Hírlevél 26: Az MKP még mindig fogalomzavarban szenved és a nyelvtörvényről másképpen

2009.08.29.
Az MKP még mindig fogalomzavarban szenved: "Az MKP civilizált viszonyt akar nem nacionalizmust!"

Valós nemzeti érdekvédelem azaz egészséges nacionalizmus nélkül nincs nemzeti megmaradás Csáky Úr!!! Az elvárható minimum az autonómia és a kettős állampolgárság melletti kiállás lenne Önök részéről a felvidéki magyarság megmaradása érdekében. Ha még nem esett volna le a tantusz ( vagy már rég leesett és éppen ezért pont az ellenkezőjét teszik) önök a globalizációt, a kozmopolitizmust, a nemzeti identitás feladását , a gyökértelenedést szolgálják politikájukkal. Azt a háttérhatalmat, akik ezt a folyamatot irányítják.

"Az MKP civilizált viszonyt akar nem nacionalizmust!" Ez a Csáky-féle kecske is jóllakik meg a káposzta is megmarad szerű politizálás. Egy párt van alakulóban jelenleg Felvidéken, amely a magyarság javát fogja szolgálni, ha bejut a parlamentbe. Ez pedig nem más,mint a Jogegyenlőségért Magyar Polgári Párt, mely autonomista és lokálpatrióta is egyben. Tudja ,hogy mit akar. Önökkel az a baj, hogy azt sem tudják pontosan,hogy mit szeretnének elérni és a ködös, nem egyértelmű és változó, ad hoc céljaik elérésében azt sem tudják,hogy hogyan és kivel.Önök mindig az események után mennek, ahelyett,hogy megelőznék a magyarságra zúduló előrelátható bajokat. Önök már annyira elrugaszkodtak a nemzeti érdekképviselettől,hogy már azt sem tudják, hogy kiket képviselnek.

II.János Pál pápa is megkülönböztette az egészséges nacionalizmust, a szükséges jót, a patriotizmust a más nemzetek ellen irányuló nacionalizmustól, a sovinizmustól 1997-ben, az ENSZ-ben elmondott beszédében. Szlota nem nacionalista,hanem soviniszta, mert a magyarság elpusztítása a célja, ellenünk irányul. Ha az MKP csak ilyen gombaszögi néptánctalálkozókban látja a nemzet megmaradásának zálogát, akkor nagyon téved. Ennél sokkal keményebb nemzeti érdekképviseletre van szükség a jogegyenlőség mentén. Ez már bizony egészséges nacionalista politizálást tesz szükségessé. Amennybien ez elmarad saját maguk alatt vágják a fát, mert az asszimilációval az Önökk szavazótábora is megcsappan majd, így az Önök bársonyszékeit is újabb és újabb szlotánista politikusok fogják elfoglalni és nemsokára nem lesz kit képviselni Felvidéken a soviniszta szlotánistákon kívül. A szlotánizmus egy létező ideológia. A szlotánizmus jócskán túlmegy az egészséges nacionalizmus fogalmán.(ND szerk).
http://nemzetidal.gportal.hu/gindex.php?pg=3730952&nid=5211414

Bósza János megjegyzése: Az MKP-ban egyáltalán nincsenek tisztában a fogalmak valós tartalmával. Nem az egészséges szlovák nacionalizmus a fölvidéki magyarság ellensége, hanem a soviniszta. A patrióta a saját nemzetét védi, a soviniszta pedig a másik nemzet elpusztítására törekszik. A radikalizmus következetességet jelent, nem pedig valami rosszat, ami nekünk árthat. Tehát egy radikálisan gondolkodó nacionalista sohasem lehet az ellenségünk, ezért nincs okunk ellene küzdeni, de egy hazudozó és féligazságokkal érvelő saját fajtánk bizony többet árthat a megmaradásunk útvonalán, mint egy patrióta, vagy egy egészséges nacionalista aki a sajátjait védi. (commora.hu)

2009.08.26. Felvidéki Polgár Info. Nem kívánatos, hogy Bugár Béla, a Híd-Most elnöke beszédet mondjon a nyelvtörvény elleni szeptember elsejei dunaszerdahelyi nagygyűlésen - jelentette ki csütörtökön Csáky Pál MKP-elnök.

"Előfordulhat, hogy az emberek más módon is véleményt mondanak róla, mert olyan árulónak tartják, aki elárulta a választóit. Nincs mit keresniük a fellépők között" - mondta Csáky. Bugár Béla ugyanis levélben kérte, hogy a Híd-Most képviselője is szólhasson a nagygyűlés résztvevőihez. Korábban egyébként már hírt adtunk arról is, hogy Bósza Jánosnak sem adtak teret a felszólalók között a szeptemberi nagygyűlésen. Az viszont igaz, hogy ez az MKP nagygyűlése, amelyet Dunaszerdahelyen tart a DAC-stadionban szeptember elsején, gazdag kulturális programmal. A rendezvényre ingyen autóbuszokkal szedik össze az elkötelezett MKP tagokat. A nagygyűlés elnevezése: Kiállunk a jogainkért! Jelmondata pedig a sokat mondó, s mindent világossá tévő mondat: Cvilizált viszonyokat akarunk nem nacionalizmust!

Ki lehet-e állni a jogainkért egészséges nacionalizmus nélkül? Felföldi Polgár Info

(http://www.felfold.polgarinfo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=8208)

A nyelvtörvényről másképpen

Szlovák nyelvtörvény:
(1)A Szlovák Köztársaság területén a államnyelv a szlovák nyelv.2)(2)A szlovák nyelv előnyt élvez a Szlovák Köztársaság területén beszélt többi nyelvekkel szemben. (3)Jelen törvény nem szabályozza a liturgikus nyelvek használatát. E nyelvek használatát az egyházak és vallási közösségek előírásai szabályozzák. 3)(4)Amennyiben e a törvény másképpen nem rendelkezik, a nemzeti(ségi) kisebbségek és etnikai csoportok nyelveinek használatára külön előírások vonatkoznak. 4)(5)E a törvény az állami szervekre, a területi önkormányzati szervekre, más közigazgatási szervekre, jogi személyekre, egyéni vállalkozókra és természetes személyekre vonatkozik e törvény által meghatározott terjedelemben és feltételeknek megfelelően.

1)Az állami szervek, a területi önkormányzati szervek és más közigazgatási szervek, az általuk alapított jogi személyek és a törvény által létesített jogi személyek 5)a hivatalos érintkezésben a államnyelvet használják; ez nem érinti a nemzeti(ségi) kisebbségek külön előírásban 5aa)szabályozott nyelvhasználatát a hivatalos érintkezésben, és más nyelvek használatát a külfölddel való hivatalos érintkezés során a nemzetközi kapcsolatokban szokásos gyakorlatnak megfelelően. (2)Az (1)bekezdés szerinti szervek és jogi személyek, a közlekedési és távközlési vállalatok, a posta alkalmazottai és állami alkalmazottai, valamint a Szlovák Köztársaság fegyveres erőinek (a továbbiakban: fegyveres erők), a fegyveres rendvédelmi testületeknek és más fegyveres testületeknek, valamint a tűzoltó egységeknek tagjai kötelesek ismerni és a hivatalos érintkezésben használni a államnyelvet. (3)Államnyelven a) hirdetik ki a törvényeket, a kormányrendeleteket és a egyéb általánosan kötelező érvényű jogszabályokat –ideértve a területi önkormányzat rendeleteit is




1868. évi XLIV. törvénycikk
a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában

Minthogy Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja; minthogy továbbá ezen egyenjogúság egyedül az országban divatozó többféle nyelvek hivatalos használatára nézve, és csak annyiban eshetik külön szabályok alá, a mennyiben ezt az ország egysége, a kormányzat és közigazgatás gyakorlati lehetősége s az igazság pontos kiszolgáltatása szükségessé teszik;

1.§ A nemzet politikai egységénél fogva Magyarország államnyelve a magyar levén, a magyar országgyűlés tanácskozásai s ügykezelési nyelve ezentúl is egyedül a magyar; a törvények magyar nyelven alkottatnak, de az országban lakó minden más nemzetiség nyelvén is hiteles fordításban kiadandók; az ország kormányának hivatalos nyelve a kormányzat minden ágazatában ezentúl is a magyar.
2. § A törvényhatóságok jegyzőkönyvei az állam hivatalos nyelvén vitetnek; de vitethetnek e mellett mindazon nyelven is, a melyet a törvényhatóságot képviselő testület vagy bizottmány tagjainak legalább egy ötödrésze jegyzőkönyvi nyelvül óhajt.

4. § A törvényhatóságok az államkormányhoz intézett irataikban az állam hivatalos nyelvét használják; de használhatják a mellett hasábosan még azon nyelvek bármelyikét is, melyek jegyzőkönyveikben használnak. Egymásközti
irataikban pedig akár az állam nyelvét, akár pedig azon nyelvek egyikét használhatják, a mely azon törvényhatóság által, melyhez az irat intéztetik, a második szakasz szerint jegyzőkönyvei vitelére elfogadtatott.
5. § A belső ügyvitel terén a törvényhatósági tisztviselők az állam hivatalos nyelvét használják; de a mennyiben az egyik vagy másik törvényhatóságra, vagy tisztviselőre nézve gyakorlati nehézséggel járna: az illető tisztviselők kivételesen törvényhatóságaik jegyzőkönyvi nyelveinek bármelyikét is használhatják. Valahányszor azonban az állami felügyelet és a közigazgatás tekintetei megkivánják: jelentéseik és az ügyiratok egyszersmind az állam hivatalos nyelvén is felterjesztendők.

6. § A törvényhatósági tisztviselők saját törvényhatóságaik területén a községekkel, gyülekezetekkel, egyesületekkel, intézetekkel és magánosokkal való hivatalos érintkezéseikben a lehetőségig ezek nyelvét használják.
a következő hírlevelünkben folytatjuk az összehasonlítást;
forrás: Bácsfainé dr. Hévizi Józsa

Bácsfainé dr. Hévizi Józsa:
Történelmi retorzió e a szlovák nyelvtörvény a dualizmuskorabeli magyar törvényekre?

Az alábbiakban egymás mellé vetítettem a szlovák nyelvtörvény néhány passzusát, hogy megvizsgálhassuk, mi a különbség a dualizmus korabeli nyelvtörvény és a jelenlegi szlovák nyelvtörvény indítékai között!
Aláhúztam a könnyebbség kedvéért a magyar nemzetiségi törvényben a megfelelő szövegrészeket.
Látható, hogy a dualizmuskori magyar törvény
egy politikai nemzetről beszél, de elismeri egyenjogúnak a magyar királyság területén élő valamennyi nemzetiséget;
a községeknek, városoknak meghagyja használni a helyi nyelveket, s a hivatali használatban is elvárja a hivatalnokoktól, hogy lehetőség szerint mindenkivel anyanyelven értekezzenek;
az államnyelvnek közvetítő, de nem a többit kizáró szerepet szán.
A nyelvtörvény biztosította a magyar államnyelv mellett a lehetőséget arra, hogy ahol a törvényhatóság (ma: önkormányzat) képviselőtestületének egyötöde kívánta, ott a kisebbségi nyelvet használhatta hasábosan a jegyzőkönyvezésben, a hivatali ügyintézésben, egymással és a kormánnyal való kapcsolataiban, míg a hivatalokhoz mindenki anyanyelvén fogalmazhatta meg kérvényét: "Az ország minden polgára saját községéhez, egyházi hatóságához és törvényhatóságához, annak közegeihez s az államkormányhoz intézett beadványait anyanyelvén nyújthatja be." Törvény biztosította tehát a nemzetiségi nyelvek használatát a községi és megyei politikai életben, az egyházakban, a bíróságokon. (Így maradhattak fenn az 1960-as évekig a 3-4 nyelvű városok, mint Kassa, Pozsony, Kolozsvár, Temesvár stb.) Bárki alapíthatott közművelődési, tudományos, gazdasági szervezeteket és intézményeket, s ezek nyelvét kizárólag az alapító határozhatta meg. Minden község, egyház, magánszemély alapíthatott és tarthatott fenn általa meghatározott nyelven tanító iskolákat. Ezt erősítette a népiskolai törvény (1868. évi XXXVIII. tc.) megelőzve az angol, francia, olasz közoktatási törvényeket, amely kimondta, hogy "minden növendék anyanyelvén nyerje az oktatást", s intézkedett a községi népiskolák megszervezéséről. Alapelvei a tankötelezettség és az oktatási szabadság voltak. Akik vétettek a tankötelezettség ellen, pénzbüntetést fizettek az iskolai pénztárba, amelyet az a taneszköz állománya fejlesztésére használt. Bárhová írathatta iskolába a szülő gyermekét, mint ahogy az iskolaalapításhoz sem kellett előzetes engedély, csak ha felépült az épület, be kellett jelenteni az iskolaindítási szándékot. A fenntartó (egyház, község, szervezet, állam) választhatta meg a tanítókat, tankönyveket, az iskola tannyelvét, és saját tanmenet szerint haladhatott.
Ezzel a toleranciával párosuló liberalizmussal magyarázható, hogy a XX. század elején a nemzetiségek többsége nem beszélte az államnyelvet. A XIX. századvégi vita lényegét a magyarok és a nemzetiségek között a törvény helyenkénti be nem tartása jelentette, s az, hogy a nemzetiségek (szerbek, románok, szlovákok egy része) maguknak a horvátokéhoz hasonló területi autonómiát követelt, tehát önálló közigazgatási területet is felette saját nemzetgyűléssel, kormánnyal. (A horvát-magyar kiegyezés példamutatóan széles körű autonómiát biztosított számára 1868-ban. A kormányzástól a nyelv-, zászló-, címerhasználaton át a horvát ezredekig, horvát honvédségig — az önálló állami lét számos jegyéig, tekintettel arra, hogy Szent László társországként csatolta Magyarországhoz az addig független területet.) Ezzel szemben olyan egyházi kulturális autonómiával rendelkeztek a románok, szerbek, amely önálló iskolarendszer fenntartását is lehetővé tette. A szlovákok részben evangélikusak voltak, s így a protestáns autonómiával bírtak, míg a katolikusaik a Katolikus Egyházhoz tartoztak.

Ami a helynevek használatáról szóló törvényt illeti az ország nemzetiségektől lakott vidékein a helynevek többféle változata alakult ki. A sok azonos elnevezés, helységnév a kézbesítőknek gondot okozott, ezért határoztak meg egy hivatalos nevet – a községgel lehetőleg egyetértésben a törvény szerint. Ugyanakkor megengedte ez a törvény, hogy az eltérő elnevezéseket zárójelben tüntessék fel. A törvény végrehajtása az első világháborúig elhúzódott. Román helységneveket használtak a postán, pecséteken, okmányokban minden korlátozás nélkül és a magyar név párhuzamos megjelölése nélkül. Természetesen bírságot sem vetettek ki rájuk ezért!