Az ő kormányuk: Szlovákia 2008 visszatekintés

2008.12.27
Kormányszintre emelt primitivizmus, leplezetlen korrupció, napi szintű nemzeti sovinizmus xenofób vulgarizmussal fűszerezve, szégyenteljes magyarverések. Emellett továbbra is (még) bezzegország, irigyelt euróbevezetéssel. Címszavakban ez volt Szlovákia 2008-ban.

E poszt írójának nem szokása más írásokat átvenni, most az egyszer azonban kivételt tesz. Hisz politikai évértékelő posztként olvasóink a legjobbat érdemlik. Íme hát, véleményem szerint az év írása a mögöttünk hagyott évről. Szlovákia 2008 visszatekintés a Týždeň nevű szlovák hetilap által jegyezve, Körkép fordítással és kiemeléssel. Személyes főszerkesztői hozzájárulással a honi újságírás egyik etalonjaként tisztelt Štefan Hríbtől. Adalékként, ez az az újság, mely Malina Hedvig ügyében sikerrel változtatta meg a szlovák közvéleményt. Tanulságos korkép, kórkép. Rólunk. Jó olvasást.

Ideológusok és kseftelők - így nevezhető a kormánypolitikusok két fő típusa, mely ebben az évben világosan megmutatkozott. Közösen kormányoznak, és nem úgy tűnik, mintha egymás köreit zavarnák. Elvégre ha megy az országnak, a szlovákok kétharmada pedig mindezzel egyetért, miért ne csinálnák?

Úgy tűnik, mintha ennél jobban hegymenetbe talán már nem is mehetne. Pár óra múlva jön az euró, mely főleg a kormányoldal választói körében a kevésbé népszerű. A pénzügyi válság lassan Szlovákiát is eléri. Idén viszont még ment minden, mint annak a rendje. Fico kormányfő rétorikailag, de a gyakorlatban is az annyira gyűlölt szabad piacot támadta. Volt viszont két miniszter, aki a pártideológiával nem igazán törődött, ellenben zavartalanul kseftelt. A SMER lélegzetelállító preferenciái leginkább talán Vladimír Mečiart érinthették, aki ehhez foghatót még támogatottsága csúcspontján sem élhetett meg a HZDS-el. Mit teljesítettek idén az ideológusok és a kseftelők?

Az ideológusok

Ideológusból ebben a kormányban nincs ugyan sok, de jelenlétük érezhető. Elsőszámú képviselőjük maga a kormányfő, Robert Fico. Mellette Viera Tomanová munka-, szociális és családügyi miniszter asszony tűnik még ki a sorból. Richard Raši egészségügyi miniszter ugyan szintén iparkodik, de ő inkább csak afféle bábu, aki Fico (esetleg Pavol Paška házelnök) megrendelését teljesíti, mintsem meggyőződéses baloldali.

2008 fő ideológiai ügye a nyugdíjrendszer kétszeri megnyitása, valamint a nyugdíjspórolási időszak meghosszabbítása volt. Mindez azzal a nem titkolt szándékkal, hogy minél több embert győzzenek meg arról, hogy ne a saját tőkeszámlájukon spóroljanak, hanem havi elvonásaikat az állami, felosztó-kiróvó elven működő rendszerbe küldjék. Kétségtelen, hogy itt főleg a péztártagok vagyonáról van szó, melyet a kormány örömmel elköltene. A nyugdíjszámlák elleni támadás ideológiai vonzata azonban világosan kivehető. Hasonló a kép a kormány másik fő igyekezeténél is, mely az árak minél nagyobb megkötésére irányul, elsősorban az energiaárak terén. A kormány először bekebelezte a Regulációs Hivatalt, mely innentől kezdve a miniszterelnök által előre megfogalmazott nyilvánosan megrendeléseket teljesíti. Ezek pedig nem más, mint a gázáremelésre vonatkozó javaslatok elutasítása még akkor is, ha a gáz ára láthatóan magasabb az eddigieknél. A kormányfő egyben az erőművekre is nyomást gyakorol áron aluli eladásra kényszerítve őket. Bűncselekménynek bemutatni az euróbevezetésből adódó ”indokolatlan árdrágítást“ csak egy újabb lépés azon az úton, melyen az ehhez hasonló gondolkodás kétségktelenül vezet.

A 2008-as ideológiai ügyek közös jellemzője a kormány meggyőződése arról, hogy a polgárok életében nagyobb szerepre hivatott

Na és itt van még a a magánszférával szembeni folyamatos harc az egészségügyben. A kormány keresztülvitte azokat a korlátozásokat, melyek a haszon felhasználására vonatkoznak (mely így már csak az egészségügyi ellátás finanszírozására fordítható), emellett leplezetlenül az állami egészségügyi intézményeket preferálja, legutóbb pedig (sikertelenül) már azt is megpróbálta elérni, hogy a magán- egészségbiztosítók költségvetését egyenesen a kormánynak kelljen jóváhagynia.

A 2008-as ideológiai ügyek közös jellemzője a kormány meggyőződése arról, hogy nagyobb szerepre hivatott úgy a polgárok életében mint a gazdaság működésében. A kormány jogkörei nőnek, a szabad piac és a független regulátorok vesztésre állnak. A jóléti, “szociális államhoz” való erős verbális kötődést ellenben paradox módon hatalmas ellentét kiséri: az elosztás mértéke (a közkiadások GDP-hez mért arányában mérve) folyamatosan csökken e kormány alatt is. Ahogy az INEKO elemzője Gabriel Šipoš erre felfigyelt, ugyanez a helyzet érvényes akkor is, ha a szociális kiadásokat nézzük. “Robert Fico eddigi kormányzásának legnagyobb meglepetése három történelmi minimum: a nyugdíjak és a bérek relatív mértékben mért eddigi legalacsonyabb értéke, illetve az állam szerepének szüntelen zsugorodása a gazdaságban,” állítja.

Elmondható, hogy a legnagyobb károkozók, melyek az említett ideológiai ügyekből (egyelőre) következnek, maga a forma, ahogy Szlovákia gondolkodik az energiaárakat illetően ill. a magánszektor szerepéről az egészségügyben.

Ficon és Tomanován kívül két további ideológus ül még a kormányban: a SMER pártpolitikájának meghatározását illetően a befolyásosabb Marek Madarič kultuszminiszter, aki Ficoval együtt a szociális és nemzeti összefonódás legmarkánsabb megtestesítője a pártban. A másik kormányideológus pedig Dušan Čaplovič kisebbségi és európai ügyekért felelős miniszterelnök helyettes, aki képes a SMER-nek legalább csekély csillogást kölcsönözni. Az ő valódi befolyása azonban meglehetősen alacsony.

K&P

Elértünk a másik, lényegesen nagyobb és pártpolitikailag cifrább képet mutató csoporthoz. Kseftelők, szebben mondva üzletemberek, akik idén igazán nem panaszkodhattak a sors kegyeire. Közülük leginkább a pénzügyminiszternek, Ján Počiatek-nak jött ki a lépés, akit a hálátlan ellenzék eddig már kétszer is megpróbált megbuktatni. Előtte azonban némi történelem. Arra a kérdésre, hogy milyen összefogás állt a Kaliňák-Počiatek duó politikai karrierjének születésénél, a válasz kereséséhez vissza kell térnünk 1999-be, amikor a SMER alakult. Nyílt titok, hogy a párt megalakulása körül több tehetős vállalkozó neve is felmerült. E tekintetben leginkább talán Juraj Široký. Vladimír Poór és Jozef Brhel neve rezonált. Dzrurinda kormányai alatt nem igazán úgy ment nekik ahogy azt elképzelték, ezért úgy döntöttek, hogy más lehetőségek után néznek. “Az olyanoknak, mint Ivan Kiňo, Ján Gabriel vagy Jozef Brhel a SMER egyfajta mellékinvesztíció volt arra az esetre, ha a HZDS nem került volna be a választások után a kormányba,” mondta 2005-ben a Týždeň-nek a HZDS képviselője, Jaroslav Jaduš. A Smer politikusai természetesen a nyilvánosság előtt nem szívesen ismerik el kapcsolataikat e vállalkozókkal, Kaliňák miniszter esetében azonban leggyakrabban éppen Jozef Brhel nevét emlegetik.

Jozef Brhel Ivan Lexa titkosszolgálati vezető egykori osztálytársa, aki ma már csak vállalkozó. Igaz, önmaga is gazdag politikai múlttal rendelkezik. Mečiar utolsó kormányzása ideján a gazdasági minisztérium államtitkára volt, 1998 után pedig a HZDS parlamenti képviselőjeként folytatta. 2003-ban, amikor elhagyta a pártot a Vojtech Tkáč fémjelezte képviselői csoport, ő is csatlakozott hozzájuk, és Mečiar kritikusává vált. Kaliňák belügyminiszterhez fűződő jó kapcsolatát sohasem titkolta. “Az 1998-as választások után ismerkedtünk meg, baráti kapcsolatban vagyunk. Az ő jogi irodája képviselt engem egy esetben”, mondta Brhel a múltban a SME napilapnak. Kölcsönös szimpátiájukat Kaliňák is megerősítette, aki Brhelt érdekes véleménnyel bíró rendkívül mővelt embernek titulálta. Bár Jozef Brhel ma már nincs a politikában, hanem az ingatlanpiacon és az információs technológiák terén vállalkozik, SMER-es kapcsolatait senki sem vonja kétségbe. A fia végülis e párt képviselői klubjának a tagja a pozsonyi megyei parlamentben.

Amikor a 2006-os választások után Kaliňák javaslatára Ján Počiatek lett a pénzügyminiszter, a médiában megjelentek olyan információk, melyek szerint Smer-en belüli vállalkozóknak fontos beleszólásuk volt a tanácsadóinak kiválasztásában. Az egyiket közülük, Richard Sulíkot állítólag az a csoport javasolta, melyben a legnagyobb szava éppen Jozef Brhelnek volt.

Miniszteri kinevezése után Počiatek elérte, hogy az ő tárcája intézze azokat az EU-s tízmilliárdokat, melyek az EU alapjaiból az informatizációra lettek szánva. Egyben az információs technológiákra szánt pénzügyi csomag növelését is elintézte barátja, Kaliňák minisztériuma számára. Érdekes lesz majd figyelni, hogy a kormánybeszerzések körül hol mindenhol bukkan fel a Corinex cég neve, melyben Kaliňák két évig felügyelőbizottsági tag volt. A cég, mely korábban a Ducký féle gázművek (SPP) üzletein inkasszált (a gazdasági minisztérium államtitkára, melyhez akkoriban még mint állami cég az SPP is tartozottabban, az időben épp Jozef Brhel volt), ma már több társbeszállítói megrendelésen van túl a védelmi minisztérium számára. A tárcánál levő befolyásos pozíciókat Robert Kaliňák közeli emberei töltik be.

Kérdés, hogy egy ideje esetleg nem működik-e már egy új pénzügyi csoport. Nevezzük mondjuk K&P-nak

Mindkét miniszter egyúttal a Bratislava Trade Center (BTC) részvényese, mely egy állami cégtől nemrég nyilvános pályázat nélkül akart lukratív telkeket vásárolni Pozsonyban potom 6-ezer korona négyzetméter áron. Azután, hogy a tranzakciót megszimatolta a média, a Nemzeti Vagyonalap leállította az egész eladást.

Počiatek monacói látogatása kapcsán a J&T jachtján a Forma 1-es nagydíj alatt, melyre röviddel a szlovák korona euróhoz mért középárfolyamának megváltoztatása előtt került sor, a miniszter és a pénzügyi csoport összefonódásáról beszéltek. Kérdés, hogy bizonyos ideje vajon nem működik-e már esetleg nálunk egy új pénzügyi csoport. Munkamegnevezéssel élve akár K&P-nak is nevezhetnénk. “Észrevettem, hogy amikor Počiatek az aktivitásairól beszél, gyakran használja a ′mi csoportunk′ kifejezést,” mondta a .týždeň - nek egy neve elhallgatását kérő személy, aki a minisztert jól ismeri.

Új leleplezések a Tipos-ügyben

Figyelemre méltóak egyben a pénzügyminisztérium csúcsvezetőinek személyi átfedései is úgy a felperes, mint az alperes jogi képviselőinek esetében. A tárca elsőszámú mediális arca ebben az ügyben Peter Kažimír államtiktár (akihez a minisztériumban jogkörileg a Tipos is tartozik), aki a botrány kirobbanása előtt minimum két cégben is társa volt a szerencsejáték rt. jogi képviselőjének, Rastislav Opaterný-nek (a Športka kintlevőségét vette meg a ciprusi adóparadicsomban bejegyzett Lemikon).

Nehéz megmondani, hogy mi ebben a botrányban a legrosszabb: a leleplezés-e az ellenzék által nyilvánosságra hozott egyezmény tartalmát illetően, vagy maga a módszer, ahogy a pénzügyi tárca az egészet a szőnyeg alá igyekezett söpörni, a kormányfő pedig elterelni a figyelmet a problémáról, avagy a két oldal összefonódása…

Szégyen a világban

Az itthon széles körben medializált pénzügyminiszteri ügyeken kívül “ügyként” kéne kezelni Počiatek ténykedését is az európai pénzügyminiszterek tanácskozásain, vagy az eurozóna pénzügyminisztereinek ülésein. “Ha udvariasan akarunk fogalmazni, azt kell hogy mondjam, nagyon különleges emberként tartják őt számon”, árulta el Počiatekról a .týždeň-nek egy külföldi, a brüsszeli politikai, gazdasági és mediális háttérinformációkat jól ismerő forrás, mely érthető okokból nem kívánta magát felfedni. “Több kollégája is észrevette, hogy szinte alig vesz részt az egyes vitákban, valójában mintha ott sem lenne” folytatta magyarázatként. Állítólag volt jobb időszaka is, de amióta döntés van az euróról, a miniszter érdektelensége tartós lett.

Ez az érdektelenség persze nem marad következmények nélkül, mely messze túlmutat egy adott miniszter jóhírén. Počiateknak köszönhetően ugyanis Szlovákián e közegben egyszerűen keresztülnéznek. Hiszen, mint tudomásunkra jutott, a pénzügyi válság idején, amikor a pénzügyminiszterek nem hagynak ki egyetlen közös tárgyalást sem azért, hogy információkat cseréljenek és fontos döntéseket hozzanak, a szlovák pénzügyminiszter Ján Počiatek egy ülésen sem volt jelen a pénzügyminiszterek brüsszeli találkozóin (Ecofin), vagy az eurozóna találkozóin (Eurogroup). Mégpedig ez év szeptembere óta egyetlen alkalommal sem.

Az egész úgy tűnhet, mint a laza ”motoros” (szerk. megj. mert az) iszonyodása a brüsszeli bürokráciától. Igazából ennél sokkal többről van szó. Épp a pénzügyminiszterek klubjában, a Počiatek által hanyagolt kötetlen beszélgetések alatt, ahová egyébként már meg sem hivják, születnek a fontos döntések, melyek nagy hatással vannak az eurozóna gazdaságára, köztük Szlovákiára nézve is.

Spekulációk

Az év kérdése az, vajon miért marad Počiatek e rengeteg ügy után még mindig a posztján. Hisz látszólag nincs ebben semmi logika. A Smeren belül nem tartozik a meghatározó játékosok közé, a kormányfő pedig komolyabb politikai károk nélkül öt percen belül képes lenne végezni vele ha akarna. Karizmatikus vezetőnek, aki a pártnak szavazatokat hozna korántsem nevezhető. Épp ellenkezőleg. A keménykalapos Smer választóknak sokkal inkább az idegeire mehet mintsem szimpatikus ez a bezselézett hajú ficsúr, aki ötvenezer koronás kabátban és milliós karórával a kezén flangál. A lehetséges válasz az, hogy vállalkozói körök akkora befolyással birnak a Smeren belül, hogy Robert Fico nem képes autonóm döntésekre.

Titkos szövetség: Fico és a TV

Az év vége előtt kezdtek gyűlni a kellemetlen, klientelizmusról árulkodó ügyek. A hab a tortán egy önbizalommal teli állami hivatalnok nyilvános fellépése volt. A Telekomunikációs Hivatal vezetőjéről, Branislav Máčaj-ról volt szó. E felettébb érdekes pozicióba már a Fico kormány helyezte őt, árulása tehát váratlan volt. Máčaj elkezdett nyiltan beszélni a különböző nyomásgyakorlásokról a digitalizációs folyamatra, melyet az első két multiplexre idén kellett elinditania egy versenytárgyalással. Máčaj szerint a már létező magánteleviziók igyekeztek a versenytárgyalást a saját javukra befolyásolni annak érdekében, hogy a digitalizáció az ő érdekeiknek megfelelően alakuljon. Amikor a Telekomunikációs Hivatal vezetőjén nem sikerült túljutniuk, megpróbáltak egyenesen Fico kormányfőnk keresztül lobbizni. Elég volt neki azt bebeszélniük, hogy a digitalizáció további erős televizió megjelenését hozhatja magával a médiapiacon, mely valószinűleg kritikus lesz Ficoval szemben. Ez pedig a Smernek nem kifejezetten jönne jól a választások előtt (ez az állitás egyébként azért sem igaz teljesen, mivel a választásokig ilyesmire már nincs is elég idő).

Máčaj szerint - és állitásai nem tűnnek kitalációnak - a Smer csúcsvezetői megegyeztek a televiziókkal. Afelől csak találgathatunk, mit tudtak a tévék Fico előzékenységéért cserébe igérni. Mondjuk pár kellemes hozadékot: nem ártani túlságosan a kormánynak, átlagon felüli személyes PR-t a kormánypolitikusoknak a különböző szórakoztató és bulvárműsorokban, esetleg befolyásolni a tévé viták formáját. Mindez egyébként a Markiza, Joj TV és TA3 műsoraiból már ki is következtethető. A pikáns az egészben az, hogy - mint sok más ügyben - ebben is a J&T pénzügyi befektetési csoport szerepel, mely a Joj TV tulajdonosa és ő áll a privatizált Rádiókommunikáció mögött is. Különböző információk szerint pedig ő az egyik érdeklődő is a kérdéses tenderben az első multiplexekért. Épp arról az érdeklődőről van szó, mely a biróságokon előzetes intézkedésekkel elérte a nyilvános versenytárgyalás leállitását.

Év vége felé egy újabb fontos ügy is körvonalazódik a médiában. A Szlovák Televizió felett a Beta Stúdióért való vita miatt már a mečiari korszak óta Damoklész kardja lebeg. Az egész ügy költségtéritésről szól egy állitólagos szerződés be nem tartás miatt, melyet az utolsó napokban Igor Kubiš akkori vezérigazgató írt alá, utódja Milan Materák pedig ignorált.

A Szlovák Televíziónak az Alkotmánybiróságon keresztül ugyan sikerült elérnie, hogy az egész ügyet visszautalják a kezdetekhez, indíciók szerint azonban a tévé új vezetése inkább a peren kivüli egyezségre hajlik. A háttérben 2 milliárd koronáról beszélnek, melyet kifizetve a tévé elrendezné a vitás ügyet (ehhez természetesen az állami költségvetés hozzájárulása szükséges). Az utolsó fordulat a Beta Stúdió ügyében feltűnően hasonlít Počiatek megoldási javaslatához a Tipos ügyben. Mintha ez volna a bevált példa a kormánynak, előnyben részesitve a valódi birósági üggyel szemben annak minden következményével együtt.

Tényleg csak nagyon óvatosan következtethető ki az, hogy peren kivüli egyezségek nem csak azok számára előnyösek, akiknek befejezetlen vitáik vannak valamelyik félállami intézménnyel, de hozadékait tekintve valószinűleg érdekesek azoknak is, akik az ilyen megoldásokat az “állam érdekében” keresztülviszik.

A nemzetért és a bizniszért

Nem tudni, hogy Ján Slota decemberben csak elszólta magát, vagy már tényleg minden mindegy neki. Sajtótájékoztatóján mindenesetre elhangzott a beismerését, hogy a Zamedia cég de facto az övé, mely keretes bejegyzést érdemel a szlovák klientelizmus krónikájában. Ez a cég az Avocat nevű céggel együtt 3,6 milliárd koronás ( majd 120 millió euró) megrendelést kapott egyetlen érdeklődőként a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) jelöltje, Marián Janušek által vezetett épitésügyi és régiófejlesztési minisztériumtól. A minisztérium ugyanis nem irt ki nyilvános versenytárgyalást, a megrendelésről szóló információt egy faliújságon hozta csak nyilvánosságra valahol a minisztériumban. Az újságirók különösebb probléma nélkül kideritették, hogy mindkét cég összefonódik egyenesen Ján Slotára: a Zamedia formálisan ugyan Viktor Tretin nevére van bejegyezve, aki Slota ismerőse, és aki a múltban különböző cégekben ült vezető beosztásban Slota titkárával, George Gansé-val. Slota az ominózus sajtótájékoztatón elárulta, hogy a klientelizmus gyanúját elkerülendő elküldte Tretinát a cégből. “Én voltam az, aki mindent megtett azért, hogy ő elmenjen a Zamediából,” dicsekedett december közepén Slota, és ezzel mindent elárult saját maga érintettségéről a Zamediával.

A Zamedia röviddel az utolsó választások után alakult, és azóta már több bizniszen van túl Janušek minisztériumában. A székhelye eredetileg Zsolnán volt, nemrég viszont átköltözött Pozsonyba. Pozsony mégiscsak közelebb van, a milliárdos üzleteken való dőzsölésnek pedig egyhama nem lesz vége…És a győztes konzorcióban részt vevő másik cég? Az Avocat, mely Slotának végez jogi szolgáltatásokat. Kész, ennyi. Viszont nem Fico számára, aki az ellenőrző szervek álláspontjára vár.

Visszahivni egy minisztert, csak mert lemenedzselte az egész bizniszt Ján Slota, Fico legközelebbi koaliciós partnere számára valóban igencsak felemás igazságszolgáltatás lenne. Slota emberének viszont ebben az évben Fico egyszer már ellátta a baját. Izák környezetvédelmi minisztert visszahivta, aki a Környezetvédelmi Alapból, mely többek között a környezetvédelmi károk helyrehozására hivatott, osztogatott vigan milliókat napenergia elemekre saját személyes és politikai (nem éppen szegény) ismerőseinek.

A botlások ellenére az SNS márkanévnek ebben az évben meglehetősen jól ment.

Paška az alapkő

Az ideológusoknak és kseftelőknek van ebben a pártban egy alapkövük, összetartójuk. A parlament elnöke, Pavol Paška örömmel veszi magát körbe barátokkal, iskolatársakkal a Komenský Egyetem filozófia karáról. Rendszeres intelektuális találkákra hivja őket.

Amikor Paška a cyril-metódhoz hasonló rendezvényeken szövegel, történelmi beszédei Ficora emlékeztetnek - nem túl nagy mélységű, de annál átlagosabb, hazafias frázisok teliek. A Smer viszonyaihoz képest egyébként igyekszik humanista képet mutatni magáról, akitől távol esik az SNS fémjelezte nacionalizmus, és közel az európaizmus. “Ha valakiben ma az merülne fel, hogy Európának elfogyott a szufla, (…) akkor meggyőződésem, hogy Szlovákia az az igazi állam, ahol erőt merithetünk, az európai egységesités érdekében szivünket tudjuk adni és új energiát,” mondta Paška még tavaly.

December elején a magyar honismereti tankönyv körüli adok-kapokból is kivette a részét. A Smer nevében megbékélést hirdetőként kompromisszumos javaslatot terjesztett elő, melyet az MKP is megszavazott.

Pavol Paškának azonban mégis inkább egy másik arca az érdekesebb és fontosabb. A mögötte álló kassai vállalkozók csoportjáról van szó ill. már hosszabb ideje nyilt titok az is, hogy az egészségügyi miniszternél a tárcánál sokkal fontosabb az ő személye, illetve saját érdekei.

2009 a Fico kormány elutasítóinak hozhat akár jó híreket is. Ideológiai ügyekből és klientelizmusból ugyan nem lesz kevesebb, a kormánypolitika hátterét - és főleg azok urai közül párat - viszont valószinűleg már a választók nagyobb csoportja is kiismeri. Főleg az új gazdasági helyzetnek köszönhetően, mely során kocsmai, kávéházi panaszkodásra az eddigieknél több okuk lesz. A Smer hihetetlen mértékű, 45 százalékos támogatottsága igy valamivel csökkenhet. Nagyobb várakozásra ennél nincs is szükség.

Eddig az idézett írás a Týždeň hetilapból, melynek eredeti, szlovák nyelvű verziója itt olvasható.

Zárásként annyit, igen, a cikk egy blogposzthoz képest valóban meglehetősen hosszú, de aki idáig eljutott és végigolvasta, világos képet kaphat arról, miként működik e kormánynak nevezett bagázsunk. Képet kaphat arról is, milyen érdekek működnek a háttérben, mi az ami összeköti őket. Az ő kormányukat.
forrás: Körkép