EGY az Isten és három a magyar igazság - a bűn az csak bűn marad
2009.11.16.
Tragikomikus, amikor Csáky és Bugár is győzelemként könyvelik el a megyei választásokon elért eredményeiket, vagyis a vereséget. Az MKP 54 képviselő helyett csak 40 maradt és a HÍD 3-al dicsekedhet.
Csáky szerint a HÍD nem ért el figyelemre méltó eredményt a megyei választásokon. „Egyetlen dolgot értek el – bizonytalanná tették az embereket, és ártottak a magyar közösségnek“. Csáky úr elfelejtkezik arról, hogy ők ketten ( Duray és Csáky) szervezték meg Bugár kiebrudálását az MKP-ból, vagyis azzal, hogy az úgynevezett magyar egység megszünt (ami valójában sohasem létezett), ők maguk osztották meg a felvidéki magyarságot. Személyesen Duray mondta nekem, még 2008. májusában, hogy az MKP mostani vezetésének az elsődleges feladata a bugáristákat eltávolítani az MKP-ból, tehát valójában az eltelt három év az MKP berkein belül nem a felvidéki magyarságról szólt, hanem a belső pártpolitikai érdekekről. Azzal Duraynak is számolnia kellett, hogyha Bugár távozik az MKP-ból, akkor szinte biztosan létrehoz egy új pártot. Tehát ők előre tudták, hogy a felvidéki magyarság megosztottsága ténylegesen be fog következni. Ezért is farriezusi az az állításuk, hogy Bugár osztotta meg a magyarságot. Semmi másról nincs szó, csupán egy jól eltervezett figyelemelterelő hadmozdulról szól ez a történet. Mert ugyebár a felvidéki magyarság, a felvidéki magyar nép nem az asszimilációval, nem diszkriminációval fog foglalkozni, hanem az eléjük tálalt látszatterméken fognak csámcsogni, ki jobb magyar Bugár, vagy Csáky és a valós problémák megintcsak háttérbe lesznek szorítva. Ez a Csákysta oszd meg és uralkodj taktika bevált.
Az utóbbi hónapokban már senkisem beszél a valós problémákról, az asszimilációról, a diszriminációról és a rovásunkra elkövetett törvénysértésekről, a megoldásokról, mint például az autonómiát, ugyebár már ne is említsem. Számunkra elsőszámú témának maradt az MKP és a HÍD vitája, semmibeszédük.
A lényeget, hogy valójában mi is történik a háttérben, nagyon velősen egy bummos fórumozó fogalmazta meg:
"Csáky úr amikor Fehér Miki aláírta a papírokat az bizti oké volt, hogy lejátszotta a cuccot az MKP-s fiúknak pedig akkor Tibi is Béla is még tövig voltak a pártban és kussoltak és játszoták mennyire nagyon.... köpni való az egész V. Oszkár szopó bagázs a Cs. Pállal együtt" (yuka 2009-11-15, 21:00:29 - http://www.bumm.sk/35646/csaky-nem-a-hid-hanem-a-kozony-volt-az-mkp-legnagyobb-ellenfele.html)
Hát igen ezekről a dolgokról kéne beszélni, mert lassan már el is felejtsük, hogy Csáky úr Bugár úr jobb keze volt 15 éven át és alelnöke volt a magyargyűlölő Dzurinda kormánynak.
Egy másik fórumozó így vélekedett a múltban elkövetett Csákysta baklővésekről:
"Volt szerencsém többször is találkozni "J.M. Wiersma"-val azzal a képviselővel aki Szlovákia EU csatlakozását gondozta. Szerinte nem volt probléma Szlovakia EU csatlakozásával, mert az MKP a hatalmat gyakorolja, ha lett volna akkor az MKP megszólalt volna. Különben is Csáky a miniszterelnök helyettes, ő is mondja nincsenek közösségi problémák Szlovákiában. Azért azt mezgjegyezte, ha igaz amit mondanak akkor is van kiút, alakítsanak egy új pártot. Ez meg is lett alakítva (az MFP de ezt a szlovák politikum az MKP-val és némi magyarországi segítséggel elintézte). Sajnos az MKP számára a természetes dolgok visszatérnek.
Wiersma szerint a szlovák nacionalizmus (ez a kis és egy új állam) gyermekbetegsege. Hamarosan le fog csengeni. Az MKP-nak kormányzati tényezőnek kell lennie, mert ellenkező esetben jön Mečiar. Ezt el kell kerülni. Nos jött Mečiar sőt Slota is.
Most mindenki elgondolkozhat azon, hogyan politizált az MKP, hogyan vezette félre az EU-t és a magyar közösséget Csáky. Hogyan ítélte meg a helyzetet Wiersma. Mennyire volt opportunista Duray! Az volt az érzésem, hogy Wiersma egyszerűen egy figuráns akinek az a feladata, hogy egy felsőfokú politikai döntést végrehajtson. Ezt válalta!
Mondtuk Wiersmanak, hogy az EU komoly konfliktusokat fog importálni az Unioba ha a kisebbségi közösségek kérdését nem rendezi. Sajnos igazunk lett. Az ilyen tipusú konfliktusoknak meg van a saját dinamikájuk, könnyű kezdeni és gerjeszteni, de nagyon nehéz megállítani. Azt azért nem szabad gondolni, hogy az MKP legitim hatalomgyakorlás idején nem voltak etnikai konfliktusok. Az MKP-nak akkor az volt az érdeke, hogy hallgasson. Most megélhetési politikusi státusuk azt diktálja, hogy kiabáljanak." (forrás: kukac.sk)
Na igen kiabálnak ők, látszatra kiabálnak, hogy a politikai státuszuk megmaradhasson. A felvidéki magyar nép pedig pusztul. De miért a nép? Mindig a nép.
És mi van 1989-el? Már valójában senkit sem érdekel.
Egy kis emlékesztető:
Összeállította Orosz Márta
1989
november 18. Megalakul a Független Magyar Kezdeményezés. Alapító tagok: Tóth Károly, Balla Kálmán, Huncík Péter, Sándor Eleonóra, Barak László, Öllõs László, Grendel Lajos, Gyurovszky László, A. Nagy László, Csáky Pál, Világi Oszkár, Németh Zsuzsa. A mozgalom kiindulási pontjául a parlamenti demokrácia megteremtése, nem a magyar kisebbség helyzete szolgál (Gyurovszky László).
december 4. A Harminchármak dokumentumát aláírók zöme megalakítja a Csehszlovákiai Magyarok Fóruma nyitott, demokratikus kezdeményezését. A Fórum kiemelt célja, hogy hangsúlyozott figyelemmel kísérje a csehszlovákiai magyarokat érintõ politikai, társadalmi, gazdasági és mûvészeti változásokat.
december 6. Megjelenik a Magyar Diákszövetség felhívása, amely demokráciát és ideológiáktól mentes oktatást követel. Szóvivõi Somogyi Szilárd és Berényi József.
december 7. A Csemadok KB rendkívüli ülésén rehabilitálják azokat, akiket az 1968—69-es események után kizártak a szövetségbõl. A választmány tagjai megválasztják az új, 21 tagú elnökséget, és elfogadják a szövetség új programnyilatkozatát.
december 13. Varga Sándort, az FMK jelöltjét a szlovák kormány miniszterelnök-helyettesévé nevezik ki.
december 15. Megjelenik A Nap, az FMK független lapja.
Megjelenik a Csehszlovákiai Magyarok Fórumának nyilatkozata.
december 16—17. 2000-en vettek részt azon a tiltakozó nagygyûlésen, amelyet a NyEE, az FMK és a dunaszerdahelyi tájvédelmi szervezet rendezett a dunai vízlépcsõrendszer ellen.
december 17. Dunaszerdahelyen az FMK elsõ országos közgyûlésén elfogadják a párt ideiglenes mûködési szabályzatát.
december 27. Az FMK küldöttsége látogatást tett Szlovákia oktatási miniszterénél. A találkozón megállapodtak abban, hogy évente kb. 200 magyar pedagógusjelölt kezdje meg tanulmányait a nyitrai pedagógiai fõiskolán, hogy megszűnjön az eddigi pedagógushiány.
december 30. Felhívás jelenik meg az Új Szó-ban, hogy alakuljanak Magyar Kereszténydemokrata Klubok.
Az elõkészítõ bizottság tagjai: Janics Kálmán, Ordódy Katalin, Popély Gyula, Lapos József, Földessy László, Zilizi Tihamér, Németh Rezsõ, Soltészné Fölös Vilma. (emlékesztető vége - forrás: link )
A mozgalom kiindulási pontjául a parlamenti demokrácia megteremtése, nem a magyar kisebbség helyzete szolgál.
Erre mondaná Gyurcsány már 1989 decemberében el...tuk.
Eme kis elkalandozás után térjünk vissza a mostani megyei választásokhoz.
A felvidéki magyar politikusok sokat tanulhatnának (tanultak) Kádár elvtárstól:
"KÁDÁR ÍGÉRETEI
Kádár, 1956 két utolsó havában, majd 1957-ben, a Kossuth és a Petőfi Rádió hullámhosszán sugárzott mondókájában, valamint a Népszabadságban többször közétett interjújában (nyilatkozatában) személyesen biztosította a fegyveres harcban résztvevőket, és a külföldre menekült hazatérőket, hogy nem lesznek felelősségre vonva. Nagy Imre és társai várható sorsáról is többször nyilatkozott a közvélemény előtt.
1956. november 25-i rádióbeszéde "ISKOLAPÉLDÁJA VOLT" a megtévesztésnek, a képmutatásnak és az emberi aljasságnak, amelyet másnap (november 26-án) "megpatkolt" egy hasonló minősítést érdemlő nyilatkozatával:
"A KORMÁNY JOGGAL FELTÉTELEZHETTE, HOGY AZ ORSZÁGBAN REJTŐZKÖDŐ ELLENFORRADALMI ELEMEK PROVOKÁCIÓHOZ FOLYAMODNAK, MEGÖLIK NAGY IMRÉT VAGY VALAMELYIK MUNKATÁRSÁT, HOGY AZTÁN A KÖZVÉLEMÉNY ELŐTT A MAGYAR KORMÁNYT TEGYÉK FELELŐSSÉ EZÉRT A GYILKOSSÁGÉRT."
"MEGÍGÉRTÜK, HOGY NEM INDÍTUNK BÜNTETŐ ELJÁRÁST NAGY IMRE ÉS BARÁTAI ELLEN MÚLTBELI BÛNEIKÉRT, MÉG HA KÉSŐBB MAGUK IS ELISMERIK AZOKAT. TARTANI FOGJUK MAGUNKAT EHHEZ AZ ÍGÉRETHEZ."
Hasonló, égbekiáltóan körmönfont nyilatkozat kiagyalására, még a legjobb formájában lévő Goebbels sem volt képes! Mentségére szolgáljon, hogy nem kommunista, hanem (csak) náci volt."
(forrás: http://www.magyarigazsag.hu/)
A mi mai politikusaink, nem kommunisták (néhányuk csak volt kommunista), se nem nácik, csak jó diákjaik Kádárnak és Goebbelsi igazmondásnak. Csáky, Duray, Bugár és a többiekis megigérték, hogy a felvidéki magyarságért, érdekükben fognak politizálni és csakis az igazat fogják mondani. Vajon ezt teszik? Szerintem nem, hazudnak és a nemakarásukkal, valamint a lagymatag politizálásukkal kivégzik a felvidéki magyarságot.
A jól ismerik Maslow piramis elméletét szerint, ahol a túélésért folytatott küzdelem mindent felülír, még a józan észt is ezt a felvidéki magyar kékvérű inteligencia jól ismeri, használja is. A piramis csúcsán az önmegvalósítás szükséglete áll. Az emberek egy része erős késztetést érez arra, hogy képességét, tehetségét maximálisan kihasználja, akár a többség rovására is, a nép kárára. Maslow szerint, "Az ember számára fontos, hogy érezze szükség van rá. Minden ember azt szeretné, ha egyénként kezelnék. Meg kell adni neki a felelősségvállalás lehetőségét."
De ezzel a felelősségvállalással nem szabad visszaélni. A mi felvidéki magyar politikusaink 20 éve képtelenek egyről-kettőre jutni, őket csak a maslowi piramis csúcsa érdekli, hogy minél tovább élősködhessenek a durva asszimilációnak kitett és a pusztuló felvidéki magyarság felett.
Meddig lehet ezt eltűrni?
EGY az Isten, és három a magyar igazság, és sehol sem annyira három, és ez a három sehol sem annyira EGY, mint a magyarban. Minden EGY, és mindenki egyenlő. A Nap mindenkire egyformán süt. Egyenlőek vagyunk egymással, mert (ma már: ha) mindannyian ugyanannak az EGY-nek vagyunk másai.
Az EGY rovásjelében: ╪ - az Élet jele! Az Élő Világegyetem hármassága, az anyag-élet-öntudat, teljesen megfelel az egyéni testhez kötődő test-lélek-szellem, vagy az atom-érzés-gondolat hármasságoknak.
Az egész-szé válás és az eggyéválás a Természet akarata. És ha valami egésszé válik, akkor válik igazzá. (forrás: http://www.grandpierre.hu)
Igen Egységes fellépés, Egységes akarat és Egy igazságra van szükségünk, a megmaradásunkra ezerszáz éves hazánkban. Mindezt nem mondani csinálni kell Csáky és Bugár urak, nem pedig dicsekedni a mostani megyeválasztási eredményekkel, melyek inkább szomorúságra adnak okot.
Bósza János
Hozzászólás a cikkhez:
Válasz kitiltott [ 2009-11-17 08:31 ] -i hozzászólásához (ide írom, mert a fórumba nem fért be az egész válaszom)
Kedves kitiltott, végre már valaki, lehet ez Ön írja már meg nekem, mi az ami hazugság a megnyilvánulásaimban. Tudja már Arany János is megmondta: „Amíg egy nép, egy nemzet, egy ember nem képes magát önkritikusan látni, nem képes önmaga gyarlóságaival szembenézni kellő öniróniával, s nincs ösztönzése aztán a korrekcióra, addig nem nevezhető felnőttnek”
Próbálják a hibáikat elemezni egy kis öniróniával, meglátja minden más lesz. Megnyugtatom, nincs abszolút rossz, de jó ember sem, aki él, néha "halálos" hibákat is elkövet. Valják már be végre nyíltan, hogy, amit és ahogyan eddig tették, tettek, minimálisan 1998 óta, azt nagyon, de nagyon rosszul tették és határozott módon változtassanak a politikájukon. Lehet azzal kezdeni, hogy az igazat fogják mondani, ezért még politikusok maradnak és engemet személyesen még a zsírosfazék sem fog érdekelni, mert mindenkinek valamioből meg kell élnie, de valami fontosat és értékeset le kellene tenni az asztalra is előtte.
Az én sündisznó álláspontom az, addig kell magukat szurkálni jóindulatból, ameddig csipkerózsika álmukból fel nem ébrednek. Tudja én nem vagyok sem Csáky, sem Bugár, sem Duray ellen, én a semmittevés ellen vagyok, leszek és eddig így cselekedtem. Stílusom nem szokványos ezt elismerem, de csak egy dolog vezérel az igazság és a józan ész. Én már rég győztes vagyok, mert ahogyan említette a téziseimben vannak jó dolgok, tudja nálam és gondolom Önnél is okosabb ember azt monta, a téziseimre, az egészében úgy jó ahogyan az meg van fogalmazva, persze közösen pontosítani, javítani lehet mindenen ezen is.
Beteg vagyok, igen az vagyok, akárcsak maga is és mi mindannyian, ezt a betegséget nemakarásnak, gyávaságnak, félelemnek hívják.
Nem kell, hogy szolgáljon, elég, ha a lábára áll, mint egy ember aki hisz a saját igazságában és elkezd mindezért küzdeni, a megmaradásunkért küzdeni, de nem hazugságokkal, semmitmondó szavakkal, hanem igazi tettekkel.
Tudja ahhoz, hogy eredményeket is feltudjanak mutatni, ahhoz először fel kell ébredniük a gyerekes álmukból és ha már ébren lesznek és meg lesz a kellő bátorság és kurázsi is Önökben kellő öniróniával kiállhatnak a tettek mezejére, mint felnőttek, ami győzelemre segítheti a felvidéki magyar népet, .... így megmaradunk.
Tudja olvassa el az írásom utolsó bekezdését és az szerint cselekedjen (nek), s meglátja minden más lesz a nép fogja Önöket szeretni.
Egy régebbi hozzászólásomra így reagált, Önt idézem:
"Ha valaki nem érti onmagát akkor hová megy?mit csinál?mi a francot akar tenni??
Néhány ilyen éppen HIDAT épít. "
(forrás: http://www.commorakozigaz.shp.hu/hpc/web.php?a=commorakozigaz&o=morvai:_a_jobbik_tamogatja_az_autonomiatorekveseke_T8Bc)
akkor így válaszóltam :
Nézze ez az élet új
Bósza János, 2009, június 9 - 08:15
nem lehet mindig, mindent az ésszel megmagyarázni. Vannak dolgok, amelyeket a szív irányít. Ekkor megszünik a racionalitás, a kiszámíthatóság, csak a tettek és az akarat marad. A túl egyszerű dolgok néha túl komplikáltnak tünnek, pedig nem azok, csak meg kell tudni érteni őket, azonosulni velük és sokminden egyszerűbb lesz. Érti Ön, csak nem akarja megérteni, mert a kinti világ, a társadalom kíméletlen játékszabályait kényszeríti ránk napirenden és inkább az ösztöneinknek engedve oda igyekszünk símulni, ahol könnyebb élet megadatatik. A túlélési ösztöneink ezt parancsolják.
Az autonómiára is sokan azt mondják, minek küzdeni érte, hisz a szlovák parlamentben úgysem fogadják el. Amikor a szív parancsa szerint cselekszünk, akkor a kőkemény racionalitás megszünik, a szív ereje képes azt szétbomlasztani, megpuhítani, így már ugyebár az autonómiaügy sem annyira elérhetetlen cél.
Pedig az leegyszerűsíthető, nem az a lényeg, hogy mindig minden úgy sikerüljön, ahogyan azt elképzeljük, nem is sikerülhet, mert az erősebb többnyire rákényszeríti az akaratát a gyengébre. Ha hiszünk egy jogos ügyben, akkor ha úgy érezzük tenni kell érte valamit, nem lehet mindig célbaérni, de legalább meg kell próbálni, csak ezt akartam elmondani. Tehát ha sokan leszünk akik megmerjük próbálni, talán célba is érhet közülünk valaki, az ügy biztosan és akik utánnunk jönnek, majd hálásak lesznek és megvívják a saját kis küzdelmüket. Az élet egy körforgás, mi elmegyünk, de a történet ugyanaz marad.
Tudja amikor elkeztem, nem igyekeztem a média látokörébe kerülni, csak beszélni szerettem volna ezekről a tabu témákról. Érthetetlen volt számomra, hogyha a törvények nem tiltják miért nem beszélünk róluk, miért nem követeljük békés úton az azonos jogainkat, ha az alkotmányban benne van. Megpróbáltam a fiatalokkal kommunikálni, de hamar rá kellett jönnön őket (nagytöbbségét) csak a pénz hatalma érdekli, odadörgölődnek, ahol nagyobb esélyt látnak a sikerhez. Most sok fiatal emkápés nevét felsorolhatnám. Még azok is akik látszatra egyetértettek velem, rövid időn belül kiderült, egy cipőben járnak a már említett mkp-s újnemzedékkel. Hogy ez a természetes, vagy az elődeink másképpen viselkedtek, ezt nem tudom, de rá kellett jönnöm, akikre számíthatok sajna az egy kezemen megszámolhatom, ekkor taktikát kellett változtatnom, nem a háttérből kellett mozgatnom, a történéseket, hanem közszereplővé kellett válnom, megjegyezném nem volt szándékombam, ma is ez a tény nagyon zavar. De amikor este lefekszem azzal, hogy másnap mégcsak véletlenül sem kapcsolom be a számítógépemet, aztán reggel 5-kor már öt ülök a gép előtt olvasom az előző napi történéseket, rá kellett jönnöm, hogy nem a racionalitás szabálya szerint cselekszem már, hanem egyszerűen a szív irányítja a tetteimet, mert hiszek valamiben egy jogos ügyben és ha tetszik, ha nem csinálnom kell. Remélem hamarosan mások átveszik tőlem a stafétabotot, akik mindezt, amit leírtam megértették és hasonló sugallat alapján teszik a dolgokat. Persze köszönetre nem számítva.
A hidakat néha le szokták rombolni, de az igazságosság, a szeretet és az erkölcsös politizálás legyőzhetetlen, aki ebben hisz, az mindig boldog ember lesz, mégha ha az életét egy kopott nadrágban, anyagiakban szerényen éli le az életét, az ilyenek azok akik képesek az igazi változásokra, akiket a szív irányít, nem pedig az üzletbirodalmak oligarchiája.
Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!
A Szent Korona Őrzője - 2009.03.11.
A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.
Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"
Az önrendelkezésről - 2009.03.05.
Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."
Vígh Károly - 2009.03.05.
„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”
Az élet - 2009.03.02.
Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.
Cikkajánló: - 2009.03.01.
Slota sértegethet minket, klikk a képre
Autonómia terv. klikk a Commora képre - 2006.09.01.
Kukac.sk link felvidéki magyar fórum - 2007.12.15.
Rovásírás - 2007.06.09.
Újévi mondóka - 2008.01.01.
Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya
Lao Ce - 2008.01.24.
Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.
Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.
A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.
Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.
Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.
És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.
S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"
Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.
Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.
Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.
Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.
S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.
Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.
A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
Hun imádság - 2009.03.14.
Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.
HUN IMÁDSÁG
MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.
MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.
TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.
TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.
Petõfi Sándor: A szájhõsök - 2009.03.17.
Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?
Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.
Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.
S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.
Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!
Petőfi Sándor
Soviniszta - 2009.03.26.
Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.
Táncsics Mihály: - 2009.03.30.
Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.
József Attila - 2009.04.03.
«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)
Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogybotorkál Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!
Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?
S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!
A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:
Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".
N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."
George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."
Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."
Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)
Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)
De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:
Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."
Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"
A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó