Duray, mint élőtoposz

2011.10.01.
Még mielőtt bárki azzal vádolna meg, hogy Duray úrral mi a bajom, annak azt üzenem igen igaza van egy-két tettével képtelen vagyok azonosulni. Nem mint emberrel, akinek joga van a saját véleményére, nézeteinek hangoztatására, hanem mint egy élőtoposzra, fölvidéki magyarok sorsszimbólumára (ezzé tette magát) és ami emögött rejtőzködik, nekem ezzel van bajom. Ahogyan az ősz az öregedés, a tél a halál, a tavasz az újjászületés szimbóluma, úgy Duray a felvidéki magyarság élőtoposzává vált.

Életében kevés emberről készítettek dicsőítő filmet, talán Husák, Sztálin és Tito elvtársakról, meg most Durayról. Igen zavar a dolog nem azért, mert megfilmesítették életének egy időszakát, hanem azért, mert a jelenben történelmi hitelességgel nem megvizsgált, nem lezárt történelmi tényeket tartalmazó nézeteket, tetteket, tényállásokat vettek alapul a filmben, ezek alapján fizikai képtelenség a jövő és a jelen nézője számára egy élő személy valós tetteit megörökíteni. és hiteles tényállások alapján tetteit megítélni, megfilmesíteni. Ha mégis megteszik az csak egy propaganda célokat szolgáló film lehet. Számomra ezért ez a film, nem történelmi tényeket, csupán propaganda célokat szolgál, féligazságokat.

Úgy éreztem ennyit bevezetőként muszáj volt elmondanom, mert sok emberrel beszéltem, még olyanokkal is akik Duray minden tettét dicsőítik, de a film létjogosultságával, tartalmával nem értenek egyet. Hiányoznak belőle olyan tényállások, hogy Duray úr a szlovák parlamentben ameddig képviselő volt, utolsó tíz évében fel sem szólalt, sohasem védte meg a felvidéki magyarságot, sőt sohasem beszélt még a bíróságokon sem magyarul, pedig megtehette volna, sőt a legnagyobb autonómista még autonómia tervezetet sem készített, legalább is sohasem publikálta, vagy nem merte publikálni, sohasem beszélt a szlovák parlamentben az autonómia jogosságáról, hogy az nem egy ország szétzilálását jelenti, hanem pont ellenkezőleg, hanem egy jogos követelés, ami az alkotmányos jogegyenlőséget eredményezi. Nagy rendszerességgel (nem akarom mondani mindig, mert nem tudhatom) részegen vezette az autóját stb. Ezek mind-mind kimaradtak a filmből. Egy olyan ember esetében, aki még életében élőtoposztá akar válni (sorszimbólummá) , bizony a róla készült filmben illett volna a történéseket valósághűen bemutatni. Úgy tudom úgy aposztrofálták a filmet megjelenésekor, mint egy életrajzi és dokumentumfilmet, akkor illet volna a túlzó pozitívumok mellett, a negatívumokat is bemutatni, vagy az élő hős ezzel már nem értett volna egyet? Lehetséges sőt több, mint valószínű, ahol az alkoholizmusa és a parlamenti hallgatása meg lett volna említve, bizony az ő esetében én is ellene lettem volna.

Nemrég a felvidek.ma-n Duray honlapján (ahol évtizedes sorstársa Pogány Erzsébet az igazgatónő), az egyik talpnyalója (sajnos jobb szó nem jutott eszembe, ami kifejezte volna a valós tényállást) írt a duray filmmel kapcsolatosan egy dicsőítő írást ( Szabadságunk ára - Köszönjük, Duray Miklós! ), megköszönte Duraynak, amit a felvidéki magyarságért tett. Megkérdezhetem mit is köszönt meg? Aki ismeri a válaszokat, a hozzászólási fórumban leírhatná. Mert én akárhogyan is keresgéltem, de semmi lényeges dologra nem akadtam rá. A cikk írója azt írja az írásában: "A film az én harmincas generációm tagjainak is megmutatja, hogy miért féltek Duray Miklóstól és fajtájától az elmúlt két évtizedben. Elsősorban azért, mert Duray igazat mond. " Durayval kapcsolatosan sohasem az volt a baj, hogy az igazat mondja-e, vagy sem, mert sokunk kimondja Durayn kívül is az igazat. Vele kapcsolatosan az volt a baj és mai az, hogy kimondja az igazat , a szavakat tettek nem követik, sőt gyakran szavaiból kiáramlott az az érzés, hogy jobb hallgatni, mert csak rosszabb lesz, ha bármit is teszünk. A cikk írója sem említ egy konkrét tettet, ami elősegítette volna az asszimilációnk lassulását, annak megállítását. Ilyen tettek, konkrét próbálkozások voltak egyáltalán?
Ez a film megléte is bizonyíték arra, hogy Duray úr személye, életpályája, tettei őt a felvidéki magyarság élőtoposzává, megingathatatlan szimbólumává próbálja bebetonozni, mindenfajta ellenvetés, kritikus hangvétel engedélyezése nélkül. Ilyenek voltak életükben Husák, Sztálin, Tito és Ceaușescu elvtársak is.

Az írásom elolvasása után, ha valaki azt gondolná, hogy Duray úr munkásságát szeretném leértékelni, vagy az ő személyét netán-tán támadni, annak csak azt üzenem, nézzen a tükörbe és kezdje el sorolni, mit is tett Duray úr érdekünkben, mit sikerült elérnie, mit köszönhetünk ténylegesen neki. Igen a médiákban (csakis a magyarban) rengeteg dolgot mondott, meg hát a konferenciákon, de hol vannak a konkrét tettek, konkrét eredmények. Bevallom nem láttam a filmet, de anélkül is el tudom képzelni miről is szól. Duray úr 1989 előtti tetteit nem tudom megítélni, mert nem voltam ott, mikor mit és miért tett, de bizonyára voltak értékelhető pozitívumokat tartalmazó próbálkozásai. Tudom, most nagyon diplomatikusan válaszoltam, de ha másképpen tettem volna hazudnom kellett volna, vagy a javára, vagy ellene. Ellenben azt, amit tett 1989 után azokat a lépéseit, tetteit már tényszerűen lehet elemezni és kiértékelni. Az írásom elején írtam kérem azokat, akik tudják mit is tett Duray úr az érdekünkben, megmaradásunkért, az üzenje meg, vagy írja be a fórumba, mert mindenfajta elfogultság nélkül én nem tudom. Tisztában vagyok azzal, hogy ennek az írásomnak a megjelenése után rengeteg támadásnak leszek kitéve, hogy nincs igazam, nem vagyok tárgyilagos, hiteltelen, sziszes ügynök és irigy vagyok. Az igaz szó nevében, még ezt is felvállalom ahogyan már tettem más témákban sokszor. Az engemet támadni akaróknak csak azt üzenem, mint mindig érvekkel cáfolják meg az igazamat. Husák, Sztálin, Tito és Ceaușescu elvtársakról sem szabadott az életükben az igazat leírni, főbenjáró bűn volt, tudom most Duray úr esetében ugyanabban a cipőben járunk, egy felvidéki szimbólumról az igazat leírni szintén nem szabad, az főbenjáró bűntett, amiért minimum megrovás. lenézés politikai lejáratás a jussa annak aki ezt megmerészelné tenni.

Általában, mikor Duray úrról beszélnek a békés autonómista törekvéseit szokták kiemelni, valamint a felvidéki magyarságot sértegető szlovák soviniszta kirohanásokra adott válaszreakcióit. Mindez dicséretes dolog volt a részéről, de azt is el kell mondani, hogy egy-két válaszírás után semmi konkrét tett nem következett a részéről semmi érdemleges tett, megnyilvánulás , ami a diszkriminációnk, megaláztatásunk ellen, vagy az asszimilációnk ellenében történt volna.

Most sok minden másról is lehetne írni, konkretizálni lehetne mi szól Duray mellett, mi ellene, de ez ahogyan már írtam szerintem nem a mi kötelességünk kiértékelni, ez az utódaink feladata, akárcsak dokumentumfilmek és a másfajta a valós életpályákat bemutató filmek elkészítése is.

Én Duray úrral kétszer találkoztam, mind a kétszer egy olyan ember benyomását keltette bennem, aki tisztában van azzal, hogy az ő szerepe, tettei mindig is el voltak túlozva, mert a kétszeri találkozásunk alkalmával szinte szóhoz sem jutottam, mintha a kifogyhatatlan mondanivalójával a vitapartnere igazságát akarta volna elfedni és a saját eltúlzott szerepét a felvidéki magyarság életében pedig fenntartani, méltatlan valótlan szerepvállalását, annak mítoszát. Igaz még kétszer láttam a budapesti Autonómista-Benes konferencián, ahol igyekezett mindenről beszélni, csak nem az autonómiáról és a Benes-dekrétumokról (saját benyomás) .

Sajnos Duray sem fantasztának, sem hídembernek, sőt még csak Ludas Matyinak sem nevezhető, de megalkuvónak, megélhetési politikusnak, sőt még talán Döbröginek is lehetne nevezni, mert az elmúlt 22 év felvidéki magyar politizálásnak komoly haszonélvezője volt, mindenfajta konkrét eredmény felmutatása nélkül.

Tehát fel kell tenni egy egyszerű kérdést: Mit is köszönhetünk Duray úrnak, ami a felvidéki magyarság asszimilációját megállíthatta volna és a megmaradásunk iránya tologatta volna a megmaradási szekerünket? Aki tudja üzenje meg. Ha esetleg a szokásos szöveggel vádolna meg bárki is, hogy bla-bla, amit írtam, mert konkrét tényekkel képtelenek az írásomat támadni, tegyen fel egy kérdést normálisnak tartja, hogy valakiről életében kétórás, őt dicsőítő filmet csináljanak, mindenfajta realitásérzetet mellőzve, az igazságtartalomról már nem is beszélve, anélkül, hogy az érintett még a film elkészítése előtt azt kérte volna az érintettektől, hogy majd csak a halála után tegyék mindezt, amikor mindenkitől függetlenül tárgyilagosan, az igazat szólva elkészíthető, mert ez lett volna a normális, így szokás csinálni. Úgy látszik Fölvidéken ez is másképpen megy, akárcsak a megmaradási szekerünk is másfelé, rossz irányba halad. Más az értékrendünk, más mondunk, mint amit csinálunk. Na ez az, ami normális Fölvidéken, sajnos.
Bósza János Fölvidéki Igaz Szó hírportál vélemény

Szabadságunk ára - Köszönjük, Duray Miklós!

Szabadságunk ára - Köszönjük, Duray Miklós!

2011. szeptember 27.
Petheő Attila

" Azt azonban látni kell, hogy végre az igazságnak is eljött a nagy pillanata: néven lehet nevezni a jellemteleneket, az árulókat, a lakájokat, a spicliket és a közösségünk ellenében szolgálatot vállalókat.

A szabadság ára című film a Kárpát-régióban a felszabadulás nagy pillanata: mostantól aki hallgat, az egyre inkább fél, aki megszólal, az egyre bátrabb lesz. A bűnök számbavétele nélkül ugyanis nincs nemzeti fölemelkedés." - írja a délvidéki Magyar Szó jegyzetírója Mák Ferenc (a cikk Duray Miklós honlapján olvasható - szerk. megj). Volt szerencsém Duray Miklós meghívásának eleget téve sokadmagammal szűkebb pátriánkból részt venni A szabadság ára, Koltay Gábor által rendezett film bemutatóján. Az Uránia Filmszínház impozáns falai között több mint két órán keresztül síri csendben követtük végig Duray Miklós politikai életútját. Az elmúlt két évtizedben divatos volt Durayra köpködni és tüzet okádni. A nemzeti konzervatív gondolkodókat pedig manapság is érdem szélsőségesnek bélyegezni és a politikus nevét mintegy szitokszóként használva leduraystázni . A film az én harmincas generációm tagjainak is megmutatja, hogy miért féltek Duray Miklóstól és fajtájától az elmúlt két évtizedben. Elsősorban azért, mert Duray igazat mond. Megdöbbentő, hogy prófétaként látta sorsunkat, a felvidéki magyar közösség életét. Kitartó és szívós munkával harcolt a magyar iskolákért, nemzeti közösségünk jogaiért, majd maga javasolta, hogy a három magyar párt olvadjon össze, annak ellenére, hogy ezt a kereszténydemokraták és a liberálisok nem akarták.

Az ember a film végén tudatosítja, hogy a szlovákiai magyar nemzetrész történetének akad egy lezáratlan fejezete. Nem tettük tisztába bizony a múltunkat és nem számoltattuk el azokat, akik az elmúlt húsz esztendőben önös érdekből szabotálták a felvidéki magyar közösség sorskérdéseinek megoldását. Rádöbbenhettünk a 120 perc alatt, hogy ha így folytatjuk, eltűnik lassan szülőföldünkről a magyar. Tisztán láthatjuk, hogy generáció-, módszer- és rendszerváltásra van szükségünk idehaza. A Szabadság ára című film, illetve Duray és a filmből oly sok kimaradt harcostársának életműve irányt mutat nekünk, azoknak, akik 1989 után szocializálódtak. Egy követésre méltó irány létezik csak, az pedig a méltatlanul elfelejtetett 1994-es nagygyűlésen megmutatott irány: az autonómia kivívása, nemzeti közösségünk jogainak megvédése, a magyarok lakta régió gazdasági fellendülése, és ezek együttes igenlése. Elsősorban tömeges igenlése, majd hadjáratszerű igénylése.
A jelenben új szónokok harsognak és új nemzetébresztők kapnak észbe, hogy meg kell mozdítanunk a közösséget. Duray Miklós és még néhányan már évtizedek óta vallják ezt.
Az a Duray Miklós, aki csendben, emelt fővel egyedüliként vállalta a 2010-es választási vereséget követően, hogy két évtized után hátralép az első sorból és helyt ad másoknak, hogy folytassák a közösség képviseletét. Mit is mondhatnék én, egy zöldfülű közéleti ember e film után: köszönjük Duray Miklós!

Petheő Attila

Hozzászólás:

Facebookról:

Erzsébet Dániel: Én csak annyit kérdeznék, az illetőtől, hogy ki döntötte el, hogy kié az igaz szó? Mi az hogy fölvidéki igaz szó? Ki kit hatalmazott erre fel " életünkben " ? S kit érdekel az ő igaz szava? " Az vesse az első követ Durayra, aki valamit ( legalább annyit) letett az asztalra !!!!!!!!!!!!!!!.

János Bósza: Na erre számítottam, de azért köszönöm, de valahogy ahogyan írtam a tények elmaradnak. Nem kődobálásról, csak a dolgok helyrerakásáról van szó. Itt senki senkit nem akar megkövezni, de azért kedves Erzsébet engedje meg nekem is, hogy az igazságot leírjam, vagy az írásom tartalmaz valamiféle hazugságot. Nézze a válasza pontosan bizonyíték a cikk címének igazságtartalmára.

János Bósza: Erzsébet még annyit, legyen szíves konkretizálja a saját szavait, vagy túl sokat kérek, mit tett le az asztalra, hisz az írásomban is csak ennyit kérek, ne beszéljünk el a dolgok felett, tehát mit is köszönhetünk Duray úrnak, ha lesznek olyan konkrét dolgot, akkor megkövetem, nem pedig megkövezem, ahogyan maga írja. Ki vele, végre öntsünk már tiszta vizet a pohárba én állok elébe.

János Bósza: Felvidéken csak egy igazság van, amit az MKP és hívei mondanak, ez valahogy nekem a múlt század 48-89 közötti időszakára emlékeztet, akkor védték ilyen vehemensen Sztálin, Brezsnyev és Husák elvtársakat. Kedves Erzsébet már dühöng a kapitalizmus, a demokrácia, így a legtökéletesebb emberek is tévedhetnek, vagy vannak emberi hibáik.

Erzsébet Dániel: Meg kell nézni a filmet, vagy ha nem ismeri el , olvasni könyvét, könyveit, aki meg nem érti, azzal nehéz beszélgetni. Elnézést de nincs szándékomban erről tovább levelezni. DE

János Bósza: Könyvek olvasása, vagy azok írása még nem hozta el az autonómiát. megmaradásunk egyedüli zálogát, lehet róluk ábrándozni, írogatni, beszélni, olvasgatni, de az igazi tettek nélkül nem lesz a felvidéki magyarságnak megmaradása, ezt maga is tudja, az MKP is tudja, Duray is tudja. Én csak arról írtam, hogy a szavak még csak köszönő viszonyban sincsenek a tettekkel, pedig tettek nélkül sikerek sem lesznek. Ennyit már tudni kéne. Na igen a mellébeszélés tudományát nagyon jól elsajátították, maga ezt nagyon jól tudja, azt is, hogy amit írtam annak minden szava igaz, de persze bevallani arra már nincs merszük. Pontosan azért írtam, nem azért, hogy a magukfajtájának benyaljak egy kis koloncért cserébe, nekem az igazság leírása fontosabb.

János Bósza: A honlapomon már régen olvasható: Látni kell, hogy sem a tudományt, sem a közéleti történéseket nem a tájba simuló emberek, svédasztalon hízott Döbrögik vitték előre, hanem az úgynevezett fantaszták, ha kell, a szavukat hallató fantaszták, hídemberek s Ludas Matyik. Azok, akiknek volt bátorságuk felemelni a szőnyeget az alája söpört koszról.
Politikusok egymagukban csak középszerű dolgokra képesek. A fantasztáknak pedig tudatában kell lenniük, hogy bármilyen nemes célról is legyen szó, a politikusoknak megvan az apparátusuk, hogy bármikor kényelmesen keresztbe tegyenek (Kovács J. Szilamér) ...

János Bósza: Kedves Erzsébet, végszónak szánva. Nem Duray ellen vagyok, hanem a saját tehetetlenségünkre és nemakarásunkra akartam rámutatni, hogy mást mondunk, mint, amit csinálunk. Pontosabban csak beszélünk és nem csinálunk, nem merünk csinálni semmit sem és azokat akik mégis megpróbálnak valamit csinálni, azokat jól lejáratjuk, hiteltelennek könyveljük el. Tudja mikor Alsóbodokon találkoztam Durayval, egy órás beszélgetésünkből 50 perc azzal telt el, hogy mit csinált ő a régi rendszer alatt, még csak szóhoz sem jutottam, mikor öt percre megszólalhattam, megkértem segítsen az autonómiatörekvések terjesztésnek a propagálását, megmondtam neki, hogyha ők nem merik mi majd megcsináljuk, csak segítsenek, támogassanak minket, majd mi kimegyünk elmagyarázzuk az embereknek, a szlováknak, magyarnak, miért nem kell félniük a területi autonómiától. Mégcsak válaszra sem méltatott, azóta várok a válaszára, három éve, azóta mi nem tudtuk elkezdeni, mert nem volt meg hozzá a megfelelő anyagiak és az MKP duraysta pártja pedig hallgat, akkor most maga szerint ki a hunyó, ki beszél mellé. Erről szól ez a cikk, hogy Duray tettei még csak köszönő viszonyban sincsenek azzal, amit igazából tenni kéne a felvidéki magyarság asszimilációjának megállítása érdekében. Ha maga ezt sértőnek érzi, akkor csak sajnálni tudom ÖNt, de főleg a felvidéki magyarságot.

Bumm.sk-ról a Duray filmmel kapcsolatosan:
Nem áll szándékomban beleavatkozni eme fennkölt vitátokba, csak megjegyzem, hogy számomra olyan az egész, mintha arról vitatkoznátok, hogy melyik kurvától kaptátok a trippert !
Márpedig Barátaim, nem az a lényeg, hogy kitől kaptátok, hanem az, hogy BETEGEK VAGYTOK !...azaz betegek vagyunk!
Haldoklik a felvidéki magyarság, mert saját választottjaik is hozzájárultak a feléjük irányított fertőzések terjesztéséhez ! Az utcasarki lotyó és a luxus-prosti között nincs különbség, Gyerekek! A lényeg ugyanis az, hogy mindkettő KURVA !
Azok után, hogy a mi kurváink még jobban meg is osztották a felvidék magyarságát , teljesen fölösleges a nevesítésük !....ugyanis BŰNÖSÖK EZEK VALAMENNYIEN !
Hiába próbálják egyesek így vagy úgy szépítgetni egyik-másik oldalt,...hiába próbálnának meg egyesek a FELEJTÉSRE alapozni és úgy tenni, mintha ők nem kurvultak volna el,....az emberek többsége tudja, hogy EGYFORMÁK EZEK MIND !
Munkának nevezett megélhetési politikára való játszásuk gyümölcsét ugyanis minden felvidéki magyar saját bőrén megtapasztalhatja !...És aki nem tegnap végezte el az Selye Jánost,van összehasonlítási alapja, az nagyon jól tudhatja, hogy a felvidéki magyarság helyzetében szinte NEM VÁLTOZOTT SEMMI, ha meg igen, akkor rosszabra! AKKOR MEG MINEK TARTOTTUK EL ŐKET SZEMTELENÜL NAGY ZSETONOKÉRT ???.....

A felnövekvő, és sok Öreg Ló által átb.szhatónak tartott Új Generáció meg azon csodálkozik, hogy HOL VOLTAK?,MIT TETTEK APÁINK, hogy ILYEN SZAR A HELYZET !?? Minek volt 89 ősze, ha nekünk most, 22 év után mindent elölről kellene kezdeni ??

A válasz az, hogy ELÁRULTAK BENNÜNKET, s ezért BŰNÖSÖK EZEK, VALAMENNYIEN !Bűnösöknek pedig BÜNTETÉS, a rossz munkát végzőknek, a semmittevő kitartottaknak pedig VAGYONELKOBZÁS jár !

Ti meg itt oldalakon keresztül fossátok a szót feleslegesen...
kacor
2011-09-16 10:20:45

Hozzászólás a FISz Hírportálról:

Nagy Dénes [ 2011-10-04 17:49 ]

Duray egy szájhős. Fiatal korában reményteljesnek tűnt a beszédeivel és buzdításával, de kb. 20 éve semmit nem tett le az asztalra. Lehet írogatni könyveket erről-arról, így meg úgy sajnáltatni magunkat, magát a felvidéki magyarság elgyökértelenedését, de ennek oka elsősorban az ő nevével is fémjelzett MKP megalkuvó, a magyarságot eláruló politikája.
Mára már elmondható, hogy Duray is egy orbánszerű szájkaratebajnok, köszönő viszonyban sincsenek a tettei azzal, amit mond és az elmúlt 20 évben általában csak az anyaországban beszél az autonómiáról, Felvidéken lapít vagy csak szűk körben merészel mondani valamit,arról,hogy hogyan kellene megmenteni a felvidéki magyar nemzetrészt, amit szintén nem követnek tettek.
Ha konkrétumokról kell beszélni az autonómia megvalósítása terén, már nem mer vállalni semmilyen konfrontációt a nagy nyilvánosság előtt.

Nagy Dénes [ 2011-10-04 17:49 ]

Foyltatás:
Egyébként felmerült, már többekben, hogy kapcsolatban áll a szabadkőművességgel is. Érdekes, hogy pont az úgynevezett \\\\\\\\\\\\\\\"bársonyos forradalomnak\\\\\\\\\\\\\\\" csúfolt szabadkőműves változtatások idején volt kint az USA-ban, a kommunisták csak úgy kiengedték. Előadásokat tartott. Aztán hazajött Budapesten keresztül már a \\\\\\\\\\\\\\\"bársonyosnak\\\\\\\\\\\\\\\" nevezett forradalom záróakkordjaira.
Az Együttélés Mozgalom szép elméleti megfogalmazásai közül az MKP-ba való beolvasztás mindent eltüntetett. Semmi nem valósult meg abból, amit az Együttélés kitűzött maga elé és ez nagy mértékben Duraynak köszönhető, a gyenge vezetőnek. Eltűnt az autonómia igény is az MKP-ban. Duray meg ott volt vezetőként az MKP-ban is , ült a parlamenti bársonyszékekben és MKP vezetőként végignézte, hogyan csorbítják a magyarság jogait a tótok .Mindezt jó pénzért, ahelyett, hogy látva az MKP megalkuvó, impotens, neoliberális politikáját alapított volna egy autonómista pártot. Helyette az anyaországban konferenciázgatott és autonómiázott. A Föderalista Pártba is beállhatott volna. Ők autonomisták voltak,de az MKP elhallgattatta, az ÚJ SzÓ lecernzúrázta. Külföldi forrásokból kellett megtudni, hogy az elhallgatott párt nemzetközi autonómista konferencián is részt vett Szardínia szigetén. Hol volt akkor Duray? Biztosabb volt felvenni a magas képviselői fizetést közel két évtizeden át az MKP színeiben, mint létrehozni a nulláról egy autonomista pártot, otthagyni a magyarság beolvasztását kiszolgáló bugárizmust.

Az anyaországban úgy tetszelgett,mint valami jogvédő autonomista, közben Felvidéken meg csöndben volt és semmit nem tett az autonómia gyakorlati megvalósításáért. Még egy nyavalyás tüntetést vagy konferenciát sem szervezett 20 éven keresztül az autonómiáért a magyar nemzet jogainak érvényesítéséért Felvidéken. Korábban a szememben igen nagy tiszteletnek örvendő Duray Miklós mára már csak egy gyenge megélhetési politikust jelent, aki elherdálta a lehetőségeket, aki sokkal többet tehetett volna a felvidéki magyarságért, mint amennyit tett, mert mára már sokkal jobban látszik az,hogy mit nem tett meg, mennyi lehetőséget mulasztott el népszerűségénél és ismertségénél fogva, mint amit valójában megtett az autonómiáért.
Ez is felveti a szabadkőműves mivoltját.Felkavarta dumával a kedélyeket, aztán elvonult, hallgatott, nem tett semmit. Valahogy a sok duma mellett a tettek rendre elmaradtak,később már a duma is elmaradt és jött helyette valami más. Ez utóbbira nem szeretnék részletesen kitérni, mert másodkézből tudom csak, hogy nem veti meg az alkoholt.