Bevezető egy könyvhöz

2009.10.13.
címe: Dél-Fölvidék - Autonómia, vagy Honföld Köztársaság, avagy SÜMSzI-t akarunk, vagy autonómiát
- hogyan kell kikövetelni az autonómiánkat és az azonos jogokat

Sokan nem fogják elhinni a könyvem elolvasása után, hogy csak az igazságot írtam le, mert a helyemben hazudnának. Ezért leírtam a lehetetlent, hogy elhozzam a szabad akarat és az erkölcsös politizálás uralmát.

Felvidékiek, szabad akaratú honfitársaim, gyáva és megfélemlített népnek nincs hazája, sem jogai, sem jövője.

A múltat még az Isten sem tudja megváltoztatni, akkor ne ott keressük bajainkra a gyógyírt. Önmagunk megismerése a lehetséges közép-európai konfliktushelyzetek kezelésének egyik kulcsa. A másság megismerése is a gyógyulás része. Mindennek a megtapasztalása nyílt vitákat gerjeszthet, amikre égető szükségünk van. Már Thomas Mann is megmondta: “A beszéd maga a civilizáció. A szó, még az ellentmondó is, összekapcsolja az embereket. A szótlanság elszigetel.” Tehát amiről nem merünk beszélni, azt ki kell mondani. Mit tegyünk, ha nem akarunk beszélni, sőt azokat (sajátjainkat) szidalmazzuk akik megpróbálnak vitákat gerjeszteni, békésen. Megfélemlített vadkan módjára, szelíd őzikének tünve inkább nekik, sajátjainknak esünk, harmincgarasos vádakkal illetjük őket.
Sajnos, 89 éve csak latolgatunk, de nem merünk. Tökéletes helyzetek, tökéletes megoldások nem léteznek.

Amit összenyomnak,
kiszélesedik,
amit gyengítenek,
megerősödik,
amit megölnének,
nem marad meddő,
aki lopna,
az lesz a vesztő.
De épp ezt nem értik.
A gyenge legyőzi az erőseket, a lágy a keményet.
A hal megfúl, ha elhagyja a mélyet.
Az állam éles fegyvereit
ne villogtassák a népnek.(Lao Ce)

"Autonómia, reális cél annak aki hisz benne,
utópia annak aki nem, középső út nem létezik,
aki mégis ezt az utat járja, az vak és tehetetlen." (BJ)

"Vegyük végre tudomásul magyarnak lenni nem szégyen, de nem is dicsőség, hanem feladat." (BJ)

"Az emberi szabad akarat és
a sose szűnő jelen ismerete nélkül,
nincs tényleges szabadság.
Nem előrelátásra, hanem rálátásra van szükségünk,
a jelen igazságára törekedve,
mert az isteni igazság létezik
és megkapható, mint a szabad akarat terméke,
szabadságnak hívják.
Nem lehet szabad az, aki nem akar az lenni.
Szabadnak lenni pedig annyit jelent, hogy
újból otthonra, hazára akarunk lelni.
Honföldön, a szülőföldön akarunk élni, s halni,
az ezeréves hazánkban,
reverencia és a toportyánlelkű
politikusaink nélkül.
Vereckei-hágón innen,
Latorca völgyén túl,
egészen Dévény váráig."(BJ)

Bósza János


Petőfi mondta: „Én magammal akarok békében élni, nem az emberekkel.” Nem azért kezdtem el autonómiázni, hogy szeressenek az emberek, hanem azért, mert az ütlegelés, az asszimiláció és a szolgaság ellen csakis az önrendelkezésünk segít, ha a saját ügyeinket mi magunk fogjuk intézni.

Nemzetstratégiai lehetőségeink az 1989 előtti állapotokra süllyedtek vissza, mert a 89-es un. rendszerváltók elárulták a felvidéki magyarság létérdekeit, ami a megmaradásunkról szólnának. Megélhetési politikusok ideje lejárt, és inkább a civil szféra fogja átvenni a magyarság általános és alapvető kisebbségi létkérdéseinek a megoldását, annak felvállalását, hogy megmaradhassunk ezerszáz éves hazánkban.

""Amikor a „gazdasági-politikai elitnek” nevezett bagázs bármely tagja tesz vagy mond valamit, általában nem az igazság, netán a kereszténység vagy éppen a magyarság érdekei vezérlik tetteit vagy szavait, hanem csak és kizárólag az önérdek. Ez nemcsak a csonkahoni politikusokra érvényes, hanem a Markó- és Bugár-félékre is. Azért nem harcolnak Felvidéken az autonómiáért a "hivatásos" politikusok, mert az önérdek nem ezt kívánja. A közérdek viszont az autonómia kiharcolása lenne. Minden népnek joga van az önrendelkezésre, ez egy ENSZ alaptétel. Miért nem indulnak ki ebből? Mert ugye az önérdek nem ezt diktálja, esetleg a húsos fazék távolabb kerülne. "" (ND)

„A szlovákiai magyarok között a többségi lakosság előtti meghunyászkodás jelei láthatóak. Számos magyar idegenkedik azon radikális csoportoktól, amelyek hajlandóak a barikádra menni, és nagyobb nyelvi jogokat követelni. A meghunyászkodó csoportok azt hiszik, hogy nincs értelme veszekedni egy olyan helyzetben, amikor a legtöbben amúgy is tudnak szlovákul. Úgy vélik, hogy a társadalmi béke sokkal fontosabb annál, minthogy minden helyzetben érvényesüljenek az emberi jogok. Finnországban olyannyira ismertek az ilyen fajta csoportok, hogy még köznapi nevük is van. Kushadóknak hívják őket. A radikálisabb csoportok szerint a magyarok nem tudnak kimenekülni a megaláztatásból, ha a központi, magyar intézmények – beleértve a magyar nyelvű napilapot, az Új Szót – a megalkuvó csoportok kezében vannak."
A lap véleménye: „Ez tényleg így van. Másrészt a szlovákiai magyarok túlzottan militáns magatartással sem érnek célt. A magyaroknak szükségük van segítségünkre, és nekünk az övékre. A kisebbségeknek világszerte segíteniük kell egymásnak". (forrás: www.vasabladet.fi)

A jog az erőben rejlik. Szabadság-csak egy eszme. Liberalizmus. Arany. Hit. Önkormányzat. A tőke kényuralma. A belső ellenség. A tömegek. Anarchia. Politika kontra erkölcs. Az erősebb joga. A cél szentesíti az eszközt. A vak tömeg. Politikai ábécé. Pártviszály. A zsarnoki uralom legmegfelelőbb formája. Alkohol. Klasszicizmus. Korrupció.

Mindez benne lesz a könyvben

No, tessenek már felébredni !
tessenek már felébredni !
már felébredni


A könyv mottója:

I.Berlin:
"Azt kívánom, hogy az én életem és az én döntéseim tőlem magamtól függjenek, ne pedig a külső erőtől, bármi is legyen az. A magam eszköze kívánok lenni, nem mások akaratmegnyilvánlásainak instrumentuma. Alany kívánok lenni, nem tárgy; indokok, tudatos célkitűzések vezessenek, melyek sajátjaim, nem pedig okok, amelyek kívülről hatnak rám..."


Gyakran gondolkoztam azon, ha egyszer írásra adom a fejemet, hogy megírjam a Commora Aula történetét a kezdeteket, az autonómia-törekvéseinket, mivel is kezdjem, melyek azok a leginkább ideillő gondolatok, hogy senkisem vádolhasson meg, a könyv elolvasása után öndicsőítéssel és netán-tán hazugsággal, vagy esetleg mindazokkal a lesajnálkozós sértegetésekkel, amit Barak Laci nagyon találóan fogalmazott, amikor ezeket írta rólam: “Bósza, aki bizony hiteltelen. De nem azért ám, mert becstelen lenne, meg van sapkája vagy nincsen sapkája stb! Hanem azért, mert igen-igen finoman szólva, egy már-már fájdalmasan tudatlan ember ő...” (1) A stb-hez még hozzá tenném, hogy szönöszös, sziszes, kgb-s és isten tudja még milyen ügynök, mi mindennel vádoltak. Na, de majd erről talán később.

