Beteges felvidéki autonómia küzdelem, avagy a varangyok a kasza alatt
2014.07.27.
A minap olvastam egy írást a Napi.hu oldalán: Napirendre kerülhet az erdélyi magyarság elszakadása Romániától - címmel. Először csak legyintettem egyet a cikk, elolvasása után és nem törődtem annak üzenet értékével a számunkra. Miért is érdekelt volna már, amikor látva, hogy egy-két ember leszámítva Fölvidéken az autonómia témája komolyan senkit sem érdekel. Az MKP már évek óta hülyít minket, hogy hamarosan bemutatja a saját autonómia tervezetét, a Híd politikusai szinte az autonómia ellen ágálnak és szlovákok szemében való megfelelést és a zsíros bödönt választották.
Szumma-szummarum Felvidéken a politikusaink és az őket kiszolgáló médiák, talpnyalóik segítségével nemhogy segítenék az autonómia ügyét, inkább ahol csak lehet keresztbe tesznek még azoknak is, akik legalább megpróbálják az alapok letételével (informálják a felvidéki magyarságot erről a jogos és megmaradási küzdelemről) a később beinduló békés autonómiaküzdelmünket a terítéken tartani.
A Híd nem akarja az autonómiát, az MKP jól eléldegél a téma néhanapján történő meglebegtetéséből és a médiák meg lapítanak, mint a varangy a kasza alatt.
Erre a véleményemre(amit feltettem a fenti Napi-hu cikk alá) egy bummos fórumozó így reagált: Nemcsak a (lefizetett) médiák lapítanak, hanem a teljes magyar értelmiségi réteg. Ennek alapvető oka az elszlovákosodottság mértékének megfelelően kialakult nagymértékű politikai megosztottság, azaz, mára kialakult egy jelentős réteg, aki jól együtt tud élni a szlovák rendszerrel, azaz szakítva a nemzeti irányvonallal, az érdekei ellen való bármilyen autonómia kialakítása. Ezért alapvető érdekük a nemzeti irányvonal elhallgattatása és annak pacifikálása, a mindenfajta konfliktust, nemzeti érdekérvényesítést elutasító mozgalom, akik tagjai ma már az MKP-ban is jócskán föllelhetők. Így azután maradnak a magányos polgárjogi harcosok valamint a spontán civil mozgalmak, a felvidéki magyarság beolvadás, totális elszlovákosodás előtti haldoklásának jeleként. A pacifikálók jócskán föllelhetők ma már a magyar nyelvű fórumokon is, amely miatt megszűnt a magyar-szlovák párbeszéd, a magyar sérelmek tolmácsolása a szlovákok felé, ezzel együtt a magyar nemzeti, a megmaradást szolgáló érdekképviselet, mert azt a Kondor, Danzig, Krogan, és mások, akik hasonlóképpen gondolkodnak a csírájában elfojtják, ahogyan a te törekvéseidet is a való életben, kedves abraka. Ennek bizonyítéka, hogy az egész magyar nemzeti érdekérvényesítés mára egy magyar-magyar párbeszéddé(?), veszekedéssé, ócsárlássá süllyedt, lejáratásokkal a kocsmai eszmecseréket megszégyenítően a béka segge alá.
A szlovákok jobbik fele is röhög rajtunk, hogy egy lyen gyáva és tehetetlen nemzetrésztől még nekik sem kell semmitől tartaniuk, nem kell magyarázkodniuk a szlovák soviniszta többség szemében, hogy miért is paktálnak le nagy rendszerességgel a magyar Híd-as és MKP-s politikusokkal. Ami a legszomorúbb egy-két vadembert (Slota) leszámítva még az autonómista ellenes szlovák közvéleményben is az a tény rakódott le leginkább, hogy a magyaroktól nem kell tartaniuk, mert egy gyáva nemzetrész, akik inkább benyalnak és meghunyászkodnak, mint lázonganának az alkotmányos jogaikért. Egy olyan nemzetrész, amely az alkotmányba foglalt jogaiért is képtelen küzdeni, az valójában nem érdemli meg, hogy megmaradjon.
Az autonómia témában már ezerszer leírtam a véleményemet, több száz javaslattal éltem, jó-párszor be-be olvastam a tehetetlen politikusainknak leírva mit is kéne tenniük és készítettem egy autonómia tervezetet is.
Javasoltam, mit és hogyan kéne csinálni, hogy végre beinduljon a békés autonómia küzdelmünk (a cikkeket el lehet olvasni ezen a honlapon), de a tehetetlen és nemakaró politikusaink inkább a húsosfazék körüli üldögélést választották és felvidéki magyarság további hülyítését, mit miért nem lehet alapon és ebben a rájuk és belőlük élő médiák és szerkesztőgárdáik többsége(tisztelet a kivételnek) ebben őket hathatósan segítették, segítik manapság is.
Nem is folytatom, mert egy gyáva nemzetrész még azt sem érdemli meg, hogy a szeme előtt hagyják lebegtetni, hogy majd egyszer lesznek olyanok, akik kiharcolják neki a megmaradásukhoz szükséges területi autonómiát. Én már abbahagytam elegem van az állandó zaklatásokból, hogy azok próbálnak leginkább befeketíteni, akiknek éppen segíteni szeretnék. szabad a terep lehet okoskodni, küzdeni. Persze ez is csak akkor igaz, ha lesz akarat és bátorság és nem a veszekedéseket gerjesztők, az ócsárlások mocsarába süllyedtek, a lejáratásokat és a kocsmai eszmecseréket megszégyenítően jól művelők lesznek a hangadók, hanem az igazi autonómisták.
|
