TESTVÉRISÉG-IGAZSÁG-MUNKA

2008.4.10
Arisztoletész egy mondásával kezdeném: “Világos, hogy nekünk az eredeti és első okok tudományát kell megszereznünk, mert hiszen akkor mondjuk egy tárgyra nézve, hogy tudásunk van róla, amikor abban a hitben vagyunk, hogy egészen a végső okáig ismerjük. Okról azonban négyféle értelemben szoktunk beszélni. Először oknak mondjuk a lényeget és a mivoltot, mert a “miért”-et mindig az okfejtés utolsó tagjáig szoktuk visszavezetni, már pedig az első “miért” egyúttal ok és kezdet, azaz elv; másodszor oknak mondjuk az anyagot és a szubsztrátumot; harmadszor a mozgás megindítóját; s negyedszer a vele éppen ellentétes okot: a mozgás végét és a jót mint célt, amely felé minden történés és mozgás irányul.”

Megpróbálom értelmezni, mint egy idegen lény, hogy Arisztotelész nézetei ráruházhatóak-e a felvidéki magyarság gondolkodás módjára. Ha ez lehetlennek bizonyul, akkor kerek-perec kimondom, mi felvidéki magyarok valójában marslakók vagyunk, onnan jöttünk, semmi közünk ahhoz ami velünk történik, amit velünk tesznek, örülünk, hogy még létezünk. A matrixi létezés a vagyunkra is ad választ? Arisztotelész szerint az eredeti tudást és az okokat kell letisztáznunk, mert ez nélkül az eredet számunkra ismeretlen lesz. Honnan jöttünk, kik vagyunk és hová megyünk? A honnan jöttünkre talán csupán a történészek őszinte és lelkiismeretes munkája adhatna választ, mindenfajta mellébeszélés nélkül az “okok tudományát” szólítva segítségül. Az ismerethez, a megtörtént történésekhez a tárgyi bizonyítékokra, a tudás alapjaira van szükségünk. Vajon mi a lényege, ha a múltban fogunk vájkálni, miért fontos ez nekünk? A múlt letisztázása nélkül a jelen gondjait és a jövő kihívásait sem tudjuk megoldani, ezért legalább is meg kell próbálni kiutat keresni a fejekben duló ellentétek elcsitítására, majd a józanész diktálta megoldáskeresésbe kezdve olyan megmaradási víziót kell nyújtani a felvidéki magyarság részére, hogy látásmódja ne az önmegsemmísítés peremére sodorja, ne ebben az irányában hasson.

A jelenben kell keresni a megoldásokat a jövő problémáira, a jelen lényegét a miértre. Miért nem igyekszünk megkeresni a módját annak - a múlt hibáit nem megtetézve -, hogy őslakosi gondolkodásmódunk, helyzetfelismerésünk egy új kezdethez vezessen. Egy olyan kezdethez, mikor az emberibb jövőnk szempontjából és talpra állásunk serkentőjeként, csakis az igazat mondva, nem meghátrálva haladunk előre. Eddig zokszó nélkül elviseltük a ránk mért megpróbáltatásokat, méltósággal és türelemmel tűrtük kisebbségi sorsunkat. Ne tűrjük tovább!

Szlovákia nemzetállam. Minden nemzetállami értelem csak a saját népét ismeri el államalkotó tényezőként, amit egyszer, s mindenkorra tudomásul kell venni. A nemzetállami mentalitás csak egy nemzet hatalmát, törvénykezését helyezi előnybe, a kisebbségek és a kisebbségi nemzetrészek jogait látszatra támogassa, de annak valós azonos jogokon történő megadásától riadozik. Hangoztatja, hogy az alkotmány garantálja az azonos jogokat, de az ehhez szükséges törvényeket, politikai közeget már nem hozza létre, arra való hivatkozásul, hogy az azonos jogokon alapuló törvénykezés veszélyezeteti Szlovákia területi integritását. Tehát az azonos jogokon alapuló közös együttélés alkotmányos elemei megvannak, csupán annak alkalmazásával, felhasználásával van a baj. Az SK alkotmánya garantálja az azonos jogokat, a megfelelő törvények hiányában mindezek a jogok alkalmazhatatlanok. A többségi nép képviselői azt hangoztatják jogunk van az azonos jogokra és mindezt meg is kaptuk. Vajon igaz-e? Természetesen nem! Kinek a kötelessége tudtára adni a többségi népnek, hogy amivel érvel az csupán csak féligazság, vagyis hazugság. A felvidéki magyarság politikai képviseletének, az MKP parlamenti képviselőinek. Nekik kellene a parlamentben, az egyes bizottságokban követelniük az azonos jogokhoz szükséges törvényeket, rendeleteket és a politikai közeget az alkalmazhatóságukra, a területi és a perszonális autonómiát. Az elmúlt 10 évben erről megfeledkeztek, sőt a felvidéki nép akaratát figyelmen kívül hagyva, csak saját érdekeikkel, önös céljaikkal foglalkoztak. A felvidéki magyarságot érintő problémák eredménytelen és bátortalan látszat-érdekképviselete rossznak bizonyult, az MKP és képviselői vészthozó munkát végeztek. A felvidékiek túlnyomó része tisztában van mindezekkel és határozottabb fellépésre szólította fel érdekképviseletét, ennek ellenére az MKP vezetése továbbra is hallgat, nem hajlandó az azonos jogokért történő határozottabb fellépésre, megalkuvók módjára sikkasztják el a magyar érdekvédelmet.

Hol a megoldás? Mozgásba kell hozni azokat az erőket, akik hajlandóak lesznek, az SK alkotmányából kiindulva, hathatós, békés és alkotmányos eszközök alkalmazásával kikövetelni az azonos jogokat és az ehhez szükséges politikai közeget az autonómiát. Az autonómia kiköveteléséhez nem elégséges az akarat és az igazmondás, bár mind a kettő elengedhetetlen feltétele egy békés autonómiaharc sikeres véghezvitekéhez. Ha egy politikai csoportulásnak nincsenek meg az alkotmányos és az ehhez szükséges eszközei és az MKP sem lesz hajlandó ehhez a mozgalomhoz csatlakozni, felvállalni az ügyet, az azonos jogokon alapuló békés autonómiaharcot, akkor nem marad más, a politikai csoportulás kénytelen lesz kiépíteni a saját struktúráit, szervezeteit (mozgalmát, pártját, alsóbb szitű helyi képviseleteit). Utcai politizálással és a megfelelő parlamenti képviselet nélkül elképzelhetetlen, hogy demokratikus módszerekkel rá lehetne bírni a többségi népet, a mi esetünket a szlovák politikai reprezentációt, hogy necsak deklarálja az azonos jogokat, hanem a gyakorlati alkalmazhatóságát is teremtse meg. Ezért a pluralizmus szabályai szerint létrejövő új felvidéki magyar érdekképviselet, mozgalom mindezt majd kiköveteli.

A felvidéki magyarság újonnan megválasztott politikusainak elég lesz IGAZAT mondaniuk, s kötelességük lesz BECSÜLETESNEK maradniuk, tetteikkel a Dél-Fölvidéket és a felvidéki népeket, köztük a felvidéki magyar népet SZOLGÁLNIUK.

TESTVÉRISÉG - IGAZSÁG - MUNKA

Kelt Komáromban, az Úr 2008. esztendeje Szent György havának 10. napján

Bósza János, a NoRe elnöke
Dél-fölvidéki Önrendelkezésért Tanács (DFÖT)