Fölvidék-Horná zem, autonómia, vagy önálló állam

2014.02.04.
Lassan már 8 éve lesz annak, hogy úgy döntöttem megpróbálok a politika útvesztőjében eligazodni és jobban belelátni mikor, mi és hogyan is történik. Főleg az autonómia témája fogott meg, ezért egy kicsit utánajártam a témának. Még 2006 áprilisában létrehoztam a Commora Aula honlapot, hogy minden az ezzel kapcsolatos cikket, írást, mások gondolatait, lehetőségeket és valós tényeket egybegyűjtsem. Az eltelt időszak alatt több tízezer írást, a világban másutt létező autonómiákat gyűjtöttem egy kalapba. 2007 májusában elkészült a CA autonómia tervezte is, felmérve a lehetőségeinket és a politikai akaratot egyaránt. Feltettem egy kérdést: mibe is menne bele a szlovák politika, politikusaink (főleg a szlovákok) mit tartanának elfogadhatónak, hogy az azonos jogok alapján működő autonóm terület létrejöhessen. Sokat rágódtam azon mi lenne nekünk a legjobb és mi az a minimum számunkra és a szlovákoknak a maximum, amiben végül is a két nép képviselői beleegyeznének, hogy a békés együttélés ténylegesen az alkotmány szellemében folytatódhasson.

A valós helyzet elemzése:

Manapság mi is a helyzet? Van egy nemzetállam, amiben a magyarokat, ki kell mondani durva és tudatos módon asszimilálják. Erre a tényre mióta az autonómia jogosságával foglalkozom, többször is az írásaimban rámutattam. Leveleket küldtem a köztársasági elnöknek, a parlament elnökének, az összes parlamenti képviselőnek, az alkotmánybírósághoz is fordulta, sőt még az EÚ parlamentjébe is küldtem levelet. A szlovákiai politikusok minden konstruktív kérdésemre, lépésemre vad és durva kirohanások formájában reagáltak. Mikor 2007. júliusában létrehoztuk a DFÖT (Dél-Fölvidéki Önrendelkezésért Tanácsot), azonnal azzal vádoltak meg, hogy az ország szétzilálására törekszem, le akarom választani a déli területeket és Magyarországhoz akarom csatoltatni. Persze ez butaság volt, soha ezt nem mondtam, nem írtam, sőt pont az ellenkezőjét állítottam, ott ahol az autonómiát megadták, ott sohasem jött létre szabad állam, de mégcsak etnikai alapú összetűzések sem voltak. természetesen mindig voltak olyan kisebb csoportok, akik többet kívántak, a követeléseiknek hangot is adtak, ilyen-olyan formában, de mindig kisebbségben maradtak és maradt a békés együttélés.

Ezt javasoltam én is a szlovák államhatalmi gépezetnek, a szlovák politikusoknak. Adják meg a déli területeken élő polgároknak, hogy szabad autonóm területen élhessenek, az államhatár tiszteletben tartása mellett, az alkotmány szellemében. Minden polgár nemzetiségi hovatartozásától függetlenül háromnyelvűségben (szlovák, magyar és roma). A Commora Aula autonómia tervezetében ez részletesen leírtam.

Úgy döntöttem, hogy elküldöm az autonómia tervezetemet az összes parlamenti képviselőnek, a köztársasági elnöknek, ami meg is történ 2007. december 28-án és Fico kormányfő hivatalába személyesen vittem el. A vad és aránytalanul durva válasz nem váratott sokáig magára, 2008. januárjában először Tóthová HZDS-s képviselő az STV-en keresztül durva módon nekem esett, hogy az ország szétválasztására törekszem, majd pár nappal később Slota-Belousovová SNS-es duó feljelentett az ügyészségen, hogy etnikai feszültséget keltek és Szlovákia szétzúzására törekszem. Természetesen ez nem volt igaz, mert csupán elküldtem megvitatás gyanánt egy vitaanyagot, amire korrekt válaszokat vártam. Helyette feljelentés, rendőrségi atrocitásoknak lettem kitéve, ami kisebb nagyobb kihagyásokkal a mai napig tart.

Hét évet vártam a válaszokkal a tervezetemre, aq válaszok a korrekt javaslatok mindmáig elmaradta. Ma már nincs mire tovább várni. Véleményem szerint ma két út előtt állunk, vagy békésen konfrontálódunk a hatalommal, hogy vegyék komolyan a CA tervezetét és magát az autonómiát, vagy ha nem kapunk válaszokat folytatodik a durva asszimilációnk, akkor a másik utat kell választani és el kell azon gondolkodni, hogyha a soviniszta államhatalom ennyire semmibe veszi a saját polgárai akaratát, akkor nincs semmi értelme, hogy az autonómiának szánt területek Szlovákia keretein belül maradjanak, akár egy önálló állam is elképzelhető. Olyan állam, ahol a szlovákok, magyarok és romák békésen, azonos jogokkal bírva élnek egymás mellet, hasonlóan, mint pl. Svájcban a németek, olaszok és a franciák. Egy közép-európai Svájcot lehetne létrehozni. Nos ez lenne a végső megoldás, ha a hatalom továbbra is ignorálni fogja a kérésünket egy közös területi autonómiára, ahol a szlovákok, magyarok és romák békésen azonos jogok mellett, mindenféle tudatos, vagy rejtett asszimilációs tehertől függetlenül élnek, dolgoznak egymás mellett.

Még mielőtt a végleges megoldást javasolnám megpróbálok egy utolsó lépés gyanánt felkeresni az összes szlovák parlamenti képviselőt és személyesen kikérem a véleményüket, hogy az általam évek óta hirdetett, békemenet formájában is, szlovák-magyar megbékélést, az azonos jogokat és az önrendelkezést hajlandóak-e napirendre venni, elkezdeni komolyan foglalkozni ezzel a témával. hamarosan küldök egy kapcsolatteremtő levelet az összes parlamenti képviselőnek, amiben felvázolom miről is szeretnék velük véleményt cserélni, mit javasolnék és meghallgatom az ő álláspontjukat és majd utána döntöm el melyik utat fogom javasolni a felvidéki magyarságnak, a közöttünk élő szlovákságnak, romáknak.

Szeretném, aki ezt az írásomat elolvassa, adjon javaslatot, mit is kérdezzek a parlamenti képviselőnktől, hogyan közelítsem meg az esetleges megbeszéléseket.

Abban az esetben, ha továbbra is a hallgatás, vagy esetleg egy újabb ügyészségi feljelentés lesz a válasz, akkor bizony sok alternatíva már nem marad a számunkra . Utána fel kell készülnünk egy másfajta politizálásra, másképpen intézni a dolgainkat, elsődlegesen az alkotmány 32. fejezete értelmében kell eljárni, csakis utána szabad minden olyan eszköz bevetni, ami az emberi méltóságba gázoló és a jogainkat sértő hatalom ellen meg kell lépnünk.

Nem mondhatja egyetlen egy szlovák politikus, szerv tagja azt, hogy nem voltam toleráns, hét éve várom a válaszaikat, korrekt javaslataikat, véleményüket. Úgy vettem ki az eltelt évek történéseiből, hogy a szlovák politikusok nem hajlandóak mégcsak véleményt sem cserélni ebben a témában. Éppen ezért ma már másfajta eszközöket kell alkalmazni, rá kell kényszeríteni őket békés rezisztenciával hogy színt valljanak, elmondják a véleményüket. Hacsak állandóan arra fogunk várni, hogy majd ők felajánlják nekünk az alkotmányos jogainkat, leállítsák az asszimilációnkat, vagy magát az autonómiát, akkor arra várhatunk. Ellenben azt sem mondhatják, nem voltunk türelmesek, hét év hallgatás, figyelmen kívül hagyás után az lenne a minimum, ha személyes megkeresésem után legalább meghallgatnak, hogy elmondhassam mit is szeretne a felvidéki magyarság és mi lenne jó a köztünk élő szlovákságnak és a romáknak.

Az eltelt évek alatt rengeteg anyagot elküldtem a kormányfő hivatalának, személyen vette át tőlem Fico úr hivatalvezetője 2008 őszén az autonómia tervezetet, írásos formában még vissza is igazolták, ígéretet kaptam rá, hogy választ is fogok kapni. De, nem kaptam a mai napig. Leveleztem parlamenti képviselőkkel ilyen-olyan magyar érdekű, közös együttélést elősegítő témákban, pl. kettős állampolgárság témájában is. sajnos sohasem sikerült eljutni addig, hogy a levélváltásoknak folytatása legyen, vagy az elküldött leveimre egyáltalán érdemleges válaszokat is kapjak.

Nekünk akik a déli területeken élünk, csakis nekünk van jogunk eldöntenünk mi jó nekünk, mi az amit szeretném megkapni. Az embereket az nem érdekli ki magyar, ki szlovák, ki roma, az emberek békésen szeretnének egymás mellett élni, családjaikat eltartani, dolgozni.

Sokan kérdezhetnék mi köze van az autonómiának a jobb élethez? A válaszom az nagyon a közös nevező. Néhányat kiragadnák és részletesebben is írnék róluk.
1. Minden becsületes ember a munkájából, vagy kétkezi, vagy szellemi munkából szeretne megélni. DE, a többségnek szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy vannak közöttünk olyanok, akik a többséget meglopják, becsapják, félrevezetik, aránytalanul gyorsan és nagyon meggazdagodnak, sokszor nyilvánosan látható törvénysértések útján és törvény védelmezői, az ügyészség, a bírák nem lépnek, sőt sokszor hallgatásukkal, kétes döntéseikkel azt a látszatot keltik, hogy maguk részesei a törvénysértéseknek. Volt Gorilla ügy, volt Rezes ügy, volt Nafta Gbely ügy, itt hirtelen meggazdagodó Pentások és még sorolhatnám hosszú a lista. Soha senkit nem vontak felelősségre. Ez a közös, ami a szlovák, a magyar és roma többséget összeköti. Ez az a téma, ami ellen fel kellene lépni. A törvénysértőket börtönbe juttatni és a lopott vagyontól megfosztani őket.

2. A többség ki van semmizve, be van csapva és csak asszisztálhat a politikusaink nyilvánvaló törvénysértéseihez, vagy félelemből, vagy megfásultságból. Mivel lehetne őket aktivizálni, hogy merjenek saját magukért küzdeni, merjenek az igazság nevében konfrontálódni azokkal, akik minket meglopnak? Egyik forma, hogy döntéseket, főleg a gazdasági jellegűeket közelebb kell hozni a néphez, a polgárhoz. ennek egyik formája nem az etnikai alapú területi autonómia, hanem a polgári elvű, mert ott a polgár jólétéről és azonos jogairól van szó, azok vannak első helyen.

bj