Magyar alkotmánytörténet 1848-ig

Béla halála után Prágába vitték, s a későbbi ún. szent korona egy XIII. sz-i magyar .... A főispánt a király nevezi. Előfordult, hogy egy megyének két főispánja is .... Erdély különállását, addigi alkotmányát, központi és vidéki szervezetét. .... Kialakul egy újabb jogforrási csoport, a királyi rendelet intézménye. ...

2009.3.28
1 Szent István megkoronázása, államalapítása, törvényhozása
1.1 Szent István megkoronázása
Helyzetének megszilárdítása után került sor a koronázásra. István követséget küldött Rómába, hogy a legfőbb egyházi hatalom szentesítését megszerezze. A küldöttség Szilveszter pápa tudomására hozta István fejedelemnek a magyar királyság megalapítására és a latin egyházszervezet kiépítésére vonatkozó szándékát. Az új magyar állam szimbólumaként és megerősítéseként a pápától koronát kért. II. Szilveszter koronát és apostoli keresztet küldött Istvánnak, mellyel elismerte a magyar államnak minden államtól való függetlenségét is, a király előtt hordozható apostoli kereszt pedig jelképezi a buzgó király térítő és egyházszervező apostolkodását. A koronázásra egyesek szerint 1000. karácsonyán, mások szerint 1001. január elsején került sor. Ez alkalommal III. Ottó császár István királynak ajándékozza Szent Móric lándzsáját, amelyet Krisztus keresztjének ereklyéje ékesít.
A koronázási szertartás:
1.2 Szent István államalapítása
- Szent István szétzúzta a rivális törzsi államok kiépült gépezetét, s lerombolta a vérségi szerződés eszméjét, annak helyébe állítva a tisztán területi szerveződést.
- Államszervezése során hadi vállalkozásokkal megszerezte az ország területének nagyobbik részét és elismertette királyságát az ország előkelőivel.
- Ezzel megtette a döntő lépést a korai feudális állammodell, a patrimoniális monarchia kiépítése felé.
Patrimoniális monarchia (von Haller német történész szerint): az a fejedelmi hatalom, amely magánjogi természetű és az állam földje felett való tulajdonon alapszik.)
1.3 Szent István törvényhozása
Szent István idejében a király a legfőbb törvényhozó, o a jog forrása , o bocsátja ki a törvényt. A király a saját jogán, saját királyi hatalmára támaszkodva adta ki decretumait. Szent Istvántól két törvény maradt hátra.
Törvényhozásában a királyi tanács tagjaira is támaszkodott. A királyi tanács a királyi udvar férfi tagjaiból, valamint a király anyjából állott, valamint ide tartoztak még a főpapok, püspökök, s az ország főurai. Szent István törvényeiben hivatkozott is arra, hogy a törvényt a királyi tanács javaslatára, vagy belegyezésével bocsátotta ki.

2 A VII. Gergely előtti királyeszmény
VII. Gergely 1073-1085-ig töltötte be a pápai tisztséget.
A keresztény királyság legfőbb jellemvonása az egyházzal való összeköttetése. Világi és egyházi hatalom között - a Karoling-királyság óta - szoros volt a kapcsolat. A király:
- összehívott zsinatokat
- alapított érsekségeket, püspökségeket, kolostorokat
- megállapította előbbiek hatáskörét
- betöltötte a megüresedett székeket.
A királyoknak ez az egyházi ügyekben gyakorolt befolyása felkenésükből, Isten rendelte hivatásukból eredt, amelynél fogva az igazi király a kereszténység védője. Ez a hatáskör a király hatalmának fontos alkotórésze.
A másik gyökere ennek a hatáskörnek a földesúr és a birtokán lévő egyház viszonyáról alkotott germán felfogás: a magam egyháza gondolata. Akinek a földjén valamely egyház van, az az ő tulajdona. Ez a tulajdonjog magában foglalja a templom felszerelését, a tizedet és a hívok adományait. A templomot eladhatta, örökségbe hagyhatta. Papját a földesúr nevezte ki, s ha úgy tetszett, o is mozdította el.
Ezzel a felfogással találkozunk nálunk is. A magyar földbirtokos is magáénak tekintette egyházát.
Az egyház és az állam viszonya nálunk is ugyanazoknak a változásoknak volt alávetve, mint az általános európai fejlődés során. Az egyházi élet tisztaságának helyreállítására irányuló clunyi mozgalom, az ebből eredő nagy küzdelem a pápaság és a császárság között, nem maradhatott nálunk sem hatás nélkül.
- A főpapi székek betöltésénél az uralkodók elsősorban a politikai érdekeket tartották szem előtt.
- A simonia is gyakran előfordult.
- A püspöki és apáti székek betöltése királyi privilégiumok alapján ment végbe.
- Mind a kinevezett, mind a megválasztott behelyezése az investitura útján történt (pásztorbot és gyűrű).
- A bevezetés után az új egyházfő hűséget esküdött a királynak, s csak ezután következett a felszentelése, ill. a megáldása a székesegyházban.
Az investitura miatt kezdte meg a harcot VII. Gergely IV. Henrik ellen. Megtiltotta - kiátkozás terhe alatt -, hogy egyházi személy világi adományozótól püspökséget, vagy apátságot fogadjon el. Az évtizedeken át tartó küzdelem a wormsi konkordátummal végződött.
V. Henrik lemondott a gyűrűvel és pásztorbottal történő investituráról és minden egyháznak megadta a szabad választás jogát.
A pápa viszont megengedte, hogy minden választás a császár, ill. küldöttjének jelenlétében történjék.
Ezzel elismerte a császár, hogy nincs igénye egyházi hivatalra, az egyház viszont elimerte az uralkodó igényét a főpapok gyakorolta világi uralom átruházására.
(Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet, 1946.)

3 A korona és koronatan Európában és Mo.-on a középkorban
3.1 A korona Európában
A korona (koszorú) a római birodalom hadvezéri jelvénye volt, s ebből lett a feudális államfő hatalmi jelvényévé. A koronázás a világi hatalom jelképe lett. A koronát szentnek tekintik. Nyugaton a szent szót a királyok jelzőjeként használják. Szent volt a király, mert Isten felkentje. Ez a szókapcsolat azonban a XI.sz. végére megszűnik, mert a koronázást az egyház nem minősítette szentségnek.
A koronákról általában
Háromféle korona ismeretes.
1. Országló korona: melyet a király akkor viselt, amikor király “kollegájával”, vagy annak küldöttével találkozott,
tehát amikor uralkodói minőségben országát képviselte.
2. Ún. házi korona: melyet a király köznapokon viselt, alattvalói körében.
3. Ún. beavató korona: amit a király a koronázáskor viselt.
A magyar Szent Korona beavató korona.
3.2 A korona Magyarországon
A magyar Szent Koronát Szent István koronájáról nevezték el így, aki ezt II. Szilveszter római pápától kapta. 1075-ben I. Géza VII. Dukász Mihály görög császártól is kapott egy koronát.
A két koronát - Szent István négypántú sisakkoronáját és I. Géza abroncskoronáját később - nem tudjuk, mely időben - összeforrasztották.
Újabb történeti kutatások szerint Szent István koronáját IV. Béla halála után Prágába vitték, s a későbbi ún. szent korona egy XIII. sz-i magyar ötvös által készített abroncskorona és egy III. Béla felesége számára készült görög női korona összeforrasztásából keletkezett, amit V. István koronázása (1250) óta használtak állandóan a magyar királyok. Ez az állítás azonban még megerősítésre szorul.
Ez a Magyar állam- és jogtörténet c. könyvben található.
Az újabb kutatások szerint ez a nézet nem állja meg a helyét. A magyar Szent Korona - a legújabb feltevések szerint - egyazon időben készült, nem két darabból állították össze az idők folyamán. Feltehetőleg a IV. sz-ban keletkezett, egy műhely munkája. Ezt legfőképpen az támasztja alá, hogy a pántok olyan vékony aranylemezből készültek, hogy a koszorúról leválasztva önmagukban nem állnának meg, szétnyílnának.
Felmerülhet a kérdés, vajon hány koronát neveznek a világon szentnek? Egyedül csak a magyarok koronáját.
(További részletek emlékezetből.)
3.3 A koronatan Magyarországon
A szent korona tanát (a szent korona közjogi elméletét) Werboczy foglalta össze, egyes elemi azonban már jóval korábban megjelentek. A koronatan kialakulásában szerepet játszó tényezők:
- a koronát szentnek tekintik
- csak a szent koronával lehet jogérvényesen királyt koronázni.

A szent korona tanának lényege:
- a közösség (az országgyűlés) ruházta át a szent koronára és a koronázással a királyra a nemesítés, a
birtokadományozás, a kormányzás, a bíráskodás és a törvényhozásban való részvétel jogát
- a királyt a nemesek választják, viszont nemessé csak a király tehet
- a korona mind a királytól, mind a rendektől elkülönült és felettük álló jogi személy.
A koronáé nálunk a főhatalom, a szuverenitás (nyugaton a szuverenitás a fejedelemé).

4 A nádori méltóság fejlődése a középkorban
- A király feladatait egyedül nem képes ellátni, ezért tisztségviselőket alkalmaz. A nádorispán a királyság első évtizedeiben a királyi udvar felügyelője. Mivel a király gyakran nem tartózkodik az udvarban, a nádor helyettesíti a királyt eleinte bírói, később kormányzati és hadügyi téren is.
- I. László korában hatásköre az udvarban már általános.
- Az Aranybulla idejére bírói jogköre teljessé vált. A király és az ország között békítő tevékenységet folytat, s a király általános helyettesévé válik.
- A rendiség kialakulásával a királyi tisztviselő rendi méltósággá is válik. A nádor az Aranybulla egyik példányának őrzője és betarttatója. A király nevezi ki.
- A XV. sz-ban először a király a főpapokkal, bárókkal és nemesekkel választja ki, majd az országgyűlés választja a nádort.
Feladatai közé tartozik: o hívja össze a királyválasztó országgyűlést; királyválasztásnál a nádor szavaz először; a nádor a kiskorú király gyámja; a nádor az ország főkapitánya; a nádornak kötelessége fenntartani az ország rendjét; a nádor közvetít, békít a rendek és a király között; o az ország legfőbb bírája; a király távollétében a helytartó. Jogilag o a legfőbb méltóság.

5 A hiteles helyek
Nagyon kevés oklevelünk maradt fenn a XI-XII. sz-ból. Ennek okát a tatárjárás pusztításával magyarázzák, de sokkal inkább az az oka, hogy nem készültek oklevelek abban az időben.
Oklevelet nem ismertek a keresztény hitre tért magyarok, mert szomszédjaik sem ismertek. Még a XII. sz. közepén sem adott a király az adományairól oklevelet.
Ezzel kapcsolatosan ismeretes az az eset, amikor II. Géza 1152-ben az osztrák herceggel találkozóra indul, útjában a pannonhalmi apáttól pénzt követelt. Az apátnak nem lévén pénze, eladta egy pozsonyi birtokát, s az azért kapott 40 márkát a királynak adta. A király viszonzásul egy földet adott neki, s abba bevezettette az apátot. adományozott az apátnak. Néhány nap múlva az udvarnokok, kiknek egyikéhez tartozott az adományozott birtok, összejöttek és vissza akarták venni a királyi adományt. Az apát erre elutazott a királyhoz és kérte, hogy vagy adja vissza a pénzét, vagy biztosítsa neki az új birtokot. A király az utóbbit választotta, az udvarnokokat elűzte a birtokról és azt az apátnak oklevéllel megerősítette. Csak ekkor ! Ha tehát az udvarnokok nem háborgatták volna az apátot, az nem kapott volna erről semmi oklevelet.
Ha ilyen oklevél nélküli királyi adományt kétségbe vontak, akkor a tanuk, de főleg az bizonyított, aki a birtokba az illetőt bevezette.
Nyugaton az egyház örökítette át a római oklevelet a germánokra. A nyugati felfogás behatolt a magyar egyházba is.
Az adományozás tényét igazolandó, kialakult egy tisztség, pristaldusnak, vagy poroszlónak hívták, amit ma esetleg hivatalos, vagy hatósági tanúnak is nevezhetnénk. Ezzel a tisztséggel az volt a bökkeno, hogy a pristaldus - halandó lévén - nem tudta az örökkévalóságig tanúsítani a tényeket, s így a XIII. sz. elején kialakultak az ún. hiteles helyek. Ezek kezdetben kizárólag egyházi személyekből álltak, tekintve, hogy ok tudtak csak írni.
Miután a népesség mind sűrűbbé vált, a bíróság feladatai megszaporodtak, s ez a pristaldia hanyatlását jelentette.
Hazánkban az egyházi hivataloknak, káptalanoknak kezdettől fogva jelentős rész jutott a bíráskodásból. Az írásbeliség egyházon belüli elterjedésével okleveleket állítottak ki és pecsételtek meg.
A XIII. sz-tól kezdve beszélünk hiteles helyekről, ahol a káptalanok, konventek jogcselekményeket írásban tanúsítottak. A hiteles hely intézménye folytán a magyar okleveles gyakorlat egységesebb képet mutat, mint a többi európai terület.

6 Az európai és magyarországi rendiség
6.1 Európai rendiség
Az idők folyamán az egyes társadalmi csoportok között jelentős vagyoni különbségek jöttek létre, az általuk élvezett jogok tekintetében is jelentős differenciák alakultak ki. Az azonos társadalmi csoporthoz tartozók örökletes kiváltságokkal, privilégiumokkal alkottak egy-egy rendet. A rendiség az azonos társadalmi csoporthoz tartozók számára azonos jogállást biztosító rendszer, a feudális társadalom egyik formája, egész Európában kialakult. Jellegében mindenhol hasonló, apró eltérések azonban lehetségesek.
6.2 Magyarországi rendiség
Főpapok rendje: általános kiváltságok illették meg azokat, akik a nyolc egyházi fokozat ajtónálló, felolvasó, ördögűző, oltárszolga, alszerpap, szerpap, áldozópap, püspök - közül legalább egyet felvettek. Általános kiváltságaik:
- teljes adómentesség
- teljes önkormányzat
- csak saját elöljáróiknak vannak alárendelve
- a privilegium forii. Az egyháziak perei általában egyházi bíróság elé tartoznak, de világi bíróságok járnak el birtokpereikben és a XV. századtól súlyosabb bűncselekményeik elbírálásában
- a perekben lelkiismereti tisztaságukra hivatkozva tett kijelentésük eskünek minősül
- fejvesztésre csak felségsértés, hűtlenség, gyilkosság és rablás miatt ítélhetők.
Főurak rendje (barones): világi nagybirtokosok, főurak alkotják. A királyi tanácsban való részvétel, az országgyűléseken való személyes megjelenés biztosítja számukra az ország ügyeibe való nagy súllyal történő beleszólást.
- magánhadsereget tarthattak
- megkapták a birtokaikon élő nép fölött az adószedési és bíráskodási jogkört.
Nemesek rendje: a XIII. sz. második felében előrehaladt a katonai uralkodó osztály kisebb birtokos elemeinek, a közvetlenül az uralkodó szolgálatában álló királyi servienseknek és a várjobbágyok felső rétegének összeolvadása. Zömmel belőlük alakult ki a nemesség, akik az egész földbirtokos réteg egyenjogúságának követelményével léptek fel.

7 Az írásbeliség és a királyi kancellária a középkorban
Az állandó oklevél-kiállító iroda, a kancellária csak II. Béla idejében alakult, aki általánossá tette az írásbeliség bevezetését. A kancellária eleinte annyit jelentett, hogy a király mellett egy klerikus ellátta az írásbeli teendőket és kiadta az okleveleket. Az oklevélkiadás megszaporodása következtében a kancelláriai teendőket többen látták el. Ezeknek a főnöke volt a kancellár, aki magasabb egyházi méltóságot kapott.
IV. Béla idejétől általánossá vált, hogy a kancellári tiszt magasabb egyházi méltósággal volt összekötve. Később a mindenkori esztergomi érsek volt a kancellár, az alkancellár pedig - aki a kancellária valóságos vezetését ellátta - a székesfehérvári káptalan feje, a prépost volt.

8 A nemesi megye működése 1526-ig
A várbirtokok nagyarányú elajándékozása következtében a XIII. sz. első felében bomladozott a királyi vármegyerendszer, amelyet még Szent István hozott létre. A széthulló királyi vármegyéket a nemesek megyénként kezdték összefogni. A nemesek mozgalmát a királyok is támogatták, mert tolük a nagybirtokosok ellen is támaszt reméltek.
Sorra adták meg a nemeseknek a bíráskodási jogot. Ennek első írásos emléke 1232-bol a kehidai oklevél, amely Zala megye servienseinek adta meg a bíráskodási jogot.
A nemesi vármegye élén a király személyét az ispán képviseli, akit a XV. sz-tól főispánnak kezdtek nevezni. A főispánt a király nevezi. Előfordult, hogy egy megyének két főispánja is volt, akik azonban csak a tisztséggel járó jövedelmen osztoztak, egyébként területi, vagy más felosztás szerint működtek.
Alatta állt az alispán, aki nem választott tisztségviselő, hanem a főispán familiárisa volt. Később az alispánt is választották. A szolgabíró kezdettől a megyei önkormányzat választott tisztviselője. Egy évi időtartamra választották.
A szolgabíráknak a megyei törvénykezésben és s közigazgatásban is komoly feladatuk volt. Az esküdteket szintén a megyei közgyűlés választotta. A vármegyei jegyző látta el az írásbeli teendőket.
A nemesi vármegye testületi szervei: a vármegyei közgyűlés és a vármegyei törvényszék. A közgyűlés joga a törvényalkotás, a tisztségviselők választása és az országgyűlésre küldött követek kijelölése. Statutum alkotási jogkörrel rendelkezett a tárgyalt időszak vége felé.

9 A nemesi egyenjogúság és elmélete
Az erősödő nemesség a XIV. sz-ban az egész földbirtokos réteg egyenjogúságának követelményével lépett fel. I. Lajos király, aki itáliai hadjáratai során sokat köszönhetett a nemességnek, megerősítette az Aranybullát, a leány negyedre vonatkozó cikkely kivételével. Lajos király 1351. évi decrétumában kimondja a nemességen belüli jogegyenlőséget. Zsigmond idejében már részt kérnek az államhatalomból, tömegesen vonulnak be az országgyűlésekre. Követelik a bárók uralmának felszámolását, az anarchia megszüntetését, a központi hatalom megszilárdítását és a hatalom rendi megosztását. Sikerült elérniük a bárói liga feloszlatását és Hunyadi János kormányzóvá választását. Ennek eredményeképpen megindult az erőviszonyok eltolódása a köznemesség javára.

10 A közszabadság
Szent István két törvénye megvilágítja a szabadság fogalmát: ember és ember közt az alapvető különbség az volt, hogy szabad-e, vagy szolga. A szabadok körében igen nagy vagyoni különbségek figyelehetők meg. A szabadok három vagyoni csoportja:
- ispán (comes)
- vitéz (miles)
- népből való (vulgaris).
Mindenki, aki nem volt servus, jogállása szempontjából a liberekhez tartozott. Minden liber a liberum nomen alá tartozott. A liber és libertas korrelatív fogalom volt.
A libereknek kötelezettségük volt a hadakozás. Liber születéssel, libertus felszabadítással lehetett valaki.
A másik pólus a servus és servitus. A szolgák a “szolgák törvénye” (lex servorum) alá voltak rendelve. A szolga vagyontárgy volt. A középkorban:
- helyzete kettősséget mutat
- a megölt servusért gyilkosának vezekelnie kellett
- tilalmas volt a házasság liber és servus között
- ha liber servust választott házastársul, maga is szolga lett.
A servus liberré lehetett, ha felszabadították.

11 A szabadságfogalom differenciálódás Szent László korától
Szent László törvényei folytatták az István-kori hagyományt. a liber jogállás kontinuitásáról beszélhetünk tehát. Szent László korában feltűntek a szegények is, a hospesek és a villánusok.
Hospesek:
- saját földjén élű kis közösséget alkothattak
- lehettek úri birtokon - szabadságuk sérelme nélkül - elhelyezett közszabadok.
Kálmán korára a libertas fogalma differenciálódott. Szükségessé vált az igazi libertasnak (közszabadságnak) a meghatározása. Ezt a normát a Kálmán-kori zsinat határozta meg. A zsinat a plena libertas fogalmát a szolgák klerikussá tételének kérdésében fejtette ki.
A zsinat a servusok egyházi rendbe való felvételének két esetével foglalkozik:
- a servusnak ura kívánságára történő szentelésével
- idegen úr szolgájának ordinálásával.
Az előírás világos célja az volt, hogy:
- az egyházi rend tagja gazdájával ne servusként, vagyontárgyként álljon szemben
- a szentelés aktusa által az egyház szemében magasabb létrendbe emelt személy felett ne érvényesüljön a világi úr tulajdonosi hatalma.
Megkülönböztethetjük a liberek két nagy csoportját a dénáradóról szóló rendelkezés alapján:
- egyik más földjén élt, tehát dénáradót fizetett
- a másik csoport elvileg mentesült az adófizetés alól.
Kálmán korában tehát 3 átfogó liber-kategóriát találhatunk:
- saját vagyonnal rendelkező libereket
- más földjén élő közszabadokat
- a király, az egyház liberjeit.
A XII., XIII. sz-ban ez a három legfontosabb liber-kategória él tovább.
III. Béla egy másik liber-kategóriáról intézkedett: 4 Vas és Sopron megyei faluban íratta össze az udvarnok-szabadok számát, azért, hogy a közönséges udvarnokok közül akárki ne bitorolhassa a szabadság nevét. A király szabadjai voltak a várjobbágyok is. Az udvarnokok és a várjobbágyok a király által megbecsültek voltak ugyan, de nem voltak közszabadok. Ok a király szabadjai voltak.
Az Aranybulla a vagyonos közszabadok jogait a királyi serviensek jogaként foglalta írásba. A királyi serviens, majd nemes jogállása a közszabadéra épült.
A tatárjárás utáni időkből tudunk olyan liberekrol, akik lemondtak liber mivoltukrol, s földjükkel együtt az egyházhoz álltak.
A XIII. sz. második felében nőtt azoknak a libereknek a száma, akik úri földön paraszti tevékenységet folytattak. A nemesi osztály kialakulásával ok végleg ignobilisek lettek. A közszabadság - az ignobilitas gyűrűjébe zárva - végleg a parasztság körébe szorult vissza. Ezután a választóvonal már nem a servus és a liber, hanem az ignobilis és a nobilis között húzódott.

12 A királyi serviensek és jogaik kodifikálása
A királyi birtokok eladományozásával a várjobbágyság létbiztonsága megszűnt, de ez a királyi servienseket is fenyegette. A közös veszélyeztetettség készteti őket arra, hogy együttesen lépjenek fel érdekeik védelmében. Ennek az összefogásnak első országos szintű megnyilvánulása az Aranybulla-mozgalom.
A tatárjárás után IV. Béla az addigi könnyűlovasságot a nehéz fegyverzetű lovassággal váltotta fel. Ebben a fegyvernemben a várjobbágyok és a királyi serviensek közvetlenül a király alárendeltjei lesznek. Ebből a két rétegből alakul ki a későbbi köznemesség.

13 A jobbágyság jogi egységének kialakulása
Az Árpádok korában a jobbágy szónak többféle jelentésével találkozunk, különféle társadalmi réteghez tartozó embercsoportok jelölésére. Akkor jelentése: előkelő, viszonylag első, a hasonlóak között kimagasló helyzettel rendelkező. A XI. sz-ban foglalja el a jobbágy szó helyét a báró kifejezés. Voltak várjobbágyok, nemes jobbágyok, lovas jobbágyok. II. András idejében a jobbágyok még szabad parasztok. A szabad parasztok a földesúri hatalom alá süllyesztése a XIII. sz-ra befejeződött, s a XIV. sz. közepére vált a jobbágy név az egységes jogállású, alávetett parasztok elnevezésévé. A XIV. sz. első felében megnövekedtek a parasztság törvényes úrbéri terhei.
Nagy Lajos 1351. évi dekrétumának 6. cikkelye szabályozza először országosan a jobbágyok terheit. Az egységesen megállapított termékszolgáltatás, a kilenced, a kialakult, s jogilag nagyjában-egészében egységessé vált jobbágyság legfontosabb jellemzője.

14 A rendiség fogalma
(Az európai és magyarországi rendiség)
14.1 Európai rendiség
Az idők folyamán az egyes társadalmi csoportok között jelentős vagyoni különbségek jöttek létre, az általuk élvezett jogok tekintetében is jelentős differenciák alakultak ki. Az azonos társadalmi csoporthoz tartozók örökletes kiváltságokkal, privilégiumokkal alkottak egy-egy rendet. A rendiség az azonos társadalmi csoporthoz tartozók számára azonos jogállást biztosító rendszer, a feudális társadalom egyik formája, egész Európában kialakult. Jellegében mindenhol hasonló, apró eltérések azonban lehetségesek.
14.2 Magyarországi rendiség
Főpapok rendje: általános kiváltságok illették meg azokat, akik a nyolc egyházi fokozat ajtónálló, felolvasó, ördögűző, oltárszolga, alszerpap, szerpap, áldozópap, püspök - közül legalább egyet felvettek. Általános kiváltságaik:
- teljes adómentesség
- teljes önkormányzat
- csak saját elöljáróiknak vannak alárendelve
- a privilegium forii. Az egyháziak perei általában egyházi bíróság elé tartoznak, de világi bíróságok járnak el birtokpereikben és a XV. századtól súlyosabb bűncselekményeik elbírálásában
- a perekben lelkiismereti tisztaságukra hivatkozva tett kijelentésük eskünek minősül
- fejvesztésre csak felségsértés, hűtlenség, gyilkosság és rablás miatt ítélhetők.
Főurak rendje (barones): világi nagybirtokosok, főurak alkotják. A királyi tanácsban való részvétel, az országgyűléseken való személyes megjelenés biztosítja számukra az ország ügyeibe való nagy súllyal történő beleszólást.
- magánhadsereget tarthattak
- megkapták a birtokaikon élő nép fölött az adószedési és bíráskodási jogkört.
Nemesek rendje: a XIII. sz. második felében előrehaladt a katonai uralkodó osztály kisebb birtokos elemeinek, a közvetlenül az uralkodó szolgálatában álló királyi servienseknek és a várjobbágyok felső rétegének összeolvadása. Zömmel belőlük alakult ki a nemesség, akik az egész földbirtokos réteg egyenjogúságának követelményével léptek fel.

15 A rendi képviseleti monarchia fogalma
A rendi-képviseleti állam a XV. sz. derekán jött létre Magyarországon. Létrejön a hatalom megosztásának bizonyos formája a király és a rendek közt. Hunyadi Mátyás tűzte ki célul, hogy a rendi-képviseleti monarchia keretei között, a bárók háttérbe szorításával, a középbirtokos nemességre, a városokra és a gazdagabb parasztságra támaszkodva fokozatosan megteremtse a centralizált államot, a központosított monarchiát. Mátyásnak ezek a haladó törekvései nem vezethettek teljes és tartós sikerre. Halála után centralizációs kísérlete hamar összeomlott.
A rendi-képviseleti monarchia szervezeti változtatásokkal ugyan, de egészen 1848-ig fennállt.

16 Az abszolút monarchia
A Habsburg óriási kiterjedése miatt a belső reformok késlekedtek. Az abszolutizmus bevezetéséhez hiányzott annak lényegi oldala, az erős polgárság és a jól működő piac.
Ezt a hiányosságot a habsburgok külpolitikájukkal és nagyhatalmi törekvéseikkel pótolták.
Kiépült a központosított adminisztráció, a nagy létszámú hadsereg, erősödött az állami jobbágy-védelem, valamint céltudatos vám- és pénzügyi politikát folytattak.
Alapvető feltételek:
- merkantilista gazdaságpolitika
- erőforrások állami kisajátítása
- nemesi kiváltságok korlátozása
- egységes pénzrendszer.
1695-tol minden együtt állt az abszolutizmus bevezetésére.
Az abszolutista politikai berendezkedést a dinasztia politikai elgondolásai hívták éltre, egy alapvetően elmaradott polgársággal.
Magyarországi tendenciák hasonlóképpen alakultak, csak egy lépéssel mindig késlekedve. Az udvar durva beavatkozása a magyar viszonyokba ellenállást váltott ki a centralizációval szemben.
Éppen ez a habsburg politika adta meg a nemzetté szerveződés, a nemzetté válás esélyeit.

17 Felvilágosult abszolutizmus
A felvilágosult abszolutizmus legkiteljesedettebb formája II. József országlásához köthető. Államalkotása feudális torzulásokat mutat. Felemássága ellenére pozitív intézkedései számottevőek. Pl.: urbárium, jobbágyrendeletek, a közigazgatás megújítása, modernizálása, a merkantilista gazdaságpolitika támogatása, új hivatalnok rendszer, állandó hadsereg.
Az uralkodói és rendi kettősség azonban konfliktusokhoz vezetett.
Magyarországon:
- uralkodói és rendi közigazgatási szervek működtek:
- magyar királyi udvari kancellária
- helytartó és helytartótanács (1723-tól)
- pénzügyek: magyar kamara
- az országgyűlés jelentőségét az uralkodó csökkenteni igyekezett
- az országnagyok udvari tevékenysége segítséget nyújtott a rendi érdekek érvényesítésében
- a rendiség “védőbástyái” a vármegyék
- a jozefinizmus új igazgatási kereteket épített ki: a lélekszám és a terület nagysága, az ügyek száma alapján
- tisztségek hivatalokká változtak
- modern közigazgatás kialakítása.
II. József tevékenysége megelőzte korát.

18 Az Erdélyi fejedelemség
Az önálló erdélyi állam kialakulása
Az ország két részre szakadása után Szapolyai János csak a török szultán segítségével tudta az ország keleti felét megtartani. Szapolyai elismerte a szultán fennhatóságát, s ezzel az állam keleti része formálisan is elvesztette szuverenitását. Szapolyai János halála után a fiát, János Zsigmondot a szultán megtette Erdély fejedelmének 1541-ben.
A speyeri egyezményben 1571-ben ezt a tényt az akkori magyar uralkodó, I. Miksa is elismerte.
Ezzel Erdély különvált az anyaországtól. A megszületett, új állam Erdély (Transylvania).
Magyar és erdélyi törekvések a két ország egyesítésére 1700 elott
1544. II. Tordai Gyűlés; 1551. Fráter György; Báthory István és Miksa egyezsége; 1603. Mihály havasalföldi vajdától szabadítják meg Erdélyt; 1606. június 23. Bécsi béke, Bocskai István; 1687. Erdély megszállása Lotharingiai Károly által; 1691. Diploma Leopoldinum
Erdély jogállása a Diploma Leopoldinum szerint
Az ún. Diploma Leopoldinumot I. Lipót adta ki 1691-ben az erdélyi rendek kérésére. A Diploma értelmében Erdély, mint önálló fejedelemség illeszkedett be a Habsburg-birodalomba. I. Lipót, mint a Habsburg-birodalom császára, Erdély fejedelme elismerte Erdély különállását, addigi alkotmányát, központi és vidéki szervezetét.

19 Az Erdélyi Fejedelemség országgyűlése, közigazgatása
19.1 Az Erdélyi Fejedelemség országgyulése
Erdélyben igen gyakran, évente kétszer is tartottak országgyűlést. Az országgyűlésen három nemzet, a magyar, a székely és a szász nemesség, valamint a Prtium képviselői mellett a fejedelem által személy szerint meghívottak (regalisták) vettek részt.
Az erdélyi országgyűlés egykamarás volt, mert bár Erdélyben volt kialakult rendiség, de olyan differenciálódás a főrendek és a köznemesek között nem ment végbe, ami kétkamarás rendszer kialakításához vezetett volna. Tekintettel arra, hogy a fejedelem nem volt kötve, hogy kit hívjon, vagy ne hívjon meg az országgyűlésre, így meghívott híveinek számával maiorizálni tudta az országgyűlést.
Valamely tárgyban akkor tekintették a javaslatot elfogadottnak, ha a négy csoport (3 nemzet és a Partium) képviselői közül három csoport képviselői hozzájárultak.
19.2 Az Erdélyi Fejedelemség közigazgatása
Az erdélyi közigazgatás élén a fejedelmek tanácsa, illetőleg annak legfontosabb tagja, a kancellár állott. A kancellár a fejedelem bizalmasa, a fejedelem nevezte ki és minden indoklás nélkül bármikor elbocsáthatta.
A helyi igazgatásra a nemzetenkénti elkülönülés volt jellemző. Más rendet követtek a magyar földeken és megint mást a székely és a szász területeken.
Az erdélyi vármegyékben a közgyűlés irányította a közigazgatást. A szabad királyi városok (Gyulafehérvár és Kolozsvár) a vármegyéktől függetlenül működtek. Két nemes város is volt,
Dés és Torda. Bár a vármegye zászlaja alatt katonáskodtak, de a megyei közteherviselés alól fel voltak mentve.
A mezővárosok ki voltak véve a földesúri hatalom alól, de a megye alá tartoztak.
Székelyföldön öt székben végezték a közigazgatást (Udvarhely, Háromszék, Csíkszék, Marosszék, Aranyosszék).
Szász föld pedig kilenc székre és két vidékre oszlott.

20 A Kuruc ellenállás államai
A kuruc seregek vezérkara a hatalmoból kiszorított, vagy a kezdetleges felkelések (Frangepán, Zrínyi) miatt megbüntetett, az ország keleti részébe vándorolt nemesekből állt.
Ideológiájuk lényege a kurucellenesség, előjogaik helyreállítása, rendi alkotmány garantálása.
20.1 Thököly
Felvidéki fejedelemségének alapja a sorozatos katonai sikerekben rejlett. 1680-ban a kurucok őt választották fejedelemmé. Ibrahim pasa 2 év múlva Magyarország Királyává nevezte ki., ám ős csak a fejedelem nevet használta: innentől datálható a Felvidéki fejedelemség.
Thököly az abszolutizmus és rendi anarchia közötti rendi centralizációt választotta államformának. Törökökhöz erőssen kötődött.
Többször hívott össze országgyűlést, ahol sok volt a súrlódás, a fejedelmi tanácsot (vármegyék deputátusiból állt) mellőzte, hadvezéreivel döntött. Katonai módszerekkel irányított.
Katonai vereségek a néhány éves államszervezet végét jelentették.
20.2 Rákóczi szabadságharc
Kiváltó okai:
A féktelen megtorlás
A magas adóteher
A hadsereg visszaélései
A 1687 évi országgyűlési terror
A kamarai perek

II Rákóczy Ferenc háborújának alapja az óriási birtoka, és felkelő jobbágyi voltak.
Alapvetően politikus volt, független államot akart létrehozni. Nemzetközi elismerése érdekében Erdélyi fejedelemmé választatta magát.
1703-1705 között a centralizációr erősítette
1705. első (szécsényi) országgyűléstől a rendi-kéőviseleti monarchia modellje valósult meg.
Széchenyi fejedelem lett, az államforma konföderáció. Aszéchenyi mellé, hatalma korlátozása céljából Szenátorokat választottak.
Reguláris haderőt próbált felállítani, de ez nem sikerült pénzhiány miatt.
Szabadságharca külpolitikai tényezők miatt bukott meg elsősorban, de nem minden eredmény nélkül.

21

22 A rendi országgyűlés kialakulása
(A rendi képviseleti monarchia fogalma)
A rendi-képviseleti állam a XV. sz. derekán jött létre Magyarországon. Létrejön a hatalom megosztásának bizonyos formája a király és a rendek közt. Hunyadi Mátyás tűzte ki célul, hogy a rendi-képviseleti monarchia keretei között, a bárók háttérbe szorításával, a középbirtokos nemességre, a városokra és a gazdagabb parasztságra támaszkodva fokozatosan megteremtse a centralizált államot, a központosított monarchiát. Mátyásnak ezek a haladó törekvései nem vezethettek teljes és tartós sikerre. Halála után centralizációs kísérlete hamar összeomlott.
A rendi-képviseleti monarchia szervezeti változtatásokkal ugyan, de egészen 1848-ig fennállt.
3. A harmadik testületi szerv az Országgyűlés
Az 1920-as 1298--as OGY-ek már törvényhozó OGY-ek. Ezeket az OGY-ket Parlamentum Publikumnak nevezzük. Az angoloknál megmarad a parlament kifejezés (OGY), a franciáknál már bíróságot jelent. Mo-n a parlament, később pedig a Dieta (OGY) kifejezést használják.

Az OGY (1600-1700) állandósul a magyar közjogi gyakorlatban.
1267-ben IV. Béla uralkodása idején összegyűlnek a nemesek Esztergomban, és az uralkodóhoz kéréssel fordulnak, hogy erősítse meg az Aranybullát (ez egy kezdetleges, OGY előtti gyűlés volt).
1290, 1298. évi OGY, majd 1489-ig csend volt, nem működött az OGY intézménye, majd a magyar rendi OGY.

1445-ben alakult ki a rendi képviseleti államforma, ez időtől lett a törvényhozás szerve az OGY: a király és a rendek közötti "alkudozások" fóruma. A rendi képviseletet a négy rend - főpapok, főurak, köznemesek, városok - képviselete. 1848-ig rendi képviseleti OGY-ek üléseznek Mo-n.

Az OGY - működését tekintve - többfélék voltak:
a) egyetemes országgyűlés (ez a legrégebbi forma): minden nemest megillette a részvétel joga, és kötelezettsége is volt a részvétel. 1555-ben, I. Miksa megkoronázása után megszűnik ez a forma, és állandósulnak a képviseleti OGY-ek, ahol a vármegyék és a városok követei (alsó tábla) vesznek részt.

b) részországgyűlés (két csoportja van):
az egész: ahol egy országrész számára tartanak OGY-t, pl. Erdélyben, Horvátországban (állandó részországgyűlés). Ezek az OGY-ek egykamarásak, és királyi felhatalmazás kell megtartásukra - ide a király képviselőt küld.
katonai tábori OGY-ek: háború esetén katonai döntések.

Az országgyűlés működése
Kialakul az a szokás 1608-ig, hogy a magyar OGY két kamarára szerveződik. 1608-tól nevezik e két kamarát főrendi és alsórendi táblának (két különbözó szekció).
Az OGY összehívására az uralkodó a jogosult. Az uralkodó meghívó levelet küld azoknak, akik jogosultak és kötelesek részt venni az OGY-n.

Főrendi tábla (személyes meghívó):
elnöke: a nádor - ő egyben az egész OGY elnöke
egyháziak - esztergomi érsek és minden megyés püspök
mágnás családok felnőtt ffi tagjai (főrangú urak)
valamennyi főispán

Követi tábla (testületi meghívó):
élén: a személynök áll (a király nevezi ki) - perszonális
tagjai: a vármegyék és a szabad királyi városok követei
középszintű egyháziak (apátságok vezetői)
!! a követek mandátuma kötött volt, visszahívhatók voltak

Az OGY tanácskozási nyelve magyar volt. 1600 u. 1700 e. az erőszakos németesítés a reformációval párhuzamosan elindul, ennek ellenlépéseként kezdik a latint használni, hogy ne kelljen németül beszélni.

Az 1700-as években kialakul a kerületi ülés. Mo. katonailag, pénzügyileg négy nagy kerületbe volt besorolva:
- Dunán innen
- Dunán túl Pozsonyból nézve
- Tiszán innen
- Tiszán túl
Ezek a kerületek az OGY előtt előkészítő üléseket tartottak, ahol az összes fontos kérdést megtárgyalták.
Amikor az OGY valamilyen egységes állást képviselt (egyetértett mind a főrendi, mind a követi tábla), akkor egységes szövegbe foglalták - ez a felirat az uralkodó számára. Ha az uralkodó elfogadja a feliratot, akkor törvénnyé szentesíti.
A szentesítésnek két eleme van. 1. az uralkodó aláírja és lepecsételte. 2. Ezt követte a kihirdetés (lemásolás, utánküldés). A szentesítés tulajdonképpen egy korlátlan vétójogot jelent (1918-ig).
Werbőczy Hármaskönyvét mindkét tábla elfogadja, a király aláírja, de nem pecsételik meg (ezért jogkönyv).

Az OGY kétféle jogi formát alkalmaz a határozataiban:
országgyűlési határozat
törvény (ami a rendek alkudozásának eredménye az uralkodóval)

Kialakul egy újabb jogforrási csoport, a királyi rendelet intézménye.

23 A rendi országgyűlés szervezete és működése (1608.évi I. tc.)
(A rendi országgyűlés működése. A törvényalkotás folyamata.)
Az országgyűlést a király hívja össze, a királyválasztó országgyűlést pedig a nádor. A királyi meghívólevél az országgyűlés helyét és idejét tartalmazza. Hosszú időn keresztül tömeges országgyűléseket tartanak.
Jelen van a nemesség, a megyék választott követei, a szabad királyi városok delegáltjai, Erdély, Horvátország, Szlavónia orátorai.
Az országgyűlés legfontosabb feladata a törvényhozás volt. Az országgyűlés szavazta meg az adókat, a béke és háború kérdését, a trónbetöltést. Ítélkezett felségsértési ügyekben.
Arról, hogy az országgyűlés tárgyalásai hogyan folytak le - különösen kezdetben - alig van adatunk. A király az országgyűlési tárgyakat először a királyi tanács elé vitte. Az itt kialakult javaslatokat a rendek megtárgyalták, állásfoglalásukat a király elé terjesztették jóváhagyásra. Így folyt az egyezkedés, amíg közös álláspontra nem jutottak.
24
25
26
27
28
29
30

31 A Királyi tanács (conzilium regis)
Az ország legfőbb kormányzati hatósága - conzilium regni (országtanács).

A királyi tanács (KT) működését alapvetően Mohácsig (1526) két időszak határozta meg. Az első időszak az aranybulla kiadásáig tart (1222).
A KT (intelmek) legfontosabb funkciói: háborút indít és békét köt, királyt állít, és védelmezi az országot.
A (KT) összetétele a király tetszése szerint alakult (uralkodócsalád felnőtt férfi tagjai, feleség, az udvarban tartózkodó előkelők, főurak, főpapok, főméltóságok).
A testület jogi státusza: csak tanácsadó testület. A tanács véleménye nem köti az uralkodót a kormányzásban, eltérhet a tanács döntésétől.

A KT-ban kezd kialakulni egyfajta hivatali ügyintézési rendszer: ügyképviselet, az ügyek előterjesztése a királyi tanácsba, arról referálnak (korai hivatalnokszervezet csírái).
A döntő változás az 1200-as évek elején következik be, mert a királyi magánbirtok felét az uralkodók eladományozzák, a feudális urak részéről igényként merül fel a beleszólás az ország kormányzásába. Az Aranybulla (1222) rögzíti, hogy a (KT) nélkül bizonyos kérdéseket nem lehet eldönteni, és bizonyos köztisztség viseléséhez a KT hozzájárulása is kell. Kötelezően közreműködő szervvé válik a KT. Az 1290-98-as OGY törvényei rögzítették a KT ezen jogát.

A KT jogkörei:
jogalkotás, törvényhozás (dekrétum): a király a törvényeket, a dekrétumokat a tanács tudtával, hozzájárulásával hozta meg (konszenzus).
igazságszolgáltatás, bíráskodás (jogkiszolgáltatás): a király a tanácsban bíráskodik.
gazdasági, pénzügyi kérdésekben való közreműködés:
- adó, költségvetés
- birtokadományozásban a tanács közreműködik
- katonai kérdések (háború indítása, béke kötése)
- külügyi, diplomáciai kérdések (1300-1400)
- uralkodócsalád házassági kérdései
- egyházi kérdésekben való döntés (a magyar király különleges egyházi jogkörrel bír - főkegyúri jog)
Saját egyházelmélet (saját birtok, saját egyház, saját egyházzal való rendelkezés joga).
A KT közreműködésével a király nevezi ki a főpapokat (és egyéb egyházi személyiségeket).

A KT összetétele és működése (1300-1400)
Mo-n akkor a KT háromféle formában működik.
1. Régi királyi nagytanács: a legszélesebb főúri társaságot foglalja magában, azaz a királyi családon és a köztisztviselőn kívül az összes püspök és főúri rangban lévőket. Az ülése évente egyszer volt, melyre kötelező volt a megjelenés, létszáma 56 körüli.

2. Szűkebb királyi tanács: (a király tetszése szerint van összeállítva) Max. 20-30 tagból áll. Általában kéthavonként szokott ülésezni.

3. Titkos tanács (kabinet): 10-12 tagból áll, ennél nem több. Az uralkodó legbizalmasabb híveiből áll, akik folyamatosan az uralkodóval vannak, és látják el tanácsaikkal.

A legkisebb királyi tanácsban egy újfajta intézmény jelenik meg - Zsigmond uralkodása végén és Mátyás uralkodásától kezdve -, ez a királyi secratarius intézménye. â
A királyi titkárok szakképzettek voltak, egyetemi végzettség. Feladatuk az ügyek előkészítése és referálás a királyi tanácsban. Mátyás megtöbbszörözi a királyi titkárok számát.

A KT működése az OGY-ek mellett sem hal el. Állandó szervezési formák kezdenek kialakulni. Ha a király nincs jelen, akkor a kancellária vezetője elnököl a KT-ban (esztergomi érsek).
A KT lényeges politikai kormányzati szervvé válik Mo-n. A tanács által meghozott döntéseket a királyi titkárok közvetítik a kancellária felé a határozatok megírására és szétküldésére
A KT súlya II. Lajos kiskorúsága miatt megnövekedett. II. Ferdinánd idején a KT Bécsben működik.
A KT utóda, a Magyar Tanács szerepe formális lett. A kancellária főként a magyar hatóságok és az uralkodó között közvetített. Az 1608-as törvényhozás úgy rendelkezett, hogy a MT összes tagja a Magyar Országgyűlés főrendi táblájának legyen a rendes tagja. A KT megszűnése eredményezi azt, hogy Mohács után Pozsonyban megtartott OGY-ek a szokottnál sokkal zajosabbak lesznek.

32 Központi igazgatás 1526-1848 között
- A király jogállása: a rendi-képviseleti monarchiában a király egyenrangú tényező volt a
törvényalkotásban a rendek képviseletével, az országgyűléssel.
- A végrehajtó hatalom, tehát a kormányzás és a közigazgatás a királyt illeti.
- A habsburg-magyar országgyűlés: a törvénykezdeményezés, a törvény szentesítés és a kihirdetés joga a királyt
illeti meg.
Felsőtábla: katolikus érsek, megyéspüspökök, bárók, mágnások és főispánok.
Alsótábla: vármegyék, szabad királyi városok, prépostok, apátok és a pálosok rendfőnöke.
A két tábla külön ülésezett és szavazott. Ha eltérő eredmény miatt nem tudtak megegyezni, vegyes ülést tartottak.
A tanácskozás nyelve a latin volt.
- A habsburg kormányzás és közigazgatás központi szervei: az titkos tanács, a titkos konferencia, az udvari
kancellária, az udvari kamara, az udvari haditanács.
Mária Terézia alatt: államtanács (külügy), udvari- és államkancellária (belügy), udvari számvevőszék
(pénzügyek).
II. Lipót szervezte meg a rendőr minisztériumot.
Magyar központi kormányzati szervek: magyar tanács, magyar kancellária, magyar kamara, helytartótanács.

33 Nemesi vármegye 1526-1848
A mohácsi vész előtt kiépült nemesi vármegye, mint a nemesség érdekképviseleti szerve a Habsburg uralom alatt jelentőségében csak növekedett. A nemesi vármegye a feudális Magyarországon a hatalom gyakorlásának legfontosabb kerete volt. Majdnem az összes állami feladat végrehajtásában nemcsak közreműködött, de azt el is látta.
A megye legáltalánosabb, átfogó testületi szerve a közgyűlés, a mohácsi vész után is a megyében lakó birtokos nemesség legfőbb szerve maradt. A közgyűléseken olvasták fel a kormányhatóságoktól érkező rendeleteket. A közgyűlés - a helyi viszonyokra - jogszabály alkotási hatáskörrel rendelkeztek. A közgyűlés választotta a főispán kivételével a vármegye tisztviselőit.
A megye élén a király által kinevezett főispán állott. O nevezte ki a megyei jegyzőket, aljegyzőket és táblabírákat. Alattuk végezte munkáját a megyei hivatalnok rendszer. A XVII. sz-ban speciális tisztségek jelennek meg, ilyenek az adószedők és a tiszti ügyész (fiscalis). A XVIII. sz-ban pedig a levéltárnok, pertárnok és a várnagy.
A megyék szervezetét II. József erőteljesen megváltoztatta. Magyarországot 10, Erdélyt 3 kerületre osztotta fel. Megszüntette a nemesi megyék autonómiáját. A kerületek élére királyi biztos főispánokat nevezett ki, akiket korlátlan hatalommal ruházott fel (1785). II. József halála után a kerületi rendszer megszűnt és ismét visszaállt a megyei nemesi önkormányzati rendszer.

34

35 Szabad királyi városok önkormányzata és jogállása 1526-1848
Az ország három részre szakadása után a Habsburgok támaszt láttak a részben nemzetiségi, főleg német vezetés alatt álló városokban, ezért érdekükben állott azok számának növelése. A nemesség látta, hogy a városi polgárság vetélytársává válik az országgyűlésen, ezért az 1687-88. évi országgyűlés kimondta, hogy a szabad királyi városok számát a király a jövőben ne szaporítsa.
35.1. A szabad királyi városok jogállása
A szabad királyi városok a király főhatósága és kamarai igazgatás alatt állottak. A városok fizettek taxát, azaz országos adót és a királynak, mint földesúrnak járó földbért is.
35.2. A szabad királyi városok önkormányzata
A két nagy testület a választott község és a városi tanács ebben a korban is megmaradt, de elvesztette demokratikus színezetét. A két testületi szerv tagjai életfogytig viselték tisztségüket, ezáltal a városokban a hatalom szinte csak néhány család privilégiumává lett, s ezek váltották egymást a tisztségekben.
A városi szervezetben, e korban egyre nagyobb szerepük lett a céheknek Belső szabályokat, statútumokat hoztak, melyeket a város csak megerősített.

36

37 Törvénykezési szervek
(Nemesi vármegye)
A szabad magyarok között kialakul az 1200-as évek második felére egy vékony réteg (serviensek) à servientis regis = királyi szolga.
A servientis regis:
- fegyveres katonai szolgálatot teljesítettek
- birtokadományokat kaptak (sok kis birtok), és ez lehetővé tette, hogy a szabad magyarok között ez a réteg megerősödjön. Kialakul tehát ez a réteg, és miután a király fennhatósága alá tartoznak, kiváltságokat kérnek és kapnak (bírói), és így alakul ki a helyi szinten a nemesi vármegye. A kontinuitás (folyamatosság) megmarad, mivel a nemesi vármegyék a régi királyi vármegyék helyén alakulnak ki.

A nemesi vármegye szervezetének felépítése:
1. egyedi szervek
2. testületi szervek

1. Egyedi szervek
A nemesi vármegye élén a főispán (supremus comes) áll, akit a király nevez ki a hozzá közel álló arisztokraták közül. A főispán helyettese az alispán (vice comes) volt. A másodalispán (subtitumus come) az alispánt helyettesítette. A főispánt be kellett iktatni, a főispáni hitellevélre meg kellett esküdni.

1548-ban (1550) törvény született arról, hogy a vármegye akarata nélkül a főispán nem állíthat alispánt. 1723-ben pedig arról született törvény, hogy az alispánválasztás a vármegye jogában áll, nem lesz fizetése, csak tiszteletdíja.
A másodalispán a bíráskodásban helyettesíti az alispánt.

A nemesi vármegye további tisztségviselői:
- szolgabírák: közreműködtek a bíráskodásban. Még a királyi vármegyében (négy járás) is a szolgabírók vettek részt a birtokadási feladatokban. A nemesi vármegyékben ők a járások felelősei, vezetői. (A járás a község és a megyék közötti közigazgatási egység.)
A szolgabírói tisztség választott tisztség, 1 évre szólt. Feladatuk egyrészt a járás igazgatása, másrészt a bíráskodásban való közreműködés.

- esküdtszék (jurati nobiles): - esküdt nemesek, akik eleinte a bíráskodásban vettek részt az alispán és a szolgabíró mellett (fizetés nélkül). Később igazgatási feladatokat is elláttak.
Az 1700-as, 1800-as években alakul ki a rendkívüli esküdtszék, a táblabírák köre, akik szintén az igazságszolgáltatásban vettek részt (tiszteletbeli táblabírói).

- notarius (jegyző): fogadott tisztviselő, a vármegye parancsait hajtja végre. Fizetett tisztség volt. Írásbeli, adminisztratív tevékenységet folytatott. Az 1700-as évek végén, Mária Terézia idején a jegyző állandósult tisztség lesz.

A főispán, akit a király választott a nemesi vármegye élére, csak megyebeli birtokos és honfiú (magyar állampolgár) lehetett. Királyi utasításokat hajtott végre, hatalma ezért korlátlan volt. A központi hatalom korlátozása idején megkötik helyi szinten a főispán kezét. Ilyen intézmény volt az installáció = vármegyei beiktatás (főispáni beiktatás). Főispáni eskü, főispáni hitlevél.
Kialakul az örökös főispán tisztsége.
1. saját vármegyei főispáni tisztség (esztergomi, kalocsai érsek, egri püspök)
2. valamilyen állami hivatalhoz kötődik a főispáni tisztség
3. főúri család kapja meg a főispáni tisztet.

A főispán helyetteseként kialakul az adminisztrátor (főispáni helytartói tisztség), a főispáni jogokat gyakorolja.

A közgyűlés és a Sedria a két fontos testületi szerv:

A vármegyének e két testülete elvileg az egész vármegye összes népeinek a közösségét magában foglalta az 1300-as évekig. Az 1300-as években a vármegye nem nemes származású polgárai is megjelentek a közgyűlésben. Az 1700-as évek második évében alakult ki az a szokás, hogy a vármegyei közgyűlésen csak nemesek vehettek részt.

A vármegyei közgyűlés hatásköre kiterjedt a vármegyét érintő minden fontos kérdésre, amit az országos törvények nem szabályoztak. A közgyűlés szavazással döntött (az előkelők szavazatait nézték, nem számolták).

A közgyűlés funkciói

1. Gazdasági funkció:
- döntött az adózás ügyében (adók kiszabása)
- döntött a vámszedés ügyében (vám mértéke, mennyisége)
- a vármegye székházának fenntartása
- a vármegye közigazgatási szükségleteinek kielégítése (helyi adók)

2. Katonai funkció (bandérium):
- banderiális hadsereg szervezése, katonai kontingensek kiállítása
- a katonai szolgálat alóli felmentés, valamint a szolgálat alól való kibújók megbüntetése

3. Jogalkotás és jogszolgáltatás funkciói:
a) Jogalkotás:
- állást foglal a vármegyét érintő kérdéekben
- a központi törvényhozás befolyásolása
- helyi szinten a vármegyére vonatkozó jogalkotás a statútumalkotási jog, amely nem lehet ellentétes a központi törvényekkel

b) Jogszolgáltatás: - az igazságszolgáltatás, a bíráskodás

4. Politikai funkció:
- a vármegyei tisztségviselő-választás
- követválasztás
- közhírré tevés (kihirdetés), feltétele volt a kihirdetésnek

Királyi tábla Hétszemélyes tábla
KT HT

Sedria Vármegyei törvényszék (büntető és polgári része van)

Úriszék

A vármegyei törvényszéknek (Sedria) büntető és polgári része van, a nemesek büntetőügyeiben jár el, és a nem nemesek polgári ügyeiben fellebbviteli fórumként szerepel.
Az Úriszék egyfelől rendi különbséget fejez ki, nem nemesek polgári ügyeiben jár el, másfelől pedig a falusi bíróságtól fellebbviteli fórum. Az úriszéki bíráskodás kisebb büntető és polgári ügyekben jár el, valamint rendi különbségtétellel. Ennek fellebbviteli fóruma a Sedria.

A felső bírósági fórumok a királyi tábla és a hétszemélyes tábla. 1723-ban a Pragmatica Sanctióban (v. ezen kívül???) meghatározzák ezt a két felső bíróságot is összetételében és eljárásában.
A központi kormány szervei közül a helytartó tanács lesz az, amelyik a legfontosabb, mert ez gyakorol felügyeletet a megyék tevékenysége fölött. 1769-ban a helytartó tanács egy sajátos ügyosztályi rendet tételez, és ezekből az ügyosztályokból lesz az 1848. évi III. törvénnyel létrehozott független felelős minisztérium.

Az OGY két házból áll: alsó tábla és felső tábla. Az alsó tábla élén a személynök áll. A személynök egyúttal a királyi tábla elnöke.
A nádor a hétszemélyes tábla elnöke, a főrendi tábla elnöke és a helytartó tanács elnöke.
Vannak szabad királyi városok, tárnoki városok, melynek élén a bírói fórumot a tárnokmester látja el.

Sedria (ítélőszék)

A vármegye legrégebbi testületi fóruma, amely helyi szinten jogalkalmazási funkciót gyakorol. A Sedria első- és másodfokú fórumként egyaránt eljár. Az elsőfokú bírósági fórum a nemesek vonatkozásában jár el, és másodfokú fórumként funkcionál a jobbágyok felett (a jobbágyok nagyobb mértékű polgári és büntető pereiben) és a vármegyében lévő mezővárosok felett is.
A Sedriának pallosjoga van: nemcsak kiszabhatja, hanem végrehajthatja a kiszabott ítéletet.
A Sedria elnöke: alispán (a főispán helyetteseként)
bírótársak: szolgabíró és az esküdtszék (ők alkotják a vármegye bírói tanácsát)

1600-1700-ben a Sedria két testületre oszlik:
- polgári (elnöke az alispán) sedria
- büntető (elnöke a szolgabíró) sedria

1526 (Mohács) után a kormányzati központ Bécsbe kerül, a vármegye magára marad a helyi ügyek intézésére, és megerősödik a vármegye autonómiája, amit egyfajta jogi autonomizmus is követ.
Az 1700-as évek végére a Habsburgok megpróbálják jobban befolyásolni a vármegye önállóságát. Erre ellenlépésként kialakul a vármegyének a központi döntést felülvizsgáló jogosítványa (1700) à Ez a mai alkotmánybírósági funkciónak felel meg. Elismerik, hogy a vármegyék a központi rendeleteket alkotmányos szempontból felülvizsgálják.

Központi törvénykezési szervek
A királyi tanács melletti OGY-ben még nem alakul ki a két tábla körvonala, de a párhuzamos ülésezések megfigyelhetők, mert amikor az uralkodó különböző okokból összehívná az OGY-t, előtte az aktuális kérdéseket megtanácskozza a királyi tanács főúri és főpapi tagjaival. Teszi ezt azért, mert István intelmei egyértelművé teszi a keresztény uralkodó kötelességét, hogy az egyháziakat is meg kell hallgatnia. Ez a kettőség jelenti majd a későbbi OGY-i tagozódást, mert lényegében törvényhozási úton, 1608-tól, a koronázás utáni törvénycikellyel lett kétkamarás az OGY.
A 16. sz-tól a követek rendszerén keresztül hívják meg a területi képviselettel a megyei nemességet. A királyi tanács fokozatosan az OGY főrendi tábláját jelenti, amit regisztrálnak 1608-b,an, hogy kik lehetnek a tagjai.

38

39

40 Ügyvédek Magyarországon 1848-ig
X-XII. századig a feleknek személyesen kelett a bíró elé lépniük.
XIII. században már voltak olyan perek, ahol nem kellett személyesen megjelenni, és szokássá vált a prókátor (procurato) útján való képviselet. A prókátorok szerepét kezdetben a jegyzők, illetve egyházi személyek töltötték be. A német jog hatására a városokban megjelent a szószóló aki a peres féllel együtt jelenik meg, és az ő érdekében szólal fel.
Évszázadokon át ügyvéd lehetett mindenki, semmilyen vizsgához nem volt kötve.
1471:14.tc.: Mátyás szabályozta az összeférhetetlenséget, az ítélőmestereket és ülnökeiket eltiltották az ügyvédi teendőktől.
1492:51.tc.: II. Ulászló az ügyvédek visszahívását rendezte.
1567:27.tc. bevezette a patvarkodási esküt (igazságtalan ügyet nem képvisel, ellenfelével nem játszik össze,...)
1574:34.tc. felmentette az ügyvédeket (procurator) az eskü alól, mert mindig megkerülték.
1695-ben bevezették a királyi tábla előtti esküt.
1723:38.tc-ben: ügyvédi rendtartás megerősíti az ügyvédi eskütételi kötelezettséget, illetve törekedett az ügyvédi önkény visszaszorítására.
1769-ben vezette be Mária Terézia az ügyvédi vizsgát (tehát innentől kezdve csak szakképzett ember lehetett ügyvéd). A sikeresen levizsgázók bizonyságlevelet kaptak, és felvezették őket az ügyvédeket nyilvántartó törzskönyvbe.
1780-1782-ben II. József perrendtartásában fedhetetlenül elvégzett egyetemi illetve akadémiai évek kellettek, utána egy év joggyakornokoskodás, majd egy év jegyzőség.

41
42
43

forrás: www.jegyzetportal.hu/dl.php?p=/magyar_allam_es_jogtortenet&i=magyar_alkotmanytortenet_1848-ig(cseffai).doc