Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

Keresés a honlapon

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Hátraarc 2009-ben is

Olyanok vagyunk mindannyian, mint a mélytengeri halak: a víz alatt úszunk, s nem vesszük észre az elmaradó napokat, hónapokat, éveket. Úgy válik múlttá a jelen, hogy szinte tudomást sem veszünk róla. Mindig valami más foglalkoztat, mindig előretekintünk, s nem látjuk, ami a lábunk előtt hever.

Messzi tengerek hívása miatt gyötrődünk, s nem érezzük a hazai víz ízét. Kalandozó és buta vágyak partjaira vágyunk, s megfulladunk, ha végül partra vet az élet. [Nagy István Attila]

Necsak csak tünetileg kezelhetjük önmagunkat, hanem az alattvalók [politikusok] nőjjenek fel felelősségvállaló, öntudatos (állam)polgárrá, egyben magyarrá is. Még húsz év kell hozzá, vagy a szabadakarat is elég, hogy segiteni tudj, fogsz?


2009.12.24.
A 2009-es év a rest, a siket, a gyáva és a kéregető éve volt. A felvidéki magyar politikusok és a kékvérűek siherehada ebben az évben is rest, siket, gyáva és kéregető maradt.

Látszatmunka, sziszifuszi erőfeszítés, sziszifuszi akarat, ez jellemezte az igyekezetüket. Mint a hegycsúcsra felgörgetett szikla sohasem áll meg a helyén, magával sodorva görgetőjét újra és újra alágördül. A hamis igyekezet és a szuszifuszi munka is eredménytelen, hiábavaló maradt.

Pedig nem szabadna így történnie! Ha az igyekezet, melyet a jobbítás szándéka sugall és ösztönöz az már nem sziszifuszi igyekezet, mert a céltudatos munka előbb-utóbb meghozza gyümölcsét. Ez csak befektetett energia és kitartás kérdése. Erről az MKP-s és Hídas politikusok elfeledkeztek. A politikusaink elfeledkeztek rólunk, hogy nem a nép van értük, hanem nekik kéne küzdeniük értünk, a megmardásunkért.


2009-ben is restek, siketek, gyávák és kéregetők voltak. Nemakarásuk, csak magyarázkodásban, hogy mit miért nem sikerült elérniük, testesült meg.

„Ó, ti balgák! Milyen rest a ti szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták" – mondta Jézus
feltámadása után emmausi tanítványainak, mikor megjelenik nekik az úton, nem értették, nem hitték el, amit Jézus mondani akart.
Kétezer év elteltével, ma is ott tartunk, hogy tartozunk és követelünk, de a jósággal és az igazmondással adósok maradtunk. Észjárásunk a felfogásra rest maradt, hogy csak az igazmondás és a szabad akarat képes az igazi változtatásra, akárcsak a hittel a szív maradt rest, mert nem hisszük el, hogy képesek vagyunk a saját sorsunkat irányítani. Ha úgy küzdünk a megmaradásunkért, hogy a szív igazságát mellőzzük, akkor számunkra csak a konferenciázgatás, az igazmondás hiánya és a mellébeszélés marad. Politikusainknál az ész és a szív is rest maradt az igazmondással és a szabad akarattal. Siketek, gyávák és kéregetők maradtunk.

Isten a Szentírásban, hogy „kegyelembıl van üdvösségetek a hit által, és ez nem tıletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. (Ef. 2.8-9.)

Igen a nem cselekedetekért senki se dicsekedjen, így Csáky, Duray és Hrubík urak sem.

Csáky: A legfontosabb: mit mondanak majd rólunk az utódaink .

Sok jót biztosan nem. Csáky úr nem dicsekedni, cselekedni kell.


Duray: Hajrá Magyarok!

Duray úr erre a hazafias semmitmondó felkiáltásra a sok konferencizáson jött rá, vagy borozgatás közepette. Duray úr nem dicsekedni kell, hanem cselekedni, a mellébeszélés már kevés a sikerhez, a győzelemhez igazmondás és szabadakarat kell.


Hrubík: Az évgyűrűk fogságában

Hrubík úr, a hazafisághoz és megmaradásunkhoz nem álmokat kell szőni és főleg nem dicsekedni, hanem cselekedni kéne, kell.

Bugár Béla számára: az őt megtagadó hűtlen gyermek eltaszítása - kilépés szeretett pártjából erről szólt a 2009-es év.

Ha valaki karriert akar építeni és pénzt akar keresni, be kell illeszkednie egy már működő rendszerbe / MKP /, társadalmi folyamatokba. Ha viszont beilleszkedik, már nem lehet igaza. Ha pedig nincs igaza, milyen jogon ontja az észt, mind ez a három úriember? Az a szabad akaratú és szabad ember, aki nem nézi, személyes érdekei milyen kompromisszumokra hajtják csak teszi a dolgát. Szerintem mavilágunk parazitái hazug emberek és így is kell kezelni őket. Élősködnek rajtunk, de cserébe semmit sem kapunk tőlük. Igérgetésben kimerül minden igyekezetük.

„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az õ dicsõségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsõségét, telve kegyelemmel és igazsággal.
János 1:14
(Ézs 12:5; Luk 2:1–20; Tit 3:4–7; Zsolt 2)
Az ige – mint tanultuk – cselekvést, történést és létezést kifejezõ szófaj. Keresztyén hitünk nem filozofikus elméletekre, alapelvekre épülõ gondolatrendszer, hanem cselekvés, történés. Az Ige – így, nagybetûvel – az élõ Isten cselekvõ valóságát jelenti. Õ lett testté karácsonykor Jézusban, és az õ tanúi látták, tapasztalták kegyelmének és igazságának dicsõségét a kereszten. Isten ma is cselekszik, történik bennünk, velünk és köztünk, amikor igéjében, igéje által megszólít, újjáteremt, bátorít, vigasztal, összegyûjt és megõriz minket. Mi pedig látjuk, tapasztaljuk életünkben, mások életében az õ dicsõségét, kegyelmét és igazságát. [Mihály Sándor]


Bósza János



A legfontosabb: mit mondanak majd rólunk az utódaink
Év végi beszélgetés Csáky Pállal, az MKP elnökével

2009. 12. 22

A legfontosabb: mit mondanak majd rólunk az utódainkCsáky Pál úgy véli, az MKP számára nehéz év volt az idei, melynek során azért sikerült tisztességesen helytállni. Szerinte a többi ellenzéki párt is azt érzi, hogy Bugár Béla új pártja Robert Fico trójai falova.
Elnök úr, az év vége kínálja magát az összegzésre. Hogyan értékeli a lassan elmúló 2009-es évet?

Nehéz, bonyolult év volt. Megpróbáltunk tisztességesen helytállni a sors által elénk állított helyzetekben, ez talán némiképp sikerült.

Sokan azt mondják, az MKP az elmúlt időszak legnagyobb teljesítményét tette le az asztalra. A 2004-es EU-belépés és a Selye János Egyetem tető alá hozatala óta a 2009-es köztársaságielnök-választáson való impozáns helytállás, az európai parlamenti választási kampány és eredmény, a megyei választásokon a nehéz helyzetben való képviselet-megtartás mind olyan fegyvertények, amelyek az MKP erejéről szólnak, s arról, hogy az emberek bizalma nem csappant meg a párt iránt. Erről szólt az impozáns dunaszerdahelyi nagygyűlés és a júniusi érsekújvári találkozó is.

Az a benyomásom, mintha az emberek azt éreznék ebben a gazdasági és nemzeti szempontból nem könnyű időben, hogy támaszra van szükségük. Ezt egy erős pártban vélik megtalálni. Ez számunkra óriási felelősség, nem könnyű megfelelni a fokozott elvárásoknak. Megtiszteltetés, ha az emberek úgy érzik, bizalmi viszonyt kell kiépítenünk egymás között, ez jó alapot szolgáltathat bátrabb célok megvalósításához is. Ugyanakkor a szlovák nemzeti úthengerrel és a többé-kevésbé objektív gazdasági-szociális nehézségekkel szembeni védekezés akár sikeres volta sem lehet számunkra elégséges eredmény. Az MKP mai vezetése építkezni szeretne: gyarapítani községeinket, régióinkat, magyar közösségünket. S ez egy ilyen helyzetben nem könnyű – ráadásul más, teljesen fölösleges, önző történések is elviszik a figyelmet és az energiákat más irányba.

A pártból kivált emberekre gondol?

Nézze, ha visszatekintünk az elmúlt három évre, milyen érdemleges, a jövőt illető társadalmi együttgondolkodást tudtunk megvalósítani? A jelenlegi kormánykoalíció mindent megtett azért, hogy elvonja az erőnket és a figyelmünket önszerveződésünkről. Ebben sajnos a magyar oldalon is többen segítettek nekik. Mi az MKP-ban azonban nem értünk egyet az ilyen téblábolással. Úgy érezzük, hogy újra kell gondolnunk létünk és jövőnk részleteit is. Ezért tettünk le az asztalra egy európai szintű, 25 évre előretekintő programot, amelynek nagyon jó a visszhangja az Európai Néppártban is. Mi ugyanis azt akarjuk, hogy fiataljainknak érdemes legyen tanulni és itthon maradni. Munkahelyeket kell teremteni régióinkban, fejlődésben, fejlesztésben kell gondolkodnunk, modernizálnunk kell szlovákiai magyar mikrotársadalmunkat, hogy ne maradjunk le a népek versenyében. Régi igazság ugyanis, hogy aki elfárad, lemarad a népek versenyében, az idővel eltűnik, beolvad. Ezt nem szabad megengednünk, ezért fontos, hogy ott vagyunk az Európai Parlamentben, a szlovák törvényhozásban, de a megyei szintű döntéshozatalnál is. Új ideákkal és megfelelő emberekkel ott kell lennünk szülőföldünk önkormányzataiban is – mert azon a szinten sem mindegy, hogy milyen községeket, milyen mikrorégiókat hagyunk az utódainkra. Ahhoz azonban, hogy mindezt megvalósítsuk, erős pártra, s a párton belül erős, céltudatos vezetésre van szükségünk, amely tudja, mit akar, s azt is tudja, hogyan van esély mindezen célok megvalósítására. Ehhez viszont a párton s a közösségen belül is nyugalom, a főbb célokat illetően konszenzus szükségeltetik. S elkötelezettség, hogy a közösségi érdek és cél előbbre való az egyéni céloknál.

Melyek ezen gondolatmenet főbb pillérei?

Mi úgy gondoljuk, hogy hiányzó jogainkat törvénybe kell foglalni, hiányos intézményrendszerünket teljesebbé kell tennünk. Sokat beszélünk erről a párt vezetőivel, de Orbán Viktorral és más magyarországi és európai barátainkkal is, legutóbb példának okáért Wilfried Martens úrral, az Európai Néppárt elnökével, aki megtisztelt azzal, hogy eljött Pozsonyba. Itt mondta el, hogy például a kulturális autonómia megteremtése nélkül egy kisebbségi közösség léte hosszú távon komoly veszélyeknek van kitéve. A perspektivikus jövőhöz tehát először is belső akarat és kohéziós erő szükségeltetik. A politikai és társadalmi elitnek, a kisebbségi sajtónak, az intézményeknek, a törvényeknek, a belső napi klíma minden elemének a megmaradást és a fejlődést kell szolgálnia. Ez még egy baráti szellemű kormányzat esetében sem egyszerű feladat egy kisebbségi közösség számára, ellenséges közegben viszont egyszerűen korparancs a belső szervezettség növelése. Szlovákiában sajnos azt látjuk, hogy nincs szlovák politikai vagy társadalmi szervezet, de egy-két kivételt leszámítva nincs személyiség sem, amelynek-akinek lenne számunkra is elfogadható víziója arról, hogyan képzeli el a jövőt az itt élő magyarok számára – leszámítva a gyors vagy lassú asszimiláció ki nem mondott óhaját. Ez pedig közösségünk számára a véget jelentené.
Ki más tehát, ha nem mi magunk vagyunk kötelesek megformálni elképzeléseinket a saját jövőnkről? Az alpári viták és a különböző csalárd hazudozások és öncélú belső megosztottságok viszont éppen ebben igyekeznek meggátolni bennünket. A létező jogainkból, létező intézményeink lehetőségeiből sem szabad feladnunk egy jottányit sem. Az idén a Fico-kormánynak is meg kellett tanulnia, hogy aki ujjat húz velünk, roszszul jár. Szeptember elsején Dunaszerdahelyen épp azt mutattuk meg, hogy nem veszett el az életképességünk, s nem hagyjuk magunkat a hatalomtól vagy egyéb belső csalárd hangoktól sem megfélemlíteni, sem becsapni. A szlovákiai magyarság évtizedek óta nem produkált olyan impozáns felvonulást, mint amilyennek a DAC-stadionban részesei voltunk. Ennek köszönhetően is sikerült a nyelvtörvényből európai témát csinálnunk. Köszönve a 30 ezer aláírásnak eljött Pozsonyba az Európai Parlament elnöke, s olyan még nem történt, hogy útja előtt kikérte a véleményünket, tárgyalásai után pedig beszámolt az eredményekről. Az Európai Parlamentben tárgyaltak a dolgainkról, odafigyel ránk az Európa Tanács, az EBESZ és a Velencei Bizottság, George Pataki pedig egyenesen New Yorkból jött el Pozsonyba, hogy elmondja, az USA-ban is támogatnak bennünket. S eközben mit teszünk mi? Három éve mást sem hallunk, mint azt, hogy mennyi személyes fájdalma, sértődöttsége van egyik-másik volt kollégánknak. Hallott-e már valaki egyetlen értelmes mondatot, egyetlen igaz magyarázatot arról, miért is mentek el tőlünk? S akik rájuk szavaztak a megyei választásokon, s a szavazatuk annyit ért, mintha a kukába dobták volna, hiszen elvesztek azok a voksok – azok mit értek el? Tényleg azt gondolja bárki is, hogy most arra van szükségünk, hogy magyar a magyarra görbén nézzen, s azt vizslassa, ki melyik táborba tartozik? Szerintem igazuk van azoknak, akik azt mondják, az emberek a megyei választások alkalmával azzal, hogy olyan jelölteket utasítottak el, akik eddig MKP színekben biztos befutónak számítottak, azt üzenték, be kell fejezni ezt az ámokfutást, a Most nevű pártot a legokosabb dolog volna feloszlatni. Mi az MKP-ban hajlandóak vagyunk visszafogadni minden olyan megtévedt volt tagunkat, aki hazugságoknak vagy pszichológiai nyomásnak engedve elhagyott bennünket. A megítélés persze csakis egyedi lehet.

Igen, komoly beszédtéma az emberek között ez a szembenállás. Az emberek nem értik ezt, még mindig vannak, akik személyi szimpátiák alapján próbálják meg értelmezni a helyzetet. Egyre többen látnak át azonban a szitán, egyre többen sejtik, hogy egy nagy átverés áldozatai lehetnek. Gyanúsnak tartják, hogy a volt ŠTB-s listán megtalálható emberek szorgoskodnak az új pártban, vagy olyanok, akiket a szlovák sajtó egy korrupciógyanús üggyel hozott kapcsolatba. Azt is egyre többen kérdezik, hogy lehet az, hogy éppen Tomanová miniszter asszony ment el megnyitni Bugár vállalkozását, s azzal is tele volt a szlovák sajtó, vajon véletlen-e, hogy ez a vállalkozás kapta Tomanová minisztériumától az idei második legnagyobb, több mint 30 ezer eurós támogatást. Az emberek érzik, hogy itt mintha nem tiszta összefüggések lennének, valakik mintha átnyúlnának a fejük felett, eladnák őket. Azt kérdezik, mi a fontosabb Bugár számára, a magyarok jogainak védelme vagy a vállalkozása, amelyre ilyen támogatásokat kap ettől a kormánytól?

Igen, beszéltünk erről ellenzéki partnereinkkel is. Ők is úgy érzik, Bugár új pártja Fico trójai falova, amelynek az a küldetése, hogy valakivel koalíciót kötve bejusson a parlamentbe, s azután Ficóhoz átállva kiszolgálja őt. Nézze, ilyen pártok már voltak a szlovák politikában, engedje meg, hogy az ANO-ra vagy Rudolf Schuster PEP-jére utaljak. A fájdalmas azonban az, hogy eddigi kollégáinkkal kapcsolatban merülnek fel ilyen kételyek, s a legvisszataszítóbb az lenne, ha valaki a szlovákiai magyar szavazókat akarná felhasználni ilyen gusztustalan célra. Én azonban bízok a szlovákiai magyarok bölcsességében, s tudom, hogy a saját józan eszükre hallgatva fogják mérlegelni az összefüggéseket, s hűek maradnak önmagukhoz, őseikhez s elkötelezettségükhöz a magyar jövő iránt. Egyébiránt pedig: hányszor vádoltak meg igaztalanul volt kollégáink azzal is, hogy az MKP nem elfogadható a szlovák politikai pártok számára? A megyei választások megmutatták, hogy mi tényezők vagyunk a politikában, mi képesek voltunk fontos koalíciókat megkötni, ők pedig nem. November 17-ét is az SDKÚ-val és a KDH-val együtt ünnepeltük, közös néppárti akciókat tartottunk. Pozsonyban nyílt politikai koalíciót kötöttek velünk a megyei választások alkalmával, más megyékben más pártok is keresték velünk a kapcsolatot. Szeretném tehát újra kihangsúlyozni, a központi és a regionális politikában is csak addig leszünk érdekesek, ameddig meg tudjuk tartani a politikai és közösségi potenciálunkat. Ehhez pedig erősnek és egységesnek kell maradnunk. Nincs ugyanis két magyar párt, nem mond igazat, aki az ellenkezőjét állítja. Nem lehet egyszerre megmaradni és asszimilálódni, a magyaroknak délelőtt azt mondani, hogy magyarok vagyunk, a szlovákok előtt pedig délután hastáncot járni. Ez nem tisztességes, ezzel csak a könnyen rászedhető embereket lehet megtéveszteni, azokat is csak ideig-óráig. Az sem mindegy, hova szavaznak az emberek, a megyei választások ezt is jól megmutatták: a Mostra leadott szavazatok elvesztek. A szlovákiai magyar társadalomnak látnia kell: egy pártra támaszkodhat, ez pedig az MKP.

