Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Emberi szabad akarat


Abbahagytam az autonómiázást, teljesen visszavonulok - 2013. május 11.

Már sokszor mondtam, hogy abbahagyom, de mindig rábeszéltek, hogy ne tegyem. Ma 2013. május 11-én megtörve lélekben és akaratban, abbahagyom. Rá kellett jönnöm ez a világ már nem az én világom, a magamfajtájának itt nincs helye.. Az én stílusom ( a mindent felülíró igazmondás) nem segít az ügyünknek inkább visszafogja, erre néhányan az ismerőseim közül tapintatosan rámutattak. El kell ismernem igazuk van. Manapság azok sikeresek, akiket bábuként hátulról mozgatnak és értelmetlen pórcselekvésekre kényszerítik őket. Egy ismerősöm így vélekedett: "Nyugodtan állítom, hogy az MKP az előd és utódpártjainak politizálása nem más mint egy egyedülálló negatív csúcsteljesítmény. Mondhatnám a képviselt közösség elárulása. Ezeket a politikusokat másutt már régen elzavarták volna. Ők még most is ott vannak és a hatalomra törnek."
Megváltozni közel a 60-hoz már nem lehet, nem is tudok, bocsánat talán nem is akarok, mert akkor saját magamat, elveimet kéne megtagadnom azokkal szembe menni. Nehéz döntés volt, de végleges, még a SzMNT következő találkozójára elmegyek (ha lesz) mindenkitől elköszönök, megköszönöm a Jóistennek, itt lehettem, megtehettem azt, amit sikerült megtenni, majd emelt fővel távozom. Természetesen az ígéretemet betartom és segítek a SzMNT létrehozásában. ha erre a szervezők felkérnek, ha nem úgyis jó, több időm marad a könyvem megírására. Köszönöm a sorsnak és az égieknek, hogy segíthettem és megtehettem azt, amit sikerült megtennem. Sajnálom, hogy távoznom kell, átadom a terepet olyannak, aki szalonképesebb nálam. Kérem már senki ne írjon, hogy meggondoljam magamat, mert ez egy nehezen megszületett, de végleges döntés. Ezt felülírni csupán egy igazi és békés autonómia küzdelem lesz képes, amire még azt hiszem nagyon sokáig kell várnom. Csak szolgálni akartam. Alászolgája kedves barátaim!


Az emberi szabad akarat és
a sose szűnő jelen ismerete nélkül,
nincs tényleges szabadság.
Nem előrelátásra, hanem rálátásra van szükségünk,
a jelen igazságára törekedve,
mert az isteni igazság létezik
és megkapható, mint a szabad akarat terméke,
szabadságnak hívják.
Nem lehet szabad az, aki nem akar az lenni.
Szabadnak lenni pedig annyit jelent, hogy
újból otthonra, hazára akarunk lelni.
Honföldön, a szülőföldön akarunk élni, s halni,
az ezeréves hazánkban,
reverencia és a toportyánlelkű
politikusaink nélkül.
Vereckei-hágón innen,
Latorca völgyén túl,
egészen Dévény váráig.(BJ)



A bitang azt jelenti, hogy valaki hitvány, gazember, jöttment, vagy jellemtelen. Ez egy elmarasztaló szó. Az MKP és Duray minimálisan a hazugságaikért, a nemakarásukért, a semmittevésért megérdemlik az elmarasztalást. A Bugár -féle csöbörből vödörbe politizálástól borsódzik az ember háta. Ki gondolná, hogy a borsó és a lúdbőr ilyen közel kerül egymáshoz a hídlásnak köszönhetően. A kifejezés ugyanis azt jelenti, hogy végigfut rajta a hideg. vagyis kis borsócskák látszanak a bőrön. Amit más szóval bugárbőrnek is nevezhetnénk, jó vastag bőrnek. Az autonómia bőjtöt a hidasoknál a ramadánnal ellentétben nem pár hetesre tervezték, hanem egész éves, egy örökös bőjtre. A rombolás, a magyar érdekek elárulásának a bőjtje. A HÍD a bugyellárisos ereklyevadászok pártja, CENK párt. Arany János Toldijában dibdáb, vagyis hitvány, haszontalan, jelentéktelen, semmirekellőknek nevezi a fajtáját. Így a hídból, nehogy hídlás legyen.

Eb ura fakó! Tehát az MKP-s és a Hídas árulók ne a felvidéki magyarságnak akarjanak parancsolni, hanem a kutyának parancsoljon a kutya, de nekünk ne. Ne ők mondják meg mi jó nekünk, mi azt már rég tudjuk, azonos jogoknak, diszkriminációmentes életnek és teljes anyanyelvhasználatnak hívják. Saját ügyeinket mi szeretnénk intézni alapon. Ők ezért nem hajlandóak küzdeni, pedig a politikai hatalmukat, a jólétet, a gazdagságot tőlünk a néptől, a polgártól kapták, a hatalom igazi birtokosától.



Bósza János: Abbahagytam


Mai nappal én befejeztem az autonómia és az azonos jogok békés kikövetelését a felvidéki magyarság számára. Az elmúlt években kb. 600 írást, javaslatokat, autonómia tervezet írtam, készítettem, amiért kaptam anyait-apait. Belefáradtam, mert amit sikerült elmondanom, csinálnom, azt mind-mind önerőből tettem, soha senkinek nem sikerült megkörnyékeznie pedig voltak elegen, az elveimet és nézeteimet nem adtam fel sohasem. DE!!! Most úgy döntöttem átadom a terepet azoknak, akik nálam jobban, kitartóbban fogják csinálni és soha semmi helyzetben 30 ezüstért nem adják el a lelküket, ahogyan én sem tettem. Ha van kitartásuk, akaratuk, hát csinálják jobban és nagyobb támogatottsággal.
Talán ennek a fórumozónak van igaza:

"Nem tudok teljes mértékben egyet érteni az autonómia és Bósza János urat illetően. Minden tiszteletem Bósza Jánosé. De nyitottnak és őszintének kell lennünk. Elsősorban önmagunkhoz kell őszintének lennünk. Bósza János indult a választáson. Rendben. Rábíznánk a város vezetését? Szerintem nincs az az ember , aki igent mondana. Nem az autonómiával és nézeteivel van gond. Bósza Jánossal van gond. Semmi képen nem szeretném megbántani őt, mert a bátorságát és kitartását csak tisztelni tudom, de meg kell hogy mondjam, nem hiszem hogy valaki közülünk azonosulni tudna a színvonallal amit képvisel. Soha nem fognak az emberek kiállni olyan ember mellett, akire nem tudnak büszkék lenni. Meg kel felelni több elvárásnak, amiket nem kell felsorolnom. A lényeg, hogy Bósza János nem az az ember, akinek elhiszik az emberek, hogy tud tenni bármit is értünk. Tehát, ha Bósza Jánoson keresztül fogjuk nézni a nép valós igényeit, akkor nem a felvidéki autonómiára való igényt kell elsősorban vizsgálni, hanem azt , hogy kit vagyunk hajlandóak vezetőként elfogadni. Az autonómiát vizsgálva ferde képet fogunk kapni."

egy másik ezt írta:
"János, miért nem ismered be, hogy a teljesítőképességednek a határán vagy. Az tény, hogy felkeverted az állóvizet az autonómia körül. Továbbmenni viszont már nem tudtál."

Ez igaz, de miért, mert az MKP, a duraysták nemakarása és hazudozásaik állított meg., hogy ne én válaszoljak, egy újabb idézettel folytatnám:

"Azért, hogy tisztázzuk!

Amíg én, te és sokan mások névtelenül, vagy becenéven vállaljuk mondanivalónkat, addig Bósza János:
- saját nevét vállalva, áll ki a felvidéki magyarság jogainak védelmében!
- nem törődve a zaklatásokkal
- hogy nevetség tárgyává tegyék, sokan még magyarok részéról is
- nem kerget illúziókat, javaslatai a realitás talaján állnak
- egyedül állt ki a CM szobor áthelyezésekor, mellyel a történelem hamisítást igyekeznek alátámasztani.

Eddig, hogy erőfeszítéseit kevés siker koronázta, annak okát abban látom, hogy magára hagytuk, nem álltunk ki mellette amikor a többség támadta céljaink megfogalmazásaikor. "

Egyedül maradtam, bizonyára hiba az én készülékemben van, ezért leállok átadom a terepet azoknak, akik jobban tudják csinálni.

Szabad a terep hölgyeim és uraim!!!!!!!


Frissítés 2010.06.23.:
ABBAHAGYTAM

Ami közben történt,
megsem történt, vagy
döntse el mindenki saját maga




Már sokszor írtam, mondtam, hogy abbahagyom, nincsen értelme küzdeni a felvidéki magyarságért, mert a megélhetési politikusai az asszimilációt, a meghunyászkodást és a megalkuvást választották, ennek ellenére folytattam a küzdelmet. A csata kegyetlen és egyenlőtlen volt, ma is az. Abbahagyom, mert még nem látom azt a szikrát a felvidéki magyarságban, hogy képesek nemcsak szóban, hanem igazi tettekben is küzdeni a megmaradásunkért.
Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat. (Lao Ce)





Sajnos, olyan falakba ütköztem amit nem tudok áttörni, a képmutatás és a mellébeszélés kármentője mögé bújt körmönfont nemakaráséba, aminek a vége nyafogás, nyüszítés, nyögdécselés lett és a rengeteg értelmetlen pótcselekvés.

Eddigi cselekedeteimet Seneca bölcsessége: "Az igazság beszéde egyszerű" és Széchényi István mondása: "Az ember annyit ér, amennyit használ", irányították.

Csak az igazságra törekedtem, a jogegyenlőségre. Tudtam, hogy rögös és kitaposatlan szikes útra léptem, tudtam, hogy a szlovák sovinisztákkal meg kell majd küzdenem, de azt nem sejtettem, hogy a saját fajtám fogja a felvidéki magyar nép megmaradásának az igazságos ügyét földbe döngölni.

Bibó István így vélekedett: "A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem".
Vajon akarjuk-e a szabadságot?

A felvidéki magyar értelmiségiek és a magyar politikusok az élet helyett, a létezést választották, a húsosfazék körüli üldögélést, akaratban földhözragadtak. Ők a képmutató moralizálást, egymás dicsérgetését, én az erkölcsös politizálást választottam.
Vita és a nézetek békés konfrontációja helyett, kitaszítottak, bolondnak és hiteltelennek neveztek. Rágalomra hallgatással és további kitartó munkával válaszoltam. Vállaltam a többfrontos küzdelmet is az igazmodás segítségével, az alkotmányos jogegyenlőségért az emberi méltóságért cserébe. Leírtam kimondtam, amire jogunk van mint szlovákiai polgárok. Nem sértettem alkotmány, törvényeket mégis alkotmánysértéssel vádoltak. Politikusaink és az un. értelmiségiek a kushadást, a lélek legsúlyosabb betegségét választották, magukkal rántva a felvidéki magyar nép megmaradási ügyét, őslakosi jussát.

Politikusaink konferenciázgattak az asszimilációs és a szórványosodás társadalom- és gazdaságtörténeti vizsgálódásai céljából. Mi történt, a somorjai un. civilek magyar kerekasztala és a pozsonyi mkp-s szorványtanács is, ma a körülöttük gyámolatlanul ügyködő civilek, ugyanúgy ahogyan a múltban is történt a hasonló konferenciákon konstatálták, hogy Felvidéken, Honföldön (Dél-Szlovákiában) valami ezen a téren nincs rendben, a magyarok asszimilálódnak a miértekre válaszokat adtak, de hogyanokra, hogyan megállítani az asszimilációs folyamatokat már nem kaptunk válaszokat. Én ha nem lettem volna tudatosan kirekesztve minden konferenciáról, mint nemkívánatos személy, elmondtam volna vitaanyagként a javaslataimat, a hogyanokra adtam volna választ a felszólalásaimban. Csakis vitatkozni akartam, a nézeteket konfrontáltatni. Hogyan megállítani az asszimilációt és a szórványosodást. Igenis léteznek megvalósítható megoldások. Az MKP-ban és a civil szférában is csak a sírdogálás és a pótcselekvések zajlanak, hogy milyen nagy a baj, tovább posványosodunk, de ennek ellenére senki sem ad konkrét és reális megoldási javaslatokat, hogyan kéne megállítani a fogyatkozásunkat. Valódi, igazi viták indítására sajnos manapság Felvidéken, Honföldön (Dél-Szlovákiában ) nincs meg a tényleges politikai és a civil akarat. Pótcselekvésekkel pedig csak tovább fogunk fogyatkozni, majd 20-30 év múlva teljesen asszimilálódni, talán csak mutatóba marad egy-két kis magyarlakta sziget Dunajská Streda szlovák város környékén.

Elfogyott az erőm, így abbahagyom, megpihenek, ...lassan már hét éve beneveztem egy versenybe, elképzeléseim dugába dőltek, vesztettem. A felvidéki erkölcsös politizálás hiánya és a beteges nemakarásban szenvedő magyar intelligencia, az MKP-s mellébeszélése, a képmutató és gyáva felvidéki magyar politikusok és a talpnyalóik megfojtották a kezdeményezéseinket, a politika aljas eszköztárának a segítségével. Az ismeretlenből jöttem, oda -vissza -hazamegyek, elégséges bakarasznyi távolságra a hazug politikától ..., hazamentem. Odahaza, azért néha-néha, le-leírom a véleményemet, ameddig CA honlapja létezik, le is közlöm .

Azt üzenem az utánam jövőknek, "ha valaki azt akarja, hogy az álma valóra váljék, először fel kell ébrednie". (Valéry)

Az emberi szabad akarat és
a sose szűnő jelen ismerete nélkül,
nincs tényleges szabadság.
Nem előrelátásra, hanem rálátásra van szükségünk,
a jelen igazságára törekedve,
mert az isteni igazság létezik
és megkapható, mint a szabad akarat terméke,
szabadságnak hívják.
Nem lehet szabad az, aki nem akar az lenni.
Szabadnak lenni pedig annyit jelent, hogy
újból otthonra, hazára akarunk lelni.
Honföldön, a szülőföldön akarunk élni, s halni,
az ezeréves hazánkban,
reverencia és a toportyánlelkű
politikusaink nélkül.
Vereckei-hágón innen,
Latorca völgyén túl,
egészen Dévény váráig.
(BJ)

Bósza János
bliktri







CA honlapjáról így vélekedett egy olvasó:

CA honlapjáról így vélekedett egy olvasó:

Büszkeség
Áldás, büszkeség minden Kedves Olvasónak!

Nagyon örvendetes, hogy még vannak talpon legények s leányok, kik holmi cocus s mounika helyett az értéket választják. Csak gratulálni tudok nekik. Felismerték, hogy a csillogás nem minden, vannak annál lélekgyönyörködtetőbb dolgok is a világon.
Kelőn meglepődve látom, hogy olyan dolgok is olvashatók, mint Gyimóthy Gábor verse csodás nyelvünkről, vagy mint pl. a nyirkai jóslat, ami bizony igazán nem mondható rendszerdicsőitőnek. Az ilyen verset bizony a Himnusz, a Szózat és a Nemzeti Dal után kellen minden magyarnak álmából felébresztve is kívülről tudnia. Büszke magyar! Az vagyok bizony! Büszkén büszke büszkeségemre! Magyarságomra! Nem is értem, hogy pl. az iskola beiratkozási programnak miért nem ez a gerince? Talán ezekben az MKP Hírvivő-ben, Új Szó-ban, Vasúrnap-ban és sorolhatnám, miért nem ilyen érzelmű mondatok, versek, szövegek, történetek jelennek meg? Mert rendszerellenes. és bizony a Pártunk és Kormányunk által támogatott hírcsatornákban naná, hogy nem fog önmaga ellen beszálni, lázítani. Pedig mennyi önbizalmat lehet sugározni ilyen apróságokkal az emberek felé. És egy ilyen kérdésben, mint amilyen számunkra az élet ill. a túlélés, nagy szükségünk van biztató, támogató szavakra. Különösen igaz ez a "döntésképtelenekre". Akiknál tényeg csak egy hajszál dönti el, hogy pl. szlovák, vagy igenis magyar lesz a gyermek értő nyelve.
Úgyhogy ezúton bíztatok, bátorítok és jó munkát kívánok mindenkinek az efféle / ilyen jellegű versek, szövegek, történetek felkutatására, közzétételére. Hogy büszkék lehessünk.





Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona