Miért ne-ken

2008.11.29
Egy idézettel kezdeném:
S ha a szlovák nacionalisták vagy Budapest felől elfogy a téma, akkor a közbeszédbe visszakerülnek az inkább személyi kérdéseket érintő témák: Csákyról, Bugárról, Világiról, rektorjelöltekről, bárkiről, elég csak visszalapozni pár hónappal az újságokat és az internetes portálok oldalait. Ilyenkor a közbeszéd inkább a „ki” , „kinek az érdeke” kérdéseken rágódik, semmint a „miérteken”, „hogyanokon” és végképpen nem a nagyobb bátorságot igénylő „miért ne-ken”.(parkanyer.blogspot.com)

Egy bummos fórumozó véleménye:
Hombre írta:
"Népeink barátsága határtalan, miért provokál abraka ?"

Ugye felismered a véleményed Bóssza úr, miért kevered a szart megint összesküvés elméletek gyártásával abraka (aliasz Bóssza)?

Maga is szlotával és a szlotafélékkel eltünhetnének a búsba, és nem rontanák a békés polgárok közt a levegőt!!!

Válasz:
Én is üdvözöllek, vajon az OKS esetében is ez a véleményed?
Te egy tipikus esete vagy annak a magyarnak akinek nincs se véleménye, se felelősségérzete, de öngyilkos beszédre már tellik. Sajnállak, de megnyugtatlak nem vagy egyedül többségünk ilyen, félünk, meghunyászkodunk és inkább annak esünk neki aki segíteni akar, kimondja azt amire a tefajtád bátortalan, megjegyzem nem a te hibád. A megélhetési politikusaink a felelőssek, mert lezüllesztették a felvidéki magyarság akaratát, büszkeségét. Egy feketelyukban forgolódunk, egymást hibáztatva ahelyett, hogy bátran a lábunkra állva keresnénk a megoldást a bajainkra. Látod ezért tartunk ott ahol, ezért mernek a slota-félék azt csinálni velünk amit akarnak. Ezen gondolkozz el.
Én nem haragszok rád, csak mielőtt leírsz valamit számolj el tízig, ezt már sokszor ugyebár megüzentem. Ne azt támadd aki neked sohasem fog ártani, hanem ott légy nagylegény, ahol kétesélyes a küzdelem.

Hombre válasza:
Abraka, mennyi év is telt el már 2006-óta? Lassan 3 év, és még mindig nem látod azt, hogy ebbe az országba még csatát se lehet nyerni, nem hogy háborút, mivel a másik topicban utaltam rá: A NÉP NEM AKAR RÉSZT VENNI EBBEN A CIRKUSZBAN, akkor minek fölöslegesen gerjeszteni az indultatokat? A népnek a saját bőrén kell megétrezni azt, hogy felismerje azt, hogy ez hova vezet, azért hagyni kellene, hogy az események maguktól bontakozzanak ki, pedig ezt neked jobban kellene tudnod, akkor minek erőltetni azt ami nem megy? Tudom úgy sem fogsz rá válaszolni, mert senki nem tud erre válaszolni, mert racionális ember ugyan tudja hová vezet mind ez, de nem tud mit tenni ellene, mert nincs józanész ami felül kerekedjen rajta...amíg az értékek fokmérője az anyagi jólét, addig nem is lesz változás, minek erőltetd azt fölöslegesen azt ami amúgy sem megy...

Pedig itt az bummon is ilyen pár emberke hozzászólása is: nemo, józsibá, csöndes, rebeccaread, bzs, bakter.. és még egy pár emberke..

Azon kívül, hogy ide vakkantonak egy két mondatot, nem merik kimondani teles értékben, hogy majdnem ugyanzt gondolják min én, csak más formában mondják ki mint én... , de azoknak nem teszel szemrehányást...


Válasz:
Tudod én nem szemrehányást tettem, mert arra nincs jogom, nem ismerlek. De egyet megtanultam, ha a szív irányítja a cselekedeteinket, nehéz észszerű magyarázatokat adni tetteinkre. Magyarázkodás helyett két mondás, két okosabb ember véleményét másolom be.
1. Valéry Paul, fr.költő
Ha valaki azt akarja, hogy az álma valóra váljék, először fel kell ébrednie.

2. Bethlen Gábor
Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni amit lehet

Egy jogos célért, noha tudatában vagyunk annak, hogy szamarat csinálhatunk magukból, merjük vállalni annak kockázatát, hogy kinevetnek minket.

Idézet:
A harc, melynek nincs győztese

Az élet egy folytonos küzdelem. Az ősembernek a vadálatokkal, a hideggel és esővel, gyakran embertársaival is, vagyis környezetével kellett megküzdenie léte fenntartása érdekében. A mai embernek persze egész más problémákkal kell szembesülnie, de az élet az ő számára is, többé-kevésbbé egy folyamatos küzdelmet jelent.

Akik e küzdelemből győztesen kerülnek ki, azokat tekinti a társadalom sikeres embereknek. A sikeres emberek pénzt, hírnevet, hatalmat s ezekhez hasonló múlandó dolgokat hajszolnak, s többé kevésbé el is érnek. Ám akár sikeres valaki az életben, akár nem, elérkezhet egy olyan helyzethez, amikor belátja, hogy mindezeknek semmi értelme nincs.

Az emberi természet azonban olyan, hogy ekkor is kell valamilyen célt kitűznie maga elé. Ha már felismerte, hogy a külső úton nem érhet el semmi maradandót, akkor befelé fordul. A legtöbb esetben ezt azonban valamilyen külső tekintély (vallás, mester vagy valamilyen szellemi iskola) hatására teszi.

Akár valamilyen vallási felekezet tagjává válik, akár valamilyen élő, vagy már nem a fizikai testében tartózkodó tanítót is követne, e szellemi útnak bizonyos követelményeivel szembesül. Mindenütt vannak tilalmak (bizonyos dolgokat nem szabad enni, illetve inni, egyes dolgokat nem szabad tenni, stb.) és ajánlott, javasolt dolgok is.

Ezek egy része általában semmi nehézséget nem okoz a jelöltnek, nagyon is természetes dolgok számára, de ha egy igazi szellemi utat követ, akkor bizonyosan egy-két olyan dologgal is szembesül, amiről nem igazán tud lemondani, vagy amit igen nehezére esik megtennie. A valódi belső úton járó azért szembesül ilyen komoly akadályokkal, mert az út az ő önösségét valamilyen módon megtámadja, meg is kell támadnia, hiszen azt le kell bontani.

Ilyen módon a keresőben egy belső harc fog dúlni. Meg akar küzdeni saját önös természetével, le akarja győzni azt. Ez az a harc, aminek nincs győztese. Az ember személyisége, énje sohasem győzheti le önmagát. És még ha sikerülne is, ki lenne a győztes, és ki a vesztes?

Másrészt az is bölcs mondásnak számít, hogy "Nem az a nagy ember, aki másokat győz le, hanem az, aki önmagát győzi le". És ez így is van, csak helyesen kell megérteni. Ahhoz, hogy énünk egyáltalán belássa, hogy le kellene győznie önmagát, már valójában nem a saját belátása juttatja el. Lényünknek egy felsőbbrendű részének késztetése nyilatkozik meg ebben.

Egyéniségünk tehát e felsőbb sugallat hatására lendül harcba. De amíg önmaga ellen harcol, addig nem győzhet. Csak amikor elegendő tapasztalat által belátja ennek értelmetlenségét, és felhagy a küzdelemmel, amikor minden elcsitul benne, akkor tud e felsőbb tényező érvényesülni. Akkor isteni természetünk győzedelmeskedett bennünk.
Kovács Sándor forrás: mandala.hu


Hombre válasza:
Az mind és szép és jó, 100%-ban egyet értek abraka az alantabb lévő cikket, de sajnos az igaz mondás továbbra is marad: Egy fecske nem csinál nyarat! Vagy is ha a nép önmaga belsőjévelé harcol, akkor nem várható előrelépés, tól sok a vegyes házasság is, szlovákában már rég megtört az egészséges nacionalizmus, vagy is a nemzetiségi öntudat!!!!!!!!


Ez igaz egy fecske nem csinál nyarat, de legalább megpróbálta és ezáltal azoknak akik majd minket követnek ezen az úton, célt és irány mutatott.

Lao-ce 65- verséből

Hajdan, akik az úton jártak,
nem adtak tudást a népnek,
ápolták az együgyűséget.
Nehéz vezetni a népet,
ha már az együgyűségből kilépett.

Mi most akarunk kilépni az együgyűségünkből, a zavarodottságunkból. Félünk, mert senkisem tanított meg minket arra mi az a bátorság, mi az a becsület, mi az a kitartás. Meg lehet tanulni, csak hinni kell saját magunkban, az akarat legyőzhetetlenségében. Én hiszek az igazság erejében, mert ha nem hinnék benne a sok pofon terhe alatt már rég összeroppantam volna, abba hagytam volna.

CA