Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

Keresés a honlapon

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Békemenet, a mi felvidéki békemenetünk margójára

2012.05.08.
Először is szeretném megköszönni Mészáros Lászlónak, hogy már több hónapja kitartóan támogatja a Békemenet gondolatát és az írásaiban felhívta a felvidéki olvasók figyelmét arra, hogy a felvidéki magyarság jobb sorsra érdemes és joga van a megmaradásra. De, mindez csak akkor történhet így, ha a sorsa irányítását a saját kezébe veszi. Ne a soviniszta, asszimilációs gőzhenger szabálya szerint meneteljünk a szakadékba, hanem erről az útról visszafordulva, tegyük a dolgunkat, mert kötelességünk megmaradni és szembeszállni a minket bedarálni szándékozó többségi néppel és a status quójával.
A mi felvidéki békemenetünk csak akkor lesz sikeres, ha sokan leszünk és ha hangot tudunk adni békés követeléseinknek.

Gyakran gondolkodtam azon, hogy mióta megérintett az autonómia ( SÜMSzI ) jogosságának a gondolata, vajon hol rontottam el, hogy nem sikerült a szélesebb rétegeket, az egyszerű embereket megszólítanom. Egyáltalán miért is kezdtem el autonómiázni? Ha egy mondatban akarnám kifejezni az aurám az oka. Egyszerűen tudtam, hogy csinálnom kell. Csak menet közben jöttem rá, hogy milyen szikes és ingoványos talajra léptem. Rájöttem a szemem arra van, hogy lássak vele, a fülem arra van, hogy meghalljam azt is, amit mások nem akarnak meghallani és a szájam nemcsak evésre van, hanem az igazmondásra is. Aurám megérintett és láttam, hogy lépnem kell, lépnem kell a felvidéki magyarság számára oly nagyon fontos dologban, ami a megmaradásukról és az azonos jogairól szól. Talán egy bökés, hang, vagy valami más késztetett, hogy a szó szoros értelmében beletenyereljek egy olyan kényes téma kellős közepébe, amiről a maga összefüggéseiben, nem volt jártasságom, átláthatóságom, csupán részinformációk jutottak el hozzám, ahogyan a többi hasonló cipőben járó átlagemberhez. Beletenyereltem, majd javaslatokkal álltam elő, sőt kidolgoztam egy tervezetet, ami szerintem megmenthetné a felvidéki magyarságot a teljes asszimilációtól. Rövid időn belül, jobbról és balról eszeveszett támadásnak lettem kitéve. Először nem értettem, védekeztem, majd megpróbáltam ellentámadással kivédeni a rám nehezedő nyomást. Nem sikerült. Csak egy dolog tartotta a lelket bennem, Teréz Anya mondása: "Ne várjatok vezetőkre; tegyétek meg magatok, ember az embernek."

Mennyire volt helyes döntés egy olyan témában okoskodni, amiben nem voltam jártas, ... nem tudom. DE!!! Felteszem a kérdést, vajon kihez kellett volna fordulnom, hogy jobban belelássak a dolgok menetébe? Felismerni, megtapasztalni és megérteni azokat. Ki lett volna az a személy, aki segített volna eligazodni ebben az útvesztőben? Arra, hogy ilyen személy nem létezik akkor jöttem rá, amikor tárgyilagos kritikák helyett értelmetlen támadásoknak lettem kitéve. Nemcsak lentről, hanem a legmagasabb szintű érdekképviseletünk, választott politikusaink részéről is. Az egyszerű embertől, a legokosabb értelmiségig mindenki számára a saját jogaink, lehetőségeink tabu téma. Kérdések és célirányú viták helyett, a politikusaink a szószátyárságot, mellébeszélést és értelmetlen adok-kapok vitákban élték magukat. Ebbe a semmitmondó szerepkörbe akartak engemet is belekényszeríteni, ahol aztán megpróbáltak rutinból ellehetetleníteni, hazugságokkal és féligazságokkal érvelve.

Ezek után már nem vártam a vezetőinkre, hogy felébredjenek csipkerózsikai álmukból (mert ők nem mertek kezdeményezni, minden energiájuk a védekezésben merült ki), megpróbáltam tenni azt, amit helyesnek találtam. Elkezdtem kitaposni egy olyan utat, amin még senki sem járt, ha mégis, akkor már nagyon régen.

Ennek az útnak az egyik állomáshelye a mostani békemenetünk is, a mi felvidéki békemenetünk a jogainkért és az ehhez szükséges és az alkotmányba nem ütköző közegért az autonómiáért.

Azt mondják, hogy az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény. Ahol bevezették ott a többségi nép és a kisebbségi nép között beállott egy olyan nyugalmi állapot, amit a felmerülő problémák megoldását segítették elő. Maga az autonómia nem képes minden nyavalyánkat orvosolni, de a többségi és a kisebbségi népnek elhozhatja a hőn áhított valódi megbékélést, a polgároknak az alkotmányos jogegyenlőséget, a fejlődést és a jobb életet.

Most pár mondatban reagálnék Szűcs Dániel "Előszó egy békemenethez" című írására. A cikkben leírottakkal, lényegi tartalmával majdnem teljesen azonosulni tudok. De azért lenne egy-két megjegyzésem, csupán a pontosítás végett.

A szerző rólam alkotott véleményére most a téma mássága okán nem is térnék ki, talán csak annyit jegyeznék meg, hogy nekem sohasem Durayval volt bajom, ez sokszor leírtam, hanem azzal nem értettem egyet, amit és ahogyan autonómia témában Duray úr csinált és hirdetett. Mert mindig az volt a véleményem, hogy konferenciázgatások helyett inkább a valós tetteket kéne előnybe részesíteni. Minden nézeteltérésünk forrása csupán ez az egyszerű okra vezethető vissza. Sohasem kérdőjeleztem meg senki őszinteségét autonómia témában, de a beszéd és a tények közlése, hogy durva asszimilációs folyamatoknak vagyunk kitéve már nagyon kevés a megmaradásunkhoz. Ma a szavakat tettekkel kell becserélni, reális és megvalósítható javaslatokkal párosítva.

A békemenet itt segíthet, hogy lehetőséget ad mindenkinek, politikusnak, média szakembernek, civil aktivistáknak és mindenkinek, hogy a maga módján kivegye a részét egy megmaradási mozgalomból. Mindenki a maga lehetőségei, bátorsági szintje szerint cselekedhessen. A békemenetet, annak résztvevőket lehet úgy is támogatni, hogy az úton menetelőket, étellel, frissítő itallal segítik, szállást, vagy másfajta eszközökkel támogassák azok, akik azt vagy megtehetik, vagy úgy érzik ők így tudják legjobban ezt a jogos ügyet támogatni.

Innen is megkérném a helyi nagymegyeri, dunaszerdahelyi és somorjai Csemadok irodák vezetőt, hogy a tervezett lakossági fórumoknak biztosítsanak helyet az ingatlanjaikban, hogy a lakosok feltett kérdéseikre a résztvevők válaszolni tudhassanak, arra is megkérném a Csemadok érintett vezetőit, hogy propagálják és segítsék a rendezvény minél sikeresebb lebonyolítását.

A Szülőföld Alap támogathatná palackozott víz vásárlásával és egy kísérő autóval, önkéntes orvossal, aki szükség esetén segíthetne az arra rászorulónak.

Felszólítom a politikusainkat, mostani és volt parlamenti képviselőinket, EÚ-s MKP-s képviselőket, vegyenek részt a rendezvényen, akár csak pár száz méter megtételével.

Még egy lényeges dologra szeretnék reagálni, amit Szűcs szerkesztő említett. Idézem: "...ha nem állnak kellő számban e kezdeményezés mögé, sőt, ha Bósza személye miatt eleve támadások érik azt, akkor azt megint csak maga az ügy, az önrendelkezés ügye sínyli meg. Ha néhány rossz arcú ügynökön kívül csak pár megszállott magyar vesz részt e rendezvényeken, azzal minden távolmaradó tovább ássa az önrendelkezés már eddig is tekintélyes mélységű sírgödrét. S a gyarmattartók lehetnek ekkor a legelégedettebbek, hiszen nincs szebb látvány egy közönybe fulladt közösségnél, amely a saját ügye iránt is teljesen érdektelen."

Erre és hasonló hozzáállásra ajánlom elolvasni: Egy fontos kérdés, amelyet állandóan szem előtt kell tartanod: Közreműködsz egy probléma megoldásában, vagy része és oka vagy a problémának? Mert, aki nem része a megoldásnak, az szándéka ellenére is a probléma része. (Lorayne, Harry kortárs amerikai szerző)

Nos a rendezés jogát szívesen átadom akár a Csemadoknak, vagy bármilyen civil szervezetnek, amely képes és akar is a megmaradásunkért küzdeni. Nem szeretném, ha nevem felemlegetése esetleg kerékkötője legyen a békemenetnek. Sohasem pályáztam babérokra, a funkciók és a médiaszereplés inkább teher volt számomra, mint eszköz valami máshoz. Ezt a békemenetet is a többéves tevékenységem záróakkordjaként szervezem (egészségi és más okok miatt is) és szívesen átadom a terepet másoknak fiatalabb aktivistáknak, akikben még ott lobog a tenniakarás lángja (komáromi, nagymegyeri, dunaszerdahelyi és somorjai). Ez a történet róluk és nem rólunk öregekről szól. A mi kötelességünk, hogy segítsünk, hogy ők is később segíteni tudjanak azoknak, akik majd utánuk tapossák a megmaradásunk szikes és ingoványos talaját.

Mi lesz veled felvidéki magyarság?

A történelemírónak feladata a megtörténteket papirosra vetni, a történelmet formázóknak pedig rálelni a helyes útra egy nép, egy közösség túlélésének, gazdagodásának az útjára.

A történelemírás a történetírók szemszögéből nézve egyutas, tényeken alapuló irka-firkálást jelent. Csupán azt kell leírnia, ami és ahogyan megtörtént, annak összefüggéseit elemezni, kiértékelni.

Az aki a történelmet létrehozza, a jelenben formázza, előtte több útválasztási lehetőség kínálkozik, jó vagy rossz döntések formájában. Az ő helyes, vagy helytelen döntése, a jó és a rossz közötti választási lehetőséget jelenti népe, közössége számára. Ki tudja arra a választ, vajon melyik a helyes út, ami a megmaradásunk irányába mutat, nem pedig az asszimilációs szakadék felé.

Egy biztos a helyes út, egy jó döntés meghozatala komoly erkölcsi tartást, döntéshozatali bátorságot és akaratot kíván, mindazoktól, akiknek a sors kegyeltjeként, népe sorskovácsaként, e feladatra szánva, mennie és harcolnia kell. Kik ezek az emberek és hol vannak? Amikor éppen szükségünk van rájuk, hol találjuk meg őket? Igen itt kóborolnak közöttünk, s néha maguk se tudják, mily nehéz feladatra szánta őket a sors, szolgálni és utat mutatni. Pedig a jussuk sokszor csakis a megaláztatás és lenézés lehet.

A múlt században világtalanok, gyávák és kapzsik mutattak utat, hibás, megalkuvó és erkölcstelen döntéseikkel. Mi csak bólogattunk, elviseltük hibás döntéseik összes következményét, tűrtünk, s hallgattunk. Két világégést, a kommunizmus internacionalizmusi éveit is túlélve, várjuk a messiást, az Isten Fiát, hogy minket egyesítve utat mutat a jövőbe, helyettünk és értünk megoldja azt, amit valójában nekünk kéne megoldanunk, kötelességből ránk váró feladatként. Egy kérdésre keresve a választ: Megmaradni, vagy örökre elveszni?!!


Bósza János



Békemenet, a mi felvidéki békemenetünk margójára

Békemenet, a mi felvidéki békemenetünk margójára

2012. május 14.
Bósza János, Felvidék.ma

E-mail
Nyomtatás

33884

Bósza János válaszlevele Mészáros László írására. Először is szeretném megköszönni Mészáros Lászlónak, hogy már több hónapja kitartóan támogatja a Békemenet gondolatát és az írásaiban felhívta a felvidéki olvasók figyelmét arra, hogy a felvidéki magyarság jobb sorsra érdemes és joga van a megmaradásra.

De mindez csak akkor lehetséges, ha a sorsa irányítását a saját kezébe veszi. Ne a soviniszta, asszimilációs gőzhenger szabályai szerint meneteljünk a szakadékba, hanem erről az útról visszafordulva tegyük a dolgunkat, mert kötelességünk megmaradni és szembeszállni a minket bedarálni szándékozó többségi akarattal és annak status quójával.

A mi felvidéki békemenetünk csak akkor lesz sikeres, ha sokan leszünk és ha hangot tudunk adni békés és jogos követeléseinknek.

Gyakran gondolkodtam azon, hogy mióta megérintett az autonómia ( SÜMSzI ) jogosságának a gondolata, vajon hol rontottam el, hogy nem sikerült a szélesebb rétegeket, az egyszerű embereket megszólítanom. Egyáltalán miért is kezdtem el autonómiával foglalkozni? Ha egy mondatban akarnám kifejezni: az aurám az oka. Egyszerűen tudtam, hogy csinálnom kell. Csak menet közben jöttem rá, hogy milyen ingoványos talajra léptem. Rájöttem, a szemem arra van, hogy lássak vele, a fülem arra van, hogy meghalljam azt is, amit mások nem akarnak meghallani és a szájam nemcsak evésre van, hanem az igazmondásra is. Aurám megérintett és láttam, hogy lépnem kell, lépnem kell a felvidéki magyarság számára oly nagyon fontos dologban, ami a megmaradásunkról és az azonos jogainkról szól. Talán egy belső hang, vagy valami más késztetett, hogy a szó szoros értelmében beletenyereljek egy olyan kényes téma kellős közepébe, amelynek bonyolult összefüggései teljességében nem volt jártasságom, átlátásom, csupán részinformációk jutottak el hozzám, ahogyan a többi hasonló cipőben járó átlagemberhe is.. Beletenyereltem, majd javaslatokkal álltam elő, sőt kidolgoztam egy tervezetet, ami szerintem megmenthetné a felvidéki magyarságot a teljes asszimilációtól. Rövid időn belül, jobbról és balról eszeveszett támadásnak lettem kitéve. Először nem értettem, védekeztem, majd megpróbáltam ellentámadással kivédeni a rám nehezedő nyomást. Nem sikerült. Csak egy dolog tartotta a lelket bennem, Teréz Anya mondása: "Ne várjatok vezetőkre; tegyétek meg magatok, ember az embernek."

Mennyire volt helyes döntés egy olyan témában okoskodni, amiben nem voltam jártas,nem tudom. DE!!! Felteszem a kérdést, vajon kihez kellett volna fordulnom, hogy jobban belelássak a dolgok menetébe? Felismerni, megtapasztalni és megérteni azokat. Ki lett volna az a személy, aki segített volna eligazodni ebben az útvesztőben? Arra, hogy ilyen személy nem létezik, akkor jöttem rá, amikor tárgyilagos kritikák helyett értelmetlen támadások érték személyemet. Nemcsak lentről, hanem a legmagasabb szintű érdekképviseletünk, választott politikusaink részéről is. Az egyszerű embertől a legokosabb értelmiségiig mindenki számára a saját jogaink, lehetőségeink tabu témának számít. Kérdések és tartalmas viták helyett politikusaink a szószátyárságot, mellébeszélést és értelmetlen adok-kapok viták nemtelen "sportját" űzték. Ebbe a semmitmondó szerepkörbe akartak engemet is belekényszeríteni, ahol aztán megpróbáltak - nagyon rutinosan - ellehetetleníteni, hazugságokkal és féligazságokkal "érvelve".

Ezek után már nem vártam a vezetőinkre, hogy felébredjenek csipkerózsika-álmukból (mert ők nem mertek kezdeményezni, minden energiájuk a védekezésben merült ki), megpróbáltam tenni azt, amit helyesnek találtam. Elkezdtem kitaposni egy olyan utat, amin még senki sem járt, ha mégis, akkor már nagyon régen.

Ennek az útnak az egyik állomáshelye a mostani Békemenetünk is, a mi felvidéki békemenetünk a jogainkért és az ehhez szükséges és az alkotmányba nem ütköző jussunkért: az autonómiáért.

Azt mondják, hogy az autonómia egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelés. Ahol bevezették, ott a többségi nép és a kisebbség között beállott egy olyan nyugalmi állapot, amely a felmerülő problémák megoldását segítette elő. Maga az autonómia nem képes minden nyavalyánkat orvosolni, de a többségi és a kisebbségi népnek elhozhatja a hőn áhított valódi megbékélést, a polgároknak az alkotmányos jogegyenlőséget, a fejlődést és a jobb életet.

Most pár mondatban reagálnék Szűcs Dániel "Előszó egy békemenethez" című írására. A cikkben leírottakkal, lényegi tartalmával majdnem teljesen azonosulni tudok. De azért lenne egy-két megjegyzésem, csupán a pontosítás érdekében.

A szerző rólam alkotott véleményére most a téma mássága okán nem is térnék ki, talán csak annyit jegyeznék meg, hogy nekem sohasem Durayval volt bajom, ezt sokszor leírtam, hanem azzal nem értettem egyet, amit és ahogyan autonómia témában Duray úr csinált és hirdetett. Mert mindig az volt a véleményem, hogy konferenciázgatások helyett inkább a valós tetteket kéne előnybe részesíteni. Minden nézeteltérésünk forrása csupán erre az egyszerű okra vezethető vissza. Sohasem kérdőjeleztem meg senki őszinteségét autonómia témában, de a beszéd és a tények közlése, hogy durva asszimilációs folyamatoknak vagyunk kitéve, már nagyon kevés a megmaradásunkhoz. Ma a szavakat tettekkel kell lecserélni, reális és megvalósítható javaslatokkal párosítva.

A Békemenet itt segíthet, mert lehetőséget ad mindenkinek, politikusnak, újságírónak, civil aktivistáknak és mindenkinek, hogy a maga módján kivegye a részét egy megmaradási mozgalomból. Mindenki a maga lehetőségei, tehetsége szerint cselekedhessen. A Békemenetet, annak résztvevőit lehet úgy is támogatni, hogy az úton menetelőket étellel, frissítő itallal kínálják, szállást biztosítanak, vagy másfajta eszközökkel támogatják azok, akik eztmegtehetik, vagy úgy érzik ők így tudják legjobban ezt a jogos ügyet támogatni.

Innen is megkérném a helyi nagymegyeri, dunaszerdahelyi és somorjai Csemadok irodák vezetőt, hogy a tervezett lakossági fórumoknak biztosítsanak helyet az ingatlanjaikban, hogy a az érdeklődők által feltett kérdésekre a résztvevők válaszolhassanak. Arra is megkérném a Csemadok érintett vezetőit, hogy propagálják és segítsék a rendezvény minél sikeresebb lebonyolítását.

Még egy lényeges dologra szeretnék reagálni, amit Szűcs szerkesztő említett. Idézem: "...ha nem állnak kellő számban e kezdeményezés mögé, sőt, ha Bósza személye miatt eleve támadások érik azt, akkor azt megint csak maga az ügy, az önrendelkezés ügye sínyli meg. Ha néhány rossz arcú ügynökön kívül csak pár megszállott magyar vesz részt e rendezvényeken, azzal minden távolmaradó tovább ássa az önrendelkezés már eddig is tekintélyes mélységű sírgödrét. S a gyarmattartók lehetnek ekkor a legelégedettebbek, hiszen nincs szebb látvány egy közönybe fulladt közösségnél, amely a saját ügye iránt is teljesen érdektelen."

Nos a rendezés jogát szívesen átadom akár a Csemadoknak, vagy bármilyen civil szervezetnek, amely képes és akar is a megmaradásunkért küzdeni. Nem szeretném, ha nevem felemlegetése esetleg kerékkötője legyen a Békemenetnek. Sohasem pályáztam babérokra, a funkciók és a médiaszereplés inkább teher volt számomra, mint eszköz valami máshoz. Ezt a Békemenetet is a több éves tevékenységem záróakkordjaként szervezem (egészségi és más okok miatt is) és szívesen átadom a terepet másoknak - fiatalabb aktivistáknak, akikben még ott lobog a tenniakarás lángja (komáromi, nagymegyeri, dunaszerdahelyi és somorjai). Ez a történet róluk és nem rólunk öregekről szól. A mi kötelességünk, hogy segítsünk, hogy ők is később segíteni tudjanak azoknak, akik majd utánuk tapossák a megmaradásunk - egyelőre - ingoványos talaját.

Mi lesz veled felvidéki magyarság?

A történelemírónak feladata a megtörténteket papirosra vetni, a történelmet formálóknak pedig rálelni a helyes útra egy nép, egy közösség túlélésének, gazdagodásának az útjára.

A történelemírás a történetírók szemszögéből nézve egyutas, tényeken alapuló irka-firkálást jelent. Csupán azt kell leírnia, ami és ahogyan megtörtént, annak összefüggéseit elemezni, kiértékelni.

Az, aki a történelmet létrehozza, a jelenben formázza, előtte több útválasztási lehetőség kínálkozik, jó vagy rossz döntések formájában. Az ő helyes vagy helytelen döntése a jó és a rossz közötti választási lehetőséget jelenti népe, közössége számára. Ki tudja arra a választ, vajon melyik a helyes út, ami a megmaradásunk irányába mutat, nem pedig az asszimilációs szakadék felé.

Egy biztos: a helyes út, egy jó döntés meghozatala komoly erkölcsi tartást, döntéshozatali bátorságot és akaratot kíván mindazoktól, akiknek a sors kegyeltjeként, népe sorskovácsaként, e feladatra szánva, mennie és harcolnia kell. Kik ezek az emberek és hol vannak? Amikor éppen szükségünk van rájuk, hol találjuk meg őket? Igen itt kóborolnak közöttünk, s néha maguk se tudják, mily nehéz feladatra szánta őket a sors, szolgálni és utat mutatni. Pedig a jussuk sokszor csakis a megaláztatás és lenézés lehet.

A múlt században világtalanok, gyávák és kapzsik mutattak utat hibás, megalkuvó és erkölcstelen döntéseikkel. Mi csak bólogattunk, elviseltük hibás döntéseik összes következményét, tűrtünk s hallgattunk. Két világégést, a kommunizmus éveit is túlélve, várjuk a messiást, az Isten Fiát, hogy minket egyesítve utat mutasson a jövőbe, helyettünk és értünk megoldja azt, amit valójában nekünk kéne megoldanunk, kötelességből ránk váró feladatként. Egy kérdésre keresve a választ: Megmaradni, vagy örökre elveszni?!

Bósza János

Felvidék.ma
http://www.felvidek.ma/nezopont/velemeny/33884-bekemenet-a-mi-felvideki-bekemenetunk-margojara




Szóljon hozzá

Név:
E-mail:
Az e-mail cím nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:





HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona