Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

Keresés a honlapon

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Felvidéki Magyar Nemzeti Tanács-t akarunk

Javaslat, vitaanyag, a megmaradási minimum négy(vagy több) pontból álljon:
1. Követeljük az alkotmányos azonos jogainkat, vagyis a jogegyenlőséget.
2. A jogokhoz szükséges közeget a területi autonómiát a Hodzsa-Bartha határon.
3. Induljanak tárgyalások a szlovák többségi nép képviselőivel, majd egyezzünk meg, ami elfogadható az ő és a mi számunkra is.
4. Lakossági fórumok keretein belül informálni kell a magyar és a szlovák ajkú lakosságot az érintett területen, hogy az autonómia nem jelent elszakadást, csupán az alkotmányos jogegyenlőség érvényesülését, minden állampolgár számára.


A találkozó sikeréhez Ghandi egyik mondását hívom segítségül:
„Jobb meggyújtani egy gyertyát, mint szidni a sötétséget.” (Gandhi)

és
2013-04.29.
Kedves Barátaim!
Az utóbbi napokban rengeteg levelet írtam politikusainknak, a civil szférában tevékenykedőknek. Természetesen mindenkit személyes levélben nem tudtam megszólítani, vagy azért nem ismertem a címeiket, így nem tudtam közelebb kerülni hozzájuk, vagy azért, mert egyszerűen nem engedték meg, hogy kapcsolatba lépjek velük. Sajnálatos, vagy szomorú tény? Talán nem is lényeges, hanem, az a fontos, hogy Fölvidéken, akik ilyen, vagy olyan formában küzdenek a felvidéki magyarság megmaradásáért tudják, hogy május 5-én megalapozhatjuk a jövőnket egy olyan szervezetet hozhatunk létre, ahol mindenki elmondhatja a véleményét, ahonnan senki nincs kirekesztve, nincsenek jó és rossz magyarok, magyarok vannak és a mi megmaradási küzdelmünk. Ott a helyük a kerekasztalos civil szervezeteknek is, szó szerint mindenkire gondolok, legyenek azok, akik Tokár úr körül csoportosulnak, vagy azok, akik inkább Feszty úr megmaradási elképzeléseivel azonosulnak, vagy akár Boldoghy köré tömörültek, akik a civil szféra kétnyelvűségéért tevékenykednek, ott a helyük. Megpróbálok még a héten egy-két felvidéki magyar médiát, hírportál megszólítani közöljék le meg a héten, egy-két nappal a tanácskozás előtt, hogy eljött a mi időnk és felvértezve sok-sok tenniakarással tesszük a dolgunkat, amiért a jövő nemzedéke ... hálás lesz. Itt nem magamutogatásra gondolok, akár a nevemet megsem kell említeni, inkább a célokról, a hogyanokról és az okokról kell írni, hogy mindenki úgy érezhesse, eljött az ideje, a gyávaságunkat és megalkuvásunkat félre kell tennünk és rá kell lépni arra az útra mégha szikes, vagy ingoványos is lesz, ami a megmaradásunk irányába vezet. Az idő már elfogyott, ma már tenni kell a dolgunkat.
folytatom

Vitaanyag a szlovák minisztérimba Chmelnek elküldött 2010-es anyag (lent olvasható)


2013.04.22.

Tisztelt barátaim!
Május 5-én tartunk egy újabb találkozót, a régi helyen Komáromban, a Carpathia Caféban az Európa udvarban 14:00-kor. Ezen a találkozón az ott lévők megvitatják, tökélesítik a FMNT kezdeményező bizottságának a megalakulásáról szóló nyilatkozatot. Majd ezt a nyilatkozatot elküldjük minden olyan szervezetnek, polgárnak, médiáknak, hogy csatlakozásra buzdíthassunk mindenkit. Csatlakozni lehet, innen a FAH oldaláról is, aki nem tud ott lenni távolság, vagy anyagi esetleg személyes okok miatt, de a munkában szívesen részt-vennének. Pár napon belül közzéteszem azt a változatot, amit a találkozó előtt itt is megvitathatunk, majd a május 5-én elfogadásra beterjesztünk. Ha sikerül elfogadni majd később postázni az érintetteknek, akkor komoly lépést tehetünk egy szebb és a tényleges megmaradásunkért zajló küzdelemben, az egység felé;
Csak azok nyerhetnek, akik oda mernek állni a rajtvonalra, aki nem mer eleve vesztes, hát álljunk oda sokan és közösen legyünk győztesek. Így mutassuk meg a hatalom arroganciája ellen képesek és merünk is békés válaszokat adva küzdeni. Csakis ennek van értelme, csakis ezért érdemes élni.

Manapság sokan beszélnek az autonómia fontosságáról, de ha valaki megpróbál egy találkozót, baráti beszélgetést szervezni ebben a témában, vagy megpróbálja mások véleményét kikérni, akkor szinte mindenki (tisztelet a kivételnek), azok is akik előtte a médiákban hangzatos írásokban, vagy konferenciákon taglalták az autonómia intézményének a fontosságát, ezekre a találkozókra, kezdeményezésekre már nem mernek elmenni. Minap pl. a komáromi fehér tanár úr az autonómia fontosságáról beszélt, mégse láttam őt sohasem egyetlen egy autonómia tüntetésen, sem a mi találkozóinkon, pedig csak pár száz métert kellene megtennie. Itt most mondhatnák újabb rengeteg komáromi nevet, mert azokat, akik távolabbi vidékekről vannak meg sem merem említeni. Pl. a komáromi Petheő, Boldoghy sokan mások is beszélnek az autonómiáról mégis ignorálják a találkozókat. Mindig találnak kifogásokat, de a 94-es komáromi kezdeményezés januári megemlékezésére mindig elmennek, egymást dicsérik, nagyokat mondanak, majd hazamennek, marad a nagy csend. Vagy kérdezem Csáky, Berényi és Duray urak is miért ignorálják ezeket a felhívásokat, találkozókat? Ők is főleg a magyar médiákban, a felvidek.mán (ahonnan engemet kitiltottak) néha-néha beszélnek az autonómiáról, vagy magyarban konferenciákon, nagy szeretettel autonómiáznak, de idehaza már egy ilyen meghívást sohasem fogadnak el. Szerintem ez így nincs rendben, farizeusi viselkedésre vall. Nem mernek elmenni, mert ott lehetnek besúgók, ügynökök. meggyőződésem azokon a konferenciákon, ahol magamutogató módon dicsekszenek, mennyire küzdenek értünk, ott is ott vannak a besúgók és ügynökök. Nem ez a baj, az, hogy ezek az urak egyszerűen félnek és féltik azt az egzisztenciális életterüket, amelyeket megszereztek maguknak a nagy semmittevés közepette, félnek tevékenykedni értünk, mert az jogi következményekkel járhat. Igen így van, de ők ezt felvállalták azzal, hogy a politikai porondra léptek, a jobb életet ezért a küzdelemért cserébe kapták, nem pedig csakúgy alapon. A besúgók és tehetetlen emberek, a gyáva élősködők, sajnos ezek a személyek mindenütt ott vannak, néha álbarátok, vagy akár még mint családtagok is. Akkor most mi van, pontosabban mi lesz? Gyávák vagyunk és állandóan kifogásokat keresünk azért, mert valaki feljelenthet minket. Engemet is már sokszor feljelentettek, de az még nem jelenti azt, hogy mindjárt börtönbe is csuknak. Az ember azért ember, hogy képes értelmesen kezelni a kemény megpróbáltatásokat is, abból is vannak eredményre vezető kiutak. Másképpen mondva, nem kell megijedni, küzdeni kell az alkotmányadta jogainkkal és azok védelmében. De ehhez okoskodás, a konferenciázgatások, a magamutogatások, az értelmetlen pótcselekvések már réges-rég kevésnek bizonyultak. Ma egyszerűen el kell menni egy találkozóra, ha ott a téma a megmaradási küzdelmünk feszegetése, az autonómia, mint egyetlen elérhető megmaradási közeg, vagy az azonos jogaink kikövetelésnek az eszközei, az ezekről szó beszélgetések, az útkeresés. el kell menni, így el kell menni május 5-én is a FMNT feszegető találkozóra. Fontos, hogy sokan legyünk, máskülönben elveszünk.

Egy honfitársunk így vélekedett rólunk:
Azért nincs miért harcolni,mert már nincs kiért,nincs kikért síkra szállni. Ez nem Erdély és nem Székelyföld. Ez egy besimulni, asszimilálódni akaró , talaját és gyökerét vesztett magyarság. Semmi összetartó erő nincs benne, a gerince eltörött vagy hajlik,mint a nádszál. A gondolkodásában a kilátástalanság az úr,mely mindent felülír. Ebből fakad a nemakarás, a struccpolitika, a megvalósíthatatlan status quo fenntartásának eszméje a néplélekben. Sem vezető, sem érdekképviselet, sem közösség nincs már. Valós célok sincsenek, csak az önzés, mely a jövő generációjára már nem gondol, csak magára. Jaj csak nekem rosszabb ne legyen a sorsom. A jelenlegi status quo úgy, ahogyan van rossz és ennél is csak rosszabb lesz a semmittevéstől, mert a neobenesi hatalom teszi a dolgát, megy az úthenger, nyomja a földbe a magyarságot. A többség az a bizonyos wassalberti nép, a talp alatt meghajló fűszál, a közömbös tömeg. Azt az egy-két fecskét, aki nyarat szeretne csinálni meg hülyének nézik.

Borka Zoltán:
Hihetetlenül sokan próbálnak most a megfelelni vágyás farvizein evezve gúnyolódni, rettegni, irányt mutatni és "megmondani". A kiadott vezényszavak mentén előre megírt frázisokat durrogatnak el, miközben az ide vezető úttal nincsenek tisztában, és nem is kíváncsiak rá. Minden korszaknak megvan a maga boxzsák rétege, akit ütve feljebb kapaszkodhat az ember. A mai korban már csak megfelelni kell, elhatárolódni, kirekeszteni Agymosottként rettegni, rettegőként agyat mosni.

Egyszer a harmincas években Andrej Hlinka szónokolt Pozsonyban: Drága testvérek, mi autonómiát akarunk!
A tömeg kiabált és skandálta, autonómiát akarunk. Egy fokossal hadonászó atyafihoz odmanent Lőrincz János és megkérdezte tőle: Bátyám, mi az az autonómia? Az öreg megdöbbent. No. - mondta, hogy leplezze zavarát. - Téged hogy hívnak? - Janinak. - Hát te Jani vagy, ez meg autonómia! - vágta ki magát az öreg.

Dénes Nagy: A Híd -tól nem várható el az autonómia ügyének képviselete, de az MKP-nak viszont az lenne a dolga, hogy ezt képviselje. Az MKP legalább magyarnak tartja magát, csak éppen impotens. Ha az MKP teljes mellszélességgel felvállalná az autonómia ügyét a széleskörű tájékoztatástól a pártprogramig, a Híd nem tudna labdába rúgni, elveszítené az elszippantott, félrevezetett magyar szavazóit. Az MKP felvállalásában benne kell lennie egy teljes körű autonómia-propagandának, melyre lenne anyaországi támogatás is. Egy lapra kell feltenni mindent. Az autonómia ügyére, nem azt kell számolgatni, hogy vajon sikerül-e bejutni a parlamentbe vagy nem,mert ha egy sikeres autonómia programmal építkeznek, az garancia a parlamentbe jutásra is. Csak merni kell és vállalni a megmaradási küzdelmet egy teljesen más szemlélettel, egy radikális autonómia-küzdelemmel. Az autonómia megvalósulásában benne foglaltatik a táblaháború, a nyelvtörvény sőt az állampolgárság kérdésének megoldása is. Továbbmegyek: a fentebb hangoztatott gazdasági előnyök,munkahelyteremtés is csak egy ilyen autonóm , adózás szempontjából decentralizált közigazgatástól várhatók (lásd Dél-Tirol esetét, a leggazdagabb, legmagasabb életszínvonallal, legdinamikusabban fejlődő régió Olaszországban, az osztrákok lélekszáma,tehát a nemzet gyarapodása és a gazdasági fellendülés párhuzamosan megy egymás mellett). Egyéblént a Felvidékre legkönnyebben adaptálható autonómia-modell a katalánok autonómiája lenne a hasonló lakossági tagozódás, arányok miatt.

Tas Botond: Mi van felvidékiek elfogyunk? ,,,,,,,,,,Tehetnénk fel a kérdést. Mi van, miért ez nagy csend, senki sem ír, nem reagál a FMNT létrehozásával kapcsolatos próbálkozásokra. Valami a téma felvetésével ne lenne rendben? Túl komplikált és nem megvalósítható próbálkozás? Az az érzésem, amit FMNT adhatna nekünk, egyszerűen nem is érdekli a többséget. Itt megállok egy kicsit, mert jobban körül kell írni miből eredhetnek a hallgatásunk okai. Az embert azt hinné, hogyha valaki olyasvalamit javasol, ami nekünk segít, akkor legalább páran, pár nem is tudom hogyan nevezzen, bátor ember......, vagy inkább hitében még nem elveszett, hinni képes barát, ember csatlakozni fog. Kérdéseket tesznek fel, javaslatokkal rukkolnak ki. DE...... mit kell látnom tévedtem, nekünk nem kell sem az autonómia, sem semmiféle FMNT, minek is kéne, ha napi problémáinkat sem vagyunk képesek kezelni. A többségnek ezek az igazi gondjai, ezekkel azonosulnak nap, mint nap. Van azonban egy réteg, csoport, akik bizony szépen eléldegélnek okítanak minket, vezetnek minket. mondanak ezt-azt és közben a semmittevésből, a féligazságaik hangoztatásából szépen eléldegélnek. Ők azok, akik szépen fogalmaznak, jól tudnak színészkedni és ha nagy szavakat kell hangoztatni, hát a tömegtől sem félnek és képesek szemrebbenés nélkül hazudni. Megtanultak ebben a zavaros világban helyezkedni, megtalálni azokat a forrásokat, amelyek szép és gondtalan életet biztosítanak nekik. Ők azok akiknek van médiájuk, rádió, tv, újságok, meg ki tudja mi minden más is. Luxus autóik, házaik medencével és rengeteg kétes eredetű bankszámláik. Ők úsznak az árral, nyalnak jobbra, nyalnak balra, innen onnan lecsípnek egy falatocskát, nekünk üzengetnek, hogy értünk vannak, értünk küzdenek. Nem is tudom mit is higgyek, ez lenne az igazság és tényleg értünk küzdenek, de valahogy semmiféle eredményt nem látok, csupán azt, kimondom mindenfajta sértő szándék nélkül, ők meggazdagodtak a többség meg elszegényedett. Ja, hogy ők okosabbak, jobban tudják mi is kell nekünk, törvénytisztelők. Itt van fél milliónyi felvidéki magyar, akik, ha nem teszünk valamit értük, pár év múlva már nem lesz kin segíteni. Hűha, ezt jól megmondtam, de vajon a segítség kell-e nekik, gondolkoznak ők azon és érdekli őket egyáltalán mi is lesz a sorsuk, gyerekeik magyarok maradnak-e, vagy sem. Sajnos az az igazság mikor a napi betevőért kell megküzdeniük, a kölcsönöket fizetni kell és fel kell nevelni a gyerekeket, akkor ebben a 24 órás viaskodásban valahogy nem marad idő arra, hogy olyan dolgokkal is foglalkozzanak, ami másról, másfajta értékekről szólnak. Nemrég sokan főleg az un. értelmiségiek magamutogató cikkekben fejtették ki a véleményüket ki az a magyar. Gondolkodtunk már azon igazából és most megkérdezem teljes őszinteséggel, hogy vajon kit is érdekel a megmaradásunk témája. Sokan kifelé színészkednek, magukat próbálják eladni, hogy újból, új látszatbarátokkal kiegészülve megint harácsolhassanak és mindezt értünk teszik, ezzel nyugtatva meg minket. Többség pedig hitét és reményét vesztve csak egy dologra fókuszál, hogy megélhesse a holnapot. Az igazság az, hogy a többséget az autonómia és a többi jogainkkal foglalkozó téma egyszerűen hidegen hagyja. Mindezek a dolgok addig nem fogja érdekelni őket, ameddig mindez nem fog párosulni olyan jogokkal, ami segíti a napi megélhetési küzdelmüket. Azt mondják mit érdekel engemet, hogy a politikusok mit mondanak, ha nekem a drága orvost kell kifizetnem, a gyerekemet iskoláztatnom kell és fizetnem kell a havi számláimat. Ehhez munka, sok munka lehetőség kell. Rájöttem az embereket addig az autonómia, a kettős állampolgárság, a kétnyelvűség nem fogja érdekelni, ameddig nem lesz olyan vezetőjük, akik nemcsak ígérgetni fog, nemcsak féligazságokkal fog érvelni, mindenfajta eredmény nélkül, hanem munkát biztosít, jobb megélhetést ígér és ezért fog küzdeni, nemcsak szóban tettekben is. Lehet beszélni rengeteg és számunkra fontos kérdésekről, de az emberekhez őszintének kell lenni. ha azt mondjuk kell az autonómia, hogy a magyarságunkat megtarthassuk, de azt is kell mondani, hogyan tudunk nekik jobb és stabilabb életteret biztosítani, hogy a könnyebben megoldhassák a napi problémáikat. Autonómia küzdelmünkhöz a kellő támogatás csak akkor lesz meg, ha nyitottakká válunk, bátran, de őszintén fogunk az emberekkel erről beszélni. Van remény, mert vannak termőföldjeink, ahol százezreket lehetne munkát biztosítani, vannak jó szakembereink, akiknek ezzel összhangban kéne tevékenykedniük és vannak jó politikusaink is, akiknek mindezt úgy kellene irányítaniuk, hogy a többség úgy érezze, hogy akik őket vezetik, tanácsokkal látják el értük vannak. Azt mondjuk, hogy ez lehetetlenség, mert kapzsik és önzők vagyunk? Lehet, de akkor ne legyünk, se kapzsik , se önzők, legyünk emberek, akik képesek egymáson segíteni, higgyétek el menni fog, nyitottá kell válnunk és csak akarni kell.



Szlovákia számunkra csak annyiban létezik

"Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk."

Néha egyetlen, néhány ember bátor véleménye is szétsugározhat a világban, és mint láthatatlan szál beleszövődik a történelem végeláthatatlan szőnyegébe, formálva azt és lehetőséget adva egy új kezdethez,
a sors ajtaját nyitva hagyva, bízva benne, hogy a jussunkat megkapva sorsunk jobbra fordul és győzedelmeskedik a jog igazsága és a
FELVIDÉKI MAGYAR NÉP
megmarad saját szülőföldjén és nem fog asszimilálódni.
Ne felejtsétek, a jövőnket most teremtjük.
Az utódaink majd hálásak lesznek érte.

Nem az a bolond, aki a világot olyannak látja, amilyennek kéne lennie, hanem az a bolond, aki olyannak látja amilyen.

Első lépésként szerintem a Felvidéki Magyar Nemzeti Tanácsot kéne létrehozni, ahol, esetleg a DFÖT mintájára, vagy másfajta javaslatok alapján a minket érintő szekciókat kéne létrehozni, ott kibeszélni a dolgokat és szakembereket megbízni azzal, hogy a javaslatainkat öntsék olyan formába, amelyek mellé feltudjuk sorakoztatni a felvidéki magyarság nagytöbbségét. El tudjuk emberi nyelven magyarázni nekik, hogy miért jobb élni egy szabad autonómiában, mint szolgának lenni a saját ezer éves területeinken. Nehéz munka lenne, de nem lehetetlen próbálkozás. Oda kell állni a rajtvonalra és ha már leszünk annyian, hogy képesek leszünk egy irányba elindulni, akkor lassú óvatos lépésekkel, de határozott módon el kell indulni. Nem biztos, hogy azok akik elindulnak célba is érnek, de akik utánunk jönnek a kitaposott úton, azoknak adunk egy olyan esélyt a megmaradásra, amely őket célba juttathatja. valahol ma már írtam, nem tudom melyik fórumban, hogy annak idején a DFÖT céljai között szerepelt az is, hogy szakbizottságokat hozunk létre, kikerestem a 2007-es jegyzőkönyvet, ott volt jogi, önkormányzati, külügyi, vallásügyi, oktatási kulturális, gazdasági, pénzügyi, mezőgazdasági, területfejlesztési, szociális, környezetvédelmi, kollektív bűnösséggel foglakozó, ifjúsági. Valami ilyesmit kéne összehozni. szerintem induláshoz 5-120 tenniakaró ember, megszervezi a kezdeményező bizottságot, ebben már van egy tapasztalatom, hogyan kéne, majd ez a kezdeményező bizottság megszervezné az alakuló közgyűlést meghívásos, vagy jelentkezési alapon. nem nehéz összehozni, csak akarni kell, mert hacsak állandóan mindenki mondja a magáét, akkor nem jutunk egyről kettőre és ilyen viták, amelyekkel talán tényleg fertőzve az amúgy zavaros légkörnem segít. ezért az javaslom késedelem nélkül létre kell hozni a kezdeményező bizottságot és aki részt akar venni ebben, az jelentkezzen annál aki ezt felvállalja. Hallani különböző dolgokat itt ott szervezkednek különböző csoportok. Szerintem pl. meg lehetne szervezni egy találkozót a komáromi Csemadok házba, ahol megalakulhatna kezdeményező bizottság, ami kiadna egy nyilatkozatot, hol és kinél lehet jelentkezni. egy kis időre el kell felejtenünk a jómagyaros ellentéteinket és egy-két lényegi pontra koncentrálva beindítani a gépezetet. pl. lehetne két pont, amiben szerintem meg lehetne egyezni, a területi, perszonális autonómia és az azonos alkotmányos jogok aki ezt támogassa, az legyen ezen a találkozón, ahol mindenki elmondhassa, mit hogyan akarna, létrehoznánk a működéshez szükséges bizottságok, azok kidolgoznák az alapcélokat, amelyeket megszavaznánk, jegyzőkönyve vennénk, kidolgoznánk a működési struktúrát. Ezek után már visszafordíthatatlanul elindulhatna valami. Ki vállalja el, hogy összegyűjti azok nevét,a kik szeretnének a kezdeményező bizottságban részt venni??????? Én inkább most a háttérbe húzódnék, mert nem szeretném, hogy a nevem esetleg a Bósza-MKP múltbéli ellentétet táplálná, én azokat már rég mögöttem hagytam, vagy azzal vádolna valaki, mindjárt a kezdeteknél, hogy a nézeteimet másokra akarom erőszakolni, csak elmondani szeretném. Lehet akár egy MKP-s, civil, akár egy szervezet vannak anyagi szervezéshez szükséges eszközei is, olyan aki azzal két ponttal egyetért és adná nevét összegyűjtené a jelentkezőket. Az interneten emailokban, az apró szervezési procedúrákat ki lehet beszélni. A jogegyenlőség nem minden, de jogegyenlőség nélkül minden semmi.

Ha a szlovákokat, mint államnemzetet minden megillet, akkor mi Szlovákia területén élő, a magyar nemzetrészhez tartozó szlovákiai állampolgárok, a jogegyenlőséget akarjuk, ami nem minden, csupán alkotmányos minket megillető (standard) jog. Nekünk nem kell amink nincs, a standard feletti jog, megelégszünk a törvényes alkotmányos minket megillető jogainkkal, hisz jogban és méltóságban minden szlovákiai állampolgár egyforma.
"Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk."



Memorandum

Memorandum

2007 májusában fogalmazva

Az Európai Parlamentnek

Az Európai Bizottságnak

Az Európai Közösség Minisztertanácsának



A Felvidéki Magyar Nép igényei !

Abból kiindulván, hogy

A Koppenhágában meghatározott EU csatlakozási feltételek egyike a más nemzeti közösségekkel való bánásmód ;

Szlovákia EU tagsága azon a feltételezésen alapul, hogy az összes idevágó szabálynak eleget tesz ;


Tekintetbe véve, hogy

Diszkriminatív jogi és közigazgatási gyakorlat következtében, amelyek kiterjednek az élet minden területére, Szlovákia magyar lakossága immár több, mint 87 éve folyamatos hátrányos megkülönböztetésnek van kitéve ;

A nyelvtörvény magyar szempontból gyakorlati jelentőség nélküli üres formaságnak tekintendő, mivel semmit sem változtatott az alapvető nyelvi hátrányos megkülönböztetésen ;

Az utolsó területi közigazgatási reform, az ország településeinek népi összetételét teljesen figyelmen kívül hagyván, önkényesen szétdarabolt tömör magyarlakta vidékeket, ezáltal megsértvén az EU által életbe léptetett kölcsönös segélynyújtás elvét is ;

A jogtalanul elkobzott magyar intézményi és magántulajdon visszaszolgáltatása helyett ezeket egy harmadik személy tulajdonába helyezik, vagy értékesitik azt ;

A magyar egyházak mindmáig várnak arra, hogy egész tulajdonukat visszakapják ;

A több mint 400.000 katolikus hívő vallásos lelkipásztori gondozására nincs magyar püspök ;

A jelenlegi kormány sem szándékozik a rasszista szellemiségű és a nemzetközi joggal összeférhetetlen, Beneš elnök által érvénybe léptetett dekrétumokat hatályon kívül helyezni, amelyek még az egyházakat is együttes bűnösséggel vádolják ;

Az anyanyelvű oktatás terén komoly hiányosságok állapíthatók meg az egész szlovákiai magyarság hátrányára, az iskolák száma messze nem éri el a népességi arány alapján jogosat és szükségeset ;

Az utolsó évtizedek alatt a magyar kultúra állandó elnyomásnak volt kitéve, ami ma is folytatódik ;

Az ország főleg magyarok által lakott déli része nem részesül sem kulturális, sem pedig gazdasági fejlesztés terén számottevő támogatásban, ezzel is versenyképtelenné téve azt ;

A mindenkori kormány úgy gazdaságilag, ahogy kulurálisan is kirekeszti a fejlesztésekből régiónkat. Régiónk elmaradottságát abban is látjuk, hogy nincs megfelő mennyiségű és minőségű információ szolgáltatás. A szlovák sajtó nagyrészt negativan állitja be a helyi magyarságot, tévinformációkat szolgáltat, aminek eredményeként tudható be a két nemzetiség közötti örökös viszály, valamint a magyarság identitástudatának zavara és alulinformáltsága ;

Összefoglalva, a Szlovákia EU-s csatlakozása óta eltelt három év nem hozott a magyar lakosság számára javulást az élet semelyik területén sem, ami bizonyítja a demokrácia, jogállamiság, egységes bánásmód és emberi jogok területén tapasztalható hiányosságokat, az azonos jogok hiányát.

Az utolsó kormányváltás poszt-kommunista és szélsőjobboldali nézeteket való pártokat juttatott hatalomra, amelyek nyíltan gyűlöletre és ellenségeskedésre uszítanak, valamint egyáltalán, vagy pedig nem megfelelő módon tiltakoznak a napjainkban egyre gyakrabban előforduló rasszista megnyilvánulások ellen, ezzel is szabad utat adva ezen ideológia követőinek.







Követeléseink






1. Az Európai Unió tagjaként nem akarunk tovább Szlovákiában másodosztályú állampolgárokként élni! Szűnjön meg a nemzetiségi alapú együttes hátrányos megkülönböztetés az élet minden területén !


2. Tartsák tiszteletben az európai egyesülés alapvető szabályait, ami a szabadságot, demokráciát, jogállamiságot, egyenlő bánásmódot és a kölcsönös segélynyújtás elvét illeti !


3. Töröljenek el minden olyan törvényt, amely sérti ezeket, köztük a Beneš-dekrétumokat is !

4. Területi autonómiát a Hodža-Bartha 1918-as demarkációs etnikai határ alatt lévő területen, a Honföldi Autonómia Tartományt. Kötelező kétnyelvűség (szlovák-magyar) az autonómia területén. A közös területi autonómiának saját parlamentje, önigazgatási szervei legyenek!

5. Minden nép és kisebbség nyelve az egész ország területén, minden városban és községben ahol a lélekszámuk meghaladja a 8%, kötelező nyelv legyen, anyanyelvi iskolákkal !


6. Adják vissza mindenkinek, magánszemélynek, vagy intézménynek jogtalanul elvett tulajdonát !


7. Részesüljön az ország összes polgára és utódai az elszenvedett elhurcolásért és kényszermunkáért egyformán megfelelő kárpótlásban !


8. Közös történelmünket, közös és tartalmilag azonos történelemkönyvben megírni !


9. Teljes magyar anyanyelvű iskolarendszert az óvodától az egyetemig a Honföldi Autonómia Tartomány területén!


10. Esélyegyenlőséget az élet minden területén !


11. Anyanyelvű vallásgyakorlást magyar katolikus püspökkel !


12. A Honföldi Autonómia Tartomány létrejötte után a két nép a Szlovák Nép és a Felvidéki Magyar Nép kezdjen tárgyalásokat a szövetségi államformáról a két egyenrangú államalkotó néppel, a szlovákkal és a felvidéki magyarral !!






Szabadságban és emberi méltóságban akarunk élni, mint a Felvidéki Magyar Néphez tartozó szlovákiai állampolgárok és az Európai Unió polgárai!!



Válaszlevél az egyik képviselőnek

Válaszlevél az egyik képviselőnek

2008.9.15

Magda Košútová (Smer-SD) parlamenti képviselőtől érkezett az első válasz a nyílt levelünkre a jogegyenlőségről, melyben a politikus afelől érdeklődik, hogy kisebbségként miben diszkriminálják a magyarokat. „A csatolt levélből ez nem derül ki számomra. Ha pontosabb követeléseket közöl velem, beszélhetünk róluk és megoldást kereshetünk” – áll a képviselő levelében.

Tisztelt Képviselő Asszony!

