Szlovák-magyar megbékélést és békés nyomásgyakorlást a jussunkért

...gyertyát gyújtsanak és imádkozzanak a szlovák-magyar megbékélésért

Június 4-én újból gyülekezés a pozsonyi Hodzsa téren, a szlovák-magyar megbékélésért, a békés együttéléséért és az azonos jogokért, gyertyagyújtás, valamint koszorú elhelyezése a Vásár téren az 1919-es sortűz áldozatainak emlékére.
Le kell szállni a lóról, ha valóban megbékélést akarunk.
Egyszemélyes tüntetést tartok, aki szeretne és hisz a szlovák-magyar megbéklésben csendes részvételével támogathatja a tüntetés békés lebonyolítását.

"A számum fojtó és gyilkoló szele viharzott keresztül Magyarországon. Négy sarkán a vész és pusztítás elemei egybefonódtak. A tűz döbbenetes erővel hatolt előre az ország szíve felé. A gyűrű egyre szorítóbb, egyre kisebb lett. A terebélyes tölgyből csonk lett. A szivárvány színei megfakultak. A csonka, béna törzs fölött a pusztító tűz lángbetűkké merevedett. Robbanó lánggal vakított a magyar éjszakában a hét betű: - TRIANON."
péchújfalusi Péchy Szabolcs, 1930




Előre figyelmeztetem, Kalińák minisztert és a hivatalának soviniszta alkalmazottjait, hogy engemet nem lehet megfélemlíteni, ahogyan eddig sem lehetett, ezért békésen követelni fogom a szlovák-magyar megbékélést, a törvények és az alkotmány tiszteletben tartását és a Trianonban beígért önrendelkezés jogát. Ezért számomra a trianoni diktátum sohasem lesz elfogadható, mivelhogy a győztes nagyhatalmak ott lévő képviselői 1920-ban nem valós adatok alapján hozták meg a döntésüket, hanem Benes, Masaryk hazugságait vették figyelembe. Az 1947-es párizsi békeszerződés lényegében annullálta a trianoni diktátumot, ellenben annak rossz döntéseit újból megerősítette.Az 1947. február 10-én aláírt párizsi békeszerződés egyetlen apró eltéréssel visszaállította Magyarország 1938 előtti, az I. világháborút lezáró 1920-as trianoni békeszerződésben megállapított határait. A változás a Pozsonnyal szembeni szlovákmagyar határszakaszt érintette. Magyarországnak itt három újabb falut kellett átadnia Csehszlovákiának.(BJ)

TRIANON - 1920. június 4.

Ez a legszomorúbb dátum Magyarország történetében. Ezen a napon kényszerítették Magyarországra a hírhedt trianoni békeparancsot, mely a legaljasabb merénylet volt az ezeréves magyar nemzet ellen, mely mindenkor a keresztény Nyugat védőbástyájaként teljesítette európai feladatát. Ezer éven át minden menekültet és otthont keresőt befogadott. Hálából Trianonban feldarabolták és odaajándékoztak a koncra éhes szomszédoknak. Ma már kilenc ország bitorol magyar területet.
1914-ben egyetlen lövés elegendő volt, hogy lángba boruljon a világ. Sarajevo utcáján egy szerb orgyilkos lelőtte a csehek és románok által kedvelt osztrák-magyar trónörököst, aki nyílt ellensége volt a magyaroknak. A magyar országgyűlés egy csoportja kétségbeesetten próbálta megőrizni a magyar nemzet semlegességét, sikertelenül. Ennek ellenére, öt évvel későbben Magyarországra mérték ki a győztes hatalmak a legsúlyosabb büntetést: az ezeréves Magyarországot kíméletlenül feldarabolták. Több mint három millió magyar idegen megszállás alá került és üldöztetésnek, zaklatásnak, mérhetetlenül sok szenvedésnek lett kitéve. Az országot minden természeti kincsétől megfosztott az igazságtalan békeparancs. Milliók lettek földönfutóvá.
Magyarország elvesztette területének 71.5%-át, lakosságának 63.6%-át. Magyarország az egyetlen ország a világon, amelyik kizárólag önmagával határos!
Erre mindig emlékeznünk kell!

Esterházy János:
"A jövőt az építi helyesen, aki számításba véve az adottságokat, nem gátakat és elválasztófalakat emel, hanem a félreértések kiegyenlítéséhez és a békés együttélés előfeltételeinek megteremtéséhez járul hozzá".

Táncsics Mihály:
"Az egyenlő szabadság és az egyenlő jogok teszik a forrást, melybül mindenki egyaránt meríthet jólétet, boldogságot, áldást."

A trianoni döntés alapján Csehszlovákiának a multietnikum, a tolerancia és az együttélés szabályai szerint kellett volna létrejönnie. Ez helyett a cseh és szlovák nép közös nemzetállamát hozták létre úgy, hogy 90 éve a többi népet a magyart, a németet, a ruszint, a romát, valamint a kisebbségeket durva asszimilációs folyamatoknak vetik alá.
A szlovákság mindezt még megtetőzve, attól tartva, hogy egyszer a Felvidéki Magyar Nép majd megkérdőjelezheti a trianoni diktátum helyességét, érvényességét, hathatós magyarellenességet sulykolt, nevelt bele ovodáskortól kezdve a felnövő szlovák nemzedékekbe. Mindezt azzal indokolva, hogy a magyarok Szlovákia, szlovákság megsemísítésére törekednek.
Mekkora abszurd állítás, de ennek ellenére, milyen hatalmas sikerrel hajtották végre. Manapság, ha egy szlovákot az ember megkérdezi, hogy vajon miért utálja annyira a magyart? Válaszképpen azt kapja, mert Szlovákiát és a szlovákságot akarják elpusztítani. Arra a kérdésre, hogy vajon ezt miért is tennék? Erre a válasz már vállvonogatás, vagyis nem tudják. Egy másik népet azért utálni, mert az apám-anyám is utálta, egy kicsit fura megközelítése a népi ellentéteknek. Úgyis mondhatnám a szlovák politikai elit 90 éves beteges munkájának a sikeres eredménye.
Ezen kell változtatni, sőt lehet is. Vajon hogyan?
Őszinte és határozott beszéddel mindez megoldható. Természetesen egyik napról a másikra ezt a görcsös ellenszenvet, görcsös állapotot feloldani nem lehet. A Felvidéki Magyar Népnek, a felvidéki magyar politikusoknak, az állandó magyarázkodási, védekezi pozíciójukat, határozott és konkrét célokat tartalmazó viselkedéssel és politizálással kell felváltani. El kell magyarázni a többségi szlovákságnak, hogy mi itt nem azért élünk, hogy őket tönkretegyük és elpusztítsuk, hanem azért mert itt születtünk és itt is akarunk élni.
Ennek a közös együttélésnek hathatos megbékélési eszköze lehet a közös területi autonómia létrehozása, a trianoni rossz beidegződések, ellenszenv, ellenérzések feloldása végett. Egyúttal ezen a közös területen, kölcsönös tolerancia, valamint a népek és kultúrák közötti legitim különbségek elismerésével, egymás népi értékeinek a tiszteletben tartásával, be lehetne bizonyítani, hogy a közös ezeréves együttélésnek több volt a pozitívuma, mint a politikusaink által gerjesztett negatívumok.
Ezért kell küzdeni, ezért érdemes élni.


"Trianon, előzményeivel és következményeivel együtt nem csupán számunkra, magyarok számára trauma.

Éppúgy rágódnak rajta a látszólag nyertes szlovák barátaink is. Megbékélésre van szükség, hogy az elkövetkező korszak ne legyen egyikünk számára sem vesszőfutás.

A Trianon palotában olyan döntést hoztak 1920. június 4-én, amely igazságtalan volta mellett egyben gyalázatos megcsúfolása volt a népek önrendelkezési jogáról hangoztatott fennkölt elveknek. Ezt a döntést nem a szlovákság hozta, hanem nagyhatalmi, geopolitikai érdekek határozták meg. A következményeit máig nyögjük – egykori győztesek és vesztesek egyaránt. Az akkori döntést eleink fájó szívvel tudomásul vették ugyan, de azt elfogadni nem tudták. És nem tudjuk mi sem. "

Trianoni tanulságok – mai lehetőségek


A szlovák-magyar viszonyból a kölcsönös empátia hiányzik


- Miniszterelnök-helyettes úr (Čaplovič), a Lidové novinynak adott interjújában a francia-német példát idézve, tényleges megbékélést sürgetett a szlovák és a magyar nemzet, Magyarország és Szlovákia között.

Ne jussunk Lót sorsára!

Horváth Róbert alistáli katolikus lelkipásztor és Bósza János, a Dél-Fölvidéki Önrendelkezésért Tanács elnöke együtt ment el a köztársasági elnök rezidenciája elé, hogy gyertyát gyújtsanak és imádkozzanak a szlovák-magyar megbékélés jegyében.

imádkozni mentünk, nem demonstrálni

A kisebbségi kérdés a magyar-csehszlovák kapcsolat


Szlovák-magyar kiegyezés, tizenkét pontban

Miért nem tudta a csehszlovák diplomácia megszerezni a nyugati nagyhatalmak támogatását a csehszlovákiai magyar kisebbség teljes felszámolására vonatkozó terveihez?

A magyar kisebbségek és a párizsi magyar békeszerződés

Miroslav Kusý - Némelyik szlovák politikus ki se bírja ejteni a nevüket, és ha mégis sikerül, biztosan valami ócsárló jelzővel cifrázzák. Arról a népről van szó, amelyik egy szomszédos országban él - abban, amellyel a leghosszabb közös határszakaszunk van. Ez a határ nem csupán a leghosszabb, de a leginkább átjárható is, nem választanak el leküzdhetetlen akadályok, hegységek, tengernyi folyamok. Azonkívül ez a legfiatalabb határ, hiszen ezer éven át nem is létezett. E korszak nagy részében a hungarus (uhorský) politikai nemzet részei voltunk, amely csak együttélésünk vége felé oszlott különálló, etnikai nemzetekre - magyarokra és szlovákokra.

Miroslav Kusý - Amilyen rossz csak lehet

Megbékélni és kiegyezni és nem megalkudni! A kiegyezéshez az kell, hogy két egyenrangú partner őszintén üljön le egymással szemben a tárgyalóasztalhoz. És köztük ne legyenek tabutémák - legyen viszont őszinte szándék arra, hogy mindenkinek megadják azt, ami őt illeti. Ha a szlovákokat megilleti az önálló állam - akkor az itt élő magyarokat megilleti az önrendelkezés joga. Ha pedig a magyarok által lakott (autonóm) területen élő magyaroknak beszélniük kell az államnyelvet, akkor az itt szolgálatot teljesítő hivatalnokoknak, rendőröknek, stb éppúgy beszélniük kell a mi nyelvünket. Pusztán a kölcsönös béke, a szeretet, a kiegyezés jegyében. Arányosan, egyenlően, feltételek nélkül. Van ilyenre példa Európában, igaz nem középen, hanem északon, de mégiscsak Európában...

Megbékélésre fel, szlovák és magyar testvéreim


A tüntetés

1919. február 12-én a régi vásárcsarnok előtti az egykori Vásár téren, (ma S.N.P. námestie) többezres tömeg gyűlt össze tüntetésre. A fegyvertelen emberekre több oldalról tüzet nyitottak, és szuronyrohamot intéztek a csehszlovák katonák, a pozsonyt megszálló Csehszlovák légió katonai parancsnokának, Riccardo Barecca ezredesnek tudta nélkül.

Riccardo Barecca amint értesült az eseményekről, a helyszínre sietett hogy visszaparancsolja a kaszárnyába a Csehszlovák katonákat, de egy Sadloň nevű közkatonája puskatussal leütötte.

Az Olasz ezredes puskatussal történő leütését a fegyvertelen tüntetőkre próbálták rákenni, és a hivatalos jelentés azt közölte hogy a katonák azért voltak kénytelen használni a fegyverüket, mert a tömeg hógolyóval dobálta meg őket.

Az áldozatok névsora

23 ember súlyosan megsebesült. A halottak névsora : Luntzer Gusztáv, 19 éves munkás; Albrecht Károly, 21 éves leszerelt tengerész; Kubesch Vilmos, 17 éves fémipari szakmunkás tanuló; Kováts György, 28 éves rokkant katona; Heringes (vagy Haringás) Ferenc, 37 éves szabómester; Soós Ferencné, 37 éves városi alkalmazott neje; Záborszky Gyula, 37 éves hivatalnok; Skoda János pár nappal később halt bele a sérüléseibe, és az ádozatok temetése napján lőtte le egy cseh katona Hubert Károly 14 éves tanulót amikor megkötötte a cipőjét mert a katona azt hitte hogy a fenekét mutatja neki.

A halottak a csalogányvölgyi temetőben( mai néven Bratislava IV. Slávičie údolie ) vannak eltemetve Alexander Dubček sírjának szomszédságában. (wikipédia)

Pozsonyban történt 1919. február 12-én
Akiket elfeledtünk... - Brogyányi Mihály

Pozsonyban, a csalogányvölgyi temetőben – nem messze Alexander Dubček sírjától – egy elhanyagolt, mohával benőtt kőlap simul a földbe, felette fiatal, zuhanó férfi domborműve, s a kőlapon a felirat csak ennyi: 12. február 1919. Vajon mire utal ez az emlékmű? Mi történt ezen a napon?
Pozsonyt 1919. január 1-én foglalták el a bevonuló csehszlovák légiósok. A város lakossága, mely akkor merőben más összetételű volt, mint ma (40% magyar, 41% német, 15% szlovák) visszautasító daccal fogadta a bevonuló csapatokat. Általános sztrájkba léptek a vasutasok, postások, egyéb közalkalmazottak, s zárva maradtak az üzletek, éttermek, kávéházak is. Február 12-én pedig nagy tiltakozó gyűlést szerveztek a Vásár-csarnok előtt (ma SNP tér). A gyűlés még meg sem kezdődött, amikor a magyar zászlókkal felvonuló, ,,Éljen Magyar-ország!”-ot skandáló tömeget több oldalról megtámadták a csehszlovák katonák. A megriadt, fegyvertelen polgárok menekülni próbáltak, de minden oldalról sortűz, szuronyroham fogadta őket. Az agreszszív támadás után hét halott, 23 súlyos és száznál több könnyebben sérült feküdt a téren. Az áldozatok: Heringes Ferenc 37 éves szabómester, Luntzer Gusztáv 19 éves munkás, Kováts György 28 éves hadirokkant, Kubesch Vilmos 17 éves szakiskolai tanuló, Soós Angéla 37 éves városi alkalmazott, Albrecht Károly 21 éves. hazabocsátott tengerész, Záborszky Gyula 32 éves hivatalnok. Az áldozatok temetésének napján lőtték fejbe Hubert Károly 14 éves iskolai tanulót, Skoda János pedig pár nappal később halt bele sérüléseibe.
Az elkövetkező hetekben Pozsony sorsa végleg megpecsételődött. Megszüntették az Erzsébet Tudomány- egyetemet (azóta sincs magyar egyetemünk!), több magyar iskolát bezártak, csehszlovák hivatalnokokat ültettek az addigiak helyébe és egyéb olyan lépések történtek, amelyek a város sok évszázados arculatának megváltozását eredményezték. Ma, nyolcvanhárom év elteltével, az akkori véres eseményekre szinte senki sem emlékszik. A sors iróniája, hogy a magyarságukért tüntető hősi halottak emléktábláján a nevüket már szlovák helyesírás szerint írták, s hogy tökéletes legyen a mű: mára az áldozatok emlékművét benőtte a moha és a feledés.
Pozsony magyarsága az óta 40%-ról 4% alá csökkent, de ismét kezd vissza emlékeznia múltjára: 1956. óta ismét szokás a március 15-i megemlékezés a Petôfi szobornál, sok évtizedes szünet után ismét lerójuk tisztele-tünket az 1848-as pozsonyi vértanúk sírjánál. Talán itt lenne az ideje 1919. február 12-e mártírjairól is megemlékezni, ôk is megérdemelnék a koszorút.
Brogyányi Mihály

Pozsony, 1919. február 21. Jegyzõkönyvi kivonat Pozsony város kinevezett képviselõtestületének közgyûlésérõl, amelynek egyedüli programpontja a csehszlovák legionáriusok által 1919. február 12-én a tüntetõ tömegre leadott sortûz volt.
Jegyzõkönyvi-kivonat
8/4196/V. A közgyûlés megnyitása után Kazacsay Árpád képviselõtestületi tag kér szót és a következõket mondja:
„A mai közgyûlés egyedüli tárgya a közgyûlés összehívását javasoló tagok indítványa értelmében a városi bizottság állásfoglalása a folyó hó 12-én városunkban elõfordult gyászos eseményekkel szemben. Azon gyászos
és megdöbbentõ események hatása alatt, melyek f. hó 12-én városunkban lejátszódtak, a városi bizottság tagjainak egy számottevõ része arra az elhatározásra jutott, hogy az emberiség örök törvénye és érzése nevében a legmélyebb megdöbbenésnek, a lefolyt véres események feletti mélységes gyászának adjon kifejezést és a hatalom jelenlegi birtokosaitól kellõ biztosítékot követeljen arra nézve, hogy ilyen események a jövõben meg ne ismétlõdhessenek. A hátramaradt árvák és kenyérkeresõiktõl megfosztott családok számára pedig azt kérjük, bár a szenvedett szomorú veszteséget földi hatalom többé pótolni nem képes, – hogy legalább az anyagi megélhetést kellõ módon és intézményesen biztosítsa. Ezek a célok vezettek bennünket midõn a mai rendkívüli közgyûlés megtartását kértük és hálásan akarjuk elismerni, hogy a fõispán
2
úr, aki itteni szereplése alatt emberies gondolkodásának és elõzékenységének több tanújelét adta már, ez alkalommal sem tagadta meg kívánságunkat és a mai közgyûlés összehívása által lehetõvé tette, hogy a város lakosságának kívánságai kifejezésre juttassanak. Bennünket midõn a mai közgyûlés megtartását kértük, semmiféle politikai célok nem vezettek, hanem egyedül és kizárólag az emberiség örök törvénye és Pozsony jól felfogott érdeke. Pozsony városának egész lakossága, mint a hatalom jelenlegi képviselõi is legszentebb kötelességükként tartoznak odahatni, hogy a négy és fél éves világháború után egy szebb és Dokumentumok az OKP történetéhez!

1 Pozsonyban 1919. február 12-én a csehszlovák legionáriusok a békés tüntetõ tömegbe lõttek, 7 halálos áldozatot és 23 sebesültet követelt a sortűz.

2 A megszállt területeken a Szlovákiai Teljhatalmú Miniszter rendeleti úton felfüggesztette a vármegyék önkormányzatát és élükre zsupánokat (fõispánokat), azaz megyefõnököket nevezett ki. A zsupánok rendkívül széles jogkörrel felruházott állami tisztviselõk voltak. Pozsony vármegye és város elsõ zsupánja Samuel Zoch, modori evangélikus lelkész volt. A zsupánok 1919 elején a korábbi vármegyei törvényhatósági-, városi- és községi önkormányzati bizottságokat feloszlatták és helyükre újakat neveztek ki. A tagokat a helyi közösségek gazdasági és politikai vezetõi közül tetszés szerint választották ki a
jobb jövõ reményének legutolsó foszlányait megmentsék és mindent távol tartsanak ami a békét, a nyugalmat, a rendet és a becsületes munkát hosszú idõre lehetetlenné tenné, és Pozsonyt oly örvénybe sodorná, amelybõl többé nem tudná kibontakozni. Pozsonyt ezer éves története a kulturvárosok elsõ sorába helyezte, a munka és tisztesség mintaképévé tette Pozsony összes lakossága mindig a társadalmi rendnek és elõírásoknak a rendelkezések iránti tiszteletnek támasza és oszlopa volt és ez akar lenni és maradni továbbra is. A hatalom jelenlegi birtokosaitól ennek a törekvésnek támogatását kérjük, és követeljük. Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy Pozsony városa egész lakossága érzelmeinek ezen mai ünnepies megnyilatkozása visszhangra fog találni különösen az ön lelkében, méltóságos fõispán úr, és remélni akarom, hogy méltóságod azokat a szép szavakat, melyeket idejövetele elsõ pillanatában jövõ mûködésének irányelveiként hangoztatott, a jövõben is meg fogja valósítani és a szeretet és emberiség örök törvényeit érvényre fogja juttatni, hogy a közel múlt napok végtelenül szomorú eseményei meg ne ismétlõdhessenek. Ezt kérjük és ezt reméljük.”
Erre felolvassa és beterjeszti a következõ határozati javaslatot, amely ekképp szól:
Pozsony város bizottsága a folyó hó 12-én békés városunk területén történt véres események, nyolc emberélet elpusztítása, huszonnégy polgár súlyos megsebesítése miatt mélységes gyászát nyilvánítja. Kegyelettel meg örökíti az ártatlanul elesettek emlékét és a cseh-szlovák kormánytól elvárja, hogy az áldozatok hátramaradt családtagjairól gondoskodik.
Köztudomású tény, hogy e véres eseményekre oly népgyûlés szolgált alkalmul, melyen Pozsony munkássága épen a békés munka megkezdését kívánta elhatározni. El nem vitatható, hogy még azon esetekben is, hol a katonaság provocatioval akarja fegyveres beavatkozását megokolni, a felhozott ok minõsége a visszatorlás rettenetességét nem mentegetheti. Katonák a csoportosulások színhelyétõl messze fekvõ utcákon békésen haladó polgárokra is lövöldöztek: így a Heringes családnak amiatt kellett fenntartóját elvesztenie, mert az aggódó családapa az utcára lépett, hogy kis gyermekét haza vigye. Katonák minden ok nélkül lakosok nyitott ablakaiba, kapuiba lövöldöztek és békés polgárokat azon indoklással, hogy lakóházukból lövés történt lakásuk feldúlása után tömegesen és mint csakhamar kitűnt ártatlanul letartóztatták. A gyászos nap történetébõl lakosságunk köztudatába hatolt tények sorozata – melyhez az az alaposnak tekinthetõ hír kapcsolódik, hogy a csehszlovák katonaságnak a polgárság iránt emberies megértést tanúsító lovagias olasz parancsnokán éppen cseh-szlovák katona ejtett súlyos bántalmazást!
Angyal Béla

3 A lövöldözés helyszínére érkezõ Riccardo Barreca olasz ezredest egy légionárius puskatussal leütötte. A hivatalos csehszlovák sajtóközlemény szerint azonban egy polgár sebesítette meg az olasz parancsnokot. Jankovich Marcell: Húsz esztendõ Pozsonyban. Pozsony, 2000.
67-69. p.

– városszerte azt a döbbenetes érzést fakasztotta, hogy a jelenleg itt állomásozó cseh-szlovák katonaság egyes részeiben a polgársággal szemben oly mérvû ellenséges szellem uralkodik, mely hasonlóan véres események megismétlõdhetésének állandó veszedelmét hordja magában.
Elvárjuk a cseh-szlovák kormánytól, hogy a katonaság egyes elemeinek magatartása folytán a polgárságban méltán megrendült életbiztonsági érzést meg fogja szilárdítani, oly módon, hogy mindazon csapattesteket, melyekbõl a jogtalan tények tettesei kikerültek, Pozsony területérõl haladéktalanul elvezényelteti és megfelelõ más csapatokkal helyettesítteti. Elvárjuk továbbá, hogy a cseh-szlovák kormány a véres nap eseményei dolgában megindítandó vagy megindított vizsgálatot hatóságaival a föltétlen tárgyilagos és legszorgosabb alaposság követelményei szerint a városi bizottság közremûködésének lehetõvé tételével fogja lefolytattatni és gondoskodni fog arról, hogy mindazon polgári és katonai egyének, akikrõl megállapítható, hogy a halálesetek, sérülések vagy egyéb atrocitások elkövetésében vétkesek, állásuk vagy rendfokozatukra nemkülönben politikai szempontokra való minden tekintet nélkül, a cselekményük vagy mulasztásuk mérvével arányos büntetésben részesüljenek.
Pozsony város területén a cseh-szlovák hatalom a szuverenitást oly diplomáciai jegyzékre való hivatkozással gyakorolja, melyben az entente hatalmak e szuverenitás területi meghatározását kifejezetten ideiglenesnek minõsítik ilyképen a cseh-szlovák kormány sem zárkózhatik el a nemzetközi jogban gyökerezõ azon álláspont helyessége elõl, hogy Pozsonyra nézve a szuverenitás kérdésének végleges eldöntése a béke konferenczia által megállapítandó békeszerzõdésre tartozik. Elismeri a városi bizottság, hogy az interregnum jogi jellegével bíró jelenlegi helyzet a megszálló hatalmat is igen nagy és eredményesen csak magas fokú politikai bölcsességgel leküzdhetõ nehézségek elé állítja, de mivel a nehézségek kölcsönös megértéssel csökkenthetõk, a cseh-szlovák kormánytól is méltán elvárhatjuk, hogy viszont a Pozsonyi polgárságnak még hasonlíthatatlanul súlyosabb a háborús gyötrelmek és politikai állapot dualizmusa által súlyosbított helyzetével szemben ugyancsak méltányos megértést fog tanúsítani.
Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a cseh-szlovák kormány hatóságainak nem mindegyik intézkedésében tudjuk a megértés szellemét föltalálni. Így a harminc éves küzdelemmel kivívott magyar Egyetemnek bezárása, városi polgároknak internálása, a lakosság szellemi és gazdasági szükségleti szempontjából nélkülözhetetlen sajtónak kizárása, a magyar nemzeti színeknek az interregnumban érthetetlen elnyomása, szabad mozgásunknak az útlevél és igazolványi rendszer zaklató kezelésével való megakasztása, végül élelmezésünknek rengeteg élelmi cikkek elhordásával való veszélyeztetése: kétségkívül oly közigazgatási intézkedések, melyek nemcsak a jogszerûség hanem épen a politikai célszerûség álláspontjáról is kifogásolhatók, mert sokkalta nagyobb károkat okoznak, mint amekkoráknak megelõzésére szánták, és mert ok nélkül kikezdik a lakosság békés hangulatát.

Elvárjuk tehát, hogy a cseh-szlovák kormány a lakosságot súlyosan érintõ rendkívüli intézkedéseket haladék nélkül hatályon kívül fogja helyezni, annyival inkább mert biztosíthatjuk, hogy a pozsonyi polgárságban évszázadok óta örökletes és a jelen idõkben is megõrzött törvénytisztelet, higgadtság, béke-rend és munka szeretet az ilyen intézkedéseknél szilárdabb záloga a békés rend fönnmaradásának!
Felkérjük a Zsupán urat, hogy jelen határozatunkat dr. Srobár Lõrinc cseh-szlovák minister úrral közölni méltóztassék.[…]

4
A fõispán nyilatkozatának elhangzása és evvel kapcsán az ügyrendhez való többrendbeli felszólalás után elnöklõ fõispán határozatként kimondja, hogy a közgyûlés Dewald Hugó bizottsági tag kivételével a határozati javaslat megvitatását és a vita megtartását ezúttal nem tartja szükségesnek, azt mellõzi s a Kazacsay Árpád bizottsági tag által benyújtott fenti határozati javaslatot az azt egyedül ellenzõ Dewald Hugó bizottsági tag szavazata ellenében egyhangúan elfogadja és azt határozatává teszi.
Mirõl a tanács /: V.ü.o.: / értesíttetik.

Pozsony város kinevezett képviselõtestületének 1919. évi február hó 21-én tartott rendkívüli közgyűlésébõl.


Megj.:
HODZSA TÉR
A Hodžovo námestie tér domináns épülete az Elnöki­palota.
1760­ban építették, mint Anton Grassalkovich díszkerttel
körülvett kerti palotáját. A palota előtt díszudvar található, amelyet a tértől egy mutatós kerítés választ el, ami két aranyozott kovácsolt kapuval van ellátva.

Otvorený list poslancom NR SR