Helyreigazítási kérelem

2008.10.28

Tisztelt Szabó Géza

Ezt az e-mailomat elküldtem, az Önök kapcsolatteremtő e-mail-ra is, de mivelhogy nem tudom, hogy megkapták így elküldöm a Szabad Újság Content-ben található emailjára is.

Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Internet: www.hhrf.org/szabadujsag. E-mail: madszu@nextra.sk

A tartalom:

Önök ebben az írásban leközöltek egy valótlan állítást (Öllős szájából, rá hivatkozásul) és egy dezinformációs hírt a Commora Aula (bószaféle) autonómia tervzetről. A sajtótörvényben előírt jogommal élve kérek helyreigazítást. Eredeti írásukból idézet:
Az autonómia kísértete járja be Szlovákiát
Dátum: 2008-10-05 19:58 Szerző: szabadujsag

"A Bósza János-féle autonómiakezdeményezésre ugyan nem tért ki a felmérés, de Lampl Zsuzsanna feltételezi, hogy Bósza elképzelései nem találtak visszhangra a magyar nemzetiségűek körében, hiszen „többségük nem is gondol az autonómiára” – véli Lampl.

Tanulságos eredménye a felmérésnek, hogy a megkérdezettek egy része nem is tudja, hogy az önkormányzatiság egyes formái mit is jelentenek pontosan, olvasható a Pravda cikkében. A lap megszólaltatja Öllős László politológust is, aki szerint Bósza kezdeményezése butaság, de ezt nem lehet elmondani valamennyi olyan modellről, ahol a nemzetiségek tevékeny részesei az államigazgatásnak."

Az Önök által leközölt állítás lénye az volt, hogy Öllőst idézve dezinformációt közöltek le, mert
1. Tudomásom szerint pillanatnyilág másfajta autonómia tervezet hivatalos formában nem létezik (Öllős szerint létezik más modell is)
2. Öllős nyilvánosan butának nevezte azt a tervezetet, amit tudomásom szerint, szakmai értelemben véve sohasem vitatott meg, téziseit, pontjait nem cáfolta meg a mai napig, így butának nevezni valakinek a munkáját, hitelesség-rontó tevékenység szerintem, maguk ebben tevékenyen közreműködtek, hogy egy állítást leközöltek és a másik félt erről nem kérdezték meg mi a véleménye. Ez szerintem nagyon etikátlan és manapság már törvénybe ütköző véleménynyilvánítás.
Kérem leközölni ezt a véleményemet, azok nézeteinek a megcáfolása érdekében, akik szándékosan lejáratják a CA autonómiatervezetét, Bósza Jánost és a Commora.hu honlapot:

Magyarázat a kételkedőknek a felvidéki autonómia-
tervezettel kapcsolatosan.

2008.4.13

1. Leggyakrabban feltett kérdés, miért a Hodza-Bartha határ és a jelenlegi közigazgatási határok kombinációjából keletkezzenek az autonómiaterület északi határai?
a) Mint tudjuk Felvidék a Történelmi Magyarország idejében a szlovákok lakta területet jelentette. Ezeket a területeket és határait rendezte a Hodza-Bartha szerződés, amit a cseh-szlovák fél részéről Hodza Milan szlovák küldött (későbbi csehszlovák kormányfő), magyar részről pedig Jászi Oszkár írták alá, 1918. december 6-án. Három hétig ez a szerződés érvényben volt. A szerződés lénye az volt, hogy ez egy etnikai-demarkációs vonal, ami a legdemokratikusabb módon rendezhette volna Szlovákia és Magyarország határvitáját. Miért? Mert nem választott volna le és nem csatolt volna el az egyik népcsoporttól sem olyan területeket, ahol egy más néphez tartozó őshonos lakosság élt. A szlovákság életterületei a Hodza-Bartha etnikai határ felett húzódtak, tehát egy szlovák állam létrehozása ezeken a területeken maximálisan demokratikus megoldás lett volna. Ezzel lényegében Hodza küldött is egyetértett, amikor a Hodza-Bartha szerződés dokumentumát kézjegyével látta el. Tehát ez egy magyar-szlovák egyezség volt, ami hamar érvényét veszti, amikor december 23-án megérkezik a “Szlovákország történelmi határait” kijelölő antant-jegyzék. Ez egy cseh politikus - Benes - területi mohóságáról ismert és főleg dezinformációiról hirhedtté vált, hazudozónak köszönhető. Tehát egy igazságos döntést, ami szlovák-magyar egyezség volt, felváltott egy idegen ország politikusának a hazug akarata. Ezáltal egy tartós és történelmi feszültséget keltve az ezer éve békességben élő két nép a szlovák és magyar között, s mindez egy idegennek, egy cseh politikusnak Benesnek köszönhető. Vajon melyik döntés, szerződés lehet legálisnak tekinteni, ami a két érintett nép képviselői között jött létre, vagy egy rájuk kényszerített nem illetékes (Benes) nép politikusa által generált szerződést, hazugságokkal teletűzdelve. A Hodza-Bartha szerződés a lehető legjobban és leghumánusabban jelölte meg a szlovák és a magyar nép közötti etnikai határt, tehát csakis ez képezheti egy majdani magyar-szlovák kiegyezés alapjait. Nevezhetjük ezt a szerződést egy politikai sarktételnek is, egy igazságos kiindulópontnak. Ebből nem szabad engedni! Vitázni lehet, sőt kell is, hogy ezeken a jogtalanul elszakított területeken, hogyan és milyen formában oldjuk meg a nemzetiségi problémákat. Erre nyújt jó kiindulási alapot a Commora Aula autonómia-tervezete. Ez nem a régi sebek felszakítását jelenti, hanem a százéves igazságtalanság végleges gyógyulását eredményezi. A Hodza-Bartha határ alatt lévő területek a felvidéki honi magyarság autochton területei. Az ide kényszerből betelepített más néphez tartozó lakosság nem lehet az akadálya, az autochtoni magyar nép azonos jogainak és az önrendelkezés kikövetelésének az útvonalán, mert erre az őshonos magyar népnek a saját területein egyszerűen joga van maga döntenie. Ez az alapvető jog, az őshonos népek alapvető joga, ami az önrendelkezésről és a megmaradásról szól. A népek önrendelkezési jogát garantálják az ENSZ alapokmányai is. Tehát ezért fontos nekünk a Hodza-Bartha határ.

b) Természetesen figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a trianoni-diktátum óta eltelt 88 év és felvidéki magyarság őshonos területeire betelepült idegen lakosság felhigította az etnikai arányokat. Az 1920-as években 90% magyar ajkú lakosság élt ezeken a területeken, ma már az asszimilációnak, a benesi-dekrétumoknak, az elvándorlásnak köszönhetően úgy 35-38% között mozog. Mindezek a tények azonban nem csorbíthatják az autochton magyar polgár jogait, amelyeket 88 év óta megtagadnak, tiltanak tőle. Területileg sem szabad engedményekbe menni, mert ezeréves területeink nem képezhetik semmiféle alku tárgyát. Vitázhatunk egy terület hovatartozásáról, jogi státusáról, de lemondani saját területeinkről sohasem szabad. Tartozhat egy terület akár más országhoz is, de semmilyen generációnak nincs joga utódaink örökségét elherdálnia, bármiről lemondania. Politikai értelemben ma a hon-felvidéki magyarság területei Szlovákiához tartoznak. Az ezeken a területeken élő hon-felvidéki magyarság 88 éve erős asszimilációs folyamatnak van kitéve. Arányaiban a többségi szlováksághoz képest harmadára csökkent a lélekszámuk. Még így is fél milliós őshonos magyar népről beszélhetünk, itt vannak, itt vagyunk és itt akarunk továbbra is élni. Természetesen arról sem szabad megfeledkezni, hogy az ide betelepült szlovákok és csehek leszármazottjai itt élnek közöttünk, igaz nem autochton népként, csupán adófizető polgáraként Szlovákiának. Eljutottunk a lényeghez.

c) Kétsíkú gondolkodásmódra van szükség. Először is el kell választani a politikai gondolkodásmódot a autochton jogoktól. A politika jelenlegi helyzetéből kiindulva elmondhatjuk, hogy adott egy status quo, amit Szlovákiának hívnak, egy szlovák nemzetállami valósággal és egy autochton gondolkodású magyar nemzetrésszel. A politikai és jogi realitások Szlovákiában a szlovák alkotmányából és törvénykezéséből kiindulva a felvidéki magyarság lehetőségeit, mozgásterét pontosan behatárolják. Továbbá figyelembe kell venni, különböző nemzetközi döntéseket (pl. a párizsi békeszerződést), azt a politikai közeget amiben élünk és a körülöttünk zajlott és zajló történéseket. Egy olyan Európában élünk, ahol csak az erőszak alkalmazásával lehetne határokat változtatni, példa erre Koszovó. Az ott történtek nagyon is hasonlítanak a felvidéki történésekhez 1918-1920 között. Trianon után leválasztották Magyarországról mai Szlovákia területeit. Feltehetjük a kérdést vajon mindez jogos volt-e? Egyértelmű a válasz, minden népnek joga van az önrendelkezésre így a szlovákoknak is jogukban volt önrendelkezni. Nem Csehszlovákiának kellett volna létrejönnie, hanem a Hodza-Bartha határ felett egy önálló Szlovákiának. Ez helyett létrejött egy természetellenes ördögi állapot, egy új állammal amit Csehszlovákiának hívtunk. 1993 után létrejövő Szlovákia ezt a beteges helyzetet megörökölte, annak minden nyavajájával együtt. Itt a párhuzam Szlovákia és a nemrég létrejött Koszovó között, mert mind a két esetben a népek önrendelkezésének a jogára hivatkozunk és mind a két ország területén maradtak olyan autochton nemzetrészek, kiszakított területeikkel az anyaországból. A természetes közegből kiszakított nemzetrészeknek az anyaországi jogi status quo-juk megnyirbálódtak és másodrendű polgáraivá váltak saját őshonos területeiken. Koszovóban a szerbek, Szlovákiában 88 éve a magyarok.

d) Miért jó megoldás a Hodza-Bartha etnikai határ? Sokan teszik fel ezt a kérdést, miért ott akarunk területi autonómiát ahol kisebbségben vagyunk. Egyszerű a válasz, mert ez alatt vannak a mi történelmi területeink, amit a szlovákok is elismertek 1918-ban. Na igen, de az akkor volt. Mondják mások. Amikor a baszkok, katalánok, dél-tiroliak, skótok követelték az autonómiájukat sohasem az etnikai arányokból indultak ki, hanem egy nép autochton jogán követelték azt ami nekik járt, vagyis a saját területeiket. Általában kisebbségben voltak saját területeiken, baszkok, katalánok csaknem eltüntek, tiroli németek arányaikban a felére csökkentek. Így logikusnak tünik, hogy nekünk is, őslakosi jogon követelnünk kell a saját területeinket , hazánkat, az pedig a Hodza-Bartha határ alatt van. A felvidéki magyarok őslakosok, tehát ha lehet ne lopjuk meg önmagunkat, sem ne legyünk önmagunk ellenségei, hanem autochton gondolkodással kérjük, követeljük a mi jussunk, ami nekünk jár. Persze néhányan továbbra bizalmatlanul és hitüket vesztve azt hangoztatják, csak azt kérjük ami kikövetelhető. Csakis olyan autonómia-tervezettel rukkoljunk ki ami megvalósítható. Ezt mind igaz. Hogyan nézzen ki egy ilyen tervezet, van rá valami szabály, vagy leírt megoldás? Két egyforma autonómia a világban nem létezik és akkor kikövetelésének az útvonaláról még nem is beszéltünk. Időben térben egy autonómia megvalósíthatóságát már nem is merem egymáshoz hasonlítani. Tehát előre ne hozzunk itéleteket, mit mért nem szabad, vagy mi megvalósítható, vagy mi nem. Hol van arra garancia, hogy akár a szerényebb követelést, bárki bármikor csakúgy alapon elismeri, jussunkat megadja. Példaértékű lehet a Komárom megye esete, a többségi szlovákság még erre sem volt hajlandó. Ezekután ki meri őszintént kimondani mi a jó, vagy mi a rossz a felvidéki magyarságnak, vajon egy szerényebb autonómia követeléssel kell kirukkolni, vagy a maximumra az őslakosi jogra hivatkozva követelni mindazt amit 88 éve tőlünk megtagadnak. Tudomásul kell venni, minden követelés lényege az alkudozás, ha mi a követelési mércénket alulméretezzük, az eredmény is szerény lesz, de ha a lehetőségeinket maximalizáljuk és ilyen pozícióból kiindulva kezdünk az alkudozásba, az eredmény is sokkal jobb lesz, mint egy bátortalan javaslat esetében. Szükséghelyzetben kell a legnagyobb bátorságot produkálnunk. Gyáva és bátortalan nemzetnek nem lesz megmaradása, hazája pedig pláne nem. A Hodza-Bartha etnikai határ alatt lévő terület a mi hazánk, ha nem ezt fogjuk követelni, nekünk sem lesz megmaradásunk. Mi már elkészítettük a saját autonómia-tervezetünket, de a tárgyilagos vita helyett, az mkp, szimpatizánsai és nem merők részéről lekicsinlőleg csak annyi hangzott el, a CA tervezete nem jó, mert szerintük nekünk egy olyan tervezet kell ami megvalósítható. Na igen, ilyenkor jut az eszembe a közmondás: “Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű.” Nem a tervezetet megvitatását kezdeményezik, hanem kerek-perec kijelentik, hogy a CA tervezete rossz és jobb kell nekünk. Csak az az érdekes, hogy azok hangoztatják leginkább, hogy a CA autonómia-tervezete nem megvalósítható, akiknek kötelességük lett volna az elmúlt 18 évben valamiféle megmaradási vízióval kirukkolniuk, egy jó megvalósítható autonómai-tervezettel. Ők erre képtelenek voltak 18 éven át, vagy nem is akarták, mi ezt megcsináltuk fél év alatt. Na igen könnyebb kritizálni azt ami már megvan, mint azt ami nincs és a részükről sohasem lesz meg. A CA autonómia-tervezete nagyonis megvalósítható és ezt az mkp-s bennfentesek is elismerték, ha nem is közvetlenül, de közvetítők útján a tudtunkra adták. Trianonban a nagyhazát szétrombolták, most nehagyjuk, hogy kishazánkat Dél-Fölvidéket. Honföldünket is megnyirbálják hazug és valótlanságokra hivatkozásul.

2. Mi a megoldás? Három pontban felvázoltuk az autonómiatörekvések axiómáit.
- semmilyen többségi nemzet, csak úgy alapon, a többletjogokat nem adják meg, mi esetenünkben az azonos jogokat,
- demokratikus alkotmányok (így az SK-s sem) az autonómiát, mint közeget nem tiltják, tehát szabadon létre lehet hozni,
- az azonos jogokat és az autonómiát békés eszközökkel, de határozott módon, minden alkotmányos eszköz bevetésével, kérni kell, követelni kell.
A fenti pontok szerint kell eljárni.

a) Az autonómia kikövetelésének sokfajta módszere létezik. Ha egy kicsit elemezzük a világban létrejött autonómiákat azok előéletét, nagyon hamar rájöhetünk, hogy kétféleképpen sikerült az autonómiáikat létrehozniuk, békésen, vagy más eszközök alkalmazásával. A más eszközök alkalmazása az mindig az államhatalom kompromisszum-készségének a függvényében történik. Ha kisebbségi nép jogait nem akarták elismerni és nem akartak a tárgyalóasztal mellett megegyezni, a kisebbségi nép aktivistái kénytelenek voltak figyelemfelkeltő tevékenységbe kezdeni. Ennek egyik sokszor emlegetett példája a dél-tiroli autonómiaharc, amikor az olasz kormány erőszakos betelepítéseinek a hatására, előbb békés eszközökkel követelték az autonómájukat, a tárgyalások megkezdését, majd miután süket fülekre találtak, elszakadással fenyegetőztek, majd néhány magasfeszültségű villanyoszlop felrobbantása után, az olasz fél leült tárgyalni a dél-tiroli németek képviselőivel, ami végül is a területi autonómia megadásához vezetett. Az autonómiák többsége sajnos a más eszközök alkalmazásával jöttek létre. Mi a békés alkotmányos eszközök alkalmazását hírdetjük, ezeknek vagyunk a hívei.

b) A szlovák alkotmány tartalmazza az azonos jogok elvét. Tehát adott minden békés eszköz az autonómia, az azonos jogok kiköveteléséhez. Érvényesíteni a polgári azonos jogokat, csak a megfelelő törvények és eszközök segítségével lehetséges, ami az alapfeltétele Dél-fölvidéki (Honföldi) Autonómia Tartományt létrehozásának is. Nekünk ezt az utat kell járni, ameddig ez lehetséges. Szlovákia alkotmánya garantálja az azonos jogokat, tehát az ehhez szükséges Hazához, Honföldhöz, a területi autonómiához jogunk van. Azt a közeget (területi autonómiát a belső önrendelkezés szabályai szerint) ahol ezt megvalósíthatjuk nekünk kell kikövetelnünk határozott módon, békés és demokratikus eszközök alkalmazásával, viták és alkudozások közepette.


Bósza János CA
http://shp.hu/hpc/web.php?a=commorakozigaz&o=1149152583

egyébként létezik egy kiértékelés is: Tényleg megköszönték

2008.10.6
http://shp.hu/hpc/web.php?a=commorakozigaz&o=tenyleg_megkoszontek_lc0

Ha nem törtnik helyreigazítás és erre vonatkozólag nem kapok válasz e-mailt, akkor elküldöm a levelemet hivatalalos póstai küldemény formájában is és jogi úton és a nyilvánosság bevonásával fogom rendezni ezt az ügyet.
Bósza János, Komárom,

Tisztelt főszerkesztő úr, Keszegh Béla

Az Önök honlapján leközöltek két írást is, egyiket link, a másikat maguk írták egy pravda cikk alapján, amiben idézek:

„Bósza kezdeményezése hülyeség“

A felmérés ugyan nem foglalkozott Bósza János komáromi autonómia-harcos területi autonómiára vonatkozó elképzeléseivel, ám Lampl úgy véli, ezek a gondolatok a magyarok többségét teljesen hidegen hagyták. „Hiszen a túlnyomó többség nem akar területi autonómiát“ - mondta.

„Bósza kezdeményezése hülyeség, de ezt nem lehet elmondani valamennyi kisebbségi önkormányzati modellről“ - vélekedett Öllös László politológus, a Fórum Intézet vezetője a Pravdának nyilatkozva. Megjegyezve, hogy ezen modellek közül többnek egyáltalán nincs köze azokhoz az autonomista törekvésekhez, melyektől az SNS politikusai annyira félnek." - idézet vége

http://www.bumm.sk/politika/2/22733/csak-a-szlovakiai-magyarok-5-szazaleka-akar-teruleti-autonomiat.html



Ebben a kezdeményezésemet hülyeségnek nevezték, megfelelő indoklások, magyarázatok nélkül. A mai napig egyetlen egy fórum, újság, politologus, politikus nem cáfolta az autonómia-tervezetemet, tartalmilag senki sohasem vitakozott egyes tézisein, a benne leírtakon.

Duray az állította a tervezetről, hogy egy jó vitaanyag, amiről érdemes vitatkozni (Alsóbodokon mondta), maguk a másik fél megkérdezése nélkül átvettek egy állítást, azt leközölve törvénysértést követtek, hitelrontás címén.

Egy régebbi írásom leközlésére kérem Önököket, amelyben megindoklom az autonómia-tervezetünk létjogosultságát.

Innen link:Magyarázat a kételkedőknek a felvidéki autonómia-
tervezettel kapcsolatosan.

2008.4.13

http://www.shp.hu/hpc/web.php?azonosito=commorakozigaz&oldalkod=magyarazat_a_ketelkedoknek_a_felvideki_autonomia_t

kérem leközölni ennek a linknek a tartalmát, a sajtótörvényben fogalmazottak alapján, az Önök cikkje a hatályos törvényeket is sérti.



Az Önök által leközölt állítás lénye az volt, hogy Öllőst idézve dezinformációt közöltek le, mert
1. Tudomásom szerint pillanatnyilág másfajta autonómia tervezet hivatalos formában nem létezik (Öllős szerint létezik más modell is)
2. Öllős nyilvánosan butának(Önökszerint hülyeségnek) nevezte azt a tervezetet és az eddigi tevékenységemet, amit tudomásom szerint, szakmai értelemben véve sohasem vitatott meg, téziseit, pontjait nem cáfolta meg a mai napig, így butának (hülyeségnek) nevezni valakinek a munkáját, hitelesség-rontó tevékenység szerintem, maguk ebben tevékenyen közreműködtek, hogy egy állítást leközöltek és a másik félt erről nem kérdezték meg mi a véleménye. Ez szerintem nagyon etikátlan és manapság már törvénybe ütköző véleménynyilvánítás.
Kérem leközölni ezt a véleményemet, azok nézeteinek a megcáfolása érdekében, akik szándékosan lejáratják a CA autonómiatervezetét, Bósza Jánost és a Commora.hu honlapot.

Nagyon sajnálatos, hogy egy békés kezdeményezést, ami egy közös cél érdekében jött létre, a bumm negavisztikus hozzállásának köszönhetően is, ami számomra érthetetlen, hülyeségnek nevezni és így befolyásolni a közvéleményt, minimálisan az Önök részéről a nevem szándékos és tudatos lejáratását jelenti.

Ha nem történik helyreigazítás és erre vonatkozólag nem kapok válasz e-mailt, akkor elküldöm a levelemet hivatalalos postai küldemény formájában is és jogi úton és a nyilvánosság bevonásával fogom rendezni ezt az ügyet.
Bósza János, Komárom,

----- Original Message -----
From: Editor Bumm
To: 'Bósza János'
Sent: Wednesday, October 29, 2008 9:59 AM
Subject: RE: Helyreigazítási kérelem


Tisztelt Bósza János!

1. Ha összeadjuk a véleményének közlésére fordított terjedelmet, akkor a bumm egészen biztosan, az egyik olyan medium, amely a legnagyobb teret biztosította az álláspontja kifejtésére. Saját állandó fórumtémát is indítottunk kérésre.

2. A tervezet véleményezése Öllős Lászlóhoz köthető, aki az egyik legismertebb politológus Szlovákiában, de Közép-Európában is sokan elismerik/ismerik. Az Ön álláspontját előtte és utána is számos esetben leközöltük, ráadásul a fórumban korlátlan lehetősége van mindenkinek hozzátenni a véleményét.

3. Ez a kijelentés már pár hete volt, az ügy már nem is aktuális.

4. A sajtótörvény a nyomtatott sajtóra vonatkozik és nem az elektronikusra. Valószínűleg azért is értelmezhetetlen ebben az esetben, mivel az érintett azonnal odateheti a saját véleményét korlátlan terjedelemben, akár linkeket is csatolhat hozzá, amely jóval nagyobb teret ad mint egy sajtós helyreigazítás.

5. A jövőben is közölni fogjuk az álláspontját, amennyiben azok valami újszerűt mutatnak.

Üdvözlettel
Keszegh Béla


----- Original Message -----
From: Bósza János
To: Editor Bumm
Sent: Wednesday, October 29, 2008 12:00 PM
Subject: Re: Helyreigazítási kérelem


Tisztelt Keszegh Úr.

Ha valaki , ha az Ön szavaival éljek egy elismert politológus, azért mást nem hülyézhet le (így jelent meg az Önök hírportálján), és ha nem tévedek, Önök mint egy hírportál úgy működnek, tehát Önökre is vonatkozik a sajtótörvény. Gondolom a kft. tevékenységében ez benne van, így ha nem hajlandóak ezt kis helyreigazítást elvégezni, akkor az Ön levelét úgy kell értelmeznem, hogy helyesli, hogy egy "Közép-Európában elismert közszereplő" a civil embert csakúgy alapon lehülyézze és itt most nem lényeges, hogy mikor történt (egy hónapja történt), nincs rá joga és a hitelrontás nem mérhető hetekben, annak csak következményei vannak, ami akár több éves munkát is tönkretehet. Az Önök hírportálján így jött le, máshol "csak" butaságnak nevezték az autonómia kezdeményezésemet, Önök még egy lapáttal rá is tettek. Gondolom, mind a ketten tisztában vagyunk vele, milyen célt szolgált. Ez a cikk hitelrontást jelent és ha nem közlik le az autonómiamagyarázatomat a tervezetünkkel kapcsolatosan, aminek a megjelenése után, úgy venném, hogy a sajtótörvény szellemében cselekedtek, akkor kénytelen leszek jogi útra terelni ezt az ügyet. Nem tudom ez mennyire lenne jó Önöknek, mert jogászommal konzultáltam, a szavajárásával éljek, ezt könnyen megnyerhető ügy számára. Semmi mást nem kérek, csak egy helyreigazítást, sajnálnám, ha meggondolatlanul viselkednének és egy ilyen egyszerű kompenzálási lehetőséget elhalasztanának. Az igazságérzetük, ha van ilyen, ennyit megérdemelne.
Egyébként az utóbbi időben semmiféle írásomat nem jelentették meg, még az Önnek küldött személyes kérés alapján sem. Tudom, hogy Önt is köti a pártfegyelem, néha őszinte megnyilvánulásaim ellentétesek voltak az MKP-s nézetekkel, de az igazmondás márcsak ilyen.
Komárom, 2008.10.29 12:00
Bósza János