Van egy ember, aki képes még Slotát is túllicitálni, zsidó és Mose Gánánnak hívják. Köszönjük szépen, minden magyar nevében akik menedéket adtak minden zsidónak 1944 őszéig. Igen utánna történtek embertelenségek, ellenben addig az időpontig a magyarországi zsidóság békében élt és nem kellett, ahogyan a nyugati, ukrajnai, vagy a lengyel zsidóknak kényszermunkára, vagy haláltáborokba menniük. Igen minden nemzetnek, ahogy az egyénnek is megvan a saját keresztje. A magyarok között is voltak és sajnos mai is vannak gazemberek, árulók és kétszinű hazug politikusok, s egyének.
DE!!!
Nem lehet és nem szabad általánosítani, mert a magyaroknak is megvan a saját Holokausztjuk, erről sokat mesélhetnének azok, akiket például Felvidéken munkatáborokba küldtek, mindenüktől megfosztva sokan közüllük meghaltak, csak azért, mert a magyar nemzethez tartoztak.
Van egy nagy külömbség a zsidóság ellen elkövetett atrocitások és a magyarokkal szemben elkövetett bűncselekmények között, hogy a holokauszt kiötlőit és a végrehajtóit szigorúan megbüntették, a zsidókat pedig kárpótólták, addig a magyar holokauszt kiötlőinek Csehországban és Szlovákiában szobrokat emeltek, sőt azokat a törvényeket, a Benes dekrétumait, ami alapján a kollektív búnösséget a magyarság rovására végrehajtották, a szlovák parlament 2007-ben, törvénnyel megerősítette, lényegében újból legalizálta és ez akarva-akaratlanul is bekerül az EÚ-s jogrendbe. A zsidókat kárpótolták, a magyarok pedig továbbra is kollektív bűnösök maradtak.
Most is létezik Szlovákiában egy fasiszta kormánypárti politikus, akit Slota Ján-nak hívnak, aki legszívesebben gázkamrába küldené a magyarokat, de legalább is munkatáborokba, amit gyakorlatig meg is tehet, hisz kormánypárti politikus és a Benes dekrétumok még érvényben vannak, sőt most akar elfogadtatni a szlovák parlamentben egy olyan törvényt, aminek a segítségével, minden magyar, hacsak kiejti a száján, hogy nem ért egyett a trianoni diktátummal, mert nekünk ilyen is volt még a maguk holokausztjuk előtt, vagy megkérdőjelezi a Benes dekrétumok jogosságát becsukhassák börtönbe . Én ellenem már most folyik egy büntetőjogi eljárás, csak azért, mert békésen követeltem az Európában oly jólbevált problémamegoldó közeget az autonómiát Dél-Szlovákiában (Dél-Fölvidéken), mert állítólag az ország szétzilálására törekedtem. Tudja ez az én holokausztom, ami még ma is érvényben van, az Önét már rég eltörőlték és gondolom anyagilag is szépen kárpótolták, ezért mer ilyen aljas rágalmakkal sértegetni egész Európa védelmezőjét és Nyugat-Európa kínai falát, a magyarságot.
Mondja meg nekem és a világ melyik nyelve tud ilyeneket.
Szégyelje magát és elvárom, hogy bocsánatot kérjen az összmagyarságtól, éljenek azok az óhazában, vagy Amerikában, netántán Ausztráliában, vagy másutt a földkerekségen.
Bósza János, akinek az anyja 40 kg-os batyuval és két kisgyerekkel be volt marhavagonérozva.
2010.01.21.
Nemrégen közkinccsé tette egy Mose Gánán nevű izraeli zsidó népünknek címzett, a világhálós naplójában kitett karácsonyi üdvözletét, amelynek legbájosabb jókívánsága: „Égjenek el a magyarok!”
Mose Gánán „csak” költő, sumér és magyar versek héberre fordítója, esszéíró, irodalomtörténész és a német (!) irodalom izraeli szakértője, s ahol csak tudja, mocskolja, káromolja a magyarságot.
Enikő nevű olvasónk felfedezte, hogy az izraeli Mose Gánán a világhálón már többször is össze-vissza hazudozott, gyűlöletet terjesztett a magyarságról, ezért úgy döntött, hogy magánlevélben válaszol neki, méghozzá héberül.
Enikő első, rövid levele, amelyet annak nyomán írt, hogy Gánán egyik életrajzi visszaemlékezésében „felszabadításnak” nevezi Budapest szovjet megszállását. (A tegnapi gyászos évforduló miatt ez most különösen időszerű). Az alábbi levelet az ő válaszával együtt Gánán még ki merte tenni a blogjára:
Mose Gánán Úrnak Sálom!
Szeretnék valamit az Ön tudomására hozni: Nekünk, magyaroknak a szovjet megszállás leigázást, a függetlenségünk elvesztését jelentette, de semmiképpen nem felszabadítást, amint ezt Ön állítja.
Ön kizárólag a saját maga, vagy a zsidók nevében beszélhet.
Egy goj Budapestről
Enikő udvarias levelére olyan durva, megszólítás és elbúcsúzás nélküli héber nyelvű levelet írt az izraeli, amelyet minden magyarnak meg kell ismernie:
Köszönet a postai küldeményért.
Ön mikor született? Nyilvánvaló, hogy 1945 után. Az emberiség rosszra és jóra születik.
Én nem beszélek a magyarok nevében, akik ismét kitűzik ruházatukra a horogkeresztet és magasra emelik az Árpád-zászlót (sic), s akik megrongálják a szovjet katona szobrát (sic!) stb. Most, miután az oroszok elhagyták Magyarországot, a magyarok ismét szabadon tüntethetnek a tereken az oroszok, zsidók vagy mások ellen, miközben újra terjed az antiszemitizmus. Én nem a magyarok nevében beszélek. S természetesen nem beszélek a népek, gulágok, politikai elnyomás és minden más rossz atyjának, Sztálinnak a nevében sem.
Bizony, én annak a maroknyi zsidónak a nevében beszélek, akik Budapesten életben maradtak, s akiket a nácik már nem tudtak elküldeni a gázkamrákba, mint az apámat és az anyámat. Én a megmenekültek nevében beszélek, akik a Budapest felé közeledő Vörös Hadsereg jóvoltából maradtak életben, s akiket Eichmann ezért már nem tudott vasúton Auschwitzba küldeni. (Ez persze nem azt jelenti, hogy nem gyalogoltatta őket Budapestről az osztrák határig, s akik közül sokan meghaltak útközben.)
Ezért tehát én a magam nevében beszélek, amikor azt mondom, hogy Budapest orosz megszállása felszabadulás volt (Igen! Felszabadulás!). Engem a Vörös Hadsereg szabadított fel és meg a halálfélelemtől, az éhezéstől és a tetvektől. Kiszabadított a gettó falai közül, az óvóhelyről, ahová néhány hónapig be voltam zárva éhezés és állandó bombázás közepette.
Az oroszok jóvoltából térhettünk vissza az üres, kifosztott és fűtés nélküli lakásunkba. Január volt, esett a hó, de életben maradtunk. Ám ez nem sokat segített rajtam, mert az éhség nem csillapodott gyorsan. Amikor az Izraelbe vezető úton megérkeztünk az amerikai zónába, egy szemből jövő autóból a katonák fehér kenyereket dobáltak nekünk. De talán kijár a tisztelet annak az utcasarkon álló orosz katonának is, aki egyetlen fekete kenyeréből szeletelt és adott a körötte állóknak.
S hogy a magyarokat elnyomták az oroszok és velük szövetkezők? Nem sajnálom a magyarokat. Megérdemelték. Amúgy Európában a magyarok találták ki a zsidótörvényeket, hiszen már 1922-ben, vagy e körül bevezették. Ebben elsők voltak Európában. Persze van pró és kontra, de most ne bonyolódjunk bele az aprólékos történelmi elemzésbe.
A magyarok szerencsétlenek, vakok és kiúttalanok voltak abban politikai, történelmi helyzetben, amelybe 1938-ban, 1940-ben, vagy valamikor ebben az időszakban kerültek. Ennek ellenére, s mindent összevetve a magyarok gyilkosok voltak. A nácikkal összehasonlítva talán kis gyilkosok voltak, de a náciknál nem kisebb élvezettel és igyekezettel öltek és raboltak.
Megérdemelték mindazt, ami történt velük a háborúban. Egyszer ellátogattam a budavári Történeti Múzeumba, ahol kirakták azokat a fényképeket, amelyeken az látható, hogyan gyújtották fel a magyar katonák a falvakat Oroszországban.
Azt kívánom, hogy a magyarok égjenek meg. Nekem nem kell irgalommal viseltetnem velük szemben. Legyen egészséges.
Gánán valószínűleg arra számított, hogy az ő alpári stílusú, fajgyűlölködő válaszleveléhez hasonló levelet kap. Enikő azonban higgadtan, az izraeli irodalomtörténész szándékos történelmi ferdítéseit, hazugságait, tévedéseit tényekkel alátámasztva kijavította és a magyarok elégetését kívánó megjegyzése miatt még erkölcsileg is helyretéve írta meg újabb héber nyelvű levelét. Olvasónk ezzel azt remélte, hogy a zsidó elszégyenli magát, tisztességesebb hangnemre vált és abbahagyja a magyarság szidalmazását:
Gánán Úrnak Sálom!
Mindössze azt szerettem volna közölni Önnel: A szovjet megszállás a magyar nép számára nem felszabadítás, hanem egy ázsiai horda általi leigázás volt. Válaszában Ön egyértelműen leszögezte, hogy a világhálós naplójában közzétett elbeszélésében nem a magyar nép nevében beszélt felszabadításról, s ezzel a közlésével valóban megnyugtatott. Ám a fent említett kérésem és történelmi megjegyzéseim Önt még nem jogosítják föl arra, hogy egy egész népet gyalázzon és elégetésre szánjon – beleértve engemet is.
S most pedig térjünk át levelének részleteire:
A mai napig nem láttam Budapest utcáin, de egész Magyarországon sem olyan embereket, akik „ruházatukra ismét kitűzik a horogkeresztet”. Ki mondta Önnek ezt az ostobaságot? A horogkereszt ugyanis egyértelműen német jelkép (És néhány galileai zsinagóga mozaikpadlójának építészeti motívuma a bizánci korszakból.) Erről ennyit.
Ami pedig az „Árpád-zászlót” , vagy pontosabban a piros-fehér Árpád-sávos zászlót illeti, az az Árpád-ház ősi jelképe. A Dávid-csillagot például a Gázai övezetben gyermekeket gyilkolászók is a ruházatukra öltik.
A „szovjet katona szobrát” a legnagyobb szívfájdalmunkra nem döntötték le, csak eltávolították róla a vörös csillagot és leöntötték fekete festékkel. Nos, Ön siratja a budapesti szovjet katona szobrát... Felteszem Önnek az igen egyszerű kérdést: Vajon Izrael Állama hajlandó lenne-e felállítani, mondjuk az ismeretlen Waffen SS-katona szobrát Tel-Aviv Dizengoff nevű terén? Mert ha nem, akkor mi jogon várják el Önök tőlünk azt, hogy szeressük az üldözőinket? Vajon a zsidók örülnének nap mint nap látni egy ilyen szobrot Tel-Avivban? Biztos vagyok benne, hogy nem.
A budapesti gettóban, a különböző védett házakban és a magyar főváros egyéb helyein nem csak „maroknyi zsidó” maradt életben – amint azt Ön állítja -, hanem zsidó források szerint is legalább 120 -150 ezer lélek. Mégis mit gondol, honnan van manapság Budapesten 120 ezer zsidó a második világháború utáni és az 1956-os forradalom idején történt nagy kivándorlás után is?
Ezek a zsidók nem „a Budapest felé közeledő Vörös Hadsereg” jóvoltából, hanem leginkább Horthy Miklós kormányzónak köszönhetően maradtak életben. Annak a Horthy Miklósnak köszönhetően, aki katonai egységeket vezényelt a budapesti gettó védelmére már 1944 nyarán, amikor a Vörös Hadsereg még nagyon messze volt Budapesttől. A nemes lelkű magyar népnek köszönhető tehát az, hogy megmaradt a budapesti gettó. Tulajdonképpen a budapesti volt az egyetlen olyan gettó a németek által katonailag megszállt országokban, amelyet nem számoltak fel. S ezért a magyar népnek köszönet jár, nem pedig gyalázkodás, káromlás, szitok, hazudozás és történelemhamisítás.
Mellesleg, az én keresztény (az Önök durva és rasszista beszédében „goj”) nagyanyám és nagynéném is átélte a bombázásokat abban az időben, ők is megtetvesedve, éhesen hagyták el az óvóhelyet és kifosztva találták a családi otthont a budapesti Teréz körúton.
Kétségtelen, hogy a magyar hadsereg okozott veszteségeket a Szovjetunió lakosságának az általa megszállt területeken a háború idején. A magyar hadsereg parancsnoksága egész biztosan azt állította, hogy a partizánok elleni tevékenység keretében tették azt, amit tettek. Az izraeli hadsereg naponta rombolja le a palesztinok házait, gyilkol gyermekeket, asszonyokat és csecsemőket. Az izraeli hadsereg parancsnoksága és a szolgálatában álló propagandagépezet azt állítja, hogy mindez a palesztin terror elleni küzdelem keretében történik... Akkor miről is van itt szó? Ám a Gázai övezetben elkövetett gyermekgyilkosságok ellenére sem érzem feljogosítva magamat, sőt még a palesztinoknak sem ajánlom azt mondani, hogy égjen el minden zsidó.
S még egy fontos dologra szeretném Önt emlékeztetni: Nekünk, magyaroknak is van rendezetlen számlánk a zsidókkal. Nem minden zsidóval, hanem csak azokkal az aljas gazemberekkel, akik 1919-ben csatlakoztak a zsidó Kun Béla, Korvin Ottó, Szamuely Tibor és zsidó társaik gyilkos osztagaihoz, s amelyek az aránylag rövid uralmuk idején félelmet keltettek a keresztény lakosság körében. Valaki talán kért már bocsánatot a magyarságtól azokért a súlyos bűntettekért, amelyeket ezek a zsidók elkövettek? Annak a „magyar” Tanácsköztársaságnak az idején, amelynek 29 kormánytagja közül 19 zsidó volt. Közlöm Önnel, hogy ezért eddig senki nem kért bocsánatot.
Nekünk, magyaroknak még mindig rendezetlen a számlánk a zsidókkal, a zsidó Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Piros László, Péter Gábor aljas tettei miatt, és az összes kínzó és gyilkos zsidó cselekedetei miatt (a „kis gyilkosok” miatt is, amint Ön írja). Azok miatt a zsidók miatt, akik tömegesen csatlakoztak a politikai rendőrség soraiba és kiszolgálták a megszálló szovjeteket. Vajon kért már a zsidók közül valaki ezért bocsánatot, vagy legalább elhatárolódott ezektől a súlyos cselekményektől? Ismét azt közlöm Önnel, hogy eddig senki nem kért bocsánatot.
S ezúttal kizárólag a múlt bűneiről beszéltem és nem a jelenről. S amint azt az ókori zsidó vallási bölcsek mondták: „Bölcs ember az utalásból is ért”.
Ennek ellenére, és a szülői házban kapott neveltetésemnek köszönhetően én sosem mondom Önnek, Uram, hogy égjen el minden zsidó... Nem Uram, én nem vagyok hajlandó lesüllyedni erre az erkölcsi szintre.
Békességet kívánva:
Enikő Budapestről
|
