Megint jegelik az autonómiát Felvidéken

2009.2.22.

Idézet: "Az autonómia a népcsoportok közötti hosszú távú szerződés. A többség diszkriminációs lehetőségét csökkenti a kisebbségi népcsoporttal szemben, ezáltal megszűnik a nyelvi elnyomás és az erőszakos asszimiláció oka. Vagyis javítja az esélyegyenlőséget a kisebbség tagjainak érvényesülésben. Területileg és közösségileg nem éri diszkrimináció a közfeladatokra befizetett pénzek felhasználásánál. A közpénzek felhasználását népcsoport saját maga irányítja, ami lehetővé teszi az infrastruktúra gyorsabb fejlesztését. Ennek hatására új munkahelyek jönnek létre, ami megalapozza a bérek és az életszínvonal emelkedését.

Ha az egyéneknek önként tömegesen el kell hagynia a népcsoportja által lakot területet az országon belül, hogy ott megéljen és közben jelenős részük asszimilálódik, az nem önkéntes asszimiláció, hanem gazdasági kényszer hatására történik. A vegyes házasság tagjai legtöbbször egyirányúan az államalkotó nemzet tagjainak vallják magukat a jobb érvényesülés reményében (CA megj.: ok az esélyegyenlőség hiánya), ez sem önkéntes asszimiláció. A tömeges egyirányú (erőszakos) asszimiláció az erős külső hatások következménye." (elemző)

Valójában az MKP sohasem nyitotta meg, a párt programjában nem szereplő önrendelkezési jogot. Tehát egyértelműleg arról beszélni, hogy az önrendelkezés, a népek önrendelkezési joga, megint mellékvágányra került, nem tükrözi vissza a valóságos helyzetet, mert egy-két kisebb próbálkozást leszámítva a hivatalos MKP-s érdekképviselet és a másodvonalbeli megélhetési kiszolgálóik, az un. felvidéki inteligencia semmit sem tett az asszimiláció és a szorványosodás megállítása érdekében, az ehhez szükséges autonómiáért.

Vizet prédikáltak és bort ittak!!!

Januárban három külömböző összezörzülés, álpróbálkozás történt, az egyik helyen behúzott farokkal, de kimondták végre az önrendelkezés jogát (Komáromban), a másikon Somorján a polgári azonos jogokat emlegették a kirekesztősdire sikeredett tanácskozásukon és a harmadikon ugyanaznap, Pozsonyban az MKP a monokhordon elhúzott nótájával volt elfoglalva, egy húron pendülve, amit szorványtanácskozásnak neveztek el. 2007 augusztusi létrejöttük után (amikor is a DFÖT létrehozására adott válaszként), addig eljutottak, hogy konstatálni tudták, hogy vannak. Pedig őket megszüntetni senkisem akarta és a működésükhöz szükséges eszközökben sem szenvednek hiányt, mégis képtelenek egyről-kettőre jutniuk. Vagy nem is akarnak?

Egy ami közös volt mind a háromban, hogy beszéltek bizonyos dolgokról, de egységesen sehol sem merték a lényeket kimondani, hogy a nyílt és a békés autonómiaharc a megoldás, a belső önrendelkezés. Azt, hogy a felvidéki magyarságnak, megmaradásához a szülőföldjén az alkotmányos jogegyenlőségre, a népek önrendelkezési jogára és a békés polgári elvű magyar-szlovák megbékélésre van szüksége. Ennek csak így van értelme, az egyik jogos követelés, a másik nélkül értelmét veszíti. A tanácskozásokról utórezgés gyanánt csak félreérthető válaszokat kaptunk, mellébeszélést valódi érdekképviselet helyett. Politikusaink képtelenek határozottan politizálni.

A félrebeszélésnek három fontos tényezőjével ismekedhettünk meg ezeken a tanácskozásokon:

# a kérdés fontosságának a hangsúlyozása, mindenfajta kézzelfogható további munka nélkül,
# egyes hiányosságokra való rávilágítás, széles skálán belül, átláthatóságukat nélkülözve,
# ismerteti a problémakört, az okokat, az előzményeket és a lehetséges következményeket, féligazságok formájában.

Ezeken a tanácskozásokon a félrebeszélés tudományának mind a három tényezőjével találkoztunk. A miértekről mindenütt beszéltek, de a hogyanokra már nem kaptunk válaszokat.

Túl általános válaszok, homályos fogalmazásokhoz vezettek. A válaszaik és a látszatmegoldásaik kizárták a radikális javulás lehetőségeit, mert mindenütt csak konstatáltak bizonyos jogi, emberi és társadalmi hiányosságokat, de a leszűkített lényeggel, a valódi megoldásokkal adósaink maradtak.

Mit tehetünk a mellébeszélés ellen?
Legfontosabb, hogy felismerjük és a konfliktus kockázatát is felvállalva figyelmeztetni kell őket arra, hogy mellébeszéléssel, látszattevékenységekkel, féligazságokkal és nemakarással a felvidéki magyarság igazi és erkölcsös érdekképviselére alkalmatlanok. Tudtukra kell adni, hogy nem azért lettek megválasztva, hogy mellébeszéljenek, vagy nem azért élősködhetnek rajtunk, mert erre joguk van, hanem kötelességeik is vannak. Például kötelesek igazat mondani, kötelesek elkölcsösen politizálni. Ki kell mondani határozott módon, hogy a felvidéki magyarság csak akkor marad meg, ha autonómiája lesz. Magyarság akkor marad meg, ha saját maga dönthet majd saját maga sorsa felől.

Az autonómia témájának az újboli jegelése helyett, bátor politika döntésekre és igazi képviseltre van szüksége a felvidéki magyarságnak, nemes és tiszta jellemmel felruházott politikusokra, politizálásra. Az autonómiától nem szabad félni, az autonómia jogos követelés, az autonómia az a közeg, ami biztosítja az azonos jogokat, az alkotmányos jogegyenlőséget. A többségi népnek el kell magyarázni, hogy ez a jogos követelés nem ellene irányul, hanem egy 90 éves hiányosságot pótol és a szlovákok alkotmányával nem ellentétes követelés. Nem az ország szétzilálására az első lépés, hanem az alkotmányban lefektetett emberi jogok azonos elvének az alkalmazása végett szükséges bevezetni.

A felvidéki magyarság érdekképviseletének minimum annyit meg kellene már tennie, hogy békés és valós vitát gerjeszt ebben a témakörben a szlováksággal. Nem létszatkonferenciákra, hanem valós problémakezelésre. Azt a kockázatot is bátran felvállalva, hogy az indulásnál, mindenfajta alaptalán vádaskodásoknak lesznek kitéve, irredentáknak, sovinisztáknak és alkotmánysértőknek fogják őket titulálni. Beszélni kell a problémákról a szlovákságnak, ez fontos, mert megindul egy társadalmi párbeszéd, ami mindig minden problémamegoldás kezdete egy demokráciában. Azok akik képviselni akarnak minket, minden esetben az igazságra és az erkölcsös politizálásra kell építkezniük és Boldog Kalkuttai Teréz el nem küldött levele szerint kéne viselkedniük:

"A becsületesség s őszinteség sebezhetővé tesz, mégis légy becsületes és nyílt! Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt, mégis építs! Az embereknek szükségük van segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts! A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!"

Az autonómiát nem szabad jegelni, az autonómiát kérni követelni kell és ehhez mindannyiunk gyökeres jellembeli változására van szükségünk, a nép és annak politikusainak összhangjára egyaránt szükség van, akárcsak az egységes fellépésre. Az igazságot, a teljes igazságot mindenütt mondani, hangoztatni kell, mert csak az igazság tesz minket szabaddá, csakis az igazmondás állítja meg az asszimilációnkat és csakis az igaz szó vezethez el egy szebb és tartalmasabb élethez, az új hazához.

CA - BJ