Kereszt és autonómia

2009.10.30.
A nap pillanatok alatt elfogyott. Tirolföld déltájban váratlan éjjeli sötétségbe burkolózott. A kastély feletti erdőben, megszólalt a halálbagoly. A tiroli Alpok legmagasabb csúcsán tűz lobbant fel. Lángja bevilágította a közeli helyeket. Jelként magasodott az égnek. Válaszként, szinte egyidőben a kisebb ormokon is megjelentek a lármafák. A hó borította hegycsúcsok tűzben égtek. Magukhoz emelték a tekintetet. Jó óra múlva, mikor újra előbújt a nap Tirolföld apraja-nagyja talpra ugrott. Egy hatalmas kereszt állt Tirol városa felett. A hegyen. A tiroli grófok komor kastélya felett. A városka templomában egy pap emelkedett szóra. Mennydörgő hangja, szikrákat hányó tekintete és vérlázító beszéde harcba szólított minden tiroli embert. Jobb kezében egy különleges vaskeresztet markolt. Mindenki térdre zuhant körülötte és felesküdött a szent keresztre. És Tirolföld függetlenségére. E magasztos cél acélos egységbe forrasztotta a lelkeket.

Szinte varázsütésre Tirolország minden településén a templomokba gyülekeztek, azok az elszánt hazafiak, akik megelégelték az idegen uralmat. Mindenhol felesküdtek a keresztre és az autonómiára. A rég áhított önrendelkezésre. Mert nemcsak Róma uralmát elégelték meg. Nem akartak most már a globalizált, nemzeti értékeit elhanyagoló Ausztriához se tartozni. Független Tirolföldet álmodtak. Végre elérkezett az a pillanat, amelyre évek óta vártak, amelyre éjjel-nappal lázasan készülődtek az elnyomatás sanyarú évei alatt. És amelyet milliószor elképzeltek és megszerveztek gondolatban. Elszánt csapataik csendben, véráldozat nélkül elfoglalták mindenhol a csendőrségeket és a rendőrségeket. Aztán körülzárták a kaszárnyákat és a repülőtereket is megszállták.

Tirolföld évekkel ezelőtt megválasztott elnöke rádióbeszédben üdvözölte a felkelőket. És nyugalomra szólított fel mindenkit. Elmondta, hogy a szabadságharcosok mindenhol urai a helyzetnek. Bejelentette, hogy néhány perccel ezelőtt a tirolföldi katonaság átállt az autonomisták oldalára. A megyék prefektusai és tanácselnökei egytől-egyig átadták az irányítást a szent kereszt harcosainak. Minden tiroli település választott polgármestere székében maradt. Miután felesküdött a keresztre. Tirolország elnöke a rádión keresztül Rómának is üzent. Felhívta a római kormányfő figyelmét, hogy őrizkedjen az elhamarkodott lépésektől. Emberei a víztározók gátjait, a vegyipari üzemeket és az Alpok átjáróit már aláaknázták. Ha a kormány csendben marad, üzente, egyetlen olasz hivatalnok se kerül veszélybe. Funkcióban is maradhat az, aki felesküszik az ősi, tiroli keresztre és Tirolország alkotmányára.

Eddig sehol nem folyt vér és a szabadságharcosok ezután sem akarnak véráldozatot, jelentette be a kis ország új elnöke. Békés úton akarják gyakorolni hatalmukat. Ezért esküdtek a krisztusi keresztre. A vér szaga azért benne volt a levegőben. Az idősebbek még emlékeztek hasonló időkre. És sokan hallottak a napóleoni idők vérzivataros lázongásairól is, amikor szintén egy pap vezényletével ugrottak talpra, hogy lerázzák a bajor igát. Mert a rokon bajor náció is rá-rátelepedett Tirolra, ha úgy alakult a történelem. Szabadságszerető őseik fejszét, villát és más szerszámból lett fegyvert ragadtak, ha kellett, és bátran nekimentek a jól felszerelt bajor seregeknek. Hulltak a derék tiroliak a véres ütközetekben, de akkor sem adták fel a küzdelmet. A tiroli nép szabadságvágyát még a legnagyobb vérveszteségek se tudták megrendíteni. Újból és újból hadba szálltak, ha úgy forgott a történelem kereke.

Tirolföld most ismét forró lázban égett. A szabadság szent lázában. Száz év óta először ébredt nyomasztó álmából a büszke tiroli náció. Már-már azt hitte az egész világ, hogy még pár száz év és teljesen eltűnik a föld színéről a híres, tiroli nemzet. Sokan úgy vélték, szép lassan be fognak olvadni a tiroliak a hatalmas olasz birodalomba. Tekintettel arra, hogy az utóbbi tíz év alatt több mint kétszázezerrel fogytak, apadásuk megállíthatatlannak tűnt. Egy idő óta. Gazdasági erejüket szinte teljesen elveszítették. Legjobb termőföldjeiket, csodálatos erdőségeiket, értékes altalajkincseiket elorozta tőlük a betolakodó, kapzsi hatalom. A sok adót kegyetlenül elszívta Róma, de visszafektetni, esze ágában sem volt. Az ipart, a mezőgazdaságot és az idegenforgalmat nem fejlesztették itt kellőképpen és az utak állapota is siralmas lett.

A közel száz év megszállás alatt a tiroli nép gerincét is ropogtatták keményen. A derék határvédők utódai kissé elpuhultak a hosszú fogság alatt. Rengeteg energiába került az igaz hazafiaknak, hogy végre fel tudják rázni őket. Elvették tőlük szívósan kiépített szellemi végváraikat. Patinás német iskoláikat, egyházi javaikat, ősi középületeiket szemtelenül bitorolták. Olasz hivatalnokokat, rendőröket, csendőröket, katonaságot és fináncokat küldtek a nyakukra. Az utóbbi időben saját vérükből vett janicsárok telepedtek agyukra és a lelkeikre. Labanc tiroli mágnások nyomultak szervezeteik élére, hogy ők is elszívják a megalázott tiroli nép drága vérét. Vagy, hogy lebeszéljék az autonomistákat a lázongásról. Mert a labancok szerint, nem jött el még az igazság órája. Még nem szabad felkelni, mondták nyúlszívűen. Valójában hatalmas vagyonukat, olasz kapcsolataikat és politikai pozícióikat féltették.

Közben az elnyomók idegen telepesek százait költöztették a vidékre. Akik számára lakást, munkahelyet, megélhetést biztosítottak. A megszállók hite, ami államvallásként volt elismerve, hatalmas templomaival szemtelen befurakodott az őslakók földjére. Tirolföld legnagyobb városainak megváltoztatták az etnikai összetételét is, természetesen a betelepülők javára. Tirolország fővárosában már alig lehetett német szót hallani. Az őslakóktól elvették azon jogukat, hogy anyanyelvükön kiírhassák településeik nevét. Szinte minden város főterén ott hatalmasodott az uralkodó nemzet óriási temploma, amit az őslakók adóiból építettek. Egy tiroliak számára épített, egyházi épületbe az uralkodó nemzet apácáit költöztették be. Habár tiroli árvák számára készült az épület. Az idegen egyház püspökséget alapított nem létező gyülekezeteknek. Templomokat emeltek oda, ahol nem voltak hívek.

Ezért kellett most a kereszt alá tömörülni. A saját hit volt az egyetlen kapaszkodó, amely az őslakókat meg tudta különböztetni a benyomulóktól. A keresztes pap volt az egyetlen tiroli ember, aki képes volt felrázni a mélyen alvókat. És a megalkuvókat. Szent igéjére egy emberként egyenesedtek ki a hajlott gerincek. Mennydörögve kiátkozta azokat, akik nem merték felemelni akaratukat a szabadságért. Sziklaszilárd hittel hirdette: inkább a dicsőséges halál, mint a szégyenteljes szolgaélet és a megalázó hajlongás. Tirol büszke népe szabadságra született, prédikálta országszerte. Mindenhol, ahová eljutott a szent kereszttel. Ha mindössze két ember, egy férfi és egy nő marad életben Tirolföldön, akkor is érdemes harcolni, magyarázta misztikus hittel. Mert az a pár újból szabad lesz és megint benépesíti szabad emberekkel ezt a csodás, véráztatta anyaföldet.

Csodálatosak voltak a szabadság első napjai. Minden település tanácsépületén újra ott lengett az ősi, tiroli zászló. Tirol címerét kifüggesztették a közhivatalok falaira és a tiroli himnuszt újból énekelni lehetett az ünnepélyeken, rendezvényeken. Nemcsak ünnepeltek persze, hanem a falvak, a városok és a megyeszékhelyek alaposan megszervezték az önvédelmet. Sejtették, ha Róma rájuk tör, Bécs nem biztos, hogy ad majd segítséget. Németország se szól bele, gondolták. Tudták, csak saját magukra számíthatnak. És ősi hitükre. Az élő Istenre és a szent papra. Aki kereszttel a kezében, fegyver nélkül, halálfélelmet nem ismerve járta az országot és buzdította a népet.

Csodák csodája, Róma nem fenyegetőzött. Igaz, Bécs átüzent az örök városba, hogy az olasz kormány ne tegyen meggondolatlan lépéseket. Üljenek inkább tárgyalóasztalhoz. Azok a tiroli politikusok, akik a római parlamentben tevékenykedtek és eddig tétováztak, ha lépni kellett, most egyemberként csatlakoztak a lázadókhoz. Figyelmeztették az olasz kormányt és az olasz parlamentet, hogy Tirolban is eljött az önrendelkezés ideje. Az Európa Parlamentben is hallatták hangjukat. Ahol kedvezően alakult a helyzet. Mert az osztrák képviselőcsoport és Németország küldöttsége ugyancsak keményen kiállt Tirol autonómia-vágya mellett. Az éppen békés Európában senki, de senki nem akart vérontást.

Hosszú hónapokig tartó tárgyalássorozat után, a felek végül megegyeztek. Róma engedett az európai nyomásnak és nem küldte át Tirolba csapatait. Tirolföld Olaszországhoz csatolt része megkapta autonómiáját. Hihetetlen virágzásnak indult a kicsi ország. A valamikor elvándorolt lakosság nagy része most visszatelepedett. Újra lehetett németül tanulni minden hazai tanintézetben. A falusi turizmus fejlődött a leggyorsabban. Évről-évre mind több külföldi érkezett a kis turistaparadicsomba, a tiroli Alpok környékére. A meseszép havasi tájakra. Szinte mindenütt gyümölcsöskertek, tarka panziók, patyolattiszta üdülőhelyek fogadták a pihenni vágyókat. A világ minden sarkából. A munkanélküliség szinte ismeretlen lett Olaszország ezen részén. Szabadságban és jólétben éltek a tiroli emberek.

Azért időnként szorongva tekintettek a nagy égre. És a hatalmas keresztre, amely a tiroli grófok kastélya felett emelkedett. A havas hegyen. Mert nem tudhatták, mikor fogy el újra a nap. Mikor borul ismét fényes nappal éjjeli sötétségbe Tirolföld. Mikor szólal meg a közeli erdőben a halálbagoly... Hogy jelt adjon valamelyik szomszéd népnek. Amelyik felkel hirtelen valamilyen furcsa, idegen jelre. És magának akarja Tirolt. Ezt a gyönyörű, vérrel áztatott, szent földet.
Csíki Sándor
forrás: intrex.hu