom. Na základe prezidentskej milosti mu zmiernili trest na doživotie. Zomrel 8. marca 1957 po dlhej púti v mnohých česko-slovenských väzniciach v mírovskej väznici neďaleko Olomouca.



"Esterházy bol humanista, a nie fašista!



Jánosa Esterházyho môže stotožniť s fašizmom iba ten, kto nepozná jeho životnú púť, alebo ten, kto zámerne falšuje históriu. Martýr Maďarov v Československu sa dokázateľne neraz ohradil proti fašizmu. Jeho láska k ľuďom vychádzala z hlbokej kresťanskej viery. Počas druhej svetovej vojny pomáhal mnohým utečencom. Práve z tohto dôvodu dostal najvyššie štátne vyznamenanie v Poľsku, a bolo publikovaných viacero vyhlásení uznávajúcich jeho osobnosť aj v Izraeli. Začiernenie Esterházyho súvisí aj s tým, že politická moc nie je ochotná vymazať z legislatívy princíp kolektívnej viny. Je to neprijateľné, ako aj to, že prezident republiky sa nesnaží o slovensko-maďarské porozumenie, ale svojimi vyhláseniami zosobňuje politiku rozdelenia." (Berényi)



Žiadam Vás, pán Gašparovič, o verejné ospravedlnenie v mediách, lebo hanebne ste urazili maďarskú národnú menšinu, pol milióna Maďarov na Slovensku.



Ešte chcel by som zareagovať na to, že p. Gubákovi zobrali občianstvo SR. Už v máji na druhý deň, keď slovenský parlament schválil novelu zákona o štátnom občianstve, právnik JAVORČEK povedal: O novele zákona o štátnom občianstve bude podľa právnika kancelárie Maple & Fish Martina Javorčeka určite rozhodovať Ústavný súd, pretože Ústava Slovenskej republiky zakazuje pozbavovať občianstva jej občanov bez ich vôle. Zastáva názor, že novelou zákona o štátnom občianstve sa Slovenská republika zbavuje vlastných štátnych občanov aj v prípadoch, kde skutočne problém dvojakého občianstva vôbec nevzniká, netýka sa nejakého výkonu štátnej funkcie a neohrozuje branno-bezpečnostné priority štátu. O novele podľa Javorčeka určite bude rozhodovať Ústavný súd, pretože Ústava Slovenskej republiky zakazuje pozbavovať občianstva jej občanov bez ich vôle.



Ako dodal, sú štáty, ktoré vítajú viacnásobné občianstvo a štáty, ktoré sa k tejto problematike stavajú veľmi konzervatívne a vnímajú to ako niečo poškodzujúce bezpečnostné záumy štátu, napríklad Nemecko a Rakúsko. Tie síce odmietajú dvojaké občianstvo, avšak umožňujú svojim občanom aj možnosť požiadania o ponechanie si občianstva materského štátu. Slovensko tak nebude v stredoeurópskom regióne jediné s touto úpravou zákona o štátnom občianstve, ale je nevyhnutné jej dôsledky vždy vopred dôkladne analyzovať.



Už rok a pol prešlo a ešte Ústavný súd nemohol zaoberať s týmto zákonom, lebo poslanci nežiadali Ústavný súd o výklad, či novela zákona o štátnom občianstve nie v rozpore ústavou SR. Z toho jednoznačne vyplýva, že MV koná svojvoľne a v rozpore s ústavou SR.



Všeobecná deklarácia ľudských práv bola prijatá a vyhlásená rezolúcou Valného zhromaždenia 217 A (III) z 10.decembra l948. V článku 15: 1. Každý má právo na štátnu príslušnosť.

2. Nikto nesmie byť svojvoľne zbavený štátnej príslušnosti ani práva zmeniť svoju štátnu príslušnosť.



Najprv parlament SR potvrdil v platnosti Benesových dekrétov, potom proti maďarské zákony, školsky, jazykový a o dvojakom občianstve. keby to nestačilo teraz prezident SR urazil pol milióna svojich spoluobčanov, keď na martýra Esterházyho povedal, že bol fašista. Nič iné nepočujeme, že Maďari na Slovensku nie sú lojálni voči štátu, že nehovoria po slovensky, že nie sú schopní prijať svoje menšinové postavenie, chcel by som položiť jednu zásadnú otázku: od prvého januára 1993, čiže od vzniku samostatnej Slovenskej republiky, ktorý vedúci politik (prezident republiky, predseda vlády, predseda parlamentu) vyslovil na adresu tunajších Maďarov vetu, že „Milí občania, cíťte sa na Slovensku doma, veď je aj vašou vlasťou?“



Pomôžem v hádaní. Túto jednoduchú, ale zásadne dôležitú vetu si nedovolí vypustiť z úst ani jediný slovenský politik, lebo jedna takáto veta by na Slovensku znamenala vlastizradu. Teda menšinoví Maďari majú mať radi Slovákov a majú byť lojálni voči Slovensku tak, že Slováci voči nim neurobia ani najmenšie ústretové gesto. Presnejšie povedané, odmietajú ich. Ešte presnejšie, Maďara, ktorý sa vzdá svojho maďarstva, prijmú, ale tvrdošijného, pyšného Maďara, ktorý aj naďalej chce hovoriť svojím materinským jazykom, nenávidia, a to im deň čo deň aj pripomínajú. (Viď tie zákony, vyjadrenia politikov, ktoré jednoznačne slúžia na frustrovanie menšiny!) (citát od Huncsíka)



Dosť bolo, naša neustála právna diskriminácia, prenasledovanie, útlak a druhoradé postavenie dospelo do neudržateľného štádia. Nič iné nežiadame, len toľko čo je v Ústave SR rovnaké práva.



József Attila így vélekedett "az igazat mondd, ne csak a valódit,

a fényt, amelytõl világlik agyunk,

hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk."

én is csak az igazat mondtam, ne legyünk sötétségben, merjünk küzdeni az alkotmányos jogainkért



Bósza János