Az embereknek az is gyanús, hogy az új pártot szlovák és magyar milliomosok finanszírozzák. Azt kérdezik, mi lehet az ára egy ilyen támogatásnak?

Igen, engem is meglepett, hogy az egyik legismertebb szlovák milliomos, aki jelenleg Prágában él, az új párt egyik legjelentősebb támogatója. Úgy gondolom, ez egy újabb árulkodó jel. Megkérdezem: mi köze volt eddig ennek az úrnak a szlovákiai magyarokhoz? S ha támogatja az új pártot, az nem lesz lekötelezett neki? Mondjuk ki nyíltan: Szlovákiában is vannak multimilliomosok vagy nagyon jelentős cégek, amelyek igénylik, hogy a kormányban bizonyos posztokon úgymond baráti miniszterük üljön. De a szlovákiai magyar választóknak valóban az lenne az érdekük, hogy szlovák multimilliomosok érdekeit támogassák a szavazataikkal? S kinek az érdekeit fogja képviselni tehát az új párt, valóban a szlovákiai magyarokét? Nézze, egy fontos ponthoz érkeztünk: a második Dzurinda-kormány idején több olyan ember csapódott a párthoz és jutott fontos politikai és gazdasági posztokhoz is, akik nem élték át az elmúlt évtizedeket, a szlovákiai magyarság küzdelmeit a megmaradásért. Ők ma is azt hiszik, hogy a politika és a közélet csakis a pénztárcákról szól. Velük szemben növekedett az elégedetlenség a pártban, s ez csúcsosodott ki 2007-ben a pártbeli változásokban. A többség az MKP-ban azt mondta, fontosak a gazdasági és a pénzügyi összefüggések is, de nem lehet, hogy a farok csóválja a kutyát. Mi azt akarjuk, hogy az MKP továbbra is a szlovákiai magyarság megmaradásán és fejlődésén munkálkodjon. Ez nem azt jelenti, hogy nem lennénk érzékenyek a vállalkozók, az önkormányzatok, az intézmények gazdasági és pénzügyi érdekeire. Ellenkezőleg, mindent megteszünk azért, hogy a tisztességes emberek megtalálják a számításukat a pártban és a párt körül. De amíg a mostani elnökség a helyén marad, addig a megkérdőjelezhetetlen prioritás a szlovákiai magyar közösség érdekeinek képviselete lesz.

mkp.sk (x)
http://www.bumm.sk/36968/a-legfontosabb-mit-mondanak-majd-rolunk-az-utodaink.html



Duray Miklós: Hajrá Magyarok!
2009.12.23.

Duray Miklós stratégiai alelnök jegyzete olvasható az MKP-Hírvivő ma megjelent számában.
Amikor Tito „jugoszláv“ kommunista partizánjainak délvidéki magyargyilkolásaitól, az átöltözött, és a szovjetek oldalára átállt román vasgárdisták erdélyi vérengzésétől vagy a felvidéki magyarok sokrendbéli üldözésének éveitől és az egész magyar nemzet újabb szenvedéseit megnyitó korszakváltás kezdetétől még tíz év sem telt el – valamikor 1953 táján, – az egész Kárpát-medencét bejárta a HAJRÁ MAGYAROK! buzdító kiáltása. Mondanom sem kell, hogy ez a felkiáltás a focipályák lelátóiról, az Aranycsapat meccsein zengett, és azokat is lelkesítette, akik azt sem tudták, hogy a futball-labda gömbölyű-e vagy szögletes.
A lelkesedéshez kellett egy jó csapat jó játéka. De, ahogy visszaemlékszem arra a korszakra, megengedem, hogy a lelkesedés ugyanolyan lett volna, ha csak feleolyan jól játszanak Puskásék. Mindenki örült a sikernek, és mindenki akarta a sikert. Aki akkor ezt kétségbe vonta a partvonalon kívülre szorult.
Az akkori sikeróhajtás lélektani oka nyilvánvaló: a sok balsikert és szenvedést kövesse végre kellemes élmény, ami némileg feledteti azt, ami előtte volt. És ezt a feledtető élményt közösen, csoportosan lehessen megélni, hogy fokozza a hatását és erőt kölcsönözzön. A közös ünneplés és lelkesedés az akkori kommunista rendszertől való elfordulás élményét is megadta.
Emlékezzünk vissza az 1950-es években micsoda közösségi élményt jelentett a János vitéz daljáték színpadra vitele. A losonciak végigjárták vele szinte az egész Felvidéket. Tömött házak előtt énekelték, együtt a közönséggel: mindenünk e zászló, sosem hagyjuk el, és lobogtatták a piros-fehér-zöld selyem lobogót, amit történetesen édesanyám varrt. Vagy az 1960-as években Gombaszögre tízezrek vonultak ki, hogy együtt ünnepelhessék magyarságukat és együtt erősebbnek érezhessék magukat a kommunisták magyarellenes ármányaival szemben. De 1968-ban is, mikor ráébredtünk, hogy szabadon szervezkedhetünk, két hónap alatt húszezer magyar fiatal lépett be az első független felvidéki magyar ifjúsági szervezetbe. A húsz évvel ezelőtti rendszerváltozás is hasonló közösségi magatartást váltott ki. Amikor az Együttélést szerveztük, alig egy hónap alatt 37 ezer támogató aláírást kaptunk, zömmel azoktól, akik korábban soha semmilyen pártnak nem voltak a tagjai, de eljöttek gyűléseinkre és ott együtt lelkesedtünk. Mivel előtte húsz évig ki voltam zárva minden közösségi élményből, az összefogásnak ez a csodálatos hangulata elhitette velem, hogy végre tervezhetjük közös jövőnket – nem akartam elhinni, hogy saját, magyar sorainkban lesznek azok, akik ezt a tervezést gáncsolni fogják. A tudatos és nem csupán lelkesült összesereglésnek azonban az addigi legnagyobb élményét 1994. január 8-án éltem meg a komáromi önkormányzati nagygyűlésen, ahol három és fél ezren gyűltünk össze, mind választott, közlegitimitással rendelkező magyarok és valóban megrajzoltunk egy jövőképet, amit később saját magunk segítettünk darabokra tépni. De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a felvidéki magyarság túlnyomó többségének akarata teljesült, amikor 1998-ban egyesítettük a magyar pártokat. A pártegyesítés is egy nagy közösségi élmény volt, még ha nem is a „Rákos mezején” történt. Akkor – egy ideig – azt hittük, hogy ez így marad, és új korszak, új időszámítás kezdődik a felvidéki magyarság közösségi életében.
Túlságosan gyakoriak életünkben az újrakezdések, túlságosan gyakran kell újra és újra rendezni sorainkat, gyakran kell venni egy új nagy lélegzetet és időről időre kivonulni tömegesen az utcára, sportcsarnokokba, labdarúgó stadionokba. Legutoljára 2009. szeptember 1-jén sereglettünk össze vagy tizenkétezren a dunaszerdahelyi focipályán, hogy tüntessünk a hatályba lépett jogcsonkító és lelki félelmeket keltő szlovák nyelvvédelmi törvény ellen. Erősnek éreztük magunkat, nemcsak azért, mert sokan voltunk, hanem azért is, mert a közös ügy Pozsonytól Nagyszelmencig megmozgatta a felvidéki magyarságot. Az egész lelátón a B közép hangulata uralkodott és azt reméltük, hogy talán jobb belátásra bírjuk ezt az elvetemült és szélsőséges szlovák kormányt. Egyelőre azonban ez a siker is elmaradt. Így hát már most azon kell gondolkozni, hogy mikor és hol vonulunk fel tömegesen ismét, hogy tiltakozzunk. Mert mindig tiltakoznunk kell, mintha erre lennénk ítélve vagy kilencven éve.

Kellene már egy kis sikerélmény is, meg társadalmi egyetértés, és hogy ne legyenek közöttünk pártütők.

(A Hírvivő nyomdai megjelenés formájában megtekinthető a párt honlapján: www.mkp.sk)
http://www.felvidek.ma/index.php?option=com_content&task=view&id=19337&Itemid=56



Az évgyűrűk fogságában
2009.12.24.

Nemcsak az idei év múlik el lassan, de két évtizeddel a rendszerváltás, és egy évtizeddel az egységes politikai pártunk megteremtése után végérvényesen, minden illúziónkkal és reménységünkkel együtt idén kimúlt a nagy magyar egységről szőtt álmunk is. Az összetartozás kis magyar fája nem jó talajban fogant bő egy évtizede, hiszen többnyire mindenki csak a gyümölcseiből szeretett volna enni, igazából öntözni alig akarta valaki. Hogy mára kiszáradt, és több évgyűrű már nem feszíti a törzsét, mindnyájunk kudarca.

Ilyenkor év vége felé, amikor már karácsonyra maga a karácsony is kifárad és elszürkül az október eleje óta felajzott, reklámokban fürösztött hétköznapok után, megpróbálunk valami összegzést, leltárt készíteni az évről, melyet magunk mögött hagyunk. Hazudhatnánk önmagunknak, hogy legalább megmaradtunk, csak az a baj, hogy ennek már mi magunk sem tudunk igazán örülni. Valami több kellene már. Valami biztos cél, akarat, melyet nem lehetne bármiféle kufárkodás okán feláldozni, olcsó hatalmi posztok, pozíciók, ígéretek fejében. Ami végre reményt adhatna a megfáradóknak, kétkedőknek, hogy vagyunk még, s leszünk, lenni akarunk. Megharcoltuk a magunk harcát ebben az évben is, de akármennyire úgy látszik, hogy nem hátráltunk egy tapodtat sem, az igazság az, hogy átléptek rajtunk. Nemcsak az események, de a többségi politika és politikusok is, a nagy európai demokratákkal egyetemben. Megint magunkra hagytak, minden látszat ellenére!
A közmondás azt tartja: segíts magadon, az Isten is megsegít! De mit tehet jelen esetben Isten, amikor mi magunk sem akarunk magunkon segíteni. A magyar nemzet mély erkölcsi és morális válsága kicsit a Teremtőt is hátraarcra kényszerítette, mert először nekünk kell magunkat megsegíteni, elfogadni, egybetartani. Évek óta semmi mással nem foglalkozunk, csak védekezünk. Ez minden bizonnyal azért van, mert mi magunk nem tudunk megfogalmazni olyan célokat, melyekkel a többségi társadalomnak is lennének némi gondjai, vagy dolga. E helyett folyamatosan úgy érezzük magunkat, mint akibe egy kutya naponta belémar, majd elszalad. Egy idő után már csak a kutyaharapás sebeinek fájdalmával törődünk és nem tudunk semmi másra összpontosítani. Pedig vehetnénk a kezünkbe egy botot is, hogy néha elkergessük az ebet. A hatalom pedig kivár. Joggal, hiszen nekik van idejük. Az idő pedig ellenünk dolgozik...
Persze nemcsak harcokat, sebeket, kudarcokat hagyunk magunk mögött, de sok-sok munkát és örömet is. Mint a legnagyobb szlovákiai magyar civil szervezet elnöke számtalan alkalommal tapasztaltam meg ebben az évben is a segítséget az összefogást, hogy tudunk még egymásnak örülni. És ezekben a hétköznapi örömökben ott van a szövetség megélt hat évtizede, a szolgálat fénye, mely a szemekben gyúlt, mint a karácsonyi csillag. Nem tagadhatom, hogy rengeteg gondunk, bajunk van, de emelt fővel ünnepeltünk, mert a ránk testált örökség erre kötelezett minket. Aki elül megy, annak néha vissza kell néznie, hogy lássa, jön-e mögötte valaki, és bátran mondhatom, sokan jönnek mögöttünk, együtt megyünk még mindig. Ami bosszantó, hogy civil szervezetként egyre többször kell politikával foglalkoznunk, pedig ez ingoványos terület, mert nem igazán jó a színpadról a képletes lövészárokba ugrani, de a kisebbségi sors megtanított bennünket sok mindenre. Fábry Zoltán mondta egykoron: „A kisebbségi sors, ha nem párosul lealjasított nacionalizmussal, az élet legjobb iskolája”. Régóta járjuk ezt az iskolát , reménykedjünk, hogy egyszer csak végzősök leszünk. Követtünk el hibákat is, amiből tanulnunk kell, de csak az vét, aki csinál is valamit, és dolognak nem voltunk híján. A hagyományos rendezvények mellett idén még számtalan ünnepi ülés és megemlékezés is tarkította az amúgy is sokszínű tevékenységet.
A szövetség minden egyes tagja jól vizsgázott közösségi munkából. Megemlékeztünk, értékeltünk, kitüntettünk, és jelet hagytunk. A hat évtized jelét. Mert azt hagytuk magunk mögött. A meg nem írott, de megélt szlovákiai magyarság életének egy nagyon fontos szakaszát. De valami mást is kínáltunk a rendezvényeinken. Otthont, ahol nincs nyelvtörvény, nincs megszorítás, nincs gyalázkodás, nincs gyűlölet, nincs megalkuvás. Otthont, ahol mi vagyunk, mint a mohával benőtt sziklák, mint az emberben lévő lelki béke, mint a folyó, vagy a fű és az ég. Csak vagyunk, mert ez a mi életünk. A mi akaratunk. A mi alázatunk. A mi értékünk. A nagyszüleink és a szüleink öröksége. A hagyaték, amit sem szél, sem eső, sem tenger el nem moshat. Ha mi nem hisszük el, hogy még van magyar jövő, akkor életünk utolsó morzsáit éljük fel. Mert a jövőt mi építjük magunknak. Nem a gyűlölet, nem a gőg, nem a hatalom arroganciája, hanem mi, magyar emberek, magunknak... Nemcsak magunk miatt fontos a helytállásunk, hanem a múltunk miatt is. A szlovákiai magyarság meg nem írt múltja miatt. A több, mint hatvan év miatt. A kitartásunk miatt. A hűségünk miatt.
Kodály Zoltán aki legtisztább hangszerrel, az emberi hanggal foglalkozott egész életében fogalmazta meg azt a gondolatot, hogy a zene az egyetlen olyan dolog a világon, mely az emberi lélek legmélyebb zugait, régióit is megvilágítja. Sajnos nem tudta, hogy lesz egyszer majd Európában egy ország, melyet még a zene sem tud megvilágítani. Mások sötétsége okán azonban nekünk mégsem szabad elkeserednünk, mert mi világítani akarunk. Égni mint a tűz, ragyogni mint a csillagok, hogy látva lássanak, hogy látva lássanak. Hogy a munkánk ne csak az embereknek és a közösségnek, de Istennek is tetsző legyen. Hátha, legalább ilyenkor karácsony táján, egy kicsit többet figyel majd ránk. Igazán megérdemelnénk.

Áldott, békés, lélekben megtisztult karácsonyi ünnepeket és hitben, szeretetben gazdag Új Esztendőt kívánok mindenkinek.

Hrubík Béla, a Csemadok elnöke
Megjelent a Szabad Újság e heti, ünnepi dupla számában
http://www.felvidek.ma/index.php?option=com_content&task=view&id=19353&Itemid=1



2009-12-27 09:08:26
Az emlékezet útvesztőjében

Úgy válik múlttá a jelen, hogy szinte tudomást sem veszünk róla. Mindig valami más foglalkoztat, mindig előre tekintünk, s nem látjuk, ami a lábunk előtt hever.

Messzi tengerek hívása miatt gyötrődünk, s nem érezzük a hazai víz ízét. Kalandozó és buta vágyak partjaira vágyunk, s megfulladunk, ha végül partra vet az élet. Néha azonban váratlanul megmutatja magát a múlt. S ha

van bátorságunk szembenézni a tárgyakkal, s mindazokkal az emlékekkel, amiket azok felidéznek, a hatalmába kerít valami nagy-nagy nosztalgia, összeszorul a szívünk, mert az ifjúság van azokban a tárgyakban, a helyrehozhatatlan hiba, a helytelen ül végiggondolt gondolat.

A mosolygós lányarc igazi derűvel néz rám a fényképről. A hátoldalán rövid mondat: „Én, megőrizlek téged egészen.” Ki vagy te? Kicsoda, aki megőriz engem egészen? S hány éve már? Azóta minden bizonnyal gyerekeid vannak, ők is iskolába járnak már. A nagyobbik túl van az érettségin, a kisebbik pedig talán férjhez is ment. Unokád is van, te kis mosolygós kislány?

Mint a mesében

Vajon mikor hagyott el téged az emlékezetem, mikor léptél arra az útra, amely csak egy irányba vezet?

S egy másik cetli az asztalon: „Egyszer azt mondtad: Segítek, de csak akkor, ha oda jössz velem együtt. Távsegítség nincsen. Igazad van. Így távolról nincs mit mondani a levélre. A novella meg nem tetszik. Ha én írnék, másképpen írnék, de ahhoz számomra rögösebb az út.” De jó lenne kibogozni, miről volt szó abban a levélben, s abban a novellában. S egyáltalán: mi lett azzal a lánnyal, aki úgy elsodródott, hogy nem lehetett megtalálni.

Vagy lehetett volna, csak hiányzott hozzá a bátorság, a szembenézés komolysága? Hány elsodródott ember él szerte e kis hazában, akiket jó lenne megtalálni, megkeresni, s megbújni egy kissé a közös múltban. Azonosulni, vagy visszatalálni régi önmagunkhoz.

Az ész azt súgja, hogy mindig a jelen törvényeit kell követni, mert ez az életben maradás egyik fontos eszköze. Ha nem a legfontosabb. Mégis. Aki már megélt annyit, hogy ami hátravan, csupán a mennyiségben hoz változást, nyugodtan törődhet azzal is, hogyan telnek el azok az évek, amelyek még előtte vannak.

Lehet infantilis, ragaszkodhat önmagához. Nem akar kastélyt, sem pálmafás ligetet, nem vágyik dél-tengeri hajóútra, sem a Bahamákra, sem a Holdra, sem a legmélyebb barlangokba. Csupán önmaga szeretne lenni.

Olyanok vagyunk mindannyian, mint a mélytengeri halak: a víz alatt úszunk, s nem vesszük észre az elmaradó napokat, hónapokat, éveket. Úgy válik múlttá a jelen, hogy szinte tudomást sem veszünk róla. Mindig valami más foglalkoztat, mindig előretekintünk, s nem látjuk, ami a lábunk előtt hever.

Át kellett rendeznem a könyvtáramat. Ilyenkor minden könyvet egyenként kézbe vesz az ember, megforgatja, belelapoz. Ezt tettem én is. Meglepetten fedeztem fel egy-egy „új” könyvet az ismerősök között. Olyan is volt, amelyiket már régóta kerestem, lám, ilyenkor derül ki, milyen kincsekkel rendelkezik az ember! Somlyó György Mesék a mese ellen c. kötete akadt a kezembe, 1967-ben adta ki a Szépirodalmi Könyvkiadó. A legelső oldalon bejegyzés: „Az élő anyag is lehet tükörszimmetrikus. 1968. X. 27.” Kulturált, jellegzetesen női írás. Születésnapi ajándék. De ki adta? Mert az ajándékozó elrejtőzött előlem. Annyira, hogy most hiába kutatok az emlékezetemben, csak egy parkot látok. Éppen kiértünk belőle, megálltunk szemben egymással. A villamos sikoltva kanyarodott. A lány rám emelte barna szemét, a haját megigazította, s a válltáskájából elővette a Somlyó-kötetet. „Születésnapodra!” – mondta. Szégyellem bevallani, de nem olvastam el a kötetet. Nem állt közel hozzám Somlyó, bár a „meséi” nagyon népszerűek voltak akkoriban. Annyi év után most „felbontottam” a postát. Íme: Mese az egyről és a kettőről: „Csak nézik egymást. Nem is egymást nézik. Csak tudomásul veszik egymást. Tudomást sem vesznek egymásról. Teszik a dolguk. De minden mozdulatuk a másikban fejeződik be. Egymás vonzásában keringenek, mint a bolygók, mint a mondatrészek. Egymásnak ütköznek, mint a protonok, mint az, amit egymás éjszakái számára érlelnek magukban. Egymás feltételei, egymás magyarázatai, egymás törvényei, egymás égtájai, egymás ragjai, egymás kiegészítő színei, egymás katasztrófái. Az élő anyag is lehet tükörszimmetrikus.”

Félreérthetetlen üzenet. S én nem találtam meg, nem olvastam el. Mindez most megszégyenít. Hol van a barna hajú lány?

A könyvek rendezgetése során kiderült, hogy még egy ajándékot kaptam tőle. „Csak tiszta forrásból” Antológia magyar írók és költők műveiből Bartók Béla emlékére. Az első oldalon bejegyzés dátum nélkül: „Aki elment messze vissza sose térhet, csontváza, mint szakadt hárfa nekiállt a szélnek”.

Az idézet dátumnélkülisége milyen finom érzékre vall! Nem akarta a búcsúzást konkrétumhoz kötni, csak kívül zárta le a kapcsolatot. A lány az emlékezet útvesztőjén kóborol valahol, s én nem találom. Pedig fontos lenne, hogy megköszönjem számomra értékessé most váló szeretetét. De csak a szarvassá vált fiú néz rám a borítóról, a szájából időtlenül szól a hívás.



* Írta: nagyia
http://nagyia1947.blogter.hu/386905/az_emlekezet_utvesztojeben



2009: A Híd éve
2009.12.27.
Bugár Béla a 2009-es esztendőt az óriási változások éveként jellemezte az egyik szlovák hírügynökségnek adott nyilatkozatában. Természetesen saját rendkívüli kálváriájára, majd megdicsőülésére gondolt, amikoris hosszas szenvedés, már-már kibírhatatlan lelki gyötrelmek és megpróbáltatások után az elefántcsonttorony helyett a közélet kínzókamráját választotta.

"Nem állt szándékomban otthagyni az MKP-t" - kezdi újra a már mindenki által halálosan megunt önigazolósdit Bugár Béla. A folytatás is ismerős: megváltozott az MKP politikai stílusa, a párt eltávolodott az eredeti ideáktól, oda a korábban oly gyümölcsöző kompromisszumpolitika, stb. A szokásos hazugságok a szokásos hamuszürke, jellegtelen stílusban.
Íme tehát az első nagy változás BB számára: az őt megtagadó hűtlen gyermek eltaszítása - kilépés szeretett pártjából.

A következő nagy változás sem kisebb fajsúlyú, hiszen a legnagyobb lelki teher bizonyára akkor nehezedett erre a csodálatos államférfiúra, mikoron már nem csak korábbi párttársaival, hanem egyenesen saját magával, saját, korábban (többször is) adott szavával helyezkedett szembe. Arra a hazugságára gondolok, amelyekkel a közéletből, a politikából való kivonulását hangoztatta. Igaz, ripacskodásban nem süllyedt le egészen a mečiari mélységekig, de azért az efféle visszatapsolás nélküli visszatáncolás is meglehetősen taszító - ámbár az adott személyiséghez tökéletesen illő - viselkedés. Az indokolást ismerjük: az MKP népszerűségének csökkenése, az új vezetési stílus, Csáky, Duray. A valódi okokat nyilván kellő időre titkosították, de azért elég jól érezhetőek...

No és a harmadik eget rengető változás természetesen az új párt megalakítása volt BB számára, amely egycsapásra véget vetett a nyugalomnak, a meghitt családi életnek, aminek következtében megint nem jut idő semmire sem. Ráadásul az új párt építése sem könnyű feladat, hiszen új emberekkel, "anyagi támogatás nélkül" folyik.

Így tréfálkozott Bugár Béla, a mi nagy mulattató komikusunk.

Szűcs Dániel, Felvidék Ma
http://www.felvidek.ma/index.php?option=com_content&task=view&id=19384&Itemid=1


Bugár: Nem akartam elhagyni az MKP-t
2009 a nagy változások éve volt
Száműzött lovag 2009. 12. 27

2009 Bugár Béla számára a nagy változások éve volt. A Híd elnöke a Sita hírügynökség kérdéseire válaszolva értékelte az elmúlt évet.
„Nem szándékoztam elhagyni az MKP-t. Mindig azt vallottam, hogy ha van egy probléma, akkor azt meg kell oldani. Ha nem születik megoldás, akkor kritizálni kell azt, és a kritika alapján szükséges változásokat kieszközölni. Végül a történéseknek köszönhetően kellett elhagynunk az MKP-t“ – fejtette ki Bugár.

Véleménye szerint az MKP-n belül megváltozott a politizálás stílusa. Egyre inkább távolodtak az eredeti gondolatoktól és céloktól, amelyek arról szóltak, hogy a szlovák többség képviselőivel együttműködve, közösen lehet megoldást keresni a kisebbségi problémákra.

„A figyelmeztetésinkre nem kaptunk visszajelzést, ráadásul egyre inkább kiszorítottak minket a pártból, ezért elhagytuk a pártot. Ez számomra óriási változás volt, mivel 20 évig vettem részt abban a politikában, ami meghatározó volt az MKP számára is egyben. Amikor azt láttam, hogy ez egyre jobban eltűnik az MKP-ból, akkor én magam is kiléptem“ – tette hozzá.

A másik nagy változás Bugár számára az jelentette, hogy a korábbi döntésével ellentétben nem hagyta el a politika világát. „Azt láttuk, hogy az MKP visszaesőben van, és kezdi elveszteni azon emberek bizalmát, akik nem értékelik pozitívan a párt új vezetését, elsősorban Csáky Pálra és Duray Miklósra gondolva“ – fejtette ki a párt korábbi elnöke.

„Amikor azt láttam, hogy a választók elmennek, amikor kiléptünk a pártból, döntést kellett hoznom, ami nagyon nehéz és súlyos döntés volt, ami alapján a korábbi döntésemet a távozással kapcsolatosan megváltoztattam. Úgy változtattam meg, hogy létrehoztunk egy új pártot, a Most-Híd együttműködés pártját, amely össze szeretné kötni a normálisan és józanul gondolkodó embereket, akik nem szeretnének feszültségeket sem Szlovákiában, sem a szomszédos országokkal szemben.“- állapította meg Bugár.

A harmadik nagy változás Bugár számára az új párt alapítása volt. „A párt elnökének kell a legtöbbet dolgozni és gondolkodni. Így az életem újra aktívabbá és hektikusabbá vált. Nincs elég időm a családomra, de lényegében semmire. Zöldmezős pártot építünk, anyagi támogatás nélkül, új emberekkel, és azt hiszem, hogy hat hónap alatt elégséges dolgot tudtunk megtenni.“ – szögezte le Bugár Béla.

bumm, sita
http://www.bumm.sk/37110/bugar-nem-akartam-elhagyni-az-mkp-t.html




Szóljon hozzá

Név:
E-mail:
Az e-mail cím nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:



Elina Johnson [ 2014-07-28 01:06 ]

Keres kölcsön? Vagy csak megtagadják a kölcsönt a bank vagy pénzügyi intézmény, egy vagy több ok? Önnek joga van hely a kölcsön megoldás itt van! Elina Johnson hitel cég vagyunk, korlátozott ad hitelt a cégek és magánszemélyek alacsony és megfizethető kamatláb 2%-os. Kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot e-mailben ma a elinajohnson11@hotmail.com

A kérelmező adatai:

1) Teljes név:
2.) Land:
3) Cím: A
4) Ország:
5.) Nem:
6) Családi állapot:
7) Foglalkozás:
8) Telefonszám:
9) Jelenleg pozícióját a munkahelyen:
10) Havi jövedelem:
11) Hitel összege Szükséges:
12) Hitel Időtartam:
13.) A cél a hitel:
14) Vallás:
15) Van korábban alkalmazott;
16.) Születési idő;
köszönöm,
Mrs. Elina Johnson




HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona