Dr Wass Albert " testvér minden ember "
Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.
Hontalan vagyok,
mert hirdetem, hogy testvér minden ember,
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.
Hontalan vagyok
mert hiszek jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.
Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Ő az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar ...
2011.04.22.
Egy fórumozó véleményével kezdeném:
Jászó írta:
Berényinek év végén megküldik a selyemzsinórt. Csákyt kell visszahozni, akkor a kiábrándult hidasok is visszajönnek. Csákynak erkölcsi joga van arra, hogy újraegyesítse a magyarokat.
Nos, lássuk a tényeket és a lehetőséget. A történelemben esélyek vannak, mindenki kap az élettől lehetőségét. Így Csákynak is volt több is, nem élt velük. Ez pedig komoly baj.
1989-től egészen 2007-ig csak Bugár árnyékában úszott az árral, majd mikor 2007-ban megválasztották (a sikerben maga sem bízott alapon jelentkezett a megmérettetésbe, szerencséje volt 15 szavazattal nyert), nem tudta a hatalmát megfelelően kihasználni. Megijedt és ahelyett, hogy nyitott volna a tenniakarók irányába, inkább a pártban maradt bugáristákkal foglalkoztak. Nem nyitott mégcsak az autonómia témában sem, csak néha reagált, akárcsak Duray. Beszéltek, de nem tettek semmit sem. Konferenciákon szoboravatásokon, a múlt nagyjainak a megemlékezésein okoskodtak. 2007-ben és ma is mindez már kevés volt, kevesebb beszéd és kevesebb mellébeszélés kellettt volna és annál több konkrét tett, cselekedet. Ha nyitottak volna az autonómia témájában, akkor függetlenül attól mennyire lettek volna sikeresek, meghajoltam volna előttük, de nyitás helyett a status quo védelme (ez is csak szóban és majálisokon emlegetve) maradt a számukra, ennyit mertek tenni, ami egyenlő volt a nullával. Békés megmaradási küzdelem helyett csak a megélhetési politizálás maradt és mai is csak élősködnek az autonómia témája felett. Pedig ma már tény és mindenki látja még az is aki nem meri nyíltan bevallani, hogy autonómia nélkül a felvidéki magyarság nem marad meg, teljesen asszimilálódni fog. Tehát egy olyan pártnak és vezérének aki ezt képtelen felvállalni nincs helye a párt élén, sőt a vezetőségben sem. Ezért is számomra sem Csáky, sem Berényi, sem egyetlen mostani vezetőségi tag nem fogadható el, mint zászlóvivői és irányítói a megmaradási szekerünknek, hogy ne a szakad irányába guruljon tovább, hanem onnan el, egy szebb jövő felé.
Sokan azt mondják az autonómia utópia, nem igaz igenis kikövetelhető, ma még igen, de ha megint elszalasztjuk ezt a lehetőséget, akkor ezért az utódaink ki fognak minket átkozni. Nem félni és magyarázkodni kell egy pártvezérnek, hanem bátran küzdenie népéért, a fölvidéki magyarságért, megmaradásunkért az 1100 éves hazánkban, ez sohasem lehet alku tárgya, csakis ez lehet a hitvallása egy pártvezérnek. Csáky inkább az általam javasolt öregek tanácsácsában kéne tevékenykednie Durayval és a többi 1989-el együtt, tapasztalataikkal támogatni azokat, akik mernek is, nemcsak beszélnek.
Az MKP felszólítja, idézem: A Magyar Koalíció Pártja felkéri a társadalmi és civil szervezeteket, politikai pártokat és egyéni csatlakozókat, hogy mindezek figyelembe vételével közösen alakítsuk ki nemzeti megmaradásunk feltételeit. Ezt most hogyan képzelik el, ahogyan eddig, ilyen és hasonló felszólítás már volt az elmúlt tíz éveben, több is kelleténél, de mindig csak azok kaptak belépést, akik csakis a pártvezetők nézeteivel azonosultak, vagyis maradt a megújulás helyett a látszattevékenységek. Ma megint ugyanazok szólítják fel a civileket és a civil szervezeteket, hogy segítsenek, akik eddig kerékkötői voltak mindenfajta igazi változásnak.
"Az MKP Országos Tanácsa tudatosítja, hogy a párt nem tudta teljesíteni célkitűzését, hogy bejusson a parlamentbe, ám képes volt megőrizni szavazóbázisát. A pártra leadott csaknem 110 ezer szavazat az MKP-t arra kötelezi, hogy folytassa értékmegőrző politikáját. " Uraim és Hölgyeim, MKP-ok. Egy etnikai alapon szerveződő párt esetében duplán érvényes az a szabály, hogy a történelemben csakis a győzelmek számítanak és ezért egy választási vereség, csak vereség lehet függetlenül attól mennyien szavaztak az MKP-ra. A 110 ezer szavaz elvesztése, az Önök hibája, mert a Híddal meg kellett volna egyezniük és ma bent lennének a parlamentben, vagy legalább meg kellett volna szólítani az autonómistákat és azokat, akik az MKP tehetetlensége miatt hátat fordítottak a pártnak. Ez tény, mert a magyar szavazók arányaikban kevesebben mentek az urnákhoz. Ezt mit is jelent, csak annyit, hogy sem az autonómisták és sem azok, aki a párt tili-toli stílusa miatt távol maradtak nem gyarapították a szavazók táborát. Ha ez megtörtént volna, ahogyan javasoltam az októberi nyílt levelemben, akkor ma az MKP bent lehetne a parlamentben. De Önök ehelyett, inkább egy újabb elpuskázott választási kampányra voltak képesek. A nép segítségét kérik megint, de vajon kinek segítsen a nép azoknak, akik képtelenek vezetni, akik képtelenek igazi megmaradási küzdelemben, azoknak szavazzon bizalmat, akik 22-éve csak ígérgetni tudnak. Mondják miért nézik hülyének a felvidéki magyarságot?
Berényi rámutatott, hogy a szociáldemokraták már most megsértették a status quo-t, mikor nem töltötték be a kisebbségekért felelős kormányalelnöki posztot. „Ez egy fontos intézmény volt, bár az utóbbi időben nem úgy működött, mint ahogy elképzeltük” – jegyezte meg a pártelnök. (bummos idézet)
Tisztel berényi úr és MKP-s barátaim, az ég szerelmére, mi az a status quo? megmondom az asszimilációnk legalizálása. nekünk nem a status quo kell, hanem az alkotmányos jogaink. Ne állandóan soviniszták szabályai szerint viselkedjenek, politizáljanak, hanem állítsanak fel, fogadjanak el saját szabályokat, amelyek elég, ha a meglévő törvényekre és az SK alkotmányára hivatkozva készítik el, terjesztik elő. Más szavakkal mondva, nekünk kell egy a szlovák status quóját figyelmen hagyó saját megmaradási jövőkép, javaslat, terv, amit a tenniakaró polgárok segítségével közösen kell elkészíteni, mindenfajta további hallozgatás nélkül. Minden nap újabb vérveszteséget jelent a felvidéki magyarság számára, naponta 15-el kevesebben vagyunk.
Megmaradásunknak csak egy záloga és lehetősége van, azt pedig békés autonómia küzdelemnek hívják. csakis ezért lehet,szabad és muszáj küzdeni. Ezért szólítsák meg, hívják a "csatamezőre" a felvidéki magyarságot, ezért kell egységesen fellépve bátran küzdeni.
Csáky Pál volt pártelnök szerint meg kell változtatni az MKP alapszabályát, nevét, és logóját is. Elmondása szerin az MKP struktúráit és belső viszonyait nagy, stabil pártra alkalmazva alakították ki. „Most azonban látjuk, hogy alapszervezeteink durván harmada nem aktív, illetve nem működőképes” – jegyezte meg. Ő maga bizalmat szavazott Berényinek, ám azt nem zárta ki, hogy a közgyűlésen megpályázza a pártelnöki posztot. (bummos idézet)
A név és a program megváltoztatását már 2010-es vereség után javasoltam, szerettem volna akkor Önnek is elmondani, hisz maga volt akkor még a pártvezér. De be sem engedtek a pártépületükbe azzal, hogy csak vezetőségi tagok mondhatják el a véleményüket, ma pedig azok segítségét kérik, akiket már évek óta mellőznek. Fel kell tennem egy kérdést: őszintén gondolják, vagy megint csak pártérdekekről van szó, népbutításról? Nem gondolják, előbb konkrét tettekkel kéne bizonyítaniuk, hogy méltóak a vezetésre, a nép támogatására, aztén kéne kérni a nép jóváhagyását, támogatást? Megint előre támogatást kérnek, de ha valaki olyan, aki nem ért Önökkel egyet és elakarja mondani a véleményét, javaslatait előtte bezárják a kapukat, mert nem megalkuvó módon beszél, hanem konkrétan kérdez, javasol és tesz is a megmaradásunkért. Ez így lesz továbbra is?
Március 11-én ezt a levelet írtam Csáky és Berényi uraknak (választ nem kaptam):
Tisztelt Pál és József!!! A megmaradásunkhoz nem etnikai pártra és nagymagyarkodásra van szüksége a felvidéki magyarságnak, mert az ilyen már sohasem fog a parlamentbe kerülni és közben elfogyunk, hanem magyarérdekű és polgári elvű politizálásra, területi autonómiára, jogegyenlőségre, s pártra az alkotmány szellemében. A DFÖT ezt már 2007-ben meghirdette. felajánlotta az együttműködést az MKP-nak. Az MKP válasza elutasítás és rossz lépések tömkelege lett. Mi a felvidéki magyarság kötelessége? Költői kérdés? Nem az, csupán a politikusaink részéről egy megválaszolatlanul hagyott örökkérdés. Miért is? Mert a politikus a felvidéki magyarságban, csak egy olyan kötelességtudó embert lát, aki a politikusi féligazságokat elfogyasztva mindenfajta kérdésfeltevés nélkül rá fog szavazni. Ez eddig így is működött. Bármit mondtak a felvidéki magyar politikusok, bármit kértek a felvidéki magyar néptől, minden mondatot azzal fejeztek be, hogy a megmaradásukért, az ő érdekükben teszik. Ma is ezt hangoztatják, a retorikájuk ma sem változott, egyoldalú gondolkodásra, csak egysíkú elvárásokra képesek. A nép álljon vigyázba, és szavazzon rájuk, hisz a politusok csak a neki a népnek akar jót, érte küzd érte politizál. DE!!! Ez így is van? sajnos nem. A felvidéki magyar politikusok az eltelt 22. év alatt egyetlen egy olyan sikeres politikai döntést nem hoztak meg, semmiféle eredményes szakmai tevékenységet nem fejtettek ki, ami a felvidéki magyarságot az ébredés útjára állította volna, elmagyarázva neki a jogait, a lehetőségeit és a megoldásokat is a bajaira.
Nos Uraim!
Csáky úr, ha vissza akar jönni a nagypolitikába, elnök akar lenni és úgy érzi le tud tenni az asztalra valamit, előtte szerintem egy kis önkritikát gyakorolva, konkrétan elmondhatná a hogyanokat, hogyan akarja a felvidéki magyarság szekerét a szakadék széléről visszafordítani, hogy az asszimilációja megálljon és újból a magyar polgárok otthon érezhessék magukat, minden alkotmányos jogaikkal együtt az ezerszáz éves hazájukban. Nem struccpolitikát, hanem őszinte beszédre van ma szükségünk. nem azok mellőzésére, lejáratására, aki segíteni akarnak, kinyújtják a jobbjukat, mégha azt erős és jogos kritika mezsgyéjén is teszik, hanem velük együtt kell küzdeniük a felvidéki magyarság azonos jogaiért és az ehhez szükséges területi autonómiáért.
Bósza János
Berényi József marad az MKP elnöke
Berényi József marad az MKP elnöke
2012. 04. 21
Berényi József marad az MKP elnökeBerényi József marad a parlamenten kívül rekedt Magyar Koalíció Pártjának elnöke a párt Országos Tanácsának szombati ülése után is. Az OT tagjai 51-13 arányban szavaztak bizalmat a pártelnöknek.
Berényi mandátuma azonban csak a párt tisztújító közgyűléséig érvényes. A politikus elmondta: még nem döntött arról, újból megpályázza-e a posztot.
Csáky Pál volt pártelnök szerint meg kell változtatni az MKP alapszabályát, nevét, és logóját is. Elmondása szerin az MKP struktúráit és belső viszonyait nagy, stabil pártra alkalmazva alakították ki. „Most azonban látjuk, hogy alapszervezeteink durván harmada nem aktív, illetve nem működőképes” – jegyezte meg. Ő maga bizalmat szavazott Berényinek, ám azt nem zárta ki, hogy a közgyűlésen megpályázza a pártelnöki posztot.
Véleménye szerint a párt már a szeptemberi kongresszuson jóváhagyhatná az új nevét. Hozzátette: a „redizájnt” még pártelnöksége idején tervezte, ám miután a párt a parlamenten kívül maradt, más prioritásokkal kellett foglalkoznia.
Bár az MKP nem került be a parlamentbe, a vezetőség rámutat: a többi jobboldali párttal összehasonlítva az előző választásokhoz képest nem vesztettek szavazókat. A jövőben épp ezért erre a stabil választói magra kívánnak alapozni. A következő választásokra azzal is szeretnék mozgósítani a szavazókat, hogy rámutatnak Robert Fico kormányának hiányosságaira.
Berényi rámutatott, hogy a szociáldemokraták már most megsértették a status quo-t, mikor nem töltötték be a kisebbségekért felelős kormányalelnöki posztot. „Ez egy fontos intézmény volt, bár az utóbbi időben nem úgy működött, mint ahogy elképzeltük” – jegyezte meg a pártelnök. Felszólította továbbá a kormányt, hogy mihamarabb foglaljon állást a komáromi hajógyárral, illetve a galántai Samsung üzem helyzetével kapcsolatban.
Az Országos Tanács ülésén a párt egy nyilatkozatot fogadott el, melyet az alábbiakban teljes terjedelmében közlünk:
A Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsa köszönetét fejezi ki a polgároknak, hogy részt vettek a 2012-es parlamenti választásokon. Külön tisztelettel köszöni azon választópolgárok döntését, akik a Magyar Koalíció Pártjának szavaztak bizalmat.
Az MKP Országos Tanácsa tudatosítja, hogy a párt nem tudta teljesíteni célkitűzését, hogy bejusson a parlamentbe, ám képes volt megőrizni szavazóbázisát. A pártra leadott csaknem 110 ezer szavazat az MKP-t arra kötelezi, hogy folytassa értékmegőrző politikáját.
Az MKP politikai alaptéziseiként továbbra is a magyarság megmaradását, hatékony érdekképviseletét és Dél-Szlovákia gazdasági felzárkóztatását tekinti feladatának.
A népszámlálási statisztikák a szlovákiai magyarságot illetően kedvezőtlenek. Dél-Szlovákia gazdasági leszakadása folytatódik, szociális helyzete egyre nehezebb. Az egyszínű Fico-kormány – eddigi tapasztalataink alapján – aligha javít a helyzeten.
A Magyar Koalíció Pártjának ezért az elkövetkező időben nagyobb mértékben kell közösségépítő feladatokat felvállalnia, tovább bővítve kapcsolatait a társadalmi és civil szervezetekkel, valamint politikai pártokkal a közös és hatékony cselekvés érdekében. Összefogásra van szükség nemzetrészünk megmaradása és régióink fejlődése érdekében. Az MKP nyitott a közös cselekvésre, a választási együttműködésre a következő elvek és célkitűzések mentén:
- Szorgalmazzuk Dél-Szlovákia önerőre alapuló gazdasági programjának közös kidolgozását.
- Elvárjuk, hogy az új szlovák kormány gazdasági döntései során ne diszkriminálja Dél-Szlovákiát.
- Elvárjuk a miniszterelnök-helyettesi kisebbségi és emberjogi hivatal visszaállítását.
- Elvárjuk a Selye János Egyetem és a magyar nyelvű közoktatás státusának megőrzését.
- Követeljük a kisebbségi nyelvhasználat terén a nemzetközi ajánlások maradéktalan átvételét.
- Szorgalmazzuk az Európában működő kisebbségi autonómiamodellek szlovákiai meghonosítását.
- Támogatjuk a Fico-kormány ellenzékének együttműködését, az MKP 110 ezer szavazattal tud hozzájárulni ehhez a folyamathoz.
- Elvárjuk a magyar állampolgárság szabad felvétele lehetőségének megteremtését a szlovák állampolgárok számára is.
- Fontosnak tartjuk az együttműködést a mindenkori magyar kormánnyal és a magyarországi parlamenti pártokkal.
A Magyar Koalíció Pártja felkéri a társadalmi és civil szervezeteket, politikai pártokat és egyéni csatlakozókat, hogy mindezek figyelembe vételével közösen alakítsuk ki nemzeti megmaradásunk feltételeit.
Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!
A Szent Korona Őrzője - 2009.03.11.
A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.
Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"
Az önrendelkezésről - 2009.03.05.
Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."
Vígh Károly - 2009.03.05.
„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”
Az élet - 2009.03.02.
Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.
Cikkajánló: - 2009.03.01.
Slota sértegethet minket, klikk a képre
Autonómia terv. klikk a Commora képre - 2006.09.01.
Kukac.sk link felvidéki magyar fórum - 2007.12.15.
Rovásírás - 2007.06.09.
Újévi mondóka - 2008.01.01.
Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya
Lao Ce - 2008.01.24.
Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.
Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.
A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.
Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.
Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.
És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.
S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"
Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.
Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.
Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.
Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.
S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.
Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.
A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
Hun imádság - 2009.03.14.
Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.
HUN IMÁDSÁG
MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.
MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.
TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.
TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.
Petõfi Sándor: A szájhõsök - 2009.03.17.
Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?
Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.
Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.
S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.
Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!
Petőfi Sándor
Soviniszta - 2009.03.26.
Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.
Táncsics Mihály: - 2009.03.30.
Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.
József Attila - 2009.04.03.
«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)
Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogybotorkál Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!
Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?
S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!
A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:
Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".
N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."
George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."
Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."
Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)
Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)
De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:
Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."
Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"
A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó