MKP-s gazdaállat

2009.1.6.
A minap egy ismerősöm azt írta, miért nyitok második frontot, ha az elsőt sem sikerült megnyernem. Arra célzott, hogy miért szapulom az MKP-t, megélhetési politikusait és az állami támogatásokból jólétben élő másodvonalbeli kiszolgálóit, hogyha az autonómia-törekvéseimmel nem sikerült lényegessen előbbre lépnünk.

Ami az autonómiát illeti ez mind-mind sajnos igaz. Egy lényegeset azonban sikerült elérni, maga az autonómia fogalom bekerült a felvidéki politikai szótárba, szlovákba, magyarba egyformán. Változások - egy új időszámítás kezdete ott kezdődik, hogy elkezdünk beszélni a dolgainkról. Mi jó, mi rossz alapon, mit sikerült, mit nem sikerült elérni. Most ott tartunk, hogy beszélünk az autonómiáról, az önrendelkezésről, mondogatjuk, hogy jogunk van az alkotmányos jogegyenlőségre és igyekszünk felhívni a felvidéki magyar és a szlovák polgárok figyelmét arra, hogy nem a két néppel van a baj, hanem azok megélhetési politikusaikkal, akik reggel, délben, este lopnak, hazudnak és egymásnak uszítják az embereket, polgárokat, a magyart a szlováknak és fordítva.

Vajon miért teszik mindezt?

Egyszerű a válasz, a többséget becsapva minél többet lophassanak, ezért médiafüvezéssel elbutítanak minket, falakat húznak az emberek, manapság már a családtagok közé is, hogy tovább csalhassanak és gazdagodhassanak. Manapság elégséges belépni az MKP-ba, elég bólogatni, régebbi párttársaknak mindenben igazat adni és máris megnyíltak a lehetőségek egy jól tejelő polgármesteri székbe, vagy akár EÚ-s parlamenti székbe, akár milliós kultúra pénzekhez, hisz melyik MKP-s apuka az MKP-s csemetéjének ezt ne intézné el. Gondolom mindenki saját környezetéből rengeteg példát ismer. Erős szavak? Nem hinném, az igazat ki kell mondani, másképpen minden marad a régiben, ők továbbra is élősködni fognak rajtunk, mi pedig továbbra is ennek isszuk a levét, az ámokfutásuknak.

Ha azt akarjuk, hogy a sorsunk jobbra forduljon a szlováksággal le kell ülni tárgyalni, de ehhez becsületes és tárgyalóképes politikusokra van szükségünk. Erre az MKP alkalmatlan, ezt sokszor bizonyították, hogy egy politikai csődtömeg nem tárgyalóképes. Ezt használja ki Fico, Slota és ezt használta ki Meciar és Dzurinda is. A mi politikai tehetlenségünk, csak őket erősíti abban, hogy a felvidéki magyarsággal bármikor, bármit meg lehet tenni, az etetést nem is említve. Erre az utóbbi két évben rengeteg bizonyíték áll rendelkezésünkre, hogy a xenofób szlovák nacionalisták ellen nem lehet kenyérpajzzsal védekezni, sem pedig álnok saját politikusokkal, akik pénzért, hatalomért eladják, eladták a lelküket. A nekünk dobott, a testünket felsebzett, a vérünkkel átitatott követ néha vissza kell dobni, hogy figyelmeztessük a többségi nép politikusait, hogy az alkotmányukban deklarált jogegyenlőséget kérjük, az azonos polgári jogokat, nem pedig a pénzgyarmati szolgasorsot.

Addig nem lesz autonómiánk és jogegyenlőség sem, ameddig a második frontot meg nem nyitjuk, a megélhetési politikusainkkal és az őket kiszolgáló korrupt társasággal szemben. Nekik csak a saját jólétük a fontos, őket a félmilliónyi felvidéki magyarság nem érdekli. Minden médiát és az ehhez szükséges pénzforrást kezükben tartva módszeresen butítanak minket. Politikusaink látszatpolitizálást folytatva médaifüvezéssel altatnak minket, majd a politikai hatalmukat a jogalapszerű személyes gazdagodásnak vetik alá, nemzetellenes bűnt elkövetve. Rabló lovagok módjára kifosztják a népet, minket, s a kultúrára és a magyarság megmaradására szánt hazai és külföldi pénzforrásokat egymás között szétosztják. Jogalapszerűen ellopják!

Igazi feladatuk az lett volna, ezért lettek megválasztva, hogy mindannyian együttesen szálljanak síkra az igazságért és a jogosságért. Befolyásukkal teremtsék meg az egységet a felvidéki magyarság között és egy erős érdekképviseletet hozzanak létre.
Tegnap olvastam az MKP-s felvidék.ma propaganda hírportálján, ahol Szabó Olga sirdogál, hogy 1994-ben micsoda lehetőséget szalasztottunk el az önkormányzatiság utvonalán. Igen ezzel lényegében egyet lehetne érteni, de a hogyanok és a miértek valahogy hiányoznak az írásából. Hogyan lehetséges az, hogy azóta sem történt semmisem, miért nem próbálkoztak 15 év alatt újabb ás újabb gyűlésekkel és miért nem születtek újabb és újabb kezdeményezések? Ez valahogy kimaradt a cikkből.

Ritkán ugyan, de elhangzik valami ígéret a magyarság megváltásáról, aztán marad minden a régiben. Az csak mese, hogy az MKP és elődpártjai bármikor is segíteni szeretettek volna a felvidéki magyarságon, a bizonyításra 20 évük volt. Ha ezt akarták volna, akkor mindenekelőtt őszintén, a tényeket és a realitásokat feltárva beszélnének az autonómiáról, az önrendelkezés formáiról, az azonos jogokról, a szlovák-magyar kapcsolatokról és arról a feszültségről, amely szinte már a végsőkig fokozódik a szlovákok és a felvidéki magyarok között előzőleg Bugár otom-potom bohóckodása miatt, manapság pedig Csáky gyerekes politizálása végett. A háttérzenét pedig Duray fals zongorálása biztosította és manapság is biztosítja.

Olvasni lehetett egy olyan írást is, ami egy harmadik utat vázol fel, egy Csáky- és Bugárista mentes utat. Az igazmondás és a nem megélhetési politizálást, a szolgálni képes felvidéki magyar politizálást felvázoló harmadik utat. Itt kell keresni a megoldást a bajainkra. A megoldás a lábunk előtt hever csak fel kell venni és bátor félelemmentes politizálásba kell kezdeni, szolgálva és igazat mondva.

Mára világossá vált, hogy az MKP gyógyíthatatlan állapotba került, ezért a felvidéki magyar politizálásnak szüksége van egy új pártra, ami ténylegesen az azonos alkotmányos polgári jogok mesgyéjén fog érdekünkben politizálni. Nem a status quoért fog látszatpolitizálást folytatni, hanem az alkotmányos jogegyenlőségért fog síkraszállni. Benne a kétnyelvűségért, a saját iskolarendszerért és kultúráért. Nem csúsztatott, misztikus, álnok politizálást fog folytatni, mint az MKP, hanem becsületes és kontrolálható politizálást, szolgálva szolgálni képes politikusokkal. Erre van szükségünk, ezért kellene gyűléseket összehozni, nem pedig pedig sirdogálni az elmulasztott lehetőségek felett, mint a január 10-i komáromi csemadoki megemlékezés. Nem a múltban kell keresni a megoldásokat, hanem a jelenben, a saját szívünk adta igazságban, egy szebb jövőért, tényleges megmaradásunkért.

Sokan azt mondják, ne bántsuk az MKP, mert egyetlen magyar párt és ha lenne egy másik akkor lehet, hogy a parlamentbe egy sem jutna be, megosztaná a felvidéki magyarság erejét. Kérdezem én mit ér egy olyan hadvezér aki pokolba vezeti a népét gyávaságból, alkalmatlanságból. Egy ilyen hadvezért vajon milyen hadsereg türné meg és főleg meddig? Az MKP-s sorkatonák eléggé tűrőképesek, vajon miért? Talán azért, mert csirren-csörren, csibben-csöbben alapon zajlik minden az MKP-ban, ezért egy belső demokratikus változtatás szinte elképzelhetetlennek tünik a magyar pártban (fentebb már írtam erről).

Ezért talpra felvidéki magyar, minden felvidéki polgár aki a jogegyenlőség európai értékeit vallja magának, hozzuk létre saját mozgalmunkat, ahol az első helyen a nyelvi és kulturális sokszínűségünk, mint emberi érték és az azonos jogok elve uralkodik, egy családcentrikus pártot, mikroszintű értékrenddel.

Pokolba a korrupt fehérgalléros politizálással, mert odavalaló, onnan jött. Az óvatos(kodó) stílussal nem megyünk semmire. Az MKP neszefogmegsemmi politizálása, a váltás tudományának a hiánya, csak a nemzetrész sorsáért nyafogó fehérgalléros entelektüellek tragédiája, nem pedig a felvidéki magyarságé. A felvidéki magyarság megmaradásának az ügye saját akaratában és bátorságában rejlik. A rosszat a nevén kell nevezni, az igazmondásnak és a tenniakarásnak pedig teret kell biztosítani.
forrás CA - Bósza János

Ide tartozó írás:
Erőt csak erővel lehet szembeszegezni
Autonómia, vagy Honföld Köztársaság
A 2008-as év a halandzsabeszéd éve volt
CA kronológiája 2008
Kis kérdés, nagy talány
Nemzet, vagy nemzetiség
Kubiš úr, a jogegyenlőséget kérni és követelni kell.
Obama győzelme az egyenlőség győzelme
Elég volt, hagyják abba!!!
Szlovákia jogállam, vagy jogálom?
Sümszi-t akarunk, vagyis autonómiát

Elegünk van az MKP megalkuvó politizásából

elegünk van a szlovák nacionalisták provokálásaiból

elegünk van a 88 éve tartó asszimilációból

elegünk van jogaink semmibevételével

elegünk van autonómiajogaink revizionista köntösbe való öltöztetésétől

elegünk van a Duna másikfelére való küldözgetéseikből

elegünk van a szlovákság jobbik felének a hallgatásából

elegünk van a felvidéki magyar inteligencia csűrüs-csavaros intelmeiből

elegünk van a fariezusi demokráciából, s a ránk kényszerített csendből, hogy minden jó, ahogy van
Bósza János