Autonómia Felvidéken - eszik vagy isszák ?

2013.02.21.
Átvett írás, körkép.sk-ról saját kommentel megtóldva:

Ha a felvidéki magyarság helyzetét most, a tízes évek elején jellemezni kellene, akkor talán az apátia lenne rá a legmegfelelőbb kifejezés. Persze, ezzel nem mondok semmi újat, és nincs is nagyon min csodálkozni, közösségeinket nehezen sújtja (Csallóközt leszámítva) a magas munkanélküliség, az elvándorlás, politikai téren pedig a pár évvel ezelőtt bekövetkezett pártszakadás, majd az MKP kiesése a parlamentből, amely jelentősen csökkentette érdekérvényesítő képességeinket.

Ami viszont leginkább aggasztja a határon inneni és túli magyar eliteket, az a magas asszimilációs arány. Tény ugyanis, hogy a Kárpát-medencében a leggyorsabban éppen a mi közösségünk olvad és mára talán már nem is maradt olyan magyar ember Szlovákiában, akinek ne lennének közelebbi vagy távolabbi szlovák, vagy elszlovákosodott rokonai, családtagjai.


A problémák valós megoldása továbbra is várat magára

Természetesen, a magunk módján próbálunk ez ellen tenni valamit. Vannak, akik a kétnyelvűségért matricáznak, kampányolnak, vannak, akik a magyar gyerekek számára beiratkozási kampányt szerveznek, mondván „magyar gyereket, magyar iskolába”, mások pedig valahogyan össze szeretnék fogni a felvidéki magyarságot, ezért kerekasztal-tárgyalásokat rendeznek… Reménykedni, küzdeni, tenni a megmaradásért lehet sőt, kell is, na de elégendőek lesznek a fent felsoroltak az asszimiláció megállítására? Aligha. És ezt tudjuk. Amit eddig tettünk, és amit most is teszünk, az legfeljebb csak ügyes taktikázás, vagy válságkezelés, rosszabb esetben pedig pótcselekvés, de nem valós megoldása a problémának. Ha pedig figyelembe vesszük a trendeket, tudjuk, hogy ha belátható időn belül nem történik valami, akkor pár évtizeden belül egyszerűen elfogyunk. Ezért talán nem véletlen, hogy főleg az utóbbi időben sokan az autonómiát kezdik emlegetni, mint egyfajta panaceát, gyógyírt minden bajunkra.

Főleg az utóbbi időben szólal meg boldog-boldogtalan ebben a témában, mondván milyen fontos lenne, milyen jót tenne nekünk és milyen előnyök származnának belőle… na de álljon itt meg egy picit a menet, van nekünk egyáltalán fogalmunk arról, hogy miről is beszélünk? Tudjuk, hogy milyen autonómiát akarunk, ha akarunk egyáltalán?

Mit értünk autonómia alatt?

Elég lenne számunkra a „kulturális” autonómia, kisebbségi önkormányzatokkal, mondjuk úgy, mint Magyarországon, esetleg kibővítve egy, az alkotmány által garantált kvótával a költségvetésből? Nyilván nem, legalábbis akik megszólalnak autonómia-ügyben, azok általában nem ezt értik alatta, hanem egy külön magyar közigazgatású és/vagy többségű területet szeretnének kihasítani a szlovák nemzetállamból. Hát, ezzel pedig több probléma is van.

Véleményem szerint, míg a „kulturális” autonómia egyes elemeiről (kisebbségi jogok, pénzelosztás, stb.), ahogy az utóbbi két évtized gyakorlata is megmutatta, egy megfelelő összetételű és támogatottságú szlovák kormánnyal valószínűleg a jövőben is lehetne tárgyalni, addig egy „területi” autonómia minden valamirevaló szlovák politikus számára teljes mértékben elfogadhatatlan. Persze, tudom, vannak értelmes szlovák barátaink, akikkel jól el lehet beszélgetni egy pohár sör mellett, na de mégiscsak, ki gondolja komolyan, hogy akadna olyan szlovák partner, aki önként beleegyezne a szlovák nemzetállam felosztásába? Akárhogy is csűrjük-csavarjuk, egy magyar területi autonómia pedig igenis ezt jelentené. Láttuk, hogy mekkora cirkusz volt a megyerendszer alakításakor, vagy Nyitra-megyében a megyei választásokkor.

Földrajzilag hogy nézne ki?

Na jó, hagyjuk ezt az „apróságot” most figyelmen kívül és folytassuk a gondolatkísérletet. Ha már területi autonómiát, akkor pontosan milyen és mekkora területet értünk alatta? Elég lenne, mondjuk a dunaszerdahelyi és komáromi járás, esetleg kibővítve a párkányi csücskével? Ezen a területen kb. 150-200 ezer magyar él, mi lenne a „maradékkal”? Persze, el lehet képzelni valamivel nagyvonalúbb területi megoldásokat is, mondjuk az első bécsi döntés által odaítélt területen, ezen viszont már aligha alkotnánk többséget.

Tüntetés a komáromi Klapka-téren a kettős állampolgárság lehetősége mellett

Menjünk viszont még tovább – mi lenne ennek az autonóm tartománynak a székhelye? Komárom, Dunaszerdahely? És kik ülnének az autonóm kormányban/kormányzatban? Csak nem ugyanazok a leszerepelt hidas és mkp-s politikusok, akik a szlovák parlamentben is ültek? Miből élnének, hol dolgoznának a tartomány állampolgárai? Köztudott, hogy a pénzek, támogatások, beruházások már most is elkerülik a magyarlakta régiókat. A fél ország Pozsonyban és környékén, vagy külföldön dolgozik. Lehet érvelni, ahogy nemrég Farkas Iván, hogy az autonómiák szerte Európában gazdaságilag sikeresek, jó észrevétel, csak éppen az ok-okozati összefüggéseket állította feje tetejére.

Az általa említett autonómiák nem azért virágoztak fel gazdaságilag, mert függetlenebbek voltak, hanem azért követelnek/követeltek függetlenséget, mert már eleve gazdagabbak, lakóik pedig rendelkeznek egy erős regionális és/vagy nemzetiségi tudattal, amely a történelem során általában különféle, akár erőszakos függetlenségi törekvésekben is testet öltött. Mi felvidéki magyarok rendelkezünk ilyesmivel? Mármint egy erős regionális tudattal? Nem.

Van rá igény? Életképes lenne?

A „Felvidék” nem egy egységes tájegység, ebből kifolyólag a „felvidéki” is legfeljebb gyűjtőfogalom. Vannak csallóközi, komáromi, barsi, honti, gömöri vagy bodrogközi magyarok, de azon kívül, hogy magyarok, nem köti őket össze semmi. Gazdaságilag pedig vajon „megérné”? Életképes lenne az autonóm terület? Székelyföld kapcsán már felmerült ez a kérdés, akik autonómiáról beszélnek, jó lenne, ha ezt is végiggondolnák.

Amúgy viszont van egyáltalán igény autonómiára? Avagy, ha mondjuk arról lenne szó, hogy ki kell állni tüntetni, hány emberre lehetne számítani? Sokra biztosan nem. Igen, természetesen lehet ezt is a magyarság megfélemlítéssel magyarázni, de mindnyájan tudjuk, hogy ez nem igaz. Akik autonómiáról beszélnek, azok mindenképpen egy apró kisebbséget képeznek. A valóságban az embereink többségét ez a téma egyáltalán nem is érdekli, megosztottak vagyunk, értelmiségi és műveltebb rétegeink jelentős része (a szó nem pejoratív értelmében) kollaborál a szlovák állammal, gazdasági elitünk pedig nem szervezte meg önmagát, és Szlovákiába, mint államba integrálódott. Nekik megfelel a status quo. De ha ezt a status quo-t meg akarja valaki változtatni, akkor elsősorban a saját elitünknek és középrétegünknek kell alternatívát kínálni. Valós alternatívát, mert a propaganda ehhez önmagában kevés.

Vhailor

Commora Aula hozászólás, magyarázat:

Mikor elolvastam az írást és a hozzászólásokat, főleg kik szóltak hozzá, vagy nem (miért?), akkor mindjárt az jutott az eszembe, hogy nem unjátok még. Ilyen és hasonló írás szinte havi szinten valaki megjelentet a végén egy lényeges konstatálással, hogy kár erőlködnünk, úgy sem lesz belőle semmi sem. Egy biztos ameddig értelmetlen vitákban fogjuk kiélni magunkat és nem próbálunk a dolgok mélységeibe hatolva, reális és megvalósítható következtetésekre jutni, addig mindenféle látszatautonómiázás csupán tömjénezést jelent.
1. Az etnikai alapú autonómia nálunk végeinken teljesen elérhetetlen vágyálom (ha mert valaki álmodozni egyáltalán). Miért? Mert azok, akik autonómiáznak és etnikai alapú autonómiát emlegetnek, azok tudatos félrevezetést követnek el, vagy halvány gőzük sincs mi fene az autonóóóómia. Két egyforma autonómia nincs a világban, csupán egy közös nevezőjük van, hogy mindig egy kisebbségben élő nép jogait próbálja saját önkormányzási lehetőséggel megoldani. Nos itt a bökkenő, amikor példázgatunk, így Dél-Tirolban, úgy finnországi svédek, meg a katalánok és a baszkok.. Ők is mind-mind saját utat jártak be. tehát aki itt csakis az etnikai alapú megoldást emlegeti és végül konstatálja, hogy az sem fog menni, az nem is akarja az autonómiát.
2. A mi tájainkon csakis egy reálisan megvalósítható megoldás létezhet, amit polgári elvű megközelítésnek neveznék. Mi a lényege és miért jó megoldás az egész kárpát-medencei magyarság részére? Nos pontosan azért, amiért mégcsak beszélni sem merünk róla, mert ebbe a szlovákokat is bele lehetne ráncigálni. Most a miértekbe nem mennék bele, mert nagyon hosszadalmas lenne, de erről már annyiszor írtam és leírtam azt is már sokszor, hogyan lehetne az autonómiánkat kikövetelni. Persze ezeket az írásaimat egyetlen egy felvidéki magyar média sem meri leközölni egy ok miatt, mert nem siránkozó céllal íródtak, hanem konkrét megoldásokat tartalmaznak, sőt egy bejárható út felvázolásával. Ez az út pedig az asszimilációnk megállítása irányába vezetne és a jogegyenlőségünket eredményezhetné.

Tehát ne tessenek már mellébeszélni, igenis a területi autonómia kikövetelhető, csak merni kell érte küzdeni és egy megvalósítható tervezetet kell elfogadni. A CA tervezete (már 2007 óta létezik) ilyen megvalósítható és békésen kikövetelhető, még a menterend is le van írva. Mikor mit kell tenni, elég elolvasni és vitatkozni róla, nem pedig démonizálni és úgy tenni, mintha Fölvidéken nem lenne semmiféle autonómia tervezet. Érdekes dolog, ha ez a cikk pár évvel ezelőtt íródott volna, akkor még megemlítették volna, hogy van egy rossz és hülye tervezet, minimálisan olyan hülye, mint a kitalálója, ma már ezt sem meritek, csak sírdogálásra és ismételgetésre van tehetségetek. Ez a megmaradáshoz bizony eddig is kevés volt, a jövőt nézve pedig egyenlő a nemzetárulással.


Mindenfajta sértő szándék nélkül egy dologra mindenki figyelmét szeretném felhívni, aki az autonómia témájában keresi a megoldásokat, hogy van itt egy felvidéki autonómista honlap (egyetlen), ahol olvasható az egyetlen felvidéki autonómia tervezet, több ezer írás az autonómia témájában és rengeteg megoldás, javaslatok és vitaanyagok formájában. tehát a minimum az lenne, ha őszintén keressük a megoldásokat a bajainkra, hogy nem ismételgetjük magunkat, mit mért nem lehet megtenni alapon, hanem legalább elolvasnánk azok írásait gondolatait, akik már egy járatlan úton messzebbre jutottak, ahelyett, hogy újból csakis az útkereséssel foglalkoznánk. Tudatos megkerülése a C honlapnak, inkább arra mutat rá, hogy az értékrendünkkel és az egymás tiszteletével még eléggé hadilábon állunk. Én mindenkit tisztelek azért, hogy meg mer szólalni autonómia témában, de azért már mérges tudok lenni, ha mindezt csak lenéző és szelektív módon képesek realizálni. Tudomásul kell venni, az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény és semmilyen többségi nép csakúgy alapon nem adja oda.. Autonómia, reális cél annak aki hisz benne, utópia annak aki nem, középső út nem létezik, aki mégis ezt az utat járja, az vak és tehetetlen.” Tehát ne legyetek vakok és tehetetlenek, mert csakis az a nemzet, vagy nemzetrész képes megmaradni, aki képes küzdeni az elemi emberi jogaiért.

Hozzászólások:


Fiala János
2013-02-20, 23:40

Kedves Vhailor, nem vagyok egy fanatikus autonómia-hívő, ahogy az talán néhány írásomból már kiderült, de a kérdést magát fontosnak tartom, ezért reagálok néhány felvetésedre:
1. Ami az autonómiák gazdasági sikerességének ok-okozati összefüggését illeti, meg kell védenem Farkas Ivánt, ebben te tévedsz szerintem. Dél-Tirol egy szegény, elmaradott terület volt, amikor autonómiát kapott, most pedig Olaszország második (ill. első, attól függ, mit mérünk) legfejlettebb régiója. Az Aland-szigetek szegény halásztanya volt mikor autonóm lett, már Finnország leggazdagabb része autonómiájának köszönhetően.
2. De nem ez a ténybeli tévedés a fontos, hanem a logikai gubanc, miszerint maga a kérdésfeltevés helytelen. Nem azért kell autonómia egy régiónak, mert gazdag (/szegény), a kérdés az, hogy az autonómia hatására relatíve gazdagabb lenne-e ahhoz képest, amilyen autonómia nélkül lenne. Nyilván csak így van értelme az autonómiának, ezért úgy is megkérdezhetjük, hogy van-e olyan autonómia-szerkezet, aminek hatására egy relatíve elmaradott Dél-Szlovákia nem még jobban elszegényedne, hanem felzárkózhatna. Szerintem egyértelműen van.
Dél-Szlovákia leszakadása részben az állami gazdaságfejlesztés centralizációjának következménye, mely a mindenhonnan (tehát Gömörből is) beszedett adókból Észak-Szlovákiában épít autópályákat, támogatja nagyon bőkezűen a külföldi és hazai nagyberuházásokat, és indít közmunka-programokat. És mindebből látványosan kihagyja Dél-Szlovákiát. Ha ezekből a fejlesztési pénzekből igazságosan részesednénk, azzal már előbbre lennénk. Egy autonóm területet pedig egyrészt megillethetné a rá eső rész, másrészt rendelkezne is felette.
3. Földrajzi szempontból meghatározható egy (három különálló részből álló) magyar többségű terület. A bécsi döntésessel meghatározott terület Kassát nem beleszámítva eleve magyar többségű, ebből kihúzva Nagykürtös és Surány (Érsekújvár-Léva-Verebély háromszög) környékének szlovák falvait pedig kényelmes magyar többségű területet(eket) kapunk.
4. Álságos arra hivatkozni, hogy nincs rá igény. Ez ugyanis attól függ, mi a kérdés, ki mit ért alatta. Ha most autonómiáról hall valaki, akkor lehet, hogy arra válaszol, hogy „Akarok-e a szlovákokkal összeveszni semmiért?”. Ha úgy kérdezném meg, hogy „Akarsz-e egy több munkahellyel járó fejlettebb régiót?”, akkor pedig még a szlovákok is megszavaznák. Úgyhogy amíg csak az „autonómia” mint címszó a kérdés tárgya, addig nincs értelme a kérdezésnek, hitkérdés az egész. Ha konkrét javaslatokról kellene szavazni, akkor lenne esetleg elképzelésünk arról, hogy melyiket hányan támogatják. Egyébként a Fórum egyik felmérése szerint a magyarok 95% egyetértett azzal, hogy jobb, ha saját magunk intézzük a dolgainkat.
5. Bár nem értek egyet vele, szerintem teljesen vállalható a véleményed, olyan kérdéseket vetettél fel, amikről fontos beszélni, ezért nyugodtan írhattad volna a saját neved alatt, nem kellene erőltetni ezt a szóljhozzá-s álneves cikkírást.
Válasz
Zoltán
2013-02-21, 09:30

A szerző téves megállapításai:
Mivel a felvidéki magyarságnak nem volt és nincs érdekvédelme ezért a pártszakadás nem csökkenthete az érdekérvényesítő képességeinket. Többségi döntéshozatali rendszerben az 5 vagy esetleg 15%-os részarány hatékonysága jelentéktelen. Még a megyei szintű 40% is többségi összefogással leszavazható.
A decentralizációt, vagyis az autonóm területek létrehozásának a gazdasági hatékonyságát sem lehet megkérdőjelezni. Így működnek Németország, Ausztria, Svájc, mint szövetségi államok és az autonóm területek is, melyeknek ténye bizonyítja a vidék és a főváros közötti gazdasági különbségek csökkenését. Az állam feladata a szegényebb térségek támogatása a gazdagabb térségek rovására, melyet nevezhetünk szolidaritásnak, kohéziós vagy felzárkóztatási segélynek. Az elmaradt térségek önállósága nem lehet akadálya azok központi támogatásának. Szlovákiában a vidéki lakosságnak érdeke a főváros-központúság megszüntetése az etnikai hovatartozástól függetlenül a gazdasági fejlődésük érdekében.
Bolzánó régióban (ide tartozik Dél-Tirol) a népcsoportok arányosságát a megyehatárok kijelölésével érték el. A döntéshozatalban és a közszférában pedig betartják az etnikai arányosság elvét és a megegyezés elvét. Tehát a térségek határainak a kijelölése sem megoldhatatlan feladat.
Válasz
Zorba
2013-02-21, 09:52

Szerintem volna rá megoldás, hogy legyen területi autonómiánk délen úgy, hogy akár a szlovákság is támogathatná (főleg a velünk élő szlovákok) és még a határok kijelölése sem kellene, hogy megoldhatatlan problémát jelentsen. Viszonylag könnyen kijelölhető terület lehetne egy arányiban nagyjából egyforma szlovák-magyar lélekszámú terület (a pontosság igénye nélkül). Olyan terület, ahol mindkét nyelv hivatalos, mindkét kultúra egyenrangú, tehát közös. Egy amolyan átfedéses autonómia, csúnya szóval Pufferland. A déli szlovákoknak sem lehet mindegy, hogy egy berögzött magyarfóbia miatt szívnak egész életükben (gazdaságilag értem), vagy egy teritoriális autonóm közösség keretében saját maguk igazítják sorsukat. Még nagy áldozathozatalra sem volna szükségük, hiszen a vegyesen lakott közösségekben ma sem lenne szinte semilyen probléma, ha nem lennének kívülről basáskodók, kútmérgezők. Mi magyarok sem lennénk vesztesei egy nem kizárólag etnikai alapú autonómiának, a hivatalos nyelvhasználat a közigazgatás és a kultúra minden szintjén szerintem kielégíthetné igényeinket amellett, hogy gazdaságilag nem függnénk fóbiás és frusztrált politikusoktól.
Válasz
Zorba
2013-02-21, 10:01

Amikor elkezdtem a hozzászólásomat fogalmazni, az előttem íródott még nem volt fent. Utolag látom, hogy a véleményünk erősen egyezik, és ennek örülök, viszont plágiumról szó sem lehet.