"Először megtűrnek téged, később nevetnek rajtad, később harcolnak ellened, majd győzöl." (Gandhi)

Amikor rálőttek a lengyel pápára, anyanyelvén imádkozott. Ha az anyanyelv mindenekfeletti használati jogát egy nemzetrésztől, annak tagjaitól megvonják, az ország adófizető polgárától, az embertől, akkor a családi gyökereitől és nemzeti múltjától szakítják el.

A szlovák soviniszták célja pontosan ez, ami szerintük a legrövidebb út a felvidéki magyarság teljes asszimilációja felé. A magyar politikusaink elárultak minket, mi pedig a nép, minden megaláztatást a végtelenségig eltűrve hallgatunk, elfelejtkezve arról, hogy Szlovákia számunkra csak annyiban létezhet, amennyiben benne elismerést nyerünk.


Wass Albert találóan, így ír a magyarokról: "Háromféle magyar van, egy részük kiszolgálja a hatalmon lévőket az odalökött koncért cserébe, s befogadják cselédnek, akkor veszettebb lesz a veszett kutyánál, marósabb a vad farkasnál, kegyetlenebb az ellenségnél, kommunistább a kommunistánál, csakhogy bebizonyítsa a maga hűségét, és nagyobb koncot kapjon érte.. Másik fajta magyar, két lábra állva verekszik, védi azt, amiről úgy érzi, hogy az övé. A maga jussát az élethez. A maga jussát a szabadsághoz. A maga jussát ehhez a földhöz, melyen született, s mely a hazája. Verekszik másokért is, mindenkiért. A mások jussáért, a mások szabadságáért. A még csak meg sem születettekért is verekszik. Mindenkiért és mindenki helyett.
A harmadik csoport, a nép, se nem hős, se nem áruló. Senki és semmi. Tömeg. Nyáj. Nem tesz se jót, se rosszat. Semmit se tesz. Csak meghúzódik és vár. És mint a fű a rátaposó láb alatt, meghajlik, meggörbed tűr, mindent eltűr, s amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik megint. De sohasem egészen. Egy kissé mindég meghajolva marad, készen arra, hogy újra lelapuljon egy másik láb alatt. Ez a nagy tömeg. Ez a nép."

Igen, a Commora Aula verekszik másokért is.

Nekünk itt Felvidéken elegünk van az MKP megalkuvó politizásából,

elegünk van a szlovák soviniszták provokálásaiból,

elegünk van a 89 éve tartó asszimilációból,

elegünk van jogaink semmibevételével,

elegünk van autonómiajogaink revizionista köntösbe való öltöztetésétől,

elegünk van a Duna másikfelére való küldözgetéseikből,

elegünk van a szlovákság jobbik felének a hallgatásából,

elegünk van a felvidéki magyar inteligencia csűrüs-csavaros intelmeiből,

elegünk van a fariezusi demokráciából, s a ránk kényszerített csendjéből, hogy minden jó, ahogy van,

úgy egészbe véve elegünk a hazudozásból, eljött az igazmondás ideje, ahogyan Konrad Lorenz is mondta az emberiség hetedik halálos bűne:
Tömeg-tudatformálás , dogmatizmus, nézet-uniformizálás, manipulálás a reklám által, ebből is elegünk van.


"Fájdalmasan tudatában vagyok tökéletlenségeimnek, s ebben a megismerésben rejlik minden erőm ..." (Gandhi)

Tökéletes emberek és tökéletes megoldások nem léteznek, de van akarat, hit és bátorság. Akinek a tökéletlenségét ezek a megismerések vezérlik, az csak sikeres lehet egy jogos ügyben. Ilyen ügy a felvidéki magyarság megmaradásának az ügye.



Ebben a dokumentumgyűjteményben nem a sexről, nem a pedofil papokról, mégcsak a holocaust-ról sem lesz szó, tehát nem bestseller szagú kiadvány lesz, hanem az árulókról, valamint azokról akik verekszenek értünk és a népről, egyszerűen a felvidéki magyarság megmaradásáról, az azonos alkotmányos jogokról és arról lesz szó benne, miért nem kérjük és akarjuk a jussunkat, miért nem küzdünk a megmaradásunkért az ezerszáz éves hazánkban. Autochton nép vagyunk, tehát jogunk van az alkotmányos azonos jogokra, asszimilációmentes életre, megmaradásra a szülőföldünkön. Megpróbálom mindazt leírni részletes elemzések segítségével, ami 2006 és 2009 között történt. Ki mit csinált és hogyan az ezt megelőző időszakban, azt nem tudom teljes bizonysággal megállapítani, de annyit azért megemlítenék, hogy ami a tényleges megmaradásunkról szólt, hát lényegében nem történt semmisem. Politikusaink tettek-vettek, de nem csináltak semmi olyasvalamit, ami megállította volna a durva és ellenünk irányuló asszimilációt, így tovább szorványosodtunk. Pedig van megoldás, békés autonómia küzdelemnek hívják és maga a megoldás pedig a KÖZÖS TERÜLET AUTONÓMIA AZONOS JOGGAL.

"Különbség a között, amit megteszünk és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot." (Gandhi)

Minden történetnek van kezdete, így a Commora Aula autonómista honlapnak is, autonómia törekvéseinknek. Sokan kérdezték már, mikor és miért is kezdtem el beszélni az autonómiáról? Miért volt szükség a Commora Aula honlapra, mi volt a célom vele?

Ez a történet az autonómiáról, az önrendelkezésről és az azonos jogokról szól. Ezeknek a fogalmaknak a letisztázásáról, sokunk számára ismeretlen lehetőségekről, megmaradásunkról a szülőföldön és egy szebb jövőről szeretnék írni.
Egy áprilisi napon 2006-ban kezdődött minden, a számítógépem előtt üldögélve azon tanakodtam, nem lenne rossz egy saját honlapot szerkeszteni. Hát igen, az akarat szép szó, csak hogyan mindezt megvalósítani. Mivelhogy nem vagyok informatikus, az ismeretségi körömhöz sem tartozott egyetlen egy honlapszerkesztő, pénzem egy önmagamra szabott honlap elkészítésére nem volt, maradt utolsó lehetőségként az internet. Így akadtam rá egy magyarországi vállalkozás honlapjára, ahol viszonylag olcsó pénzen kész honlapot tudtam vásárolni. Csupán néhány alapfogalmat, a szerkesztői programmal kellett megismerkednem, majd ingyen egy héten át próbálkozhattam a honlapom szerkesztésével. Mint első osztályosnak az ABC-el, én is úgy ismerkedtem a szerkesztői program lehetőségeivel. Képek és szövegek szerkesztésével, a linkeléssel és mindennel, ami egy működőképes honlap elkészítésével kapcsolatos volt. Legnagyobb problémát az okozta, mi legyen a téma? Minden honlap valamilyen célt szolgál. Valaki vállalkozásának a propagálására használja, valaki szórakozásképpen gyűjt különböző féle írásokat, adatokat. Nekem is ez okozott legnagyobb fejtörést, vajon milyen irányban mozduljak el, mi legyen a honlapom fő mozgatórugója, az a téma, ami engemet és az esetleges honlaplátogatóimat is érdekelni fogja. A politika, a világban zajló események mindig is érdekeltek, igyekeztem figyelemmel kisérni kis- és nagyvilágunk történéseit, így az internet egyik keresőprogramjába beütöttem több olyan politikai inditású fogalmat, köztük az “autonómia” szót is. Ez a szó, legalább is számomra úgy tünik sorsdöntő változást indított el életem további részében, akkor még nem tudtam, valószínűleg több igazi kihívással fogok találkozni. Egy blogíró szavaival éljek, aki a sport nyelvére lefordítva két évvel később ezeket írta rólam: “Kötöttfogású autonómiaharcot indítottam, úszás za Dunaj a naspäť (úszás a Dunántúlra, majd vissza), hogy később szeparatistaként, mint Felvidék Charlie Chaplinje úgy nyomuljak elő, mint a hurrikán. Ne legyen irántam közömbös senki és ő Bósza plagátokat tűzne ki a falára, hisz ez az ember küzdésből jeles. Mégha pincsikutya is és későn érő tipus, de mégis nagy tehetség, aki meglepetést okozhat,” (Szlovakia Politic Gémz)(2). Nem szenvedek nagyzási hóbortban, de mégis jóleső érzés fogott el, hogy az addigi két éves munkám talán az igazságra éhes emberek lelkében valahol ottmarad. Talán ennek a fiatalembernek az őszinte megnyilvánulása adta a utolsó lökést ahhoz, hogy “fájadalmassan tudatlan ember” létemre mégis megírjam a történetemet, de legalább is megpróbálom.

Elképzeléseim szerint inkább dokumentum könyvnek szánom, ahol minden írás eredeti, a maga nyers formájában és igazmondós stílusban kerüljön az olvasó asztalára, amikor és ahogyan megfogalmaztam, átéltem, annak az állapotnak a fontosságát, ami körül vett, ami fontos volt számomra, hogy mindezt leírjam, reagáljak a történésekre. Sikerekről és kudarcokról kendőzetlenül, eredeti nevekkel (Duray, Csáky, Tőkés stb.) és utólag néha bizonyíthatatlan valóságos történetekkel kiegészítve. Autonómia-törekvéseimet, pedig úgy szeretném bemutatni, ahogyan azt őszintén megéltem, mint megmaradásunk egyedüli zálogát, magyarként Felvidéken, a déli számunkra megmaradt részein, Honföldön kishazánkban.

Sokan kérdezik ki vagyok és mit is akarok?

Patrióta, aki jogot véd, a jogegyenlőségnek, az állampolgárok egyenjogúságának, a népek önrendelkezési jogának és a polgári elvű erkölcsös érdekpolitizálásnak a híve.
A jogot a jogegyenlőséget, a közeget az autonómiát és az életteret a szlovák-magyar megbékélést akarom. Az autonómia békés kikövetelése és a szlovák-magyar megbékélésnek kéz a kézben kell történnie. Nincs autonómia megbékélés nélkül, de megbékélés sincs, ha nem lesz közös autonómiánk Honföldön (Dél-Fölvidéken), vagy közös államunk Honföld Köztársaság, ahol minden polgár azonos jogokkal, diszkriminációmentesen fog élni, nemzeti és etnikai hovatartozástól függetlenül. Ahol minden polgárnak az jut előbb eszébe, hogy ő honföldi és csak másodsorban ilyen, vagy olyan nép fia, lánya.
Szolga vagyok, csak szolgálni akarok.

"Szabadságot szenvedés nélkül nem lehet kivívni." (Gandhi)


Egy kedves olvasó így vélekedett a Commora Aula honlap tartalmáról: "Áldás, békesség minden Kedves Olvasónak!

Nagyon örvendetes, hogy még vannak talpon legények s leányok, kik holmi cocus s mounika helyett az értéket választják. Csak gratulálni tudok nekik. Felismerték, hogy a csillogás nem minden, vannak annál lélekgyönyörködtetőbb dolgok is a világon.
Külön meglepődve látom, hogy olyan dolgok is olvashatók, mint Gyimóthy Gábor verse csodás nyelvünkről, vagy mint pl. a nyirkai jóslat, ami bizony igazán nem mondható rendszerdicsőitőnek. Az ilyen verset bizony a Himnusz, a Szózat és a Nemzeti Dal után kellen minden magyarnak álmából felébresztve is kívülről tudnia. Büszke magyar! Az vagyok bizony! Büszkén büszke büszkeségemre! Magyarságomra! Nem is értem, hogy pl. az iskola beiratkozási programnak miért nem ez a gerince? Talán ezekben az MKP Hírvivő-ben, Új Szó-ban, Vasárnap-ban és sorolhatnám, miért nem ilyen érzelmű mondatok, versek, szövegek, történetek jelennek meg? Mert rendszerellenes. És bizony a Pártunk és Kormányunk által támogatott hírcsatornákban naná, hogy nem fog önmaga ellen beszélni, lázítani. Pedig mennyi önbizalmat lehet sugározni ilyen apróságokkal az emberek felé. És egy ilyen kérdésben, mint amilyen számunkra az élet ill. a túlélés, nagy szükségünk van biztató, támogató szavakra. Különösen igaz ez a "döntésképtelenekre". Akiknél tényeg csak egy hajszál dönti el, hogy pl. szlovák, vagy igenis magyar lesz a gyermek értő nyelve.
Úgyhogy ezúton bíztatok, bátorítok és jó munkát kívánok mindenkinek az efféle / ilyen jellegű versek, szövegek, történetek felkutatására, közzétételére. Hogy büszkék lehessünk.
Szebb jövőt!"

Igen szebb jövőt és a felvidéki magyar nemzetrész szülőföldön való megmaradását kívánom.

Amíg Európa saruban , csizmában, bocskorban járt addig mi behoztuk a háromnegyedes sarkos cipőt. Sőt meghonosítottuk a nagrágot és az alsó fehérneműt. Míg a franciák a szagokat elfedő parfümöt és parókát használtak, addig mi egyszerű mosakodással és tiszta fehérneművel mindezt megoldottuk. A gubancot is mi oldottuk meg a gombbal, akkor egy ilyen nemzet, nemzetrész mitől félhet, ki akadályozhatja meg a jogainak az érvényesítését? Vegyük végre tudomásul magyarnak lenni nem szégyen, de nem is dicsőség, hanem feladat.

Arany János: Az orthológusokra
"Kisütik, hogy a magyar nyelv
Nincs, nem is lesz, nem is volt
Ami új van benne az mind rossz
Ami régi az meg tót."

Ez lenne az igazság? Nem, ez egy hazugság !!!

Az igazság talán ez lehet, lehetne:

HANS KUITERT holland újságíró véleménye a magyarokról 2001. július 31-én jelent meg a "De Telegraaf"-ban:
"A nacionalizmus gyakran ellenérzést vált ki a világban: másokkal szembeni felsőbbrendűség érzését sejteti s olyan kellemetlen nevek kapcsolódnak hozzá, mint Hitleré, Milosevicsé és - néhány palesztin számára - Sharoné. A magyar nacionalizmus azonban más természetű, veszélytelen jelenség. A magyar nacionalizmus ugyanis a Marsról jön.

A Marsról, a nap negyedik bolygójáról, ahová a NASA áprilisban kutató szondát indított, noha kutatás végett elég lett volna egy Concordot küldeni Budapestre. Hisz Magyarország a Földre szállt Mars s a magyarok olyanok, mintha földöntúli elmék lennének: virtuózok a számítástechnikában, briliáns tudósok, akik nobeldíjakat nyernek, kiváló matematikusok. Egyszóval ha igaz a mese - az emberiség krémje.

ISAAC ASIMOV egy óvatlan pillanatban ezt mondta róluk: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok." Voltak, akik még ennél is messzebbre mentek, s azt állították, hogy a földöntúliak már valóban köztünk élnek, csak magyaroknak mondják magukat...
Csak így történhetett meg, hogy ők adták az emberiségnek az internetet, a computernyelvet, a modern repülőket, az atomfegyvereket és egyéb találmányokat.

Akkor, ... most merünk, vagy nem merünk küzdeni a jussunkért.!?

A könyv üzenete:
"A megbocsájtás az erősek erénye, a gyengék sohasem bocsájtanak meg." (Gandhi)

Igen, mi megbocsájtunk az ellenünk vétkező embereknek, mégha magyarok is vagyunk.

kisbetűs bósza jános, Öregkomárom


Tartalom:
I. Autonómia
1. Mi az autonómia
2. Hogyan kell kikövetelni az autonómiát
II. Szlovákia nemzetállam és az alkotmánya
1. Szlovákos történelme
2. Trianon és a Benes-dekrétumok
III. Mi történt Fölvidéken 2006 és 2009 között
1. MKP és az autonómia
2. DFÖT és Nomos Regionalizmus PT-ék kálváriája
3. Kik beszélnek az autonómiáról, de valójában nem akarják
4. Ügynökök
IV. Mi a megoldás.

I. Autonómia

1. Mi az autonómia


Az autonómia nem késztermék, amit csakúgy megvehetünk, hanem egy magmaradási juss, amit kikövetelhetünk, vagy örökké elvész. Aki nem szeretné, hogy elvesszen, igyekszik a megvalósíthatóságának a mesgyéjén mindent azért megtenni, hogy lehessen saját hazánk, területi autonómiánk. Autonómiatörekvés az öntudatra ébredésen keresztül az önkormányzás irányában tart.

Igenis kell az autonómia a felvidéki magyarságnak, hogy soha ne kelljen félnie senkinek nyilvánosan használnia az anyanyelvét, gyermekeink és unokáink rettegés nélkül vállalhassák magyarságukat, a munkahelyen ne kelljen kétszer annyit bizonyítani az embernek, ha feljebb akar jutni a létrán és a szülöföldünk végre a hazánk is lehessen.

1. Bevezető kezdetek:

Kassai Napló, 1925. július 17.
Idézet:
A kisebbségi letargia mindeneket agyonnyom. A politikus, a tudós, az író, a művész, a gazdasági és kereskedelmi életpályák embere, az osztályok, a földmíves, a nép minden egyede szenved ebben a belső letargiában. Minden kezdeményezés emiatt a belső ok miatt bukik meg. Emiatt nincs áldozatkészség és veszíti el önbizalmát mindenki, Már eleve fáradt kézzel nyúl munkájához, mert a horizontot elzárja e szó: Kisebbség. Kisebbség, vagyis: úgyis hiába minden, úgysincs eredmény, nem látom jövőmet, nem érzek nagy célokat, az ambíciók meghalnak. Az író nem ír, mert arra gondol, hogy milyen kicsi e nyelv területe, hogy éhenhal mellette, mert érzi, hogy népe fekete palástban gyászolja önmagát és böjtöl, de nem olvas. Nincs egy fórum, amely a magyar írás nagy emberi misszióját felkarolná, öntudatképző fenséges erejét felhasználná. Ilyenekre gondol és a fáradt tollat leteszi: „Kisebbség vagyok”.


Idézet Éva Mária Barki-tól:

Kisebbségek a bevándorlók, a menekültek, a vendégmunkások, a vallási, a szexuális kisebbségek, ezeknek más jogok járnak, mint a nemzeti népcsoportoknak. A kisebbségek olyan közösségek, amelyekre nem a territoriális komponens jellemző, ezeknek csak diszkrimináció-tilalom jár.

Ezzel ellentétben léteznek nemzeti közösségek, amelyek egy területhez tartoznak, ahol legalább három nemzedék óta élnek, s így őshonos nemzetiségek. Ezeket a közösségeket a nemzeti jogban népcsoportnak nevezik. Népcsoport azért, mert a nép fogalma a nemzetközi jogban külön jogokkal jár. Más jogok járnak például egy kínai kisebbségnek Budapesten vagy török kisebbségnek Bécsben, és más jogok egy autochton népcsoportnak. Egy kivétel van: a roma, szinti, tehát a cigányok, akiknek nincs territoriális kötődésük, mégis, nekik is járnak a népcsoporti jogok.

Azt mondhatják: de hát ha mindenhol a "kisebbség" megnevezést lehet olvasni a nyugati médiában is, a politikusok is ezt a fogalmat használják, akkor bizonyára ez a helyes. Ez sajnos nem így van, és sok mindent nem helyesen használnak Nyugaton, főleg ezen a szakterületen nem. Nyugaton hadilábon állnak ezzel a kérdéskörrel. Nyugat-Európában és az angol, valamint amerikai területen a mai napig nem ismerik el a kollektív jogokat. Sem az Európai Unió, sem a strassbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság nem ismeri el a kollektív jogokat. Csak az Európai Tanácsban született egy erre vonatkozó ajánlás, majd később a Gross-ajánlás, de ezek nem jogi normák, nem törvények. A nyugati államok: Franciaország, Nagy Britannia, Spanyolország, Görögország, és főleg az Egyesült Államok félnek a kollektív jogoktól. Félnek ettől, mint egy fertőző vírustól, mert azt hiszik, szét fogja bomlasztani országaikat. Franciaországban nem ismerik el más kisebbség létét, Görögországban sem, Spanyolországban a "baszk szeparatizmustól" félnek, ugyanez a helyzet Nagy Britanniában. Ezek az államok eddig akadályozták, hogy az Emberi Jogi Bírósághoz kollektív jogok ügyében lehessen fordulni, valamint hogy az EU alkotmányába bekerüljenek a kollektív jogok, a nemzetiségi jogok.

Más viszont a helyzet Nyugat-Európában és más Közép-Európában. Nyugat-Európában a nemzetállami eszme uralkodik, de Közép-Európában ez nem megy, és soha nem is volt ilyen: sem a Német-Római Birodalomban, sem a Magyar Királyságban. Itt hosszú időn keresztül egymás mellett éltek a nemzetiségek, és minden nemzet a Szent Korona tagja volt a Magyar Királyságban, nemcsak a magyarok. A magyar nemzetiségi törvény 1868-ban több jogot adott, mint a mostani európai nyelvegyezmény. A kollektív jogok gyakorlása, az önrendelkezési jog és a regionalizmus gyökerei Magyarországon találhatók. Az 1224-ben kibocsátott Andreanum (két évvel az Aranybulla után) tartalmazta Európa - és talán a világ - első autonómia-eszméjét. Magyarország az önrendelkezési jog bölcsőjeként világhírű. Éppen ezért érthetetlen, hogy ez az eszme teljes mértékben eltűnt Magyarországon. Sem a jogtudományban, sem a politikában nem foglalkoznak az önrendelkezési joggal. Magyarországnak kezdeményeznie kellett volna egy nemzetközi egyezmény létrehozását, hogy ne csak papíron létezzen ez a jog, hanem legyen végrehajtási mechanizmus is, mely a mai napig hiányzik. Az önrendelkezési jog az egyetlen, melynek a megvalósítása csak papíron létezik, megvalósításáért harcolni kell, különben üres, holt jog marad.

Mit jelent ez a magyarság esetében? A magyarság helyzete különbözik a más nemzeti népcsoportoktól. A kárpát-medencei magyarság történelme során soha nem állt szemben többségi nemzettel, sohasem volt kisebbségi helyzetben, mint például a németek, horvátok vagy más nemzetiségi népcsoportok a Magyar Királyságban. A magyarság tehát nem kisebbség, de népcsoport sem, hanem NÉP. Magyar nép. És csak egy magyar nép van a Kárpát-medencében. Trianon határokat rajzolt ceruzával, de ceruzával nem lehet szétválasztani egy népet. A nép marad, akkor is, ha idegen kormány alá kerül. A kormányok jönnek és mennek, a nép marad. (forrás: http://www.hunsor.se/kitekinto/azautonomiakomp060910.htm)

Így a Felvidéki Magyar Nép sem kisebbség, hanem nemzetrész, a magyar nemzet része.


folytatás a könyvben