Az autonómia, mint a politikai kezdeményezés feltétele

2008.10.30
Ágoston András:
Mint macska az egérrel

Ha lehet rangsorolni a szomszédos államok bennünket, magyarokat ért megalázó, de legkevesebb lekicsinylő tetteit, megnyilvánulásait, akkor a gazdag választékból kiemelkednek a szlovák politikai és hatalmi elit eminens képviselőinek a megnyilvánulásai. Ők az utóbbi időben olyan messzire elmentek, hogy a magyar külügyminiszter kijelentette, nem válaszol a durva sértésekre.

Egyrészt tudjuk, hogy ez nem megoldás, másrészt, s ez lesz a nehezebb, meg kell találni az ellenszert. Mert tévedés azt hinni, hogy a kétoldalú kapcsolatokban útjára indított mérgezett nyilak csak azt alázzák meg, akit célba vesznek velük. Az a kínlódás, aminek a magyar-szlovák viszonyok hullámzását nézve lehetünk szemtanúi, rosszul esik minden jóérzésű magyarnak a Kárpát-medencében. Különösen azoknak, akik nemzetben gondolkodnak, s keresik a korszakváltás eme fontos megjelenési formájának az ellenszerét.

Néha még a semleges szemlélőnek is az lehet az érzése, hogy a szlovák illetékesek, magyar partnereikkel úgy játszanak, mint macska az egérrel.

Hogy a korszakváltás egyik fontos szegmenséről van szó azt, immár a fináléban elhangzott kijelentés bizonyítja a leginkább. Eszerint a szlovák-magyar viszony megromlásáért nem a szlovák fél a hibás. Magyarország belső problémáinak elfedésére Trianon újraértékelését véli a leghatékonyabb fegyvernek.

Hát igen. A kisantant államaiban a korszakváltás egyik legfontosabb célja az, hogy az autonómia ügyének képviseletét csak bizonytalankodva, vagy még úgy sem vállaló magyar politikusokat (az utóbbi időben kivételnek számít Sólyom László is) beszorítsa a Trianoni trauma szákutcájába. Ahonnan nincs szellemes és politikailag hatékony kiút. Pontosabban van, de csak egy. Az, hogy Magyarország a világ színe előtt egyértelműen megnyilatkozzon a máig nyitott kérdésben: mi a szándéka a határon túli magyarokkal. Vagy ahogy ezt Tőkés László pontosabban megfogalmazta, nyilatkozzon meg a magyarországi politikai elit: van-e Európában magyar kérdés?

Igen, a Kárpát-medencében zajló korszakváltás másik nagy kérdése az, van-e felelete a magyar politikai elitnek erre a kihívásra? Az immár nevetséges, de úgy látszik még mindig alkalmasnak vélt fenyegetésre, hogy Magyarország, ha kisebbségei érdekében csak a fejét emeli fel, az már a Trianoni határok megkérdőjelezése.


A Smer nem érti, miért bírálják

Nem érti a Smer vezetése, miért bírálják őt koalíciós partnerei amiatt, hogy ma megszavazták Berényi József és Szigeti László módosító javaslatát az oktatási törvényhez. A legerősebb kormánypárt szerint a szavazás előtt tájékoztatták a másik két frakció vezetőjét arról, hogy számukra elfogadhatatlan az MKP törvényjavaslata.

Csak azért utalták második olvasatba, hogy teret biztosítsanak a további szakmai vitának, hogy így megtalálhassák az optimális megoldást.
(Új Szó)





A Smer pálfordulása?

Emlékezünk rá, micsoda vitát váltott ki Szlovákiában a magyar tankönyvek kérdése. Két MKP-s parlamenti képviselő végül a parlamentbe vitte az ügyet.

A negyedikes honismereti tankönyvvel kapcsolatos helyzet miatt Berényi József és Szigeti László törvényjavaslatban indítványozta, hogy az oktatási minisztérium által jóváhagyott, a nemzeti kisebbségek számára készült tankönyvekben, oktatási szövegekben és munkafüzetekben a földrajzi neveket a nemzeti kisebbség nyelvén tüntessék fel.

Indoklásul az Európai Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartáját idézték. E szerint „a szerződő felek vállalják, hogy lehetővé teszik és/vagy támogatják … a helységneveknél a regionális vagy kisebbségi nyelveken hagyományos és helyes formák használatát vagy elfogadását, ha szükséges a hivatalos nyelv(ek) szerinti elnevezésekkel együttesen használva”.

Kell ennél világosabb megfogalmazás? S mégis, a fellángoló vitában a szlovák politikai elit vezető politikusai eljutottak a vádig: Magyarország határmódosításért ácsingózik.

Hogy jöhessen a színpadi fordulat: a Smer miután a mai napig kézzel-lábbal hadakozott az aláírt nemzetközi egyezményben rögzített megoldás ellen, ma hozzájárult, hogy a szlovák parlament második olvasatba utalja az MKP oktatási törvényhez benyújtott módosító javaslatát. A javaslatot a legerősebb kormánypárt képviselői támogatták, viszont az ellenzéki SDKÚ-DS képviselői – két kivételtől eltekintve – nem.

Akkor most mi van? Mi lenne! A Smer képviselői bizonyára nem reggel ébredtek tudatára, hogy eddig a szlovák parlament által is elfogadott nemzetközi egyezmény ellenében vitézkedtek. Pontosan tudták mit cselekszenek. Miután elérték a céljukat, hogy a magyar diplomáciát beszorították Trianon zsákutcájába, most eleget tesznek a nemzetközi szerződésből rájuk háruló kötelezettségnek. Egyelőre elengedik az MKP javaslatát. Mert lépésükről tud a többi szlovák párt is. Erre csak egyet mondhatunk némi irigységgel: ez az igazi többpárti összjáték: ez aztán döfi!

S ha mégis egyszerű politikai hintáról van szó? Ha valóban csak azért utalták második olvasatba, az MKP javaslatát, hogy teret biztosítsanak a további szakmai vitának, s így megtalálhassák az optimális megoldást? Persze ezt sem lehet kizárni, de nem valószínű, hogy a Smer teljesen el akarná vadítani az MKP-t, olyannyira, hogy az mégis az autonómia fegyvere után nyúljon.



Az autonómia, mint a politikai kezdeményezés feltétele

Fel kell tenni a kérdést, mivel magyarázható, hogy a szlovák politikai elit vállalja szerepét, s jelenleg ő a kisantant politikai filozófia fúrópajzsa? Három ok látszik kikezdhetetlennek. Egyrészt, a Kárpát-medencében élő magyar közösségek közül a felvidéki magyarság politikai súlya viszonylag a legnagyobb. A szlovák politikai elit érzi leginkább veszélyeztetettnek saját magát. Másrészt, logikus, hogy vállalja az előretolt helyőrség szerepét, hiszen legkönnyebb a helyzete. Magyarország ugyanis, ha lenne kedve képviselni a konkrét autonómia-koncepciókat a felvidéki magyarok esetében ezt nem tehetné meg, hiszen az MKP-nek nincs ilyen dokumentuma. A harmadik, hogy ezzel megkönnyíti politikai partnereinek a helyzetét, anélkül, hogy a sajátját veszélyeztetné.

Maga Berényi József nyilatkozta 2007-ben a Pátria rádiónak, miszerint az MKP a „jövőre esedékes programalkotó közgyűlésig kidolgozza az önrendelkezési koncepcióját”, s hogy „jelenleg a műhelymunka folyik”.

Mindegy milyen szakaszban van az önkormányzati dokumentum elfogadása, kész, de legalább félkész állapotba kell azt hozni. Akkor is, ha a szlovákiai politikai elit hol egyik, hol másik képviselője az MKP orra előtt elhúzza a kormányzati felelősségvállalás mézesmadzagját. Mert a kormányzati felelősségvállalás csupán ígéret, a növekvő nemzeti alapú alávetettség pedig szomorú realitás. És rossz példa. Ukrajnában a magyar iskolákat akarják öt év alatt beszüntetni, Szerbiában – azzal hogy a tartományi statútumba nem került be a garantált parlamenti helyek intézménye, s készül a nemzeti tanácsokról szóló, az autonómiát mellőző új törvény – legalább húsz évre el akarják vetni a magyar autonómia gondját. Tőlünk meg a kezdeményezésnek nemcsak a lehetőségét, de értelmét is.



Magyarország ellenségképet keres – "A trianoni trauma"

Magyarország külső ellenség keresésével próbál megoldást keresni a magyar társadalmon úrrá lett erkölcsi és politikai válságra - állítja Anna Belousovová, a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt (SNS) alelnöke.

A korábban Malíková néven ismert Belousovová - a szlovák parlament alelnöke - kedden a SITA hírügynökségnek nyilatkozva azt mondta: Magyarország máig képtelen volt feldolgozni a trianoni traumát, s végső soron 160 éve, tehát 1848-tól "rossz történelmi úton jár".

"A francia forradalomnak három tartópillére volt: szabadság, egyenlőség, testvériség. A magyarok másoktól e kor kezdeteitől megtagadták az önmaguknak megkövetelt elveket, s lényegében ma is megtagadják, amikor Szlovákia délvidékén autonómiát követelnek, miközben semmibe veszik a szlovákok és az ott élő más nemzetiségűek jogait, mindazokét, akik a dunaszerdahelyi és révkomáromi járás kivételével minden más vegyesen lakott járásban többen vannak, mint az ott élő magyarok" - fejtegette a Robert Fico kormánykoalíciójához tartozó nacionalista párt alelnöke.

Belousovová úgy látja: a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) népszerűsége azért apad, mert a magyar párt egyes politikusai csak kormánytagként lennének képesek a túlélésre. Okfejtése szerint ha az MKP kormányzati szerephez jut, gyorsan visszavesz a követeléseiből, s teszi ezt "természetesen az SNS kárára".

Nem tudni, hogy a nacionalista párt alelnöke milyen okból beszélt az MKP lehetséges kormányzati szerepéről, amikor pártja Robert Fico leghűbb szövetségeseként van jelen a szlovák kormányban, amikor Ján Slotát a miniszterelnök soha még csak meg sem dorgálta azokért a magyarellenes kijelentésekért, amelyek szlovák lapvélemények szerint is nemzetgyalázásnak minősülnek, s amelyekért Slotát már az MKP és a parlamenten kívüli szlovák politikai erő, a Polgári Konzervatív Párt (OKS) is feljelentette.

Csak feltételezni lehet, hogy Belousovová azért beszélt az MKP kormányzati szerepvállalásáról, mert a szlovák médiában időnként elhangzanak olyan vélemények, hogy az MKP bármikor szívesen vállalna kormányzati szerepet Robert Fico kormányában, jóllehet belpolitikai elemzők szerint elképzelhetetlen, hogy a magyar párt Fico részéről valaha is számíthatna ilyen ajánlatra.

(Népszava.online)

forrás: VMDP hírlevél