Kárpátia Konföderáció

2009.2.15.

A politikusok - tisztelet a kivételnek - nem abban kiválóak, hogy merész víziókat vázolnak fel, hanem hogy fokozatosan engednek ilyeneknek, ha azok élettel telnek meg.

Ezért javaslom, létre kellene hozni egy közös Kárpátia Tanácsot a cél érdekében, ahová meg kellene hívni, a honföldi magyar és szlovák, a kárpátaljai ruszin, ukrán és magyar, székelyföldi magyar és román, erdélyi magyar és román, és a vajdasági szerb és magyar képviselőket. Ebből a célból egy kezdeményező bizottságot kell létrehozni, amely bizottság kidolgozza a Kárpátia Tanács alakuló közgyűlésének a programtervezetét, alapszabályát és céljait. Ehhez kérem minden erkölcsösen gondolkodó polgár segítségét. Jelszavunk legyen:
Bátorságunk, elkölcsösebb világot és jogegegyenlőséget is jelent.

Vitaanyag és nem kész tervezet, csupán egy merész vízió, amelybe életet kell lehelni:

Ez egy jó megoldás lenne a kárpát-medencei népek békés együttélése érdekében, nem revizió, nem csatlakozás Magyarországhoz, hanem a diszkrimináció és a sovinizmus mentes kisállamok ütközőzónáját lehetne létrehozni. Ez egy 21.századbeli megoldás lenne, a békés polgári együttélés érdekében, ahol minden kárpát-medencei nép és a nyelvük egyenrangú, egyenértékű lenne. Nem lenne asszimiláció, nem lenne soviniznimus és nincs szó Trianon reviziójáról sem, hanem egy korunkbeli logikus embercentrikus megoldásról, a békés együttélésről szólna.

Ha nem kaphassuk meg az autonómiákat,
akkor a Kárpátia Konföderációt kell békés eszközökkel kérni és egyezséges árán létrehozni, az ENSZ és az EÚ felügyelete mellett.

* Honföld - kétnyelvű szlovák-magyar,
* Kárpátalja - háromnyelvű ukrán-ruszin-magyar,
* Székelyföld - kétnyelvű magyar-román,
* Erdély - kétnyelvű román-magyar és
* Délvidék - kétnyelvű szerb-magyar hivatalos nyelvvel.

A többi kisebbség nyelve is hivatalos lesz olyan területeken, ahol a kisebbség arányaiban eléri a 8%, vagy ha azt a helyi kisebbség minimálisan tíz tagja kérni fogja, az önkormányzatiság legalsóbb szintjén.

Az önkormányzatok mini konföderációja.
Az önkormányzatiság lénye a szubszidiaritás elvére épül.
A szubszidiaritás lényegét tekintve kétségtelenül egy, a józan észre alapozott elv. Általánosan megfogalmazva a szubszidiaritás elve azt jelenti, hogy az EU-ban a döntéseket mindig a polgárokhoz lehető legközelebb kell meghozni. Lényegében a helyi legalsóbb szintű önkormányzatok, falvak, városok létrehozhatják a saját mini konföderációit. A mini konföderáció célja lehet az is, hogy biztosítsa az állami hatalmakkal szemben az önkormányzatok függetlenségét egyes önigazgatási témakörökben, a szubszidiaritás EÚ-s elvéből kiindulva, hogy fenntartsa a belső rendet és nyugalmat, hogy támogassa a szövetkezettek jogait és szabadságát, s hozzájárulhasson közös virágzásukhoz, valamint a hatékonyabb helyi politizálás végett, bizonyos helyzetekben az állam elnyomó monopol intézményeivel szemben, hogy garantálhassa az alkotmányos jogait minden polgárnak, nemzetiségi havatartozása nélkül.

Lásd:
Székely autonómia - Trianon revíziója

Idézet az írásból: "Természetesen a szlovák helyzet közvetlen gyakorlatias problémákat vet fel olyanokat, melyekre sokan nem is mernek gondolni. Amikor szétszedték Nagy-Magyarországot a nemzetiségiek, akkor a jogaikra hivatkoztak. Most mi mért nem kérhetjük az utódállamok szétszedését épp nemzeti jogainkra hivatkozva. Az utódállamok nemzetellenes politikája jogossá teszi Trianon revíziójának követelését. Szerintem követelnünk kell Trianon revízióját és a többségében, meg a szórványban élő magyarságnak a jogát, hogy önálló államban éljen, vagy Erdély esetében egy több nemzetiségű államban, vagyis egy független Erdélyben, egy Székely Köztársasággal a szélében. Tehát, amihez joguk volt a koszovói albánoknak, ahhoz legyen joguk a magyaroknak is. De egy dologra figyelmeztetnem kell, hogy ezt csak egy olyan nép tudja kiharcolni, melynek a megtartó ereje a belső. És a belső megtartó ereje nélkül egy nép a saját államában is elveszhet, lásd a mai Magyarország. Jogokat olyan nép tud kiharcolni melynek vitalitása van, vagy olyan képes új történelmi helyzeteke teremteni, mint a koszovói albánok. "

Tehát a Kárpátia Konföderáció bizonyos elemei adottak.

