Emlékezés a 15 évvel ezelőtti nagygyűlésre

2009.1.11
(A nyílt vita összefoglalójával kiegészítve) A választott szlovákiai magyar képviselők és polgármesterek 1994. január 8-i komáromi nagygyűlésének 15. évfordulója alkalmából a CSEMADOK Komáromi Területi Választmánya 2009. január 10-én a CSEMADOK komáromi székházában (Kossuth tér 3.) emlékező gyűlést szervezett.

A 15 éves évforduló alkalmából emléktábla-avatásra is sor került a Csemadok épületének homlokzatán.

Az ünnepi program keretében részlet hangzott el Dsida Jenő: Tükör előtt című verséből.

Köszöntőt mondott Petheő Attila (a CSEMADOK Komáromi Területi Választmánya képviseletében). Elmondta, a mai összejövetel célja nem csak az, hogy tiszteletüket fejezzék ki a 15 évvel ezelőtti esemény megszervezői előtt, hanem a kiútkeresés is a jelenlegi helyzetünkből. "Mielőtt a múltat lezárnánk, annak hibáiból is tanulnunk kell. Bár az 1994-es nagygyűlés az eddigi legjobban megszervezett rendezvénye volt a felvidéki magyarságnak, annak célkitűzéseiből szinte semmi sem valósult meg. A felvidéki magyarság pedig a 24. órában van, közösségünk vezetői közben gyakran egyéni céljaikat a közösség céljai elé helyezik. Ha az aktuális helyzetet nézzük, a felvidéki magyarság vezetői közül sokan csak reagálnak bizonyos kérdésekre, de nem kezdeményeznek. Ugyanis, ha kezdeményeznénk, akkor igenis ki mernék mondani azt, hogy a nyelvi jogaink csorbulnak, az önrendelkezésről beszélni kell, a régiókat fejleszteni kell, nem magyar püspökről hanem püspökségről szólnánk" - mondta bevezetőjében Petheő Attila, aki ezt követően átadta a szót, annak az embernek, "aki 1994-ben fő kezdeményezője volt a komáromi nagygyűlésnek. Duray Miklósnak."

"Szlovákia magyarlakta területe azonban ma is az ország gazdaságilag legkiszolgáltatottabb része, ahol a külföldi tőke uralkodik az ott élők hátrányára, vagy nincs elérhető működőképes tőke és kilátástalan a helyzet. A nagygyűlés tizenötödik évfordulója ezért nem ünnep, hanem inkább emlékezés az elmulasztott lehetőségre. Ébredjünk! Talán még maradt erőnk, hogy szembenézzünk önmagunkkal" - mondta Duray Miklós (akinek felszólalása teljes egészében itt olvasható: klikk).

A táblaavatás után a Csemadok-házban nyílt vitával folytatódott a rendezvény programja.

Pásztor István, aki 15 évvel ezelőtt Komárom városának polgármestere volt, felelevenítette az 1994-es eseményeket - és azokat párhuzamba hozva napjaink történéseivel. Pásztor szerint ma nagyon nehéz lenne az 1994-es nagygyűléshez hasonló rendezvényt szervezni, ma ugyanis a túlélés és a napi megélhetés biztosítása a felvidéki magyarok nagy részének fő célja, nem pedig a közösségi jogok kivívása. Ez annak is az eredménye, hogy bár 1998-ban egy párttá (Magyar Koalíció Pártja) tömörült a három volt magyar párt (Együttélés, Magyar kereszténydemokrata Mozgalom és Magyar Polgári Párt), ám annak kormányzati szerepe (1998-2006) ellenére a valós politikai hatalom nem a párt kezébe került. Ugyanis sok helyütt "családi vállalkozásokká" váltak az alapszervezetek, amelyek vigyáznak arra, hogy oda nehogy olyanok is bejussanak, akik veszélyeztethetik a "kiskirályságokat". "Eltelt 15 esztendő, és látjuk, hogy a szlovák pártok ugyanúgy nem szeretnek és nem vesznek komolyan bennünket. Ezért is elmondható, hogy az 1994-es nagygyűlés állásfoglalása semmit sem veszített értékéből. De ki mer ma hozzányúlni ezekhez a témakörökhöz?" - tette fel a kérdést Pásztor István.

Bölcs József (Komáromfüss volt polgármestere) rámutatott arra, hogy bár az MKP kormánytagsága révén 8 éven át helyzetben volt a felvidéki magyarság, Komárom mégis ebben az időszakban (1998-2006) szenvedte el a legnagyobb veszteségeket.

Szabó Olga (Pat község volt polgármestere) arra hívta fel a figyelmet, hogy egyik legfontosabb teendő a még menthető ingatlanok, mint pl. a nevesítetlen földek vagyonjogi tisztázása.

Bósza János polgárjogi aktivista felszólalásában az általa megszervezett polgári társulás kálváriáját elevenítette fel. "Nem szabad lemondanunk az alkotmány által is biztosított jogegyenlőségről" - húzta alá.

Nagy János szobrászművész Esterházy János személyi szerepét emelte ki. Mint mondta, ő az, akinek szellemisége még ma is képes összefogni a felvidéki magyarságot.

Papp Sándor, Kalonda polgármestereként volt jelen 1994-ben Komáromban. Olyan körülmények között, hogy az akkori hatalom mindent elkövetett annak érdekében, hogy feltartóztassa őt utazás közben. Papp Sándor úgy látja, hogy a felvidéki magyarság nehéz helyzetének az is okozója, hogy nem érezheti a háta mögött egy erős Magyarország támogatását.

Kvarda József, Nagyszombat megye alispánja elmondta, hogy a Magyar Koalíció Pártja stratégiai bizottságában készülőben van egy komoly anyag, amely kiutat jelenthet a felvidéki magyarság számára.

Pázmány Péter, a Magyar Koalíció Pártja Dunaszerdahelyi járási elnöke szerint a felvidéki magyarság számára jelenleg nincs más kiút, mint az MKP. A pártnak azonban nem csak a szlovák nacionalistákkal kell megküzdenie, hanem azokkal a pártstruktúrákba beépített magyar személyekkel is, akik közül nagyon sokan rajta vannak az egykori besúgók listáján. "Ezeket az embereket különböző gazdasági csoportok keretén belül inspirálják, és ők az anyagi ahszon reményében megteszik azt, amit vár tőlük a szlovák nacionalista közösség" - mondta Pázmány, aki szerint az egyik legfontosabb teendő ezért az MKP egységesítése, megtisztulása, valamint egy olyan erős civil szervezet megszervezése, amely képes hangot adni a felvidéki magyarság jogos igényeinek kinyilvánítására.

Az ünnepség résztvevői egy nyilatkozatot is elfogadtak, melyben kinyilvánítják, hogy nemzeti létünk és kulturális örökségünk megőrzésének alapja az önrendelkezés elérése (lásd itt).
forrás: felvidek.ma

A KOMÁROMI NAGYGYŰLÉSRE EMLÉKEZETT AZ MKP
2009. 01. 11.


Trianon óta a felvidéki magyarság első önmeghatározó, önrendelkezési kísérlete az 1994. január 8-án megtartott "komáromi nagygyűlés" volt - jelentette ki a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának stratégiai alelnöke szombaton este Révkomáromban.

Duray Miklós azon a rendezvényen beszélt, amelynek résztvevői a 15. évvel ezelőtti politikai-társadalmi eseményre emlékeztek.

"Sajnos a kitűzött célokból csak az általánosakat tudtuk elérni. A magyarok számára nem tudtunk kiharcolni olyan jogokat, amelyek 1989-hez viszonyítva bármiféle előrelépést jelentettek volna" - nyilatkozta az MTI tudósítójának Duray.

"Magyar szempontból azért volt rendkívül fontos a komáromi nagygyűlés, mert szinte az egész felvidéki magyar társadalmat mozgósította. Kimondtuk, hogy nem különleges jogokat, hanem a szubszidiaritás érvényesülését kívánjuk. A közigazgatásban pedig három olyan területi egységet szeretnénk, ahol többségben vagy nagy arányban élnek a magyarok, és ezeken a területeken legyen biztosítva a magyar identitás megőrzésével összefüggő összes jog" - fejtette ki Duray.

"Ma elsősorban emlékezünk mindezekre és megpróbálunk szembenézni önmagunkkal. Azzal, hogy 1994 óta mennyiben voltunk képesek a szlovákiai magyar politikában tartani magunkat a komáromi nagygyűlésen elfogadott elvekhez, illetve tudunk-e úgy szembenézni magunkkal, hogy a hibáinkat is beismerjük, s ezeket a jövőben megpróbáljuk kijavítani" - mondta az MTI tudósítójának a politikus, akit a 80-as években a szlovákiai magyarok nemzeti jogainak határozott védelme miatt felforgatónak minősített és börtönbüntetésre ítélt a csehszlovák kommunista hatalom.
Az évforduló alkalmából a résztvevők leleplezték a 15 évvel ezelőtti gyűlésre emlékeztető táblát a komáromi Csemadok-Ház falán.

A komáromi nagygyűlést a Csallóközi Városok és Falvak Társulása, valamint a két korabeli szlovákiai magyar parlamenti párt kezdeményezte. Meghívásukra mintegy 3500 polgármester, önkormányzati képviselő, szlovákiai magyar parlamenti képviselő és közéleti személyiség jelent meg Révkomáromban. A fórum három dokumentumot fogadott el.

A magyarok alkotmányos jogállásáról szóló állásfoglalás megállapította: a szlovákiai magyarság az addigi jogkorlátozások, a háború utáni üldöztetés, a totalitárius rendszer alatti elnyomás és minden beolvasztási igyekezet ellenére is megtartotta azt a képességét, hogy újra kifejezze politikai alanyiságát, s ott, ahol ezer éve őshonosként él, újra megszervezze társadalmát.

A nagygyűlés résztvevői nélkülözhetetlennek ítélték meg a szlovákiai magyarok anyanyelvhasználathoz való jogát. Kimondták, hogy a polgári jogegyenlőség elvét követve a szlovák nemzettel egyenrangú közösségként kívánják építeni a Szlovák Köztársaságot, és politikai alanyiságukat demokratikus választások útján létrehozott saját képviseleti testületeik révén kívánják kifejezni. Végezetül leszögezték, hogy a magyarság önazonossága védelmének érdekében az általa jelentős számban lakott régióknak különleges jogállást igényel.

(MTI)

Petheő Attila: A 2009. január 10-i 1994-es nagygyűlésre emlékező rendezvényt a Csemadok és nem a párt szervezte - a félreértések elkerülése végett. Több fórumon találgatások láttak napvilágot. Ennek elkerülése érdekében fontosnak tartom leírni, hogy a nagygyűlés 10. évfordulója óta minden évben megemlékezünk az 1994-es eseményekről. 2004-ben Bölcs József szervezte, 2005, 2006-os évben én szerveztem, 2007, 2008 és 2009-ben a Csemadok Komáromi Területi Választmánya szervezte a megemlékezést. Ezek az ideit megelőzően mind zártkörűek voltak, ám a sajtó hírt adott róluk.

Az alábbi gondolatokat az 1994-es komáromi nagygyűlés emléktáblájának avatásán mondtam tegnap:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy a Csemadok Komáromi Területi Választmánya nevében megköszönjem Önöknek, hogy elfogadták meghívásunkat a mai megemlékezésre és emléktábla avatásra. Ez az emléktábla a 15 évvel ezelőtti komáromi nagygyűlés szervezői előtti tiszteletet igyekszik jelképezni. Tudjuk minden, hogy nyomokat kell hagynunk. Sokszor halljuk, hogy a múltat le kell zárni. Mielőtt a múltat lezárnánk, annak hibáiból is tanulnunk kell. Bár az 1994-es nagygyűlés az eddigi legjobban megszervezett rendezvénye volt a felvidéki magyarságnak, annak célkitűzéseiből szinte semmi sem valósult meg. A felvidéki magyarság pedig a huszonnegyedik órában van. Az akkori nagygyűlésnek otthont adó Komárom városának lakossága az elmúlt öt évben 3000 fővel fogyott. Ha így folytatódik Komárom elveszik számunkra és nem lehet igazi központja a felvidéki magyar közösségnek.

Tisztelt Egybegyűltek! Azért hívtuk ma Önöket ide, hogy ezzel az emléktáblával egy következő generáció sugalljon Önök felé optimizmust. Azért, hogy megmutassuk Önöknek, volt egy csapatuk és jelezzük, hogy nekünk a ma generációjának szükségünk van Önökre, mert nekünk is kell egy csapat. 1998 óta nem szólította meg Önöket senki. Saját harcukat vívták és vívják a jelenben is. Közben szomorúan tapasztalják Önök is, hogy egyéni céljaikért adnak el bennünket közösségünk választott vezetői. A felvidéki magyar közösségnek nincsenek megfogalmazott, kézzelfogható céljai már több, mint egy évtizede. Választott érdekképviseletünk sosem kezdeményez, csupán mindig az adott helyzetre reagál.Ugyanis, ha kezdeményeznének, akkor igenis ki mernék mondani azt, hogy a nyelvi jogaink csorbulnak, az önrendelkezésről beszélni kell, a régiókat fejleszteni kell, nem magyar püspökről hanem püspökségről szólnánk

Kedves barátaim! Magyar közösségünk jelen társadalmi és gazdasági helyzete megköveteli, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzünk nyelvi jogainkra. Ne csak a kulturális és oktatási önkormányzatiságot, hanem a tényleges önrendelkezést követeljük. Ne magyar püspökért, hanem magyar püspökség megalakításáért harcoljunk. A magyar iskolának és a magyar régiók fejlesztésének pedig szintén kiemelt szerepet kell betölteniük a felvidéki magyar közgondolkozásban, közéletben.

Ma az 1994-es komáromi nagygyűlés 15. évfordulóján emlékezni és emlékeztetni jöttünk. Megmutatni, hogy a többség még mindig nemzetben gondolkodik és összetart. Még egyszer engedjék meg, hogy megköszönjem Önöknek, hogy a nagygyűlés lángját egyedül életben tartó Csemadokhoz csatlakoztak.
petheoattila.blogspot

Ezzel csak az a baj, csaknem az összes Csemadokos vezető, beleértve az elnököt is Hrubíkot (aki MKP-s vezetőségi tag) majdnem mindannyian MKP-s tagok. Így nagyon nehéz elválasztani, ki mikor a Csemadok, vagy az MKP nevében intézkedik, politizál. Ez akkor lenne jó és meggyőző, hogy pl. az 1994-es komáromi gyűlés 2009-es megemlékezését nem MKP-s Csemadokos tagok szervezték volna. Petheő Attila MKP-s képviselő a komáromi városi testületben, tehát MKP-s tag. Így most a megemlékezést a Csemadok kezdeményezte, vagy az MKP ezt nagyon nehéz megkülönböztetni egy semleges szemlélő oldaláról. A megemlékezésen ott lévő MKP-s politikusok, végig az MKP egységéről, vezető szerepéről beszéltek és az nyilatkozat kezdeményezőinek a többsége is MKP-s tag élükön Hrubíkkal, aki MKP-s vezetőségi tag is egyúttal.

Engemet Petheő Attila végig kizárt az elmúlt két évben bármiféle ő általa indított önrendelkezési próbálkozásokból azzal, hogy nem köteles nekem beszámolni kivel, mikor egyeztet autonómia témában. Ez igaz, én nem azt kértem informáljon, hanem együttműködést ajánlottan fel. Ezt ő többször elutasította. Gondolom mindezt MKP-s utasításra tette, mert született egy vezetőségi döntés az MKP-ban, hogy a tagoknak betiltották a kapcsolatteremtést velem (ezt néhány MKS-s tag meg is erősítette). Az ok az lehetett, hogy Csáky Pál az MKP elnöke TV-s adásban hazug módon szönöszös ügynöknek nevezett, mikor megkérdezték tőle hajlandó lenne-e aláírni a Commora Aula aláírási íveit az autonómiáért. Elég lett volna azt mondania, ő ezzel nem ért egyet, az MKP ezt a kezdeményezést nem támogatja, nem pedig vádaskodni és hazudozni. Ezzel a beszólásával ellenem uszította az MKP-s tagságot. Az MKP-s ominózusos döntésig, hogy a személyemmel mindenféle kapcsolatot meg kell szakítani, még azt is mondhatnám baráti kapcsolatban voltunk Attilával, különböző segítségeket igért meg, irodai bútor, röpcédulák kinyomtatása.

Én Petheő Attilát sohasem zártam ki mindig informáltam, sőt próbálkoztam vele közös megmozdulásokat szervezni, pl az áprilisi (2008) Benes dekrétumok elleni békés tiltakozó gyertyagyújtást, ő ebből akkor kicurokkolt azzal, ok az volt, hogy én már bejelentettem a megmozdulás tényét és időpontját (időpont a Hunnia Barátikör szabta meg), így ő ehhez már nem tud csatlakozni. Miközben, mi néhányan akik a Benes-dekrétumok elleni tiltakozásunkat kifejeztük, az állami rendőrség asszisztálása mellett, ők ekközben (a csemadokosok) a városi házukban zajos zártkörű ünnepségen szórakoztak. Hát igen az fontosabb volt, mint a Benes-dekrétumok elleni tiltakozás. Senkinek sem jutott az eszébe, hogy egy égő gyertyával fejezze ki támogatását a Klapka szobornál, a világszerte történő megmozdulással. (megj. BJ-CA)

Čaplovič ismét előhúzta a "magyar kártyát"
2009.01.14.
Dušan Čaplovičot, a kisebbségekért felelős szlovák kormányfő-helyettest nyugtalanítják azok a nyilatkozatok, amelyeket Duray Miklós és szerinte "más szlovákiai magyar radikálisok" tettek szombaton Révkomáromban.

"A Magyar Koalíció Pártjának stratégiai alelnöke és a párt főideológusa Duray Miklós újra a széles szlovákiai közvélemény elé tárta az MKP radikális vezetésének valódi politikai céljait, melyek közé semmiképpen sem tartozik a szlovákok és a magyarok harmonikus együttélése, hanem a nemzetiségi feszültség és gyűlölet szítása hazugságok árán is" -áll abban a nyilatkozatban, amellyel Čaplovič reagált kedden Duraynak a nagygyűlés 15. évfordulóján mondott beszédére, illetve a komáromi megemlékezésen elhangzott nyilatkozatokra.

A szlovák politikus szerint csak így lehet minősíteni az olyan állításokat, hogy az utóbbi 15 évben romlott a szlovákiai magyarság helyzete, illetve hogy nem biztosítják jogaikat.

Az 1994. január 8-án megtartott "komáromi nagygyűlés" Trianon óta a felvidéki magyarság első önmeghatározó, önrendelkezési kísérlete volt - jelentette ki az évfordulós ünnepségen Duray. "Sajnos a(z akkor) kitűzött célokból csak az általánosakat tudtuk elérni. A magyarok számára nem tudtunk kiharcolni olyan jogokat, amelyek 1989-hez viszonyítva bármiféle előrelépést jelentettek volna" - nyilatkozta az MTI tudósítójának az MKP alelnöke.

Čaplovič határozottan elítéli a Komáromban elhangzott politikai nyilatkozatokat, s azt állítja: egyértelműen nemet kell mondani "az etnikai alapon álló szélsőségesek politikai követeléseinek radikalizálódására". A magyar nemzeti közösség önrendelkezésének, a bármiféle nyelvi köntösbe öltöztetett autonómiának és a magyar püspökségnek a követelése, illetve az a felhívás, hogy a Magyar Koalíció Pártját meg kell tisztítani azon személyektől, akik meghátráló politikát folytatnak, álláspontja szerint "politikai hazardőrök, szélsőségesek, fanatikusok felhívása, amelyet nem szabad szó nélkül hagyni".

A szlovák kormányfőhelyettes szerint a nemzeti kisebbségek politikai autonómiájának olyasfajta bemutatását, mintha az a kisebbségi lét jogi standardja lenne az Európai Unió országaiban, egyre gyakrabban hallani a Magyar Koalíció Pártjából és a magyarországi radikális körökből, holott az "éppen, hogy abszolút tagadása az európai integráció alapjainak, és semmi sem támasztja alá a nemzetközi előírásokban és az európai jogban. Ez csak a szélsőségesek újabb feszültségek keltésére irányuló kísérlete és egy olyan veszélyes politika megnyilvánulása, amelynek nincs helye a 21. században" - olvasható Čaplovič nyilatkozatában.

A szlovák kormányfőhelyettes elutasítja a radikális és szélsőséges felhívásokat - érkezzenek bármelyik oldalról is -, s azokat az ideológiákat, amelyek a múlt század harmincas éveiben gyökereznek. Ez Szlovákia összes lakosának érdeke - zárul a dokumentum.
(Forrás: Klubrádió, MTI)