Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

Keresés a honlapon

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Mi kell egy igazi autonómia küzdelemhez.

2014.03.25.

Ha autonómia, akkor milyen?

Bíró Gáspár szerint: "A szabadsághoz és az egyenlő emberi méltósághoz való jog alapján a közösség ügye mindenkinek az ügye, tehát a közösséget alkotó emberek együttese jogosult meghatározni azokat a politikai és társadalmi formákat, azokat a népi és területi kereteket, amelyekben politikai életét élni akarja. Ez pedig nem más, mint az általános demokratikus szabadságeszme s a belőle következő népszuverenitás és önrendelkezés."

Tehát egy megmaradni szándékozó közösség számára az a jó, ha saját maga dönt arról, hogyan akar élni és melyek azok az ésszerű megoldások számára, amelyek az asszimilációjuk ellen hatnak. Az autonómiák Európa szerte pontosan ezért jöttek létre, nagyon sok változata bizonyítéka annak, mert nagyon jó konfliktusmegelőző politikai megoldások.
Szerint 2014-ben meg kellene szervezni egy új komáromi népi küldöttek találkozóját ahol újból meglehetne fogalmazni a felvidéki magyar közösség autonómiatörekvéseinek az irányvonalát.

Autonómiát és azonos jogokat

Területi autonómiát és azonos jogokat!!!!

Hogyan kell kikövetelni a felvidéki autonómiát?

Két megközelítést alkalmazhatunk,
az első autonómiákat semmilyen többségi nép csakúgy alapon nem adja oda,
a másik fontos tényező a kisebbségben élő népcsoport, a mi esetünkben a felvidéki (honi)magyar nemzetrész,
ha élni akar alapvető emberi és alkotmányos jogával, a saját területein követelnie kell az alkotmányos azonos polgári jogait, ha lehet békésen, vagy figyelemfelkeltő ellenállással (polgári engedetlenségi mozgalmak).
Az azonos jogokat, a szlovák alkotmány garantálja (cl.12) ezt követelni (bár alkalmazhatóságát törvényekbe kéne foglalni, hisz az alkotmányban benne van) legegyszerűbben, tárgyalások és nyílt viták keretein belül lehetséges, a szlovák parlament és az EÚ által garantált törvények, rendeletek segítségével. (ideális demokratikus megoldás). Ebben az esetben tudtára kell adni határozott módon csak az egy nemzetet elismerő államnemzetnek, szlovákoknak, hogy itt élnek más anyanyelvű polgárok is és az azonos jogok alkotmányos elvéből kiindulva ők is követelik a jogos jussukat;

Ha a hatalom, a többségi nép képviselői nem hajlandóak jogos alkotmányos követeléseinket figyelembe venni, marad a másik út a figyelemfelkeltő ellenállás. Ha állam nem tartja be saját törvényeit, legmagasabb szintű törvényét az alkotmányt, a polgár is legálisan sérthet törvényt, ezért nem szabad megbüntetni, mert csak az alkotmányos rend helyreállításáért lép fel az alkotmányt sértő állammal szemben. Ennek jogosságát és alkalmazhatóságát maga a szlovák alkotmány garantálja.
Idézet: 32.fejezet
“A polgároknak jogukban van ellenállni mindenkivel szemben, aki el akarja törölni ebben az alkotmányban garantált alapvető emberi- és szabadságjogok demokratikus rendszerét, ha az alkotmányos szervek tevékenysége és a törvényes eszközök használata lehetetlennek bizonyultak.” (szabad fordítás);
Az alkotmány (12.fej. 1.bek.) kimondja: “Az emberek méltóságban és jogban egyformák. Az alap- és szabadságjog nem vehető el, átruházhatatlan és eltörölhetetlen.” Egyszerűbben fogalmazva, minden polgára a Szlovák Köztársaságnak egyforma jogokkal bír, vagyis mindenki birtokolhatja az azonos jogokat. Alapjog, őslakosi jog a szülőföldre és az anyanyelv használatára.
Az alkotmány (12.fej. 2.bek.) kimondja: “A Szlovák Köztársaság területén garantálja az alap- és a szabadságjogokat mindenkinek egyformán nemi, faji, bőr színe, nyelvi, vallási, politikai, vagy más gondolkodástól, nemzeti vagy szociális eredettől, nemzetiségi, vagy etnikai hovatartozástól, vagyoni, nemi, vagy más helyzettől függetlenül.”(szabad fordítás); Ez egy újabb bizonyíték arra, hogy az SK alkotmánya garantálja az azonos jogokat, csupán a hatályos jogi rendelkezésekkel és törvényekkel van baj, vagyis nem léteznek. Mit ér egy alkotmányos alapjog, az azonos jog, ha nincsenek törvények az alkalmazhatóságukra. Ezeket a törvényeket a többségi hatalomnak kellene megalkotnia, a kisebbségi nép, mi esetünkben a felvidéki (honi) magyarság kérésére, követelésére. Ha az állam és annak szervei nem lesznek hajlandóak jogos alkotmányos követeléseinket figyelembe venni és a törvényes eszközök használata lehetetlennek bizonyultak, minden jogunk meglesz az SK alkotmányának 32. fejezetének az alkalmazására (tüntetések, népi engedetlenségi mozgalom, békés útlezárások és további nyomatékkal bíró figyelemfelkeltő megmozdulásokhoz), Persze csak akkor lehetséges mindez, ha mi is meg akarunk maradni magyarnak autochton népnek saját szülőföldünkön. A békés figyelemfelkeltő megmozdulások segítségével rá lehet kényszeríteni a hatalom képviselőit, hogy leüljenek tárgyalni az őshonos magyar nép megbízottjaival a Fölvidéki autonómia, a KÖZÖS TERÜLETI AUTONÓMIA AZONOS JOGOK-on történő létrehozása a céljából, hogy az alkotmányban garantált azonos jogait érvényesíthesse az élet minden területén. Minden hivatalos érintkezésben kétnyelvűség, saját irányítású kultúra és iskolarendszer.

A 2012-es Békemenet célja Komáromból-Pozsonyba az volt, hogy a lehetőségekhez mérten felhívja a figyelmet a felvidéki magyar közösség természetes igényeinek jogosságára, a megbékélés szükségességére és az önrendelkezés jelentőségére. A békemenet sikeres volt tehát abban az értelemben, hogy a közhangulat egyfajta lakmuszpapírjaként kimutatta, milyen is a közösség hozzáállása önrendelkezésünk ügyéhez. Világossá vált, hogy ezt a küzdelmet egyelőre nem a barikádokon lehet megvívni, előbb a fejekben kell rendet teremteni.

Más írta: "Ezt célozza a békemenet szervezőjének sorozata is, melyben számot vet az elmúlt hat esztendő történéseivel és az ezekből fakadó tapasztalatokkal, melyeket az autonómiáért vívott (olykor szélmalom-)harca során szerzett.
Mindazonáltal nem egy öncélú szófolyamról van szó: a szerző együttgondolkodásra és vitára invitálja mindazokat, akik úgy érzik, van mondanivalójuk a témával kapcsolatban."

Mi az autonómia és miért kell nekünk?

Az autonómia - már maga a kifejezés is - tabutéma a Felvidéken. Tekintve, hogy milyen is a szlovákok ehhez fűződő történelmi viszonya, részükről ez még talán érthető is lenne. Az már kevésbé, hogy mi, magyarok sem nagyon merünk erről beszélni. Politikai érdekképviseletünk - főleg a kormányzatnál töltött esztendők alatt - folyamatosan a szőnyeg alatt tartotta a témát. Ehhez képest az MKP jelenlegi elnökének legújabb nyilatkozatai százszázalékos fordulatként értékelhetők, még ha - egyelőre - csak a szavak szintjén történtek is bizonyos változások.
Belátva, hogy nincs fontosabb annál, mint hogy a témát magát életben tartsuk - közelítsünk felé bármely nézőpontból, bármilyen alapállásból - úgy gondoltam, összegzem az autonómiaküzdelmek során elért eddigi tapasztalataimat és a Felvidék Ma hírportál hasábjain megosztom ezeket az olvasókkal abban bízva, hogy sikerül talán vitára, gondolkodásra ösztönözni az érdeklődőket. Ha írásaim mindegyikét ízekre szedik és ronggyá kritizálják, akkor már elégedett leszek, mert a célt - ahogy a békemenettel is - sikerült megvalósítani...

Első írásomban megpróbálom az autonómia szót értelmezni, olyan formát választva, ami ténylegesen kifejezi azt, amit takarnia kell, amely egyszerű szavakkal érthetővé teszi mindenki számára, hogy csupán egy természetes és alapvető alkotmányos követelésről van szó, ami minden polgárt megillet, hiszen alapjai a jog - és esélyegyenlőség elvén nyugodnak.

Mi is az autonómia?

Mindig azt szoktam erre válaszolni, hogy az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

Autonómia – görög eredetű szó (auto-nomosz), jelentése önkormányzás. Ön­magukat kormányzó államokat vagy államokon belüli intézményeket, illetve csoportokat szokás e fogalommal jelölni, amelyek jelentős függetlenséget és kezdeményezési szabadságot élveznek. (Magyar virtuális enciklopédia )

Az autonómia nem egy állomáshely az elszakadási törekvések útvonalán, hanem egy végállomás az emberi jogok beteljesülése terén. És mindjárt itt, e fogalom mibenlétének ilyetén módon történő feltárásánál meglátszik, hogy miért is a kérlelhetetlen ellenszenv és elutasítás a szlovákok részéről az autonómia intézménye iránt. Számukra az autonómia bizony csak eszköz volt az államiság kivívásához s az ide vezető cseppet sem dicsőséges utat hatalmas sziklákkal torlaszolták el.

A szakirodalom értelmezése szerint mindenesetre ez a fogalom nem jelenti az állam területe egy részének leválasztását, elszakítását. Az autonómiát azonban a szlovákok időnként sajátságosan értelmezik. Több olyan fogalmat is találunk, amelyeknek megvan a maguk különös, szlovák színezete, de ebből korántsem következik, hogy deformált alakjukban is akceptálnunk kellene őket. Ellenkezőleg: vissza kell adnunk valódi jelentésüket. (Miroslav Kusy)

Gondolom ennyi kezdésnek, magyarázatnak elég is volt. Később még majd megpróbálom alaposabban elemezni, amikor is az egyes autonómia formákról, azok felvidéki megvalósíthatóságairól fogok írni.

Álom vagy valóság?

Egy cél eléréséhez először is meg kell ismernünk a saját környezetünket. Ez pedig kölcsönös megértés, tolerancia és a közös célok megtalálása nélkül nagyon keservesen fog menni. Minden siker titka, a nagy álom beteljesülése, az akarat mezsgyéjén dől el. Minden akaratnak csak akkor van értelme, ha őszintén és komolyan gondoljuk. Az akaratnak sajnos van egy negatív színezetű alakja is, amit talán hamis akaratnak, önmagunk, a másik ember, vagy a tömegek becsapásának nevezhetnénk. Hamis akarattal csupán félelmünket, kétségeinket és a sikerbe vetett rendíthetetlen hit hiányát takargatjuk. Hamis akarattal butított tömegek az igazság hallatán se képesek tudomásul venni, hogy minden ember, a nép saját sorsának kovácsa. Pedig egyszerű a megoldás, hinni, menni, csinálni kell, békésen küzdeni a jogainkért.

Az autonómia a problémák rendezésének teljesen legitim módja, csakis ez képes megállítani a 92 éve tartó asszimilációnkat . Ha egy területen a többségi nemzet mellett más nemzetrész, etnikum is él, a társadalmi feszültségek feloldásának egyik módjaként szóba jöhet az autonómia létrehozása. Nézetem szerint erre akkor kerülhet sor, ha a többség és a kisebbség közötti viszony annyira kiéleződik, hogy az együttélést veszélyezteti. Nos az az érzésem, hogy Felvidéken a többségi nép és a felvidéki magyarság között a viszony nagyon, de nagyon megromlott. Hangsúlyozom: a területi autonómia létrehozása a megoldás a békés együttélésre. Ez az a minimum, amiből nem szabad engednünk.


Türelmes tárgyalásokkal igenis kikövetelhető a területi autonómia.
A trianoni döntés alapján Csehszlovákiának a multietnikum, a tolerancia és az együttélés szabályai szerint kellett volna létrejönnie. E helyett a cseh és szlovák nép közös nemzetállamát hozták létre úgy, hogy 92 éve a többi népet: a magyart, a németet, a ruszint, a romát, valamint a kisebbségeket durva asszimilációs folyamatoknak vetik alá.
A szlovákság mindezt még megtetőzve, attól tartva, hogy egyszer a felvidéki magyarság majd megkérdőjelezheti a trianoni diktátum helyességét, érvényességét, hathatós magyarellenességet sulykolt, nevelt bele óvodáskortól kezdve a felnövő szlovák nemzedékekbe. Mindezt azzal indokolva, hogy a magyarok Szlovákia megsemmisítésére törekednek.
Mekkora abszurd állítás, de ennek ellenére, milyen hatalmas sikerrel hajtották végre. Manapság, ha egy szlovákot az ember megkérdezi, hogy vajon miért utálja annyira a magyart, válaszképpen azt kapja: mert Szlovákiát és a szlovákságot akarják elpusztítani. Arra a kérdésre, hogy vajon ezt miért is tennék? Erre a válasz már vállvonogatás, vagyis nem tudják. Egy másik népet csak azért gyűlölni, mert az apám-anyám is ezt tette, egy kicsit fura megközelítése a nemzetiségi ellentéteknek. Úgyis mondhatnám a szlovák politikai elit 92 éves beteges munkájának a sikeres eredménye.


Ezen kell változtatni, sőt lehet is. Vajon hogyan?

Őszinte és határozott beszéddel mindez megoldható. Természetesen egyik napról a másikra ezt a görcsös ellenszenvet, görcsös állapotot feloldani nem lehet. A felvidéki magyarságnak, a magyar politikusoknak, az állandó magyarázkodó, védekező pozíciójukat, határozott és konkrét célokat tartalmazó viselkedéssel és politizálással kell felváltaniuk. El kell magyarázni a többségi nemzetnek, hogy mi itt nem azért élünk, hogy őket tönkretegyük és elpusztítsuk, hanem azért mert itt születtünk és itt is akarunk élni.
Ennek a közös együttélésnek hathatós eszköze lehet a közös területi autonómia létrehozása, a trianoni rossz beidegződések, ellenszenv, ellenérzések feloldása végett. Egyúttal ezen a közös területen, kölcsönös tolerancia, valamint a népek és kultúrák közötti legitim különbségek elismerésével, egymás nemzeti értékeinek a tiszteletben tartásával be lehetne bizonyítani, hogy a közös ezeréves együttélésnek több volt a pozitívuma, s a negatívumok bizony a hatalom által mesterségesen generált gyűlöletnek a sajnálatos következményei.

Mindezekért kell tehát küzdeni, ezért érdemes élni.
(folyt. köv.)

Bósza János, Felvidék.ma (nem jelent meg le lett tiltva a tartalma és a szerző miatt)







Szóljon hozzá

Név:
E-mail:
Az e-mail cím nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:






Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona