Hunčík autonómia ellenes zavaros beszéde

2014.07.22.

Az Újszóban megjelent egy írás Hunčík Péter tollából, amiben elmagyarázza nekünk mit kéne tennünk és miért nem kell nekünk az autonómia intézménye.

A szerző két malomban őröl. Egyrészt azt írja kell nekünk az autonómia, másrészt ellene agitál a régi jól bevált propaganda beszédével. Miért is? Mert, amit ír a felvidéki magyarság hozzáállásáról a megmaradási témákban azzal még egyet is lehetne érteni.
Azt írja:"Továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy az etnikai kisebbségek megmaradásának egyik nagyon fontos „eszköze” az autonómia intézménye. Csakhogy az autonómia alkalmazása egy adott országban csak a többségi nemzettel együttműködve lehetséges. És itt van a kutya elásva. Mert jól tudjuk, hogy a szlovákok nagy része úgy van az autonómiával, mint ördög a szenteltvízzel. Vagy mai példával szólva, olyan ez nekik, mint Besenyő Margitnak a savanyúcukor. Azt sem tudják, miről van szó, mégis azonnal undorodva összerázkódnak tőle."
Ez igaz és egyben azt kérdezem: itt meg kell állni, bele kell nyugodni abba, hogy a szlovákok szemében az autonómia intézménye nem kívánatos téma. Ha az akkor békés vitákban el kell nekik magyarázni, hogy az autonómia nem jelenti az országuk szétdarabolását, hanem azt, amit ők is kértek a múlt század harmincas éveiben a csehektől. Azt, hogy saját ügyeiket ők intézhessék. Mi ezen érthetetlen dolog? Ha valaki, vagy közösség nincs tisztában azzal, hogy aki békésen követeli az azonos alkotmányos jogokat, az ehhez szükséges autonómiát és szlovák-magyar megbékélést az nem követ el államellenes tevékenységet, akkor azt el kell nekik magyarázni. Hunčk úr visszavonulást kell fújni gyáva nyuszi módjára, hanem a többségi népnek el kell magyarázni, hogy miért is kell nekünk az autonómia és miért nem kell félniük tőle. Ez ennyire egyszerű. DE, riogatni, amit Ön is tesz, azt bizony nem szabad.

továbbá azt írja: "Ezért, mielőtt szóba hozzuk a témát, önmagunktól kell megkérdeznünk, mire gondolunk és mit akarunk elérni, amikor kimondjuk azt a szót, hogy autonómia. Csakis profi módon elkészített tervekkel szabad előrukkolni. Mi viszont sokszor előkészítés nélkül, mintegy véletlenül „dobjuk be” az autonómiát. Ilyenkor az az érzésem, hogy épp a savanyúcukor-effektus kiváltása az igazi cél, hiszen akkor mindenkinek elmondhatjuk, hogy lám, ilyenek a szlovákok, velük még tárgyalni sem lehet erről a témáról."

A Commora Aula tervezetére, ami már 7 éve vitaanyagként kész, Ön sem senki más nem mert tárgyilagosan reagálni, csupán egyszerűen lehülyézik és azt is aki azt készítette. Pedig még a SzNP volt nagyasszonya Belousovová is azt mondta róla, hogy több tucat jól képzett jogász készítette és egyetlen egy pontjába nem tudott belekötni, hogy az ártana Szlovákiának, vagy alkotmányellenes lenne. Csupán éppen Ön és barátai azok, akik leginkább kritizáljak, bár eddig egyetlen egy pontjára sem tudták azt mondani, hogy rossz lenne. Akkor kérdezem Önt mi a fenéről is ír? Azzal egyetértek, hogy az MKP tilitolizása az autonómia témájában szégyenletes és többet ártanak vele, mintha végre készítenének egy saját javaslatot, vitaanyagot, mert akkor össze lehetne vetni a CA tervezetét és az MKP még nem létező tervezetét. Ebben az esetben Ön sem beszélhetne ennyire félre, nem butíthatná tovább a liberális gondolkodásával a felvidéki magyarságot. A felvidéki magyarság nem olyan megmondó emberek kellenek, mint Ön is akik csak az okokat keresik, mit miért nem lehet megtenni alapon, mert ebben az írásában csak azt bizonygatja, miért nem szabad kérni követelni az azonos jogokat és miért nem az önökfajtája a hibás az asszimilációnkért, hanem a felvidéki magyarság. A felvidéki magyarság, majd bátor lesz, ha önök jó példával járnak elől, de ameddig inkább félelmet keltenek, mellébeszélnek, hazudoznak, bocsánat valótlanságokat terjesztenek, addig bizony tovább fogunk asszimilálódni.

továbbá azt írja: "Érdekes, hogy 1998 és 2006 között, amikor az MKP a kormánykoalíció tagja volt, politikusaink a kormányzás stabilitása érdekében elő sem hozták a kérdést. Pedig jól tudták, hogy az autonómia témájában igazi eredményt csak kormányzati pozícióból lehet elérni. Amikor viszont ellenzékbe kerültünk, azonnal jött az autonómia."
Ebben igaza van, de ebben az időszakban éppen a Bugár vezette autonómia ellenes MKP volt a kormányban. Az is igaz éppen az a Csáky, aki ma mellét döngeti, hogy majd Brüsszelben megmutatja, ő volt 1998-2006 között a kisebbségi témákért felelős kormányfő helyettes. Igen ekkor be lehetett volna dobni a zavarosba egy jó tervezettel az autonómia témáját. Ez azért nem történt meg, mert az MKP politikusainak fontosabb volt a megélhetési politizálásuk, mint a felvidéki magyarság elemi érdekei. Van két magyar párt, az egyik autonómia ellenes a másik pedig élősködik a témán. Az eredményt ismerjük mínusz 110 ezer magyar.

Ön írja: "Összegzésként: kérdés, hogy ezek az emberek egyáltalán akarnak-e magyarok lenni?

A fenti sorok alapján elég kilátástalannak tűnik a helyzet, mégis úgy gondolom, hogy a leírt folyamat még megváltoztatható. De ehhez a polgároknak pontos és egyértelmű visszajelzést kell kapniuk a véleményformáló emberektől. Azaz, nevén kell nevezni a gyereket. Először is tudomásul kell venni, a fő feladat az, hogy szembenézzünk önmagunkkal, és feltegyünk magunknak néhány kellemetlen kérdést. Csakis az alapos önvizsgálat adhat választ arra a kérdésre, milyen lesz a jövőnk a Kárpát-medencében.

Csak ezután szabad a szlovák jogrendet vizsgálni és bírálni. Ha folytonosan másra mutogatunk, akkor könnyen el is hisszük, hogy nem velünk van a baj, hanem másokkal. Vagyis, hogy mások miatt sikertelen az életünk. Tehát a panaszkodáson kívül nincs is más tennivalónk. Tespedhetünk tovább.

Ámde sem a helybeli, sem a magyarországi politikusok nem mondják ki a lényeget. A helybeliek attól félnek, hogy ha a polgárok szemébe mondják az igazat, akkor elvesztik a szavazóikat. Az önkorrekció helyett inkább kialakítanak egy speciális panasznyelvet, és azon kommunikálnak a választóikkal és a nagyvilággal.

A magyar média és a magyar politikai elit pedig továbbra is a régi sztereotípiát használja, mely szerint az egyik oldalon vagyunk mi, a becsületes magyarok, a másik oldalon meg vannak a gazember szlovákok, akik évtizedek óta keresztbe tesznek nekünk. Mert hogy ez a képlet minden „normális” ember számára érthető. Csak nem teljesen igaz. Viszont nagyon kényelmes. Mert ha ők a hibásak, akkor nekik kell megváltozniuk."
Nos mit is mondjak, írjak erre, mosolyogva most azt írhatnál, talán tőlem idézett most. Évek óta hasonló stílusban és hasonló szöveget írok. Ezerszer kielemeztem a hibákat rámutattam a bajok forrásaira. Már 2006-ban leírtam azt a három pontot, aminek a mezsgyéjén kéne tovább politizálnunk küzdenünk:
1. Szlovák-magyar megbékélés
2. Az alkotmányos jogegyenlőség érvényesítése
3. Az önrendelkezés jogának az elismerése.

Bizonyára tud arról is, hogy másodmagammal például 2012-ben Komáromból-Pozsonyba meneteltünk ezen célokért. sem Ön senki mást nem vett részt ezen menten, nem támogatták még csak szóban, írásban sem, Ön is lapított. Nemcsak jogos kritikákat kell megfogalmazni, hanem elérhető célokat is. Példával kell elől járni, ahogyan Ön fogalmazott a véleményformáló embereknek példát kell mutatniuk. Ebben a médiákban komoly szerepük van, de sajnos nem emlékszem egyetlen egy írására sem, hogy emiatt bármikor kritizálta volna az Újszót, a Parametert, vagy a Felvidek.mát. Nézze nem frázisok pufogtatására van szükségünk, majd lapítanak tovább és nem tesznek semmit a megmaradásunkért, hanem igazi hathatós megmaradási küzdelembe kell kezdeni. Aki autonómiázni akar azt tegye, aki másképpen képzeli az úgy cselekedjen, de mellébeszéléssel és az okostojás beszéddel fel kell hagyni.


Baj ott van, hogy féligazságokkal érvel és elfelejti (szerintem tudatosan) minden ember, legalább is többség azt teszi, amit mondanak neki, vagy abba az irányba igyekszik elmozdulni, amit mondanak neki. Az emberek többsége nem mer, nem akar előre gondolkodni, vagyis azt teszi, azzal ért egyet, amit mondanak neki. Hunčík kritizálja a magyarok többségét, hogy a keresztnevüket nem hajlandóak magyarosítani. Akkor kérdezem én, ő a vezetéknevét miért nem magyarosítja, még Bastrnák is megtette. Ennyit erről. Ha nem keresném a válaszokat a hamis következtetéseire, azokat a válaszokat, hogy miért is tartunk ott ahol és miért nem merünk küzdeni a jogainkért, akkor most abba is hagynám az írást azzal, kár mindenért mi egy már asszimilált és elbutított közösség vagyunk.

DE!!!

Őn megtartó középosztályról ír, akik maga szerint küzdenek az autonómia intézménye nélkül is a felvidéki magyarság megmaradásért, és az adott térben időben minden megtesznek, amit megtehetnek. Az is igaz a a maskarás felvonulások, a patetikus beszédek és koszorúzások hatástalanok. Ezeket én sokszor kritizáltam, kaptam is ezért sokat, hülyének, trol is már neveztek emiatt. Az a baj, hogy az Ön érvelése nagyon farizeusi stílusúnak hangzik. Mert nem látszattevékenységekben kell kiélniük magukat, nem sunyi módon azt híresztelni, hogy a megmaradásunk az autonómia nélkül is menne, mert ez nem igaz. Ha el akarunk jutni az A pontból a B-be, azt sokféleképpen tehetjük meg, persze ha komolyan gondoljuk csak akkor érvényes. Nos itt a bibi, mert a liberális gondolkodás sohasem meri felvállalni a kérdőjeles küzdelmet, sohasem mert olyan célokat kitűzni, aminek a sikeres végkifejlete megkérdőjelezhető. A történelem ezerszer már bebizonyította, hogy sem a tudományt, sem a közéleti történéseket nem a tájba simuló emberek, svédasztalon hízott Döbrögik, mint Hunčík vitték előre, hanem az úgynevezett fantaszták, ha kell, a szavukat hallató fantaszták, hídemberek s Ludas Matyik. Azok, akiknek volt bátorságuk felemelni a szőnyeget az alája söpört koszról, hogy hazug liberális gondolkodástól kitakarítsák és megvalósítható úttal álljanak elő..
Politikusok egymagukban csak középszerű dolgokra képesek pl. hogy riogassanak, mit miért nem lehet megtenni.. A fantasztáknak pedig tudatában kell lenniük, hogy bármilyen nemes célról is legyen szó, a politikusoknak megvan az apparátusuk, hogy bármikor kényelmesen keresztbe tegyenek, ezt teszi Hunčík is, amikor az autonómia jogosságát, elérhetőségét megkérdőjelezi, sőt küzd ellene, hamis 30 ezüstös magyarázatokkal. Ő már sokszor megkapta a soviniszták dicséretét, mert alattomos módon a saját fajtája ellen megy. Persze arra már nincs bátorsága, hogy mindezt nyíltan tegye megy, hanem ilyen beteges, nemakaró írásokkal küzd a felvidéki magyarság elemi megmaradási érdekeiért. Az autonómia intézménye nélkül a felvidéki magyarságnak nincs megmaradása saját szülőföldjén, az autonómia békés követelését nem tiltják a törvények. s ha a többségi nép ezt ellenzi, akkor meg kell őket győzni arról békés viták keretein belül, hogy nem lemondani akarunk az alkotmányos azonos jogainkról, ahogyan Hunčík teszi, hanem meggyőzni a többségi népet, hogy az autonómia békés követelése nem ellenük irányul. Nem szabad gyáva nyusziként állandóan riogatni a felvidéki magyarságot, hogyha jogosan kérnénk az autonómiát, ami nélkül 20-30 év múlva teljesen elszórványosodunk, majd beolvadunk a többségi népbe, az nekünk lenne rossz. Mert nem az a rossz, ha jogosan követelünk valamit, hanem az, ha azt nem tesszük meg. Aki pedig még a jogos alkotmányos jogaink ellen lép fel és riogat, hogy ezért, meg azért nem szabad kérni azokat, az szerintem saját nemzete árulója.,

Igenis ki kell állni a jogainkért, ha
demokrácia van, akkor jár az autonómia nekünk is. Ugyanúgy adózunk, mint a szlovák nemzetiségű állampolgárok, ugyanazok a jogok, lehetőségek és minden egyéb is megillet minket.

Az autonómiáról vitázni kell, nem pedig démonizálni, mert ebben az írásában, sok más ezt megelőzőben is HunCsík (a nevét így írná, ha magyar lenne) az autonómia ellen beszél. Én még 2008 nyílt vitára hívtam az autonómia témában akkor és azóta is megfutamodik a Kerekasztal mögé bújva, annak magyarellenes liberális tisztviselőivel együtt.

"Autonómia, reális cél annak aki hisz benne,
utópia annak aki nem, középső út nem létezik,
aki mégis ezt az utat járja, az vak és tehetetlen."

Hunčík tehetetlen és nemakaró, aki nem a megoldásokat keresi, hanem az okokat mit miért nem lehet megtenni. Olyan úton jár, ami a felvidéki magyarságot vakságba vezeti és kárhozatra ítéli. Ezért is az ő fajtája nagyon sokat árt a felvidéki magyarságnak. Azokat a problémákat, elvárásokat és a nép hozzáállását a saját ügyeihez éppen az autonómia intézménye oldaná meg. Kérdezem én ki nem akarja a saját ügyeit maga intézni? Normálisan gondolkodó ember igeni a saját konyhájában a saját főztjét szeretné elkészíteni. Ha lesz autonómia, akkor lesznek "magyar bulvárlapok", TV, rádió is, a neveket is bátrabban fogják magyarosítani és meggyőződésem, hogy ma már elszlovákosodott magyar újból magyar iskolába adná a gyermekét, mert egy olyan közegben ahol a kétnyelvűség alapszabály, ott nem kell megélhetési okokból a többségi néphez húzni, nem kell asszimilálódni. Erről a szerző valahogy elfelejtkezett beszélni, írni. A Commora Aula 2007-es autonómia tervezete ilyen. Kérdezem miért nem mer erről vitázni a szerző, miért futamodott meg minden vitára való invitálásom elől. Szumma-szummarum, ha lenne autonómiánk, az asszimiláció megállna és békés visszarendeződés indulna meg, ahogyan az történt Baszföldön, Katalóniában és Dél-Tirolban is. A szerzőnek nem az autonómia ellen kéne pálcát törnie, hanem a jogegyenlőségért küzdeni és az ehhez szükséges területi autonómiáért.

Bósza János