Bósza: Segítsünk önmagunkon
2013.11.25.
Választási jelszavam: A holnap nem lehet a tegnap folytatása.
Mikor beneveztem az elnökválasztási küzdelembe, nem azért tettem, hogy bárki is magamutogatónak tekintsen. Egyszerűen csak segíteni akartam a felvidéki magyarság megmaradási küzdelmében, ahogyan azt már lassan nyolc éve teszem. Úgy éreztem, ha nem, mint pártkatona teszem, nem tartozva egyetlen gazdasági és politikai lobbihoz sem, akkor végre a felvidéki magyarságot sikerülhet egyesíteni a közös cél érdekében, amit megmaradásnak neveznek. Úgy éreztem legalább pár hónapra félre tudják tenni a politikusaink a rossz beidegződéseiket és képesek lesznek, egységesen bebizonyítani a szlovák többségnek, hogy a felvidéki magyarság, ha a saját jövője, megmaradása a tét akkor képesek egyesült erővel, küzdeni, tenni valamit a saját megmaradásunkért.
Amikor beneveztem ebbe a küzdelembe valaki azt írta: Én is rá szavazok.Egy EMBER aki mindig az itteni magyarságért tett,irt,harcolt. Az eddigi jelöltek,csak ígérik a magyarok támogatását, aztán úgy lesz, mint a múltban...Reméljük, Bósza jó belátásra téríti a két magyar pártot,és rászedi őket,hogy működjenek együtt a választóikkal is...Jobban képviselné a Szlovákiát,és népét,mint a mostani UJO !
Bevallom betyárbecsülettel jól esett olvasni ennek a hozzászólónak a véleményét, mert képes volt kiragadni a lényeget, hogy miért is neveztem be ebbe a küzdelembe.
Újból kiragadnék egy rövid idézetet, a lényeget:
Reméljük, Bósza jó belátásra téríti a két magyar pártot,és rászedi őket,hogy működjenek együtt a választóikkal is.
Igen szeretném őket jobb belátásra bírni, mert ha mi mindannyian nem egy irányba fogjuk tologatni a megmaradási szekerünket és főleg el az asszimilációs szakadéktól, akkor függetlenül attól ki jó, jobb magyar mi mindannyian vesztesek leszünk. Civil és független jelöltként indulok, de azt is tudom nem lehet a pártjainkat, sem a civil szférát megkerülni, nem is akarom, ezért nyújtom ki a jobbomat, ezért kell minden felvidéki magyarnak együttműködnie, mert számunkra más út nem létezik.
A választási jelszavam lényege is ezt tükrözi vissza, az igazi célomat, hogy a holnap nem lehet a tegnap folytatása. a múltat, meg kell hagyni a történészeknek, nekünk a közös jövőnket kell építenünk. Az utódaink ezért lesznek hálásakat, csak ezt fogják megköszönni, csakis ezért érdemelhetjük ki a tiszteletüket.
Az idő sohasem lesz pontosan megfelelő, ahhoz, hogy valami hasznosat tegyünk. Induljunk onnan, ahol éppen állunk (én újból elindultam), használjuk azokat az eszközöket, amelyek a rendelkezésünkre állnak.
Gondolom sokam felteszik azt a kérdést miért éppen én. természetesen erre lehet sokféleképpen reagálni, válaszolni. Én már beneveztem és tudom mit is akarok. Indulhatna egy Híd-Mostos jelölt, vagy egy MKP-s, esetleg egy civil szervezet tagja, akár egy ismeretlen személy is. DE!!! Kérdezem van erre most időnk, hogy megint egy fontos döntés meghozatala előtt elkezdjünk azon vitatkozni, ki kinek az embere, jelöltje a jobb. Majd a végén nincs egyezség és a megmaradási vonatunk pedig elzakatol. Bizony nincs, most gyorsan kell, lépni azonnal. Ezért arra kérem az MKP, a Híd-Most döntéshozóit, a civil szférát, hogy támogassák a jelöltségemet, egy kis időre engedjék át a kiépített struktúráikat, hogy azok gyorsan segíthessenek összeszedni a jelöltséghez szükséges 20-25 ezer (minimálisan 15 ezer kell a törvény szerint) aláírást, mert bizonyára Paška hivatala pár ezret majd megpróbál érvényteleníteni, ezért fontos, hogy jóval több legyen. Márcsak 2-3 hónap van az aláírások összeszedéséhez, egyedül és azok segítségével, akik már gyűjtik ezt a mennyiséget lehetetlen lesz összeszedni. Az email címemre mindenki elküldheti a felajánlásaikat, hol és hogyan segítik a gyűjtést. természetesen én is a magam lehetőségei mezsgyéjén kiveszem a részemet, ha kell Pozsonytól Királyhelmecig lakossági fórumok keretein belül, hogy elmagyarázzam a felvidéki magyarságnak és minden polgárnak nemzetiségi hovatartozás nélkül miért fontos az együttélés és miért épp ezt tartom a legfontosabb követelménynek, amiért egy köztársasági elnökjelöltnek, s ha megválasztják elnöknek kötelessége fellépnie az alkotmány szellemében, ahol is az első legfontosabb pontok között az olvasható, minden polgár jogban és méltóságban egyforma, az elsődleges hatalom a polgáré. Ezért egy köztársasági elnöknek elsődlegesen a polgárok alkotmányos jogaiért kell fellépnie.
Nem vagyok egyetlen egy párt tagja, soha nem is voltam, tehát a múltam a jelenem a civil szférához leginkább köthető, nincsenek ellenségeim sem a magyar közegben, sem a szlovákban. Sőt meggyőződésem, hogy olyan szlovákokat is meg tudnák szólítani, akiket sem az MKP, sem a Híd-Most a pillanatnyi helyzetben képtelen lenne. Látva a történéseket a besztercebányai megyében, az embereknek igazi civilekre és konkrét elképzelésekkel bíró egyénekre van szükségük. A nézeteimmel sohasem voltam szlovák, sem magyarellenes, sőt többször is felléptem a szlovák-magyar megbékélés érdekében, s mindezt tettem nyíltam és őszintén.
Tisztelt felvidéki magyar és szlovák barátaim, polgárok, civilek és politikusaink. A történelem folyamán mindig voltak nyugodalmas és mozgalmas időszakok. Ma megint egy olyan időszak előtt állunk, amikor mindenkinek el kell gondolkoznia, hogy részeseivé válik egy jobb, szebb és értékállóbb világ kialakításában, ahol a polgár lehet végre az, akinek az érdekei fognak érvényesülni, vagy marad ez a zavaros, néha hazugságokkal teli világunk, zavaros értékrendünk, vagy megpróbálunk végre közösen, nem egymással szembe menve, hanem egymás mellett egy irányba tologatni a megmaradási szekerünket, haladni a jussunk felé, ami az ezeréves területeinket való megmaradásunkat eredményezheti. Ha ma és azonnal nem egyesülünk, akkor holnap már késő lesz azon rimánkodnunk, hogy megint elszalasztottunk egy lehetőséget a bizonyításra.
Ma az egész felvidéki magyarságot arra kérem, ne azt nézzék ki mondja, hanem azt mit is mond. Azt mondom ma és azonnal egyesülni el egy közös célért, amit megmaradási küzdelemnek hívnak. ennek első lépcsőfoka lehet ez az elnökválasztási küzdelem, ahol bebizonyíthatjuk a többségi népnek és a világnak is, hogy érdemesek vagyunk a megmaradásra és képesek vagyunk egységesen fellépni.
A kampányolásnak is sok válfaja van. Lehet az utcán, lakossági fórumokon mondani mit és hogyan akarunk. Lehet a meggyőzés eszköztárát bevetve gyűjteni a támogatói aláírásokat. lehet sok minden mást csinálni, hogy szépnek, okosnak és a legjobbnak mutatkozzunk.
DE!!!
Ez lenne a helyes, erkölcsös megoldás. Szerintem nem, az embereknek ebből már elegük van. Egy igaz ügyért, csakis az igaz szó segítségével lehet küzdeni.
Úgy döntöttem én nem fogok kampányolni, nem fogom akarni meggyőzni az embereket, mert úgy érzem a megmaradási témáinkban az elmúlt nyolc év alatt mindent elmondtam, megtettem, amit egy ember megtehetett.
Azzal, hogy beneveztem megtettem a maximumot, amit egy ember megtehet egy jogos ügy érdekében. Most a fél milliónyi magyarságon múlik meg-e akar maradni, ki-e akar békülni a többségi néppel, akarja-e a megmaradásunkhoz szükséges jogegyenlőséget és szeretné-e a saját ügyeit maga intézni?
Egy megmaradási küzdelemnek van rengeteg alternatívája, de megbújva, semmit nem téve saját magáért, másoktól várni, hogy helyettünk cselekedjen, ezt az egyet nem lehet megtenni, ez sohasem vezetett sikerre. Csak az a nemzet maradhat meg, amelynek tagjai képesek a talpukra állni tenni is valamit a saját megmaradásukért.
Azzal, hogy beneveztem ebbe a küzdelembe, azzal én a magamét úgy érzem megtettem, még maradt fél milliónyi sorstársam, akiknek szintén ki kell venniük a részüket ebből a jogos küzdelemből.
Ha sikerül odaállnom a rajtvonalra, akkor újból mindent megteszek, hogy a többségi népet meggyőzzem arról, hogy mi itt békességben akarunk élni velük, jogban és méltóságban. Ez a minimum, amit kérünk, amiből nem engedünk. Nélkületek nem fog menni, ha nem sikerül odaállnom a rajtvonalra, akkor minden marad a régiben, maradnak a mellébeszélések, az értelmetlen status quo az elbeszélés egymás mellett, maradnak a kampányígérgetések, mi pedig közben teljesen elpusztulunk, beolvadunk, asszimilálódunk, majd elpusztulunk.
Most adott egy lehetőség, hogy ezen változtassunk, tegyünk is magunkért valamit. Az az érzésem most nem pártoknak (MKP, Híd) kéne saját jelölteket indítaniuk, mert azok újból megosztanák a felvidéki magyarságot és rossz üzenet lenne a többégi nép irányában, mert azt az üzenetet hordozná lám-lám még ebben sem képesek megegyezni. Ennek a kárát mi innánk meg megint, ezért egy civil, pártoktól független jelölt sokkal többet tehetne, mint egy pártjelölt.
Igen a holnap nem lehet a tegnap folytatása. Ezért mi felvidéki magyarok függetlenül attól, hogy MKP-ok, vagy Híd-Mostosok, esetleg Csemadokosok, vagy más civil szervezet tagjai vagyunk, el gondolkoznunk azon, hogy mi értelme van az életünknek? Miért vagyunk itt? Főleg kinek mit jelent az a szó, hogy EGYÜTTÉLÉS. Együtt élni a többségi néppel lehetséges, de ehhez nekünk is egységesen kell a tudtukra adni, hogy képesek vagyunk az alkotmányos jogainkért küzdeni és a jussunkat békésen kikövetelni. Meg kell beszélnünk a közös dolgainkat és ez az elnökválasztási küzdelem erre nagyon alkalmas. A magyar kártyát el kell temetni és helyette a megbékélést és az együttélést kell a felszínre hozni.
Bósza János köztársasági elnökjelölt
|