Részlet a Az « örök béke » Európája
Mándy Pál, A louvain-la-neuve-i egyetem emeritus tanára :

Tudnunk kell azonban, hogy a magyar kormány ellenezte a Szerbiának küldött hadüzenetet, és csak a bécsi, radikális körökt*l befolyásolt öreg császár döntése előtt hajolt meg. Említsük meg azt is, hogy a hosszú háború alatt, csak egyetlen egy uralkodó akarta az azonnali békét. Amint 1916-ban Károly császár és király, az osztrák-magyar kettős monarchia uralkodója trónra lépett, azonnal messzemenő békejavaslatokat tett, sőt még külön békét is hajlandó lett volna kötni a franciákkal és angolokkal abban az esetben, ha a német császár, szövetségese, megtagadja a békekötést. Kedvező alkalom volt erre, hiszen az 1916-os verdun-i csatában 700 ezer ember esett el. Sajnos, Clemenceau, francia miniszterelnök, radikálisan visszautasította Károly ismételt békejavaslatait. Igy a vérengzés egészsen az 1918 november 11-i fegyverszünetig tartott; két év emberáldozatait lehetett volna kikerülni! És Clemenceau bosszú szelleme uralta a versailles-i békeszerződést is:
olyan jóvátételi terheket rótak rá Németországra – 123 billió aranymárka³ – és olyan területcsonkításokat a vesztesekre, amelyek valóságosan megbénították a politikai és gazdasági életüket. John Maynard Keynes, a világhír4vé vált közgazdász, a Lloyd George által a versailles-i békeszerződésekre vezetett angol delegáció tagja, karakáns módon lemondott, mert előre látta az ilyen békefeltételek romboló hatását. Hadd említsek meg egy személyes élményt is. Meglepett, amikor 1952-ben, egyetemista koromban, Paul de Visscher, a belgiumi louvain-i egyetem alkotmányjog és nemzetközi jog professzora, a versailles-i békeszerződést igazságtalannak ítélte. És ez egy győztes ország egyetemi katédráján!
http://www2.u-szeged.hu/etk/rendezvenyek/2004/2004szept14/mandy.pdf

A konföderáció szuverén államok vagy közösségek olyan csoportja melyet egy szerződés hoz létre, de később gyakran közös alkotmányt fogad el. Általában valamilyen kritikus kérés megoldására jön létre, mint honvédelem, külügy, külkereskedelem, közös fizetőeszköz ami közös kormányzást kíván minden tag számára. Mai politikai értelemben csak független államok egy állandó, másokkal szembeni közös fellépésre szolgáló szövetsége

"Állok Istenért, Egyházért, Hazáért!"
Mindszenty József

http://users.bart.nl/users/nickl/umek-104.html

"Politikai" szereplése

Püspökkari körlevelekben, prédikációiban a szó erejével harcolt és védte az ezeréves szentistváni keresztény örökséget. "Ébresztgetem nemzetünk megszentelt hagyományait, amelyek nélkül egyesek talán igen, de a nemzet nem élhet."
"A jövőben nem alacsonyítjuk le magunkat -mondta egyik prédikációjában- azzal, hogy az idegenekkel versenyre kelve ócsároljuk nemzetünket..."
Különös gonddal óvta a fiatalságot az ateista, kommunista propagandával szemben: "Mindenüt merik szeretni a hazát, mi magyarok is merjük szeretni a hazánkat..."
Pártpolitikai vonatkozásokban nem foglalt állást, de az ország közügyeiről mindig véleményt formált tisztségéből és hitéből kifolyólag. Első alakalommal kifogásolta, hogy a nemzetgyűlés idegen megszállók jelenlétében puccs-szerűen, megváltoztatta az államformát. A második alkalommal pedig, amikor úgy látta, hogy a kormány nem veszi komolyan a felkészülést a béketárgyalásokra, memorandumot készített szakértők bevonásával és eljuttatta a nyugati világ illetékeseihez. Ebben a memorandumban felvetette egy -svájci mintára szervezendő- dunavölgyi konfederáció tervét is.

Szerbia és Montenegró (szerbül, cirill írással Србија и Црна Гора, latin írással Srbija i Crna Gora) két korábbi jugoszláv tagköztársaság, Szerbia és Montenegró államszövetsége (konföderáció) volt, amely 2003. február 4-én alakult, és 2006. május 21-én bomlott fel, amikor Montenegró (Crna Gora) lakossága népszavazás útján a függetlenség mellett döntött. Az új állam, Crna Gora, 2006. június 3-án nyilvánította ki hivatalosan függetlenségét. (Wikipédia)

A Német Szövetség (németül Deutscher Bund, a német államoknak 1866-ig fennállott, a bécsi kongresszus 1815. június 8-i szövetségi aktáján nyugvó szövetsége. Célja volt fenntartani Németország belső és külső biztonságát és az egyes német államok területi épségét. Tagjai voltak az összes német államok, szám szerint 35 (végül 31) monarchikus állam és 4 szabad város (Lübeck, Frankfurt am Main, Bréma és Hamburg), továbbá Ausztria is német tartományai után, Németalföld, Luxemburg és Dánia Holstein után. Poroszország tartományai között a két Preussen és Posen nem tartozott hozzá. A Bund területét 1815-ben 630 100 km²-re becsülték, a lakosság számát pedig 1815-ben 29 168 500 főre, 1864-ben pedig 46 059 329 főre, és ebből körülbelül 37 millió német ajkú volt. A szövetség ügyeit a szövetségi gyűlés, az ún. Bundestag intézte, amelynek székhelye Frankfurt am Mainban volt és az egyes államok megbízottjaiból alakult, Ausztria elnöklete alatt. ( Wikipédia )

A Svájci Államszövetség (nem hivatalos fordításban néha Svájci Konföderáció, tükörfordításban Svájci Esküszövetség) tengeri kijárattal nem rendelkező, kantonokból (tartományokból) álló szövetségi köztársaság Közép-Európában. Szomszédai Németország, Franciaország, Olaszország, Ausztria és Liechtenstein. Erős hagyományai vannak a politikai és katonai semlegesség terén, de a nemzetközi együttműködés terén is, mivel számos nemzetközi szervezet székhelye. ( Wikipédia )
http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:000_Zvicra_harta.PNG&filetimestamp=20060401235803

A svájci konföderáció huszonöt szuverén államból áll (tizenkilenc kantonból és hat félkantonból), s kétmillió-négyszázezer lakosa van. Huszonöt alkotmány irányította tehát, amelyek egyenként hasonlatosak a mi 1791-es, 1793-as, 1795-ös, 1799-es, 1814-es, 1830-as, 1848-as, 1852-es alkotmányainkhoz; ezen felül létezik egy olyan szövetségi alkotmány, amihez hasonlóra Franciaországban természetesen nem találunk példát. Ennek az alkotmánynak a szelleme az alábbiakban idézett törvénycikkek összességének felel meg:

"2. törvénycikk: A konföderáció célja, hogy biztosítsa a külföldi hatalmakkal szemben a haza függetlenségét, hogy fenntartsa a belső rendet és nyugalmat, hogy támogassa a szövetkezettek jogait és szabadságát, s hozzájárulhasson közös virágzásukhoz.
3. törvénycikk: A kantonok önállóak, vagyis önállóságukat nem korlátozza a szövetségi hatalom, s mint ilyenek, gyakorolják mindazokat a jogokat, amelyeket nem utaltunk a szövetségi hatalom hatáskörébe.
5. törvénycikk: a konföderáció garantálja a kantonok területi épségét és szuverenitását a 3. törvénycikkben megfogalmazott határokon belül, alkotmányaikat, a nép szabadságát és jogait, az állampolgárok alkotmányos jogait, s azokat a jogokat és hatásköröket, amelyeket a nép a hatalmakra ruházott át."

Vagyis a konföderáció nem kifejezetten egy állam: szuverén és független államok tömörülése, amelyek egy kölcsönös garanciát biztosító szövetséget alkotnak. A szövetségi alkotmány sem az, amit Franciaországban chartán vagy alkotmányon értenek, vagyis az ország közjogainak kivonata; a ligába való tömörülés feltételeit, vagyis az államok jogait és kölcsönös kötelezettségeit az egyezmény tartalmazza. S végül, amit szövetségi hatalomnak neveznek, egyáltalán nem a kormány megfelelője: csupán egy olyan ügynökség, amit az államok hoztak létre azoknak a közös funkcióknak az ellátására, amelyekről az egyes államok lemondtak, s ily módon szövetségi hatáskörbe kerültek.

Svájcban a szövetségi hatalom a huszonöt kanton népei által választott tanácskozó testületből, s az e testület által kinevezett, héttagú végrehajtó tanácsból áll. A szövetségi tanácskozó testület és a tanács tagjainak megbízatása három évre szól; s minthogy a szövetségi alkotmány bármikor felülvizsgálható, jogaik és személyük bármikor visszavonható, illetve visszahívható. A szövetségi hatalom tehát, a szó szoros értelmében olyan megbízatás, amelyek ellenőrzése teljes egészében a megbízók kezében van, s hatásköre a megbízók szándéka szerint változik.
( konföderáció fogalma

HOL ÉR VÉGET A TAGORSZÁG, ÉS HOL KEZDŐDIK AZ EU?
A május 11-i előadáshoz készített jelen háttéranyag 4 részből áll. Az első rész a szubszidiaritással, a második a hatáskörökkel, a harmadik az EU költségvetésével, a negyedik a számonkérés, ellenőrzés témakörével foglalkozik röviden.
I. A szubszidiaritás elve
I.1. A szubszidiaritás lényege
Általánosan megfogalmazva a szubszidiaritás elve azt jelenti, hogy az EU-ban a döntéseket mindig a polgárokhoz lehető legközelebb kell meghozni. Főszabályként ebből az következik, hogy a döntéshozatalt és a hatósági tevékenységet a lehető legalacsonyabb szintre kell helyezni, arra a szintre, amely a legjobban „van képben”, azaz ismeri a feladat megvalósításának körülményeit. A magasabb szintű szerv nem intézkedhet olyan esetben, amikor az adott célkitűzést az alacsonyabb szinten is el lehet érni.
I.2. A szubszidiaritás elvének kialakulása
A Maastrichti Szerződés fogalmazta meg első alkalommal a „szubszidiaritás elvét”, mely nagyon fontos szerepet játszik az Unió működésében. A szubszidiaritás elve azt jelenti, hogy az Unió és intézményei csak akkor avatkoznak be, amennyiben a fellépés közösségi szinten vitathatatlanul hatékonyabb, mint a nemzeti vagy a helyi szinten. A szubszidiaritás elve biztosítja, hogy az Unió nem avatkozik be feleslegesen polgárai hétköznapjaiba.
Az Amszterdami Szerződés külön határozatban erősítette meg a szubszidiaritás elvét. A kizárólagos közösségi hatáskörökön kívül (mezőgazdaság, szállítás, kereskedelem), az Európai Unió csak akkor cselekszik, amikor a közösségi szintű eljárás hatékonyabb, mint a nemzeti, regionális vagy helyi szintű cselekvés. A szubszidiaritás olyan jogi alapelv, amelyre az Európai Közösségek Bírósága hivatkozhat. Ebből az alapelvből az következik, hogy az Európai Unió hatásköre bizonyos esetekben kitágítható, bizonyos esetekben korlátozott.
I.3. A tágabb értelemben vett szubszidiaritás
A szubszidiaritás elve szerint az EU csak akkor cselekszik, ha a problémát hatékonyabban tudja kezelni, mint a tagállamok. Ezt az általános érvényű és mindenki által elismert elvet azonban nehéz átültetni a gyakorlatba. A szubszidiaritás elve nem egyszerűen egy, a tevékenységek optimális szintjét (helyi, regionális, nemzeti, európai, vagy nemzetközi) meghatározó intellektuális eszköz. Hatékony környezetvédelem például csak a különböző politikai szintek (európai, nemzeti, regionális, helyi) szereplőinek együttműködésével valósítható meg.
A szubszidiaritás elvének alkalmazása tehát nemcsak azt jelenti, hogy az adott esetben mind a nemzeti mind a regionális hatóságok cselekednek, hanem azt is, hogy azt a közöttük lehető leghatékonyabb munkamegosztás szerint teszik. Ennek ellenére a gyakorlatban a szubszidiaritás elvét leggyakrabban a hatáskör körüli harcok során használják érvként.
A szubszidiaritás és decentralizáció az Unió regionális politikájának elsődleges alapelvei, hiszen az integráció ezek segítségével nem csak azt érheti el, hogy a helyi szintek felelőssége növekszik, hanem azt is, hogy minél több helyi, település- vagy régiószintű elképzelés (igény) s egyben erőforrás jelenik meg, aktivizálódik. A helyi, térségi kompetencia erősítése azért is fontos, hogy a nemzeti szint valóban az egész országot érintő, átfogó koncepciók kimunkálására és megvalósítására tudjon koncentrálni, lehetővé téve ugyanakkor azt is, hogy az átfogó (nemzeti és uniós) fejlesztési koncepcióval összhangban a határok mind a tagországon belül, mind annak határain kívül átléphetők legyenek. A fejlesztési programokban a területfejlesztés tényleges egységei kerülnek egymással közvetlen kapcsolatba. A nemzeti szint egy másik összefüggésben, a finanszírozásban is megjelenik, ott segítve a területi egységeket, azok céljainak megvalósítását.
Lassan egy évtizede bukkant fel az EU-ban a szubszidiaritás megerősítve a régiók és szubrégiók helyét és szerepét az európai integrációban, bár az elv gyakorlatba való átültetése eddig jóval kevesebb sikerrel járt.

Részlet Képzés az Európai Unióról civil szervezeteknek anyagból.