Ing. Magda Košútová
poslankyňa NR SR, Smer-SD

Nagyon örülök, hogy Öntől kaptam meg az első válasz e-mailt a nyílt levelemre. Megpróbálok a feltett kérdéseire egyszerű és logikus válaszokat adni. Levelében arra kér, hogy pontosítsam milyen értelemben és hol nincs jogegyenlőség, valamint hogy hogyan vagyunk diszkriminálva mint kisebbség.

Először is mi nem vagyunk kisebbség, hanem a volt Csehszlovákia területére a Magyarország mai határain kívül rekedt magyar nemzetrész vagyunk, s mindez úgy történt, hogy rólunk nélkülünk döntöttek. Határokat huzigattak felettünk, de azért még mindig ahhoz a nemzethez tartozunk, vagyis mi a mai Szlovákia területén élő, szülőföldjét nem elhagyó, házat és ingóságát nem hátrahagyó magyar nemzetrész vagyunk. A nemzetiségi fogalommal csak egy nemzethez, vagy etnikumhoz tartozó egyént szoktuk megjelölni. Így van szlovák nemzetiségű, aki a szlovák nemzethez tartozik és van magyar nemzetiségű aki a magyar nemzethez tartozik, függetlent attól, hogy hol és hogyan húzták meg felettük a határokat. Tehát Szlovákiának vannak szlovák nemzetiségű állampolgárai, magyar nemzetiségű állampolgárai és más etnikumú állampolgárai is.
Az első és leglátványosabb diszkriminációja a Szlovákiában élő magyar nemzetrésznek, magában az alkotmányban található, amikor a preambulum bekezdésében csak a szlovákokat emelik ki, mint államalkotó, szélesebb jogkörrel rendelkező nemzetet. Mi magyarok az Önök szemében csak egyszerűen egy alárendelt kisebbség vagyunk, akiknek csak egy joguk lehet, kussolni, szótfogadni és a megalázásokat, az asszimilációt eltűrni, sőt ezt, mint egy európai standard feletti jogállapotot még meg is kéne köszönnünk, mert Önök ezt így állítják be, terjesztik világszerte, ha az elszakított felvidéki magyar nemzetrész alkotmányos emberi jogairól van szó. Már egy évvel ezelőtt kértem nyílt levélben Gašparovič államfőt, hogy államfői jogaiból és hatásköréből kifolyólag - mint Szlovákia összes állampolgárának elnöke - hasson oda, hogy necsak egy nemzet, a szlovák legyen elismerve államalkotó tényezőként, hanem a magyar nemzetrész is, mi is, akik itt élünk apáink anyáink házában, akiknek az ősei itt éltek ezer éve ugyanazon a helyen. Mi arról nem tehetünk, hogy a fejünk felett a nagypolitika ide-oda huzigatta a határokat. Ezért nem tartom helyesnek, hogy az alkotmány preambuluma csak a szlovák nemzetet ismeri el államalkotó tényezőként. Ez a többi más anyanyelvű és más nemzethez tartozó szlovákiai állampolgár bizonyítható diszkriminációját jelenti. És arra kérem Önöket, hogy legyenek szívesek ne jöjjenek nekem azzal, hogy a Duna jobb partján van egy Magyarország, és ha nekünk ez az állapot nem tetszik, le is út, fel is út, mehetünk haza Magyarországra. A Gašparovič elnöknek elküldött levelemre Slota úr így reagált, azt üzente, hogy ha itt nem jó nekem, mehetek haza Magyarországra. Az én otthonom itt van, mai Szlovákia déli területein, itt születtem és itt is szeretnék továbbra is élni, tehát sem engemet, sem másokat, senki ne akarjon a saját házamból kiverni. Mi Önöket Trianon után befogtuk, katonák, hivatalnokok és vasutasok érkeztek Felföld magyarlakta területeire azzal céllal, hogy a magyarokat megfosszák lehetőségeiktől s elűzzék az otthonukból. Ez nem teljesen sikerül Önöknek sem erővel, sem manipulációval, hát segítségül hívták a többség igazságát, amit rafinált asszimilációnak, sunyi törvényeknek, beneši dekrétumoknak neveznek. Manapság a pénzt s a gazdasági asszimilációt előtérbe helyezve diszkriminálják, büntetik a magyar nemzetrészt, akik törvénytisztelő módon hallgatnak és tűrik a megaláztatást s a szórványosítást. Kérdezem én: meddig lehet ezt szó nélkül eltűrni? Önök nem félnek attól, hogy egyszer betelik a pohár és a megalázott magyar nép fia kiállnak a jogegyenlőségért és egységesen azt kiáltják: most már tovább, szlovák testvéreink, ez így nem folytatódhat, ami nektek jár, az nekünk is kell, hogy járjon. Igen: jár, mert ez szlovák akotmányban, az Önök alkotmányában is benne van a 12. fejezetben, miszerint Szlovákia minden állampolgárát egyenlő jogok és méltóság illetik meg. A diszkriminációt és megaláztatásokat viszont nem lehet sem jogegyenlőségnek, sem a mindenkit egyformán megillető azonos méltóság tiszteletbentartásának titulálni.

Ezt a levelemet magyarul írom, hogy konkrétan bizonyítsam, mit is jelent az a szó, hogy jogegyenlőség, ami az Önök által szerkesztett alkotmányban is szerepel. Az én esetemben ez azt is jelenti, hogy minden megnyilvánulásomban, az utcán, a hivatalokban, mindenütt használhassam az anyanyelvemet, a magyart. Ne küldjön engemet senki se Magyarországra, se a családomat senki kiirtani (ahogy az egyes szlovák fórumokon, mint a Sme, Nový čas stb. is olvasható), azért, mert a jogegyenlőségért küzdök alkotmányos eszközök segítségével. És ne akarja senkise megszabni, hogy nekem mi jó. Főként ne egy szlovák nemzetiségű miniszter, aki nem tud magyarul, és közben ő akarja nekünk megtanítani, hogy egy magyar anyanyelvű nebulónak, hogyan s mit kell tanítani, hány órában és milyen formában kell a szlovák nyelvet neki okítani, miközben az az ő számára egyelőre még egy olyan idegen nyelv, mint Önöknek az angol, vagy a német nyelv. Igen minden szlovákiai állampolgárnak illene megtanulnia szlovákul, de hogy ez hogyan történjen, hány órában s milyen formában, azt engedjék meg, hogy mi döntsük el az oktatási s kultúrális önigazgatás keretében. Ha a jogegyenlőségből indulunk ki, akkor szerintem minden olyan szlovák iskolában is, amely olyan városban vagy faluban található, ahol mondjuk 8-10 % feletti a kisebbségben élő nemzetrész aránya, szintén legyen kötelező a magyar nyelv tanítása. Ez lenne a természetes és a jogegyenlőség alapján az egyedül demokratikus módszer is. Így a szlovák fiatalok is elsőkézből ismerkedhetnének meg a legközelebbi szomszéd, az ezeréves közös sorsot megélt nép szokásaival, történelmével - azt hiszem, mondhatjuk: a közös történelmünkkel. Így nem mások befolyása alatt kellene kialakítaniuk a saját világképüket egy szomszéd nemzet, a szomszédos ház lakóinak életstílusáról, gondolkodásmódukról. Ellenben azonnal saját észjárásuk szerint eldönthetnék, ki kinek a barátja, vagy ellensége. Tisztában vagyok azzal, hogy itt nem arról van szó, hogy mindezt nem lehetne realizálni, vagy esetleg törvényekbe ütközhetne ez az elképzelés, hanem arról, hogy egyes politikusok nagyargyűlölő lelkivilágát sértené, és már nem lehetne egy ötmilliós nemzetet magyargyűlölettel rabulejtve kihasználni, butítani azzal, hogy minden magyar azzal ébred és fekszik, egy a célja, hogy a szlovákokat elpusztítsa és elrabolja a szlovák anyaföldet. Mi nem akarunk senkitől semmit elrabolni, mi csak az azonos alkotmányos jogainakat akarjuk, a szabad nyelvhasználatot, a kisebbségi nyelv hivatalos nyelvvé való nyilvánítását a 8-10 %-os nemzetiségi részarány meghaladó településeken, saját magunk által irányított iskolarendszert és kultúrát. Egyszerűen mondva: ott szeretnénk újból hazára találni, ahol őseink a házainkat felépítették, azt szeretnénk, hogy a saját konyhánkban a saját főztünket a saját szájízünk szerint főzhessük meg, ne egy zsolnai szlovák mondja meg, mi jó a magyarnak: a brindzás haluska vagy a nokedlis pörkölt. Engedjék meg, hogy ezt mi döntsük el.

A Felvidéki Magyar Nép igényei:

Abból kiindulván, hogy

a Koppenhágában meghatározott EU-csatlakozási feltételek egyike a más nemzeti közösségekkel való bánásmód,


Szlovákia EU tagsága azon a feltételezésen alapul, hogy az összes idevágó szabálynak eleget tesz
tekintetbe véve, hogy


diszkriminatív jogi és közigazgatási gyakorlat következtében, amelyek kiterjednek az élet minden területére, Szlovákia magyar lakossága immár több, mint 88 éve folyamatos hátrányos megkülönböztetésnek van kitéve, többek közt a következő területeken:


A nyelvtörvény magyar szempontból gyakorlati jelentőség nélküli üres formaságnak tekinthető, mivel semmit sem változtatott az alapvető nyelvi hátrányos megkülönböztetésen.


Az utolsó területi közigazgatási reform, az ország településeinek népi összetételét teljesen figyelmen kívül hagyva, önkényesen szétdarabolt tömör magyarlakta vidékeket, megsértvén ezáltal az EU által életbe léptetett kölcsönös segélynyújtás elvét is.



A jogtalanul elkobzott magyar intézményi és magántulajdon visszaszolgáltatása helyett ezeket egy harmadik személy tulajdonába adják vagy értékesitik.

A magyar egyházak mindmáig hiába várnak arra, hogy a tulajdonukat visszakapják.

A több mint 400.000 magyar katolikus hívő vallásos lelkipásztori gondozására nincs magyar püspök.

A csekély, de még létező magyar evangélikus hívők létét s igényeit folyamatosan semmibe veszik.

A jelenlegi kormány sem szándékozik a rasszista szellemiségű és a nemzetközi joggal összeférhetetlen, Beneš elnök által érvénybe léptetett dekrétumokat hatályon kívül helyezni, amelyek még az egyházakat is együttes bűnösséggel vádolják.

Az anyanyelvű oktatás terén komoly hiányosságok állapíthatók meg az egész szlovákiai magyarság hátrányára - a magyar tannyelvű iskolák száma messze nem éri el a népességi arány alapján jogosat és szükségeset.

Az utóbbi évtizedek alatt a magyar kultúra állandó hátrányos megkülönböztetésnek volt kitéve, ami ma is folytatódik.

Az ország főleg magyarok által lakott déli része nem részesül sem a kultúra, sem pedig a gazdasági fejlesztés terén számottevő támogatásban, aminek következtében versenyképtelenné válik. A mindenkori kormány úgy gazdaságilag, mint kulturálisan is kirekeszti a fejlesztésekből régiónkat. Régiónk elmaradottságát abban is látjuk, hogy nincs megfelő mennyiségű és minőségű információs szolgáltatás. A szlovák sajtó és politikusok egy tekintélyes része negatív színben tünteti föl a magyarságot, téves információkat terjeszt, és valószínűleg ennek tudható be a két nemzetiség közötti feszült viszony is, valamint az szlovákiai magyarság identitástudatának zavarai és alulinformáltsága.

Követeléseink

1. Az Európai Unió tagjaként nem akarunk tovább Szlovákiában másodosztályú állampolgárokként élni! Szűnjön meg a hátrányos megkülönböztetés nemzetiségi hovatartozás alapján az élet minden területén!

2. Tartsák tiszteletben az európai egyesülés szabadságot, demokráciát, jogállamiságot, egyenlő bánásmódot és a kölcsönös segélynyújtás elvét illető alapvető szabályait!

3. Töröljenek el minden olyan törvényt, amely sérti ezeket, köztük a Beneš-dekrétumokat is!

4. Területi autonómiát követelünk a Hodža-Bartha félel 1918-as demarkációs etnikai határ alatt lévő területen - Szülőföldi Autonóm Tartományt. Kötelező szlovák-magyar kétnyelvűséget ezen az autonóm területen. A közös területi autonómiának saját parlamentet, önigazgatási szerveket!

5. Minden nép és kisebbség nyelve az ország egész területén, minden városban és községben ahol a lélekszámuk meghaladja a 8-10 %-ot, kötelező nyelv legyen, amit anyanyelvi iskolákkal is biztosítsanak!

6. Adják vissza mindenkinek, magánszemélyeknek s intézményeknek is a jogtalanul elvett tulajdonukat!

7. Az ország azon polgárai, akiket elhurcoltak és kényszermunkára ítéltek részesüljenek megfelelő kárpótlásban (amennyiben már nem élnek, kárpótolják az utódaikat)!

8. Ismerjük meg a közös történelmünket - közös és tartalmilag egyező, a kölcsönös tiszteletet erősítő történelemkönyvekből!

9. Teljes magyar anyanyelvű iskolarendszert az óvodától az egyetemig a Szülőföldi Autonóm Tartomány területén!


10. Esélyegyenlőséget az élet minden területén !

11. Anyanyelvű vallásgyakorlást magyar katolikus püspökkel, s amennyiben arra igény lesz, magyar evangélikus papokkal s egyházi önigazgatással!

12. A Szülőföldi Autonóm Tartomány létrejötte után a két egyenrangú államalkotó nép, a szlovák és a felvidéki magyar nép kezdjen tárgyalásokat a szövetségi államformáról!

Összefoglalva: Szlovákia EU-s csatlakozása óta eltelt négy év nem hozott a magyar lakosság számára javulást az élet semelyik területén sem, ami bizonyítja a demokrácia, jogállamiság, egységes bánásmód és emberi jogok területén tapasztalható hiányosságokat, a jogegyenlőség hiányát. Sőt azt mondhatjuk, hogy a magyarságra hátrányos negatív jelenségek még erősödtek is, amelyek megnehezítik a két nép közötti békés együttélést. Slota úr uszításai, Mikolaj miniszter úr magyarellenes próbálkozásai, a Beneš dekrétumok megerősítése, a Malina-ügy elpolitizálása és a Nomos Regionalizmus polgári társulás alkotmányellenes megszüntetése a Belügyminisztérium részéről, sajnos mindez a Fico-kormány hallgatólagos beleegyezésével és támogatásával történik.

Az utolsó kormányváltás szélsőjobboldali szlovák nacionalista erőket is hatalomra juttatott, amelyek nyíltan gyűlöletre és ellenségeskedésre uszítanak. A Fico kormány egyáltalán nem reagál vagy lép föl megfelelő módon a napjainkban egyre gyakrabban előforduló rasszista megnyilvánulások ellen, ezzel is szabad utat adva ezen ideológia követőinek.

Azt szeretnénk, ha mindezekben a témákban, amelyek nem alkotmányellenesek, nem az ország szétzilálását jelentik, csupán a jogegyenlőséget követelnek minden szlovákiai állampolgár számára függetlenül nemzeti vagy etnikai hovatartozásától, induljon a szlovák parlamentben vita arról, hogyan és milyen formában lehetne, lehet a memorandumba belefoglalt alkotmányos követeléseinket realizálni, teljesíteni.
Ehhez kérem az Ön s a demokratikusan gondolkodó szlovák politikusok, parlamenti képviselők segítségét. Vitázzunk s az igazmondás segítségével teremtsük meg ennek az új évezrednek a küszöbén egy újabb békés együttélés alapjait fiainknak s a lányainknak, hisz az ő jövőjük a tét.
Az Isten adjon erőt az igazmondásra és akaratot a pozitív változ(tat)ásra minden bátor szlovák és magyar demokratának, hogy közös asztal mellett, nem pedig egymás mellett elbeszélve, a másikat túlkiabálva az utcán oldjuk meg a problémáinkat. Ehhez kérem minden demokratikusan gondolkodó polgár segítségét, hogy támogassák a kezdeményezésünket.

Szabadságban és emberi méltóságban akarunk élni, mint a felvidéki magyar néphez tartozó szlovákiai állampolgárok és az Európai Unió polgárai!

Bósza János, Jogegyenlőség Baráti Kör SK

Válasz erre a levélre:
Prečítala som si Váš list, ale prepáčte neviem v čom ste diskriminovaní ako menšina, respektíve aké práva sú Vám odopierané. Z priloženého listu sa to neviem dozvedieť. Ak mi oznámite konkrétnejšie požiadavky, môžeme o nich hovoriť a hľadať riešenie. Prajem všetko dobré. Košútová
Ing. Magda Košútová
poslankyňa NR SR, Smer-SD



Miről is tárgyaljon a magyar kormány a szlovákkal

Miről is tárgyaljon a magyar kormány a szlovákkal

2011.06.02.

Amiről a Magyar Kormánynak tárgyalnia kéne a szlovákokkal:

1, A déli régió irányított asszimilációjának azonnali leállításáról.

2, A déli régió adóbefizetéseivel arányos állami beruházások azonnali megkezdéséről, és az eddig elmaradt fejlesztések pótlásáról.

3, A magyar nyelv mint második hivatalos nyelv elfogadásáról.

4, A fasiszta Benes dekrétumok eltörléséről, és a kifosztott magyarok kárpótlásáról.

5, A több száz éve magyarlakta települések etnikai arányának törvény általi védelméről. ( Aki betelepül, az egy minimális szinten tanulja meg az őslakosok nyelvét.)

6. A területi autonómiáról a Hodzsa-Bartha határon.

Egy fórumozó hozzászólását kiigazítva küldöm Önöknek!!!!

Na ezekről kéne tárgyalni, mert minden más lényegtelen.

Bósza János

Memorandum

2007 májusában fogalmazva

Az Európai Parlamentnek

Az Európai Bizottságnak

Az Európai Közösség Minisztertanácsának



A Felvidéki Magyar Nép igényei !

Abból kiindulván, hogy

A Koppenhágában meghatározott EU csatlakozási feltételek egyike a más nemzeti közösségekkel való bánásmód ;

Szlovákia EU tagsága azon a feltételezésen alapul, hogy az összes idevágó szabálynak eleget tesz ;


Tekintetbe véve, hogy

Diszkriminatív jogi és közigazgatási gyakorlat következtében, amelyek kiterjednek az élet minden területére, Szlovákia magyar lakossága immár több, mint 87 éve folyamatos hátrányos megkülönböztetésnek van kitéve ;

A nyelvtörvény magyar szempontból gyakorlati jelentőség nélküli üres formaságnak tekintendő, mivel semmit sem változtatott az alapvető nyelvi hátrányos megkülönböztetésen ;

Az utolsó területi közigazgatási reform, az ország településeinek népi összetételét teljesen figyelmen kívül hagyván, önkényesen szétdarabolt tömör magyarlakta vidékeket, ezáltal megsértvén az EU által életbe léptetett kölcsönös segélynyújtás elvét is ;

A jogtalanul elkobzott magyar intézményi és magántulajdon visszaszolgáltatása helyett ezeket egy harmadik személy tulajdonába helyezik, vagy értékesitik azt ;

A magyar egyházak mindmáig várnak arra, hogy egész tulajdonukat visszakapják ;

A több mint 400.000 katolikus hívő vallásos lelkipásztori gondozására nincs magyar püspök ;

A jelenlegi kormány sem szándékozik a rasszista szellemiségű és a nemzetközi joggal összeférhetetlen, Beneš elnök által érvénybe léptetett dekrétumokat hatályon kívül helyezni, amelyek még az egyházakat is együttes bűnösséggel vádolják ;

Az anyanyelvű oktatás terén komoly hiányosságok állapíthatók meg az egész szlovákiai magyarság hátrányára, az iskolák száma messze nem éri el a népességi arány alapján jogosat és szükségeset ;

Az utolsó évtizedek alatt a magyar kultúra állandó elnyomásnak volt kitéve, ami ma is folytatódik ;

Az ország főleg magyarok által lakott déli része nem részesül sem kulturális, sem pedig gazdasági fejlesztés terén számottevő támogatásban, ezzel is versenyképtelenné téve azt ;

A mindenkori kormány úgy gazdaságilag, ahogy kulturálisan is kirekeszti a fejlesztésekből régiónkat. Régiónk elmaradottságát abban is látjuk, hogy nincs megfelelő mennyiségű és minőségű információ szolgáltatás. A szlovák sajtó nagyrészt negatívan állítja be a helyi magyarságot, tévinformációkat szolgáltat, aminek eredményeként tudható be a két nemzetiség közötti örökös viszály, valamint a magyarság identitástudatának zavara és alulinformáltsága ;

Összefoglalva, a Szlovákia EU-s csatlakozása óta eltelt három év nem hozott a magyar lakosság számára javulást az élet semelyik területén sem, ami bizonyítja a demokrácia, jogállamiság, egységes bánásmód és emberi jogok területén tapasztalható hiányosságokat, az azonos jogok hiányát.

Az utolsó kormányváltás poszt-kommunista és szélsőjobboldali nézeteket való pártokat juttatott hatalomra, amelyek nyíltan gyűlöletre és ellenségeskedésre uszítanak, valamint egyáltalán, vagy pedig nem megfelelő módon tiltakoznak a napjainkban egyre gyakrabban előforduló rasszista megnyilvánulások ellen, ezzel is szabad utat adva ezen ideológia követőinek.







Követeléseink






1. Az Európai Unió tagjaként nem akarunk tovább Szlovákiában másodosztályú állampolgárokként élni! Szűnjön meg a nemzetiségi alapú együttes hátrányos megkülönböztetés az élet minden területén !


2. Tartsák tiszteletben az európai egyesülés alapvető szabályait, ami a szabadságot, demokráciát, jogállamiságot, egyenlő bánásmódot és a kölcsönös segélynyújtás elvét illeti !


3. Töröljenek el minden olyan törvényt, amely sérti ezeket, köztük a Beneš-dekrétumokat is !

4. Területi autonómiát a Hodža-Bartha 1918-as demarkációs etnikai határ alatt lévő területen, a Honföldi Autonómia Tartományt. Kötelező kétnyelvűség (szlovák-magyar) az autonómia területén. A közös területi autonómiának saját parlamentje, önigazgatási szervei legyenek!

5. Minden nép és kisebbség nyelve az egész ország területén, minden városban és községben ahol a lélekszámuk meghaladja a 8%, kötelező nyelv legyen, anyanyelvi iskolákkal !


6. Adják vissza mindenkinek, magánszemélynek, vagy intézménynek jogtalanul elvett tulajdonát !


7. Részesüljön az ország összes polgára és utódai az elszenvedett elhurcolásért és kényszermunkáért egyformán megfelelő kárpótlásban !


8. Közös történelmünket, közös és tartalmilag azonos történelemkönyvben megírni !


9. Teljes magyar anyanyelvű iskolarendszert az óvodától az egyetemig a Honföldi Autonómia Tartomány területén!


10. Esélyegyenlőséget az élet minden területén !


11. Anyanyelvű vallásgyakorlást magyar katolikus püspökkel !


12. A Honföldi Autonómia Tartomány létrejötte után a két nép a Szlovák Nép és a Felvidéki Magyar Nép kezdjen tárgyalásokat a szövetségi államformáról a két egyenrangú államalkotó néppel, a szlovákkal és a felvidéki magyarral !!






Szabadságban és emberi méltóságban akarunk élni, mint a Felvidéki Magyar Néphez tartozó szlovákiai állampolgárok és az Európai Unió polgárai!!


Elküldött anyag a szlovák kormányhivatalba:

1. Egyenlő jogokat a magyar nemzethez tartozóknak! - Nem akarunk tovább az EU egyik tagállamában másodosztályú állampolgárokként élni!

2. Esélyegyenlőséget az élet minden területén! - Szűnjön meg az anyanyelvünk és nemzetiségi kultúránk alapján való hátrányos megkülönböztetésünk az élet minden területén!

3. Szabadságot, egyenlőséget, testvériséget, igazságos és demokratikus jogállamot! - Tartsák tiszteletben az európai egyesülés alapelveit!

4. Töröljék el az egyenlő emberi és polgári jogoknak ellentmondó, azokat sértő törvényeket, elsősorban a Benes-dekrétumokat és a magyarellenes nyelvtörvényt!

5. Területi autonómiát az 1918-as Hodža-Bartha-féle demarkációs vonaltól, a szlovák-magyar etnikai határtól délre eső területeken. A Felvidéki Autonóm Tartománynak legyenek saját önigazgatási szervei, beleértve a döntéshozatalt, végrehajtást és igazságügyet, ellenőrzést is!

6. Az autonómia területén élő mindkét nemzetrész tagjaira egyformán vonatkozó kötelező kétnyelvűséget! Az ország minden városában és községében, ahol a kisebbség lélekszáma meghaladja a 8 %-ot, legyen a kisebbség és a többség nyelve is kötelezően oktatva az anyanyelvű iskolákban!

7. Adják vissza mindenkinek, magánszemélyeknek és intézményeknek egyaránt a tőlük jogtalanul elvett tulajdonukat!

8. Részesüljön megfelelő kárpótlásban minden igazságtalanul elítélt, jogfosztott, meghurcolt és kényszermunkára kötelelezett személy! Elhunytuk esetén a kárpótlást az utódaik kapják meg!

9. A közös történelmünket mindkét fél számára elfogadható, a kölcsönösen hasznos együttműködést és a közös jövőt szem előtt tartó történelemkönyvekben megírni és oktatni!

10. A Felvidéki Autonóm Tartomány területén teljeskörű anyanyelvi iskolarendszert az óvodától az egyetemig és a magyar nyelvhasználat biztosítását a helyi hivataloktól a parlamentig!

11. Anyanyelvű vallásgyakorlást magyar katolikus püspökséggel és önállóságot a magyarnyelvű evangélikus hitközösségnek is!

12. A Fölvidéki Autonóm Tartomány létrejötte után a két egyenrangú államalkotó nép, a fölvidéki magyarok és a szlovákok, illetve képviselőik kezdjenek tárgyalásokat a szövetségi államformáról!


Mindenkit egyforma mértékben megillető szabadságban és méltóságban akarunk élni,mint a felvidéki magyar néphez tartozó állampolgárai a SK-nak és az EU-nak








Deklarácia požiadaviek hornozemných Maďarov, občanov SR sformulované Jánosom Bósza pripojená ako doplnenie k predchádzajúcemu dokumentu:



Žiadame rovnaké práva aj pre tých, ktorí patria k maďarskému národu. – Nechceme žiť ako druhoradí občania v jednom členskom štáte EU.


Rovnaké šance vo všetkých oblastiach života! - Nech sa prestane s negatívnou diskrimináciou na základe nášho materinského jazyka a našej kultúry!


Slobodu, rovnosť, bratstvo, spravodlivý demokratický právny štát! - Rešpekt voči základným princípom európskeho zjednotenia!


Žiadame zrušenie zákonov, ktoré protirečia rovným ľudským a občianskym právam, a na základe ktorých ich pošliapali, predovšetkým sa to týka Benešových dekrétov a zákonov prijatých proti Maďarom.


Žiadame možnosť vytvorenia územnej autonómie južne od hodžovej-barthovej demarkačnej líne, čiže od slovensko-maďarskej etnickej hranice. Autonómna oblasť má mať vlastné samosprávne orgány s možnosťou rozhodovania, vykonávania rozhodnutí a ich kontroly a spravodlivosti vo všetkých zverených oblastiach.


Dvojjazyčnosť, čiže možnosť používania maďarčiny alebo slovenčiny pre všetkých, ktorí budú žiť na území autonómie! Povinnú výučbu jazyka menšiny v školách vo všetkých obciach a mestách, kde podiel menšiny presahuje 8 % počtu obyvateľstva!


Navrátenie nezákonne skonfiškovaného majetku súkromným osobám i inštitúciám!


Nech dostane každý nespravodlivo odsúdený na nútenú prácu alebo na vykonanie iného trestu a zbavený svojich práv patričné zadosťučinenie. V prípade ich smrti nech odškodné dostanú ich potomkovia.


Žiadame zavedenie takých učebníc histórie, v ktorých by sa naše spoločné dejiny vyučovali deťom na báze sledovania vzájomne výhodnej susedskej spolupráce a budúcnosti, a ktoré by boli vzájomne prijateľné pre obidve národné komunity.


Na území autonómie úplný systém školstva v materinskom jazyku od materskej školky až po vysoké školy, zabezpečenie používane maďarského jazyka na všetkých stupňoch, od miestnych úradov až po zákonodarný orgán!


Zabezpečenia používania materčiny v náboženskom živote, maďarské biskupstvo a nezávislosť aj pre maďarsky hovoriacu evanjelickú komunitu!


Po vytvorení autonómnej oblasti na juhu Slovenska dve rovnoprávne štátotvorné národné komunity, Slováci a Maďari žijúci na území SR, resp. ich zástupcovia by sa mali začať rokovať o federatívnom usporiadaní štátu.


Ako občania SR a EU patriaci k maďarskej národnej komunite na Slovensku alebo v Hornej zemi - Felvidék chceme žiť v podmienkach, ktoré zabezpečujú slobodu a dôstojnosť rovnako pre všetkých.

----- Original Message -----
From: Bósza János
To: Bósza János ; Milica Janculova
Cc: Vicepremier ; Kálmán Petőcz ; Dagmar Horná ; Sofia Daskalova ; Mária Milková ; Renáta Krausková ; monika.vaculova@minedu.sk
Sent: Tuesday, November 09, 2010 12:34 PM
Subject: Re: Podkladové materiály na otvorené pracovné stretnutie s podpredsedom vlády SR pánom Rudolfom Chmelom, 9.11.2010

From: Bósza János
To: Milica Janculova
Sent: Monday, November 08, 2010 1:00 PM
Subject: Re: Podkladové materiály na otvorené pracovné stretnutie s podpredsedom vlády SR pánom Rudolfom Chmelom, 9.11.2010



Az asszimilációs folyamatok megállítása az autonómiatörekvések segítsé

Az asszimilációs folyamatok megállítása az autonómiatörekvések segítségével
Bósza János 2010. 01. 20

A szociológiában az asszimiláció beolvadást jelent. Ha a nép, a nemzetiség, az etnikum egészében, csoportosan, vagy az egyén szintjén feladja saját népi hagyományait és az ezzel kapcsolatosan öröklött értékeit - szándékosan, vagy önhibájából képtelen azt megtartani -, átveszi más nép nyelvét és szokásait, értékeit, alkalmazkodik annak a kultúrájához: ezt nevezzük asszimilációnak.
Kétfajta asszimiláció lehetséges:

1. Önkéntes alapon történő, természetes folyamat útján

2. Kényszer hatása alatt történő folyamat következményeképpen

A szándékos asszimilációs folyamatoknak van egy nyílt és egy rejtett formája.

Az önkéntes asszimiláció.

Csak akkor beszélhetünk önkéntes asszimilációról, amikor a beolvadás a természet szabályai szerint politikamentesen, vagy annak nemtörődömsége mellett zajlik.

A szándékos asszimiláció a beolvadásnak az a formája, ami a politika és a nemzetállami érdekek szintjén zajlik. A nemzetállamokban az egy nemzethez való tartozás eszmetana integráló erőként hat, ehhez az integrációhoz a kisebbségekre nincs szüksége. Alapideológiája az egynemzeti identitástudat, minden más ennek az azonosságnak az akadálya. Ezeken az akadályokon az asszimiláció nyílt és rejtett formáinak a segítségével igyekszik felülkerekedni. Esetünkben ezt az akadályt a Felvidéki Magyar Népnek hívják.

Tallózzunk egy kicsit talán a történelem könyvtárában.

Igyekezzünk példákkal bizonyítani az asszimilációs folyamatok békés és szándékos, kettős eshetőségét a Felvidéken. Magyar szociológusok a 19. század első felében megfigyelték, hogy Nagy-Magyarország területén a magyarság arányaiban kisebbségbe került, és ezek a folyamatok megállíthatatlanul tovább zajlottak. Ezt a folyamatot szűkítsük le Észak-Magyarországra és következetesebben értékeljük ki. Mi is történik a Felvidéken, az akkori szlovákság által lakott területeken? A szlovákok által benépesített területeken a 18. században és a 19 sz. első felében nagyarányú asszimilációs folyamatok zajlottak le, mégpedig úgy, hogy a szlovákok asszimilálták a magyar és a német lakosságot.

Hogyan mentek végbe és kik irányítottak ezeket a beolvadási tényezőkön alapuló demográfiai változásokat? Nagyon egyszerű logika mezsgyéjén történtek az asszimilációs folyamatok. Kevert házasságokban általában szlovák gyerekek születtek, és mivelhogy a népszaporulat ezekben a családokban általában nagyobb volt, tehát azokon a vegyes etnikumú területeken, ahol a szlovákság többségben volt, fokozatosan beolvasztotta a más nemzetiségűeket, saját nemzetiségi állagát növelve így ezzel. A magyarság és a német ajkú lakosság vagy teljesen eltűnt, vagy csupán szórványnéppé vált a mai Közép- és Észak-Szlovákiában. Egyedül a dél-szlovákiai területek maradtak meg tiszta, vagy nagy többségében magyarlakta területnek. Egy érdekes dolgot figyelhetünk meg, történetesen azt, hogy ezeket a beolvadási történéseket nem a politika, mégcsak nem is másfajta hátsó gondolatok vezényelték, hanem békésen, a politikusok nemtörődömsége mellett alakultak át a népességi arányok a szlovákok javára és a magyarság kárára. Ezt az asszimilációt hívjuk békésen zajlódó beolvadási folyamatnak. A magyar politika ezt a békésen zajlódó asszimilációs folyamatot a 19. sz. második felében szerette volna megfordítani kényszer hatása alatt, de már nem maradt ideje a francia példa véghezvitelére. A szlovákság jó diákként ezt az időszakot jól megjegyezte, majd 1918-tól kezdve a békés asszimilációt durva és nyílt, a nemzetállami célokat szolgáló szándékos asszimilációs folyamatokká alakította át.

Térjünk még vissza egy pillanatra a 19. sz második felére, az akkori Osztrák-Magyar Monarchia időszakába.

Mint tudjuk, 1861-ben a szlovákság képviselői Bécsben az uralkodóhoz fordultak azzal a kéréssel, hogy a Felvidéken (a szlovákok által lakott területeken) létrehozhassák a "Felvidéki Szlovák Kerületet", aminek székhelye Besztercebánya lett volna. A terület behatárolásánál, a száz év alatt asszimilálódott területeket is figyelembe véve, az akkori népi arányokból indultak ki. Ezt a határvonalat nagyjából Pozsony felett, Nagyszombat, Nyitra, Zólyom, Kassa vonalában húzták meg, és területi autonómiajoggal szerették volna felruházni. Az ez alatt lévő területeken - a Pozsony, Galánta, Érsekújvár, Léva, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Kassa vonalon - tiszta és nagy többségében magyarlakta falvak és városok voltak. Ezen területek egyelőre még nem estek áldozatául az akkori békés asszimilációs folyamatoknak, és megmaradtak ezeréves magyarlakta territóriumnak. Az Ausztriával történő kiegyezés időszakában a szlovákok kérése süket fülekre talált. Nem az ő kérésük volt jogellenes, vagy helytelen, hanem az 1848 és 1914 közötti viszonyok zűrzavarossága miatt nem rendezték a nemzetiségek helyzetét. Ha akkor a szlovákság megkapja az általa kérelmezett területeket, ebben az esetben a trianoni döntéskor csupán ezeket a területeket igényelhette volna, ennek a hiányában azonban a csehek bármit kikövetelhettek történelmi kitalálmányok okán. Trianonnal a békés szlovák asszimilációs folyamatok véget is értek, és a csehszlovák nemzet és nemzetállamának létrehozása elindította a nyílt és szándékos reszlovakizációt. A magyarság ősi, ezeréves területeinek felhígítását szlovák telepesek által létrehozott falvak segítségével, valamint a tiszta magyarlakta városokban történő durva területfoglalásokkal (vasutasok, hivatalnokok, katonatisztek, vámosok stb).

A magyar többségű városokat vették először célba, Pozsony, Galánta, Vágsellye, Érsekújvár, Léva, Losonc, Rimaszombat, Tornalja, stb. Ezeket a városokat 86 év alatt sikeresen asszimilálták, és asszimilálják továbbra is.

A Csehszlovák Köztársaságot, a reszlovakizációt, a kitelepítéseket és az internacionalizmus időszakát is túlélte a Felvidéki Magyar Nép, igaz területileg és létszámbelileg is megfogyatkozva, de kiállva az idők próbáját.

Manapság új kihívások, újfajta és még alattomosabb asszimilációs folyamatokkal kell szembenéznie. A komáromi és a dunaszerdahelyi járásokat leszámítva, a 19. századbeli elképzelt szlovák autonómiaterület alatt lévő, nagy többségű vagy tiszta magyalakta területek részben, vagy teljesen eltűntek, asszimilálódtak. A magyar népesség beolvadt a szlovákságba a reszlovakizáció terhe alatt, és egy-két generációs időszak elteltével a volt magyarokból újszlovákokkal gyarapodott a szlovákság összlétszáma, a jóléti és az állampolgári jogainak a megmaradása fejében.

A 250 éves és békésen induló asszimilációs folyamatok utolsó szakaszába léptünk, amikor is már az a tét, hogy "lenni, vagy nem lenni". Ugyanakkor ez már nem egy kérdés, ami mellett el lehet siklani, ez már egy demográfiai helyzet. A Felvidéki Magyar Nép szemszögéből nézve sajnos ez egy nagyon szomorú tényhelyzet-ok-következmény. Csöndben vagyunk, mert azt hisszük, majd nélkülünk is jobbra fordulnak a dolgok, vagy netán "csak úgy"-alapon a szlovákságtól ajándékba megkapjuk a területi és a perszonális autonómiákat. Igen, az autonómiák segítségével és egy sor demokratikus törvény segítségével békés úton is meg lehetne állítani a szándékos beolvasztási törekvéseket. Az asszimilációs folyamat, amelynek központisága a városokból a vidékre helyeződött át, már erőteljesen a megmaradt utolsó magyar többségű falvakat is elkezdte nemzetiségileg fellazítani, ami majd végső soron a beolvasztásukat fogja eredményezni. Az asszimilációnak ez az utolsó szíven döfése már nagyon is érezhető, csak valahogyan a felvidéki magyar értelmiségiek vagy nem érzik, vagy nem is akarják ezt megérezni.

A felvidéki magyar értelmiségi a közöny és az ármány nemtörődömségével figyeli, hogy a felvidéki magyarság utolsó bástyái is megszűnőfélben vannak, falvaink városaink után egyre jobban elszlovákosodnak.

Végül is feltehetnénk a kérdést: Mit is akarunk és hogyan tovább?

A trianoni döntés a rossz, "három a magyar igazság"-nak lett az eredménye: rossz időben rossz döntésnek, a rossz és gőgös magyar lobbizásnak. A szomszédnépek csak magukhoz vették azt, amit mi nagy kegyesen eltaszítottunk önmagunktól. Ennek egyenes következményei a két nagy háború közötti durva reszlovakizáció, az asszimilációs folyamatok, az emigráció.

A Beneš-dekrétumok, a háború utáni kitelepítések, a kollektív bűnösség elve - ez mind-mind a 19.század végi rossz magyar politikai mércének az eredménye. Csak az a baj, hogy manapság is ezzel a mércével mérünk, és képtelenek vagyunk a múlt rossz beidegződéseitől, döntéseitől önmagunkat távol tartani. A világ közben megváltozott, csak mi és a Felvidéki Magyar Nép megmaradásának a 150 éves filozófiája maradt, ami előbb-utóbb sírba viszi a szlovákiai magyarságot, az asszimilációs folyamatok és az önmegsemmisüléshez vezető politizálásunk segítségével. Magyar iskoláink fajtiszta, időt múlt berendezkedése a kevert családok gyermekeit felkínálja a szlovák iskoláknak, ezáltal is gyarapítva a szlovákság összlétszámát, hisz statisztikailag bizonyított tény, hogy a kevert házasságokból 70%-ban szlovák gyerekek jönnek ki, ami szintén a felvidéki magyarság létszáma rohamos csökkenésének az egyik fő okozója.

Ne statisztikát gyártsunk arról hogyan csökkenünk, hanem módszertani tanulmányokat készítsünk, készítsenek szociológusaink, történészeink, nyelvészeink és politológusaink felméréseket arról, hogy hogyan maradhatunk meg ezeréves területeinken. Tehát hagyjuk már abba a bűnbakkeresést, mert a bűnösök mi magunk vagyunk! Ha elkezdünk beszélni a hogyanról, ahhoz már illik hozzáadni a módokat is.

Az asszimiláció és a reszlovakizációs folyamatok útvesztőjében előbb-utóbb odaveszünk.

Mást se hallok a magyarnyelvű médiában, hogy milyen jó nekünk, hisz az elmúlt nyolc év alatt kaptunk egy Selye János Egyetemet, meghát itt vannak a magyar közép- és alapiskoláink is. Kérdezem én, kik fognak azokba az iskolákba járni, majd úgy 10-20 év múlva, ha közben mindannyian asszimilálódunk, vagy a migráció áldozatává válunk? A Selye Egyetemből, majd Slota Egyetem lesz, mert ha sikerül a reszlovakizációs folyamatokat végigcsinálniuk, meg is érdemli ezt az elnevezést, természetesen szlovák szemszögből nézve.

A felvidéki magyar értelmiségiek - nem tudom, hogy mi okból - nem hajlandóak az autonómiajuss- témában vitát indítani a többségi nemzettel, a szlováksággal. Valójában sejtem az okokat, de számomra a zsebekben kinyíló bicskás magyarázatok valahogyan nagyon megalkuvónak és ribilliósnak tűnnek. Hogy ez ne így legyen, elsősorban a felvidéki magyar értelmiséginek kéne kezdeményeznie.

A megalkuvó és a félrebeszélés politizálását egy hatásosabbal kéne felváltani, mégpedig úgy, hogy magunkévá kell tennünk azt a lehetőséget, hogy jogunk van az autonómiákra és az autonómiatörekvéseink felvállalására. Elsődlegesen is magát az autonómia fogalmát kell rehabilitálni oly módon, hogy az egy végállomás az önrendelkezés útvonalán, nem pedig a revizionizmus első megállóhelye. Tehát folyamatosan hangoztatni, hogy jogunk van rá, és beszélni kell róla nyíltan és nagy bátorsággal.

Másodsorban azt, amit elrontottunk, amit hirdettünk, tehát, hogy nincs szükségünk az autonómiára, nincs értelme elkezdeni, mert a többségi nemzet azt úgysem adja meg, nos, ezt a kimagyarázkodós hozzáállást meg kell változtatni. Ki kell menni az emberek közé, és el kell nekik magyarázni, hogy az autonómia igenis kell nekünk, anyanyelvünk, megmaradásunk végett. A többségi nemzetnek pedig el kell mondani, hogy az autonómia megadása egy problémamegelőző megoldás, a kisebbség és a többségi nép közötti konfliktus megelőzésére. Ez lehet a vitaalap és elsődlegesen erről kell beszélni.

Kung-Fu-Ce bölcsessége jut az eszembe: Ha erőd kevés, akkor félúton kidőlsz, de ne feküdj le, már az út elején.

Anélkül, hogy próbálkoznánk, inkább lefeküdtünk, vagyis az okokat keressük, mit miért nem lehet megtenni. A múltat hagyjuk meg a történelemnek, mi pedig inkább egy értelmes döntéssel bátran vállaljuk fel a felvidéki magyar nép autonómiatörekvéseit, aminek a megvalósíthatósága csupán a területen élők többségének az akaratán fog múlni. Tegyük mindezt katalán módon, egy célért, egységben, s ami a legfontosabb, a békés autonómiaharc egy kézzelfogható asszimilációellenes tevékenység.

Gašparovič Elnök Úr szerint nem létezik ok az autonómiák megadására. Tessék, itt a bizonyíték és az ok, hogy miért kell nekünk az autonómia. A Felvidéki Magyar Nép az ezeréves életterének a felét veszítette el alig 100 év alatt, ahol a szlovákság sohasem volt őshonos nép. Ez szerintem egy nyomós érv és ok a békés autonómiatörekvések elindítására, a területi és a perszonális autonómiák megadására, ami az EÚ-ban egy jól bevált problémamegelőző jogi megoldás a kisebbségek részére.

Megragadom a lehetőséget és innen is szeretném felszólítani a felvidéki magyar értelmiségieket, hogy felesleges magyarázkodás és kibúvók helyett bátran vállalják fel a felvidéki magyar nép megmaradásának érdekében az autonómiatörekvéseket. Vegyünk példát azokról akik már írnak az autonómiáról. Ők ugyan sokan vannak, de az egységes fellépés hiányában hangjuk elvész a tömegben. Létre kell hozni a Felvidéki Népek Autonómiatanácsát, ahonnan koordinálni lehetne a Felvidék békés autonómiatörekvéseit. Szerintünk az autonómia megadása nélkül a felvidéki magyarság 20-30 év múlva márcsak szórványnépként marad jelen ebben a térségben, s akkor az autonómiát kikövetelni és azt megadni már nem lesz kinek. Az autonómia megadása nem szimpátia kérdése, hanem arra egyszerűen jogunk van.

Kulturális örökségként a megalakuló autonómiaterületeken a magyar nyelvnek is hivatalos nyelvvé kell válnia!

A plurális gondolkodásmód, hogy itt van még egy nép, a Felvidéki Magyar Nép, nem ellentétes és nem is veszélyes a szlovákságra nézve, hisz az alkotmány is ezzel a bekezdéssel kezdődik "Mi a szlovák nép ...".

Hogy a Felvidéki Magyar Nép jelenleg asszimilálódik, ez tény. A kérdés most már csak az, sikerül-e még időben megállítani ezt a folyamatot az autonómiatörekvések segítségével? Ha nem próbálkozunk, az eredménnyel sohasem leszünk tisztában.

Mi indíthatja el az autonómiatörekvések megállíthatatlan folyamát? A nép respektuma a tudás erejével, és őslakosi gondolkodásmód cselekedeteinkhez.

Tudásunk az eszközünk, a szív pedig legyen cselekedeteink motorja!

Bósza János



FAH oldalróL:

Lényeg az, legyünk elegen és hozzuk létre a FMNT kezdeményező bizottságát, majd a bizottság nevében szét kell küldeni névre szóló meghívásokat az alakuló közgyűlésre. ez komoly munka lesz, felderíteni a címeket, email, tel., facebook stb .

Nemakarásnak nyögdécselés a vége, azért vagyunk néhányan akik nemcsak beszélnek, nemcsak magyarázkodnak miért nem lettek soha sehol ott időben, vagy ha igen, akkor csak megfigyelői státuszban a pártjuk részéről, vagy Tajvanon vannak, amikor autonómia tüntetésre kéne menni, vagy ignorálja az idősebb honfitársa meghívását, süket fülekre találva. Nos ilyenek sajna sokan vannak, ők azok akik kivárnak és, ha majd mások kikaparják a gesztenyét, utána már beállnak a sorba az osztozkodáskor. Nem baj az a lényeg vannak olyanok is akik nem okokat keresik mit miért éppen nem tudnak megtenni, hanem a módját. Ha minden jól megy vasárnap többen leszünk, mint a nemakarók kívánják. Cselekedni és nem szájkaratézni kell.

Kár lenne késhegyre menő vitákban, szlovákiai magyar kompromisszumkeresésében feltalálni újra a melegvizet. Szlovákiai magyar minimumokat papírra vetni pusztán azért, mert a politikai zsibvásáron megint önálló csapatban jelentek meg azok, akik meggyőződéssel vallják: előre jutni annak árán lehet, ha vissza tudjuk fejleszteni a nem szlovák nyelvű-kultúrájú-identitású népcsoport igényeit, időpocsékolás. Pedig nekünk már nincs időnk. Nekünk nem szlovákiai magyar minimum kell, hanem megmaradási minimum. Abban pedig jó magasra kerülhet csak a léc. Hozzá olyan kitartás, szívós apró- és többletmunka, amilyet Csehszlovákia megalakulása óta láthattunk magunk körül szülőföldünkön a folyamatos szlovák (szláv) térfoglalás, térhódítás során.
A magyar megmaradási minimum nem szólhat arról, hogy életterünket tovább minimalizáljuk, hogy magunk kezdünk el elmélkedni arról, egymás rovására hogyan mentsük át magunkat még egy-két évre, a nyugdíjig, vagy egy-két évtizedre. (A zoboralji mentőhelyen, nagy iskolaközpontban, Nagycétényben sincs már magyar elsős.) És arról sem kellene gondolkodnunk, hogyan lehetne minél jobban megfelelni a minket beolvasztani akaró szlovák többség elvárásainak. 1984 késő őszén írtam le: ne azon akarják lemérni, mennyire vagyok lojális állampolgár, hogy mennyire vagyok szlovák, mert én magyar vagyok. Akkor is, ha ezért nem tartanak az ország tisztességes polgárának. Ma sem mondhatok mást.
(N. Gy. R.)

Javaslat, vitaanyag, a megmaradási minimum négy(vagy több) pontból álljon:
1. Követeljük az alkotmányos azonos jogainkat, vagyis a jogegyenlőséget.
2. A jogokhoz szükséges közeget a területi autonómiát a Hodzsa-Bartha határon.
3. Induljanak tárgyalások a szlovák többségi nép képviselőivel, majd egyezzünk meg, ami elfogadható az ő és a mi számunkra is.
4. Lakossági fórumok keretein belül informálni kell a magyar és a szlovák ajkú lakosságot az érintett területen, hogy az autonómia nem jelent elszakadást, csupán az alkotmányos jogegyenlőség érvényesülését, minden állampolgár számára.




Szóljon hozzá

Név:
E-mail:
Az e-mail cím nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:






Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona