Megoldásokkal és segítséggel

2010.05.14.
Barátaim,

Olyan időket élünk, amikor legkevesebb fáziseltolodások vannak a nemzet különböző részei között.

Az elmúlt 20 év olyan politizálással telt el, ami a magyar etnikumot a leglehetetlenebb gazdasági, következésképpen igen hátrányos politikai helyzetbe hozta.

Az anyaországban felelőtlen és megbocsáthatatlan viselkedés divatozott és a józan értelem szerinti megnyilatkozásokat a kommunizmusból örökölt kontraszelekcios eljárásokkal taposták el.

Különös módon kulturális téren indult meg a kibontakozás. A gyökerek keresése az anyaországban is megindult, sőt, igen előre haladt. Mindez visszanyúlik a hetvenes évekbe és napjainkban gyorsul.

Így ebben a kérdésben előnyökre tettünk szert, amit azonban állandosítani kellene, illetve gyors fejlődés alapjául kellene tenni.

Komplex a feladat, a józan értelem minőségi, és mennyiségi kibontakoztatása igen nagy felelősség.

Ez azt jelenti, hogy számos területen kellene előre lépni. Iskolaügyben, közgazdasági, vidék és agrárközgazdasági, piacszervező és különösen a vidéket és a családok gyors fejlődését lehetővé tevő tőke felhalmozás, hitelpolitikai területeken, innovációk bevezetése terén az oktatásban, tanfolyamokkal, kisgazdától a vállalkozóig, mindennek finanszírozása, stb. Természetesen a felmerülő kérdésekben meg kell húzni a szinteket, amin alul nem adunk semmit. Ez érvényes a politikára és közéleti szereplésünkre is. De éppen ennek alapjait kell mindennel egyidőben megteremteni. Az anyaországban és a határokon túl.

A magyarság tömegeinek képzése és informálásának kérdésére nincsenek jó megoldások. Semmilyen fontos kérdésben nincsenek egyelőre, jól kiválasztott, átgondolt, bemutatható programok. Ami van, és ami jó tapasztalat, össze kellene gyűjteni, rendszerezni, terjeszteni. Ehhez kellene a háló. A Szakmai vezetés szervezete, érdekvédelme, képviselete.

A kettős állampolgárság kérdésében a politikai csípőből lövöldözés eredményeként alalkult ki a jelenlegi, rettenetesen megkésett válasz. Amikor a népszavazást az MVSZ elnökségi tagjaként megszavaztam, vitám volt az erőszakos elnökkel, mert én akartam, hogy egy sor, legalább 5-6 másik kérdésben legyen népszavazás és az egész ügy legyen 6-7-8 igenes. Ezek a kérdések gazdasági, földkérdés, kulturális szempontok szerinti kérdések voltak és az egész hazai és a határon túli magyarságot mozgosíthatták volna. De az erőszakos elnök ezeket lesöpörte az asztalról. Így mára kialakult az igen erős akarat egy kérdésben és minden másban késésben vagyunk. 2004. Nov. 4.-i, eredeti ÁLLÁSFOGLALÁSOM - a Vélemény, amit mint az MVSZ SZOT elnöke írtam, alább található.

Meg kell azt is mondani, hogy a felvidéki magyarság képviseletének kérdése megoldatlan. A HÍD felvállalta, hogy nyilvánosan folytatja azt az akadályozó, mindent megfúró, magyarellenes politikát, amit tagjai az MKP-ban folytattak. Az MKP ezen ámokfutása eredményezte azt, hogy tehetséges magyarok tízezrei váltak ki at MKP szavazotáborából. Most tehát a magyar szavazóbázist tovább gyöngíti a Híd, a kiválók és a megtévesztett naivok tábora áltam, míg a harmadik gyöngítő tényező a magyarság sündisznóállásba menekülése. Martonyi lépése, hogy nem állt szóba a Híddal ezen segített, de az MKP óvatoskodó és félmegoldásos politikája nem képes a partvonalra vonult és szakmailag, jellemében egyenes és tenni képes magyar tízezreket mozgosítani.
Kialakult négy tábor: A Híd, az MKP, a harmadik blokk, amelyik azt szeretné, hogy bármi áron, de ez a két társaság tünjön végre el, és a negyedik, amelyik már korábban kivált és inkább semlegesen, vagy függetlenként probálkozik.

A kétségbeesett iskolaigazgatók, az oktatáshoz közel állók az MKP-ra szavaznak, kisebb részben senkire. Négy év képviselet nélkül azt eredményezheti, hogy az ultranacionalista pánszláv hatoságok nekironthatnak a magyar iskolaügynek, kulturának is. A Hídnak nincs magyarságpolitikája, tervei szerint a magyarság integrálása, tehát szétverése előnyös a szláv többség számára, menetközben szolgálataikért cserébe koncokat szeretnének a makrogazdaságból, judási tevékenységükért. A két párt tagjainak, az Antall által "legitim képviselők" -nek nevezettek kártékonysága tehát mérhetetlenül nagynak bizonyult.

A magyarságot leginkább tehát a sündisznóállásba vonulással lehet jellemezni, talán ezt lehet érzékelni a magyar állampolgárság körüli vitában is. Ugyanakkor a felismerés, hogy a magyar állampolgárság minimum egyenrangúsít, és az ultranacionalistákkal szemben személyi autonomiát biztosít, talán még nem eléggé ismert tényező. Viszont a személyi autonomiától gyorsan kell haladni a gazdasági, kulturális és politikai kollektív jogok felé. Nem területi autonomiában kell gondolkodni a kialakult állapotok miatt.

Nyilván sürgősen a negyedik szférából kellene lépni, lassan összefogni a függetlenedetteket és a két párt bukásásra vágyokat. Ha legalább az MKP nyitot szervezetté válna és felhagyna elzárkozásával a magyar tömegektől, amit a Bugári pimaszság vezetés- hagyománya, ha Csáky nem a félmegoldások félszeg bajnoka lenne, ha esetleg szakmailag képzettebb elemek kerülnének előtérbe, hogy a párt végre ne keresztbe feküdjön, talán átvészelhető lenne ez a nehéz időszak. Így egy kívülálló szakmai szerveződés a magyarság gyors fejlődését elomozdíthatja.

Ugyanis valóban meg kellene oldani, hogy eljussunk a magyarok elszegényedett és magára hagyott tömegeihez. Megoldásokkal és segítséggel, mert azt tudjuk mit kellene tenni. Ezt már a Magyar Föderalista Párt szervezésekor és az MVSZ SZOT indulásakor jól megfogalmaztuk. Akkor ellenünk volt az MKP, a felvidéki kirekesztő magyar média, és Budapest, az MVSZ jelenleg is randalírozó vezetőjével az élen. A komoly induláshoz azonban kellene valami induló tőke, seed money. Mert a semmiből kell mindent megteremteni és a két párt által nagyméretűre növelt tehetetlenségi, össztársadalmi méretűre növelt bénasági és kishitűségi kultusszal kell megbirkozni. Kérdés, milyen ellenállásra számíthat a józan úton haladok ezen tábora a magyarországi pártok, intézmények esetében. Sajnos még a Világszövetséget sem használhatjuk, egyelöre. Ott is hatalmas rendcsinálásra lenne szükség.
Menetközben azonban pontos válaszokat kell adni az ultranacionalista szláv erők provokációira is. Menetközben. Mert a feladat ilyen komplexebb megoldásokat kíván meg tőlünk. És ezekben is, legalább szűk körben, egyeztetésekre lenne szükség.

Üdvözlettel,
Geönczeöl Gyula