A szlovenszkói autonómia

2008.11.13
A szlovenszkói autonómia

(részlet Stoffán György Prímások és pápák Trianontól napjainkig címmel 1996-ban megjelent könyvéből)



Manapság már talán az egyetemi hallgatók, tanáraik számára is ismeretlen az az autonómia-tervezet, amelyet Magyarország a szlovák nép akaratának megfelelően, a szlovák nemzet vezetőivel együtt dolgozott ki 1919-ben, és amelyet a magyar kormány 1920. január 9-én egyhangúlag elfogadott. A téves és apolitikus megnyilvánulások helyett, az alábbi jegyzőkönyvet ajánlom tanulmányozni mindazoknak a szlovák és magyar vezetőknek, valamint az immár betegessé vált szlovák „nacionalistáknak”, akik tudatlanságuk okán a békétlenséget és az ellenségeskedést szítják napjainkban. Nem árt viszont e történelmi dokumentumot azoknak is áttanulmányozniuk, akik futballszurkolókként vagy egyenruhában „lobbyznak” Szlovenszkó ellen. Az alábbi jegyzőkönyv minden olyan európai államnak példaként szolgálhat, ahol kisebbségek élnek, s amely államok az emberiességet, a kisebbségek szabadságát és az egyenlőséget óhajtják békés úton megteremteni saját, és a velük élő kisebbségek számára. Van tehát mit tanulnia Európának Magyarországtól, az egykori magyar politikusoktól, akik a szlovákokkal egyetértésben – Beneš hazudozásaitól mentesen – óhajtottak együtt élni abban a Kárpát-medencében, amelyben ez évszázadokon át sikerült is… (- a szerk.)



„…a kormány, a drámai történelmi események miatt későn intézkedett a felvidéki szlovák autonómia kijelölésében, s voltak olyan politikusok is, akik az erre fordított pénzeket saját politikai, választási céljaikra fordították.



Csernoch János bíboros figyelemmel kísérte ezeket a tárgyalásokat is, és nagyban támogatta az autonómia gondolatát. Azt képzelte az akkori magyar vezetés, hogy a nyugati hatalmak valóban népszavazás útján döntenek az ország további sorsáról, s ebben az esetben a szlovák többség magyar alattvaló kíván maradni, önrendelkezésének biztosítása fejében. Ám amíg a magyar kormány csupán tárgyalt a kérdésről, Beneš két kézzel szórta a pénzt, s hangoztatta az ígéreteket arra az esetre, ha a felvidéki szlovákok támogatják Csehszlovákia államot. A magyar kormány a lengyeleket kérte föl, támogatandó a szlovák autonómia gondolatát. Így kerülhetett sor Krakkóban 1920. február 6-án arra a tárgyalásra, amely a ruszin és a tót delegáció között zajlott. A ruszin tárgyalófeleket Dr. Stépán Ágoston, a tótokat Liptay Lajos esperes és Margorin István plébános képviselte.

Az alábbiakban a krakkói tárgyalások jegyzőkönyvéből idézünk:



Jegyzőkönyv



Felvétetett Krakkóban 1920. február 6-án a tót és ruszin delegáció közös határozatáról. Jelen vannak a ruszin delegáció részéről Dr. Stéfán Ágoston, Ruszki-Krajna kormányzója, a tót delegáció részéről Liptay Lajos esperes és Margorin István plébános.

Liptay Lajos előadja, hogy azért kérte a közös értékezlet megtartását, mert sok oly fontos dologról kíván megemlékezni, melyek úgy a ruszin, mint a szlovák nemzetet érdeklik. 1918. november havában, midőn Hlinka és pánszláv társai a cseh megoldás mellett foglaltak állást, ők, a keleti tótok nyomban szervezkedni kezdtek, hogy ezzel szemben a magyar megoldást juttassák érvényre, mikor a közép- és nyugati tótok nevében Margorin István hontnémeti lelkész is hozzájuk csatlakozott, megalakították a kormányzótanácsot, melynek elnökéül Lvorcsák Győzőt kiáltották ki. Faluról-falura járván és népgyűléseket tartván, igyekeztek nézetünknek híveket szerezni. Nehezen ment a dolog, mert a cseh agitátorok sok pénzzel megrakodva megkezdték működésüket. Közben a cseh csapatok közeledtek Magyarország belsejében mindinkább beljebb és beljebb, és akkor ők a magyar főispánok és politikusok tanácsára és velük egyetértve kikiáltották az önálló és független tót köztársaságot, és megalakították ennek kormányát. Mindezt azért tették, hogy a csehektől való elszakítás még élesebben domboríttassék ki, másrészt pedig azért, mert az akkori Károlyi-kormány a pacifizmus ostoba elvének hódolva, minden ellenállást a csehekkel szemben megtiltott. Azt hitték tehát, hogy az önálló kormányok útján a csehekkel szemben ellenállhatnak. Azonban nem volt fegyverük és muníciójuk, és hiába sürgették a magyar kormánytól ezt, a magyar kormány sem muníciót sem fegyvert nem adott, sem fegyveres segítséget nem nyújtott. Jászt, az akkori miniszter pedig nem velük, hazafias tótokkal, hanem a pánszláv tótokkal kezdett tárgyalni. Előadja, hogy az ő erélyes fellépésének köszönhető részben az, hogy Jászt megbukott és a Berinkei-kormány a tót nemzetnek autonómiát adott, csakhogy már késő volt, mert akkorára a csehek már egész Tótországot megszállották, s a tót miniszter és a kormányzó kinevezése addig húzódott, míg kitört Magyarországon a bolsevizmus. Ők Budapestre menekültek és a bolsevizmus alatt ott húzódtak meg. Onnan kimenekültek Bécsbe és ott Bethlen István adott nekik pénzt, hogy Lengyelországba menve, kezdjék meg a harcot abban az irányban, hogy Szlovákország Magyarországhoz visszacsatoltassék. A pénzt dr. Bulisa Károly vette magához, aki azonban mű-tót lévén, nem a tót nép érdeke feküdt szívén, hanem a saját politikai játékait űzte...

(...) Szónok rámutat ezután arra, hogy a tót közvéleményben is bizonyos bizalmatlanság kezd keringeni a magyarság iránt. Az egész világ amellett van, hogy az egész Felső-Magyarországon a ruszinok és tótok autonómiát kapjanak, ehelyett Szviessényiék megelégszenek a magyar kormány által kiadott és még a nemzetiségi törvényt sem túlhaladó rendelettel. Ez az oka annak, hogy Hlinka titkárainak: Mnohelynek és Ungernek és az őket támogató Machéjnak működését Lengyelországban is kezdik szimpatikusabban felfogni és benn Tótországban is a nép kedvezően fogadni.

Ezután Margorin István kér szót és a történelmi előzményeket Liptay Lajossal egyetértőleg előterjesztve rámutat arra, hogy elejétől kezdve mindvégig következetesek voltak, ők az első pillanattól kezdve az önálló és független Tótországért küzdöttek és most ezért folytatnak agitációt, és hogy csakis ez az agitáció rokonszenves Lengyelországban is, amit bizonyít a legutóbb lefolyt Mnohely-féle eset. Fájlalja, hogy Hlinka és társai, akik a csehekből kiábrándultak, még most sem keresik a velük való összeköttetést, pedig ők voltak a tót nép igaz barátai. Teljesen osztozik Liptay Lajos nézetével, azokat mindenekben elfogadja és az ő tanácsa az, hogy kérjék fel együttesen Dr. Stéfán Ágoston Ruszka-Krajna kormányzóját: készítsen az értekezlet anyagának megfelelően egy feliratot a magyar kormányhoz.(...)

(...) Dr. Stéfán Ágoston kormányzó előadja, hogy véleménye szerint a tót állam, mint önálló állam, nem állhat fenn, - ennek nemcsak kül- és belpolitikai, hanem különösen pénzügyi és adminisztratív akadályai vannak. Nem oly könnyű a pénzügyi kérdés rendezése, mint sokan hiszik. Hiszen láthatjuk, hogy a teljes berendezkedéssel bíró államok is mily rettenetes pénzügyi zavarokban szenvednek, annál inkább egy teljesen új állam a mostani súlyos pénzügyi viszonyok között nem tudná működését még csak meg sem kezdeni, nemcsak hogy működését biztosítani. A teljesen önálló állami léthez önálló nemzeti kultúra és az intelligens emberek nagy száma szükséges, ez pedig nincs meg Tótországban. Ami az autónormát illeti, az kétféle: vagy területi, vagy pedig nemzeti. Nemzeti autonómia minden területi elhatárolás nélkül csak azt biztosítja, hogy egy nemzet nyelvét szabadon használhassa és nemzeti kultúráját ápolhassa, és a nemzet tagjainak érvényesülése jogilag nincsen külön biztosítva úgy, hogy az ország minden polgáraival szemben az érvényesülés szabad-verseny tárgyát képezze. Ezzel szemben a területi autonómia az egy összefüggő területen élő nemzetet önálló területbe foglalja, amely területen az illető nemzetnek teljes önrendelkezési joga van. Tehát nemcsak a kultúra tekintetében, hanem a jogszolgáltatás, törvényhozás és végrehajtás tekintetében is és az állami élet minden ágában, kivévén azokat az ágakat, melyek közösként kezeltetnek. Ilyenek: külügy, hadügy és pénzügy. A nemzeti autonómia a különböző nemzetek közötti összeütközések alkalmával könnyen visszavonható és az autonóm jog csak papíron marad meg, míg azonban a területi autonómia a gyakorlatban valósággá válik, azt úgyszólván csak háború, vagy forradalom útján lehet megváltoztatni.(...)

Liptay Lajos és Margorin István tót delegátusok kijelentik, hogy ők ugyan az önálló és független tót köztársaság álláspontján vannak, mert a kassai határozat kötelezi erre, hanem a tót nép érdekében helyesebbnek tartják azt, hogy a magyarországi tótok területi autonómiával tartozzanak Magyarországhoz és azért ők már eddig is ebben az irányban fejtették ki működésüket.(...)



(...) Kérik ezért Dr. Stéfán Ágoston kormányzót ismételten, hogy a magyar kormányhoz intézendő feladatot ily értelemben szerkessze meg.(...)

(...) Ezután Dr. Stéfán Ágoston kormányzó ismerteti az 1919. évi november 1. óta lezajlott ruszin mozgalmat és a megadott gyakorlatot.(...)

Bár szláv nyelvtörzs családtagjai vagyunk, mégis a tót különbözik a körülötte élő szláv nemzetektől, a ruszin, az ukrán és orosz nemzetektől. Lengyelországban, dacára annak, hogy a lengyelek az oroszokkal egy szláv törzset képeznek, a lengyelek nemzeti érzése oly nagy, hogy sohasem kívánkoznak az oroszokkal egy államot képezni (...) a gyakorlati élet lépten-nyomon bizonyítja a tótoknak, hogy létérdekük, nyugalmuk és békéjük attól függ, hogy Szent István koronájának országaihoz tartozzanak, ha látják, hogy Magyarországon a keresztény nemzeti érzés politikája uralkodik, és hogy ezzel szemben a pánszlávizmus és az ukránizmus a nemzeti életük elvesztését jelenti, akkor oly nemzeti érzést teremtünk bennük, mely hasonlítani fog a székely nemzet nemzeti érzéséhez és az oly öntudatot fog verni a nép szívébe, hogy büszkén fognak arra gondolni, hogy ők Szent István koronájának országában, annak északi és észak-keleti részén éppen oly szerepet töltenek be, mint a székelyek keleten.(...)

Szónok hiszi és vallja azt, hogy rövid idő múlva Tótország és Ruszka-Krajna feltétlenül kierőszakolják Magyarországhoz való visszacsatolásukat, de félő, hogy a fenti elvek nem fognak alkalmaztatni, és ha a tót és ruszin nemzetek nem kapják meg területi autonómiájukat, akkor nem sok idő múlva beállhat az a helyzet, hogy a tót és ruszin nemzet végleg el fog szakadni Magyarországtól. Mert ha nem adják meg a két nemzetnek a területi autonóm jogot, mindig akad agitátor - ha az esetleges elnyomás mellett a belföldön nem is, de a külföldön - aki ezt a kérdést felszínen tartsa és ez az örökös mozgolódás a konszolidáció után végre is arra fogja késztetni Európa nagyhatalmait és a többi államot, hogy ezt a kérdést radikálisan intézzék el.(...)

A tót autonómia tervezetének alapelvei az alábbi formában kerültek a magyar minisztertanács elé: "A magyar állam a szlovák nemzettel egyetértésben Felső-Magyarország számára oly széleskörű önkormányzatot létesít, mely egyrészt korlátlan lehetőséget nyújt a tót nemzet kulturális fejlődésének, másrészt minden, nem közvetlen országos érdekű közügynek intézését mind személyi, mind tárgyi tekintetben az illető országrész lakosságának biztosítja, végül amely gazdasági vonatkozásban is megfelelő tért enged a különleges érdekek érvényesítésének. Ezen felül gondoskodik a magyar állam arról, hogy az autonómia körébe nem eső ügyeknél is kellőképp figyelembe vétessék Felső-Magyarország különállása és lakosságának túlnyomóan szlovák nemzetisége.

I. Területi elhatárolás. Felső-Magyarországnak szlovákok által lakott része Szlovenszko elnevezés alatt önkormányzati jogterületté alakítattatik. Szlovenszkohoz az összes túlnyomóan szlovák nyelvű megyék tartoznak. A magyarsággal határos megyék az ethnografiai határ szerint fognak kikerekíttetni. Szlovenszko pontos határait a békekötés után a magyar és a tót nemzet képviselőiből alakuló bizottság fogja kijelölni.

II. Az autonómia tárgyai: Szlovenszko autonómiája a következő ügyekre fog kiterjedni:

1./ A közoktatás és közművelés ügye - ideértve a kulturális célú alapítványok és egyesületek ügyeit is - Szlovenszko belügyének tekintetnek, és ehhez képest az említett ügyekben Szlovenszko jogszabályokat alkothat, s azok végrehajtásáról maga gondoskodik. A közoktatás nyelve Szlovenszko területén szlovák lesz, köteles azonban gondoskodni Szlovenszko arról, hogy a területén esetleg nagyobb tömegekben együtt élő más nemzetiségű polgárok, az általuk lakott vidék közelében, Szlovenszko intézeteiben, saját anyanyelvükön nyerhessenek kiképzést, kötelesek azonban Szlovenszko hivatalos nyelvét is tanulni. Szlovenszko minden középfokú iskolájában a magyar nyelv kötelező tantárgy lesz és a magyar nyelv, s irodalom, valamint a magyar történelem magyar nyelven fog taníttatni. Azok az országos törvények, melyek az elemi oktatás színvonalának biztosítása végett az elemi népiskolák dologi berendezése és a tanítószemélyzet javadalmazása tekintetében bizonyos minimumot állapítanak meg, továbbá azok az országos törvények, amelyek az elemi népiskolákra az oktatási minimumot előírják, Szlovenszko területére is kiterjednek, az oktatási minimumra vonatkozó rendelkezések azonban nem érinthetik Szlovenszko népiskoláinak szlovák nemzeti jellegét. Szlovenszko középfokú tanintézeteire nézve a kiállított iskolai bizonyítványoknak képesítő ereje az ország egyéb részeiben attól tehető függővé, hogy Szlovenszko középfokú tanintézetei megfelelnek a minimális tananyag tekintetében az ország egyéb részein működés hasonló fokú tanintézetekre nézve előírt követelményeknek.

2./ Ugyancsak belügye lesz Szlovenszkonak a vallásügy.

Az esztergomi főegyházmegye Szlovenszko területi elhatárolásának megfelelően magyar-esztergomi és szlovák-nagyszombati egyházmegyére osztatik azét. Az ilykép alakuló hat, Szlovenszko területére eső püspökség (nyitrai, besztercebányai, szepesi, rozsnyói, kassai és nagyszombati) élén egy érsek áll. Az esztergomi főkáptalan fokozatosan s arányosan tagoltatik szét Esztergom és Nagyszombat között.

Feltéve, hogy az apostoli szentszék beleegyezése megnyerhető lesz a szlovenszkói püspöki székek betöltésénél, Magyarország apostoli királyát megillető főkegyúri jog olykép fog gyakoroltatni, hogy a püspökségre alkalmas egyének listájából, melyet a püspöki kar nyújt be minden évben a római Curiához, a minister ellenjegyzésével egy jelöltet fog kinevezni. (Azok a püspökök kik a tót nyelvet szóban és írásban, miként azt a kánonjog előírja, tökéletesen nem bírják, a szlovenszkói egyházmegyék élén nem maradhatnak.)

3./ Belügye tovább Szlovenszkonak a népjótéti ügy, amennyiben Szlovenszko az autonóm költségvetés keretein belül népjóléti intézményeket létesít és tart fenn.

4./ Az általános közigazgatást Szlovenszko saját területén autonóm hatáskörben látja el. Az önkormányzati alapon szervezett általános igazgatási szervek, nevezetesen a községek (városok) és megyék felettes hatóságaként Szlovenszkonak önkormányzati alapon szervezett kormányzósága jár el, az illetékes szakminisztériumok pedig csupán mint legfelsőbb irányító és ellenőrző szervek szerepelnek, amelyekhez az ügyek Szlovenszko területéről intézkedés végett csupán kivételesen, nevezetesen a törvényalkalmazás egységességének szempontja, az ügy országos fontossága, vagy egyébként való nagy jelentősége által indokolt, és minden egyes igazgatási ágra nézve szabatosan körül írandó esetekben kerülnek fel.

Az általános közigazgatás nyelve Szlovenszko területén szlovák, azok a jogok azonban, amelyek a nemzeti kisebbségek javára a helyi (községi, városi), esetleg a járási hatóságok nyelvének megállapítása valamint általában a nyelvhasználat tekintetében az ország egyéb részében biztosíttatni fognak, Szlovenszko területén is érvényesülni fognak. A járások és a megyék elhatárolása a lakosság nemzeti megoszlásának alapulvétele mellett Szlovenszko területére revisio alá fog vétetni.

5./ Szlovenszko autonóm hatáskörében állapítja meg az igazságszolgáltatás nyelvét, a nemzeti kisebbségek jogai azonban itt is figyelembe fognak vétetni. Szlovenszko területén működő igazságügy személyzete lehetőleg Szlovenszko területén illetékes, s a szlovák nyelvet bíró egyének közül fog kineveztetni. A kinevezéshez a szlovák miniszter hozzájárulása is szükséges.

Az igazságügyi szervezet oly módon fog átalakíttatni, hogy Szlovenszko területe egy, esetleg két külön ítélőtáblát alkosson. A Legfelsőbb Bíróságoknál a Szlovenszko területén működő bírák számára megfelelő számban fognak bírói állások biztosíttatni.

6./ Szlovenszko belügyeinek az autonóm szervezetének költségeit autonóm hatáskörében állapítja meg.

A Szlovenszko területén levő, azok az állami javak, amelyek Szlovenszko belügyének minősített, valamely célt (pld. közoktatási, kulturális vagy népjóléti célt) szolgálnak, és alapítvány jellegével bírnak, Szlovenszko tulajdonába mennek át. Ugyanez áll általában az említett célokat szolgáló állami intézetekre, kivéve a selmecbányai erdészeti és bányászati főiskolát, valamint esetleg még némely más ily országos jellegű intézetet. Ezekben az intézetekben a szlovák nyelv is megfelelő módon érvényesül.

Szlovenszko belügyi és autonóm igazgatási költségeihez az állam oly összeggel fog járulni, amely arányban áll azzal az összeggel, amelyet az állam a Szlovenszko által autonóm hatáskörben ellátott közfeladatokra az ország egyéb részeiben fordít. Az állam tehát oly arányban fog hozzájárulni Szlovenszkonak szlovák kulturális célokra fordított kiadásaihoz; amily arányban magyar kulturális célokat állami eszközökkel támogat. Szlovensko a vallási, tanulmányi és egyetemi alapoknak ezentúl is részese marad. Szlovenszkonak jogában áll a belügyeknek és az autonóm igazgatás költségeinek fedezésére, ha e célokra az állami hozzájárulás keretein túlmenőleg kíván kiadásokat tenni, autonóm jogszabállyal közterheket (pl. pótadót) kiróni, amelyeknek mértékére és nemére nézve az országos kormány hozzájárulására lesz szükség.

7./ Végül Szlovenszko autonóm hatáskörébe tartozik minden oly ügy, amelyet országos törvény a felsoroltakon kívül autonóm hatáskörbe utal.

III: Az autonóm szervek.

Szlovenszko jogalkotó szerve, a szlovák autonóm nemzetgyűlés, olymódon fog választatni, hogy abban a nemzeti kisebbségek képviselete biztosítassék. Az alkotott jogszabályok ellen azonban az országos kormány csak azon az alapon tehet kifogást, ha azok valamely országos törvénybe ütköznek. Ily esetben az autonóm jogszabály érvénye bírói döntés tárgya lesz. Szlovenszko jogalkotó testülete az autonómia körén kívül eső közügyekkel is foglalkozik és ily ügyekben az országos kormányhoz és törvényhozáshoz előterjesztést tehet.

Szlovenszko belügyeiben a legfelsőbb végrehajtó és igazgatási szerv Szlovenszko kormányzósága, amely egyúttal Szlovenszko területén az általános közigazgatásnak is szerve. A kormányzóság élén a kormányzó áll, akit korlátolt időtartamra Szlovenszko jogalkotó testülete választ. A kormányzóság egészében, mint önkormányzati szerv alakul.

Miként az alábbiak szerint Szlovenszko autonómiájának és a szlovák nemzeti jogoknak biztosítására az országos szlovák minister fog kineveztetni, ennek megfelelően Szlovenszko kormányzósága mellé az állami főtisztviselők kinevezésére hivatott szerv egy állami közeget fog kinevezni, akinek feladata lesz az autonómia kereteinek betartását ellenőrizni, továbbá az önkormányzat és az állami igazgatás együttműködését előmozdítani. Ezen állami közegnek, amellyel szemben az önkormányzati szervek nem lesznek alárendeltségi viszonyban, Szlovenszko területére közvetlen intézkedési joga lesz.

A kormányzóság hivatalos és belső ügyviteli nyelve a szlovák lesz.

IV. Szlovenszko különállása nem autonóm ügyekben.

1./ Az országos törvényhozás tagjainak választására vonatkozó jogszabályok oly módon fognak megállapíttatni, hogy Szlovenszko népességének és területének megfelelő képviseletet nyerjen az országos törvényhozásban.

2./ A Szlovenszko területéről sorozott szlovák nemzetiségű katonai legénység külön szlovák ezredekbe foglaltatik, amely ezredekhez az ezrednyelv a szlovák lesz s a szlovák nemzeti színek használata meg lesz engedve.

3./ A karhatalom (csendőrség, rendőrség) országos szervezésénél gondoskodás fog történi Szlovenszko területére külön szlovák osztagok alakításáról.

4./ A vasút, továbbá a posta és távírda igazgatás keretében Szlovenszko területére külön középfokú hatóságok (igazgatóságok) fognak felállíttatni azonban a központ hatásköre alá helyezve.

5./ Az itt külön nem említett állami szakigazgatási ágakon belül is az egyes hatóságok területi beosztás általában úgy fog megállapíttatni, hogy Szlovenszko területére külön ily hatóságok szerveztetnek.

6./ A Szlovenszko területén működő állami hatóságok személyzete, úgyszintén az ottani vasúti és postai személyzet az e területeken lakó nemzetekből lehetőleg arányosan fog vétetni.

V. Garanciális rendelkezések.

Szlovenszko területi autonómiájának, továbbá a nemzeti kisebbségek és az állampolgárok részére biztosított nemzeti jogoknak védelmére a következők fognak szolgálni:

1./ Az országos kormánynak tagja lesz egy szlovák minister. A szlovák minister feladata Szlovenszko területi autonómiájának, és ezenkívül a Szlovenszko határain túl levő szlovák nemzeti kisebbségek és a szlovák nemzetiségű állampolgárok részére, biztosított nemzeti jogoknak védelme. Ennek folytán a szlovák minister Szlovenszko autonómiájának és a szlovák nemzeti jogokat érintő törvényes rendelkezéseknek végrehajtását ellenőrizné és az ő hozzájárulása érvényességi kellék lesz minden oly kormányzati intézkedésnél, amely Szlovenszko autonómiáját, vagy valamely szlovák nemzeti jogot közvetlenül érint. Egyebek közt a szlovák minister hozzájárulásához lesz kötve a szlovák nemzet által lakott területeken működő állami tisztviselők kinevezése, továbbá ily területekre nézve a legfőbb kegyúri jog gyakorlása.

2./ A Szlovenszko részére biztosított területi autonómia, valamint a nemzeti jogok bírói védelem alá helyeztetnek. A bíróságok hatáskörét, nemzetiségtől független, egyenlő rangú bíróság fogja ellátni, amelynek összeállításánál a nemzeti szempontból való pártatlanság a legmesszebbmenő módon biztosíttatni fog. A panaszjog a bíróság előtt a közvetlen sértett félen kívül az autonómia védelmében meg fogja illetni úgy a szlovák ministert, mint Szlovenszko kormányzóságát, a nemzeti jogok védelmében pedig a közvetlenül sértett félen kívül a szlovák ministert is.

Panasz tárgya lehet bármelyik állami vagy autonóm szervnek jogszabályellenes aktusa. A bíróság a jogsértő aktust hatályon kívül helyezheti és a szenvedett sérelem helyreállítása iránt az eset körülményeihez képest intézkedik.

3./ Szlovenszko területi autonómiáját és a nemzeti jogokat szabályozó törvények alaptörvény jellegével ruháztatnak fel.

4./ Szlovenszko területi épsége és autonómiája a koronázó oklevelében biztosíttatni fog. Ezen autonómia tervezet az 1920. január 9-én megtartott minisztertanácsban egyhangúlag elfogadtatott, melyről hiányzott Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszter, de jelen volt Horthy Miklós a nemzeti hadsereg fővezére.



A jogkiterjesztés mértékét mindenki őszintén és hátsógondolat nélkül fogadta el, csupán a formára nézve nem volt mindenki részéről fenntartás nélküli hozzájárulás.

Báró Korányi Frigyes pénzügyministernek a jegyzőkönyvbe diktált közlése: "Kénytelen vagyok kikötni, hogy a szóbanforgó autonómia az államháztartás és pénzügyi igazgatás egységét sértetlenül tartsa fenn, úgy, mint azt az állam suverén pénzügyi jogai megkívánják."



A hercegprímás a következő levélben tájékoztatta gróf Teleki Pál külügyminisztert a tót autonómiáról kialakított véleményéről.



Teleki Pál külügyminiszter úr

Budapest





Jehlicska Ferencnek Varsóból írt levelét politikai vonatkozásaiban Excellenciáddal szerencsém van közölni. Mint Jehlicska szavaiból kivehető, és amint barátai róla referálják, ő a tót kérdés megoldását a lengyelektől várja, s ezért Lengyelországban kíván maradni amíg a saját irányának győzelme után vissza nem térhet a Slovenszko-ba. Viselkedése minden esetre gondolkodóba ejt és óvatosságra int. Mégis igen fontosnak tartom, hogy Jehlicskát és általa a tót néppártot mi a magyar állásponttól el ne idegenítsük. Nem szabad titkárságát, az összes Rómában lakó kardinálisokat, a fontosabb praelátusokat, sőt, tárgyaltam több politikai vezérrel is. Addig is, amíg alkalmam lesz Excellenciádat tárgyalásaim eredményeiről részletesen szóbelileg informálni, annyit szándékozom jelenteni, hogy a Vatikánban és egész Olaszországban Magyarország iránt a legőszintébb jóakaratot tapasztaltam. Mindenütt kitüntető előzékenységgel fogadtak.

A pápa Őszentsége világosan kifejezte, hogy Magyarország területi körülhatárolását nem tekinti véglegesnek és elintézettnek. Ugyanezért a Magyarország területéből részesült államokban és magában Magyarországon az egyházkormányzati és egyházmegyei új beosztásokat halasztja, ameddig csak lehet. Eddig semmiféle döntés nem történt, s egyelőre nem is történik véglegesen intézkedés, amíg a teljes konszlidáció el nem következik. A pápa nagy megelégedéssel venné, ha Magyarországnak sikerülne a békepontok enyhítését kieszközölni.

Külön fölemlítettem a román concordátum ügyét s a pápa megnyugtatott, hogy ebben nincs döntés, s rövidesen nem is lesz. Mindenesetre meghallgatja a Szentszék az érdekelt latin püspököket is.

A pápa őszinte részvéttel van a magyarok szenvedései iránt s eddigi nagy jótéteményeit újabb fejedelmi adományokkal tetézte. A budapesti vagonlakók részére 50.000 lírát adott, s ugyanannyit az erdélyi katolikus papság támogatására.

Fölhasználtam az alkalmat, hogy az olasz sajtót is tájékoztassam a magyar viszonyokról. Az Osservatore Romano csatolt számában a Párizsból datált vezércikket én helyeztem el. Ezt a pikket más nagy olasz lapok is átvették. Egyébként már eddig is küldöttem tudósításokat az Osservatore Romanonak s azt továbbra is folytatom...





Esztergom, 1920. július 19.

Csernoch János esztergomi érsek”