Megint kitiltottak, vörösposztó vagyok a szemükben
Változtatni dolgokon - akár így, akár úgy - csak azok képesek, akik felvállalják nyíltan véleményüket.
szarvaszsolt, 2009, február 1 - 14:44
Nem barátkozni vagyok itt, csak beregisztráltam megtámogatni a Bósza urat, lássa már, hogy a beteg magyar mentalitásból van aki ki tudott nőni. Akit nem a sárga írigység és kákán is csomót kereső ellenszenv fogja el, ha másvalaki olyat tett, amit önnön maga félt vagy elmulaszott megtenni, hanem odamegy és megveregeti a hátát.
2009.11.13.
Hír:
A Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának felhívása
Egyeztető fórum 2009. 11. 13
A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala várja azon szervezetek és intézmények jelentkezését, amelyek részt kívánnak venni a novemeber 27-én megrendezésre kerülő országos találkozójukon.
A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala következő országos találkozójára 2009. november 27-én Dunaszerdahelyen a Városháza nagytermében kerül sor 10.00 és 17.00 óra között.
A tanácskozás központi témája:
A nemzeti kisebbségi érdekérvényesítés intézményes formái.
A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala nyitott, a politikai pártoktól független, önkéntes és informális intézmény, amely a szlovákiai magyar szervezetek és jeles személyiségek egyeztető fóruma. A Kerekasztal országos tanácskozásain részt vehet minden olyan kulturális, önkormányzati, állami és civil szervezet (intézmény), amely:
− Szlovákiában van bejegyezve vagy Szlovákiában működik,
− jogi személyiséggel bír és tevékenységi területe országos vagy regionális hatáskörű (azok az országos szervezetek, melyeknek vannak jogi személyiséggel bíró területi és helyi alapszervezetei, a képviselőjét az országos központ delegálja),
− a szlovákiai magyar közösség érdekében tevékenykedik,
− felelősséget érez a közösség fejlesztéséért és érdekérvényesítéséért,
− vállalja, hogy a Kerekasztal közmegegyezéses döntéseit a tevékenységében érvényesíti.
A Kerekasztal évente legalább egyszer ülésezik.
A Kerekasztalon részt venni kívánó szervezet 2009. november 20-ig a következő címen jelezheti részvételi szándékát:
foruminst@foruminst.sk
vagy a 031/5902790-es telefonszámon.
A részvételi díj szervezetenként 30 Euró.
A szervezők ebből az összegből biztosítják az országos találkozó költségeit. A felmerülő úti-, illetve szállásköltségek a részvételi díjnak nem képezik a részét. A részvételi díjat a bejelentkezés napján a következő bankszámlára kérjük átutalni: 2667010003/1100.
A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala
http://www.bumm.sk/35583/a-szlovakiai-magyarok-kerekasztalanak-felhivasa.html
Bósza megjegyzés:
Az adott telefonszámon bejelentkeztem, hogy szeretnék résztvenni a tanácskozáson, de mivelhogy pillanatnyilag nincsen bejegyzett szervezetem, ezért nem vehetek rész ezen a tanácskozáson. Ezt a tényállást telefonon keresztül közölte velem Tóth Károly a szervező bizottság nevében. Mikor informáltam őt, hogy a részvételi feltételek diszkriminitatívak, ő azt elismerte és az volt a válasza: "Mi lenne, ha fél millió magyar bejelentkezne."
Mikor közöltem vele én arról nem tehetek, hogy a Nomos regionalizmus PT és háromszor a DFÖT-t nem jegyezték, de a felvidéki magyarság ügyében valamit sikerült elindítanom, akkor az volt a válasza azonnal tud 50 nevet mondani, akik autonómia témában annyit csináltak mint én. Akkor azt mondtam hívják meg a tanácskozásra mind az 50 autonómistát. Nem vehetek részt a fórumon, annak ellenére, hogy lett volna mondanivalóm a meghirdetet témában .
Tóth Károly még irónikusan azt közölte velem, ha hasonló tanácskozáson részt akarok venni szervezzek egyet magamnak, mondtan neki, ha szervezek eljönne, erre a válasza az volt nem.
Itt megjegyezném, a Tőkés nevével fémjelzett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a mai napig nincs bejegyezve, mint jogi személy, mégsem köti Tőkés részvételét bármiféle tanácskozáson egyetlen egy szervezet sem ahhoz, hogy csak akkor vehet részt rajta, ha bejegyezteti a szervezetét.
Kérdezem én a Fórum Intézet által életrehívott Kerekasztal Társaság, honnan veszi a bátorságot ahhoz, hogy megkülönböztesse a felvidéki magyarokat jó magyarként és rossz magyarént, hogyan meri diszkriminálni a saját polgártársait, közben pedig azt hirdeti idézet a részvételi feltételekből, aki: "Felelősséget érez a közösség fejlesztéséért és érdekérvényesítéséért," az rész vehet a tanácskozáson. A felvidéki magyarság megmaradásának az ügye csakis közös ügy lehet. Ha kizárásos alapon képzeljük el a megmaradásunk ügyének a képviseletét, akkor ez a zsákutcába vezet és az effajta diszkriminitatív hozzáállás út a poklok tüzébe, a teljes asszimilációnk felé.
A januári tanácskozáson sem vehettem részt, bár ott és akkor magánszemélyek is jelen voltak. Gondolom most is lesznek olyan jó, jobb magyarok, akiknek azért, hogy felszólalhassanak a magyar nemzetrész érdekében, elmondhassák a véleményüket autonómia és megmaradási témában nem kell ezért fantomszervezeteket bejegyeztetniük, persze ez is csak akkor sikerülhet, ha Kalinák belügyminiszterrel és Slota úrral jóban vannak, mert ha nem, mint revizionisták, irredenták nincs esélyük, hogy élhessenek az alkotmányos jogaikkal, amelyek a gyülekezési jogot elismerik.
A tanácskozás központi témája:
A nemzeti kisebbségi érdekérvényesítés intézményes formái. Ennek egyik lehetséges intézményes formája a területi autonómia, mondhatnám egyedüli megoldás, ami a szorványosodás és az asszimiláció ellen hat. Autonómia tervezet ebben a témában, intézményes formában csakis a Commora Aula PT tett le az asztalra, mégsem vehetek részt a tanácskozáson, mert a PT nincs bejegyezve, nem ismertethetem a résztvevőkkel, miért jó megoldás a CA autonómiatervezete, nem védhetem az egyes pontjait, fejezeteit. Talán pontosan ettől félnek, kiderülne az igazság, hogy 20 éve a felvidéki magyar értelmiségiek gyáva módon becsapnak minket, nem is akarják a megmaradásunkat.
Ki vagyok tiltva, az ő szemükben én rossz magyar vagyok, mert a felvidéki magyarságnak a megmaradását szeretném elérni az ezerszáz éves hazájában. Őket a hatalom és a pénz érdekli, engemet a békés, alkotmányos autonómiaküzdelem. Vörösposztó vagyok a szemükben, egy lesajnált és tudatlan polgár.
Nagyon kíváncsi lennék, ha Tőkés úr bejelentkezne, hogy részt szeretne venni a tanácskozáson az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nevében részt vehetne-e a tanácskozáson, vagy el lenne utasítva azzal, hogy az EMNT nincs bejegyezve Romániában, nem jogi személy, tehát Tőkés úrnak nincs joga a magyarság ügyében felszólalnia. Ugye kedves olvasó abszurd helyzet állana elő, de úgy látszik a Tóth Károly szervezete a Fórum Intézet erre képes, diszkriminálnak, megkülönböztetik a felvidéki magyarságot jó és rossz magyarként. Miért kell ahhoz egy háttérszervezet, hogy a polgár, az államhatalom igazi birtokosa, elmondhassa Felvidéken valami nagyon nincs rendben a magyar érdekképviselettel és a magyar nemzetrésznek az alkotmányban garantál jogaival. Egy szó, mint száz, az effajta fórumokat szervezők elfelejtik azt az egyszerű tényt, hogy nem a polgár van a politikusaiért és az úgymond érdekképvisetükért, hanem az érdekképviseletnek kell lennie a polgárért, a népért. Ha polgár elakarja mondani a véleményét, amire az alkotmány is feljogosítsa, akkor arra lehetőséget kell adni számára, mert a hatalom főbirtokosa a polgár és nem a kölönböző fantonszervezetek, -szerveződések. Tehát senkinek sincs joga, minimálisan nincs erkölcsi alapja annak, hogy a felvidéki magyar nép megmaradási ügyében bárkit is tudatosan diszkrimináljon, mint ahogyan azt Tóth Károly úr, saját bevallása szerint is teszi. Miféle fórum az, ahová csak azok mehetnek, akiket Tóth úr jómagyarnak tekint, de azok akik ténylegesen valamit tettek is a felvidéki magyarság érdekében, azokat kitiltják, mert a hatalom mostani birtokosai az igazságot hallani már nem szeretnék, csak tovább folytatni a húsz éve jól bevált gyakorlatot, amit semmitevésnek, mellébeszélésnek és hazudozásnak lehet mondani. Én csakis az igaz szó erejével akartam érvelni, csakis olyan dolgokról szerettem volna vitázni, fórumozni, ami ténylegesen a megmaradásunkról szólna. Úgy látszik Tóth úrnak és egyes kerekasztalosoknak nem érdekük az igazság kiderítése, hogy kik is a főbűnösök, hogy durva asszimilációnak vagyunk kitéve, kik azok semmittevők, akik konferenciázással és értelmetlen fórumozással töltik napjaikat. Igen a közös zsírosfazék kötelezi az elvtársakat, az pedig aki üres zsebbel is hajlandó kimondani, a felvidéki magyarság császárai mind-mind lelkileg mesztelenek, erkölcsöt és néptisztelet nem ismerve a jól tejelő bebetonozott hatalmukkal visszaélve hazudoznak reggel, délben, este, azokat egyszerűen kitiltják, eltiltják a magyar érdekképviselettől.
Miért nem mernek velem vitázni megmaradási témában a szülőföldünkön, mitől félnek az érintett elvtársak, kiderülne az igazság, Öllős úr, hogy hamis rémhírterjesztésen fogom, hogy szerinte a CA autonómia tervezete hülyeség, de miértekre már nem tudott válaszokat adni. Ha Huncík úr a szójártasságával a földbe akar döngölni, tessék miért nem meri megtenni, esélye lenne a tanácskozáson, Tóth úr pedig ne a kitiltásokban és a mellébeszélésben jeleskedjen, hanem nevezze meg azt az ötven ember, aki minimálisan annyit letett az asztalra autonómia témában, mint én. Nem diszkriminálni és a az igazi viták elől elfutni, struccpolitikát folytatni, hanem valós és békés küzdelmet hirdetni a megmaradásunkért, most ez kell, most erre van szükségünk.
Joubert bölcsességét elfogadva:
"Az ész figyelmeztet arra, hogy mit kell elkerülnünk, de a szív mondja meg azt mit kell cselekednünk."
Tóth úr az eszére hallgatott mikor nem hívott meg, logikus döntés volt lehetséges, hogy az ő észjárásával érvelve az ő helyében én is így döntöttem volna, de szerintem inkább a szívére hallgathatott volna.
Az én cselekedeteimet Manet mondása vezérli:
"Tedd a dolgod, az emberek pedig hadd beszéljenek. "
Valami a fejekben nagyon nincs rendben, valami Felvidéken, nagyon, de nagyon bűzlik Sziklavidék-bércek alatt, ezért félnek annyira a hatalomba bebetonozottak és a zsírosbödön körül üldögélő semmitevő társaságok.
Befejezésül ez is lehetne a fórum mottója Petőfitől idézet:
"Sokat beszéltek, szépet beszéltek, de ebből a hon még nem él meg. "
Igen nem beszélni cselekedni kell és főleg nem mellébeszélni, hanem az igazat mondani, megmaradásunkért ma erre lenne szükség, ezt kell tenni, ezért kell békésen küzdeni.
Várom a meghívásukat, de legalább is egy telefonhívást, igen jöhet hisz maga tagja a felvidéki magyar nemzetrésznek és csakis az egységes fellépés, ami magyar ügyben sikeres lehet nem a kizárásos megoldások, jó, vagy rossz magyarokra megosztva.
Az egységes fellépés a megmaradásunk egyedüli záloga az ezerszáz éves hazában. Ezért a tanácskozásra elmegyek, ha beengednek és a beszédemet elmondhatom, akkor jó döntést hoznak, ha nem vehetek részt a tanácskozáson, nem engednek be az önöket fogja minősíteni.
Emlékesztető:
Változtatni dolgokon - akár így, akár úgy - csak azok képesek, akik felvállalják nyíltan véleményüket. Én felvállaltam, jussom a hiteltelenségem lett.
Emlékesztető januárból:
Autonómia - az MKP-tól
2009, január 31 - 00:08 Jarábik Balázs
Lépett a Felvilág, a civilek hosszú hallgatás után összedobtak egy kerekasztalt. Nem hiszem, hogy Artúr király inspirálta volna őket. Sokkal inkább a múlt, volt már sok minden (legutóbb Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum) és sok minden még nem kóser. Példának okának nem lenne az egy olyan Egyeztető Tanács, urambocsá mini parlament, amely Erdélyben egyébként simán működik. Annak ugyanis már autonómiás a felhangja a Felvidéken. Jaaaj, nem szabad, fuuuj.
Igaz aztán megkaptuk, amire telik. Ám „a kerekasztal, legyen kerekasztal”. Persze az vesse rájuk az első követ, akinek több a „kapacitása”. Új politikai pártra nem telik. Nem is kell, abból csak testvérharc lehet, a végső. De valami mégiscsak égetően kellett, mert ha a Felvilágban csak az MKP van, akkor nyugodtan bezárhatjuk a boltot, lehúzhatjuk a rólót és várhatjuk a (szlovák, vagy globális ) Armageddont.
Megszületett tehát a Kerekasztal – welcome. Pár stratégiai szépseghibára azért érdemes felhivni a figyelmet kijevi kibicként és felvilági drukkerként egyaránt. Az első rögvest procedurális jellegűnek látszik, ám több annál. Nem engedték be ugyanis tanácskozás helyszinére az autonómia-harc kóbor lovagját, Bósza Jánost. Személy szerint megértem, hogy nehéz vele, mindig ugyanazt mondja és ráadásul hosszan. Ha a demokráciából és a közösségi összeröffenésből kizárjuk a szerintünk oda nem illőket, akkor végső eredményként nem kerekasztalt kapunk, hanem egy zárt körű klubot, vagyis egy másik MKP-t. Bósza bőbeszédéből egy erre alkalmas moderátor frappánsat vághatott volna (Huncik Péternek való cukorfalat). Amennyiben a szlovák közvélemény vagy média rosszallását fejezte volna ki, be lehetett volna nekik lengetni Slotát a kormányból. Bohócok mindenhol vannak, nekünk sem kell jobban szégyelni a mienket, mint azt a többség teszi (pláne ha kevesebbet iszik).
Helyes döntés volt azonban, ahogyan ezt már többen és korábban megirták, az MKP meg nem hivása. De a birodalom visszavág.... Ám az ugyanaznap megrendezésre kerülő „ellen-fórum” komolyan veti fel a kérdést, hogy a Cajaková utcában képes-e még valaki a (politikai) gondolkodásra. Nem a saját konferencia a baj (meg a hülye PR), hanem az időzités. Nincs jobb reklám a Kerekasztal projektumának, mint az MKP durcássága és bumfordi magatartása. Ezzel a húzással egycsapásra konkurenciává tettetek egy civil kezdeményezést pusztán az ellenfórum megszervezésével. Taktikából elégtelen, leülhet MKP. Nem megérteni, hogy a civilek feltámadása (ámen) és segitsége nélkül nem lesz itten Felvilág, arra utal, hogy itt lenne az ideje „K”-k cseréjére. „Koalicióról Kommunistára”, különben marad a Képmutatás, mint az egyetlen MKP politika. A másik „K”, a Kerekasztal, amennyiben lesz folytatása, éppen az annyira kellő pluralizmust hozhatja el a szlovákiai magyar intézményrendszerbe. Helyi civil autonómiát teremthet – az MKP-tól függetlenül.
Ha lesz folytatása... Persze az sem mindegy milyen lesz. A Kijevi Szlovákiai Magyarok Állandó Képviseletének Elemzőcsoportja (amelyet egyébként szintén nem hivtak meg a Kerekasztalhoz... égbekiáltó!) szerint szinte mindegy, hogy mi, csak folytatása legyen (ja, lejjeb adtuk utóbb itt Kijevben mi is...). Csak ne legyen belőle egy újabb Értelmiségi Fórum, nehezen élnék túl. Konkrét cselekvések kellenek, elvtársak. Kisebbségi törvénytervezet, hajrá, Kisebbségi Jogvédő Iroda (juj, deja vu...de), gyerünk. Különvéleményem szerint azonban a Kerekasztal feladata nem elsősorban a defenziva, hanem éppen a fejlesztés lehetne. Amennyiben erről nemcsak szó esik, hanem konkrét tettek következnek, akkor még kijevi lovagok is – nevezzük őket Sir Lancelotnak és Sir Gallahadnak – nagyobb reménnyel néznek a Felvilág (jövője) felé. Konkrét cselekmény hiányában továbbra is morgunk egy ideig. De azért ünnepélyesen igérjük, hazamegyünk leoltani a lámpát. Ha kell.
(forrás: parameter)
Egy hozzászóló így vélekedett a januári kitáltásom kapcsán:
Újdonsült
szarvaszsolt, 2009, január 31 - 21:11
Hozzászólnék. Magyarországi vagyok, de abba az 50 (?) %-ba tartozom, akiket érdekel az államhatáron túlra került magyarok sorsa. Jó lenne már előrelépést látni.
A Bósza urat kb. annyira ismerem mint egy celebet a hírekből, mégis minden tiszteletem az övé. Komolyabb támogatás nélkül elővett egy elfeledett témát a nagy tabuk országában, leporolta és feltálalta úgy, ahogy azt egy embertől (vagy egy kis csapattól?) várni lehet. PR, dizájn és és a jogi maszlag teljes ismerete híján lebohócozni őt senkitől sem szép. Akaratlanul is a Brájenre emlékeztet, míg a Magyarok Népe Front azon acsarkodik, hogy megszavazzák-e a szavazást.
Európában a többség mellett már csaknem minden történelmi "kisebbség" önrendelkezik, mert ugye az mindenkinek jár. A szlovákiai magyarság a kevés kivétel közé tartozik, de miért is akarna ennél kevesebbet? Bizonyára mindenki számára tiszta, hogy amikor majd összejön az autonómia, akkor azt elsősorban Bósza úrnak kell megköszönni...
Kívánom a legjobbakat.
''A parancsnok intésére a katonák földhöz vágták Brájent. - Na! Mi a neved, zsidó? - lépett közelebb tartója a helynek. - Brájen, uram. - Blájen? Hm. - Nem, nem! - ellenkezett a fogoly. - Brájen. Mire kapott egy pofonta centúritól. - Huhuhuhú! Önélzetes a kis latol! - Hogy micsoda? - kérdezte a tiszt -L a t o 1 - artikulált Pilátus. - Igen az, uram - a centúrió továbbra sem értette, de mit vitatkozzon itt. Főnöke egy pillanatra filozofikus hangulatba esett. Néha előfordult vele. - Nem, nem - mondta -, önélzet, bátolság vagy inkább melészség? -Ó - felelte a katona -, könnyen elkaptuk. Értették egymást. - Szóval - fordult Pilátus a fogolyhoz -, te lánktámadtál? - Micsoda, uram? - Brájen komolyan szerette volna érteni a kérdést. KEGYETLENKEDÉS! Emlékeztette magát Pilátus. - Üsd meg százados, de nagyon dulván! Brájen azonnal kapott egyet, de nagyon dulván. - Ó! És dobjuk megint a padlóla? - készségeskedett a centúrió, nagy igyekezettel alkalmazkodva gazdája beszédstílusához. - Mi ? - kérdezte a gazda. - Dobjuk megint a p a d 1 ó 1 a ? -Ó, igen. Dobjátok a padlóla kéllek. Puff. - Na. Londa zsidó gazembel. Brájen érezte, hogy most dőlnek el a dolgok. - Nem vagyok zsidó - mondta-, római vagyok. - Lómai? - Nem, nem, rrrómai. Pofon. ''
Én nem vagyok lómai csak egy felvidéki magyar aki nyitott szemmel jár és kimondja amit lát, s nem azt amit mások látni szeretnének.
Ezért is nem lehetek ott a novembervégi keresztalos találkozón.
bósza jános
Egy jóakaróm így vélekedett:
János, ismerlek, mint a
musztafa ibrahim, 2009, február 1 - 14:10
János, ismerlek, mint a rossz pénzt. Jobban, mint a celebeket, mert azok látószögem perifériáján idétlenkednek. Képzeld, ehhez még nem is kell személyesen beszélnünk. Éppen elég amit tőled tudok akár csak interneten keresztül. Végezetül, hogy hazugság, mellébeszélés, dezinformáció nélkül végre megértsd és korrekt legyek: Nem az a baj, hogy te kimondod amit látni szeretnél, hanem magával a látnok személyével van bajom. Nem vagy hiteles számomra. Áldás, békesség.
Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!
A Szent Korona Őrzője - 2009.03.11.
A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.
Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"
Az önrendelkezésről - 2009.03.05.
Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."
Vígh Károly - 2009.03.05.
„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”
Az élet - 2009.03.02.
Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.
Cikkajánló: - 2009.03.01.
Slota sértegethet minket, klikk a képre
Autonómia terv. klikk a Commora képre - 2006.09.01.
Kukac.sk link felvidéki magyar fórum - 2007.12.15.
Rovásírás - 2007.06.09.
Újévi mondóka - 2008.01.01.
Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya
Lao Ce - 2008.01.24.
Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.
Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.
A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.
Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.
Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.
És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.
S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"
Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.
Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.
Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.
Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.
S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.
Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.
A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
Hun imádság - 2009.03.14.
Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.
HUN IMÁDSÁG
MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.
MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.
TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.
TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.
Petõfi Sándor: A szájhõsök - 2009.03.17.
Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?
Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.
Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.
S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.
Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!
Petőfi Sándor
Soviniszta - 2009.03.26.
Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.
Táncsics Mihály: - 2009.03.30.
Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.
József Attila - 2009.04.03.
«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)
Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogybotorkál Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!
Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?
S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!
A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:
Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".
N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."
George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."
Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."
Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)
Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)
De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:
Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."
Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"
A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó