Duraytól Gubíkig, Csákyn át Berényig

2014.07.28.
A magamutogatás és a semmitevés nagy mestere, akit senki másnak, mint Duraynak hívnak, utódjára akadt Gubík személyében. Már évek óta figyelem és próbálom valós tények tükrében kielemezni a megélhetési politikusaink tetteit, az akarási küszöbszintjüket figyelembe véve. Ebben az írásomban megpróbálom kielemezni négy látszatpolitikus mellébeszéléseit, simulékonyságukat és hazudozásaikat. Tudom erős szavak, de mindez igaz és ha őszintén akarunk beszélni a felvidéki magyarság bajairól, akkor velük kell kezdeni, mert ameddig ők fogják megmondani mi jó nekünk, akkor nekik jó lesz a felvidéki magyarság meg tovább fog pusztulni asszimilálódni. sajnos a három öreg semmittevő mellé bekerült egy fiatal magamutogató, karrierista talpnyalójuk is. Szigorú fogalmazás, de sajnos könnyen bizonyítható tényállást tartalmaz.

Durayról film készült, rengeteg kitüntetést kapott, mert úgymond sokat tett a felvidéki magyarságért. Sokan nem mernek valós képet kialakítani, pontosabban az igazságot leírni. Még arra sem hajlandóak Duray esetében leírni, kiértékelni, melyek azok a pozitívumok, amely okán tisztelni kell őt és melyek azok a negatívumok, ami miatt komolyan el kellene gondolkoznunk azon, hogy mit is köszönhetünk neki. Ha egyszerűen akarnék fogalmazni és a saját egy évtizedes tapasztalatomból indulok ki -ennyi ideje figyelem kőkeményen a politikai történéseket - , akkor sokmindent nem lehet köszönni Duraynak. Sokat beszélt, sokat mutogatta magát, de a közös megmaradási asztalunkra lényegében semmit , semmi jót, ami az asszimilációnk ellen hatott volna nem tett le. Sokat beszélt mellé, sokat ígérgetett, de még egy épkézláb autonómia tervezetet sem volt képes készíteni, bemutatni és küzdeni a megvalósításáért. Újból megkérdezem ezen valós tények tükrében, mit is köszönhetünk Duraynak? Szerintem a semmittevésével és megélhetési politizálásával többet ártott, mint segített. Egy politikus, aki azt állítja magáról, hogy a felvidéki magyarságért küzd, de közös megmaradási asztalra semmit sem tett le, az szerintem ártalmasabb, mint az aki nyíltan ellenünk van. A nemakarás és hazudozás, amit Duray produkált az eltelt évek alatt az asszimilációba zavarta a felvidéki magyarságot.

Csáky egy tipikus esete a megélhetési politikusoknak, aki a hatalomért mindent megtesz. Butít, mellébeszélt és sokszor hazudozott is és ami a legrosszabb még rágalmazni is képes másokat csakhogy a hatalomban ott maradhasson. Rá több időt nem pazarlok, mert még azt sem érdemli meg, hogy tovább foglalkozzak vele.

Berényi kommunista kádercsemete, aki ha nincsen 1989, akkor ma a kommunista parlamentben ülne, mint egy főkáder. Ilyen sok van és volt az MKP-ban, akiknek vagy a szüleik voltak érdekkommunisták, vagy maguk kezdték a kommunista pályafutásukat a pártban. Igen 1989 után a kukába dobták a pártkönyvecskéiket, majd nagy demokraták és magyarmegmentők lettek. DE!!! Egy dolog, ami az ilyen személyek esetében egységes tünet, a hatalomvágy és a tömegek butítása. Vagyis mindig vizet prédikáltak, de bort ittak.

Gubíkkal nagyon nem is kéne foglalkozni, mert fiatal létére jó diákja lett mindhárom idősebb párttársuknak. Ő is jól megtanult mellébeszélni.

Nos ennyit itt el is vágom a zsinórt, mert bizonyára sokan azt fogják gondolni ennek a Bószának megint elment az esze, csak támadni képes a un. magyar politikusokat. Nos mióta beletenyereltem a politikába, a zavaros kellős közepébe, látnom kellett, hogy a politikusok csak egy dologra jók, hogy butítsanak minket, hazudoznak nekünk, de ők a politikából jól eléldegélnek. A többségük a politikából jól eléldegél, semmit nem tesznek a megmaradásunkért, csupán fűt-fát ígérgetnek, majd miután szembesítettük őket a nem teljesített ígérgetéseikkel, újból újabb hazugságokkal butítanak el minket. Sajnos mindezt könnyen lehetne bizonyítani. Sokan azt mondják, igen-igen mindez igaz, de ha nincs más, akkor mit is tehetnénk, csak rájuk lehet szavazni és ha tudjuk is milyenek, de mégiscsak a mi magyarjaink. Itt a baj, hogy nincs választék, nincsenek igazi magyar politikusaink, akiket nem becsvágy, nem a hatalomvágy, mégcsak a megélhetési politizálás sem hajt, hanem érdekünkben politizálás az, ami hajtaná őket. Ekkor bizony biztosan lenne igazi érdekpolitizálás és igazi megmaradási küzdelem is. ha mindez nem lesz, akkor nekünk annyi ...., lassan mind asszimilálódni fogunk és beolvadunk a többségi népbe. Ha a duraysták, a csákysták és a berényi, valamint a bugár félék fogják megmondani mi jó nekünk, akkor 10-20 és és márcsak szórványban lesz Fölvidéken az az őshonos magyarság és utána már kár is beszélni valamiféle autonómiáról, vagy autonómia küzdelemről, mert nem lesz kinek kikövetelni és kikkel békésen kiharcolni.

Ma még megoldható, de ehhez kell egy igazi magyar párt, igazi autonómia küzdelemmel. Nem megélhetési politikusokkal, hanem küzdeni vágyó és képes tagsággal, vezetőkkel. kell egy autonómista párt, amely a meglévő felvidéki magyar pártokat a történel szemétdobjára zavarja. Ami ma van az csak azoknak jó, akik már lassan 20 éve hülyítenek minket és a nyomdokaikban feltörekvő talpnyalóiknak. Az, hogy mindannyiunknak jobb legyen és a felvidéki magyarság megmaradjon a saját ezer-száz éves szülőföldjén őshonos népként ez csakis rajtunk múlik. Ehhez egy szabad-akaratú és tenni-vágyó igazi magyar párt. Minden más és ami van az csak a szakadékba vezet, a teljes asszimilációnkba.

Bósza János