Autonómia: Hodža-Bartha etnikai határ a megoldás (7)
2012.04.19.
Hodža-Bartha etnikai határ a megoldás bajainkra, megoldás a szlovák-magyar megbékélésre.
Autonómia témában már régen fogalmaztam meg a nézeteimet és ezért úgy döntöttem egy kicsit visszatérek a múltba, az eltelt hat évben történtekre, fölvidéki autonómia ügyben. Nem azért, hogy okokat keressek a nemakarásunkra, mert a víz folyását nem lehet megváltoztatni, az mindig a saját medrében köt ki. Inkább azért, hogy egy kicsit konkrétabban elemezzem a lehetőségeinket és a lehetséges törésvonalakat, kitörési mechanizmusainkat, abból a tehetetlenségi, kilátástalansági állapotból, amiben már a magyarság, benne a felvidéki magyarság is szenved lassan 100 éve. Talán maradjunk az eltelt 21 év történéseinél és a felvidéki magyarságnál. Ennek keretein belül is inkább az eltelt hat évet elemezném az autonómia jogosságának a szemszögéből.
A felvidéki magyarság semmivel sem rosszabb, semmivel sem megalkuvóbb, semmivel sem kevésbé akarja az autonómiát, mint az összes magyar nemzetrész a Kárpát-medencében.
Az eltelt hat éveben felvidéki viszonylatokban, autonómia témában történt egy lényeges áttörés, manapság már mindenki bizonyos szinten beszél az autonómiáról, vannak akik támogatják, vannak akik ellenzik. Egy biztos tabutémából, megmaradási téma lett.
Ilyenkor kell feltenni egy fontos kérdést. Miért nem egyesült erővel küzdünk az azonos jogainkért és az ehhez szükséges területi autonómiáért. Mai pénz orientált társadalmunkban, amikor a becsület, az erkölcs és a bátorság csak internetes fórumozás és kocsmai szinten téma, de kint az utcán, a hivatalokban, az igazmondás szintjén már félelmet kelt bennünk, akkor bizony nagyon nehéz egyről-kettőre jutni megmaradási témában.
Írásaimban igyekeztem felvázolni azokat az okokat és lehetőségeket, amelyek fékező hatással és gátló tényezőként működnek jogaink békés kikövetelésének az útvonalán, mindig konkrétan és más hasonló sorsú közösségek tapasztalataiból leszűrtek alapján hoztam meg a saját javaslataimat.
Ilyen az autonómia tervezetem is, ami 2007 óta kész, azóta várom a tárgyilagos hozzászólásokat javaslatokat. Elképzeléseim lényege az volt, hogy a területi autonómia jogos és alkotmányos követelés, ami ahol létrehozták egy nagyon jó konfliktus megelőző eszközként működik. Most nem akarom elemezni az MKP és az új párt a Híd szerepét abban, hogy miért nem indítottak el egy békés mozgalmat a megmaradásunk egyedüli zálogáért az autonómiáért. Több írásomban is megindokoltam, talán, ha egy mondatban akarnám összegezni azt mondanám, hogy a hatalomba való való törtetésük fontosabb volt, az számukra, mint a felvidéki magyarság asszimilációjának a megállítása.
Most visszatérek a lehetőségekhez és a hogyanokhoz. Dél-Tirolnak van területi autonómiája, mert egységesen követelték azt és sikeresen ki is vívták az azonos jogaikat, a jogegyenlőséget. Azóta megállt az asszimilációjuk, lélekszámban is gyarapodnak.
Mi fölvidéki magyarok meg csökkenünk asszimilálódunk, élszórványősodúnk., majd ha ez a folyamat nem lesz megfordítva teljesen eltűnünk, beolvadunk a többségi nemzetbe.
Hogyan lehet ezt megelőzni? Látszatra egyszerű a megoldás, az is, egy olyan nemzet, vagy nemzetrész esetében, ahol a politikusaik egységre és a megmaradásra törekednek ott meg is maradnak. Vajon a felvidéki magyarság meg akar maradni? Ha igen, akkor békés autonómia küzdelem a megoldás a bajainkra. Ehhez nyújt segítséget, a hogyanokra ad választ a Commora Aula autonómia tervezete. Ez a tervezet négy éve kész olvasható a CA honlapján. A mai napig egyetlen egy tárgyilagos választ nem kaptam miért megvalósíthatatlan. Csupán egyes az MKP-hoz és a Hídhoz köthető egyének véleményezték úgy, hogy hülyeség az egész, de miértekre már nem futotta.
Minden autonómia küzdelem az akarat szintjén dől el és azon, hogy milyen taktikát és megoldásokat választunk a békés küzdelmünkhöz. Most szeretnék egy-két megoldást felvázolni, hogyan is kéne kezdeni, majd folytatni.
Valójában a küzdelem már elkezdődött az emberi agyakban már pár éve folyik a zavarodottság szintjén. Ez rendben is van, mert egy nemzetrész, amely 91 éve alussza csipkerózsika álmát, képtelen egyik napról a másikra a tagadás szikes útvonaláról a sikeres küzdelem és a bátor kiállások termő talajára lépni.
Először is azoknak, akik hisznek az alkotmányos jogegyenlőségben és a viszonosság elvében, azoknak egyesülniük kéne, egy minimális szintű platformon, ami az asszimiláció megállítását és az alkotmányos jogegyenlőség békés kikövetelését tűzné ki célul az ehhez szükséges autonómia segítségével.
Létre kell hozni a Felvidéki Autonómia Tanácsot, meg kell választani annak szerveit és hathatós küzdelmet kell indítani a sikerért, a területi autonómiáért.
Most visszatérnék egy kicsit a Hodzsa-Bartha féle szerződéshez, mert ez egy jó kiinduló pont lehetne a FAT békés küzdelméhez.
Előzmények:
forrás: http://terkepek.adatbank.transindex.ro/belso.php?nev=164
Az alakuló csehszlovák állam és Magyarország között rövid ideig (1918. nov. 28-dec. 6.) tárgyalás folyik Szlovákia déli határáról. Ennek során Milan Hodža, a csehszlovák kormány megbízottja a térképen jelzett "Tót Impériumnak" kulturális és közigazgatási autonómiát, valamint kormányzati kondominiumot kilátásba helyező Jászi Oszkárral tárgyal.
LINK a térképre
A szlovák-magyar tárgyalások 15 vármegyét érintenek - köztük a 10 szlovák többségűt (Trencsén, Liptó, Zólyom, Árva, Nyitra, Turóc, Sáros, Szepes, Bars, Pozsony) -, amelyek 1.995,0 ezer lakosának 76,5 %-a szlovák, 11,9 %-a magyar, 6,8 %-a német és 2,3 %-a rutén.
A 15-ből öt szlovák többségű megye - Árva (75,0 % szlovák), Liptó (89,9 %), Trencsén (91,7 %), Turóc (69,0 %) és Zólyom (84,8 %) - teljes egészében szlovák fennhatóság alá kerül. Lényegében szlovák kézre kerül három megye: Érsekújvár és egy járás kivételével Nyitra (71,0 % szlovák, 21,9 % magyar), egy járás kivételével Sáros (58,3 % szlovák, 22,0 % rutén, 10,4 % magyar), Gölnicbánya és járása kivételével Szepes (56,2 % szlovák, 22,2 % magyar, 10,8 % német). Részben kerül szlovák kézre hét megye: Pozsonyból (49,5 % szlovák, 42,3 % magyar) 3 járás - de maga Pozsony városa (41,9 % német, 40,5 % magyar, 14,9 % szlovák) magyar kézen marad -, Barsból (54,8 % szlovák, 34,7 % magyar) három járás (valamint Újbánya és Körmöcbánya városok), Hontból (57,0 % magyar, 36,8 % szlovák) két járás (valamint Korpona, Selmecbánya és Bélabánya), Nógrádból (75,6 % magyar, 22,3 % szlovák) a két északi járás, Gömör-Kishontból (58,5 % magyar, 38,4 % szlovák) 4 járás (valamint Nagyrőce és Jolsva), Zemplénből (56,5 % magyar, 27,1 % szlovák) a 4 északi járás, Ungból (38,1 % rutén, 33,2 % magyar, 22,4 % szlovák) a Szobránci járás kerül Szlovákiához. Teljesen magyar kézen marad Abauj-Torna (78,0 % magyar, 18,7 % szlovák) Kassával (75,4 % magyar, 14,8 % szlovák).
Összesen 67 járás és egy sor város (Nagyszombat, Nyitra, Trencsén, Zsolna, Körmöcbánya, Selmecbánya, Besztercebánya, Zólyom, Poprád, Lőcse, Igló, Bártfa, Eperjes, Késmárk, Pöstyén, stb.) tartozik Szlovenszkóhoz.
A tárgyalás során Pozsony és Kassa hovatartozása mellett problémát jelentenek a nyelvhatár alatti szlovák szigetek (Hont, Nógrád, Borsod, Abauj-Torna, Zemplén megyében).
A prágai kormány ellenállása miatt a megegyezés végeredményben kudarcba fullad. A december 6-án a demarkációs vonalról aláírt Hodza-Bartha megállapodás - amely Pozsony fölül indulva nagyjából az etnikai határt követve Kassa fölött halad az Ungig, s ott északra fordulva éri el a magyar határt - hamar érvényét veszti, amikor december 23-án megérkezik a "Szlovákország történelmi határait" kijelölő antant-jegyzék.
A trianoni békével végül 48,4 ezer km2 (9 megye egészében és 8 részben) kerül Csehszlovákiához 2.883,7 ezer lakossal, amelynek 28,2 %-a magyar.
Ennyit a történelemóra gyanánt.
Most gyorsan térjünk vissza a jelenbe. A Hodzsa-Bartha szerződés kijelölte azt az etnikai határvonalat a két nép, a szlovák és a magyar között, ami békességhez nem pedig háborúskodáshoz vezetett volna. Az, hogy a határvonal úgy ahogyan ki lett jelölve az okozója a 91 éves ellentéteknek. Ezért ezen a határvonalon, pontosabban az etnikai határvonal és a mai politikai határ közötti területen létre kell hozni egy két, vagy többnyelvű autonóm területet.
Kétnyelvű és szabad autonóm területet a Hodža-Bartha etnikai határ alatt.
A mindenféle pótcselekvések, a status quo-k már nem megoldás. Mindezek csakis a felvidéki magyarság pusztulásához vezethet.
Bósza János
163. Csehszlovákia létrehozása az I. világháború után
|
