Konstruktív, vagy destruktív politizálást

2010.03.08.

Talán a fogalmak letiztázásval kéne kezdeni, még mielőtt belevágnánk egy alaposabb politikai elemzésbe, hogy melyik felvidéki politikus konstruktív, vagy destruktív. Mindezt először a konfliktus jelenség perspektívából vizsgáljuk meg.
1. Konfliktus - Hérakleitosz szerint a változás a létezés mindent átfogó törvénye. Magába foglalja az ellenállást, az ellenállás pedig magában hordozza a konfliktus lehetőségét.

A középkorban a keresztény filozófiákat az erény és a bűn, a démoni és az angyali között feszülő konfliktus foglalkoztatta. A konfliktusok az ideológiai, a vallási és a nemzeti tudat nevében lángoltak fel. Ezt mindig kibékülés követte, azonban minden kibékülés után újabb konfliktus keletkezett.

Ennek a korszaknak a legjellemzőbb szemlélete az, hogy a konfliktust fel kell számolni, és egyoldalúan a jósággal kell helyettesíteni. Ez jellemzi a mai társadalmi felfogást is.

Descartes hitt abban, hogy önnön értékeink és meggyőződéseink állandó megkérdőjelezése révén végül eljuthatunk az igazsághoz.
„Ezért úgy gondolom, hogy minden, amit látok, hamis. Meggyőzöm magamat, hogy mindazok a dolgok, amik csalóka emlékezetemben élnek, sohasem léteztek. Úgy gondolom, hogy nem érzékelek semmit. Úgy hiszem, hogy a test, az alak kiterjedése, a mozgás és az elhelyezkedés csupán az agy szüleményei. Akkor mit higgyünk igaznak? Talán csak azt, hogy semmi sem biztos a világon.”

Friedrich Hegel német filozófus szintén sokat vívódott az igazság és a konfliktus fogalmán.
Szerinte az első lépcső a probléma felvetése, a tézis. Ha ez nem megfelelő, ezt követi a tézis ellentéte, az antitézis. A szintézis pedig magában foglalja mind a tézis, mind az antitézis érvelését, majd kizárja a racionalitást.

Az előbb felvázolt triász úgy vonatkoztatható a mediációra, hogy az egyik fél felveti a saját nézőpontját, ami tézisnek felel meg. A másik fél kifejti a maga ellenvéleményét, az antitézist. A mediátor pedig igyekszik ezeket a szempontokat úgy összeegyeztetni, hogy az mind a két fél számára elfogadható legyen, és ebből jön létre a szintézis, a megoldás. (1)

A fentiekből egyértelműen le lehet következtetni, hogy konfliktusok nélkül nincsenek megoldások sem.

2. Konstruktív - Kiröl mondható el, hogy konstruktív, aki építő, haladást szolgáló, pozitív jellegű

Konstruktív PROBLÉMAMEGOLDÁS

1. IGÉNYEK, SZÜKSÉGLETEK FELTÉRKÉPEZÉSE
2. MEGOLDÁSI JAVASLATOK KÖZÖSEN
3. VÁLASZTÁS, MEGGYŐZÉS KÖZÖSEN

3. destruktív - romboló, pusztító Destruktív szerepet: azok a személyek valósítják meg, akik egy tevékenységet megrontanak és kerékkötőivé válnak.

A destruktív gondolkozás: pesszimizmus, zsörtölődés, kritika és pletyka nemcsak káros, hanem ragadós is. Az ilyen rossz gondolatok megerősödnek, ha kimondjuk őket.

Ezért én mindig pozitív dolgokról igyekszem gondolkodni és beszélni, konstruktív, vagyis építőjellegű gondolkodásmódot igényel. A destruktív gondolkodásmód képviselői álltalában törekedőek, törvénysértők is akadnak bőven a soraikban és nem szeretik a konstruktívan gondolkodókat, mert önös céljaik megvalósításának a keréktörőit látják bennük.

A konstruktív gondolkodásúak általában nem tartoznak a törtető tipusú emberek közé, így nézeteiket nehezebben érvényesülnek. Ahol megjelenik egy konstruktív gondolkodású egyén, javaslatokat tesz, építeni szeretne, nem pedig rombolni, ott azonnal megjelennek a már a hatalmat birtokló destruktív egyének is.

Vajon Széchenyi a maga idejében konstruktív személynek számított, vagy deskstruktívnak. Bizonyára sokan most felhördülnek és azt mondják, hogyan lehetett valaki destruktív, ha a reformkor nagyjai közé számított és gazdasági, politikai reformokat kívánt megvalósítani. Igen Széchenyi konstruktív személy volt. Létrehozta a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot, a Magyarországi Takarékpénztárak Egyesületét, valamint kiépülnek ennek fiókjai is. Kossuth azt vallotta, hogy a nemzetiségiek a hétköznapi életben használják saját anyanyelvüket, de a hivatalos nyelv a magyar. Széchenyi ebben az erôszakos magyarítás veszélyét látta, amitől a nemzetiségek szembekerülnek a magyarokkal, és ezt az udvar ki fogja használni ellenünk. Azt vallotta, mivel ez a kérdés igen bonyolult, sokkal körültekintôbben kell eljárni, a nemzetiségeket meg kell nyerni a magyar politikának.

„Népek kormányaikkal való diszharmóniáját harmóniába hozni mindig nehéz, még akkor is, ha a vezetők és a vezetettek – amennyire lehet – világosan látnak. Ha azonban a népek rövidlátással vannak megverve, a hatalmon lévők pedig egyenesen vakok, akkor a harmónia megteremtése némiképp bizony meghaladja az emberi erőt, s ilyenkor dönt a véletlen, a világszellem, a magasabb fény, a fátum, az Isten.”

Igen Széchenyi konstruktív politikus volt.

Visszatérve a jelembe, vajon melyik felvidéki magyar politikus nevezhető konstruktív politikusnak?

Még mielőtt megpróbálnánk valamiféleképpen kategorizálni a felvidéki politikai palettát, politikusainakat, egy idézettel élnék:

Kollektivizált államot egyetlen módon lehet létrehozni:meg kell győzni az embereket, hogy az állatokhoz hasonlóan nekik is igazodniuk és alkalmazkodniuk kell egy állandó környezethez.A népet meg kell fosztani a környezet egyénként való irányitásának jogától. Ezután vezényelni lehet minden lépésüket, és csordába lehet terelni őket. Tulajdonná válnak és nem tulajdonosok.Az értelmet és az értelemhez való jogukat is el kell venni töllük, mert az értelem középpontjában ott van az illetőnek az a joga, hogy saját maga döntsön a környezetéről. L.Ron
Hubbard Dianetika

Ezt az idézetet azért másoltam be, éppen ide, mert mielőbb a politikusok ténykedéseit vesszük nagyító alá, el kell azon is gondolkodni, kinek az érdekében és milyen eszközök alkalmazásával tették azt, amit tettek. Kiért és milyen célok mesgyéjén politizáltak. Ha felvidéki magyarság csordába terelése volt a céljuk, akkor ez sohasem lehet konstruktív jelzővel illetni. Ami Felvidéken történt ezt inkább úgy lehetne jellemezni, hogy az esetleges ellenállás létrejötte végett maguk mellé rendelték a népet, hogy csorda módjára felügyeletük alatt tarthassák minden megnyilvánulását, egy esetleges ellenállás meghiúsítása céljából. Ezt hívják destruktív politizálásnak. Ez a vonalat képviselték az MKP és elődpártjai, vagy manapság ezt képviselik a duraysta MKP és a bugárista Híd. Mind a két párt destruktív politizálást folytat, vagyis amit csinálnak nem építőjeleggű politizálás, hanem destruktív, romboló.

Mit lehet ebben a helyzetben csinálni? A karámba behajtott felvidéki magyarságnak, a népnek létre kel hozni egy olyan érdekképviseletet, amely konstruktív és erkölcsös politizálást fog folytatni az érdekében. A nép legyen a tulajdonos, ne pedig a megélhetési politikusok tulajdonosává váljék a nép. A karám kapuit kinyitva az ébredés irányába kell terelni a népet. Az értelmet és az értelemhez való jogukat vissza kell adni a jogos tulajdonosnak a népnek.
Bósza János


(1) http://www.eandh.hu/konfliktus_kezeles/konfliktus.html#konfliktus_okor