Meddig tűrjük ezt!!! I.rész

2008.8.15
I.rész.

Két éve kezdtem, példaértékű próbálkozásnak szántam, végül is, ha az eredményességet nézem sokak szemében hiteltelen nemzetromboló lettem. Gyakran felteszem a kérdést, vajon megérte-e? Miért ilyen kevesen támogatják, vagy inkább úgy mondanám merik támogatni az azonos alkotmányos jogokan alapuló autonómia-törekvéseinket. Erre egyértelmű a válasz, sokan támogatják és nagyonis megérte. Hacsak abból indulok ki, hogy ma már Duray egyedi bátortalan próbálkozásain kívül is, nagyon sokan beszélnek az autonómiáról, hisznek az autonómiában, mint egy alkotmányos megoldásban bajainkra, a ránk kényszerített kisebbségi sorsunk szebbé tétele érdekében, megmaradásunkért a szülőföldön magyarnak.

El kell ismernem, már 1994-ben is volt egy próbálkozás, egy reménykeltő gyülekezés az önrendelkezésünkért, de sajnos sokuk látszatakarásának nyögdécselés lett a vége, majd jött az 1998-as egypárti diktatúra, a megélhetési politizálás évtizede. Azok akik 1989-ben hangosan és nyiltan követelték az önrendelkezést, s a közeget az autonómiát (Duray, Csáky, Bugár) száznyolcvan fokos fordulattal bebetonozták a hatalmukat és feladták a felvidéki magyarság érdekképviseletét, eladták a lelküket a gazdasági oligarchiának. Elkényelmeskedtek és látszatpolitizálásba kezdtek.
Itt tartunk ma. Közben felnőt egy generáció, akik már az 1989-es változásokat nem élték meg, vagy nagyon fiatalok voltak és úgy mint mi, idősebb generáció, átéltük a kommunizmusi egypártrendszeri diktatúra rémálmát, ők hasonló helyzetbe kerültek az MKP-nak köszönhetően. Nem ismerik a választás lehetőséget, telebeszélték a fejüket, ha több magyar, vagy magyar érdekeket képviselő párt lenne, az a magyar érdekképviselet rovására történne. Azt tartják természetesnek, ami nem az. Az MKP propagandája jó munkát végzett sikeresen bebeszélte a felvidéki magyar fiatalságnak, miért jó ami van, és miért nem szabad a pluralizmus szabálya szerint egy új pártban gondolkodni. Kérdezem én, mi jobb a felvidéki magyarságnak, húsz megalkuvó és megélhetési mököpös képviselő, vagy akár csak tíz hangos magyar képviselő a szlovák parlamentben, akik következetesen a felvidéki magyarság érdekében politizálnának. Inkább legyen tíz tenniakaró, mint húsz megalkuvó. MKP néha azért, a felvidéki magyar közvélemény nyomása alatt, vagy ha az önző érdekeik ezt megkívánták el-el kezdtek valamit (Benes-dekrétumok, iskolatörvény), de amikor a vitának vitává kéne válnia, amikor a felősségteljes munkára lenne szükségünk, alattomos módom behúzzák a farkukat és meghátrálnak. Na igen ez az ára, mert a lelküket eladták a gazdasági oligarchiának. Elárulták a felvidéki magyarság megmaradási érdekképviseletét. Szorványkonferenciákat rendeznek, értelmetlenül elverik a magyar kisebbségeknek szánt magyarországi pénzeket, megállapítják a szorványosodásaink okait, de már a konkrét megoldásokra nem marad bátorság és akarat.

Ezeknek a szemében hiteltelen és nemzetromboló lettem, mert kimondom azt, amit ők nem mernek. Talpnyalóik és ők maguk is, igyekezetünket, hogy a felvidéki magyarsággal ismertethessük az alapvető alkotmányos azonos jogait, aljas ővönaluli ütésekkel, kitalálgatásokkal, féligazságaikkal, rágalmazásokkal és minden olyan eszköz bevetésével ellehetetlenítik a munkánkat. Tudatában vannak annak, hogy a felvidéki magyarság fél, még bátortalan, nincsen tisztában az alkotmányos jogaival, ezt kihasználva nem akarásukat és tehetlenségüket még megtetézik nemzetrészt romboló álszent viselkedéssel. Engemet vádolnak, hogy tevékenységemmel, azzal hogy a felvidéki magyarság tudtára akarom hozni alapvető alkotmányos jogait, egy jövőbeli sikeres autonómiaharc esélyétől fosztom meg őket. Sajnos így is lehet érvelni, de ezzel az érveléssel csak az a baj, volt rá majdnem húsz évük, hogy valamit kezdjenek önmagukkal, de ők ez helyett az asszimilációt és a behódolást választották. Még arra a jogi értelmi szintre sem jutatták el a felvidéki magyarságot az un. érdekképviseletünk, hogy legalább tisztában legyünk az alkotmányos lehetőségeinkkel, tudatosan ezeket az információkat visszatartották és gyáván az oligarchia kénye kedve szerint becsaptak fél millió magyart. Ezzel kényszerpályára helyezték a felvidéki magyarságot, mert 1998-ban még a pluralizmus választási lehetőségétől is megfosztották, így a megélhetési politikusokból álló MKP kihasználva a felvidéki magyarság nemzeti öntudatát, azt tesz a szorványosodó felvidéki magyarsággal, amit csak akar.

Miért türjük mindezt? Nem akarunk megmaradni? Nekünk nem kellenek az alkotmányos azonos jogok?

Én hiszem, hogy a szíve mélyén mindenki tisztában van azzal, hogy itt valami nagyon, de nagyon el lett rontva. Nem használtuk ki azokat a történelmi lehetőségeinket, amit az 1989-es politikai változtatások számunkra felkínáltak. Ekkor még nem is említem az 1992-93 - ban elmulasztott lehetőségeinket, a szlovákok államalapítási korszakát, az azonos alkotmányos jogaink érvényesítéséért. Ennél nagyobb esélyünk, a alkotmányos jussunk kikövetelése érdekében, talán történelem során már nem is lesz. Egy jó politikus megragad minden lehetőséget. A belga németek így harcolták ki az autonómiájukat, megragadtak minden lehetőséget, azokat kihasználták. Jó politikusaik voltak, vannak. Nekünk vajon, mi adatott meg? Már akkor sem mertünk,vagy nem akartunk, vagy politikusaink egyszerűen nem látták át a lehetőségeinket, rosszul politizáltak? De akkor miért nem tiltakozunk? Mit keresnek ott ahol vannnak? Miért vagyunk csöndben és főleg miért azt tekintjük ártalmasnak aki csak informálni, segíteni akar? Vajon mennyivel hitelesebb egy olyan politikus, akinek volt választási lehetősége jó és rossz között, s ő a kényelmessebb, az egyéni érdekeit, meggazdagodását biztosító megoldást helyezte előtérbe, a felvidéki magyarság szemszögéből nézve, a rossz mellett döntött, mint az aki egyéni érdekeit félretéve él alkotmányos jogaival és időt, energiát nem kímélve küzd a felvidéki magyarság jogaiért, az autochton magyar nép jussát követeli. Az MKP-nak megadatott a választási lehetőség, békésen és alkotmányos keretek között elindítani a megmaradásunkhoz szükséges autonómiaharcot, lassan már húsz év elteltével is ők képviselik a felvidéki magyarság érdekeit, ezek akik vagy rossz politikusok, vagy pénzért és hatalomért eladták a lelküket, feladták az alkotmányos azonos jogainkat, elárulták a Felvidéki Magyar Népet.
Meddig türjük ezt!!!
Bósza János