Miroslav Kusý: Normális viszonyt a magyarok és a szlovákok között!

2008.11.17
Miroslav Kusý egyetemi professzor, a szlovák politiológusok nagy öregje december 1-jén lesz hetvenhét éves. Józan és tiszta értékítéletét még ebben a tiszteletre méltó életkorban is megőrizte. A szlovák-magyar viszonyról kellemes hangulatú, kis családi házában beszélgetünk Pozsony Trnávka városrészében.



A szlovákok és magyarok, illetve Szlovákia és Magyarország közti ellentét 1989 után jelent meg. Ez annyit tesz, hogy a megoldatlan kérdések, lappangva, korábban is megvoltak, s paradox módon a demokrácia hozta őket a felszínre?

Nem vitás, hogy az ilyesmit a kommunizmusban a szőnyeg alá söpörtek, mintha nem is léteztek volna. Nyíltan nem volt szabad beszélni róluk, de megvoltak. Például a magyar és a német kisebbséget drasztikusan érintő 1945–48 közötti évek, a háború utáni, kemény és gyakran irracionális „számlakiegyenlítés”. A történelem furcsa fintora, hogy maga Sztálin állította le, mert nem engedhette meg, hogy a szovjet impérium új tagállamai között viszály legyen. Természetesen az akkori Csehszlovákia és Magyarország viszonyát is számos vitás kérdés terhelte. Tehát a magyarok kitelepítését vagy kényszermunkára küldését Sztálin parancsára állították le.

De a problémák nem oldódtak meg…

A csehszlovák kommunisták ezen a területen nem szívesen engedtek a szorításon. A kommunista tanítás szerint a nemzeteknek abban az időszakban kellett megszűnniük, ellenben a tulajdonságok nélküli szocialista embertípusnak pedig megszületnie. Ilyen szempontból nemcsak a magyarokat nyomták el, hanem nemzetiségileg a szlovákokat és cseheket is – a történelmi nemzet elvét tagadták. Mondjuk a csehek mintegy mellékesen felvállalhatták a huszita hagyományokat, mert azok beillettek a forradalmi harcok hagyományaiba. Szlovákiában ugyanígy felszámolták a nemzeti és keresztény jelképeket, egyedül az maradhatott meg, ami a kommunistáknak illett a képbe. A történelmet átírták. A magyarok elnyomása még mindennek a tetejébe jött.

1989 után nyíltan kezdtünk beszélni ezekről a kérdésekről. Sikerült legalább valamivel előbbre jutnunk?

Én úgy gondolom, hogy igen. Kezdetben tényleg megvolt a jó szándék. A Független Magyar Kezdeményezés és a VPN szorosan együttműködött. Bíztunk benne, hogy ezeket a kérdéseket mindkét fél megelégedésére meg tudjuk oldani. De nagyon korán megjelentek a nacionalisták, akik jól felkavarták a vizet. Főleg Mečiar térnyerése után. Jellemző, hogy akárcsak akkor Mečiar a szlovák nacionalistákat vette be a kormányba, most ugyanígy tett Fico is.

Az 1998-as választások után a Magyar Koalíció Pártja is kormánypárt lett, és a helyzet megnyugodni látszott.

Szerintem az lényeges áttörés volt, mert az MKP megszűnt kisebbségi párt lenni. Utána bizonyos dolgokat nekik is más szempontból kellett látniuk. Már nemcsak egy etnikum érdekeit képviselték, hanem közös felelősséggel tartoztak az egész országért. Nagyon fontos tényező, hogy a nemzeti kisebbség ne csupán megtűrt elem legyen, hanem hogy politikai felelősséget vállaljon és részt vegyen a közügyek irányításában. A magyarok erre alkalmasnak bizonyultak. Az a két választási időszak rendkívül fontos volt mind Szlovákia, mind pedig a magyarok számára. A szlovákok megtapasztalhatták, hogy a magyarok konstruktív elemet alkotnak, hiszen az MKP a kormánykoalíció legstabilabb tagja volt. A magyarok pedig megállapították, hogy részesei és egyenrangú felei lehetnek a politika alakításának. Arról nem is beszélve, hogy bizonyos ideig magyar ember állt a szlovák parlament élén, vagy magyar volt a szlovák kormány oktatási minisztere. Persze, ez a nacionalistáknak valami hallatlan dolog volt, de a szlovákiai lakosság számára nagyon fontos nevelőtényező.

De Szlovákia és Magyarország viszonya még az idő tájt kezdett megromlani, amikor déli szomszédunknál a külhoni magyarokról szóló törvény vitája ment…

Teljesen abszurd helyzet, ha két szociáldemokrata kormány ideje alatt alakul ki a két szomszédos ország legrosszabb viszonya. Ami Mečiar alatt történt, az rossz volt, de a nyílt ellenségeskedéstől mentes. Miközben a mostani kormány belépésekor Kubiš szlovák és Göncz Kinga magyar külügyminiszter nagyon rokonszenvesen nyilatkozták, hogy huliganizmusból nem kreálnak diplomáciai ügyet. Sajnos, egyik fél sem tartotta be…

Az utóbbi időben a kölcsönös viszony a szokásosnál is jobban kiéleződött.

Ami ezt kirobbantotta, az alapjában véve jelentéktelen dolog, nem kell belőle nagypolitikai ügyet csinálni. A futballstadionban történt rendőri beavatkozást a maga súlyán kell kezelni, nem pedig a kormányfők szintjén. Az is igaz, ha egy ilyen meccs normális menetben zajlik, nem kelti fel a magyarországi szurkolók érdeklődését. Most azonban igen, s ha a rendőrség nem tudja bizonyítani, hogy az intézkedés arányos volt, akkor az nem a futballhuligánok, hanem a Magyar Köztársaság állampolgárai elleni beavatkozássá vált. Fico kormányfő, Čaplovič kormányalelnök, de a belügyminiszer megnyilvánulása is nagyon szerencsétlen volt.

A vitatott rendőri akciót azonban azonnal védelmébe vették az ország legmagasabb vezetői.

Nem értem, egy futballbotrány kapcsán miért nyilatkozik a kormányfő vagy az államfő. Mindezt a maga helyén kell kezelni. Megállapítani a rendőrség és a rendezőség felelősségét, nem pedig politikai ügyet csinálni belőle.

Erre a magyar Nemzeti Őrsereg tagjai megjelentek Királyhelmecen, a Magyar Gárda és a Jobbik részleges határblokádot szerveztek. Az ilyen kezdeményezések milyen irányba viszik el a két ország viszonyát?

Nehéz megérteni ezeknek a csoportoknak a gondolkodását, de elsősorban azt kell tudatosítani, hogy valójában jelentéktelen tényezők, akik minden áron szeretnék magukra felhívni a figyelmet. Odamegy a sajtó, megjelennek a tájékoztatási eszközökben. Ám ha a szlovák kormányfő kijelenti, hogy ő bizony elvontatná innen őket, akkor az Európai Unióban valószínűleg egyedül lenne. Demokratikus országban nem lehet megtiltani a tiltakozásnak eme formáját sem, ha nem sértik a törvényt. A saját törvényhozását pedig Magyarország illetékes megoldani.

A szlovák kormány részét alkotó Szlovák Nemzeti Párt elnöke, Ján Slota elhíresült magyarellenes kirohanásairól. Mi erről a véleménye?

A pártelnök ilyesfajta megnyilatkozásai az egész világon nagy súllyal esnek a latba. Más a törvényesen működő, de jelentéktelen Jobbik és megint más, ha valaki a kormánykoalíció tagja. Slota személyesen nem ül a kormányban, de tagja a koalíciós tanácsnak, amely gyakorlatilag irányítja az országot. Mindaddig, míg az SNS a kormányban van, kínos marad a dolog. Veszélyes jelzés, ha a szlovák diákok között végzett felmérés magyarellenességet állapít meg. De ha Slota nyilvánosan és büntetlenül gyalázkodhat, az felbátorít minden potenciális nacionalistát, mert, úgymond ez megengedett. Az ilyen jelenség hosszasan érlelődik.

A magyar tankönyvek is problémát okoznak…

Hát ez abszurdum és lábbal tipor minden európai normát, amelyeket elfogadtunk. A kisebbségek jogainak alapja az anyanyelv teljes értékű használatának joga. Az még rendben van, ha esetleg zárójelben feltüntetnék a szlovák földrajzi nevet. De fordítva butaság, ami minden épeszű ember számára világos. Jól megtanulni szlovákul mindenekelőtt maguknak a magyaroknak kell akarniuk. Az oktatási miniszter vagy a kormányfő által hangoztatott módszer butaság és nem vezet semmire.

Főleg szlovák kormánypárti részről indulatosan reagálnak az autonómia szóra is. Valóban tiltani kell akár az említését is?

Ebben a kifejezésben nincs semmi elfogadhatatlan, szerintem a szlovák alkotmány sem tiltja. Bizonyos problémák demokratikus megoldási lehetősége. Európában számos példa van rá, ahol gond nélkül működik. Betiltani magát a szót, az egyenesen beteges, ha a szlovák politikusok tabut csinálnak belőle, akkor nem minősíthető másként, mint az ő fóbiájuk és gyengeségük jeleként.

Szombaton Komáromban találkoztak a kormányfők. Ön szerint sikerült valamit megoldaniuk?

Sok mindent nem tudnak megoldani, de kezdeményezést, ösztönzéseket adhatnak. Ez is fontos. Az eredményeket és a megoldásokat át kell ültetni a gyakorlatba. Az a lényeg, hogy Szlovákia polgárai, továbbá a két szomszédos ország és a két nemzet között normális kapcsolat és viszony alakuljon ki.
Ľubo Banič, parameter