Célban a Békemenet!!
"Nem a bíráló számít, nem az, aki fanyalog, mert az erős ember egy pillanatra megbotlott, vagy mert ezt vagy azt szerinte jobban is csinálhatta volna az, aki cselekedni mert. Egyedül azé az érdem,aki kiáll a küzdőtérre, akinek arca porban,verejtékben és vérben fürdik,aki vitézül tör előre,aki újra meg újra téved és hibázik,mert a tévedések és hibák minden erőfeszítés velejárói;aki síkra száll a nemes ügyért, aki szerencsés esetben megízlelheti a diadal gyümölcseit, s ha derekas teljesítménye dacára végül még sem arat sikert, legalább tudja, hogy soha nem kell osztoznia a bátortalanokkal és hidegszívűekkel, akik nem ismernek sem győzelmet,sem vereséget."
Theodore Roosevelt

Film a békemenet bejöveteléről a Béke szökőkúthoz 2012.05.28. 16:30

Célban a békemenet

2012.05.29.
Az égiek segítségével sikerült a Békemenetet befejezni, célba juttatni.
Induláskor gyenge nyári esőben kezdtünk, majd végig eső nélkül és félig felhős időben meneteltünk. Csak az utolsó napon, pár száz méterrel a célba érés előtt, bent Pozsony kacskaringós utcáin egy kellemes zivatareső után felfrissülve érkeztünk az elnöki palota elé, a Béke szökőkúthoz.

folytatom

"Békemenetet" tartott a szlovák-magyar közeledésért

Szlovákia-politika-magyarság
"Békemenetet" tartott a szlovák-magyar közeledésért egy felvidéki magyar civil aktivista

Starovic Tibor, az MTI tudósítója jelenti:
Pozsony, 2012. május 29., kedd (MTI) - "Fárasztó volt, de megérte" - ezekkel a szavakkal értékelte az MTI-nek Bósza János kedden azt az általa szervezett - péntektől hétfőig tartó - "békemenetet", amelyet a felvidéki civil aktivista a "szlovák-magyar közeledésért, egyenjogúságért és önrendelkezési jogért" szervezett.

Az autonómiatörekvéseiről ismert felvidéki polgári aktivista saját honlapján, valamint az egyik közösségi oldalon a pünkösdi hétvégére hirdette meg Révkomáromból Pozsonyig tartó "békemenetét". A menet - amelynek végül Bósza János csak másodmagával, a magyarországi Révész Ferenccel vágott neki - május 25-én néhány perccel reggel hat óra után a révkomáromi Klapka térről indult. Bósza János a menet során egy kétnyelvű, a hátizsákjára tűzött "Első békemenet a szlovák-magyar közeledésért, egyenjogúságért és önrendelkezési jogért" feliratú zászlóval hirdette kezdeményezése célját.
A mintegy száz kilométeres távot - több megállót beiktatva - négy nap alatt tették meg a menet résztvevői. Úti céljukhoz - a pozsonyi elnöki palota előtt álló Béke szökőkúthoz - hétfő kora este érkeztek meg. Itt a közben hétfősre duzzadt csoport a zászlón hirdetettek jegyében gyújtott gyertyát.
Bósza János a menet kapcsán az MTI-nek azt nyilatkozta: az út során és Pozsonyban sem érte őket semmiféle atrocitás. "Az út fárasztó volt, de megérte" - állapította meg a polgári aktivista. Rámutatott: ha megviselte is az út, úgy véli, sikerült elérni, hogy a szlovák-magyar megbékélés mellett a szlovákiai magyarság jogazonosságának és önrendelkezésének fontosságára is ráirányítsa a figyelmet.
"A békemenet, ha kevesen vettek is rajta részt, teljesítette küldetését" - tette hozzá Bósza János.

ksr \ kti \ btz

MTI 2012. május 29., kedd 16:55

A Békemenet teljesítette feladatát

A Békemenet teljesítette feladatát

2012. május 28.
Mészáros László, Felvidék.ma
Lehet valamit jól, esetleg rosszul is csinálni, mert ez mindig benne van a pakliban, ha az ember olyan feladatra vállalkozik mint Bósza János az 57 éves komáromi polgárjogi aktivista és fiatalabb magyarországi társa az 55 éves Révész Ferenc.

Mert ez a két ember egy szép napon elhatározta, hogy békemenetet szerveznek a szlovák-magyar megbékélésért, a felvidéki magyarság jogegyenlőségéért és az önrendelkezésünkért. Az elhatározást pedig tett követte, hiszen kisebb megszakításokkal négy nap alatt legyalogolták Komáromból Pozsonyig a több mint 100 km-es távot.
A négy nap alatt volt szerencsém elbeszélgetni a két résztvevővel arról, hogy hogyan fogadták őket Nagymegyeren, Dunaszerdahelyen, Somorján és Pozsonyban. Bósza így válaszolt: „Bár tudták az emberek, hogy jövünk, ennek ellenére a legtöbb helyen nem fogadtak bennünket úgy, ahogy reméltük!"
Nem írom le kiknek illett volna fogadni a felvidéki magyarok érdekében gyaloglókat, de meg van róluk a külön bejáratú véleményem. Legtöbb helyen ugyanis úgy nyilatkoztak, hogy nem is tudtak róla. Ki hiszi ezt el?
„Tetszik tudni – folytatta Bósza – nem baj az, ha nem támogatják az én erőfeszítéseimet ebben a témában, a lényeg az, hogy megvalósuljon az általam elképzelt békemenet, melynek célja felhívni a kormány s talán az EU figyelmét is arra, hogy kisebbségi téren bizony nincs miden rendben ebben az országban. Sőt helyzetünk csak folyamatosan romlik, hiszen az elmúlt 20 év alatt 108.000-rel lettünk kevesebben szülőföldünkön. E genocídumot idéző csökkenésnek pedig az az oka, hogy bennünket másodrendű polgárokként kezelnek Szlovákiában! Hát ezért kellett tenni már végre valamit, hogy ez ne így legyen! És ez a valami nem lehetett más, mint a sokak által óhajtott szlovák-magyar megbékélés, a jogegyenlőség rendezése, és a kisebbségek számára annyira áhított önrendelkezés megadása. Mint tudja, ezzel a mottóval a batyunkon tettük meg az említett távot."
Én az ő szavait azzal egészíteném ki, hogy a békemenetet nem nekünk kellett volna kezdeményezni, és főleg nem egy idős polgárjogi aktivistának, hanem a mindenkori szlovák kormánynak. Hiszen ők nagyon jól tudják, hogy a németektől és zsidóktól már bocsánatot kértek az elhurcolásokért, kitelepítésekért és a jogsértésekért, csupán velünk szemben adósak még ezzel. De ami késik, az belátható időn belül még meg is valósulhat, főleg akkor, ha teszünk is érte! Ezért úgy gondolom, hogy Bószának igaza van, amikor megmozgatva az állóvizet sürget bennünket, és békés tüntetést szervezve hívja fel a szlovák kormány figyelmét a kisebbségi problémák mielőbbi orvoslására.
Végül, amennyiben ismét megfeledkeznek rólunk a parlamenti bársonyszékben pöffeszkedő urak, úgy az első békemenetet újabbak követik majd, de már nagyobb tömegek kíséretében, ezt garantálhatjuk!
Mert a vélt vagy valós sérelmek nem jogosíthatnak fel egyetlen szlovák kormányt sem arra, hogy a kisebbségeiket évtizedeken át büntessék, alapvető jogaitól megfosszák, netán rabszolgaként kezeljék! Mert ez a felfogás nem csak beteg, és idejemúlt, de még békétlenséget is szül. Végül az elégedetlen kisebbség destabilizálja az országot! Ugye nem ezt akarjuk!? Ébresztő hát szlovák politikusok, hiszen már a XXI. század elején járunk.

Mészáros László, Felvidék.ma
http://www.felvidek.ma/nezopont/velemeny/34122-a-bekemenet-teljesitette-feladatat

"Fárasztó volt, de megérte" a békemenet

"Fárasztó volt, de megérte" a békemenet
NT
Forrás: MTI
2012. május 29., kedd 20:45
"Fárasztó volt, de megérte" – ezekkel a szavakkal értékelte Bósza János kedden azt az általa szervezett – péntektől hétfőig tartó – "békemenetet", amelyet a felvidéki civil aktivista a "szlovák–magyar közeledésért, egyenjogúságért és önrendelkezési jogért" szervezett.

Az autonómiatörekvéseiről ismert felvidéki polgárjogi aktivista saját honlapján, valamint az egyik közösségi oldalon a pünkösdi hétvégére hirdette meg Révkomáromból Pozsonyig tartó „békemenetét”. A menet – amelynek végül Bósza János csak másodmagával, a magyarországi Révész Ferenccel vágott neki – május 25-én néhány perccel reggel hat óra után a révkomáromi Klapka térről indult.

Bósza János a menet során egy kétnyelvű, a hátizsákjára tűzött „Első békemenet a szlovák–magyar közeledésért, egyenjogúságért és önrendelkezési jogért” feliratú zászlóval hirdette kezdeményezése célját.

A mintegy száz kilométeres távot – több megállót beiktatva – négy nap alatt tették meg a menet résztvevői. Úti céljukhoz – a pozsonyi elnöki palota előtt álló Béke szökőkúthoz – hétfő kora este érkeztek meg. Itt a közben hétfősre duzzadt csoport a zászlón hirdetettek jegyében gyújtott gyertyát.

Bósza János a menet kapcsán az MTI-nek azt nyilatkozta: az út során és Pozsonyban sem érte őket semmiféle atrocitás. „Az út fárasztó volt, de megérte” – állapította meg a polgárjogi aktivista. Rámutatott: ha megviselte is az út, úgy véli, sikerült elérni, hogy a szlovák–magyar megbékélés mellett a szlovákiai magyarság jogazonosságának és önrendelkezésének fontosságára is ráirányítsa a figyelmet. „A békemenet, ha kevesen vettek is rajta részt, teljesítette küldetését” – tette hozzá Bósza János.

Még nincs szöveg...