Ha küzdesz veszíthetsz, ha nem küzdesz veszítettél - fel a barikádokra

2009.12.18.
“Előtted a küzdés, előtted a pálya,
Az erőtlen csügged, az erős megállja.
És tudod: az erő micsoda? – Akarat,
Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.”
(Arany János)

Az álmainkért vívott harcban elszenvedett vereség erőt, bátorítást adhat a végső győzelem eléréséhez. Ha tudjuk, hogy miért harcolunk az megkettőzi erőnket. De mindehhez akarat kell, szabad akarat.

Honföld (Dél-Felvidék, Dél-Fölvidék, Dél-Felföld) szabadsága, önrendelkezése, ősi kiváltsága, nem lehet vita tárgya. Azért fogunk önrendelkezni, mert jogunk van rá, diszkriminálva vagyunk és minden olyan feltétellel rendelkezünk, hogy önállóan gazdaságilag és politikailag működtetni tudjunk egy autonómia területet. Van vizünk (XXI. század stratégiai fegyvere), termőföldünk és az EÚ-s infrastruktúra is kézközelben megtalálható. Csak az akarat és a bátorság hiányzik belőlünk.

Minden diktatúra, minden jogsértés legyőzhető, csak merjünk élni, merjük kérni, követelni azt, ami a miénk, hazát és az alkotmányban is garantált azonos jogokat (jogegyenlőséget, egyenjogúságot), diszkriminációmentes szabad életet..

Mindezért küzdeni kell, sokan azt mondják veszíthetünk, de ha nem is merjük követelni a jussunkat, akkor már most vesztesek vagyunk.

Ezt akarjuk? Mártírok, vesztesek akarunk lenni; nem akarjuk, hogy az álmunk beteljesedjen?

Vajon, hogyan kell kikövetelni a felvidéki közös területi autonómiát.

Két megközelítést létezik,

az első autonómiákat semmilyen többségi nép csakúgy alapon nem adja oda,

a másik fontos tényező a kisebbségben élő népcsoport, a mi esetünkben a felvidéki (honi)magyar nemzetrész,
ha élni akar alapvető emberi és alkotmányos jogával, mint őshonos nép, a saját területein követelnie kell az alkotmányos azonos polgári jogait, ha lehet békésen, vagy figyelemfelkeltő ellenállással (polgári engedetlenségi mozgalmak).
Az azonos jogokat, a szlovák alkotmány garantálja (cl.12) ezt követelni (bár alkalmazhatóságát törvényekbe kéne foglalni, hisz az alkotmányban benne van) legegyszerűbben, tárgyalások és nyílt viták keretein belül lehetséges, a szlovák parlement és az EÚ által garantált törvények, rendeletek segítségével. (ideális demokratikus megoldás). Ebben az esetben tudtára kell adni határozott módon csak az egy nemzetet elismerő államnemzetnek, szlovákoknak, hogy itt élnek más anyanyelvű polgárok is és az azonos jogok alkotmányos elvéből kiindulva ők is követelik a jogos jussukat;

Ha a hatalom, a többségi nép képviselői nem hajlandóak jogos alkotmányos követeléseinket figyelembe venni, marad a másik út a figyelemfelkeltő ellenállás. Ha állam nem tartja be saját törvényeit, legmagasabb szintű törvényét az alkotmányt, a polgár is legálisan sérthet törvényt, ezért nem szabad megbüntetni, mert csak az alkotmányos rend helyreállításáért lép fel az alkotmányt sértő állammal szemben. Ennek jogosságát és alkalmazhatóságát maga a szovák alkotmány garantálja.
Idézet: 32.fejezet
“A polgároknak jogukban van ellenállni mindenkivel szemben, aki el akarja törölni ebben az alkotmányban garantált alapvető emberi- és szabadságjogok demokratikus rendszerét, ha az alkotmányos szervek tevékenysége és a törvényes eszközök használata lehetetlennek bizonyultak.” (szabad fordítás);
Az alkotmány (12.fej. 1.bek.) kimondja: “Az emberek méltóságban és jogban egyformák. Az alap- és szabadságjog nem vehető el, átruházhatatlan és eltörölhetetlen.” Egyszerűbben fogalmazva, minden polgára a Szlovák Köztársaságnak egyforma jogokkal bír, vagyis mindenki birtokolhatja az azonos jogokat. Alapjog, őslakósíjog a szülőföldünk újbóli bevételére és az anyanyelv használatára.

Tehát, fel a "barikádokra" és békésen küzdjünk az alkotmányos jogainkért és ne legyünk küzdelem nélkül vesztesek.

Ma nem az a tét, hogy rabok legyünk vagy szabadok, a tét ma az, hogy győztesek leszünk vagy csak gyáva statiszták, vagyis vesztesek.
Bósza János

Így lehet autonóm Székelyföld!

Hogyan segíthetnek a katalánok a magyaroknak?

Katalónia népe véleményt nyilvánított december 14-én és letette a voksát a független katalán állam mellett, ugyanis a vasárnap tartott függetlenségi szavazáson elképesztően nagy arányban, 95%-ban győztek az igenek a spanyol államtól való elszakadás mellett. Székelyföld hasonló utat jár, egyelőre eredmény nélkül.

Függetlenségi szavazás Katalóniában

A december 14-én tartott katalán függetlenségi szavazás eredményének nincsenek jogi következményei ugyanis nem ügydöntő népszavazás történt. A referendumot civil szervezetek rendezték meg annak érdekében, hogy felkeltsék a központi spanyol kormány, valamint Európa figyelmét a katalán közösség problémáira. Ezáltal egy társadalmi diskurzust kívántak útjára indítani, mely kiindulópontul szolgálhat majd a későbbi elszakadási törekvések számára.

A népszavazást 166 településen tartották meg, ahol 700 ezer választópolgár él. A szavazásra jogosultak 30%-a adta le voksát. Így az eredmény kétféleképpen is megközelíthető. Az elszakadást ellenző lapok az alacsony részvételt hangsúlyozzák a referendumot kudarcként állítva be. A katalán lapok azonban kiemelik, hogy a szavazás nem terjedt ki egész Katalóniára, valamint közvélemény-kutatási adatok azt mutatják, hogy a katalán népesség 20%-a áll az elszakadás mellett, melyek tükrében a népszavazás eredményesnek tekinthető.

Bármelyik álláspontot is tartjuk szem előtt a katalán függetlenedési törekvés egyedinek számít Európában. A regionalizmus, a decentralizáció kiemelten fontos eszközei a határok nélküli Európai Uniónak. És mivel az EU demokratikus értékeken nyugszik, a nemzeti önrendelkezés elvét nem szabad figyelmen kívül hagyni. Katalónia 2006-ban ért el autonómiája széles körű bővítését, melyet népszavazással érvényesítettek.

A katalán szeparatisták érvei a függetlenedés mellett:

Gazdasági:
A Rhone-Alpok, Baden-Württenberg és Lombardia mellett az Európai Unió legfejlettebb régiója, Az Európai Régiók Bizottságának is tagja.
Spanyolország GDP-jének egyötödét termeli.
Nagyobb arányban járulnak hozzá a spanyol költségvetéshez, mint amennyit az állam visszaoszt a régióba.

Kulturális:
Közös nyelv,
Kulturálisan homogén terület.

A székely referendum útja Ditrótól a román elnökválasztásig

Székelyföldön is új lendületet nyert az autonómiatörekvés 2006-ban. A Ditrói Nyilatkozatban a Székely Nemzeti Tanács jóváhagyta a székely nép államon belüli önrendelkezésének alapelveit, valamint felszólították a román kormányt a megállapodásra. 2006 decemberében pedig több Kovászna és Hargita megyei településen, a mostani katalóniai függetlenségi szavazáshoz hasonló, nem hivatalos népszavazást tartottak. Akkor kétharmados részvételi arány mellett a szavazók 99%-a tette le a voksát Székelyföld autonómiája mellett.

Azóta bár számos lehetőség lett volna az ügy továbbvitelére, azonban nem történt jelentős előrelépés. A Székely Nemzeti Tanács többször is próbálta elérni népszavazás kiírását a székelyföldi autonómiáról. Erre kínálkozó alkalom volt a 2008. novemberi parlamenti választások időpontja, de az RMDSZ is ellenezte az elképzelést, Markó Béla elnök véleménye szerint ugyanis a referendum csupán a kezdeményezők népszerűségének növelését szolgálta volna.

Ezt követően, 2008 őszén több székelyföldi település önkormányzata fogadott el határozatot Székelyföld autonómiájáról szóló népszavazás kiírásáról. A kitűzött dátum 2009. március 15-e lett volna, azonban a megyei prefektusok megtámadták a népszavazást arra hivatkozva, hogy referendumot csak a román kormány írhat ki, tehát ebben a formában alkotmányellenesnek tekinthető. Így a tervezett népszavazást nem lehetett megtartani.

A következő elérhető időpont a 2009 őszén megtartott román elnökválasztás lehetett volna. Ehelyett egy olyan civil kezdeményezés jött létre, melynek aláírói azt javasolják székelyföld lakóinak, hogy vegyenek részt a román elnökválasztáson, de ne a két jelöltre szavazzanak, hanem a szavazólapra írják rá az autonómia szót és arra üssék a pecsétet. Az RMDSZ ebben az esetben is szkeptikus maradt a kezdeményezéssel kapcsolatban.

Közös keretek, eltérő lehetőségekkel

Bár Katalónia és Székelyföld közel sem hasonló politikai környezetben vívja függetlenedési illetve autonómiaharcát, az Európai Unió nyújtotta demokratikus keretek azonban megfelelő alapot nyújtanak összehasonlításra. Az európai elvek és értékek mentén, a katalán példából kiindulva bár még távoli elképzelés lehet az autonóm státusz elnyerése, a jövőben mindenképpen megvalósítható célkitűzés.

Medgyesi Ádám, Kitekintő