Július 4

2009.6.3.
Tisztelt honfitársaim!

Kérem emlékezzünk meg a 89 évvel ezelőtti trianoni tragédiáról. Csatoltam a Trianon tanulmányomat, amely szabadon terjeszthető.
Holnap Vegyünk fel fekete karszalagot, és a trianoni diktátum aláírásának időpontjában álljunk meg egy percre a munkánkban.
(1920. június. 4., délután 4 óra 30 perc.)

Köszönöm figyelmüket!

Iványi Sándor

Mottóm, Bibó István után, szabadon:
Aki Magyarországból Európai Uniós tagállamot csinált, az hazaáruló, aki Magyarországon Kádárt akar restaurálni, az is hazaáruló, aki pedig Magyarországot az elé a hamis alternatíva elé próbálja állítani, hogy csak e kettő között választhat, az kétszeresen hazaáruló, mert e kettő között ott van a harmadik, egyedül helyes út, a Szent Korona Történelmi Alkotmányán szervesen felépíthető, belsőleg egyensúlyozott, de radikális politikát folytató, demokratikus, független, szabad Magyarország lehetősége.


Iványi Sándor
Trianon Európa sötét oldala

Bevezető: A mai Magyarország jelene, és jövője is jól leírható, ha a ma agyondicsért, követendő Nyugat, azaz Nyugat-Európa sötét oldalát megismerjük, mert a történelem tanulsága szerint ennek az oldalnak immáron két évezrede, felénk tanúsított magatartása, szinte semmit nem változott, csupán diplomatikusabb köntösbe öltözött, de attól még az a köntös ugyanúgy átlátszó maradt.

A pogány Európa, ahol minden nép sokistenhívő volt, és még egymást vagdalta, amikor elsőként ideérkeztünk, nem szívesen látta ezt az erős, közjogi struktúrával is rendelkező, életrevaló népet, mivel komoly vetélytársat fedeztek fel benne. 1100 év alatt mi a háborúk ellenére is harmincszoros(!) lélekszám növekedést tudtunk produkálni, míg ugyanezen időtartam alatt a francia nemzet csak hétszeres gyarapodást mutatott fel. István királyunk, hitből, és hogy elejét vegye a katolikus nyugattal való rossz viszonynak, államvallássá tette a római katolikus hitet.
Ekkor kezdődött tehát a máig tartó kollektivizálásunk, vagy akinek úgy tetszik: átnevelésünk. Az ellenszegülőket tűzzel-vassal irtották, a népet erőszakkal a római keresztvíz alá hajtották. A magyarság tehát integrálódott a katolikus Európába. A későbbi századokban tetteivel is bizonyította ezt, hiszen nemességünk, híres királyaink is európaiként gondolkoztak, és viselkedtek:
,,1241-ben a tatárok meg akarták hódítani Európát és ehhez IV. Béla segítségét kérték, magyarul szövetséget ajánlottak. IV. Béla ezt visszautasította, helyette segítségkérő leveleket írt IV. Ince pápához, és II. Frigyes német-római császárnak, amelyben a magyar király kinyilvánítja, hogy a tatárokkal szemben az egész keresztény Európáért küzd, de a nyugattól szövetséget, és fegyveres támogatást kér!
,,Akkor Európáért az ,,ellenállás vizét,” a Dunát várakkal erősítették meg. Az egyházfőnek küldött levélnek ez a kijelentése figyelmeztetés volt. A latin idézet ugyanis a Bibliából származik, a Számok könyve 20,13 írja: ,,Haec est aqua Contradictionis ubi iurgati sunt filii Israhel contra Dominum et sanctificatus est in eis”, azaz ,,Ez az ellenállás vize, ahol Izrael fiai pörlekedtek az Úrral, ő pedig kinyilvánította szentségét.
A magyar király tudatosan emlékeztette a nyugati kereszténységet az Isten iránti hűségre, és egyben az Ószövetségi példát állítja elébük, ezzel szinte jelezve saját Újszövetségi helyét, hitét is. A már akkor is sziklaszívű nyugat számára védővízzé változtatták át a magyarok a Dunát!” (Varga Tibor: A Szent Korona engesztelése 1440-1464. avagy "Pannónia nem veszítheti el angyal adta koronáját" című könyvéből.)

A király hites magatartása a Szent Korona eszménkből származott, amely küldetést adva a magyarságnak, Isten, és embertársaink szeretetére buzdít. Nem segítettek: a végeredmény ismert. 1241. április 11.: Muhi puszta. A magyar nép egyik legnagyobb tragédiája, mert a csata és az azt követő mészárlás több százezer magyar életét követelte. A követendő nyugat cserbenhagyott bennünket.

Mátyás király az egyik levelében említést tett arról, hogy a törökök átvonultak Magyarországon és nem pusztítottak, valamint egy elfogott parasztembert is szabadon engedtek, biztosítva az uralkodót, hogy ők nem a magyarok ellen harcolnak. A törökök rendben átvonultak az országon és megtámadták az osztrákokat.
Mátyás ekkor azonnal írt IV. Sixtus pápának, az pedig a törökök elleni hadjáratra összegyüjtött pénzt a törökbarát velenceieknek adta, sőt még a magyarságtól is követelt pénzt, az olaszok főleg a velenceiek számára. Mátyás nem kapott pénzt, viszont a törököket ellenséggévé tette. Mátyás később megint a pápához fordult, aki, mint a katolikus egyház feje, megint nem adott pénzt, ezzel szemben fel és kiépitette Rómát (lásd Sixtuszi Kápolna)
Mátyás ekkor megint egy haragos levélben követelt pénzt, a törökök elleni, ekkor már védekező hadjáratához. Gúnyosan jegyzi meg a sértődött király, hogy a pápa majd talán akkor ad pénzt amikor a török hadak Róma kapuin fognak kopogtatni. Természetesen pénz nem jött a keresztény egyház fejétől, igy Mátyás kénytelen volt egyedül küszködni az egyre dühösebb és erősebb török hadakkal.
A levelezés itt egy fordulatot vesz és a franciák felé kezd Mátyás írni, az összefogás reményében. Itt is csalatkoznia kellett. A francia királyt egyáltalán nem érdekelte sem a pápa Ökegyelme, sem a törökök betörései.
(A Szépirodalmi Könyvkiadó adta ki  1986-ban  Mátyás királynak az 1460-és 1490 között irt  leveleit.) 

1526-ban a magyar király, II.Lajos – kilencéves lévén, valószínűleg a nemesek tanácsára - nem engedte I. Szulejmánnal az élükön a törököket átvonulni az országon, pedig azok ezt kérték. A Jagellók ugyanis családi kapcsolataik révén vártak támogatást Nyugat-Európától. Csakhogy a Habsburgok ellen akkor egész Európa összefogott. Még I.Ferenc, a ,,legkeresztényibb francia király” is a szultánnal szövetkezett. A pápa pedig létrehozta a Habsburg ellenes cognaci ligát. Magyarország magára maradt, a végeredmény ismert: Mohács. Két óra alatt 15 000 halott, és a vérfürdőt követő százötven éves megszállás. Mi védtük magunkat, és a nyugatot. A törökök háborúja nem ellenünk, hanem a Habsburgok ellen irányult. Ha elfogadjuk a szabad átvonulást, nincs 150 éves török uralom és nincs több száz éves Habsburg elnyomás. De ezzel nincs vége a történetnek: Hálából a Habsburg-ház minél nagyobb befolyásra, abszolutizmusra törekedett Magyarországon, és a harmincéves háború után még a törökök elleni magyar támadásokat is megtiltotta! A legnagyobb gaztettet pedig akkor követte el, amikor a ,,kereszténység bajnokának”, Zrínyinek bécsi ünneplése után a magyarok háta mögött 1664 augusztusában megkötötte a törökkel a vasvári békét, amelyben rögzítették, hogy az előző évek minden hódítása a törökök kezén marad! A követendő nyugat cserbenhagyott, becsapott, és kihasznált bennünket.

1681 óta a török porta a nyugat megtámadására készült. Kara Musztafa nagyvezér meg is indult Bécs ellen. A császári sereg nem védte, feladta Magyarországot, hazarohant Bécsbe. Később a nyugat, látva, hogy a magyar sereg már nem képes a keleti védőbástya szerepét betölteni, megalapította a Szent Ligát, és Belgrádig szorította vissza az ellenséget. A nyugat azonban behajtotta rajtunk a felszabadítás árát: a szövetséges hadsereg eltartási költségének 70%-át a magyar parasztokra rótta ki, ezen túl a császári tisztek raboltak, amit csak tudtak.
Caraffa tábornok katonáival egész Debrecent kifosztotta. De még ez sem volt elég: 1687-ben kötelezték a magyar nemességet, hogy ,,hálából” mondjon le a szabad királyválasztás jogáról, és az Aranybulla 31-ik, ún. ellenállási záradékáról is! A követendő nyugat cserbenhagyott, és keményen megsarcolt bennünket.

1920-ban minden aláíró tudta hogy a Trianoni döntés igazságtalan, etikátlan, és az akkori nemzetközi joggal ellentétesen született. A háború által kivéreztetett hazánkból, több mint hárommillió magyart, és több mint kilencezer(!) települést dobtak oda azoknak a pánszlávista nemzeteknek, akiknek semmivel sem volt kisebb a bűnük a világháborúban, mint nekünk! Bár nem minden állam ratifikálta a Trianoni békediktátumot, (például az amerikai követ aláírta, de az amerikai kongresszus soha nem ratifikálta! Az. USA 1921-ben különbékét kötött Magyarországgal) és egyesek (például Franciaország) csak az utólagos felülvizsgálat feltételével, mindazonáltal a helyzet 1920-óta mit sem változott. A magát minden magyart képviselőjének nevező Antall-kormány jelképesen is lemondott a Trianoni diktátum felülvizsgálatáról éppen abban az időben, amikor Németország újraegyesült, és három mesterséges államalakulat (a Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia) is szétesett, vagyis a párizsi és jaltai egyezmények érvényüket vesztették! A saját vezetőink az ,,appeasement” (lecsendesítő) politika nevében lemondtak a Haza egyesítéséről. A követendő nyugat hétfelé szakított bennünket.

1956-ban, amikor az immár Csonkamagyarország kis népe a Kun Béla által elkezdett, több évtizedes vörös uralom után független és szabad akart lenni, és ki is vívta szabadságát, az antikommunista nyugat tétlenül nézte végig, ahogyan az orosz Vörös Hadsereg akkora katonai erővel szállja meg Magyarországot, mint ha csak világháború lenne. A franciák és az angolok Egyiptommal háborúztak, őket meg is feddte az USA, de értünk nem emelt szót, néma hallgatással engedélyezte az orosz megszállást. A követendő nyugat ismét cserbenhagyott bennünket.

1989 őszén a szovjet-orosz birodalom összeomlásakor egy kommunista párthivatalnok irányításával, és a nyilvánosság kizárásával egyeztek meg a pártokká szerveződő ellenzéki csoportosulások hazánk demokratikus átalakításáról. A szükséges, alkotmányozó nemzetgyűlésnek a gondolata sem merült föl. Helyette a nyugati világ helyeslésével, és a nemzetközi pénzvilág támogatásával a hazai politikusok Szent korona eszménket megtagadva a ,,módszerváltással”(Makovecz Imre) egy teljes irányváltással a neoliberális piacgazdaság elvei szerint rendezték át a magyar társadalmat:

,,Visszatekintve az elmúlt évtizedre úgy tűnik, hogy a rendszerváltoztatásra a további eladósítás érdekében volt szüksége a pénzügyi internacionálénak. Egy nem hatékony állam, amely ráadásul ideológiája miatt sok szociális kötelezettség vállalására kényszerült, már nem volt tovább eladósítható. De egy új rendszer sok privát tulajdonossal és a szociális rendszer lebontásával - igen. Olyan exporttermékek előállítására kellett átállni, amelyekkel elő lehetett állítani a növekvő adósság kamatait a pénzoligarchia számára. Ennek persze tömeges munkanélküliség és a lakosság kétharmadának elszegényedése lett a következménye. Vagyis a piacgazdaság, a demokrácia és a szabadság frázisainak hangoztatása közben a pénzoligarchia átvette a hatalmat, és a magyar társadalmat kettéosztotta kevés gazdagra és sok szegényre. Mindezt a magán-pénzmonopólium rendszerének Magyarországra való importálása tette lehetővé. Ennek a rendszernek a legfontosabb intézményei az egyes államok központi bankjai. A központi bankok irányító szerepét a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja, a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap tölti be. ”
(Dr. Drábik János: A nemzetközi pénzoligarchia útja a világuralom felé, Leleplező)


2004-ben az Európai Unió a tíz éven keresztül folytatott csatlakozási tárgyalások után olyan megalázó feltételekkel – például a gazdáknak odalökött, uniós viszonylatban kis mértékű agrártámogatás, vagy a magyar jogrendtől idegen, 100 000 oldalnyi brüsszeli joganyag átvétele, és alkalmazása - vette be Magyarországot a soraiba, amelyek elsősorban az ő gazdasági és politikai érdekeiket szolgálja.
Ezt csak tetézi, hogy olyan sarcot vetett ki ránk, hogy ezáltal az ő anyagi gyarapodásuk – mivel a világgazdasági versenyben lemaradtak az USA-tól, Oroszországtól, és Kínától is - hosszú évtizedekre biztosítva lett. A különféle kiadások, és a kieső vámbevételek miatt az egyenlegünk 2006-ig: mínusz 34,1 milliárd euró = - 8866 millárd forint. (további részletek: az eunyet.hu honlapon). Csak mellékesen írom ide: nincs mit csodálkoznunk az EU magatartásán, hiszen ott is ugyanazok a balliberálisok vannak erőfölényben, más szóval mandátumtöbbségben, akik itthon vezetik be a legújabb ,,reformjaikat”. A követendő nyugat gazdasági gyarmatává tett bennünket.

2006-ban a posztkommunista rablók hazugságai, és újabb bokrosi, népnyúzó intézkedései ellen fellázadó magyarságot a nyugat többsége – politikusok és a médiák - hazug módon elítéli, leszélsőjobboldalizza, lenácizza, és tétlenül nézi végig, ahogyan egy választási csalásokkal hatalomra jutó páncionista barát szélsőbaloldali kormány megvalósítja a pártállami (erre utaltam a mottómban) visszarendeződést. A Magyarországról érkező hivatalos, és civil segítségkérésekre és petíciókra mellébeszélő, vagy egyenesen hazug válaszokat küldenek, ezáltal szemet hunynak a demokrácia sárbatiprásán. A követendő nyugat nem állt a demokrácia mellé.

2007-ben az Európai Unió szemrebbenés (értsd: nemzetközi elítélés) nélkül tűri, hogy az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatával, és a nyugaton kialakult, törvényben is rögzített kisebbségi politikával ellentétesen a Dévidéken verik, és megfélemlítik a magyarokat; hogy a Felvidéken a Benes dekrétumok még mindig érvényben vannak, és a Szlovák Nemzeti Párt minden magyar kulturális rendezvényt meg akar szüntetni; Erdélyben még mindig erőszakkal akarják beolvasztani a székelyeket a nacionalista Romániába, és akadályozzák a magyar nyelv használatát, Kárpátalján is elnyomják az egyébként is nagyon szegény magyarokat. Folyamatos Trianon!
Az Olvasó elnézését kérem, ezt a hosszú felsorolást azért eszközöltem, hogy világosan lássuk: az 1920-as Trianon egy hosszú, immár két évezredes nemzetellenes folyamat része, amelynek során a liberálisok, és szocialisták által agyonpropagált, követendő nyugat néhány kivételtől eltekintve, sohasem bánt velünk sem keresztyéni, sem baráti módon, annál inkább fel- és kihasznált saját geopolitikai helyzetének az erősítésére.
Idézek: ,,A magyarság többet adott Európának, mint amennyit kapott.”
(KISZELY ISTVÁN (2004): A magyarság többet adott Európának, mint amennyit kapott. EVOÉ Magazin. Tavasz. Pp. 48-51. )
Kiszely Istvánnak igaza van, felsorolni is hosszú lenne, mi mindent adott a magyarság Európának és a világnak, még az évszázadokon át kiontatott véren kívül.

Jelenünkről
Európa ma leginkább Az USA, és a Szovjetunió keverékének tekinthető, hiszen keresztyén gyökereit megtagadva az egyének, és a vállalkozások korlátlan szabadságának a növelését valósítja meg, miközben ahogyan Vlagyimir Bukovszkij kiválóan bemutatta: a volt SZU mintájára kollektivizálni igyekszik minden új belépőt:
,,Az egykori Szovjetunió és az Európai Unió alapszerkezetében, felépítésében, az államigazgatásban és a hatalomeloszlásában igen sok hasonlóságot lehet felfedezni. A Szovjetuniót a szocialista szovjetköztársaságok uniójának hívták. Az EU pedig a szocialista köztársaságok uniója - Spanyolország és Ausztria kivételével minden tagállamban szocialista kormányzat van. Figyeljék meg, hogy mi történik Ausztriával, ahol nem a szocialisták vannak kormányon. Ez meglehetősen hasonlít a brezsnyevi doktrínához. Pont ugyanez történt Csehszlovákiával is, amikor a hivatalos (megengedett) vonalról letért. Ez jellemezte a Szovjetuniót. Ki uralkodott Oroszországban? Tizenöt nem választott ember. Ki irányítja az EU-t? Húsz nem választás útján kikerült komisszár irányít, akiket az egyes nemzeti kormányok delegálnak. Ez pontosan a szovjet felépítésre hasonlít. Milyen hivatalos politika jellemzi a két uniófélét? A SZU-ban nem voltak nemzetek, csak szovjet polgárok. Ezt az új »típust« megalkották, kitalálták, ez volt a szovjet polgár. Az EU-ban? Az EU úgy nevezett európaiakról, európai polgárokról akar tudomást venni. Nincsenek többé osztrákok, németek stb." (Paul Belien: Egy interjú Vladimir Bukovsky volt szovjet disszidenssel az EU diktatúráról. )

A különbség annyi, hogy míg a SZU a marxista-leninista ideológiát tűzte a zászlajára, addig az EU balliberális kánonja a globalizáció, és a multikultúra jelszavait harsogja évek óta. Angela Merkel mondta 2007-ben: ,,Felépítjük az emberarcú globalizációt!”
Ez lenne most az újabb ideológiai stabilizátor? Ez lenne az az új európai politika, amelyet Orbán Viktor is hirdetett, 2007-ben Tusnádfürdőn, a székelyeknek?
Ideje lenne belátni a vezetőinknek, és a magyarságnak is, - tisztelet a kivételnek - hogy a külföld által követendőnek beállított ideológiák, és ideák nem csak idegenek a magyarságtól, de súlyosan károsítják a nemzetet minden téren.
Emlékezzünk: már a finn-ugorizmus is hamis színben tüntetett fel bennünket, amikor műveletlen pogányoknak akart beállítani, de a marxista-leninista ideológia nevében a követői már mindent fel akartak számolni, ami magyar, de ebből a rombolásból csak ők húztak-húznak tetetemes hasznot.
Ma sincs másképp: a liberális eszmék, és az egységesült Európai Unió ábrándja ma is ugyanazt a célt tölti be, mint az Ottók idejében a katolikus hit, és a Kádár érában a kommunizmus eszméje: hatalmi törekvések burkoló köpönyege, amelyek szentesítik az adott célhoz alkalmazott különböző eszközöket.
Egy példa: az Európai Unió által ránk terhelt kötelezettségeket (eszközök) csak azzal a hazugsággal ( szentesítő köpeny) lehetett elfogadtatni a lakossággal, hogy előre megígérték nekik: az egységesült Európában mindenkinek jobb lesz ( adott cél ). Senki sem hiheti, hogy abban az Unióban, ahol a szélsőbaloldali, spanyol Almunia az úr, Magyarországnak esélye van a gazdasági felemelkedésre.
Angela Merkel: ,,Felépítjük az emberarcú globalizációt!” Ez majdnem olyan, mint annak idején a kádári ,,Felépítjük a kommunizmus országát”! jelszó.
Félelmetes az egyezőség, és a csúfos jövő előre borítékolható, mivel mindkét rendszer hazugságon alapult, ti. azon a bábeli vakmerőségen, hogy saját gyökereinket eltépve, Isten nélkül építünk fel valami nagyot, valami jobbat, mint eddig volt. A másik hazugság az, hogy működőképes az a pénzügyi rendszer, ahonnan mindenki többet akar kivenni, mint amennyit befizet.
Ez az Istentől elrugaszkodott, neoliberális politika ma már engedélyezi az egyneműek ,,házasságkötését”, a könnyű drogok általános használatát, az egyetemes értékek háttérbeszorítását a magánhaszon mögé, és ez az önző politika tehető felelőssé Trianonért, amely, mint fentebb olvastuk, egy hosszú tragédiasorozat egyik nagy állomása.

Félő nem utolsó, mivel az igazságtalan Trianoni döntés következményei 1920 óta szunnyadó parázsként őrzik egy újabb európai katonai konfliktus lehetőségét. A Meciarok, a Funarok, a Sloták nem hagyják élni a tisztességes magyarokat, egyre durvább kijelentéseket tesznek: Jan Slota, 2006: ,,Lerohanjuk őket a tankjainkkal.”
Ezekre a soviniszta fenyegetésekre a hivatalos magyar szervek ejnye-bejnye leveleket küldözgetnek, a kívül rekedt honfitársaink, ha tehetik, betelepülnek Csonkaországunkba. Számottevő honvédelem (ma, a hatpárti egyeztetés 45 000-es terve ellenére 15 000-es lilliputi ,,hadsereggel” rendelkezünk), és megfelelő kormányzati szándék hiányában ezen a területen sem várhatunk javulást, kisebbségeinket továbbra is üldözni fogják körülöttünk.
Összehasonlításképpen: a nyolcmilliós lakosú, nálunk alig nagyobb Szerbia-Montenegró 120 000! fő fegyveres erővel rendelkezik. Még a semleges Svájcban is 42 ezren szolgálnak a hadseregben, ráadásul egy állandó, 220 ezres, évente gyakorlatozó, képzett tartalékosztag áll az ország rendelkezésére. Für Lajos miniszterségének idején százezer fő volt a magyar hadsereg létszáma, amely 840 darab T72-es harckocsival, 840 száz milliméter feletti tüzérségi löveggel és 171 harci repülővel rendelkezett.
Itthon a munkanélküliség és a ,,reform”-nak hazudott népnyúzás is sokakat távozásra kényszerít:
,,Több társadalmi csoport esetében a migrációs potenciál meghaladja az átlagos tíz százalékot – olvasható ki a jelentésből. Ezekre jellemző, hogy a migráció sikerének vagy az esélye, vagy a vágya/kényszere nagy. Ilyen társadalmi csoport a tanulóké (38 százalék!), a romáké (25), a munkanélkülieké (16), továbbá a megyeszékhelyeken, illetve a Nyugat-Magyarországon élőké (16-16 százalék). Nyomon követhető változás következett be az elmúlt években a megcélozni kívánt célországok között.
Elmondható, hogy mindhárom kategóriában (rövid, hosszú távú munkavállalás, illetve kivándorlás) jelentősen megnőtt azoknak az aránya, akik Nagy-Britanniát jelölték meg célként.” (Forrás: Tárki: Jelentés a migrációról. 2006 )

Hazai iparunk, kis- és közepes vállalkozóink el vannak nyomva a multinacionális beruházók javára, mezőgazdaságunkat a jelenlegi kormányzat nagybirtokok uralmává alakítja át, a kis-és közepes családi gazdaságokat nem engedik megerősödni. Ma a magyarság nagy része örül, ha egy nyugati, vagy egy izraeli tulajdonú gyárban állása van, és akár három műszakot is vállal az európai szinten nevetséges 60-100 000 forintos (körülbelül 300-330 euró) bérért, holott, kedvezőbb feltételek esetén, saját mezőgazdasági, vagy ipari vállalkozásával ennek a sokszorosát kereshetné meg.
Látnunk kell tehát, mivé züllesztettek erőszakkal, (az uniós csatlakozást ránk kényszerítették, mert csak a tíz éven keresztül folytatott tárgyalások után kezdeményeztek népszavazást, ahová ezért sokan el sem mentek) és hazugságokkal (a 90-es évek propagandája arról szólt, hogy majd a multik, a ,,működőtőke” felvirágoztatják az országot) bennünket, a független, és gazdag honfoglalóinkhoz képest!!

Népszavazás:
Előző nap 16 óráig a névjegyzékbe felvett választópolgárok száma: 8 011 696
A szavazás napján a névjegyzékbe felvett választópolgárok száma: 30 673
Választópolgárok száma a névjegyzékben a választás befejezésekor: 8 042 272
Szavazóként megjelentek száma: 3 669 252
Kérdés: Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unió tagjává váljon?
Igen szavazat: 3 056 027, Nem szavazat: 592 690
Számoljunk egy kicsit! (8 042 272- 3 056 027)+592 690= 5 578 935!
(2003. ÉVI NÉPSZAVAZÁS : 2003. 04.12)

Mit jelent ez? Azt, hogy több mint nyolcmillió választópolgár közül, az otthon maradókkal együtt több mint öt és fél millió nem akarta az Uniós csatlakozást! Ha akarták volna, elmentek volna szavazni. Jó okuk volt erre, de erről a vezetőink nem akartak, és ma sem akarnak tudomást venni.
Mindezt tetézi még, hogy a szabad akarat nevében 1956-óta több mint hatmillió(!) magzatot gyilkoltak meg az abortuszok során, amelyeknek túlnyomó része egészséges volt. Szomorú és tragikus, hogy az 56 óta hatalmon lévő, mindenkori magyar kormányok képtelenek hatékonyan szembenézni e nemzetpusztító folyamattal, sőt egyes politikai erők a szabad akarat nevében helyeslik is az abortusz tömeges alkalmazását.
A Trianoni nemzetcsonkítás, a pusztító betegségek, a korán halálozások, az alacsony születésszám, az elmúlt fél évszázad alatti 6 millió abortusz, és a kivándorlási mutatók kipusztulásra ítéltnek mutatják Magyarországot. Egy nép életében az életellenesség, és a nemzetellenesség akkor uralkodik el, amikor meghasonlik önmagával, amikor eltávolodik Istentől, és ősi, éltető gyökereitől. Jézus Krisztus ezt így adja tudtunkra: „Ha valamely ország meghasonlik önmagával, az az ország nem állhat tovább fenn”. (Márk 3, 24). Ez a folyamat nálunk már évszázadok óta kezdetét vette, csak mostanra vált nemzetpusztító méretűvé.
Ismerjük azokat az ideológiákat, és embereket is, akik sokszor erőszakkal is képviselték a magyar nemzetet bomlasztó hangokat. Az első bomlasztó az a politikai tömörülés, amely a kezdeteitől fogva tagadta az életadó Istent, és helyébe az emberek által megvalósítható kommunista társadalom bálványának fantazmagóriáját helyezte. Mai gyermekeik, a szocialisták, és jobbkezük, a liberális elveket vallók köre szintén Isten nélkül akarja az ember, és a társadalom javát, a különbség csak annyi, hogy ők a liberális demokrácia bűvöletében élnek, amelynek fő jelszava a ,,Legyen meg az Én országom!”, és a ,,Felépítjük az emberarcú globalizációt!”
A liberálisok által hangoztatott szabad akarat azonban, amely teret ad nem csak a magyar termőföldek eladásának, hanem a magzatok meggyilkolásának is, evangéliumi ismeretek, és Krisztusba helyezett hit nélkül emberi önzéshez, önkényhez vezet, ahol a pénz bálványa játszik Istent! A második bomlasztó, maga az identitásvesztett magyarság, amely enged a politikusok megosztó szándékának, elhiszi a jelszavakat, anélkül, hogy mögéjük nézne, vagy vállalná ősei által reáhagyott örökségét.
A kívánatos az lenne, ha vállalná: keresztény vagyok, és magyar! Ha ezt az Ige, és hiteles történelmünk ismeretében minél több magyar fennszóval ki tudná jelenteni, akkor fel sem merülhetne bennük a magyarságtól idegen, önzésre nevelő eszmék hirdetőinek a követése.
Ez a pártosodás osztja meg ma a magyarságot, alkalmazva a római mondást: ,,Divide et impera!” azaz: ,,Oszd meg, és uralkodj!” Csak emlékeztetőül írom le, az MSZP 960 millió forint állami támogatás, 425 millió pártalapítványi támogatás, és 411 millió adomány felett rendelkezik hivatalosan. Ez összesen 1.796 millió forint. Ezzel szemben a FIDESZ 826 millió állami támogatással, 400 milliós pártalapítványi támogatással és 262 millió adománnyal gazdálkodik hivatalosan. Ez összesen szintén jókora summa, 1.488 millió forint. Ezek az adatok, és az említett pártok 1988 óta végzett áldatlan tevékenységei bizonyítják, hogy valójában önmagukért, a hatalomért dolgoznak hihetetlen erőbedobással, a nemzet pedig ennek a látszólagos szembenállásnak a szenvedője.

Le merem írni: Ha a magyarság nem ébred fel Csipkerózsika álmából, és még évekig a pártokrácia piros (MSZP által gerjesztett), és narancsszínű (FIDESZ által gerjesztett) ködében fog élni, az nemzeti katasztrófával fog járni minden tekintetben!


Jövőnkről:
A kívánatos az lenne, ha történelmünk tanulságait levonva, Magyarország geopolitikai helyzetét figyelembe véve, és őseink által reánk hagyott történelmi örökségeinket felvállalva, egy brüsszeli igától független, Trianon előtti határokon belül szerveződő nemzet, az új, és megújult Nagy Magyarország valósulna meg, akár alkotmányos monarchia formájában. Horthy Miklós kormányzó elévülhetetlen érdeme, hogy az alkotmányosság helyreállításával az 1541-ben megszűnt magyar állam helyére visszaállította hagyományos államformánkat, a magyar királyságot. Ez az ország csak úgy gyarapodhat, és élhet békében, és az idegen érdekek kiszolgálásától szabadabban, ha saját, erős gazdaságot épít fel a magyar kis- és közepes vállalkozások felkarolásával. Kiváló minőségű termőföldjeinken a családi gazdaságok még exportra is termelhetnének az önellátáson kívül.
Közgazdászok számítása szerint a magyar vidék akár két-három millió embernek is adhatna megélhetést biztosító munkát. Kedvező családpolitikával néhány évtized múlva elérhetnénk a 15-20 milliós lélekszámot! Ezt az országot csak egy igen nagyszámú, - legalább 2-300 000 fős! - és gyors reagálású honvédő erő védhetné meg ellenségeitől.

Indokaim: Magyarország Izraelhez hasonlóan ellenséges környezetben él évszázadok óta, amely, mint tudjuk állandó ostromállapotra rendezkedett be. Mint fentebb soroltam, egész történelmünk az idegenek bomlasztó aknamunkájáról, és meg-megújuló támadásairól tanúskodik, melyek ellen folytonos önvédelmi harcot kell vívnunk. 1008 év keserves, véres küzdelmei ellenére immáron egyre fogyatkozunk, gyengülünk, zsugorodunk.
Magyarországot nyugatról az európai nagyhatalmak - Ottók- Habsburgok – később keletről a szovjetek használták negyven éven át, ma pedig a balliberális brüsszeli vezetés használja fel. A kétkedőknek ajánlom elolvasni az eunyet.hu részletes kimutatását a milliárdos EU sarcról, valamint Polyák Endre: http://www.newyorkpolgarikor.com/reszletes.asp?MainID=1&HirID=23049

és Drábik János: http://62.112.194.95/hirlevel/arch06.html - idevonatkozó tanulmányait. is. Az oroszok, ha úgy hozza az érdekük, még fogják is használni országunkat: ,,Magyarországgal nagy terveink vannak!” ( Vlagyimir Putyin, 2007)

Ezért még egyszer hangsúlyozom: önvédelmünk, és életterünk érdekében nincs más utunk, mint az Izraelhez hasonló, nagy gazdasági-, és katonai potenciállal rendelkező állam felépítése, a bomlasztó, és megosztó erők hatalomból való kizárása mellett! Ebbe sajnos, a pártokrácia résztvevőjeként a liberális gyökerű FIDESZ is beletartozik, a 38 százalékos támogatottsága (2007. júliusi mérés) ellenére is, mivel a nemzeti érdekeket, és az elszakított testvéreink autonómiáját sem képviselte kellő radikalizmussal, arról nem is beszélve, hogy a Szent Korona Történelmi Alkotmányunk közjogi visszaállítására sem tett kísérletet.
Délen és északon pánszlávista, magyargyűlölő vezetésű, szláv nemzetek vesznek minket körül, amelyeknek a magatartása immár Európai Uniós tagként sem változott.
Lássuk tehát be: szó szerinti rendszer váltásra, és a Trianon előtti határok visszaállítására van szükségünk, hogy a Nagy Magyarországon végre a demokratikus, és gazdasági konszolidáció útjára léphessünk.
Ellenkező esetben egy identitásvesztett, ún. Dél-amerikai típusú bérrabszolga gyarmattá válunk, csak nekünk nem az USA lesz a fő kizsákmányolónk, hanem Izrael, és az Európai Unió befektetői. Ennek 1988 óta számos jelét lehet megfigyelni: 2007 február végén zártkörű tanácskozást tartott a budapesti Soros-egyetemen a Világbank. Az előadók elmondták, hogy elképzelésük szerint Magyarországon csak 8 millió lakosnak kellene élni. Ebből kétmillió u.n. ,,narrow minded” (szűkmarkú, fukar) szakember legyen, a többi 6 milliónak pedig a hátteret kellene biztosítania. Az előadók úgy vélték, azokat a magyarokat, akik egy bizonyos szellemi szint fölé emelkedtek, ösztönözni kellene a kivándorlásra. A világbanki instruktorok üdvözölték ugyan a kormány oktatási és egészségügyi reformját, de hozzátették, véleményük szerint a kórházi ágyak számát tovább kell csökkenteni, a reform utáni állapot felére. Ezt követően - közölte egy oda meghívott, de a hallottakon nagyon felháborodott magyar üzletember a Demokratával - egy 30 fős még zártabb körű tanácskozásra került sor, ahol a jelenlévő pénzügyi és kormányzati emberekkel ismertették azt a forgatókönyvet, amit a továbbiakban követniük kell, s amit a Demokrata informátora szerint 30 évre titkosítottak.
Ha a jelenlegi folyamatok fogják uralni a hazát, néhány év múlva teljesül a Világbank akarata, és egy olyan, hat millió fős ,,magyarság” fog itt élni, amely csak halvány árnyéka önmagának, és kényszerből, teljes mértékben idegen érdekszférákat szolgál ki!! Csak az én, debreceni környezetemben ismerek négy hatalmas gyárat - az egyik német, a másik amerikai, a további kettő izraeli tulajdonú – amely évek óta 120-150 %-os teljesítménnyel, három, illetve folyamatos műszakban dolgoztatja alkalmazottait, azért, mert tudják: azok az adókedvezmények, és alacsony bérköltségek, amelyeket politikusainknak köszönhetnek, talán nem fognak örökké tartani. Így amíg tudnak, extraprofitot állítanak elő, és azt ki is viszik az országból. Így mi, biztosan nem fogunk felvirágozni. El tudják képzelni, hogy egy két-három ezer főt foglalkoztató gyár mekkora, milliárdos hasznot visz haza? Egyes, közelítő számítások szerint – a multik profitja ugyanis üzleti titkot képez – évente 20 milliárd dollárt menekítenek ki ily módon az országból. Ezeket, ha nyugati mintára megadóztatnánk, településeink fejlődhetnének, felvirágoznának és az államkincstár is gyarapodhatna.
Sokan nem tudják, ezért ide írom: a multiknak nyújtott, egyedi beruházási kedvezmények, azon túl, hogy igazságtalanok a hazai vállalkozókkal szemben, ellentétesek az Unió jogszabályaival, és a FIDESZ 1998-2002-es kormányzása idején többször szólt is ellene az EU!

A pártokrácia által 1988-tól felvállalt "appeasement", azaz a lecsendesítés vagy Fidesz nyelven szólva a ,,múltnélküliség”, ,,a tisztalap politikája” a nyugalom érdekében Trianonnal kapcsolatban, a történelemben még mindig megbosszulta magát. Az elcsatolt területeken élő magyarság helyzetében különösen magas az ár, hiszen így bátran inzultálják, verik őket a vérszemet kapott szlovák és a román ,,europolgárok”. Az osztrákok talán hagyták Dél-tiroli testvéreiket elnyomni? Addig nem nyugodtak, amíg el nem érték testvéreik számára az autonómiát!
Ausztriának hosszú évtizedeken át nem is volt diplomáciai kapcsolata Olaszországgal, és elszakított 270 000 testvérük ügyét az ENSZ elé vitték. A mi politikusaink miért nem vitték az elszakított 3 000 000 magyar ügyét az ENSZ elé? Ennek a nemzetietlen, gyáva politikának az eredménye az az agresszív, terrorizáló magatartás, amivel szomszédaink a magyarokat üldözik, továbbá az is, hogy szomszédunk még a Dunát is el merte terelni, a másik jelenleg a Rábát szennyezte el.
Mivel az Európai Uniós csatlakozásunk óta nemzeti önrendelkezésünk nagymértékben gyengült, egyszer és mindenkorra véget kell szakítani annak a szellemiségnek, miszerint mi csupán kultúrnemzet vagyunk, nemzeti létünket éljük ki a hungaricumokban, a gazdaságunk szabályozását bízzuk a brüsszeli döntéshozókra, a honvédelmünket pedig bízzuk a NATO-ra. Ez a felelőtlen törekvés a magyar nemzetre olyan káros folyamatot indított el, amely a világeseményekben csak sodródó népességgé teszi a magyarságot, amely nemhogy sorsát nem képes intézni, de arra való igényét, tehát nemzeti létezésének igényét adná fel. A minél teljesebb önfeladás helyett, a gazdaságát, és önigazgatását saját érdekei szerint előtérbe helyező, önszervező államra van szükség, amelynek megvalósításához mind a szellemi alapok (Történeti Alkotmányunk) mind a képzett emberek léteznek.
Ha minden marad változatlanul, akkor nem csak Trianon felülvizsgálatáról – amelynek van járható, jogi útja(!): a mindenkori magyar kormány adhat be kérelmet a Trianon Commitée-nek - és rendezéséről maradunk le örökre, de mondjuk ki őszintén: A mostani politika hosszútávon egyenesen a magyarság teljes asszimilációhoz, azaz beolvadásához vezet, a globalizálódó, és kollektivizáló Európába, miközben gazdasági javairól, (a nemzeti vagyon nagyobb része már idegen tulajdonban van) és önrendelkezéséről (az európai uniós csatlakozás, és a lisszaboni szerződés során aláírt szerződések) is le kellett már mondania.
Ez egy újabb Trianon magyarok! A mindenkori magyar kormány ezekkel a genocidiális folyamatokkal egyetértett, sőt a liberalizmus, és az európaiság álcája mögött súlyos milliárdokért (lásd fentebb) aktívan közre is működött benne.
Milyen eszközeink vannak? Van hiteles őstörténetünk, amire büszkék lehetünk, van keresztyéni hitünk, és van Szent Korona Történelmi Alkotmányunk! Juttassuk közösen érvényre őket, hogy megvalósulhasson :
A Szent Korona Magyarországa!


Végezetül álljon itt egy idézet 1905-ből, amelyet a debreceni lelkésztárból gyűjtöttek:

,,Mi nem vagyunk Jákob népe, ki könnyű szerrel megvált a földtől: ő előtte csak az anyagi jólét, a kenyértermő vidék, a jó "legelő" volt az irányadó, s ahol ezeket feltalálta, ott lelte meg hazáját. Mi nem így vagyunk ezzel! Minket ide, ehhez a földhöz köt múltunk minden eseménye, jelenünk minden boldogsága, jövőnk minden reménye, szívünk, lelkünk minden édes vágya és emléke. Csak mi emelhetjük magasra az országot!”



Iványi Sándor