Ittend beszélhetek magyarul - tuná môžem maďarsky hovoriť!
2008.11.23
1934-ben történt, magyarul szólalt fel a prágai parlamentben.
Příloha k těsnopisecké zprávě
o 332. schůzi poslanecké sněmovny Národního shromáždění republiky Československé v Praze ve čtvrtek dne 14. června 1934.
1. Řeč posl. dr Szűllő (viz str. 7 těsnopisecké zprávy):
Tisztelt Képviselőház! Mielőtt a törvényjavaslat lényegével foglalkoznék, szükségesnek látom, hogy óvást emeljek az ellen a teória ellen, amit a miniszterelnök úr a bizottságban felállított. A miniszterelnök úr ugyanis a bizottságban azt mondta, hogy minden szuverén faktora a közjognak jogosított a maga kompetenciáját másra átruházni.
Ez egy igen veszedelmes teória. A szuverenitást senki át nem ruházhatja semminemü közjogban másra, mert hiszen akkor ő megszünik szuverén lenni és a másik institució válik szuverénné. Ezt szükségesnek tartom itt leszögezni, mert a miniszterelnök úr felfogása arra vezethet, hogy ezzel a formulával nemine contradicente a törvényhozásnak minden jogát egy diktaturára is át tudja vinni és úgy állíthatja be, hogy - a törvényhozás hozzájárulásával történvén - ez a diktatura törvényes. Már pedig ez lehetetlenség, mert az alkotmány keretein belül az alkotmányos tényezők a maguk jogait az alkotmány megváltoztatása nélkül senkire át nem ruházhatják.
Talán szőrszálhasogatásnak tünik fel ez a disztinkció, de mint régi gyakorlott parlamenti ember föltétlenül szükségesnek tartottam ezt leszögezni, mert én át vagyok hatva annak a gondolatától, hogy a parlamenta rizmusban van az egyetlen védelme a mi jogainknak is. Ha pedig parrlamenti jogainkat is ilyen módon ki tudnák játszani, akkor ki lennénk szolgáltatva a hatalomnak, mi kisebbség, minden védelem nélkül.
A felhatalmazási javaslat nem uj. Csak a szövegezése uj. Az a szöveg, amely monstruózusnak mondható, mint fogalmazvány. A csehcsehszlovák törvényhozásnak úgyis az a baja - és ez nemcsak az én megállapításom, de az egész világ jogászainak a megállapítása - hogy sehol rosszabb stilusban, zavarosabban nincsenek törvények megfogalmazva, mint ebben a republikában. Ha ez a zavarosság azért van, hogy ezáltal a törvény gátjai között, annak scilla és charibdiszai között az ügyes evezős el tudjon dugárujával evezni a révbe, akkor ez talán ügyes, de közjogilag megrovandó. Ha azonban ez a szövegezés azért olyan, mert a nyelvtani logikai szabályokat a szövegszerkesztők hanyagul kezelik, akkor is szükséges, hogy megbélyegeztessék a törvényhozás által, mert hiszen ez a fogalmaalmazás nem a miénk, ez a stilus nem a miénk, hanem a kormányé. Pedig: "le styl c'est l'homme!" (Výkřiky posl. Kubače.) Hogy én tudok-e törvényt hozni, arra nézve a régi magyar törvények bizonyitékot képeznek, de hogy Ön nem tud törvényeket hozni, azt magatartása bizonyítja.
A felhatalmazási törvény kivételes jogokat stipulál ebben az állámban, ahol pedig kivételes jogokról még csak beszélni sem volna szabad. Ennek a köztársaságnak mint azt legutóbb is hangsúlyozta Beneš miniszter úr - a létalapja a demokrácia, viszont ez a törvény abszolute ellentétben áll a demokraciával.
Én keresem az okát annak, hogy miért kell ez a kivételes törvény itt ebben az országban, amely állítólag az egyetlen ország ezen a földkerekségen, ahol a nép szabad megnyilvánulása a döntő, ahol nincs befolyásolva a közvélemény a kormány által, hanem ellenkezőleg, a közvélemény vezeti a kormányt, ahol egyszóval virul a demokrácia és valóságos közjogi Kanaán van, ami igaz is annyiban, hogy a kormány sok-sok ígérgetését tekintve, valóban "igéretek földje" ez. Tehát mégis miért kell itt kivételes törvényt hozni és kivételes módon megnyirbálni a közszabadságokat? Leszögezhetem mindjárt, hogy azért, mert ebben az országban, amit a törvény szabályoz, azt a közigazgatás mindig másként alakítva át, olyan viszonyokat teremt, amely viszonyok mozgalmakat, elégedetlenséget és zavarokat hoznak létre.
Zavaros állálapotban van az egész világ. Kétségtelen, hogy Európa a háboruban elvesztette a maga hegemóniáját a világ felett és az a kérdés ma, hog egészen visszasülyed-e harmadrendü hatalommá, amelynek csak címe és jellege van meg tartalom nélkül, mint tényezőnek a világban, de kénytelen átadni helyét Amerikának vagy Ázsiának, vagy pediglen Európa ujjászületik-e és regenerálja magát, hogy a jövőben is a civilizáció vezetője tudjon lenni. A háboru már régen elmult, a békekötések már régen ratifikálva vannak és mégis azt látjuk, hogy soha nagyobb és veszedelmesebb krizise a lelkeknek nem volt, mint ma. Többé nem a nemzetiségi kérdés a gyujtóanyag, ami lokalizálható, mert hiszen nem mindenre kiterjedő, de a világnézeti és gazdasági szempontok azok, amelyek létrehozták azt az atmoszférát, ahol már valóban bellum omnium contra omnes észlelhető és ahol azon a meddő vitán pusztul el a civilizáció, hogy mi volt előbb, a tyúk-e vagy a tojás, mi szükségesebb, a biztonság, vagy a fegyverkezés. A mai világpolitikára is áll az, amit a bürokrácia jellemzésére szoktak mondani, hgy: "Minek valamit egyszerüen csinálni, amikor azt komplikáltan is lehet?" A mai világhelyzetben is mintha azt az elvet vallanák, hogy: "Minek valamit egyszerüen elintézni, mikor azt konfuzusan is lehet?"
Ha valaki elolvassa azokat a beszédeket, megnyilatkozásokat és cikkleket, amelyeket a népszövetség fennállása óta a nemzetek vezetői a békéről, a biztonságról, a lefegyverzésről, az állami élet teljességéről elmondtak vagy megírtak, hát akkor, ha az illető nem lesz agyalágyult, csak azért van ez, mert már az volt akkor, amikor belekezdett az olvasásba. De hogy ezekben a megnyilatkozásokban egy hiányzik, ami pedig a leggszükségesebb volna mindehhez - a józan ész az kétségtelen. Nem mer kirukkolni senki sehol, nálunk sem, hogy mi az oka annak, hogy nem tud megnyugodni a világ, hogy gazdaságilag, szellemileg pusztul, tönkremegy a világ.
A legjózanabb világlapok egyikének, a Timesnak nem régi cikkére akarok itt utalni, amely erről a kérdésről elmélkedve, megállapítja, hogy "bizonyos akadályok" vannak, amelyeknek elhárítása volna szükséges avégből, hogy megérthesse egymást Franciaorszzág és Németország, hogy megérthesse egymást Lengyelország és Oroszország, hogy megérthessék egymást a Duna völgyében lakó nemzetek, hogy megérthessék egymást Japán és Kina, Japán és Amerika. Ez így is van, de éppen azért, mert van valami, ahogy a német mondja: "das gewisse Etwas" itt van és mert ezt a bizonyos akadályt nem akarják félregördíteni, azért nem lehet a helyzetet leegyszerüsíteni. Ezek a bizonyos akadályok pedig abban állanak, hogy a világ kitermelt magából egy olyan hazug légkört, amelyben már odáig jutottunk, hogy az egyes államférfiak által mondott dolgok már annyira nem igazak, hogy annak még az ellenkezője sem igaz.
Ezt a republikát állandóan a demokrácia mintaképének hirdetik, ahol úgy virul a demokrácia, mint Athén óta nem virult sehol soha. Hát ha ez gaz volna, akkor itt nem volna egy privilegizált nemzet, nem volna privilegizált párt és nem volna lehetséges a demokrácia leple alatt kivételes törvényeket elénk tárni, mondván: "friß Vogel oder stirb!" Itt mindenkinek egyenlő jogai lennének, hogy pedig itt mindenkinek egyenlő jogai lennének, azt éppen ez a törvény igazolja, hogy ez nem igaz. Kérdem, miért csehesítenek, miért állítanak fel a Csallóközben kisebbségi iskolák titulusa alatt cseh iskolákat? (Posl. dr Slávik: Tam nie je ani jednej českej školy, pane kolega! Ale v Šamoríne je veľa Slovákov. - Min. dr Dérer: Slovensky sa tam učia, to je isté!) A demokrácia értelmezése szerint mindenki saját anyanyelvén tanulhat. (Posl. dr Ivanka: Nemáte tu ani jedného Maďara, hovorte po slovensky!) Však ja dobre viem po slovensky hovoriť, ale to je demokratický privilegium pre mňa, že tuná môžem maďarsky hovoriť!
Ez a törvény világosan a mai bajok kiküszöbölését akarja - nem megoldani - hanem elodázni. A beteget nem gyógyítja meg ez a törvény, hanem egy ópiumcsöppel elaltatja és várja, hogy amíg felébred, időközben valami csoda történik talán. Igy azonban gyógyítani nem lehet. Hogy pedig itt a helyzet gyógyításra szorul, azt a napokban a pénzügyminiszter úr állapította meg, amikor a zárszámadással kapcsolatban kijelentette, hogy a deficit meghaladja a 2 milliárdot a kimutatott hiányon túl. A jövő zárszámadás meg még keserübb adatokkal fog szolgálni, mert a köztársaság gazd asági ereje fokozatosan csökken. Ha nézzük a keresőképességét az ország lakosságának, ha nézzük az ipar fokozatos stagnálását, ha nézzük a kereskedelmi mérleg visszaesését, látjuk, hogy a krizis csak nőttön nő. A mi prekär helyzetünkre nagyon áll a szlovák közmondás: "na kom psota, na tom smiech" a károsult mindig nevetségessé válik.
Hogy a helyzet ilyen sötét, an nak egyik alapoka kétségtelenül az a nagyhatalmasdi. amit ez a kis állam Beneš külügyminiszter úr ambiciója folytán játszik. Az a szerep, amit Beneš miniszter úr a világ piacán betölt, eszembe juttatja azt a klaszikus példát, amit Nagy Sándorról jegyzett fel a krónika. Neki mondta atyja, a nagytehetségü Fülöp, amikor fiának ambicióját látta: "Fiam, kicsi neked Macedonia!" Úgylátom, hogy a mi külügyminiszterünknek is kicsiny Csehszlovákia és ezért alkotta meg a kisantantot a maga hármas egységével, ami azonban mégsem nevezhető nagyhatalomnak. (Posl. dr Slávik: Pojďte s namí! Ponúkajte Maďarsko, aby sa dohodlo s nami!) Nekünk ez a nagyhatalmi játék nagyon veszedelmes. Nekünk idehaza, a magunk országát kellene szolidan megépítenünk úgy, ahogy azt azok gondolták, akik megalkották ezt az országot, hogy ez egy reálpolitikán alapuló, becsületes, békés szándéku, a benne inkorporált népek jólétét előmozdítani akaró köztársaság legyen, amely békében akar élni mindenkivel.
Ehelyett azonban azt látjuk, hogy Csehszlovákia összeköttetést keresett az orosz szovjettel, ami által egyrészt megrontotta a viszonyt Lengyelországgal, de ellentétbe jutott a nagyszláv gondolatot inkorporáló nemzeti szlávsággal is, amint azt klasszikusan megállapította Kramář. (Posl. dr Slávik: To vás mrzí?) A jó orvosnak sohasem fáj a betegnek a fájdalma, hanem a betegét meg akarja gyógyítani. Elfogulttá csak a fájdalom teszi az embert!
Látjuk azt is, hogy Csehszlovákia viszonzonya a németekkel szemben már társadalmi téren is in peius változott meg és kenytelenek vagyunk tapasztalni azt, hogy ez a köztársaság a maga nagyhatalmi törekvéseivel és a maga túlfűtött öntudatos megnyilatkozásaival kezdi elveszteni a szimpátiákat úgy a semleges hatalmak, mint pedig a nagyhatalmak egyik csoportja előtt. Ez az oka azután annak, hogy itt azok a "bizonyos akadályok" gazdaságilag odavezettek, hogy kénytelenek voltunk a pénz értékének belső erejét lecsökkenteni, ami mindig nagyon veszedelmes. A legklaszikusabban talán Kramář - ennek a republikának egyik megter emtője - magyarázta ezt és ennek következményeit. Amikor arról volt szó, hogy pénzünk belső értékét 20 százalékkal lecsökkentik, akkor mondotta Kramář, hogy a kérdést nem akarja bőven taglalni, mer ez nem ügyköre, de azt tudja, hogyha eddig egy öltöny ruhához neki 3 méter szövetre volt szüksége, mert a méterben száz centiméter van, ha pedig a jövőben a méterben czak 80 centiméter lesz, akkor neki ugyanahhoz a ruhához majdnem 4 méterre lesz szüksége. Feltétlenül úgy van az, hogy az az ország, amely nyersanyagokat behozni kénytelen, hogy iparát munkaanyaggal el tudja látni, az pénze vevőerejének csökkentése után kénytelen lesz a nyers áruért többet fizetni. Ez egy olyan vastörvénye a gazdasági életnek, amit nem változtathat meg semmiféle okoskodás.
Az elénk terjesztett törvényjavaslatot nem fogadjuk el, mert nem old meg semmit, nem gyógyít meg semmit, ellenben alapjaiban rendíti meg a demokráciát, amely demokrácián pedig ennek az államnak nyugodnia kellene. Ez a törvényjavaslat a közigazgatás megváltoztatását, az egész adminisztráció átalakítását lehetővé teszi; a javaslat zavaros értelmü szövege lehetővé teszi azt, hogy hatályon kívül helyeztessenek mindazok a garanciák, amelyek eddig az alkotmányban a polgári jogok kiélhetésének biztosítékát képezték. (Posl. dr Slávik: Parlament to dostane za 14 dní a môže to neschváliť!) Az alatt a 14 nap alatt sok minden történhetik; valakit felakaszthatnak, és ha 14 nap múlva megkapja a rekkurzust, abból már semmi haszna sincs. (Posl. dr Slávik: Tak rýchle to neide, to sám viete!)
Megengedem ugyan, hogy adott esetben szükséges esetleg, hogy egyes törvényes rendelkezések rendeleti uton megmásíttassanak, de ehhez hozzájárulásunkat csak akklor volnánk hajlandók megadni, ha úgy éreznők, hogy itt teljes demokratikus egyenlőséggel mérő hatalmat gyakorló kormány vezeti az országot. Miután ez itt nincs meg, azért óvást emelek a közszabadságoknak megnyírbálása ellen és minden tisztelettel az előadó és a kormány íránt, klubomban egyesült pártok nevében kijelentem, hogy a törvényjavaslatot sem általánosságban, sem részleteiben nem fogadom el.
|