Gyáva, hazudozó felvidéki megélhetési politikusok és a médiáik

2010.07.16.
Az írásom megírásához egy a Szabad Újságban megjelent névtelen cikk elolvasása ösztönzött. Idéznék az írásból: A Jókai városában mindmáig többséget alkotó magyarságnak sem a radikálisok által szervezett demonstrációval kellene kifejeznie álláspontját. Bósza János nem tudni kiket képvisel, de a polgári demokráciának ő maga ugyanolyan díszlete, mint a többségi nemzet kormányzatból kikopott hasbeszélői. (A 101. számú objektum )

Az írásom címe alapján sokan azt mondhatnák jobb a békesség és kerülnünk kéne az erős szavakat. Ez a nézet talán a kilencvenes években még helytálló is lehetett volna, mert pár évvel a rendszerváltozás után (valójában nem volt semmiféle rendszerváltozás) lehetett azzal érvelni az eltelt 10 év kevés volt egy komolyabb változáshoz, vagy legalább a változás beindításához.

Ma már a XXI.század első évtizede is mögöttünk van, újabb tíz év telt el nemakarással, tehetetlenséggel és mellébeszéléssel. Az elmúlt években tucatnyi írásban elemeztem az MKP megélhetési politikusainak a nemakarását és a tudatos mellébeszélésüket, élükön az un. legnagyobb látszatakaróval, Durayval. Eredménye az lett, hogy a duraysta médiák SK-ban és MO-ban hírzárlat helyezték a nézeteimet, az igazmondást. Sajnos ki kell mondani, Duray úr már 20 éve mellébeszél, félrevezeti a felvidéki magyarságot és mindent megtesz azért, hogy fentartsa személyi kultuszát, ami mögött sajnos semmi valódi akarat nincs, ami segítene megállítani az asszimilációt és az azonos jogok kikövetelését. Nagy mondatok hangzanak el, főleg MO-ban, de idehaza a tettek már elmaradnak. Vizet prédikálnak és s közben bort isznak, a felvidéki magyarság pedig pusztul.

Ahogyan az írásom elején már írtam 1989-ben valójában nem történt semmiféle rendszerváltás, mert a volt kommunista káderek, vagy az eltelt időszak alatt a hatalomba beékelődött csemetéik vették át a hatalmat, pontosabban továbbmentették a meglévő kapcsolatrendszereiken keresztül, amelyeket a kommunista érában építettek ki. Erre legjellemzőbb példa az MKP politikusai, hisz nagytöbbségük volt kommunistákból, magas szintű kádereikből, vagy másodgenerációs csemetéikből tevődnek össze. Az az egy-két becsületes embert akiket már 1989 előtt is diszkrimináltak, azokat az újdemokraták, volt kommunisták már a kilencvenes években mindenféle hazugságok, titkosszolgálati eszközök segítségével félreállították, egyszerűen mondva kidobták őket az MKP-ból. Akik maradtak volt kommunisták, vagy csemetéik nagytöbbségük egy közös célért a húsosfazékkörüli üldögéléssel töltötték a napjaikat öregek, fiatalok egyaránt.

Duray úr nekem személyesen 2008-ban azt mondta egy fő feladatuk, hogy Bugárt eltávolítsák az MKP-ból, mert addig ameddig ő ott van a pártban, nem tudják az autonómia témáját a párt programjába belefoglalni. fő célkütézéssé megtenni. Bugárt azóta kiebrudálták a pártból, mindezt olyan sikeresen, hogy Bugár az új pártja élén bekerült a törvényhozásba, a parlamentbe, de a duraysta MKP pedig nem.

Minden hasonló óriási vereség után, egy normálisan működő pártnak teljes megtisztuláson kellett volna átmennie. Ez helyett mi történik Csáky és Duray egy év múlva a visszatérésben reménykedik, Berényi volt kommunista káderes csemete pedig átmenti a a megélhetési politikusok hatalmát és újabb egy évvel kitolták a teljes megtisztulást. Hány ilyen év volt már 2006 óta, az MKP hatalomból való kiesésése óta (ez egy hosszabb elemzés tárgya lehetne), részletesen most erre nem szeretnék kitérni.

Ha egy mondatba szeretném összegeszni, hogy valójában mi is történik az MKP házatáján, talán annyit mondhatnák semmi új a Nap alatt. Minden maradt a régiben, a megélhetési politizálás és a húsosfazék körüli üldögélés.

Visszatérve a Szabad Újságban megjelent íráshoz az írás ismeretlen szerzője szerint nem tudni kiket is képviselek és ugyanolyan díszlete lennék a demokráciának, mint a többségi nemzet kormányzatból kikopott hasbeszélői.

Kiket is képviselek? Erre egyszerű a válasz, azt a csendes többséget képviselem, akiknek már elegük van a hazudozásból, a mellébeszélésből, az MKP-ból és az őket kiszolgáló nemakarókból, egyszóval a megalkuvó magyarellenes érdekképviseletünkből. Lehetséges, hogy díszlet vagyok, egy az igazságot kimondó és a hamis érdekképviseltünkre ösztönzően ható diszlet, aki az erkölcsös politizálásnak, nem pedig a megélhetési érdekképviseletnek a híve, díszlete.

Szégyenletes, hogy éppen abban az újságban, ami Szabad Újságként titulája magát azokat támadják, először hírzárlat alá helyezik, majd díszletnek nevezik és a szlotistákhoz hasonlítják az eddigi önzetlenül végzett asszimilációellenes magyarédekű tevékenységüket. A felvidéki magyar médiáknak pont fordítva, már réges rég konkrét megmaradási célokat, módszerket kellett volna hirdetniük így a Szabad Újságnak is és a hasonló médiáknak. Pellengérre kellett volna állítaniuk azokat a felvidéki magyar politikusokat, akik napjaikat semmi mással nem töltik, csakis azzal, hogyan tudják továbbra is átmenteni maguk és csemetéik a jól tejelő hatalomba, valamint megélhetési és korrupt értekrendjüket a többségi felvidéki magyarság kárára.

A Szabad Újság múltja és úgy néz ki a jövője is csak egy értérendet képes megbízhatóan védelmezni, azt ami a felvidéki magyarságot kiszolgáltatja azoknak a hazudozó és mellébeszélő politikusoknak és talpnyalóiknak, akiket csakis egy dolog érdekel, saját és elvbarátaik gazdagodása, magyarság látszat-érdekképviselete.

Mi akik Július 4-én legálisan bejelentett tüntetésen tiltakoztunk Komáromban a hatalom arroganciája ellen, nemcsak a távozó soviniszta politikusok arrogancia ellen tiltakoztunk, hanem a saját megélhetési poltikusaink arrogáns viselkedése és az effajta névtelen írásokat megjelenítő hazudozó újságokkal szemben is, akiknek szerkesztői vizet prédikálva bort isznak és az odadobott koloncért cserébe bárki önzetlen munkáját képesek inkorrekt módon félreinformálni effajta (Szabad Újságban megjelent) hazug írások segítségével, megtagadva az érintett ellenvéleményének leközlésének az árán is. Közeben az újság egy szóval sem tett említést, hogy július 2-án a polgár alkotmányos jogaimat éppen egy smeres komáromi képviselő két sziszes ügynökök segítségével alkotmánysértő módon korlátozta.. Ez úgy látszik a Szabad Újság szerkesztője ezt mégcsak hírként sem közölte le, úgy látszik számára a polgár alkotmányos jogainak a megsértése elfogadható tény. Pénteken az alkotmányos jogaimban sértettek, letepertek, félrehúztak, miközben csak egy törvénysértés és az állam arroganciája ellen tiltakoztam törvényeket nem sértve, velem szemben alkalmaztak erőszakot. Szabad Újság számára ez nem hírértékű. A szerkesztő úr az írásában a védelmem helyett inkább jómagyarosan a soviniszták nagy örömére plussz adalékként még ő is lenéző stílusú írásával jól belém rugott, ahogyan a szlovák soviniszták teszik lassan már öt éve.
Köszönöm szépen ismeretlen szerkető úr (hölgy), köszönöm "Szabad Újság".

Bósza János

A 101. számú objektum

A 101. számú objektum

2010. július 07. szerda, 22:41

A Jókai városában mindmáig többséget alkotó magyarságnak sem a radikálisok által szervezett demonstrációval kellene kifejeznie álláspontját. Bósza János nem tudni kiket képvisel, de a polgári demokráciának ő maga ugyanolyan díszlete, mint a többségi nemzet kormányzatból kikopott hasbeszélői. A szimbolikus politizálás tájainkon nem az értékek megőrzéséről, sokkal inkább azok hiányának elfedéséről szól.

A 101. számú objektum a szlovák nemzetállami akarnokság szimbóluma, de egyúttal gyűlölt jelképpé magasztosul a szlovák főket elhomályosító nacionalista párára ködevéssel reagáló magyarok soraiban. Mindeközben túszul ejti a komáromi polgárokat, akik köszönik, de az egészből nem kérnek.



Komáromban hovatovább egy abszurd dráma van kibontakozóban. Bár a Kerületi Közlekedési Hivatal által következetesen használt megnevezés Kurt Vonnegut nagy sikerű regényét, Az ötös számú vágóhidat juttatja eszembe, a történtek inkább Ionescu vagy Beckett tollára kívánkoznak. A 101. számú építkezési objektum, azaz a város szívében a Kossuth téri körforgalom közepén magasodó beton talapzat, s a várhatóan oda kerülő Cirill – Metód szobor a nemzeti populizmus szezonzáró pofonja lehet Szlovákiában. Írom ezt abban a reményben, hogy az új kormány felállását követően más idők jönnek.

A történet abszurditását jól mutatja, hogy július 1-jén a késő esti órákban, amikor ezek a sorok íródnak, hivatalosan még mindig nem tudjuk, mi kerül a talapzatra. A rohamos ütemű építkezés nyomán joggal feltételezhetjük, hogy a bizánci hittérítők július 5-i ünnepén kerülhet sor a szobor ünnepélyes áthelyezésére. Az állami szervek sokat mondó hallgatása mellett némi pikantériát kölcsönöz az eseményeknek a Matica Slovenská komáromi szervezetének tiltakozása, a jelenleg a kulturális szövetség székházának homlokzatán helyet kapott szobor áthelyezése ellen. Az eset rávilágít a szlovák – magyar együttélés több szegmensére, de mindenekelőtt arra a tényre, hogy a mára már többnyelvű város kulturális sokszínűségét belülről hiába védjük nemzetiségtől függetlenül, ha azt politikai megrendelésre kívülről erőszakosan megbontják.

A Jókai városában mindmáig többséget alkotó magyarságnak sem a radikálisok által szervezett demonstrációval kellene kifejeznie álláspontját. Bósza János nem tudni kiket képvisel, de a polgári demokráciának ő maga ugyanolyan díszlete, mint a többségi nemzet kormányzatból kikopott hasbeszélői. A szimbolikus politizálás tájainkon nem az értékek megőrzéséről, sokkal inkább azok hiányának elfedéséről szól. A 101. számú objektum a szlovák nemzetállami akarnokság szimbóluma, de egyúttal gyűlölt jelképpé magasztosul a szlovák főket elhomályosító nacionalista párára ködevéssel reagáló magyarok soraiban. Mindeközben túszul ejti a komáromi polgárokat, akik köszönik, de az egészből nem kérnek.

Ilyen szimbólumokra nincs szükségünk, túl sok szobrot döntöttek le már errefelé. Hol államfordulat, hol rendszerváltozás, máskor forradalom vontatta szoborparkba vagy tette népharag áldozatává a kőbe merevedett jelképeket. A történelem ezen a Duna-táji bús villámhárítón csak akkor lehetne az élet tanítómestere, ha Adynak még száz év után is ne lenne annyira igaza, végre ne lennénk fél-emberek és fél-nemzetecskék!

Komárom hosszú történelme során mindvégig sokszínű, befogadó város volt. Így válhatott a magyar és az egyetemes kultúra kis Olümposzává. Volt végvár, melyet sem csel, sem fegyver le nem bírhatott. Volt a szabadság utolsó bástyája, amely szabadságnak magyar volt a lelke, de több nemzetiség harcolt érte. Klapka György még csehül tanult az édesanyjától, de magyarul szólt a szabadságért harcoló honvédekhez. Mára tudjuk a patriotizmus a tizenkilencedik századdal történelemmé vált, ránk kései utódokra maradt a nemzeti neobarokk minden szobrával, giccsével – hittérítőivel és turulmadaraival.

Nem a szobrok zavarnak, hanem amikor az üresség ásít a helyükön: a belemagyarázott múlt és a túszul ejtett jelen. Így válik giccsé, ami érték is lehetne. Egy dolog azonban elszomorít, a mi nemzedékünk ezt hagyja az utódokra: az ásító ürességet. Ilyenkor mindig Cseh Tamás dalát dúdolgatom: csak tíz év múlva ne ez a dal legyen!
http://www.szabadujsag.com/index.php?option=com_content&view=article&id=357:a-101-szamu-objektum&catid=34:velemeny-jegyzet&Itemid=63

Zilizi Tihamér: Cselekedni!

Vélemény: Zilizi Tihamér: Cselekedni!



Publicisztika Régi harcostól Borbély Józseftől választás utáni helyzetünk mély elemzését olvashatjuk a Felvidek.má-n. Csak elmarad a konkrét elvárásával: mégpedig MKP megújulásának csak akkor van értelme, ha célul tűzi ki önrendekezésünket, vagyis területi autonómiát. Szlovákok tanuljanak magyarul, betelepülés mérséklése... Amiért Bószával, Cséfalvay Pállal három éve küzdünk.

A Magyarok Világszövetsége Igazságot Európának! cimű memorandumához kapcsolódva. Vannak jól működő hatvannégyvármegyések, s Jobbik-kirendeltségek is várhatóan mielőbb lesznek. Berényi, ha nem hallott autonómiatörekvésről - legutóbb merte nyilatkozni - , akkor kinek kell Ő? Bugárék elérik a kulturális autonómiát, akkor mivel akar "magyarabb" lenni az MKP? Ha nem képes többre, akkor azon leszünk, hogy ne rontsák a fogyó magyarságot. A langyosakat az Úr kiköpi! Persze irtó nehéz nemzeti öntudat emelése, amikor nincs nemzeti elitünk. Lásd Lampl Zsuzsa: Magyarok és szlovákok c. kutatásaiból:a minél műveltebb elitünk, annál inkább vallja, hogy minél tökéletesebben kell tudnunk szlovákul. Csak kevésbé inteligens vallja, hogy nem kell tudni... ugye, mert aki külföldön érvényesül az mindennap gyakorolja államnyelvtudását, hogy ha hazajön magyar környzetben is tudjon a betolakodóval az ő nyelvén...?

Sáray Attila rámutatott Felvidek.mán az Új Szó belső-féreg magyarellenességére. Csakhogy szintén nem ajánl cselekvést, pedig egyszerű: Csemadok keleti régiói ajánlották már Hrubík Béla elnöknek: hirdessünk országos bojkottot az Új Szóra, ha nem fog nekik fogyni, nem fogják az 1-2%-ot képviselő SzDSz-FMK szellemiséget képviselni a 90%-os magyar többség ellen! Hrubík akkor meghátrált... Természetesen egy nemzeti napilapot is kell indítani/vagy megvenni az Új Szót/. Addig is szemétdombra a Veres
István-féle tacskót, aki Raffay Ernőt leökrözheti, Csehszlovákia helyett felvidéki magyarságunkat nevezteti féregnyúlványnak. Mélyen sértő a 90%-unkra, nem új, hogy ő magára vállalja, újabban nemcsak Orbán
kormányfőt meri sértegetni, de aljas módon Schmitt köztársasági elnököt is. Nem szégyenlik magukat Veres szülei? Ugyanitt, Csanda Gábor írótársadalmunk szellemét tükrözi alávaló Trianon-fájdalmunkat
kigúnyoló írásával!

Röhej, újabban a Magyar Fórum fölkapta gyászmagyarjainkat, szdsz-szellemű iróinkat: Hodossy Gyula 90-ek alávaló aláírójának is udvarolnak! Szabad Újság ugyan magánlap, dehát a szellemisége nem jobb, mint a korábbi lapé. Molnár Judit, Juhász Katalin /kitiltotta a Demokratát a Magyar Intézetből, ezzel konkréten is fölbecsülhetetlenül ártott/, utóbb Kolek Zsolt, hogy irhatnak bele, akik a szennynapilapban is szorgoskodnak? Miféle ökör kérdés: hogy kit képvisel Bósza?Komunizmusban szoktak ilyet kérdezni az ávósok ... Mindannyiunkat, a gyáva magyarokat is, akik ellenedben jogainkkal akarunk élni!
Tisztelt Szerkeztőség rovatban legutóbb öngólt löttetek... Ide írt jószándékú írásomat le nem hozták, liberalizálódás? ... egy buta, erőszak-tabut elfogadó árulónak helyet adnak! Így röhej: túl szélsőséges véleménynek nem ad helyet a szerkesztő...
Neszméri Sándorról nem is szólva. Trianoni pozsonyi emlékezésről az Új Szó
írt, ha szabad az újság, akkor miért nem?
A Vasárnapot ne felejtsük ki, szomorúan egypetéjű a napilappal... és szegény családjainknak színvonaltalanág mellett sincs más.
Igen fontos a Pátria, benne Miklósi nyers -fmk-ássága a Délidöben! Persze e sorok íróján kivül /Nagy Istvánt leszámítva/ évek óta nincs elit részéről szembenállás /Tüntetést is szerveztem, Új Szóban írásai ellen irtam/. Újabban Papucsek-féle szlovákot is bevetnek kigúnyolásunkra. Csákytól követeltem már hasonlóan a szabadkai Pannon Rádióhoz független magyar rádiót itten.
TV magyar adása is Bárdos Ágnes-Barak László /90-ek 2002-ből/ szellemet tükrözi.
Pedagógusaink nemzeti szelleméről itt, ahol a világitótoronynak kellene lenniük sajnos nem lehet sok jót mondani. Kulcsár Tibor nevét egyik országos rendezvény viselheti, aki 1970-ben megjelentette:Lenin, élőknél élőbb diákoknak írt színdarabját, mely lihegését fedi a cím.
Felvidek.ma-nak jobbitó észrevételimből olvasható is/vilagom.lapunk.hu/
Feltűnik a Szabad Ujsághoz hasonló irányitottsága. Gyurkovits Róza komáromi szoboremeléssel kapcsolatos írása kivetnivalóan liberális volt.
Magyarmentő cselekvésre koordinálást várok!

Zilizi Tihamér
Felföldi Polgár Info