Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

Keresés a honlapon

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció

Célban a Békemenet!!
"Nem a bíráló számít, nem az, aki fanyalog, mert az erős ember egy pillanatra megbotlott, vagy mert ezt vagy azt szerinte jobban is csinálhatta volna az, aki cselekedni mert. Egyedül azé az érdem,aki kiáll a küzdőtérre, akinek arca porban,verejtékben és vérben fürdik,aki vitézül tör előre,aki újra meg újra téved és hibázik,mert a tévedések és hibák minden erőfeszítés velejárói;aki síkra száll a nemes ügyért, aki szerencsés esetben megízlelheti a diadal gyümölcseit, s ha derekas teljesítménye dacára végül még sem arat sikert, legalább tudja, hogy soha nem kell osztoznia a bátortalanokkal és hidegszívűekkel, akik nem ismernek sem győzelmet,sem vereséget."
Theodore Roosevelt

Film a békemenet bejöveteléről a Béke szökőkúthoz 2012.05.28. 16:30



Célban a békemenet

2012.05.29.
Az égiek segítségével sikerült a Békemenetet befejezni, célba juttatni.
Induláskor gyenge nyári esőben kezdtünk, majd végig eső nélkül és félig felhős időben meneteltünk. Csak az utolsó napon, pár száz méterrel a célba érés előtt, bent Pozsony kacskaringós utcáin egy kellemes zivatareső után felfrissülve érkeztünk az elnöki palota elé, a Béke szökőkúthoz.

folytatom



"Békemenetet" tartott a szlovák-magyar közeledésért

Szlovákia-politika-magyarság
"Békemenetet" tartott a szlovák-magyar közeledésért egy felvidéki magyar civil aktivista

Starovic Tibor, az MTI tudósítója jelenti:
Pozsony, 2012. május 29., kedd (MTI) - "Fárasztó volt, de megérte" - ezekkel a szavakkal értékelte az MTI-nek Bósza János kedden azt az általa szervezett - péntektől hétfőig tartó - "békemenetet", amelyet a felvidéki civil aktivista a "szlovák-magyar közeledésért, egyenjogúságért és önrendelkezési jogért" szervezett.

Az autonómiatörekvéseiről ismert felvidéki polgári aktivista saját honlapján, valamint az egyik közösségi oldalon a pünkösdi hétvégére hirdette meg Révkomáromból Pozsonyig tartó "békemenetét". A menet - amelynek végül Bósza János csak másodmagával, a magyarországi Révész Ferenccel vágott neki - május 25-én néhány perccel reggel hat óra után a révkomáromi Klapka térről indult. Bósza János a menet során egy kétnyelvű, a hátizsákjára tűzött "Első békemenet a szlovák-magyar közeledésért, egyenjogúságért és önrendelkezési jogért" feliratú zászlóval hirdette kezdeményezése célját.
A mintegy száz kilométeres távot - több megállót beiktatva - négy nap alatt tették meg a menet résztvevői. Úti céljukhoz - a pozsonyi elnöki palota előtt álló Béke szökőkúthoz - hétfő kora este érkeztek meg. Itt a közben hétfősre duzzadt csoport a zászlón hirdetettek jegyében gyújtott gyertyát.
Bósza János a menet kapcsán az MTI-nek azt nyilatkozta: az út során és Pozsonyban sem érte őket semmiféle atrocitás. "Az út fárasztó volt, de megérte" - állapította meg a polgári aktivista. Rámutatott: ha megviselte is az út, úgy véli, sikerült elérni, hogy a szlovák-magyar megbékélés mellett a szlovákiai magyarság jogazonosságának és önrendelkezésének fontosságára is ráirányítsa a figyelmet.
"A békemenet, ha kevesen vettek is rajta részt, teljesítette küldetését" - tette hozzá Bósza János.

ksr \ kti \ btz

MTI 2012. május 29., kedd 16:55



A Békemenet teljesítette feladatát

A Békemenet teljesítette feladatát

2012. május 28.
Mészáros László, Felvidék.ma
Lehet valamit jól, esetleg rosszul is csinálni, mert ez mindig benne van a pakliban, ha az ember olyan feladatra vállalkozik mint Bósza János az 57 éves komáromi polgárjogi aktivista és fiatalabb magyarországi társa az 55 éves Révész Ferenc.

Mert ez a két ember egy szép napon elhatározta, hogy békemenetet szerveznek a szlovák-magyar megbékélésért, a felvidéki magyarság jogegyenlőségéért és az önrendelkezésünkért. Az elhatározást pedig tett követte, hiszen kisebb megszakításokkal négy nap alatt legyalogolták Komáromból Pozsonyig a több mint 100 km-es távot.
A négy nap alatt volt szerencsém elbeszélgetni a két résztvevővel arról, hogy hogyan fogadták őket Nagymegyeren, Dunaszerdahelyen, Somorján és Pozsonyban. Bósza így válaszolt: „Bár tudták az emberek, hogy jövünk, ennek ellenére a legtöbb helyen nem fogadtak bennünket úgy, ahogy reméltük!"
Nem írom le kiknek illett volna fogadni a felvidéki magyarok érdekében gyaloglókat, de meg van róluk a külön bejáratú véleményem. Legtöbb helyen ugyanis úgy nyilatkoztak, hogy nem is tudtak róla. Ki hiszi ezt el?
„Tetszik tudni – folytatta Bósza – nem baj az, ha nem támogatják az én erőfeszítéseimet ebben a témában, a lényeg az, hogy megvalósuljon az általam elképzelt békemenet, melynek célja felhívni a kormány s talán az EU figyelmét is arra, hogy kisebbségi téren bizony nincs miden rendben ebben az országban. Sőt helyzetünk csak folyamatosan romlik, hiszen az elmúlt 20 év alatt 108.000-rel lettünk kevesebben szülőföldünkön. E genocídumot idéző csökkenésnek pedig az az oka, hogy bennünket másodrendű polgárokként kezelnek Szlovákiában! Hát ezért kellett tenni már végre valamit, hogy ez ne így legyen! És ez a valami nem lehetett más, mint a sokak által óhajtott szlovák-magyar megbékélés, a jogegyenlőség rendezése, és a kisebbségek számára annyira áhított önrendelkezés megadása. Mint tudja, ezzel a mottóval a batyunkon tettük meg az említett távot."
Én az ő szavait azzal egészíteném ki, hogy a békemenetet nem nekünk kellett volna kezdeményezni, és főleg nem egy idős polgárjogi aktivistának, hanem a mindenkori szlovák kormánynak. Hiszen ők nagyon jól tudják, hogy a németektől és zsidóktól már bocsánatot kértek az elhurcolásokért, kitelepítésekért és a jogsértésekért, csupán velünk szemben adósak még ezzel. De ami késik, az belátható időn belül még meg is valósulhat, főleg akkor, ha teszünk is érte! Ezért úgy gondolom, hogy Bószának igaza van, amikor megmozgatva az állóvizet sürget bennünket, és békés tüntetést szervezve hívja fel a szlovák kormány figyelmét a kisebbségi problémák mielőbbi orvoslására.
Végül, amennyiben ismét megfeledkeznek rólunk a parlamenti bársonyszékben pöffeszkedő urak, úgy az első békemenetet újabbak követik majd, de már nagyobb tömegek kíséretében, ezt garantálhatjuk!
Mert a vélt vagy valós sérelmek nem jogosíthatnak fel egyetlen szlovák kormányt sem arra, hogy a kisebbségeiket évtizedeken át büntessék, alapvető jogaitól megfosszák, netán rabszolgaként kezeljék! Mert ez a felfogás nem csak beteg, és idejemúlt, de még békétlenséget is szül. Végül az elégedetlen kisebbség destabilizálja az országot! Ugye nem ezt akarjuk!? Ébresztő hát szlovák politikusok, hiszen már a XXI. század elején járunk.

Mészáros László, Felvidék.ma
http://www.felvidek.ma/nezopont/velemeny/34122-a-bekemenet-teljesitette-feladatat



"Fárasztó volt, de megérte" a békemenet

"Fárasztó volt, de megérte" a békemenet
NT
Forrás: MTI
2012. május 29., kedd 20:45
"Fárasztó volt, de megérte" – ezekkel a szavakkal értékelte Bósza János kedden azt az általa szervezett – péntektől hétfőig tartó – "békemenetet", amelyet a felvidéki civil aktivista a "szlovák–magyar közeledésért, egyenjogúságért és önrendelkezési jogért" szervezett.

Az autonómiatörekvéseiről ismert felvidéki polgárjogi aktivista saját honlapján, valamint az egyik közösségi oldalon a pünkösdi hétvégére hirdette meg Révkomáromból Pozsonyig tartó „békemenetét”. A menet – amelynek végül Bósza János csak másodmagával, a magyarországi Révész Ferenccel vágott neki – május 25-én néhány perccel reggel hat óra után a révkomáromi Klapka térről indult.

Bósza János a menet során egy kétnyelvű, a hátizsákjára tűzött „Első békemenet a szlovák–magyar közeledésért, egyenjogúságért és önrendelkezési jogért” feliratú zászlóval hirdette kezdeményezése célját.

A mintegy száz kilométeres távot – több megállót beiktatva – négy nap alatt tették meg a menet résztvevői. Úti céljukhoz – a pozsonyi elnöki palota előtt álló Béke szökőkúthoz – hétfő kora este érkeztek meg. Itt a közben hétfősre duzzadt csoport a zászlón hirdetettek jegyében gyújtott gyertyát.

Bósza János a menet kapcsán az MTI-nek azt nyilatkozta: az út során és Pozsonyban sem érte őket semmiféle atrocitás. „Az út fárasztó volt, de megérte” – állapította meg a polgárjogi aktivista. Rámutatott: ha megviselte is az út, úgy véli, sikerült elérni, hogy a szlovák–magyar megbékélés mellett a szlovákiai magyarság jogazonosságának és önrendelkezésének fontosságára is ráirányítsa a figyelmet. „A békemenet, ha kevesen vettek is rajta részt, teljesítette küldetését” – tette hozzá Bósza János.



Még nincs szöveg...








Szóljon hozzá

Név:
E-mail:
Az e-mail cím nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:





HÍREK
Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona