Kétnyelvűség, többnyelvűség – és a nyelvi korlataink

2008.7.10
Nevelési politika és pedagógiai gyakorlat a többnyelvűség összefüggésében címmel június közepén nemzetközi értekezletet tartottak Csíkszeredában, a Sapientia Egyetemen, a Nemzeti Kisebbségek Kérdését Kutató Intézet kezdeményzésére. Az intézet külön kutatási program keretében foglalkozik ezzel a kérdéssel, amelynek a címe A kétnyelvűség kutatása a romániai kisebbségek esetében.

Tisztázódnak a célkitűzések

Három szempontból is időszerű tudományos vitát folytatni erről a kérdésről. Először is azért, mert azokban az iskolákban, amelyekben az oktatás a nemzeti kisebbségek anyanyelvén folyik, a román nyelv és irodalom tanításában kifejezetten gyengébb eredményeket érnek el. Az is meggondolkoztató, hogy az ezzel a jelenséggel kapcsolatban kibontakozó politikai vita és közbeszéd nélkülözi a tényeken alapuló tudományos elemzéseket és érveket.

Harmadsorban pedig, mint ismeretes, Románia megfigyelés alatt áll a nemzeti kisebbségekre vonatkozó Keretegyezmény, valamint a Kisebbségi és regionális nyelvek Kartájának életbeléptetését illetően, s a monitorizálásban és a román hatóságoktól várt helyzetjelentés elkészítésében a Nemzeti Kisebbségek Kérdését Kutató Intézetnek is szerepe van.

Távlati cél a romániai nemzeti kisebbségek kétnyelvűségének empirikus leírása és tudományos elemzése különös tekintettel a nyelvi politikára és nyelvi tervezésre, elsősorban a román nyelvnek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek általi elsajátítását illetően. Tudományosan elemezni kell a román nyelvnek a kisebbségiek számára való tanítását szolgáló pedagógiai gyakorlat sajátosságait.

Felmérést kell végezni a kétnyelvűség és a többnyelvűség keretében való nyelvhasználat körülményeiről. Tudományos leírást kell készíteni a többnyelvűség körülményei között folyó kommunikáció társadalmi megszervezésének változatairól, különleges figyelmet szentelve a kétnyelvűség kereteiben létrejöttekre. El kell készíteni a kétnyelvűség gyakorlásával és elsajátításával kapcsolatos magatartások és ideológiák leírását és elemzését.

Rövid távon (2008 márciusa és 2009 márciusa között) az Intézet által életbeléptetett program keretében el kell végezni a kérdés eddigi irodalmának a felleltározását és a témával foglalkozó kutatók listáját; ki kell bővíteni a Nemzeti Kisebbségek Kérdését Kutató Intézet könyvállományát a társadalmi és lélektani nyelvészeti, nyelvpedagógiai és nyelvi tervezési, általában a többnyelvűségre vonatkozó szakirodalommal; viták keretében el kell végezni a kérdéssel kapcsolatos felfogások és elméletek kritikai értékelését; el kell készíteni az empirikus kutatás projektjeit; le kell bonyolítani az adatgyűjtés kvantitatív szakaszát.

Az értekezleten harminchárom előadást tartottak, amelyek nagyrésze a kétnyelvűség különböző aspektusaival foglalkozott, a kétnyelvűség körülményei között folyó oktatással, kulturális kommunikációval, kettős kultúrával illetve interkulturalitással, mint a kétnyelvűség sajátos dimenziójával és hozadékával. A legtöbb résztvevő romániai volt, de az értekezletet megtisztelték jelenlétükkel angliai, szerbiai, ukrajnai és magyarországi szakemberek is.

Különösen fontos volt a magyarországi szakemberek jelenléte, ugyanis 2007. november 14-én Nagyszebenben a román és a magyar kormány harmadik közös kormányülésén elhatározták a nemzeti kisebbségek kérdéseinek kutatásával foglalkozó román és magyar szakemberek közötti tapasztalatcsere kezdeményzését, és a Nemzeti Kisebbségek Kérdését Kutató Intézetet bízták meg e tapasztalatcsere lebonyolításával. Ezért az Intézet a csíkszeredai értekezletre szakembereket hívott meg a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai és Nemzeti Kisebbségi Kutatóintézete, a veszprémi Pannon Egyetem valamint a Szegedi Tudományegyetem nyelvpolitikára vonatkozó doktorátusi programjának munkatársai közül.

Az értekezlet munkálatai angol, román és magyar nyelven folytak. Az értekezleten több kisebbségről is hallhattak előadásokat – Gheorghe Sarău például a roma nyelv tanításának sajátos kérdéseiről beszélt, Seres Adél pedig a Krassó-Szörény megyében élő csehek, horvátok, szerbek nyelvi gondjait mutatta be –, az értekezések többsége viszont a magyar nyelvet beszélők kérdéseivel foglalkozott.

A Nemzeti Kisebbségek Kérdését Kutató Intézetet úgy értékeli, hogy a jövőben jobban kell mozgósítani a többi kisebbséggel foglalkozó szakembereket is a kisebbségek kétnyelvűségével foglalkozó kutatási program megvalósításában való részvételre.

A román tanítása második nyelvként
Horváth István, kisebbségkutató intézet igazgatója

Fotó: Darvas Beáta

Horváth István, kisebbségkutató intézet igazgatója

A kérdést több szinten is elemezték az értekezleten. A jelentéstani elemzés arról szólt: mit értenek azon, hogy „a román nyelvet idegen nyelvként kell tanítani a kisebbségiek számára”? A résztvevők kihangsúlyozták: az idegen nyelv oktatása pedagógiai szakkifejezést szigorúan kommunikációs megfontolásból használják, és semmiképpen sem ideológiai rangsorolásként. Ugyanis nem lehet eltekinteni például attól a ténytől, hogy a magyar gyermekek jelentős része nincs kapcsolatban a román nyelvet beszélőkkel, tehát környezetében nem ismerkedhet meg ezzel a nyelvvel.

Minden résztvevő hangsúlyozta, hogy ebben az esetben az idegen nyelv kifejezés használata nem a román nyelv hivatalos vagy jelképi státusát minősíti, hanem a román nyelv és a magyar gyermekek jelentős része közötti kapcsolatra vonatkozik, amit – az értekezleten részvevők szerint – a megszokás hiánya jellemez, valamint az, hogy ez a kapcsolat nagyon ritkán van jelen a kommunikációs kontextusban.

Ennek ellenére több résztvevő is hangsúlyozta, hogy a román nyelvnek a Romániában élő kisebbségek számára való oktatásával kapcsolatban az idegen nyelv kifejezés használata nemcsak politikai szempontból helytelen, de szakmai szempontból sem indokolt teljes mértékben.

Több előadó és a viták során több hozzászóló alternatív kifejezéseket javasolt, mint például „a román nyelv második nyelvként való tanítása”, „a román nyelvnek, mint a kisebbségiek által személyesen adoptált nyelvnek”, „a román nyelvnek a nem román anyanyelvűek számára történő”, „a román nyelvnek mint a társadalmi kommunikáció nyelvének” tanítása stb.

A kétnyelvűséget elősegítő nevelési modellek elemzése volt a másik szint, amelyen akadémiai kompetenciáknak kétnyelvű kialakítása, az ehhez szükséges szervezési keret: óraszám, tantárgyak és oktatási típusok meghatározása képezte a vita tárgyát. Szóba került számos oktatási modell, amelyeknek használata elősegítheti a kétnyelvűséget.

Ezek között többé vagy kevésbé részletesen bemutatták az Egyesült Államokban, valamint a különböző európai országokban (Németországban, Szerbiában, Magyarországon) használt tipikus többnyelvi oktatási modelleket. Ismertették a Romániában a történelem folyamán használt és a jelenlegi oktatási gyakorlatban használatos sokféle kétnyelvű oktatási modellt.

A résztvevők elmondták, hogy a kétnyelvű oktatási modellek sokféleségére lenne szükség, de végülis arra a következtetésre jutottak, hogy a kedvezőtlen történelmi tapasztalat terhe, valamint az oktatási modellek problémájának túlzott poltizálása következtében még a téma kizárólag tudományos megvitatása is nagyon kényes kérdéssé vált. Arra van szükség, hogy teszteljenek több olyan oktatási modellt is, amelyek elősegítik mind a román nyelv jobb elsajátítását, mindpedig a nyelvi kompetenciáknak anyanyelven történú kiegyensúlyozott és zavartalan fejlesztését.

A jelelegi oktatási gyakorlat hibái

Kritikailag elemezni kell a román nyelv kisebbségek számára való oktatásának célkitűzéset, gyakorlatát és eredményeit. A hozzászólók rámutattak a román nyelvű napi kommunikációs kompetenciák elsajátítását célzó jelenlegi oktatási gyakorlat sikertelenségére. Többen is hangsúlyozták, hogy a román nyelv oktatásában túl nagy hansúlyt fektetnek egyes (irodalmi, filológiai jellegű) akadémiai kompetenciák kialakítására, annak ellenére, hogy a tapasztalat szerint nyilvánvaló: a diákok többsége képtelen a köznapi helyzetekben való kommunikációra.

Sokan bírálták az egyes tankönyvek által kínált szókincset. A kisebbségi diákoknak túl sok archaizmust, nyelvjárási szót kell megtanulniuk, általában olyan szavakat, amelyek a mai román nyelven kommunikálni kívánó számára nem képezik az aktív szókincs részét. A kisebbségiek számára kidolgozott sajátos tantervek nem veszik tekintetbe azt a tényt, hogy a diákoknak milyen sokféle helyzetben kell kommunikálniuk román nyelven.

A magyar diákoknak mintegy 50-60 százaléka olyan családi és társadalmi környezetben él, ahol minimális kapcsolata sincs a román nyelven beszélőkkel, tehát a román nyelv nincs jelen a környezetében, és a román nyelvnek az iskolában történő formális tanulását nem egészíti ki a román nyelv társadalmi környezetben történő informális elsajátítása.

Ez a hátrányos helyzet valóságos tény, amelynek nyilvánvaló következményel járnak a magyar gyermek román nyelvű kommunikációs kompetenciájának kialakulását illetően: nincs lehetőség a differenciált oktatásra, jóllehet a nem román anyanyelvű gyermekkel szembeni elvárások minden helyzetben azonosak a román anyanyelvű gyermekkel szembeni elvárásokkal. A részvevők bemutattak számos próbálkozást, ami arra irányult, hogy a román környezeti nyelvnek a hiányát áthidalja.

Példaként említették a székelyföldi és a Kárpátok túlsó oldalán lévő (moldvai, olténiai) iskolák által kialakított interkulturális nevelési programokat, amelyek a magyar gyermekek számára lehetővé teszik az intenzív román nyelvű kommunikációt. Bár ezeknek a programoknak a sikere nyilvánvaló volt, csak addig működhettek, ameddig a nem állami támogatásból származó finanszírozás tartott. Az állami támogatás megszerzésére irányuló kezdeményezések nem jártak sikerrel.

Tekintetbe kell venni a sajátosságokat!

Az értekezleten megvitatták a kétnyelvűség előmozdításának nyelvészeti vonatkozásait. Elemezték a kulturális kölcsönhatás és a kulturális értékek átadása terén észlelt hiányosságokat, valamin a román nyelv tanulása során a kisebbségi diákoknál észlelhető tipikus grammatikai hibákat.

Hangsúlyozták, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az oktatási helyzet sajátosságára, például arra, hogy a magyar anyanyelvű diák másképpen tanulja a román nyelvet (más hangtani, nyelvtani, jelentéstani stb. hibákat ejt), mint a német anyanyelvű. Éppen ezért nem lehet egyetlen tanterv szerint végezni a kisebbségi gyermekek számára a román nyelv oktatását, sem pedig egyetlen, mindannyiuk számára közös, egyetemes érvényű tankönyvből, hanem tekintetbe kell venni mindazokat a helyzeteket, amelyekben a román nyelvet tanuló diákok anyanyelve szerinti különbségek jelentkeznek. Arra lenne szükség, hogy jobban értékesítsék az e téren létező pedagógiai tapasztalatot.

Elemezni kell a román nyelvet oktató tanárok szóhasználatát is. Több tanulmány is foglalkozott a kisebbségi gyermekeket román nyelvre oktató tanárok átal gyűjtött tapasztalatokkal, illetve az általuk hangoztatott nézetekkel, véleménnyel. Az előadók alapvető hiányosságként említették, hogy gyakran előfordul az a helyzet, amikor a román nyelvet tanító tanár nem ismeri eléggé az első nyelv (a diák anyanyelve) kulturális és nyelvészeti sajátosságait.

Ugyanakkor megállapítást nyert, hogy a román nyelv és irodalom tanárok nem rendelkeznek a kétnyelvű pedagógia által megkívánt sajátos szókincscsel, amelynek alapján meghatározhatják, leírhatják azokat a sajátos kérdéseket, amelyek a többnyelvű oktatás kapcsán felmerülnek, és hiányosságaik vannak azoknak az alapismereteknek a tekintetében is, amelyek segítségével a többnyelvű társadalmi kommunikáció körülményei között pedagógiai alternatívák nyújthatnak.

Ebben a vonatkozásban a Nemzeti Kisebbségek Kérdését Kutató Intézet ismételten hangsúlyozta, hogy a téma kutatói számára dokumentációs központként működik, az idén néhány száz kötetből álló szakirodalmat szerez be, beleértve a szakterület alapműveit. Ez év őszén könyvet jelentet meg, amely válogatást nyúj az értekezleten elhangzott értekezésekből, és kezdeményezi a téma alapműveit bemutató szöveggyűjtemény, valamint tankönyv és szakszótár kiadását.

(Részletek a Csíkszeredában 2008. június 12-13-án tartott Nevelési politika és pedagógiai gyakorlat a többnyelvűség összefüggésében című nemzetközi értekezletről kiadott Jelentésből, fordította Zsehránszky István)
forrás: Új magyar szó